Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. december
1997-12-12
1907. december 12., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA A védőnő nem dirigálhat A „csonkákat” a lelkesedés hajtja Vannak olyan kapuk, amiken soha senki be nem nyitna, ha nem lennének a védőnők. Ők aztán bátran megragadják a kilincset. Hozzá vannak szokva, hogy őket az esetek többségében nem hívják, mint az orvosokat szokás, és nem várják, mint mondjuk a gyámhivatal embereit, akik ha jönnek, talán némi segélyre is van kilátás. A védőnők, azok csak mennek, hivatlanul és kéretlenül. És azt tapasztalják, hogy mintha egyre nagyobb szükség lenne rájuk. Ha az egészségügyben dolgozókat úgy képzeljük el, mint akik az egészséges emberért folytatott harc katonái, akkor a védőnőké az előretolt hadállás. Biciklis sereg az övék, papírtalpú a bakancsuk, viszont annak örülnek, hogy a folytonos reformokból kifelejtik őket. Ennek köszönhető, hogy amíg például a hajdani orvosi körzetek szétzilálódtak, az ő területeik sértetlenül megmaradtak, s így nem akad egy fehér folt sem, ahová ne jutna a figyelemből. Monoron öt védőnővel üljük körül a rendelőintézet védőnői tanácsadó helyiségének nagy asztalát. Varga Éva negyven évet szolgált már, nyugdíjasan is tovább dolgozik. Tamás Ferencné harmincegy éve tapossa a szolgálati bicikli pedálját. Guth Istvánné huszonegy, Nagyné Szűrszabó Irma tizenhárom, Molnárné Virág Erika tíz év tapasztalatairól tud számot adni. De most nem számadásról van szó. Csak mesélnek. És nem ám a kuriózumokat válogatják, hanem mondják, ami naponta történik velük. Vagyis velünk, hiszen ezekben a történetekben mindannyian benne vagyunk. Mondhatni nyakig. Megy a védőnő családlátogatásra. Esik az eső, a szél is fúj, a szolgálati bicikliket mind ellopták, de szerencsére van helyette másik. Jó lenne egy Babetta legalább, hiszen a Péteri úttól a Földvári tanyáig irdatlanul hosszú az út, de Babetta nincs. Guth Istvánná szokott néha álmodni kis kocsiról, ami keveset fogyaszt, de ő még fiatal, még ábrándozhat. Egyelőre a válla sem ízületes a hóban-fagyban való szaladgálástól. Majd az lesz. Most azonban az vigasztalja némileg, hogy együtt éreznek vele. A múltkor is a téglagyárnál, amikor már azt hitték, hogy hallótávolságon kívül került, megjegyezte egy „páciense” a másiknak: az még csak hagyján, hogy a Cinka Panna utcába kikerekezik, de nézd meg, csonkám milyen rendes, még ilyen messzire is eljön. Az a rohadt nagy lelkesedés, az hajt minket, nem más, mondják a „csónikák”. De mi más is lenne a hajtóerő, ismervén az egészségügyben fellelhető béreket. Ruhapénzt is tizenhétezret kapnak egy évben. Abból aztán felöltözni... Körülöttük meg szintúgy a nyomorúság, a maga fokozataival. Jön például a tanácsadásra a kismama, úgy néz ki, minden rendben van körülötte, a baba is szépen fejlődik. A családlátogatáson aztán elsírja magát, két hónapja elhagyta a férje, kifogyott minden tartalékból, mit csináljon? Várja meg, amíg kikapcsolják nála a villanyt is? Nem ő lenne az első. A telefonok egymás után némulnak el, a számlát már sokan nem képesek fizetni. A villany kikötése szokta ezt követni, de a védőnők mostanában már amiatt aggódnak, hogy a gáz sem jut be sok lakásba rövidesen. Bevezetni még be tudták, a számlák kiegyenlítésére szemlátomást egyre több helyen nem futja. Az alsóbb bugyrokban már korábban berendezkedtek a túlélésre, ott ha fűteni akarnak, egyszerűen lopják a fát és kész. Egyébként ezek azok a helyek, ahol tragikomikus dolgokkal is találkoznak a védőnők. Tamásné például sose fogja elfelejteni, hogy nagypénteken ellátogatott egy vityillóba, ahová épp akkor költöztek be a lakók. A szekrény híján a földön szétrámolt holmik között nagy nehezen fellelte a gyereket, s csak meredten nézte, amint egy állófogasra akasztott spirálmelegítő mögött ott villódzott a tévé, képernyőjén pedig az HBO műsora. De később, hogy visszagondolt rá, megértette. Mint ahogy mindannyian megértik, miért vannak ott a putrikon is a parabola antennák, miért vesz videót még az a család is, ahol nyolcan alszanak egy ágyon. Mert nyilván azt kérdik maguktól: nekem is csak egy életem van, hát nekem még ennyi se jár ? Mert sok nem jut, az biztos. Az újszülöttnek még megveszik a hófehér pólyát, a liberót, de a nagyobbacska már cipő nélkül kuporog a sarokban vagy egy gatyában didereg az utcán. A védőnők a legszívesebben utánfutót kötnének a biciklijük mögé, hogy az egyébként is magukkal hurcolandó gyerekmérleg és egyéb fontos rekvizitum mellé bepakolhassanak néhány kis nadrágot, kabátkát is. De kinőtt gyerekruhát ma már senki nem ajánl, mindennek akad gazdája családon belül is. Olykor némi pénzkölcsönzésekre is sor kerül. Mert a doktornő felírja ugyan a tápszert, a vitamint, a gyógyszert, de ha nincs pénz kiváltani, mi lesz a gyerekkel? Célszerű lenne, jegyzem meg, ha házi segélypénztárat bíznának a védőnőkre, náluk jobban senki a világon nem tudhatja, kinek kell okkal és nagyon gyorsan segíteni, de erre nem szólnak egy szót sem. Inkább a csomagokra terelik a szót, az önkormányzati segélycsomagokra, amelyek folytonos panaszok forrásai, így karácsony előtt például a gondos összeállítók tesznek beléjük öt- hat kiló lisztet, arra gondolván hogy a háziasszonyok, mint minden rendes háziasszony ilyentájt, majd süteményeket fognak sütögetni. Holott a segélyezettek zömének nem hogy gyúrótáblája, de még asztala meg tűzhelye sincs. Egyszer fel is ajánlották a védőnők a szociális és egészségügyi bizottságnak, hogy ők szívesen beavatkoznának a csomagok ügyébe a praktikus tanácsaikkal, de azt a választ kapták, hogy jó, hát ha akarják... Annyira azért nem akarták. Fogadatlan prókátornak lenni nem igazán hálás feladat. Éppenséggel enélkül is van dolguk. Tömegével gyártják a környezettanulmányokat mostanában, amióta tudvalévő lett, hogy gyerekenként kétezer-háromszáz forint jár a családoknak. Hogy erre van e pénze az önkormányzatnak, senki nem tudja, csak reméli. A védőnők mindenesetre ugyanazt teszik, amit eddig, mert ezek a kétezer-egynéhány forintok nem sokat lendítenek a családok sorsán. Mennek, és beszínezik a gyógyszeresdobozokat, hogy akik nem tudnak olvasni - szép számmal vannak - képesek legyenek adagolni az orvosságot, írják a kérvényeket, menekülnek a kutyák elől, elhajolnak, ha mint a múltkoriban is megesett, egy elfajuló családi vita közepette szálldosnak körülöttük a nagykések. Mert a védőnők elől a családi vitát sem titkolják: „maguk úgyis ismerik a mi nyomorúságunkat”. Valóban ismerik. Bizalmasaik egy nagy-nagy családnak, amely azért fogadja el a tanácsaikat, mert sosem dirigálnak, nem is utasítanak. Csak adni akarják, amit adni képesek. K. Zs. im. Ezt a képet már nagyon várja az a kismama Monoron, aki süketnémán vállalkozott gyermeke világra hozatalára. Süketnéma a papa is, a kicsi azonban egészséges, ezért rövidesen bölcsődébe kerül, hogy megszokja és megtanulja a beszédet. HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG 27 Gödöllő és környéke még kiaknázatlan Védjegyhasználati pályázatot hirdet a turisztikai egyesület Az önkormányzatiság megvalósulását segítő gondolat volt, hogy a kicsi szép. Évtizedünk második felére a közepes lépett a kicsi divatos helyére. Gazdasági kényszerek és törvényi feltételek terelik a településeket a térségi együttműködéshez. Erényeivel és hiányosságaival tanulmányozásra érdemes példája e folyamatnak a Gödöllő és Környéke Regionális Turisztikai Egyesület két és fél éves munkálkodása. A vidék idegenforgalmi kínálatának feltárását, megismertetését, az egységes vendégváró arculat kialakítását, a minősített idegenforgalmi szolgáltatások védelmét vállaló közösségnek ma 188 tagja van, közte 21 települési önkormányzat és 44 idegenforgalmi szervezet. A napokban az egyesület több bizottsága tárgyalta meg a térség idegenforgalmi termékfejlesztési programját, melynek elkészítéséhez a Magyar Turizmus Rt. pályázatán nyertek forrást. A vendég idecsábítása komoly piaci tevékenységet, értékteremtő munkát feltételez. Gödöllő és környéke, bár fekvése és értékei révén nem marad el az ország más térségeitől, ma még szerény szeletet hasít ki a turizmus piacából. A vizsgálódás során Gödöllő, Vác, Szentendre és Budapest turisták által látogatott helyszínein 400 magyar és 100 külföldi vendéget kérdeztek meg szeptember végén, október elején. Általánosságban elmondható, hogy gyenge, mindössze 15 százalékos a visszatérő rendezvények ismertsége. Az aszódi fesztiválról, a galgamácsai szentiváni tűzugrásról, a csömöri útnapi körmenetről, de még a zsámboki lakodalmasról is ennél még kevesebben tudtak. A Grassalkovich-napokról viszont a megkérdezettek harmada hallott, a hollókői folklór ismertsége már megközelítette az 50 százalékot. A nógrádi településről is van tagja az egyesületnek, s remélhetően aki odáig elmerészkedik, a Rákos vagy a Galga mentén is megállítható rövidebb-hosszabb időre. Kedvező, hogy szívesen vennének részt a turisták az említett rendezvényeken, ezért a látogatottságot a mindenre kiterjedően összeállított programokkal, a rendezvények ismertségének növelésével, vonzó programnevekkel emelni lehet. Azt is vizsgálták, mennyi pénzt költenének a kínált szolgáltatásokra. Kitűnt, hogy a legnagyobb arányban egy-kétezer forintot szánnak egy-egy programra az utazás és az étkezés költségén túl. Négy-ötezer forintot csak a mogyoródi Hungaroring és a gödöllői tóparti Silver Club sporthobbiajánlataira áldoznának számottevően. Míg a megkérdezett 96 százaléka adott értékelhető választ, a 150 megkeresett térségi programgazda harmadrészétől kaptak csak használható információt. Ők a szolgáltatásaikat elsősorban saját kiadványokkal és a helyi sajtóban reklámozzák. A vendégek 44 százaléka is a térségből érkezik. Budapest egyelőre csak 17 százalékos részvételi arányt mutat, őket nem érték el a hirdetések. A német és az osztrák látogatók 11 százalékos aránya főként a Hungaroring iránti érdeklődésnek és a nemzetiségi településeknek köszönhető. A program készítői számba vették a térség erősségeit és gyengeségeit. Az előbbiek közé tartozik például a domborzat tagoltsága, az erdők, mezők, források, tavak nagy száma, míg az utóbbiakhoz az, hogy források száradtak ki, tavak mocsarasodtak el. Ami a turizmus szervezetét illeti, a program készítői megállapították, hogy az egyesület szerveződése egyedülálló az országban, ugyanakkor még nem elég tőkeerős, és fennáll a veszély, hogy konfliktusok alakulnak ki a tagtelepülések között (meddig maradnak meg Gödöllő „árnyékában”), a vállalkozók és az egyesület között (a vállalkozó mihamarabb kézzel fogható nyereséget kíván az egyesület működésétől). Az érdekellentétek azonban feloldhatók, főként ha arra gondolunk, hogy Zsámboktól Csömörig, Pácéltól Galgamácsáig a szabadidős, a konferencia-, a sport-, a műemléki, a falusi, a kulturális, a vallási és a hobbiturizmus lehetőségei jócskán kiaknázatlanok. A piackutatás eredménye alapján idegenforgalmi programokat, programcsomagokat dolgoztak ki a következő évre. A minősített vendégváró szolgáltatások kialakítása és védelme érdekében az egyesület elkészítette és a védjegynyilvántartásba bejegyeztette a térség turisztikai szolgáltatásainak védjegyét. Használatát pályázat útján lehetővé teszik a turizmus területén érintett bármely vállalkozás számára. Ez a védjegy jelenti majd a térségi turizmusban résztvevő vállalkozások megbízhatóságát, szakértelmét, a térség fejlesztése iránti elkötelezettségét. (A pályázatról részletes felvilágosítást a Gödöllő és Környéke Regionális Turisztikai Egyesület adminisztrációs irodája ad, amely a városi művelődési központban található, telefonszáma (28) 419-231). A vállalkozói bizottság ülésén Fehér Tamás - aki január elsejétől a kastélybeli Tourinform Iroda új vezetője lesz - elmondta, hogy két egyesületi kiadvány készül. Az elsőt - amely a települések, településcsoportok évről évre visszatérő, a régión kívül is piacképes programjait tartalmazza - a Magyar Turizmus Rt.-n keresztül a nagyvilágban, a Tourinform-irodák révén pedig az országban terjesztik majd. A másik műsorfüzet elsősorban a térségen belül számít érdeklődésre, ebben valamennyi tagtelepülés eseményei szerepelnek. Bár még a tél is előttünk áll, az egyesület már a tavaszi Utazás ’98 kiállításra készül, melyen együtt jelenik majd meg Pest megye Nógráddal és Hevessel. B. G. Húsvéti locsolkodás Galgamácsán Kancsovszki János felvétele Népszabadság óriás bejgli. Vegye ki a részét! Ki látott már ilyet!? Végeláthatatlan Népszabadság-bejgli fog végigkígyózni a budapesti Váci utcában, december 21-én. Az esemény nemcsak azért egyedülálló, mert hasonló méretű karácsonyi édesség még nem készült szerte e világban, hanem azért is, mert az egész bejgli eladó. Fogyasztói és reklám ára: 10 000 Ft méterenként. Amíg a Népszabadság-bejgli tart! Azon cégek felajánlásait várjuk, amelyek minimum egy méter bejglire, vagy ennek többszörösére tennének felajánlást. Az így befolyt összeget a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára fordítjuk. A felajánlásokat az ABN AMRO Bank Rt. 10200830- 32317484-00000000 számú számlájára várjuk (kérjük, feltétlenül tüntesse fel a közlemény rovatban: Népszabadság-bejgli), és egyben juttassa el felajánlási szándékát a Népszabadsághoz is a Dv3 adsQ^ 368-4043-as faxszámra. Ha további információra van szüksége, A ^ kérjük, hívja a 250-0110-es telefonszámot. ^ Vegye ki a részét a Népszabadság-bejgliből, hiszen most egy méter bejgli 50 kisgyerek egynapi étkeztetését fedezheti. a gyerekekért