Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. január
1997-01-03
* Kezdje az EGY TELEFONNAL! é'éé e-mé-tyiik, te-j'kir'k&íe-bb m-ziv S'^e-nvéíi^e.se.t^ is e-Ln\,cr(A,cLtvc\-íyUrk o ke.^&s'^tiií. f~\ctctic^ is IsO-LcLcrJ ily e-s%i&e^ct&t kcvítfAjA-wk! MOSTANRA MÁR MINDENKINEK TUDUNK MODERN TELEFONVONALAT BIZTOSÍTANI SZICETSZENTMIKLÓSON ÉS KÖRNYÉKÉN. HA SZERETNE BŐVEBB INFORMÁCIÓT KAPNI A LEHETŐSÉGEKRŐL, KÜLD/E VISSZA AZ ALÁBBI SZELVÉNYT CÍMÜNKRE: KISOUNA-COM RT., 2310 SZIGETSZENTMIKLÓS, GYÁRI U. 49. VAGY HÍV/A FEL ÜGYFÉLSZOLGÁLATUNKAT: (24) 404404. ÜT5 United Telecom Investment Név: . Cím: Kérem, küldjenek a címemre információs anyagot a Kisduna-Com szolgáltatásairól és árairól. A ly NÉPSZABADSAG. BUDAPEST Különleges övezet üzletóriásoknak Még nem késtünk el - állítja Schneller István Budapest főépítésze Amilyen hirtelen jelentek meg a bevásárlóközpontok (makok), olyan gyorsan szaporodtak el. Eddig ötöt adtak át, hármat most építenek, további tizenhetet pedig terveznek, de a helyzet jelenlegi állása szerint a beruházókat aligha tántorítja el bármi is gigantomán elképzeléseik kivitelezésétől. Budapest főépítészét a szabályozás lehetőségeiről kérdeztük. Az üzletóriások budapesti megjelenése nagy vihart kavart. Sokan üdvözölték őket, mondván, végre nem kell Bécsig menni, ha az ember nagybevásárlásra készül. Nem kevés azonban azoknak a száma sem, akiket rettenettel tölt el az efféle környezetölő monstrum. Akad olyan pesti polgár is, akinek a már meglévő két óriás is sok, mások meg éppen ellenkezőleg még többet szeretnének belőlük. A főváros vezetőinek azért ennél több szempont szerint kellene mérlegelniük. Schneller István főépítész úgy véli, még nem késtek el a szabályozással. Nyugat-Európa nagyvárosaiban két-három évtizede jelentek meg az első üzletóriások, és csak mostanában készülnek a szabályozó rendeletek - érvel. Franciaországban például csak az idén szabályozták a beépíthető alapterület felső határát, amely maximum húszezer négyzetméter lehet. Ausztriában minden tartománynak saját rendelete van. Belgiumban a vásárlókat számlálják, ha napi tízezer látogatónál többre számítanak, akkor külön környezetvédelmi hatástanulmányt kell készíteniük a beruházóknak. (Ez jóval kevesebb a Pólus látogatószámánál, ott mégsem készült efféle tanulmány.) A fővárosi önkormányzat meglehetősen kevés eszközzel rendelkezik a multik visszafogására, ráadásul a kerületek érdeke is ellentétes a miénkkel - magyarázza a főépítész. - A kerületek ugyanis az építési engedélyekért cserébe infrastrukturális fejlesztéseket, fásítást, útépítést, hasonlókat kérnek, amelyeket a beruházók örömmel megadnak. A bevásárlóközpontnak a város egészére gyakorolt hatásával viszont vajmi keveset törődnek. A mailok terve - legalábbis a jelenlegi szabályozás szerint - csak akkor kerül a fővárosi önkormányzat elé, ha övezetmódosításra van szükség. Ilyen esetekben mindig készül környezeti hatástanulmány és kemény alkukra is számíthatnak a befektetők. A Pólus Centernél például egy kiszolgálóút és több jelzőlámpás kereszteződés kiépítését kérte a főváros az övezetátsorolásért cserébe, míg az M5-ös autópálya mellé építendő Ocean beruházóitól jelentős infrastrkturális fejlesztéseket kértek, valamint előnyöket a nagybani piac kereskedőinek, ugyanakkor a tétényi fennsík beépítéséhez nem járultak hozzá - sorolja a példákat a főépítész. A főváros azonban csak akkor tud védeni, ha az ő kezében van a döntés joga. Éppen ezért az új budapesti városépítési szabályzatban külön fejezetet szánnak majd a gigantikus bevásárlóközpontoknak. Bizonyos alapterület felett automatikusan különleges övezetbe vonnák a monstrumokat, az átsorolásról pedig csak a főváros dönthetne. A BVSZ előkészítése már megkezdődött, a jelenlegi helyzetet elemző tanulmányt rendeltek meg. A BVSZ azonban önmagában nem elég, a főépítész szerint agglomerációs és országos szabályozásra is szükség lenne. Schneller István úgy véli, hogy a húszezer négyzetméternél nagyobb alapterületű mailek nem kívánatosak Budapesten. Ezek az óriási fogyasztásiszórakozási centrumok városok a városban. Elszívják a vásárlóerőt a kisebb boltok, illetve a szaküzletek elől, és olyan funkciók ellátására is vállalkoznak - például mozi, színház, vendéglők -, amelyek eddig a városközpontok sajátjai voltak. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor a városmag elhal, és hazánkban is megkezdődik a klasszikus városszerkezet felbomlása. A városok szétesése azonban senkinek sem lehet célja. Meg kell állítani a szuburbanizációs folyamatot, sőt visszájára kellene fordítani, visszaadva a városközpontok régi fényét és a szórakozási lehetőségek sokféleségéből adódó vonzerejét. Ennek egyik módja a főépítész szerint a bevásárlóközpontokban elhelyezhető funkciók korlátozása, mint Franciaországban vagy a nyitva tartás korlátozása, mint ahogy ezt Ausztriában szabályozták. Ehhez azonban, ismerve a multik erejét, nagypolitikai támogatásra és központi szabályozásra is szükség van. A főváros most készülő általános rendezési tervében a belső kerületek rehabilitációját és az úgynevezett átmeneti zónák újjáépítését határozták meg elérendő célként. A lerobbant hajdani gyárnegyedek helyén még a bevásárlóközpontok is kívánatos beruházások lennének, persze csak bizonyos alapterületig. A Duna Plaza ilyenformán jó helyre épült, csak ne lenne olyan nagy sóhajt fel a főépítész. Budapesten eddig 118 ezer négyzetméter összalapterületű mail épült, de ennek a többszörösét építik, illetve tervezik. Schneller István szerint az engedélyek jelentős részét már meg is szerezték az építtetők, így a fővárosnak nem sok tennivalója marad. Az új BVSZ ugyan példamutatóan szabályozza majd ezeket a beruházásokat, a mailok többségét azonban felépítik, mire a szabályzat megjelenik. Szalai Anna I A nagyok mennybemenetele Alapvetően akarják átalakítani fogyasztási szokásainkat Budapesten a közelmúltban nyílt meg az első két, amerikai shopping mall-modellt követő bevásárlóközpont. A Duna Plaza (negyvenezer négyzetméter kereskedelmi szintterülettel, harmincezer négyzetméter parkolóval), majd nem sokkal utána a Pólus Center (56 ezer négyzetméter kereskedelmi területtel, két és fél ezer férőhelyes parkolóval). Utóbbi a legnagyobb jelzővel büszkélkedik Közép- és Kelet-Európában. A parádés megnyitó, a Las Vegas-i Caesar Palace belső megjelenését utánzó központi téregyüttes, az árak, a minden eddigi rekordot megdöntő építési idő és beépített terület, a hét áruház és több mint háromszáz üzlet, a hat high-tech mozi, a jégpálya, az éjjel kettőig hangosan csörömpölő játékautomaták erdeje mind ez ideig elkápráztatták a közönséget, a kezdeti üzleti forgalom (egy hónap alatt hatmilliárd forint) pedig az építtetőket. Olyan új lépték ez, amelyhez sem a kiskereskedelemben, sem a városfejlesztésben nem vagyunk szokva. További három hasonló létesítmény már épül a fővárosban, a befektetők tervei szerint pedig a közeljövőben tíz ilyen óriással lehet számolni Budapesten, annak ellenére, hogy a gazdasági prognózisok felhívják a figyelmet a fizetőképes kereslet várható stagnálására. Ambiciózus, szakmailag arrogánsnak is jellemezhető szándékaikat nem titkolják az érdekelt üzleti körök, alapvetően akarják átalakítani bevásárlási és fogyasztási szokásainkat, vagyis az életmódunkat. Ez azonban már jócskán közügy. Korántsem azt akarom mindezzel sugallni, hogy egy ilyen központ eleve nemkívánatos, hanem azt, hogy egy ilyen mértékű léptékváltásnál apró és kontra érveket, a várható hatásokat igen alaposan és mélyrehatóan kell elemezni, mielőtt egy döntés megszületik. (Az adófizető polgároknak pedig nem feltétlenül a sajtóból kellene értesülniük arról, hogy ezentúl másképp szeretnek majd élni és vásárolni. Természetesen örülök, hogy a város által kínált szolgáltatások ilyen, kétségtelenül vonzó létesítménytípussal bővülnek; én is világosan látom az előnyöket, a kényelmet, a választékot, a különleges szolgáltatásokat, a környezetre kisugárzó fejlesztési hatást stb. ✓ Éljen a verseny? Melyek akkor a problémáim? 1. Adott vagy csak lassan bővülő fizetőképes kereslet mellett, ha erre a tervezés nem figyel oda - és ezt a nyugati tapasztalatok, illetve szakirodalom is alátámasztják -, a kisüzletek és családi vállalkozások ezrei mennek tönkre az ilyen komplexumok hatására. Készített-e már valaki ilyen számítást? (A kézikönyvek rendelkezésre állnak.) Mondhatjuk erre, hogy éljen a verseny és győzzön a Jobbik, de annak már nem fogunk örülni, ha a lakóterületeinkről eltűnnek a családias hangulatú és a kényelmünket szolgáló sarki kisüzletek, ha a választék szűkül azzal, hogy ezután már csak messzebb és csak gépkocsival tudunk bevásárolni, vagy ha a városközpontból a lakófunkció után a kiskereskedelmi funkció is kezd majd kiszorulni. (Egyébként az első „sarki” élelmiszerboltok az események elébe menve már az első héten bezártak a Pólus környékén.) 2. A főváros vezetésének sem a város egészére nézve, sem a kereskedelmi fejlesztés vonatkozásában nincs jövőképe, különösen nem társadalmi közmegegyezésre épülő. Az első problémák és a sajtóban feltett kérdések után az egyik legnagyobb hazai tervezőintézetnek tíz nap (!?) alatt kellett elkészítenie egy gyors tanulmányt a témában a Főpolgármesteri Hivatalnak. Miért ez a kapkodás, miért kullogunk az események után, miért nem lehet azokat szakértelemmel irányítani egy kívánatos jövő felé? 3. Az említett létesítmények környezeti hatásvizsgálatok nélkül kaptak engedélyt, tehát anélkül, hogy várható társadalmi, gazdasági és műszaki hatásaikat komplex módon bárki is elemezte volna. Azokban a nyugati polgári demokráciákban, amelyek közösségéhez előbbutóbb tartozni szeretnénk, már a Pólusnál ötvenszer kisebb kereskedelmi fejlesztési javaslathoz is kell ilyen elemzést készíteni. A hatások közül az egyik legkézzelfoghatóbb (értsd megbízhatóan számszerűsíthető) a forgalomvonzás. Igen egyszerűen kiszámítható lett volna például, hogy - a kezdeti rohamok után - a Pólus átlagos napi 36 ezer látogatója akkora közúti forgalmat vonz, amely önmagában két új forgalmi sáv megépítését követelte volna meg a Szentmihályi úton, legalább az M3-as autópálya lehajtóágáig. Ennek költségei pedig a beruházót terhelnék. A hatás persze - hatalmas forgalmi torlódások formájában - azonnal jelentkezett. A főváros felelős hivatalnokai pedig - ahogy erről az MTV Budapesti Körzeti Stúdiójának egyik műsora beszámolt - elfelejtették(1) a környezeti hatásvizsgálat elvégeztetését. Ez igen elszomorító, hiszen ha valóban így történt, némelyekben felmerülhet a kérdés, hogy kompetensek-e szakmai feladataik ellátására. (Azoktól a szakemberektől, akik nem voltak „feledékenyek”, ezúton is elnézést kérek.) Abszurd és törvényes 4. Mindezek megkoronázása, hogy a fenti gyakorlat „csak” a józan ész és a szakma szempontjából abszurd, illetve tűrhetetlen, jogilag azonban teljesen legitim. A meglehetősen friss környezetvédelmi törvény a 152/95. számú kormányrendelet hatáskörébe utalja a környezeti hatásvizsgálat szabályozását, ennek melléklete pedig egyszerűen nem foglalkozik városi tevékenységekkel, illetve létesítményekkel. De a parlament előtt fekvő építési törvény tervezetéből is kimaradt e kritikusan fontos téma, mondván, az a környezetvédelmi törvény dolga. (Mindezek a törvények pedig - melyeknek sikerült az egységes és komplex környezet fogalmát szervetlenül feldarabolniuk - egy tárcánál készültek.) 5. E befelé forduló, a városi környezettel igazi kapcsolatot nem teremtő mikrovilágok vagy más kifejezéssel tematikus parkok a történeti város közterületeinek gazdag életét próbálják meg szimulálni szigorúan kontrollált ál-közterületeiken. Formai és városépítészeti megítélésük pedig külön elemzést is megérne. Érdemes egy rövid, szemelvény jellegű pillantást vetni a külföldi trendekre. Finnországban például egy évig általános tilalmat rendeltek el az ilyen bevásárlóközpontok építésére, ez idő alatt készítik el azt az országos koncepciót, amely szabályozni kívánja fejlesztésüket. A kanadai Edmontonban, melynek bevásárlóközpontja a közelmúltig a világ legnagyobbjának számított, a kisüzletek szinte teljesen eltűntek, már csak a múliban lehet vásárolni. A nagy doboz trükkje A kilencvenes évek jelensége, amely szintén a tengerentúlról indult, az úgynevezett „nagy doboz” (big box) diszkontláncok terjedése (lásd az amerikai Price Clubot vagy nálunk a Metrót), ahol a macskaeledeltől a hifitoronyig minden egy kosárban megvásárolható. Trükkjük zseniális: az övezeti előírásokat kijátszva a legolcsóbb városszéli ipari zónákban is megtelepednek, arra való hivatkozással, hogy ők elsősorban nagykereskedelmi raktározási tevékenységet végeznek, és csak másodsorban van „néhány”, tagsági kártyához kötött helyszíni vevőjük. A nagy dobozok új típusa az egy terméktípusra (például az elektronikára) koncentráló óriási raktáráruházak, amelyeket az angol szakirodalom kategória-gyilkosoknak (category killer) nevez, egyszerűen azért, mert dömpingáraikkal tönkreteszik a színvonalas szaküzleteket. Figyelem: Marx tanítása a dömpingárakról és a monopoltörekvésekről nem gyerekmese! Szakemberek, a trükkökre nekünk is fel kell készülnünk! Végül felmerülhet néhány kérdés: feltétlenül el kell-e követnünk nekünk is ugyanezeket a hibákat? Kiknek áll érdekében ez a fajta „feledékenység”? Miért nincs a fővárosnak jövőképe? Miért maradnak ekkora hiányosságok a frissen készülő és az ezredfordulón messze túlmutató szakmai törvényeinkben? A kérdések megválaszolását az olvasóra bízom. Jó hírem is van azonban: számos jól felkészült urbanisztikai szakember kész segíteni, amíg nem késő. Ezt viszont hatékonyan csak akkor tudják tenni, ha a politikusok igénylik tőlük. Lukovich Tamás a Magyar Urbanisztikai Társaság igazgatója Amerikai modellt követ BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Két új forgalmi sáv kellene GÁRDI BALÁZS FELVÉTELE 1997. január 3., péntek