Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. szeptember
2000-09-06
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. SZEPTEMBER 6., SZERDA 29 A labirintus titkai avagy hogyan éltek a régiek ? A Budafok alatt húzódó pincerendszer „kincseit” sokan megpróbálták már felkutatni. Garbócs László helytörténésznek sikerült. Ha kincsekre nem akadt is, de Budafok-Tétény emlékeit, történelmét, legalábbis azok egy részét sikerült feltárnia. Biztonsággal állíthatjuk, nála jobban senki nem ismeri a kerület titkait. A kincsek pedig léteztek. A második világháború idején itt rejtették el a Hatvani-Herczog-féle gyűjteményt: óriási, tíz hektoliteres hordót görgettek az értékeket őrző üreg elé. Garbócs úr csak zárójelben jegyzi meg: azt is pontosan tudja, ki árulta el az oroszoknak, hol találhatók a festmények. Nem helyi ember volt. A pincék nemcsak őrizték, hanem megőrizték az emlékeket. Sajátos klímájának köszönhető, hogy fennmaradt a háború előtti filmarchívum, melyet egy Péter Pál utcai pincében rejtettek el. A labirintus egyébiránt emberemlékezettől menedékként és rejtekhelyként szolgált. A római kori Campona tábor katonáinak tízezer érméből álló tábori zsoldját szintén itt találták meg pinceásás közben 1886-ban, most a Nemzeti Múzeumban látható. Hogy mi lett a katonákkal, visszahívták, netán lemészárolták őket, sohasem fog kiderülni. Ahogy az sem, pontosan mi bújik meg valójában a pincerendszerben. Amikor a hetvenes években megbízták a dorogi Bányászati Aknamélyítő Vállalatot a támfalak megerősítésével, kiderült: egyetlen hiteles térkép sincs a labirintusról. 1945 végén ugyanis felgyújtották az összes iratot. Tették ezt azok, akik nagyon nem akarták, hogy megtalálják a „titkokat”. Hogy honnan tudja mindezt Garbócs László? Régi anyakönyvekből, kalendáriumokból, öregek elbeszéléseiből. A pincetérképek megsemmisítését például régi városházi dolgozók mesélték, akik szemtanúi voltak az esetnek. Kezdetben bujkáltak, később laktak is a pincerendszerben, meséli Garbócs úr. A budafoki Tóth József utca sarkán található Törökbarlangban - amely ugyan nem volt teljesen a föld alatt - egész utcasorok alakultak ki, lovakkal, szekerekkel közlekedtek a lakók. Nem véletlenül, hiszen szinte egész évben hasonló volt a hőmérséklet. Nyáron hűvös, télen meleg. A barlangok a betelepített német kővágók munkája során formálódtak. Az újkori népvándorlás első hulláma az 1710-es évekre tehető: több ezer ember kelt útra. Ulmban emlékmű jelzi, honnan indultak el a kivándorlók. - Ha látta volna, milyen lélekvesztőn csurogtak le a Dunán! - mondja Garbócs László. Nem csoda, hogy jó részük meghalt útközben. Hogy miért éppen ide jöttek? Egyrészt az éhínség miatt. A fiataloknak ingyenföldet ígértek, később a Csepelről áttelepülteknek ingyen házhelyet, szőlővesszőt és hét év adómentességet adtak. A második nagy vándorhullám Mária Terézia uralkodása idején érte el a vidéket, ezt követve jöttek II. József korában, végül az 1810-es években a német tartományokból. A „későn érkezőknek” már nemigen jutott házhely, a szőlőtőkék között próbáltak lakást találni, aztán „lefelé” építkeztek. A követ kivájták, formára vágták, aztán eladták, az így keletkezett üregekbe pedig beköltöztek. Nem volt könnyű életük az ittenieknek - mereng tovább a helytörténész -, a gyerekeket már nyolc-tíz éves korukban munkára fogták. Azt ették, ami a szőlőben megtermett: burgonyát, borsót, lencsét. Állatot keveset tartottak: 1744-ben háromszáz állandó lakosra mintegy tíz tehén jutott, így húst is ritkán láttak az asztalon. De azért az ünneplésnek is megadták a módját. Az egyházi ünnepek mellett - karácsony, húsvét, Szent Lipót napja - természetesen a szőlőt, a bort is ünnepelték. Minden települést saját szent őrizte - Donát, Lipót és Orbán, a szőlőművelők védőszentjei -, akinek szobra ott állt a falu határában. Ha jó volt a termés, megköszönték: egy sajtár vörös, és egy sajtár fehérbort adtak a szentnek. (A szent persze mind megitta.) Ha rossz idők jártak - márpedig 1755-57- ben hol jég, hol fagy verte el a termést - megbosszulták. - Bekenték ürülékkel a szobrot - összegzi röviden a történeteket Garbóc úr. - Egy hét múlva persze megbánták. Megijedtek nagyon, és lemeszelték. Hogy ittak-e? - kérdez vissza. - Persze hogy ittak. Jómagam még találkoztam egy idős bácsival, valamikor a hatvanas években. Ő például tízéves korától rendszeresen fogyasztott bort, gyógyszert is avval vett be. A diftériát a régiek vörösborral „kezelték”. - De nagy tivornyák nem voltak - teszi hozzá. Tétényben és Promontóriumban rendszeresen jártak az egyházmegye látogatói, a vizitátorok, egy egyházi és egy világi személy. (Budafok 1886-ban kapta mai nevét, némi vita előzte meg, hogy Dunafok legyen-e vagy Budafok.) A látogatók minden településen úgynevezett sillabuszt töltöttek ki, melyben leírták a járványokat, a fagykárokat. Azt is bejegyezték például, van-e külön tanítója a közösségnek. Promontóriumban járva egyszer külön megemlítették az esetet: látogatók érkeztek Pestről, és itt szépen beiddogáltak. Sötétedés után elindultak a hajójukhoz, ám gyertyájuk nem volt, nem láttak, és beleestek egy gödörbe. Nem élték túl. A szerencsétlenség nagy vihart kavart, így megörökítették. Örök elrettentésül. Tryápay Katalin ÚÉ . ... . jg A boron kívül képgyűjteményt, filmarchívumot is rejtegettek a pincében FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Polgári kör egy budafoki utcáért Az alapító okirat szerint Péter-Pál Utca és Környéke Polgári Körnek nevezik szervezetünket, mondja dr. Joó Ernő, a civil szervezet titkára, de mielőtt túl hivatalossá válna, hozzáteszi: csak formába kellett önteni az itt élők tenni akarását.. A budafoki családok pedig nagy lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést: a tavaly decemberben alakult polgári körhöz az utca alig háromszáz családja közül negyven azon nyomban csatlakozott. A titkár állítja: mindenki belátta, hogy a polgári kör az utcáért alakult. S hát ki ne szeretne szebb, csöndesebb helyen élni? A Péter-Pál utcaiak mindenképpen néhány hónapja tavaszi nagytakarítást szerveztek, és az utca apraja-nagyra serénykedett. Azóta javaslatok születtek és váltak valóra a sebességkorlátozó táblákról, a járda szélességéről vagy éppen arról, hogy a gesztenyesort miképpen kellene bővíteni. A szervezetnek persze fontos feladata lesz a lobbizás is, hogy a tervek valóra válhassanak. Ám dr. Joó Ernő azt is szeretné, hogy az utca kulturális életét pezsdítsék kissé. Bár furcsán hangzik egy utca kulturális életéről beszélni, kiderül, a civil szervezetnek évekre szóló tervei vannak. A rég elfeledett Péter-Pál-napi ünnepet már felelevenítették, elkészült az utca történetét bemutató könyv is. Most éppen azt tervezik, hogy az innen világhódító útjára indult Törley József egykori pincéit felújítják, bemutatják. A titkár szerint a szervezet feladata az is: közösséget kovácsoljon a Péter-Pál utcaiakból. S hogy ez sikerül, nem kérdéses: szombaton például éppen azt ünnepük, hogy Budafok legöregebb utcája nemrégiben aszfaltburkolatot kapott. P. A. 2500 M TENGER ÉS DZSUNGEL. CÁPÁK, RÁJÁK, MAJMOK, ALIGÁTOROK Magyarország legmodernebb, S PÁLYÁS BOWLINGKLUBJA. 11 TERMES MEGAPLEX MOZI, B ÉTTEREM, 6 KÁVÉZÓ, 150 ÜZLET, ÉS EGYRE BŐVÜL. MARGIT HÍD LÁNCHÍD 7D SZABADSÁG HÍD 1D ERZSÉBET HÍD 1. PETŐFI HÍD LÁGYMÁNYOSI HÍD Kelenföld 'BUDAFOKI NAGYTÉTÉN’ BEVÁSÁRLÁS SZÓRAKOZÁS KALAND