Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)

M - mezőgazdasági munkás - Mezőgazdasági Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Bp.) - mezőgazdasági proletár - mezőkövesdi bútor - mezőkövesdi hímzések, matyó hímzések

598 mezőkövesdi hímzések mezőgazdasági munkás­ zékenyebben. Életük soha nem kerülhetett nyugvópontra. (—még: átállás munka, —mezei munkás, —munkássá válás) — Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961); A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848 -1914 (I-II., szerk. Szabó István, Bp., 1962). Katona Imre mezőgazdasági munkás: A mezei munkás Mezőgazdasági Múzeum, Magyar Mező­gazdasági Múzeum (Bp.), kutatásainak és ismeretterjesztő tevékenységének közép­pontjában a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti-vadászati és faipari termeléstör­ténet áll, természetszerűleg sok néprajzi vonatkozással. Gyűjteményében a földmű­velésnek, a borászatnak, a kertészetnek és a halászatnak különösen gazdag néprajzi anyaga van. Úgyszintén néhány kismes­terség, mint kovács, bognár, szíjgyártó, ká­dár, kötélverő eszközkészlete, a textil- és kerámiagyűjtemény is a múz. néprajzi anyagát gyarapítja. A tárgyi anyagon kívül jelentős Mezőgazdasági Munkaeszköztörté­neti Archívuma, amely fényképfelvételek­kel ellátott kartonokon gyűjti és rendsze­rezi a magyar múz.-ok mezőgazdasági jel­legű tárgyainak adatait. A­z alapja az 1896. évi ezredéves kiállítás anyagából jött létre a Városligetben 1904-ben, az Alpár Ignác tervei alapján épült ún. Vajdahu­nyad várban, ahol ma is megtalálható. A­­ jelentősebb kiadványai: az 1962 óta két évenként megjelenő évkönyv (Magyar Mezőgazdasági Múz. Közleményei), a Mező­gazdaságtörténeti Tanulmányok monog­ráfiasorozat, a nyolckötetes magyar mező­gazdasági bibliográfia (Bibliographia Oeco­nomica Hungariáé) és 1960 óta az ezt fel­váltó nemzetközi bibliográfia (Bibliographia Históriae Rerum Rusticarum Internatio­nalis). — Irod. Takáts Imre: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum rövid története (Bp., 1964). Sztankóczy György mezőgazdasági proletár: —agrárproletár mezőkövesdi bútor: —miskolci bútor mezőkövesdi hímzések, matyó hímzések: Mezőkövesd város sokféle és nagyszámú hímzésanyaga. Nem jellemezhető egyetlen stílussal vagy mintakinccsel, mert egymást váltó, egymás mellett élő, alakulásukban megfigyelhető különböző hímzésféleségek tartoznak bele. Agyi és testi ruhára egyaránt varrták. A hímzéseket itt is, mint a többi kiugró hímzéscsoportnál, tekintélyes számú szőttes kísérte végig. A hímzések három cso­portba sorolhatók. — 1. Legkorábbinak a piros vagy kék-piros pamutfonallal, szálán­varrott technikával készült kendervászon párna-és lepedővégek tarthatók. Mintáik, a hétágú virágzó pávákkal, a Bourbon-liliomok sora a régi stílusú dunántúli és orosházi hímzé­sekhez állnak közel. — 2. Vastag kendervászon lepedő fehér —vagdaláson, —laposöltése­s mértani mintákkal, az utóbbiak hosszan, az I. világháborúig fennmaradtak. A dunán­túliakéhoz hasonlóan kis és nagyobb mére­tű kockák váltogatásával formálják ki raj­tuk az erőteljes és egyszerű mintákat. Az emlékezetes, sajátos hímzések azonban itt is szabadrajz alapján készültek. A régiek még színezésükben, mintaszerkesztésükben tartózkodóak. Kisebb részben kendervá­szon, nagyobb részben gyolcs lepedőszé­lekre varrták őket piros-kék pamutfonallal. A lepedőszél fő mintája koszorúba foglalt rozetták sora. A széles peremdísz vagy szé­pen rajzolt, szabályosan ismételt ötágú virágtövek sorából áll, vagy ritkásan elhe­lyezett rozettákból, amelyeket könnyed leve­les, rozettás, tulipános indák kereteznek. A virágtövek alján kis bóbitás madarak állnak. A rozetták szirmait nyolcasöltéssel töltik ki oly módon, hogy előbb a körvona­lat —száröltéssel kivarrják s a nyolcas­öltéseket ezekbe fűzik. A rozetták közepén egyesével elhelyezett —Margit-öltések van­nak, az indákat és térkitöltő spirálokat szár­öltéssel vagy —láncöltéssorral varrják, a madarakat lánc- és Margit-öltéssel. A kevés vászonlepedő még külön­­lepedőszél nélkül készült, hasonlóan a szilágyságiakhoz, a gyolcslepedőkbe azonban már szalaggal keretezett lepedőfiókokat illesztettek. Ezek a hímzések szabályosan, szakaszosan ismé­telt virágzó- és rozetta-motívumaikkal, piros-kék színösszeállításukkal, ha sajátos változatként is, de beilleszkednek a régi stílusú országos hímzőgyakorlatba. A múlt század második felében — a viselet, házbelső színessé, cifrává válásával együtt — ebből a hímzésből alakult ki, átmenetek során át követhetően, az az új, szabadon tervezett színes matyó hímzés, amely a parasztos népművészeti stílusoknak szinte már túl­fokozott, legharsányabb megvalósulása. A stílusváltást, mely együtt járt a technika változásával is, a régies kendervásznon kezd­ték. Továbbra is kék-piros pamutfonal­lal, de laposöltéssel varrták az első föllazí­tott kompozíciókat, melyeken a „matyó rózsává" váló rozettákat szabadon kanyargó indákra fűzték, ehhez kapcsolták a leveles ágakat is. Az alakulás következő fokán a hímzőfonal és a színek is megváltoznak: gyapjú (de már nem szőr) fonallal, előbb csak a vörös és zöld árnyalataival, majd kék-sárga stb. beiktatásával varrják az egész lepedőfiókot zsúfoltan betöltő rózsá­kat, levélsorokat. A színesek mellett ebben az időszakban készültek csak kék, csak piros, csak fehér pamutfonallal, laposöltés­sel varrt vászonlepedők is. Ezen a kisszámú darabon jelentkezik az a törekvés, hogy a

Next