Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)
CS - csók - csoklya - Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805)
csak mutatja meg, hol kell templomot, kolostort építeni. Szent Gellértnek szarvas mutatja meg a bakonybéli monostor helyét, a váci egyház alapításmondájában szarvas mutatja meg Szent Lászlónak, hogy hová építse a székesegyházat, a lengyel krónikások szerint szarvas mutatja meg a magyar Szent Imrének, hová építsenek a lengyelek kolostort stb. — A magyar kutatók keleti és nyugati párhuzamokra egyaránt utalnak a szerteágazó motívumcsaládnál. Úgy látszik, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a keleti típusú —-mondát, mely később a keresztény Eustachius és Hubertus mondakörrel keveredett. A — sok eurázsiai népnél s egyes E-amerikai indián csoportnál is igen régóta a csillagos ég jelképe. — Irod. Sebestyén Gyula: A regösök (Bp., 1902); Berze Nagy János: A csodaszarvas mondája (Ethn., 1927); Solymossy Sándor: A magyar csodaszarvas-monda (Magyarságtudomány, 1942); Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet (Bp., 1948); Dömötör Tekla: Árpádházi Imre herceg és a csodaszarvas mondája (Filológiai Közl., 1958); Dömötör Tekla: Littérature Hongroise — Littérature Europeenne (Bp., 1964); Kristó Gyula: Ősi epikák és az Árpád kori íráshagyomány (Ethn., 1970). Dobos Ilona —Dömötör Tekla csók: két ember közeli kapcsolatát kifejező — gesztus. Ez a kapcsolat lehet rokoni, érzelmi vagy „szolgai". Ennek megfelelően a — formája is változik; szigorúan szabályozza a társadalmilag elfogadott és kulturálisan meghatározott — norma. A Közel-Keleten pl. a vállon csókolás szokásos. Az európaiakra jellemző alak— lényegében ismeretlen az arktikus népek, valamint a kínaiak, japánok és malájok körében. Ezek a népek az orr összeérintésével „csókolóznak", közben szaglászó felszívó lélegzetet vesznek. Ez megmagyarázza az európai — eredeti jelentését is: nem más, mint jelképes lélekcsere. Ezzel magyarázható a népmeséknek az a motívuma, hogy a — hatására a kígyó más alakot ölt, vagy alvó, halott királykisasszony átváltozik, feléled. — Az egykor valószínűleg sokkal szertartásosabb — ma találkozási és főképpen búcsúzási gesztussá lett. — írod. Solymossy Sándor: A csók eredete (Ethn., 1928). * Hoppál Mihály csuklya: —gyalogszán Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805): költő, nevéhez számos vándoranekdota és monda fűződik, elsősorban Debrecenben és környékén. Táltosként emlegetik, aki megtalálta az elrejtett kincset. Bika alakban hétéves korában egy másik bikával viaskodott. Más változatokban garabonciásként szerepel, vagy mint vándor legátus különböző anekdoták hőse. Hajdú-Bihar megyében több Csokonai Vitéz Mihály Csokonainak küldött népköltési gyűjtés. Szabó Mihály levele Csokonai anyjához 1801-ből. Bp. Néprajzi Múzeum 526 Csokonai