Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. augusztus
2001-08-18
40 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT Pest-budai hídavatás 1946-ban A háború után az első A millennium óta Ferenc József nevét viselte, Szabadságra keresztelték át Budapest sorrendben negyedik hídja a mérnöki és művészi szempontból egyaránt különleges Szabadság híd, amely 1946-ig Ferenc József nevét viselte, de egykor emlegették Fővám téri hídként, sőt Gellért hídként is. Felépítésének ötlete már a városegyesítés előtt, a Lánchíd „hegemóniájának” idején felvetődött, ám a Margit híd 1876-os átadása után egy időre lekerült a napirendről. Egy évtizeddel később törvényben mondatott ki, hogy a meglévő fővárosi hidak vámjából befolyó összeget újabb, a Lánchídtól délre felépítendő Duna-hídra kell fordítani. Bizonytalan volt azonban, hogy a híd az Eskü térnél, a mai Erzsébet híd helyén, vagy a Fővám térnél fog-e felépülni, így az 1893-ban kiírt nemzetközi pályázat során mindkét megadott helyre lehetett terveket készíteni. A délebbi helyszín mellett szólt, hogy hídfőinek kialakítása jóval kisebb léptékű városrendezést igényelt. Végül ez bizonyult a döntő szempontnak, de csak a sorrendet illetően, hiszen az 1893. évi XIV törvénycikk elrendelte mindkét híd megépítését. A pályázatra összesen 74 munka érkezett be, közülük 21 vonatkozott a Fővám téri helyszínre. A bírálók végül a második díjas tervet fogadták el, melyet Feketeházy János nyugalmazott MÁV- főmérnök, nemzetközileg is jelentős hídtervező, számos vasúti híd, a szegedi Tisza-híd és a fiumei forgóhíd mérnöke készített. A háromnyílású híd különlegessége a befüggesztett tartóelem - az úgynevezett Gerber-tartó - alkalmazása volt, amely a XIX. század végén merőben új megoldásnak számított, és szakmai körökben megérdemelt nemzetközi sikert aratott. A híd architektúrájának tervezője, Nagy Virgil, a későbbi műegyetemi professzor elsősorban az esztétikai szempontokért felelt (akárcsak az 1903-ra felépült Erzsébet híd esetében). Az 1894-ben megkezdett kivitelezést a kereskedelemügyi minisztérium hídépítési osztályának munkatársai, Beke József, Gállik István Dömötör és Járkinyi Jenő vezették. A Ferenc Józsefről elnevezett hidat a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én, a király jelenlétében adták át. Bár a hely kiválasztását több kritika érte - a Fővárosi Lapok szerzője szerint a hidat „nekivezették a hegynek” — abban mindenki egyetértett, hogy az új budapesti híd mind mérnökileg, mind építészetileg kiváló alkotás. Népszerűségét növelte, hogy Budapest első olyan hídjáról volt szó, melyet kizárólag magyar tervezők és kivitelezők alkottak, ugyanakkor bármely szempontból felvette a versenyt az „angol” Lánchíddal és a „francia” Margit híddal. Mintegy fél évszázados eseménytelen periódus következett a Ferenc József híd történetében, melynek az értelmetlen brutalitás vetett véget: 1945. január 16-án a Pest kiürítésére készülő német hadsereg felrobbantotta a hidat. Pontosabban a robbantó alakulatok bevégezték, amit a szövetségesek aznap éjszakai bombatámadása megkezdett: a híd önálló, befüggesztett eleme a Dunába esett, a budai főtartó pedig megrongálódott, majd leszakadt. Ezután már csak a Lánchíd és az Erzsébet híd maradt épen Budapest Duna-hídjai közül - de csak két napig. Két hónappal és egy korszakkal később, 1945. március 15-én újra megindult a forgalom a híd nyomvonalán: a leszakadt részt pontonhíddal pótolták, s ezt nyitották meg naponta 8 és 16 óra között a polgári közlekedés részére, elsőként teremtve összeköttetést Buda és Pest között a két városrész felszabadulása után. 1946. január 10-én a pontonhidat jégzajlás vitte el, ám ekkor már csak öt nap volt hátra a Parlamentnél felépített ideiglenes Kossuth híd megnyitásáig. A Szabadság híd újjáépítését a MÁVAG végezte, az újonnan felállított magyar műszaki hadosztály, szovjet katonai alakulatok és a lakosság segítségévvel. A rekonstrukciót négy mérnök, Haviár Győző, Massányi Károly, Sáros Károly és Zimányi István vezette. Az újjáéledő budapesti lapok természetesen megkülönböztetett figyelemmel kísérték az építkezést. A híd és a jég „drámai küzdelménél” az árvízveszély miatt robbantani, sőt bombázni is kellett a hídnál felgyűlt jégtorlaszokat - fontosabbnak bizonyult, hogy a „hídverést” ki-ki saját politikai propagandája szolgálatába állítsa. Áprilisban például a Szabad Nép lapjain „Nincs társadalmi segítség, közönyösek a hatóságok — a Szabadság híd munkásai mégis hősiesen dolgoznak” címmel jelent meg cikk (a híd ekkor még hivatalosan Ferenc József nevét viselte). 1946 áprilisában csavaremelőkkel sikerült felemelni a leszakadt budai hídrészt, ezt követte a pesti oldal rekonstrukciója. A megsemmisült elemeket Feketeházy eredeti tervei alapján újra legyártották, a rakparton ötventonnás egységekbe szerelték, majd úszódarukkal emelték a helyükre. Júniusban, az egyik emelési kísérletnél leszakadt egy darulánc és a főtartó a Dunába zuhant, számos sérülést okozva. Július 12-én azonban sikerült összekötni a két oldalt, augusztus 17-én ünnepélyesen áthaladt a hídon az első villamos, 1946. augusztus 20- án pedig, elsőként a háborúban lerombolt budapesti hidak közül átadták a jeles alkalomra már valóban átkeresztelt Szabadság hidat, „a demokrácia újabb diadalát” (ahogyan a Népszava emlegette). Abban az évben augusztus 20-a különösen emlékezetes ünnepnap lett Budapest számára. 1946 októberében a híd újjáépítve ünnepelhette ötvenedik születésnapját, ugyanakkor eredeti állapotához képest kisebb változtatásokra került sor: le kellett bontani a budai oldal vámházait, egyszerűbb lett a korlát és lekerültek a kapukról a címerek (utóbbiakat később visszahelyezték). 1946-ban a Budapest lapjain egy avatott hídszakértő arról értekezett, hogy a híd mindeddig túldíszített volt, ami az összhatás rovására ment: mindenekelőtt a turulokat jelölte meg, mint rekonstrukcióra méltatlan egyedeket. A Szabadság hidat követte 1948 augusztusában a Margit híd, 1949 novemberében — megnyitása centenáriumán — a Lánchíd, 1952 novemberében pedig a Petőfi híd átadása. Rekonstrukcióról e négy híd esetében beszélhetünk, hiszen az 1950-re elkészült Árpád híd „jogelőd nélküli” volt, az 1964-ben felépült Erzsébet híd pedig új alkotás, amely a régire csak arányaiban és ívei vonalában emlékeztetett. Tóth Vilmos Magyar tervezők és kivitelezők alkották, de felvette a versenyt az „angol” Lánchíddal és a „francia” Margit híddal. Az épülő Ferenc József híd a Gellért-hegy felől nézve forrás: egy város játékai -Budapest a millennium színpadán A Boszorkányok pedig nincsenek Ilcsi néniről tudni kell, hogy világhírű. A kozmetika világában, Washingtontól Hongkongig számos nemzetközi tanácskozás meghívottja volt már, postacímét a legnevesebb kozmetikai szaklapok nyilvántartják. Ilcsi néniről tudni kell, hogy a biofizika (az a tudományág, amely a biológiai jelenségeket a fizika tudományos eszközeivel vizsgálja) a vesszőparipája. A kozmetikus kezében 9 voltos elemmel működő kis elektromos gép, az egyik elektróda rajta, a másik a vendégen van. Ő maga Karlsruhéban tanulta ki az elektrokozmetikát, Budapesten pedig már tanította. Ilcsi néniről tudni kell, hogy negyven évig volt kozmetikus, és most nyers növényekből készít kozmetikumokat. A begyűjtött növényeket négy hónapig érleli pincéjében - alkoholban, olajban, vízben, mézben -, amíg minden kórokozó elpusztul. A nyers növényekből - répából, uborkából, paradicsomból, mindenféléből - krémet, zselét, testápolót csinál. Készítményei egyetlen boltban sem kaphatók. Ilcsi néni kedvence a kövirózsa. Begyűjti, de termeszti is, odahaza. A kövirózsa adaptív növény, mindent gyógyít. A középfülgyulladást, a herpeszt, a májfoltokat. Dédnagyapja feltette a kövirózsát a zsúptetőre is, mert akkor nem csapott bele a villám. Hitetlenkedem, de erősködik. Ez így van. Ezért nevezik dörgőfűnek is. Ilcsi néni szeret mindent nevén nevezni. Amikor beadta engedélyeztetésre az „esemény előtti pakolást”, azt a választ kapta, hogy a készítmény jó, de a neve félrevezető. Kilencféle fűből és erős paprikából készül, aki két órával az esemény - színház, légyott vagy bármi más - előtt applikálja, gyönyörű lesz. — Meddig? Soká. Ilcsi néni szerint semmi nem úgy van, ahogy mondják. A reklámőrület a példa rá. Kitalálták, hogy a napfény bőrrákot okoz, hogy eladják a fényvédő krémeket. Kitalálták, hogy a szappan szárít. Ez sem igaz. Ilcsi néni nem tart lépést a korral. Elébe vág. Olvassa a szaklapokat, elmegy a nemzetközi konferenciákra, itt ezt hall ott azt, és otthon, a Hűvösvölgyben kikeveri a testkezelés számára fontos anyagokat. Ilcsi néniről feltételezik, hogy boszorkány. Ez igazságtalanság, mert ő nem hiszi el, amit lila köd borít. Csak azt, ami kézzelfogható. A piezoelektromosságot fontosnak tartja. Tudom-e, hogy mi az? Én eddig csak a lemezjátszók kristálytűinek piezoelektromosságáról hallottam. - No látja - mondja olyan hangsúllyal, hogy szégyenkezem tudatlanságom miatt -, nemcsak a kvarckristályok piezoelektromosak, hanem a bőrünk, a hajunk is. Amikor masszírozom a bőrt, piezoelektromosságot indukálok benne. Most már ezt is megtanultam. Ilcsi nénit egyébként Molnár Dánielnének hívják. Sokáig Hajdúszoboszlón élt a férjével, aki ott városi mérnök volt. A szoboszlói vizet tartja a legjobbnak a világon. Miért épp ebben ne lenne igaza? K. Gy. J. FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR ______TERÍTÉKEN________ Két lábbal a földön Vendéglőbe járni néha olyan, mintha filozófiakurzusra iratkozna be az ember. Egy ártatlan kis ebéd olyan kijózanító tud lenni néha, hogy utána napokig nem reménykedik semmiben az ember. Minden úgy van, ahogy van, az, aminek látszik, a világ egyenes és kegyetlen, nem áltat és nem kényeztet. Ragyog a nap, kis pihenő van éppen a tompa forróság közepén, fúj a szél, az ég pedig olyan fényes, mintha legalábbis jelenteni akarna valamit. A Kopaszi-gátra megyünk, az Aranyhal vendéglőbe. Semmi egyebet nem remélünk, csak annyit, hogy eszünk majd valami egyszerűt, de jót, nézzük a Dunát, sokat beszélünk, iszunk valami könnyű fehérbort, de mélyen magunkban azt hisszük, hogy majd jól meg fogunk lepődni. Hogy egyszer csak majd felkapjuk a fejünket, hogy te, gondoltad volna, hogy ez az Aranyhal ilyen jó? És akkor majd nagyon örülünk, sőt boldogok leszünk a ragyogó ég alatt, mintha legalábbis rájöttünk volna, hogyan oldjuk meg életünk számtalan kérdéseinek egyikét, így poroszkáltunk a szétdúlt, szemetes és agyondisznólkodott Kopaszi-gáton az Aranyhal felé. Budapest egyik legígéretesebb helyén kalyiba áll kalyiba mellett, omladozó sufnik, jól futó, kellemes, éjszakai szórakozóhely, és egy már-már legendás vendéglő. Az Aranyhal amolyan nosztalgiahely, ahol nem suvickoltak ki mindent az új idők tiszteletére, hanem hagytak mindent úgy, ahogy megszoktuk: kicsit lepusztultan, rozsdásan, ziláltan. Nem visznek itt nagy konyhát, de az ember valóban azt remélheti, hogy szívvel csinálják, amit elénk tesznek, meg valami masszív büszkeséggel. Pokolba a finomkodó divattal, gyertek, egyetek egy jó halászlevet vagy rántott csirkemájat, pörköltet, igyatok egy hosszúlépést, nézzetek körül, látjátok, nem próbálunk paradicsomot varázsolni a pusztulásban. Ott vannak halomban a rozsdás székek, ott meg derékig ér a gaz, fogjátok meg, ragad az étlap, ne finnyáskodjatok, engedjétek el magatokat. Ott a Duna, élvezzétek, és, végre egyetek egy tisztességeset. Megszállottan reménykedünk, és bizony a képlet a levesekig működik is. Igaz, hogy mindenre elképesztően sokat várunk, de amikor szótlan és kicsit rosszkedvű pincérünk kihozza a leveseket, nem kis meglepetésben lesz részünk. A gyümölcsleves tele van friss gyümölccsel, lendületes és laza, a babgulyás pedig sűrű és határozott. Ráadásul az előételnek kért, kényes mozzarella paradicsommal is friss és szakszerű. Mintha az Aranyhal hirtelen többet adna, mint amit ígér. Csak kapkodjuk a fejünket, készülődünk a hozsannára, de aztán hirtelen minden a helyére kerül: megérkezik a kellemetlen, ráncosan elkészített harcsa annyi burgonyával és olyan kevés hallal, és olyan gyámoltalan ízekkel, hogy zavarba jövünk, valamint a borzaska, a bundázott sertésborda zsírosan, súlyosan, nagyon régimódian. És ezen a ponton ki kell józanodnunk. Az Aranyhal az, ami. Egy kiskocsma vendéglői álmokkal, szerény étlappal, bizonytalan konyhával, nem túl meggyőző alapanyagokkal. Egy hely, amelyhez kell egy kis jóindulat, egy kis meghatottság, szemhunyás — és jó gyomor. Konyha: szomorú zsírok Kiszolgálás: ártatlan közöny a Wittman fiúk