Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. október

1999-10-02

NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. OKTÓBER 2., SZOMBAT 39 Hasonló üzletek egy kupacban A város egyes területeinek specializálódása mindenkinek jó? Budapesten is terjed a nyugati nagyvá­rosokban már megszokott jelenség, egyes településrészek specializálódása. A Bel­város közelében például az antikvitás- és műtárgyüzletek telepedtek meg, a XIII. kerület egyik szegletében bútoráruházak nyíltak egymás mellett, a Liszt Ferenc té­ren kávéházak várják a vendégeket. Egy település fejlődésével általában kialakul a belső munkamegosztás is - vá­zolta a specializálódás hátterét Nagy Béla városépítész, a Mű-Hely Rt. vezérigazga­tója. Létrejöttek az úgynevezett mono­funkcionális területek, azaz olyan részek, amelyekre egyfajta tevékenység, haszná­lati mód jellemző. Ilyenek a lakó-, vala­mint intézményi övezetek, a gyárak kör­nyéke és a pihenőterületek. Korábban ezt tartották az ideális városszerkezetnek, hi­szen így az üzemek nem zavarják a lakó­negyedeket, a zöldet, és tiszta, átlátható a város szerkezete. Mára kezd elavulni ez a gondolkodás. Időközben a várostervezők felismerték az így, blokkokból építkező város hátrá­nyait. Ilyen például a hatalmas lakóne­gyedek - lakótelepek, kertvárosok - üres­sége, mivel csak aludni járnak haza az emberek. Ennek fordítottja az intézményi terület, ahol viszont a munkaidő végezté­vel ürülnek ki az utcák. Fontos ellenérv az idő- és pénzpazarlás, hiszen az óriási lakónegyedekből többet utaznak az em­berek a távolabbi gyárak, munkahelyek felé, és egyre több időt kell közlekedésre fordítani. A monofunkcionális egységek kezde­nek hígulni, ugyanakkor egyes területek megőrzik sajátosságaikat, vagy éppen át­alakulnak, hogy jobban megfeleljenek a város változó szerkezetéből fakadó hely­zetnek. Így jönnek létre a kisebb terüle­tekre koncentrálódó, speciális tevékeny­ségi körben működő egységek. Budapesten ide sorolható a city, azaz a kormányzati és banknegyed is, valamint a városból kivezető utak mentén egymás mellé települt benzinkutak sokasága, sőt a Duna-parti szállodasor is. Általában jellemző, hogy adott terüle­ten a legalkalmasabb tevékenység terjedt el, ami a városnak is megfelel. Az ilyen típusú kisebb egységek ugyanis a mono­funkcionalitás és az összetettség között helyezkednek el, nem sajátítják ki telje­sen a környéket, csak erősen meghatároz­zák. Szükségesek, de nem mindegy, hol vannak. Egy városszerkezetileg fontos csomópontnak mindig sokszínűnek kell lennie, a hálózat többi elemét pedig ilyen egységeknek kell kitölteniük. Hogy me­lyik tevékenység mennyire messze telep­szik meg a központtól, azt mindig az üz­leti érdek befolyásolja, a műtárgyutca nyilván nem lehet messze a belvárostól. A kisebb speciális területek ellenpont­jai a bevásárlóközpontoknak, ahol a lehe­tő legtöbbféle árut igyekeznek kis helyre tömöríteni. A speciális kínálatú környé­keken azonos jellegű, árban és minőség­ben mégis eltérő termékeket, szolgáltatá­sokat kínálnak. Emiatt az egymás mellé települt üzletek nem is jelentenek konku­renciát a többieknek, inkább erősítik, ki­egészítik egymást. Megerősíti ezt Mókusz Szilveszter, a Liszt Ferenc téren elsőként nyitt kávéház tulajdonosa is. Elmondta, kifejezetten olyan helyet keresett, amely alkalmas ar­ra, hogy később más, hasonló jellegű ká­vézók nyíljanak körülötte. Ma már fél tu­cat kávézó működik a téren. A többiekkel nem tekintik egymást konkurensnek, mert mindnek megvan a maga törzskö­zönsége, ha pedig új vendég érkezik, va­lahol biztos talál magának helyet. 1983- ig egy monopolhelyzetben lévő bizomá­nyi működött a Körút és a Néphadsereg (ma már Fálk Miksa) utca sarkán. Mellet­te nyitott régiségkereskedést Kruj Andor. Később mind több hasonló profilú bolt nyílt. Ezt azonban az első fecske egyálta­lán nem­, bánja, kezdetektől fogva azt akarta, hogy sok, hasonló profilú üzlet le­gyen a környéken, igaz, ma azt szeretné, hogy jobban szakosodjanak. A környék kínálatából ugyanis még hiányzik például egy kereskedéssel és javítással is foglal­kozó arany- és egy ezüstműves, érme­bolt, bélyegüzlet, antikvárium. A. G. Kávéházi hangulat a Ráday utcában GÁRDI BALÁZS FELVÉTELE :2 ^ 'S* §­ m M 'S ,» O ,g 5 I ® ÜJÉ­S 'S, T' 'o o. (^TOYOTA Y/\m már 2195 000 Ft-tól 20% önerő befizetésével 3 év vagy 100 000 km garanciával Toyota Autókereskedelmi Kft. Központi telephely: MO körgyűrű Csepel-Halásztelek lejárónál Tel/fax: 24/455-444 Belvárosi TOYOTA Autószalon, Budapest Vill., József krt. 14. Telefon/fax: 303-9170 g zecepi C­S () F­O R T Rosszul kalkulált villamosok ______________MUNKATÁRSUNKTÓL______________ Akár ötven gyártó is jelentkezhet a BKV nemzetközi pályázatára, amelyet új villa­mosok beszerzésére írnak ki a közeljövő­ben. A Fővárosi Közgyűlés által jóváha­gyott tizenkétmilliárd forintból a társaság a körúti villamosokat akarja korszerű jár­művekre cserélni. Azt, hogy a vásárlásra szánt pénzből mennyi új szerelvényre futja, csak később, a győztes árajánlatá­nak ismeretében lehet megtudni. A tizen­kétmilliárd forintból - a tegnap megjelent információnkkal ellentétben, ahol rosszul kalkuláltunk , százméternyinél jóval több, esetleg néhány tucatnyi szerelvényt is megvehet majd a BKV. A kameruni király Tudják önök, miért volt fekete a ka­meruni király? Egy régi reklám sze­rint azért, „ mert nem ismerte doktor Spitzer gyógykészítményeit. Az arczkenőcsöt, a mosdóvizet, a Salvator szappant, a lyoni rizsport, kiváltképp a Rosenfeld kézpasztát”. Melytől az említett hirdetés szerint „ még egy zulukaffer is hófehér kezet kap!” Manapság nem lenne nehéz dolga doktor Spitzernek, hirdetését feltenné az internetre, a kameruni ki­rály napokon belül csutakolhatná magát a pompásan habzó Salvator szappannal, de rendelhetne Stanek­­féle jégsarkantyút, esetleg újfajta „closet-üléseket” egyenesen Wolf Somától. Van a korabeli reklámok bukdácso­ló mondataiban, ügyetlen vicceiben, suta grafikáiban valami gyermeki báj, amitől elhisszük, hogy őszinte, és amitől azt is elhisszük, hogy „ Veritas teával a pokol is mennyország!”, to­vábbá, hogy szép bajusz csak „Mussacher balzsammal pödörhető”. A mai reklámokban ezzel szemben harsány rádumálás van, behízelgő ajánlkozás, a mai reklám álomvilágot füllent, bizonygat és kecsegtet, a mai reklám tökéletességével lenyűgöz, a digitális technika segítségével a ha­lottakat is feltámasztja, ha éppen arra van szüksége, meghökkent, megbot­ránkoztat, de mindenekelőtt rabszol­gává tesz. A mai reklám gátlástalan: ha kell felköltözik a századfordulós budapes­ti bérházak falára, műemlékházak te­tőnyergére. Kis reklámcédulák for­májában elénk tolakszik a metrókijá­ratnál, óriásplakátokról vigyorog le, az újságok hasábjairól úgy pattan elénk, mint a viccboltban kapható, dobozba rejtett rugós bokszkesztyű. Ömlik ránk a televízióból, rádióból, az utcán megalázottan totyogó szend­vicsembereken olvashatjuk, ha pedig a természetben próbálunk elbújni elő­lük, akkor léghajón vagy repülőgépek farkára kötözött szalagcsíkon úsznak elénk. Nincs menekvés. A reklámszakemberek egyáltalán nem találják bántónak mindezt. Ők fi­nom stratégiákat látnak, meggyőzést, eleganciát, jól adagolt ínycsiklando­­zást, technikai bravúrokat, humort, korszellemet, tökélyt és persze üzletet, méghozzá óriásit. Ebben mellesleg igazuk van: tavaly - az előző évi százmilliárdhoz képest - a hirdető cé­gek száznegyvenmilliárd forintot köl­töttek reklámra Magyarországon. Ahogy közhelyszerűen mondják: da­gad a reklámtorta. Dagad. Akkorára, hogy kiszorít minket a sa­ját lakásunkból, aztán a közterületekről is, miközben megállás nélkül pusmog a fülünkbe, vibrál a szemünk előtt, tilta­kozni is felesleges, hogy köszönjük, ezt mi nem kértük, a reklám süketen és va­kon törtet előre. Budapesten állítólag ez már olyan nyugat-európai. Olyan vi­lágvárosi. Olyan jelenkori. Mindezek tetejébe a héten éppen Budapest adott otthont a Reklám Vi­lágszövetség 2. Európa-konferenciá­­jának, ahol a szakemberek biztosan kitalálták a még nagyszabásúbbat, a még nagyvonalúbbat, a még bom­­basztikusabbat, a még viccesebbet és a még ravaszabbat. Rettegek, monda­nám utolsó haragommal, ám ekkor valaki csendesen megkocogtatja a há­tamat, és azt kérdezi: hát az újságírók miből élnek? És miből élnek a keres­kedők? A szolgáltatók? A kisebb cé­gek és a nagyobbak? Nem érdeke-e mindenkinek, hogy mozogjon az élet? Rendben van, gondolom ekkor, nem értem a korszerű világot, ostoba va­gyok és maradt. Ideje hát, elmennem vásárolni egy Salvator szappant, hogy lemossam vele a rám kevesetlen idealizmust, a barátságosabb múlt tiszteletét. Végtére is ha még a kame­runi királynak is segít, nekem miért ne segítene. Éljen doktor Spitzer! Trencsényi Zoltán N­incs olaj a Mammut II. alatt Nincs olaj a Széna térre tervezett Mammut I. alatti talajban és közvet­len környékén sem - állítja egybehang­zóan a környezetvédelmi hatóság és az összes többi érintett. Laptársunk érte­sülései szerint azonban jelentős meny­­nyiségű olaj kerülhet a bevásárlóköz­pont alá a Ganz Villamossági Művek területéről. Szakértők ezt valószínűt­lennek tartják. A Ganz Villamossági Művek működé­se során több tízezer köbméter olajat és nehézfémet juttatott a talajba. A Napi Magyarország értesülései szerint ebből jelentős mennyiségű olaj kerülhet az egy­kori iparvállalat mellé, a II. kerületi Szé­na térre tervezett Mammut II. bevásárló­­központ alá is. A környezeti károk megszüntetése a Ganz felszámolóját terheli - korábbi szá­mítások szerint ez 627 millió forintba ke­rülne. A szennyezés felszámolását 1996- ban kezdték el, az 1998-ig tartó első ütem­ben a Mammut által megvett területen és annak közvetlen környékén is elvégezték a talajtisztítást. Olaj tehát nincs a Mam­mut II. alatt, a környező területek talajvi­zét is rendszeresen vizsgálják, a legutóbbi mérések sem mutattak ki szennyeződést. A kármentesítés ezeken a területeken be­fejeződött - mondja Gömöri Edit, a Kö­­zép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Fel­ügyelőség illetékes előadója. (A Mammut II. mintegy 12000 négyzetméteres összte­rületéből csak 2400 négyzetméternyi a volt Ganz-terület, tehát csak ennyiről kel­lett az olajat eltávolítani. A többi területen sosem volt szennyezőanyag.) Most folyik a szórakoztató- és bevá­sárlóközpont környezetvédelmi engedé­lyeztetése, ezt követi az építési tervek en­gedélyeztetése, ebből majd kiderül, ho­gyan befolyásolhatja a beruházás a talaj­víz szennyezettségét. A Mammut Kft. irodavezetője, dr. Takács Ernő azt mond­ja, az említett 2400 négyzetméteres ré­szen nem lesz mélygarázs, nem bolygat­ják meg a talajt, vagyis nem kell a talajvíz károsodásától tartani. A most elkészült, ezt bizonyító építési engedélyezési doku­mentációt pedig várhatóan a jövő héten mutatják be a felügyelőségnek. A telek alatt pedig nincs olajszennyezés - szö­gezte le. A Mammut II. környezetvédelmi ha­tástanulmányával kapcsolatban a szakha­tóságok eddig semmilyen kizáró tényezőt nem találtak. A Mammut Kft. tervei sze­rint várhatóan másfél hónap múlva meg­kapják a környezetvédelmi engedélyt, a II. kerülettől pedig még az idén az építési engedélyt. Vagyis november-december­ben megjelenhetnek a munkagépek a kör­nyéken. Az építkezés várhatóan másfél évig tart majd. A Ganz Villamossági Művek terüle­tein folyamatosan számolják fel az olajszennyeződést, fél év elég volna az ártalmatlanítás befejezéséhez. Hátrál­tatja viszont a munkát, hogy a D. épü­letben - mely alatt a legnagyobb a szennyezés - még jogellenesen bent van a Ganz Ansaldo. A cég költözésé­ről hamarosan tárgyalnak az érintettek — mondta Zsiga László, a GVM felszá­molóbiztosa, V. M. P. Megmarad a Csobánka téri rendelő Nem lesz hajléktalanszálló a Csobánka téri szakrendelőből, viszont megépül a szintén a térre tervezett református temp­lom - így lehet összefoglalni a meglehe­tősen indulatos csütörtök esti, békásme­gyeri lakossági fórum eseményeit. Pár napja röpcédulák és plakátok je­lentek meg a városrészben, hogy hajlék­talanszállóvá alakítják át a szakrendelőt. A tervezett templom építése is vitákat váltott ki: a helyiek egy része és a Huma­nista Párt nevű szervezet nem helyesli, hogy újabb zöldterületeket építenek be. A szakrendelőt nem zárják be, a he­lyén nem lesz sem hajléktalanszálló, sem más intézmény - nyugtatta meg a békás­megyerieket Tarlós István III. kerületi polgármester. Megerősítette ezt a rendelő fenntartója, a Szent Margit Kórház fő­igazgatója, dr. Gusztonyi Ágnes is. Tarlós hozzátette: rémhírterjesztés miatt bünte­tőfeljelentést tett az önkormányzat a pla­kátok ismeretlen készítői, terjesztői ellen. A Csobánka téri templom körüli vitát folyamatos bekiabálások zavarták. Vala­mennyi résztvevő egyetértett ugyan ab­ban, hogy kell a templom, de többen ki­fogásolták, hogy emiatt újabb zöldterü­letet áldoznak fel. Szerintük új helyszínt kellene kijelölni az épületnek. Többen pedig azt nehezményezték, hogy a lakók feje felett döntöttek a templom helyéről. (A Humanista Párt júniusban tiltakozó tüntetést is szervezett ez ügyben.) A templom építéséről 1993-ban dön­tött a kerület a fővárossal együtt, a pénz viszont csak most gyűlt össze adakozás­ból, az óbuda-békásmegyeri önkor­mányzat támogatásával. Sarlós István is­mertetőjében hozzátette, az önkormány­zat minden törvényi előírást betartott az előkészítő eljárás során, a lakosság véle­ményét is kikérte. Ezek után nem érti, kinek áll útjában most a beruházás, amely mindössze kétezer négyzetmétert, tehát az érintett zöldterület alig pár szá­zalékát foglalja majd el. (A templom csupán hatszáz négyzetméteres lesz.) Ráadásul bárhol máshol építenék fel, ott is zöldfelületet kellene feláldozni érte. Mivel az önkormányzat minden előírást betartott, ezért a templom - várhatóan jö­vőre - felépül - fejezte be Saolós István. Mucska Péter

Next