Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. december

1997-12-12

1907. december 12., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA A védőnő nem dirigálhat A „csonkákat” a lelkesedés hajtja Vannak olyan kapuk, amiken soha senki be nem nyitna, ha nem lennének a védőnők. Ők aztán bátran megragadják a kilincset. Hozzá vannak szokva, hogy őket az esetek többségében nem hív­ják, mint az orvosokat szokás, és nem várják, mint mondjuk a gyámhivatal embereit, akik ha jönnek, talán némi segélyre is van kilátás. A védőnők, azok csak mennek, hivatlanul és kéretlenül. És azt tapasztalják, hogy mintha egyre nagyobb szükség lenne rájuk. Ha az egészségügyben dolgo­zókat úgy képzeljük el, mint akik az egészséges emberért folytatott harc katonái, akkor a védőnőké az előretolt hadállás. Biciklis sereg az övék, papírtal­pú a bakancsuk, viszont annak örülnek, hogy a folytonos refor­mokból kifelejtik őket. Ennek köszönhető, hogy amíg például a hajdani orvosi körzetek szétzilá­lódtak, az ő területeik sértetle­nül megmaradtak, s így nem akad egy fehér folt sem, ahová ne jutna a figyelemből. Monoron öt védőnővel üljük körül a rendelőintézet védőnői tanácsadó helyiségének nagy asztalát. Varga Éva negyven évet szolgált már, nyugdíjasan is tovább dolgozik. Tamás Ferenc­­né harmincegy éve tapossa a szolgálati bicikli pedálját. Guth Istvánné huszonegy, Nagyné Szűrszabó Irma tizenhárom, Molnárné Virág Erika tíz év ta­pasztalatairól tud számot adni. De most nem számadásról van szó. Csak mesélnek. És nem ám a kuriózumokat válogatják, ha­nem mondják, ami naponta tör­ténik velük. Vagyis velünk, hi­szen ezekben a történetekben mindannyian benne vagyunk. Mondhatni nyakig. Megy a védőnő családlátoga­tásra. Esik az eső, a szél is fúj, a szolgálati bicikliket mind ellop­ták, de szerencsére van helyette másik. Jó lenne egy Babetta leg­alább, hiszen a Péteri úttól a Földvári tanyáig irdatlanul hosszú az út, de Babetta nincs. Guth Istvánná szokott néha ál­modni kis kocsiról, ami keveset fogyaszt, de ő még fiatal, még ábrándozhat. Egyelőre a válla sem ízületes a hóban-fagyban való szaladgálástól. Majd az lesz. Most azonban az vigasztal­ja némileg, hogy együtt éreznek vele. A múltkor is a téglagyár­nál, amikor már azt hitték, hogy hallótávolságon kívül került, megjegyezte egy „páciense” a másiknak: az még csak hagyján, hogy a Cinka Panna utcába ki­kerekezik, de nézd meg, cson­kám milyen rendes, még ilyen messzire is eljön. Az a rohadt nagy lelkesedés, az hajt minket, nem más, mond­ják a „csónikák”. De mi más is lenne a hajtóerő, ismervén az egészségügyben fellelhető bére­ket. Ruhapénzt is tizenhétezret kapnak egy évben. Abból aztán felöltözni... Körülöttük meg szintúgy a nyomorúság, a maga fokozataival. Jön például a tanácsadásra a kismama, úgy néz ki, minden rendben van körülötte, a baba is szépen fejlődik. A családlátoga­táson aztán elsírja magát, két hónapja elhagyta a férje, kifo­gyott minden tartalékból, mit csináljon? Várja meg, amíg ki­kapcsolják nála a villanyt is? Nem ő lenne az első. A telefonok egymás után némulnak el, a számlát már sokan nem képesek fizetni. A villany kikötése szok­ta ezt követni, de a védőnők mostanában már amiatt aggód­nak, hogy a gáz sem jut be sok lakásba rövidesen. Bevezetni még be tudták, a számlák ki­­egyenlítésére szemlátomást egy­re több helyen nem futja. Az al­sóbb bugyrokban már korábban berendezkedtek a túlélésre, ott ha fűteni akarnak, egyszerűen lopják a fát és kész. Egyébként ezek azok a helyek, ahol tragi­komikus dolgokkal is találkoz­nak a védőnők. Tamásné például sose fogja elfelejteni, hogy nagypénteken ellátogatott egy vityillóba, ahová épp akkor köl­töztek be a lakók. A szekrény híján a földön szétrámolt hol­mik között nagy nehezen fellelte a gyereket, s csak meredten néz­te, amint egy állófogasra akasz­tott spirálmelegítő mögött ott villódzott a tévé, képernyőjén pedig az HBO műsora. De ké­sőbb, hogy visszagondolt rá, megértette. Mint ahogy mind­annyian megértik, miért vannak ott a putrikon is a parabola an­tennák, miért vesz videót még az a család is, ahol nyolcan alsza­nak egy ágyon. Mert nyilván azt kérdik maguktól: nekem is csak egy életem van, hát nekem még ennyi se jár ? Mert sok nem jut, az biztos. Az újszülöttnek még megveszik a hófehér pólyát, a liberót, de a nagyobbacska már cipő nélkül kuporog a sarokban vagy egy gatyában didereg az utcán. A vé­dőnők a legszívesebben utánfu­tót kötnének a biciklijük mögé, hogy az egyébként is magukkal hurcolandó gyerekmérleg és egyéb fontos rekvizitum mellé bepakolhassanak néhány kis nadrágot, kabátkát is. De kinőtt gyerekruhát ma már senki nem ajánl, mindennek akad gazdája családon belül is. Olykor némi pénzkölcsönzé­sekre is sor kerül. Mert a doktor­nő felírja ugyan a tápszert, a vi­tamint, a gyógyszert, de ha nincs pénz kiváltani, mi lesz a gyerek­kel? Célszerű lenne, jegyzem meg, ha házi segélypénztárat bíznának a védőnőkre, náluk jobban senki a világon nem tud­hatja, kinek kell okkal és nagyon gyorsan segíteni, de erre nem szólnak egy szót sem. Inkább a csomagokra terelik a szót, az ön­­kormányzati segélycsomagokra, amelyek folytonos panaszok for­rásai, így karácsony előtt példá­ul a gondos összeállítók tesznek beléjük öt- hat kiló lisztet, arra gondolván hogy a háziasszo­nyok, mint minden rendes házi­asszony ilyentájt, majd sütemé­nyeket fognak sütögetni. Holott a segélyezettek zömének nem hogy gyúrótáblája, de még asz­tala meg tűzhelye sincs. Egyszer fel is ajánlották a védőnők a szo­ciális és egészségügyi bizottság­nak, hogy ők szívesen beavat­koznának a csomagok ügyébe a praktikus tanácsaikkal, de azt a választ kapták, hogy jó, hát ha akarják... Annyira azért nem akarták. Fogadatlan prókátor­nak lenni nem igazán hálás fel­adat. Éppenséggel enélkül is van dolguk. Tömegével gyártják a környezettanulmányokat mos­tanában, amióta tudvalévő lett, hogy gyerekenként kétezer-há­romszáz forint jár a családok­nak. Hogy erre van e pénze az önkormányzatnak, senki nem tudja, csak reméli. A védőnők mindenesetre ugyanazt teszik, amit eddig, mert ezek a kétezer-egynéhány forintok nem sokat lendítenek a családok sorsán. Mennek, és be­színezik a gyógyszeresdobozo­kat, hogy akik nem tudnak ol­vasni - szép számmal vannak - képesek legyenek adagolni az orvosságot, írják a kérvényeket, menekülnek a kutyák elől, elha­jolnak, ha mint a múltkoriban is megesett, egy elfajuló családi vi­ta közepette szálldosnak körü­löttük a nagykések. Mert a védő­nők elől a családi vitát sem tit­kolják: „maguk úgyis ismerik a mi nyomorúságunkat”. Valóban ismerik. Bizalmasaik egy nagy-nagy családnak, amely azért fogadja el a tanácsaikat, mert sosem dirigálnak, nem is utasítanak. Csak adni akarják, amit adni képesek. K. Zs. im. Ezt a képet már nagyon várja az a kismama Monoron, aki süketnémán vállalkozott gyermeke világra hozatalára. Süketnéma a papa is, a kicsi azonban egészséges, ezért rövidesen bölcsődébe kerül, hogy megszokja és megtanulja a beszédet. HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG 27 Gödöllő és környéke még kiaknázatlan Védjegyhasználati pályázatot hirdet a turisztikai egyesület Az önkormányzatiság megvaló­sulását segítő gondolat volt, hogy a kicsi szép. Évtizedünk második felére a közepes lépett a kicsi divatos helyére. Gazdasági kényszerek és törvényi feltételek terelik a településeket a térségi együttműködéshez. Erényeivel és hiányosságaival tanulmányo­zásra érdemes példája e folya­matnak a Gödöllő és Környéke Regionális Turisztikai Egyesület két és fél éves munkálkodása. A vidék idegenforgalmi kíná­latának feltárását, megismerte­tését, az egységes vendégváró arculat kialakítását, a minősí­tett idegenforgalmi szolgáltatá­sok védelmét vállaló közösség­nek ma 188 tagja van, közte 21 települési önkormányzat és 44 idegenforgalmi szervezet. A napokban az egyesület több bizottsága tárgyalta meg a tér­ség idegenforgalmi termékfej­lesztési programját, melynek el­készítéséhez a Magyar Turizmus Rt. pályázatán nyertek forrást. A vendég idecsábítása komoly piaci tevékenységet, értékterem­tő munkát feltételez. Gödöllő és környéke, bár fekvése és értékei révén nem marad el az ország más térségeitől, ma még szerény szeletet hasít ki a turizmus pia­cából. A vizsgálódás során Gödöllő, Vác, Szentendre és Budapest tu­risták által látogatott helyszíne­in 400 magyar és 100 külföldi vendéget kérdeztek meg szep­tember végén, október elején. Általánosságban elmondható, hogy gyenge, mindössze 15 szá­zalékos a visszatérő rendezvé­nyek ismertsége. Az aszódi fesz­tiválról, a galgamácsai szentivá­­ni tűzugrásról, a csömöri útnapi körmenetről, de még a zsámboki lakodalmasról is ennél még ke­vesebben tudtak. A Grassalko­­vich-napokról viszont a megkér­dezettek harmada hallott, a hol­lókői folklór ismertsége már megközelítette az 50 százalékot. A nógrádi településről is van tagja az egyesületnek, s remél­hetően aki odáig elmerészkedik, a Rákos vagy a Galga mentén is megállítható rövidebb-hosszabb időre. Kedvező, hogy szívesen vennének részt a turisták az em­lített rendezvényeken, ezért a lá­togatottságot a mindenre kiter­jedően összeállított programok­kal, a rendezvények ismertségé­nek növelésével, vonzó program­nevekkel emelni lehet. Azt is vizsgálták, mennyi pénzt költenének a kínált szol­gáltatásokra. Kitűnt, hogy a leg­nagyobb arányban egy-kétezer forintot szánnak egy-egy prog­ramra az utazás és az étkezés költségén túl. Négy-ötezer forin­tot csak a mogyoródi Hungaro­­ring és a gödöllői tóparti Silver Club sporthobbiajánlataira ál­doznának számottevően. Míg a megkérdezett 96 száza­léka adott értékelhető választ, a 150 megkeresett térségi prog­ramgazda harmadrészétől kap­tak csak használható informá­ciót. Ők a szolgáltatásaikat első­sorban saját kiadványokkal és a helyi sajtóban reklámozzák. A vendégek 44 százaléka is a tér­ségből érkezik. Budapest egyelő­re csak 17 százalékos részvételi arányt mutat, őket nem érték el a hirdetések. A német és az oszt­rák látogatók 11 százalékos ará­nya főként a Hungaroring iránti érdeklődésnek és a nemzetiségi településeknek köszönhető. A program készítői számba vették a térség erősségeit és gyengeségeit. Az előbbiek közé tartozik például a domborzat ta­goltsága, az erdők, mezők, forrá­sok, tavak nagy száma, míg az utóbbiakhoz az, hogy források száradtak ki, tavak mocsarasod­­tak el. Ami a turizmus szervezetét il­leti, a program készítői megálla­pították, hogy az egyesület szer­veződése egyedülálló az ország­ban, ugyanakkor még nem elég tőkeerős, és fennáll a veszély, hogy konfliktusok alakulnak ki a tagtelepülések között (meddig maradnak meg Gödöllő „árnyé­kában”), a vállalkozók és az egyesület között (a vállalkozó mihamarabb kézzel fogható nyereséget kíván az egyesület működésétől). Az érdekellenté­tek azonban feloldhatók, főként ha arra gondolunk, hogy Zsám­­boktól Csömörig, Pácéltól Gal­­gamácsáig a szabadidős, a kon­ferencia-, a sport-, a műemléki, a falusi, a kulturális, a vallási és a hobbiturizmus lehetőségei jócskán kiaknázatlanok. A piackutatás eredménye alapján idegenforgalmi progra­mokat, programcsomagokat dolgoztak ki a következő évre. A minősített vendégváró szol­gáltatások kialakítása és védel­me érdekében az egyesület elké­szítette és a védjegynyilvántar­tásba bejegyeztette a térség tu­risztikai szolgáltatásainak véd­jegyét. Használatát pályázat út­ján lehetővé teszik a turizmus területén érintett bármely vál­lalkozás számára. Ez a védjegy jelenti majd a térségi turizmus­ban résztvevő vállalkozások megbízhatóságát, szakértelmét, a térség fejlesztése iránti elköte­lezettségét. (A pályázatról rész­letes felvilágosítást a Gödöllő és Környéke Regionális Turisztikai Egyesület adminisztrációs iro­dája ad, amely a városi művelő­dési központban található, tele­fonszáma (28) 419-231). A vállalkozói bizottság ülésén Fehér Tamás - aki január else­jétől a kastélybeli Tourinform Iroda új vezetője lesz - elmond­ta, hogy két egyesületi kiadvány készül. Az elsőt - amely a tele­pülések, településcsoportok év­ről évre visszatérő, a régión kí­vül is piacképes programjait tartalmazza - a Magyar Turiz­mus Rt.-n keresztül a nagyvilág­ban, a Tourinform-irodák révén pedig az országban terjesztik majd. A másik műsorfüzet első­sorban a térségen belül számít érdeklődésre, ebben valamennyi tagtelepülés eseményei szere­pelnek. Bár még a tél is előttünk áll, az egyesület már a tavaszi Utazás ’98 kiállításra készül, melyen együtt jelenik majd meg Pest megye Nógráddal és He­vessel. B. G. Húsvéti locsolkodás Galgamácsán Kancsovszki János felvétele Népszabadság óriás bejgli. Vegye ki a részét! Ki látott már ilyet!? Végeláthatatlan Népszabadság-bejgli fog végigkígyózni a budapesti Váci utcában, december 21-én. Az esemény nemcsak azért egyedülálló, mert hasonló méretű kará­csonyi édesség még nem készült szerte e világban, hanem azért is, mert az egész bejgli eladó. Fogyasztói és reklám ára: 10 000 Ft méterenként. Amíg a Népszabadság-bejgli tart! Azon cégek felajánlásait várjuk, ame­lyek minimum egy méter bejglire, vagy ennek többszörösére tennének felajánlást. Az így befolyt összeget a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára fordítjuk. A felajánlásokat az ABN AMRO Bank Rt. 10200830- 32317484-00000000 számú számlájára várjuk (kérjük, feltét­lenül tüntesse fel a közlemény rovatban: Népszabadság-bejgli), és egyben juttassa el felajánlási szándékát a Népszabadsághoz is a Dv3 adsQ^ 368-4043-as faxszámra. Ha további információra van szüksége, A ^ kérjük, hívja a 250-0110-es telefonszámot. ^ Vegye ki a részét a Népszabadság-bejgliből, hiszen most egy méter bejgli 50 kisgyerek egynapi étkeztetését fedezheti. a gyerekekért

Next