Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. október

1997-10-13

34 NÉPSZABADSÁG Fémből hajtogatott papírhajó a Dunán Tervezője szerint a játékosság mindenkiben ott lakozik, csak elő kell csalni Sokan meghökkennek, amikor megpillantják a Duna vizén Nádasdi Mihály szobrászmű­vész 13 méter hosszú, 15 tonna súlyú, fémből készült „papírha­jóját”. Mi ez? A reklámipar újabb tolakodó üzenete? Pol­gárpukkasztó különcség? A művész szerint csupán játék. Már persze, ha valaki tudja még manapság, hogy mi is az... - Ön szerint elfelejtettünk játsza­ni? - Tizenöt évig éltem Svájc­ban, és amikor néhány évvel ez­előtt hazatértem, bizony ez volt az egyik legfeltűnőbb változás: elfelejtettünk játszani. Túlságo­san egzakt módon gondolkodik itt mindenki, és a mindennapok szorításában nem merik elhinni az emberek, hogy a játékosság­ra minden körülmények között szükség van. A magyar ember számára a játék mostanában csak azt jelenti, kivel jászik a Fradi vasárnap. Pedig a játé­kosság úgy rejti magában az erőt, mint a cseresznyepaprika,­­amely látszólag egy aranyos kis gombóc, de az ereje hatalmas! - Az óriás méretű „papírhajót” saját örömére készítette, vagy má­sok is játszhatnak vele? - A hajót tizenhat éves lá­nyommal közösen építettük, és nemcsak saját örömünkre. Ti­zennégy ember fér fel rá, s sze­retném, ha minigalériájában rendszeresen lennének kiállítá­sok, rendszeresen összejönne legalább „tíz-tizenkét dühös ember”, köztük sok fiatal te­hetség, akik különböző művé­szeti alkotásaikkal előmutat­koznának. Lehetne itt beszél­getni, képeket nézni, felolvasó­­esteket tartani. - Szóval írók, képzőművészek ta­lálkozóhelye lesz a hajó, felidézve a hajdani kávéházak szellemét? - Inkább csak egy kávéházi sarok lesz ez. - Hogy jutott eszébe ez a meg­hökkentő forma? Hiszen annyi pénzből, amennyibe ez a fémből ké­szült papírhajó került, már egy kis klubot is üzemeltethetett volna va­lahol a szárazföldön. - Való igaz, a szilvásváradi kétszázötven négyzetméteres panziómat kellett eladni ahhoz, hogy megépíthessem­­azt, amit egyszer egy éjszaka víziószerűen megálmodtam. És még így sem tökéletes rajta minden, hogy csak egy példát említsek: egy 1961-ben gyártott Csepel váltó van benne, és egy fantasztiku­san jó Deutz motor... Hogy miért ez a meghökkentő forma? Azért, mert ezzel is szeretném elültetni az emberek lelkében a rég elfe­ledett játékosságot, szeretnék mosolyt csalni az arcokra. Kép­zelje el, amikor pöfögök a ha­jómmal a Dunán, és jönnek ba­rátkozni azok a jachttulajdono­sok, akik egyébként kétszázzal szánkáznának el mellettem a ví­zen. Társnak tekintenek, örül­nek a hajómnak, elfelejtik, hogy ők tehetősek, én meg nem. Örül­nek ennek az emberi léptékű kedves bolondságnak. - Ezt az emberi léptékű, kedves bolondságot üzemeltetni is kell... - Ezért adom ki az oldalát reklámcélokra. Persze vannak, akik nem igazán hisznek abban, hogy a hajómmal fontos üzene­tet lehet közvetíteni. De előbb­­utóbb ők is belátják, hogy téved­tek. Egyszer éppen egy komoly üzletemberrel tárgyaltam erről a fedélzeten, amikor mellénk ért egy szénszállító ukrán uszály, és tíz kormos képű embernek sza­ladt fülig a szája, amikor meg­látta az óriás papírhajót. Azon­nal fotózni kezdtek, és egyfoly­tában mosolyogtak, amire való­színűleg igen régen nem volt okuk. Akkor az üzletember meg­­adóan megcsóválta a fejét, és­ azt mondta: Nádasdi úr, most győ­zött meg! Én komolyan hiszek abban, hogy az emberek várják az efféle vidám dolgokat. Füg­getlenül attól, hogy valaki hét­köznapi polgár, pöffeszkedő gazdag vagy egy lealjasult disz­nó. A játékosság mindenkiben ott lakozik, csak elő kell csalni. Remélem, engedélyt kapok arra, hogy kiköthessek a Batthyány téren, és akkor helyreáll a világ rendje: a politikusok a Parla­mentben vitatkoznak, a vallásos emberek meg a Batthyány téri templomban imádkoznak egy jobb jövőért. A kettő között pe­dig ott áll majd a művészeteik bárkája, bizonyítván, hogy nem­csak súlyos problémák vannak a világon. Trencsényi Zoltán A jacht tulajdonosok rendszerint lelassítanak mellette velledits Éva felvétele A Csepel Művek fő­bejárata előtt évtize­dekig állt egy Lenin­­szobor, Moszkva vá­ros ajándéka. A jövő­be vezető utat mutatta egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az nem vezet se­hova. A szobrot 1989-ben leemelték talap­zatáról, jó darabig mindenkitől feledve egy raktárban feküdt egészen addig, amíg néhány hónapja a szoborparkban újra tal­pára nem állították, több más munkás­­mozgalmi emlékmű és más Leninek kö­zött. Az újraavatáson az összegyűlt érdeklő­dők felelevenítettek egy, a szoborhoz fű­ződő legendát is. Nevezetesen azt, amikor 1978-ban a nagy teoretikus kezébe valaki zsíros kenyeret tett. Rögtön ki is jelentet­ték a szakértők, ilyesmi pedig nem történt, mese, legenda az egész, hiszen valódiságát egyetlen hiteles dokumentum sem igazol­ja. Tévedtek. Lenin volt, zsíros kenyér volt, cirkusz is volt. Tudja ezt egész Csepel. A polgári engedetlenség eme rendszerválto­zás előtti furcsa, de annál szellemesebb tettének elkövetőjét Marhás Lajosnak hívják. Marhás Lajos a hetvenes években még Csepelen lakott, a vasmű munkásszállá­sán. A gyárban dolgozott, a meleg­üzemben. Akkoriban voltak a szocialista életérzést erősen megrengető első húsár­emelések. Egyik este - talán csak brahiból - a kapuban irányt mutató Lenin-szobor kezébe tette uzsonnája maradékát, egy szelet zsíros kenyeret. Ahogy a gyárra, a szoborra is éber portás ügyelt, a kapuból kényelmes kilátás esett öltönyös alakjára. Látni való volt hát a rendetlenség is, az oda nem illő szendvics. Leninnek piszkos lett a keze, de piszkos volt a rendészek, a riasztott pártmunkások fantáziája is. Azt hitték, a fellegvárban mozgolódik a mun­kásosztály. Eltüntették hát az elemózsiát, megtörülték a vezér kezét, s meglepően bölcs taktikával elhallgatták az ügyet. En­nek ellenére reggel az üzemekben, a gyár­udvaron, a kocsmában, a közértben, az is­kolákban mindenki arról beszélt, hogy le­galább NEKI van mit ennie. Emberünk jóval ezután, majd tíz év el­teltével lelécelt az országból. Ha marad még egy kicsit, talán ellenálló lesz, vala­melyik földalatti szervezkedés oszlopos tagja, zászlóvivő a rendszerváltásban. De nem maradt. Marhás Lajos most ismét Budapesten él, a Ferencvárosban. A negyvenes évei­nek végét tapossa, elég jól tartja magát. Odakinn - meséli - alaposan megdolgo­zott a Mester utcai lakásáért, a nyugal­máért. Pénze is maradt, így aztán sokat pihen, sziesztázik, ápolja a torkát, ha megcsípi a hideg levegő. Nehéz neki ez a klíma, hiszen csak nemrég jött haza, Né­metországban élt ed­dig. Ha lehet monda­ni, rosszkor, a rend­szerváltás előtti pil­lanatokban disszi­dált, bár azt mondja, ma is megtenné. Sőt ha teheti, még messzebbre megy, egészen Amerikáig. Ez az itthoni Újvilág sehogy sem smakkol neki. Hogy miért? Mert ál­landóan zaklatják, azt meséli, hogy rend­re becitálják a rendőrségre, sőt olykor személyesen is felkeresik. Nem tudja, miért, hiszen ő nem csinál semmit. Nem kereskedik fegyverrel, kábítószerrel, nem bőrfejű, nem lenget horogkeresztes zász­lót a bérház gangján, nincs vállalkozása, de még munkahelye sem. Másfelől persze vannak politikai kap­csolatai. Odakinn. Ők adhatnának enge­délyt arra, hogy fellebbentse a fátylat Le­ninről és a zsíros kenyérről - mondja. De azok ott kinn nem engedélyezik. S ahhoz sem járulnak hozzá, hogy megtudhassuk, kik azok ott kinn. Talán azért nem, mert ők csak Marhus Lajos képzeletének szü­löttei. Ellentétben Leninnel és a zsíros kenyér­rel. Lehet, hogy a koronatanú szunyókál, képzeletbeli rendőrökkel perlekedik, titkos szervezetekről álmodik, talán már elméje sem őrzi tisztán a múltat, de a múlt akkor is létezik. Mert 1978-ban tényleg volt egy kis balhé Csepelen. Persze a legendák makacs dol­gok. Jakubovits Anna Volt egy kis balhé Csepelen BUDAPEST. 1997. október 13., hétfő Lengyel filmek Budapesten MUNKATÁRSUNKTÓL Darabok­­ a lengyel színház szalagról címmel október 17-től november 18-ig tart a Műcsar­nok és a Magyarországi Lengyel Intézet közös programsorozata. Az érdeklődők a Műcsarnok Törley-termében tartandó film­vetítéseken a varsói TVP 1 Színház és a katowicei TVP 2 filmjeiből láthatnak válogatást. A lengyel alkotások vetítésé­nek első napján, pénteken a katowiceiek filmjét, a De Aegyptot nézheti meg a buda­pesti közönség. Ezután a varsói színház alkotásait vetítik: Ta­­deusz Rózewicz Kelepcéjét hu­szadikán, B. Schaeffer Ittott című művét pedig huszonegye­dikén. Az októberi program utolsó filmjét, A kutya máso­dik meggyilkolását, amelyet M. Hlasko készített, huszonnyol­cadikén lehet megnézni. No­vember negyedikén, D. Nowa­­kowski Schroeder ketchup­ja című filmjével folytatódik a vetítéssorozat. Hetedikén B. Schaeffer Forgatókönyv 3 szí­nészre című alkotását, tizenne­gyedikén pedig P. Bednarski filmjét, a Szépséget nézhetik meg a lengyel kultúra barátai. A zárónapon, november ti­zennyolcadikén Slawomir Mro­­zek mutatkozik be A szabó cí­mű alkotásával. A vetítések minden alkalommal este hat órakor kezdődnek. A Magyar­­országi Lengyel Intézet október tizenhetedikén, pénteken más programra is várja az érdeklő­dőket. Az intézetben (Nagyme­ző utca 15.) - a budapesti 1956- os Intézettel közösen - délelőtt tíz órakor mutatják be Andrzej Paczkowski Fél évszázad Len­gyelország történetéből 1939— 1989 című könyvét. Ifjabb Info-touch készülékek Újabb három érintőképernyős információs pontot helyezett el a Budapesti Turisztikai Hivatal a fővárosban. A készülékek a Moszkva téri és a Blaha Lujza téri metróállomásra, valamint a budavári Sikló felső állomásá­ra kerültek. __________MUNKATÁRSUNKTÓL__________ Az első nyolc érintőképernyős készüléket tavaly novemberben állította fel a Budapesti Turisz­tikai Hivatal annak a pályázat­nak az eredményeképpen, ame­lyet 1996-ban a Fővárosi Köz­gyűlés turisztikai bizottsága a főváros turisztikai információs rendszerének kifejlesztése és működtetése címmel írt ki. A pályázat győztese a Magyar Tu­risztikai Szolgálat Rt. és a To­­polisz Térinformatikai Stúdió Kft. által alakított cég lett. A Budapesti Turisztikai Hi­vatal a rendszer szakmai koor­dinálójaként járult hozzá a szá­mítógépes érintőképernyős tu­risztikai információs oszlopok felállításhoz. A világszerte is­mert info-touch rendszer a bu­dapesti információs irodákban használt Tourcity nevű szoft­vert egyesíti a Magyar Turiz­mus Rt. Tourinform-irodáinak adatbankjával. A turista a képernyő adott részének megérintésével kivá­laszthatja, hogy a szálláshe­lyekről, a múzeumokról vagy egyéb nevezetességekről kap­jon információkat. Azt is meg­tudhatja, hogy egy tetszőleges címre tömegközlekedési esz­közzel vagy autóval hogyan juthat el: digitalizált térkép se­gíti az eligazodásban, útvona­lat ajánlva neki. A korábban kihelyezett ké­szülékek közül a legnagyobb érdeklődést az Astoriánál, a Ferihegyi repülőtér 2-es termi­náljában és a Déli pályaudva­ron elhelyezett pontoknál mér­ték. A témakörök között a sor­rend: szálláshelyek, látnivalók, vendéglátóhelyek. A készülé­kek magyarul, angolul és néme­tül írják ki a válaszokat. Az ed­digi tapasztalatok alapján a magyar nyelvű információk iránt volt a legnagyobb érdek­lődés, bár a Sütő utcai Tourin­­form-irodában az angol vezet. Mostantól lehetőség nyílik a rendszerben hirdetések elhe­lyezésére is. HASzNáLt Lestrapált? Mihaszna? MI HASZNA? Hozza hozzánk! Mi készpénzért megvesszük használt Volkswagen, Audi, SEAT, Skoda, és más típusú autóját, vagy új autó vásárlásakor beszámítjuk annak értékét­. Ráadásul szombatonként 9-14 óráig - előzetes telefonos bejelentkezés alapján - ingyenes felértékelést vállalunk. Autóvásárlását kedvező részletfizetési kondíciókkal, kamatmentes kölcsönökkel és egy ingyenes klubkártyával is támogatjuk. A Porsche Pest és a Porsche Buda teljes körű szerviz- és finanszírozási háttérrel várja Önt kulturált szalonjaiban. *Csak szervizkönyvvel rendelkező, jogtiszta, Magyarországon üzembe helyezett autót vásárolunk meg és számítunk be. Porsche Pest Porsche Buda I 1139 Budapest 1117 Budapest I Fáy u. 27. Prielle K. u. 45. Tel: 267-1990/245 Tel: 204-4070 Fax: 267-1965 Fax: 204-4071

Next