Magyar Néprajzi lexikon 2. kötet, F-Ka (1979)
F - foglaló, felpénz (lat. arrha) - foglalójegy - foglalt bor, fogott bor - foglár - fogó, kergető játék
foglaló 179 fost szintén kevéssé ismerjük. Hasonlóan átmeneti jellegűek a különféleiparosdalok (vándordal, mesterdal), melyeket ma még nem tudunk konkrét foglalkozásokhoz kötni. Ide tartoznak a hagyományos, felnépi — diákköltészet, az újkori — árusdalok (házalódal, kofadal stb.). A ~ok kategóriájába csak részben szoríthatók az ipari munkásdalok, ezeket is csak kevéssé tudjuk az egyes foglalkozásokhoz (ács, kőmíves stb.) kötni; leghagyományosabb a*bányászdal, legnépibb a gyári népdal vagy munkásnépdal. — írod. Katona Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagolódása (Ethn., 1970); Ortutay Gyula —Katona Imre: Magyar népdalok (II., Bp., 1970). Katona Imre foglaló, jelpénz (lat. arrha): a szerződés megkötése jeléül adott érték (pénz vagy egyéb), melyet a szerződés teljesítésekor visszaadnak, de be is számítható. Ha a szerződés nem valósul meg, az abban vétkes fél az adott foglalót elveszti, és ha ő kapta, azt kétszeresen kell visszatérítenie. Polgári kori cselédtörvényünk (1876 : XIII. törvény) szerint annak bizonyítékául szolgált, hogy a cselédszerződést megkötötték, és a kialkudott bérbe be kellett tudni. A nép életében a ~val kapcsolatban sokféle szokás alakult ki a nagyságára, a felelősség formáira stb. nézve; a folklórban ugyancsak szerepet játszik. (—még: bánatpénz, —jegyajándék) Tárkány Szűcs Ernő — Bónis György foglalójegy: az uratlan, tehát a senki tulajdonában nem levő tárgyak (növényi, állati termék, földterület stb.) birtokba vételének, a —foglalásnak bizonyítására szolgáló jegy, amely leggyakrabban egyúttal — tulajdonjeggyé is válik. A talált vagy első foglalás útján birtokba vett tárgyat a világ minden táján, a legkülönbözőbb kultúrszinten levő népeknél a szokásnak megfelelően látták elegyet. A jegy a legkülönbözőbb lehetett, pl. a partra sodort hozadékfára követ raktak, jegyet véstek, kötéldarabot kötöttek rá; a föld, a halászóhely lefoglalását a földbe állított rúddal, evezőlapáttal, a fákra vésett jellel, a bokrokra tett színes textíliával jelölték; a kaszálóhelyet körülégették, az erdei vadnyúl odúját, a halászó varsát tulajdonjeggyel látták el. Aki azet nem vette figyelembe vagy azt eltávolította, szigorúan megbüntették. A finnugor népeknél a szokásával babonás képzetek is összefüggésben álltak. Használata ma is gyakori. Az iskolába kerülő, a betűket még nem ismerő gyerekek jelet tesznek könyveikbe, hogy felismerjék, és más ne tulajdonítsa magáénak. A foglalás szokása ma is társadalmilag elismert magatartásra kötelez. Pl. a fürdőben a napozópadra törülközőt, a vonaton az ülőhelyre kalapot, táskát tesznek annak kifejezésére, közlésére, hogy az a hely „foglalt"; a többiek a foglalás jelét és tényét tudomásul veszik, elismerik. — írod. Virtanen, E. A.: A foglalójegyekről (Műveltség és Hagyomány, 1961). Tárkány Szűcs Ernő foglalt bor, fogott bor: elővételi joga alapján a földesúr által a dézsma (bordézsma) kivétele után megvásárlásra lefoglalt jobbágyi bortermés. A földesurak a borkimérés jó jövedelmezősége miatt igyekeztek minél több borra szert tenni. Általában a forgalmi árnál alacsonyabb összeget fizettek érte a jobbágynak, sőt gyakran nem is pénzben, hanem más, nehezebben értékesíthető terményben egyenlítették ki a vételárat. (*még: kocsmálás) — írod. I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631 — 1648) (Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Makkai László, Bp., 1954); Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra (Bp., 1957); Takács Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI—XVII. századból (Bevezette és sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Bp., 1961). Égető Melinda foglár:*• fentő fogó, kergető játék: a kötött formájú több személyes —gyermekjátékok gazdag csoportja. A legegyszerűbb fogócskától a mérkőző csapatjátékokig több fokozatot mutat, s a legtarkább változatokban alakult ki. A ~k felosztása: 1. Szerencsés ~: a) Szöveg nélküli Egyszerű a —kiolvasóval kijelölt ~ igyekszik valamelyik játékost megfogni. Akit sikerült elkapnia, azzal szerepet cserél, az lesz a kergető. Páros ~: a menekülő játékosokat nem foghatja meg a kergető, ha megfogják egymást kezét. Guggolás ha a játékosok leguggolnak, már nem lehet őket megfogni. Fára vagy vasra: aki fára vagy vasra teszi a kezét, azt nem szabad megfogni. — b) Szerepjátszó—mondókás, párbeszédes vagy dalos „Hátulsó pár előre fuss." A párosával felállt játékosok elé álló „cica" kiáltja. Ezután a hátsó pár jobbra-balra szalad, közben annak el kell valamelyiket kapnia, majd az elfogottat szerepet cserél. „Csősz, csősz lopom a szőlődet, senki sem látja, kutya sem ugatja." E mondókával serkentik fel a szundikáló csőszt, aki igyekszik egyet elkapni a „tolvajok" közül. Akit elfogott, azzal szerepet cserél. Az ősi alakja a csőszjáték. Ahol a szőlőlopás (fűtépés) keret elmarad, egyéb változatok alakulnak ki, mint pl. páros guggolós fára vagy vasra stb. (lásd fent). —Gyertek haza ludaim! is az egyik játék változata, és az —árokcica. — c) Körjáték versenyfutással egybekötve: a túrós játék. A legrégibb magyar játékok egyike. Kisleányok közben leguggolnak, ők a „túrók". 12*