Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)
M - mezőgazdasági munkás - Mezőgazdasági Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Bp.) - mezőgazdasági proletár - mezőkövesdi bútor - mezőkövesdi hímzések, matyó hímzések
598 mezőkövesdi hímzések mezőgazdasági munkás zékenyebben. Életük soha nem kerülhetett nyugvópontra. (—még: átállás munka, —mezei munkás, —munkássá válás) — Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961); A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848 -1914 (I-II., szerk. Szabó István, Bp., 1962). Katona Imre mezőgazdasági munkás: A mezei munkás Mezőgazdasági Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Bp.), kutatásainak és ismeretterjesztő tevékenységének középpontjában a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti-vadászati és faipari termeléstörténet áll, természetszerűleg sok néprajzi vonatkozással. Gyűjteményében a földművelésnek, a borászatnak, a kertészetnek és a halászatnak különösen gazdag néprajzi anyaga van. Úgyszintén néhány kismesterség, mint kovács, bognár, szíjgyártó, kádár, kötélverő eszközkészlete, a textil- és kerámiagyűjtemény is a múz. néprajzi anyagát gyarapítja. A tárgyi anyagon kívül jelentős Mezőgazdasági Munkaeszköztörténeti Archívuma, amely fényképfelvételekkel ellátott kartonokon gyűjti és rendszerezi a magyar múz.-ok mezőgazdasági jellegű tárgyainak adatait. Az alapja az 1896. évi ezredéves kiállítás anyagából jött létre a Városligetben 1904-ben, az Alpár Ignác tervei alapján épült ún. Vajdahunyad várban, ahol ma is megtalálható. A jelentősebb kiadványai: az 1962 óta két évenként megjelenő évkönyv (Magyar Mezőgazdasági Múz. Közleményei), a Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok monográfiasorozat, a nyolckötetes magyar mezőgazdasági bibliográfia (Bibliographia Oeconomica Hungariáé) és 1960 óta az ezt felváltó nemzetközi bibliográfia (Bibliographia Históriae Rerum Rusticarum Internationalis). — Irod. Takáts Imre: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum rövid története (Bp., 1964). Sztankóczy György mezőgazdasági proletár: —agrárproletár mezőkövesdi bútor: —miskolci bútor mezőkövesdi hímzések, matyó hímzések: Mezőkövesd város sokféle és nagyszámú hímzésanyaga. Nem jellemezhető egyetlen stílussal vagy mintakinccsel, mert egymást váltó, egymás mellett élő, alakulásukban megfigyelhető különböző hímzésféleségek tartoznak bele. Agyi és testi ruhára egyaránt varrták. A hímzéseket itt is, mint a többi kiugró hímzéscsoportnál, tekintélyes számú szőttes kísérte végig. A hímzések három csoportba sorolhatók. — 1. Legkorábbinak a piros vagy kék-piros pamutfonallal, szálánvarrott technikával készült kendervászon párna-és lepedővégek tarthatók. Mintáik, a hétágú virágzó pávákkal, a Bourbon-liliomok sora a régi stílusú dunántúli és orosházi hímzésekhez állnak közel. — 2. Vastag kendervászon lepedő fehér —vagdaláson, —laposöltéses mértani mintákkal, az utóbbiak hosszan, az I. világháborúig fennmaradtak. A dunántúliakéhoz hasonlóan kis és nagyobb méretű kockák váltogatásával formálják ki rajtuk az erőteljes és egyszerű mintákat. Az emlékezetes, sajátos hímzések azonban itt is szabadrajz alapján készültek. A régiek még színezésükben, mintaszerkesztésükben tartózkodóak. Kisebb részben kendervászon, nagyobb részben gyolcs lepedőszélekre varrták őket piros-kék pamutfonallal. A lepedőszél fő mintája koszorúba foglalt rozetták sora. A széles peremdísz vagy szépen rajzolt, szabályosan ismételt ötágú virágtövek sorából áll, vagy ritkásan elhelyezett rozettákból, amelyeket könnyed leveles, rozettás, tulipános indák kereteznek. A virágtövek alján kis bóbitás madarak állnak. A rozetták szirmait nyolcasöltéssel töltik ki oly módon, hogy előbb a körvonalat —száröltéssel kivarrják s a nyolcasöltéseket ezekbe fűzik. A rozetták közepén egyesével elhelyezett —Margit-öltések vannak, az indákat és térkitöltő spirálokat száröltéssel vagy —láncöltéssorral varrják, a madarakat lánc- és Margit-öltéssel. A kevés vászonlepedő még különlepedőszél nélkül készült, hasonlóan a szilágyságiakhoz, a gyolcslepedőkbe azonban már szalaggal keretezett lepedőfiókokat illesztettek. Ezek a hímzések szabályosan, szakaszosan ismételt virágzó- és rozetta-motívumaikkal, piros-kék színösszeállításukkal, ha sajátos változatként is, de beilleszkednek a régi stílusú országos hímzőgyakorlatba. A múlt század második felében — a viselet, házbelső színessé, cifrává válásával együtt — ebből a hímzésből alakult ki, átmenetek során át követhetően, az az új, szabadon tervezett színes matyó hímzés, amely a parasztos népművészeti stílusoknak szinte már túlfokozott, legharsányabb megvalósulása. A stílusváltást, mely együtt járt a technika változásával is, a régies kendervásznon kezdték. Továbbra is kék-piros pamutfonallal, de laposöltéssel varrták az első föllazított kompozíciókat, melyeken a „matyó rózsává" váló rozettákat szabadon kanyargó indákra fűzték, ehhez kapcsolták a leveles ágakat is. Az alakulás következő fokán a hímzőfonal és a színek is megváltoznak: gyapjú (de már nem szőr) fonallal, előbb csak a vörös és zöld árnyalataival, majd kék-sárga stb. beiktatásával varrják az egész lepedőfiókot zsúfoltan betöltő rózsákat, levélsorokat. A színesek mellett ebben az időszakban készültek csak kék, csak piros, csak fehér pamutfonallal, laposöltéssel varrt vászonlepedők is. Ezen a kisszámú darabon jelentkezik az a törekvés, hogy a