Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. augusztus
2000-08-11
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. AUGUSZTUS 11., PÉNTEK Elitiskola bukásra ítéltekből Tizenkét évfolyamos iskola indul jövőre az Ifjúságért, a Jövőért Alapítvány szervezésében. Próbaként most tábort rendeznek Nagykovácsiban, ahol tizennégy gyerekkel ugyanennyi pedagógus foglalkozik. Az Ifjúságért, a Jövőért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Németh Tamás nyolc éve hagyta ott az állami közoktatást. - Nem pusztán a pénz miatt — emlékezik bár igen nehezen éltünk a fizetésemből. De úgy láttam, és azt tapasztalom ma is: a pedagóguspályán csak azok maradnak, akik nem tudnak vagy nem mernek váltani, nincs bennük elég kreativitás. Németh Tamás magántanítványokat vállalt. Matematika-fizika szakosként volt belőlük elég. - A kollégák olyanokat buktattak meg - mondja -, akikkel jó szóval nagyszerű eredményeket lehetett elérni. Az iskolában kezelhetetlennek kikiáltott gyerekeknél ugyanis az a fontos, hogy a tanár kialakítsa a tantárgy iránti érdeklődést, másrészt hogy jó hangulata legyen az órának. Sajnos a tanórák döntő többségéből e két elem teljesen hiányzik. Németh Tamás és felesége saját elveik alapján foglalkoztak a gyerekekkel, ennek aztán sajátos következménye lett. - Valóságos átjáróházzá vált a lakásunk, a gyerekek idejöttek beszélgetni, elmondták bánatukat, teát ittak, elmentek. Nyaranta különösen nagy volt a zsúfoltság, hiszen akkor a rendszeres tanítványok mellé társulnak azok is, akiket pótvizsgára kell felkészíteni. Időközben a szülők bejelentették igényeiket más tanárokra is, akik gyermekeikkel hasonló szellemben foglalkoznak. Rengetegen jelentkeztek az újsághirdetésre, csakhogy amikor meglátták azt a háromoldalas listát a pedagógusokkal szembeni elvárásokról, többségük elbizonytalanodott. Így aztán nem volt könnyű olyanokat találni, akik valóban szívesen, örömmel foglalkoznak a gyerekekkel, megértik gondjaikat-bajaikat, megfelelő szakmai felkészültségük van. De végül összeállt egy olyan csapat, amelynek tagjai lefedik az összes tantárgyat, és alsótól az egyetemig minden korosztálynak megfelelő a végzettségük. A szülők ösztönzésére aztán idén februártól már alapítványi formában működik a társaság. Első nagyobb megmozdulásuk a Nagykovácsiban, a Tisza-kastélyban szervezett többhetes tábor. Ugyanazt teszik, mint az előző nyarakon a körúti lakásban, csak szebb környezetben, jó levegőn. Saját pénzből, szponzorok támogatásából fedezik a költségeket, valamint természetesen a szülőktől beszedett összegekből. Csakhogy aki nem tud, az nem fizet, vagy mérsékelt áron vehet részt a táborozáson. Ugyanezen az elven működik az évközi korrepetálás is. Aki megteheti, többet fizet, aki szegény sorsú, kevesebbet. Azt firtatom: vajon visszaélnek-e ezzel a szülők? A válasz határozott nem. Nyolcévnyi vállalkozó tanári tapasztalat, valamint az alapítvány eddigi működése alapján most iskolát szeretne szervezni Németh Tamás. - Pályázatot nyújtanánk be az ÁPV Rt.-hez, ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy ingyenesen jussunk oktatási célra épülethez - tervezi a jövőt. - 2001 szeptemberétől mindenképpen szeretnénk elindítani az iskolát, sőt ha meglesz a szükséges létszám, egyszerre tizenkét évfolyammal startolnánk. Az iskolában is működne a korrepetálás és a nyári táborban bevált szociális elv: a tandíj teljes összegét csak a tehetősebbek fizetnék. (Az alapítványi és magániskolákban a tandíj jelenleg havi ötven- és százezer forint Németh szerint.) A többieket kipótolná az alapítvány cégbejegyzésében is felsorolt gazdasági vállalkozásai hasznából. Németh elitiskolát szeretne, de nem a gyerekek gondos kiválogatásával. Főként olyanokra számítanak, akik az állami közoktatásban bukdácsolnának, mert egyéniségük nem illeszkedik az elvárt rendhez. Ám számol azzal is, hogy néhány - az állami tömegoktatással szemben bizalmatlan - gazdag szülő is beadja majd gyermekét. Abban bízik, hogy aki már elsős korában olyan pedagógusokhoz kerül, akiknek célja a mindenkiben szunnyadó tehetség kibontakoztatása, az sikeres lesz. Ennek elősegítésére alsó tagozaton legfeljebb tizenkét-tizenötös létszámú osztályok lennének. A felsőben, amikorra az első nevelési szakasz eredményei megmutatkoznak, lehetnek többen is. Rudas Péter A Peugeot biztosítja Önt! Egy évig nem kell cascót fizetnie, ha most vásárol részletre Peugeot Boxert vagy Expertet! Már 2 év futamidőre, legfeljebb 65% kezdőbefizetéstől. A biztosítás kulcsa most az Ön kezében van! PEUGEOT- 1134 Budapest Dózsa Gy. út 61. Tel.: 452-0390 Tel./fax: 350-6204$ PEUGEOT Érettségizők! Fiatalok! Külföldi tulajdonú marketingcég FIATAL CSAPATÁBA keresünk jó kommunikációs készséggel rendelkező munkatársakat akik szeretnének belépni az üzleti élet világába. Tel.: 451-7030, 06-70-214-7298 (15-17 óráig) Fax: 451-7031 Omladozik a tótok temploma Érdekes épületet rejt egy Rákóczi úti udvar A Blahán túl, a Rákóczi út 57.-ben áll a Luther-ház, amely arról kapta nevét, hogy templomkapuszerű főbejárata fölött egész alakos Luther-szobor látható — a reformátor egyetlen köztérre néző szobormása Budapesten. Ha a két oldalsó kapun besétálunk a bérházba, meglepő látvány fogad: az udvaron omladozó templom áll. Igaz, több oldalához betonhasábokat építettek, egyik kerek ablakán pedig aluminiumcsöveket vezettek a szabadba. A templomot ma raktárnak használják. Neogótikus tornyáról az idő már lerágta a szobordíszeket. Sisakja is félrecsúszott, talán le is dől nemsokára. Hogy került ez a csoda az udvarba? Egykor evangélikus templom volt, mégpedig a pesti szlovákoké. Ezért a Lutherszobor a bérházon. A templomkapuszerű főbejárat pedig - a járókelők nem is sejtik - valamikor tényleg a templomba vezetett. Ma rácsokkal van elzárva. A maroknyira apadt budapesti szlovák evangélikus gyülekezet lelkésze, Cselovszky Ferenc töviről hegyire elmeséli a tótok hosszú küzdelmét a templom felépítéséig. Már 1838-ban megkapták József nádortól a telket, amely akkor még jóval a városon kívül volt. Az építkezés csak tizennyolc év múlva kezdődött Diescher József építőmester tervei szerint. Addig gyűjtötték a pénzt, szaporodtak a gazdag hívek adományai, s az adakozást az 1849-ig Pesten segédlelkészkedő Jan Kollár, a pánszlávizmus egyik alapítója is buzdította. A falak és a tetőzet már 1863-ban elkészült, de a torony csak négy év múlva lett kész, éppen a kiegyezés évében szentelték fel. A toronyra még Erzsébet királyné is adott kétszáz forintot. Berendezése egykor szép lehetett: Than Mór festette az oltárképet, Szentiványi országgyűlési elnök adományozta a padokat, mégpedig országgyűlésieket. A templom három harangot is kapott - de később, az első világháború idején kettőből ágyút öntöttek. A Rákóczi utat a kiegyezés korában még Kerepesi útnak nevezték, s a tót templom akkor még magában állt. Mire azonban a Kerepesiből Rákóczi út lett (1906-ban), már eltűnt a járókelők szeme elől: megépült körülötte a Luther-ház. Deutsch Károly vállalkozó ugyanis szerződést kötött az adósságokkal küszködő gyülekezettel, hogy a templom telkén körben bérházakat építhet. Született ugyan olyan terv is, melyben a Rákóczi úti oldal szabadon marad, de mivel Deutsch a szlovákoknak évi négyezer forint kifizetését, továbbá adósságaik azonnali rendezését és az udvarra egy kétszintes iskola építését ígérte, elfogadták azt a változatot, amely végül megépült, eltakarván a templomot. Deutsch minden ígéretét beváltotta, cserébe ő és utódai hatvan évig, 1952-ig élvezték a ház hasznát. Akkor járt le haszonélvezetük, amikor az épületet államosították. Ugorjuk is át a közbenső éveket, mert a templom sorsa a szocializmus korszakában fordult rosszra. Az államosítás idején a háborúban megsérült templomot meghagyták a szlovák evangélikusok kezén, de a gyülekezet létszáma a népességcserék hatására ekkortájt erősen apadni kezdett. Míg korábban több ezren tartoztak a gyülekezetbe, ez időben körülbelül ezren lehettek, 1965-re pedig még kevesebben a templom lassan elnéptelenedett. Ebben az évben Káldy Zoltán püspök úgy döntött, hogy az egyház lemond erről a gyengülő hídfőállásáról, és az istentiszteleti helyet eladták az államnak , máshol viszont engedményeket kaptak, például építhettek templomot Dunaújvárosban. A budapesti szlovák evangélikus templom sorsa megpecsételődött: vasbeton födémek beépítésével három szintet alakítottak ki benne, betonkalitkákat toldottak hozzá, azóta volt már kiállítóterem, iroda, raktár, a Vitukié, a Kohó- és Gépipari Minisztériumé. Belül semmi sem emlékeztet rá, hogy valaha itt Istent dicsérték. Amikor a rendszerváltás előtt néhány évvel műemlékké nyilvánították, már késő volt. Menthetetlenül. Valószínűleg nem is fogja megmenteni senki. A rendszerváltozás után az állam mindjárt megszabadult tőle. Az új tulajdonosnak nincs pénze rá, hogy felújítsa. Mit is kezdene egy szép, megújult templommal, hiszen ő raktárt vett. A szlovákok sem igénylik vissza, nekik se lenne rá pénzük. Alig maradt pár hívő: amikor mindenki eljön, vannak huszonöten. Elférnek abban a kis teremben, amelyet az egykori iskolaépület emeletén meghagytak nekik. Csordás Lajos A neogótikus toronyról az idő lerágta a szobordíszeket FOTÓ: DOMANICZKY ZIVADAR _________Cikkünk Nyomán_________ A perforált tömbjegy Olvastam a Külföldiek kontra ellenőrök című írást Nyíri Pál oxfordi olvasójuk tollából. Már régóta kísért engem is a perforált BKV-tömbjegy szelleme. Nyaranta kismotorral járom a fővárost, és járok be munkahelyemre. A rossz idő miatt időnként igénybe kell vennem az BKV szolgáltatásait, így a kedvezményes tömbjegy használatát tartom a legkifizetődőbb megoldásnak. Becsülettel lyukasztgatok minden utazásnál, illetve átszállásnál. Igen körülményesnek találtam az érvényesítés módját, ezért eléggé el nem ítélhető módon a perforáció mentén letéptem az éppen aktuális szelvénykét, a tömböt a zsebemben, táskában vagy valahol máshol, de szigorúan magamnál viseltem. A meglehetősen sűrű ellenőri jelenlétnek köszönhetően többször kellett igazolnom utazásom jogosultságát. Két eset fordul elő általában. Az egyik: bemutatom a jegyet, az ellenőr az ideggyógyász nyájas beleegyező mosolyát körítve kérdi, hogy ugye, tudom, hogy szabálytalanságot követtem el azzal, hogy a tömbből kitéptem a szelvényt? Egy „irgum-burgum”-szerű kioktatás keretén belül tájékoztatólag közli, hogy igaz, eléggé apró betűkkel ugyan, de rá van írva, hogy csak egybefüggően érvényesek. Azonban a büntetés kilátásba helyezésén kívül más nem történik. A másik: mutatom a letépett jegyet, a szerv kérdi: a tömb magánál van? Igen, mondok, mire ő: köszönöm, és balra el... Vagy: És a tömb? Nálam, mondom, és nekilátok, hogy előbányásszam óriási hátizsákom, illetve zsebeim rejtekéből. Ő megnéz, bólint, köszönöm - ezt mindig mondja -, én jobbra él... Ideje volna ezen kardinális kérdést egyszer s mindenkorra tisztázni: letépjem vagy ne tépjem le? És még egy dolog: ha valamit tilos leszakítani, akkor perforáció nélkül hozom forgalomba! Ha ennyire fontos, hogy a tömböcske egyben maradjon, miért a perforálás, és miért nincs egyszerűen nagy ló betűkkel egy felirat, hogy: „LETÉPNI TILOS!”? Ferenczy János Nincs kvóta a bírságolásnál állítja a közteresek igazgatója Többszörösen téved a lapunkban közzétett olvasói levél szerzője - közölte a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatója, Varsányi Péter. Olvasónk egyebek mellett azt állította, hogy a felügyelet embereinek napi százezer forint büntetést kell produkálniuk, és minden esetben a maximális tételt kell kiróniuk a szabálytalanul parkolókra. MUNKATÁRSUNKTÓL A Dob utca és a Rumbach Sebestyén utca sarkánál lakó olvasónk elpanaszolta: a közterület-felügyelet valósággal rászállt a környéken várakozó autósokra, akik a helyi szokásjog alapján - spórolva az amúgy is szűkös hellyel - derékszögben vagy negyvenöt fokban parkolnak a járda mellett. A felügyelők ezért sorra megbüntetik őket. Olvasónkat két egymást követő napon négy-négyezer forintra vágták meg. Ő úgy tudja, hogy a felügyelet vezetői kvótára kötelezték beosztottaikat, és e szerint nem kevesebbet, mint napi százezer forintot kell produkálniuk a helyszíni bírságolással. Ugyanakkor állítja: a kékruhásoknak azt is utasításba adták, hogy a maximumnál kisebb büntetést nem szabhatnak ki, és a figyelmeztetéssel sem élhetnek. A felügyelet igazgatója, Varsányi Péter több ponton is cáfolta a levélben foglaltakat. Mindenekelőtt leszögezte: csak ott lehet kilencven vagy negyvenöt fokos szögben parkolni, ahol ezt a táblák megengedik. A jelzett környéken ilyen tábla nincs, aki tehát nem a járdával párhuzamosan várakozik a kocsijával, azt jogosan bírságolják meg. A leghatározottabban visszautasította, hogy munkatársainak kvótát kellene teljesíteniük. Ilyen utasítást nem adtam ki - szögezte le. Hozzátette viszont, hogy a felügyelőktől elvárja a közterületek fokozott ellenőrzését, egyben elismerte: a városban akkora a káosz, hogy valóban lejárt a figyelmeztetések ideje. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a felügyelők „mindenkor a maximális tételt alkalmazzák”. Erre éppen olvasónk példája a bizonyíték, aki megemlítette, hogy két esetben négynégyezer forintra büntették: a helyben kiróható bírság maximuma tízezer forint, de ennyit csak kirívó esetekben szabunk ki - hangsúlyozta Varsányi. 25