Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)
1945-05-01 / 31. szám
r / A Világ proletárjai egyesüljetek! ^chivuma Kedd SZABAD NÉP Kedd, 1945 r .s 1 Az izmussal való szövődött, hanem •an. ezer jvrázdálkoki vasárnapi .,„.frvar Ha vit it kár. Reállá* Éljen május e a világ dolgoz ^ oBn. Lnl.A fikciós az, aki most narCOS anno?*«5»^ kenyérgond* ságok ezek, amel mégis van valami tűnődésre A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA 111. évfolyam, rajban vannak &rzás, a türhe. a nyomasztó r& vezt pjp. UJ FELADATOK ELŐTT Irtás Rákosi Mátyás Huszonöt év óta először ünnepli szanádon a magyar munkásság a május elsejét. A dolgozók nemzetközi seregszemléjéhez a német fasizmus vérben és tűzben összeomló romjai nyújtják a történelmi hátteret. A Vörös Hadsereg lobogója leng Berlin szívében. A rengeteg szenvedés és szorongás után a felszabadulás boldog ujjongásával üdvözli Európa és a világ a nagy Szovjetuniót, a hősi orosz hadsereget s bölcs vezérét, Sztálint, akiknek elsősorban köszönhető, hogy ma a fasiszta fenevad végsőt vonaglik, s háláját küldi az angolszász katonák és munkások felé, akik annyi állhatatossággal és szervezettséggel járultak hozzá a győzelem kivívásához. A magyar nép, a magyar munkásság negyedszázad reakciós elnyomása után szívvel-léleikkel osztozik az örömben, ami a világ haladó nemzeteit ezekben a történelmi napokban eltölti. Száz sebe dacára, melyet a német rablók és saját nyilasai ütöttek rajta, bizakodó élniakarással tekint a jövőbe. Tudja, hogy a demokratikus erők nemzetközi győzelme a legbiztosabb záloga a saját felemelkedésének is és el van szánva, hogy itthon, a saját portáján alaposan elvégzi azt a munkát, amit a Vörös Hadsereg és a szövetségesek csapatai a német és olasz fasizmus földjén most fejeznek be. A fiatal magyar demokrácia e téren, a saját reakciójának leküzdésében jelentős győzelmet vívott ki, amikor a földosztással kirántotta a talajt a feudális nagybirtok alól. Közvetve és közvetlenül a feudális ezerholdasok gyámolították és növelték nagyra azt a rendszert, mely felelős érte, hogy romhalmaz a magyar főváros, a virágzó Dunántúl s egy évszázad munkájának eredménye veszett el a tőlünk idegen rablóháborúban. A földosztás gyors és fegyelmezett végrehajtása nemcsak azt mutatja, hogy a magyarság végre gyökerénél ragadta meg az évszázados bajt. Az a rend, és szervezettség, melyet a falu népe ennek a korszakalkotó reformnak megvalósítása körül tanúsított, egyben az eddig legelnyomottabb, legelesettebb magyar népi réteg kitűnő érettségi bizonyítványa is. S az az elszántság és lendület, ahogy a földhöz juttatott új gazdák iga és gépek híján puszta kézzel fogtak a munkához s el vannak szánva, hogy egy talpalatnyit sem hagynak megműveletlenül a birtokból, melyet az új, a demokratikus hazától kaptak, mutatja, hogy tisztában vannak a földdel járó kötelezettségekkel és meg is akarnak felelni a várakozásoknak. A földosztás az egész demokratikus magyar nép műve volt. A földigénylőkön kívül kivették belőle részüket a város dolgozói is. Száz meg száz ipari munkás járta és járja a falvakat, hogy segítsen és tanáccsal szolgáljon ott, ahol akadály vagy nehézség mutatkozik. A gyárak dolgozó népe jól megértette, hogy a földosztás győzelme a falun a városban is a demokratikus erők győzelmét jelenti. A májusi verseny, az önkéntes, hősi munkavállalásnak ez a nálunk új formája elsősorban a földhözjuttatottak megsegítését tűzte ki célul s ezzel tettekben juttatta kifejezésre a falu és város dolgozóinak szolidaritását. A májusi verseny csak egy megnyilvánulása volt az ipari munkásság politikai érettségének és áldozatkészségének. Amit a gyárak dolgozói a felszabadulás óta létrehoztak, az a magyar munkásosztály történetének legragyogóbb fejezetét alkotja. Aki kételkedett abban, hogy a szervezett munkásság — és rajta túlmenőleg a gyárak és üzemek egész népe — minden tekintetben megérett Arra, hogy elfoglalja a nemzet vezetésében a helyet, melytől a reakció eddig elütötte, az nézze meg az utolsó hónapok teljesítményeit. Kopia Éva, önzetlenül, fegyelmezetten és történelmi hivatásának világos felismerésével dolgozott az utolsó hónapokban a magyar munkásság s ha ma újra bizakodóan nézhetünk a jövőbe, ha a romokon megindul a termelés, az új élet, úgy ebben övé a siker oroszlánrésze. A magyar demokrácia megerősödésének két döntő tényezője, az ipari munkásság és a falu földhözjuttatott népe, megfelelt a várakozásoknak, amit a nemzet hozzájuk fűzött. Megfelelt a várakozásoknak a haladó intelligenciának az a része is, mely csatlakozott hozzájuk. De kevés eredményt ért el— sőt bevallhatjuk, kudarcot vallott — a demokrácia a fasiszta maradványok elleni harcban és nem tudta eltávolítani a reakciót a közhivatalokból. Alábecsültük e téren az ellenség erejét és szívósságát. Új nekilendülésre van szükség. Reméljük, hogy a népbíróságok és igazoltatások új rendje, végre e téren is meghozza azokat az eredményeket, melyek nélkül nem foghatunk az új feladatokhoz. Pedig ezek a feladatok sürgetően jelentkeznek. Haladéktalanul hozzá kell látnunk a gazdasági felépítéshez. Mindenekelőtt rendbe kell hoznunk a nemzet vérkeringését biztosító vasutat és postát. Ide kell összpontosítanunk erőfeszítésünk javát. Hozzá kell fognunk Budapest és a háború dúlta városok épületeinek tatarozásához, nehogy az ősz a tető- és ablakélküli házakban találjon bennünket. Gondoskodnunk kell a földhözjuttatottakról, akiknek vetését csak úgy tudjuk learatni, ha idejekorán gyártunk számukra kaszát, kapát, alkatrészeket az aratógépekhez. Számba kell vennünk a meglévő munkaerőt, biztosítanunk kell a munkakötelezettséget, nehogy a felépítés terhe csak azoknak vállára nehezedjék akik eddig is előljártak az áldozatok vállalásában. Arányba kell hoznunk a béreket a gyorsan emelkedő árakkal s meg kell akadályoznunk, hogy a pénz fenyegető elértéktelenedése újra csak a dolgozókat, a munkások és tisztviselők rétegét sújtsa. E feladatok megoldása a demokrácia, a népi erők hatalmas gyarapodását jelentené. És itt mutatkozik az új veszély. A reakció, mely elvesztette csatáját a földosztásnál, melynek számításait a gyárakban keresztül húzta az üzemi bizottságok és a munkásság önfeláldozó, fegyelmezett magatartása, most arra készül, hogy szabotálja a felépítés nagy és nehéz művét. Arraspekulál, hogy ha a demokrácia vereséget szenved a felépítés gazdasági terén, úgy ez a vereség szükségképpen átcsap politikai térre is. Abban reménykednek a felépítésnek e szabotálói, hogy e tervük meggátlására nem lesznek elég erősek a közvélemény és a demokráciának a kormányban lélvő erői. Ezt az országrontó szándékot a munkásság idejekorán felismerte. A két munkáspárt és a szakszervezetek közös májusi kiáltványa ezért hangsúlyozta, hogy „Az ország újjáépítésének feltétele erős, demokratikus kormány, melynek munkáját népi gátolja a reakciós befolyás, mely tud és akar kormányozni! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kormánya a magyar újjáépítés, a szabotáló reakció elleni kíméletlen harc kormánya kell, hogy legyen.“ A város és falu dolgozói, s velük együtt az egész magyar nemzet olyan kormányt követelnek, mely erőteljesen támogatja a kisipart és hóna alá nyúl a vállalkozónak, aki részt akar venni a felépítés nagy és nehéz művében, de kíméletlenül lesújt azokra, akik reakciós elvakultságukban a gazdasági káoszra és zűrzavarra spekulálnak s szabotálják az újjáépítést. A magyar demokratikus újjászületés nemzetközi előfeltételei — először a modern történelem folyamán, — adva vannak. A szabadság és a reakció harcában a fasizmus végső vereséget szenvedett. A célok, melyekért a magyar munkásság, a népi Magyarország küzd, az egész haladó emberiség céljai. Körülöttünk csupa olyan állam, mely leszámolt a saját népellenes erőivel: a nagy Szovjetunió, a megújhodott Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia. A kör most zárult be azzal, hogy az újra függetlenné vált Ausztriában is létrejött a demokratikus erők kormánya. Az országon belül is kiállták eddig az erőpróbát azok a széles dolgozó rétegek, melyek jól és gyorsan végrehajtották a földreformot és annyi sikerrel kezdték meg a felépítés munkáját. Művük jelentősége nemcsak az ország belső életére hat ki. Kifelé-’ a szemminkat úgy, széd népeknek, az egész világnak azt mutatja, hogy nálunk is megvannak a dzregezték krácsa alappillérei, azok az oszlopok, a teretlenben szilárdan épülhet fel az egészségiában őszinte jó viszony, amely a jövőben a könyező nemzetekhez és a haladó szabadságszerető országokhoz fűzi hazánk sorsát. A küszöbön álló újjáépítés sikere sem lesz csak a demokratikus erők belső győzelme, hanem élniakarásunknak és életképességünknek újabb, nemzetközileg is ható bizonyítéka. A május elsejének ''k hatalmas nagygyűlései, ahol részt vesz 'l a magyarság haladó részének színe-java, nemcsak a dolgozó erők összefogását, nemcsak ezt az élniakarásunkat és életképességünket demonstrálják, de az elszántságot és meggyőződést is, mely minden akadály dacára felépíti az erős, boldog és szabad Magyarországot s így vezeti vissza a haladó nemzetek közösségébe, oda, ahonnan a magyar reakció bűneiből annyi esztendőkön át ki volt rekesztve. Sztálin marsall május 1-i hadparancsa: Végéhez közeledik a háború Május elseje kora hajnali óráiban közvetítette a moszkvai rádió Sztálin marsall következő nagyjelentőségű hadparancsát: Vörös Hadsereg katonái, Vörös Hadsereg tengerészei, altisztjei, őrmesterei, Vörös Hadsereg és Tengerészet tisztjei, tábornokok és tengernagyok! Országunk ma, május elsején ünnepli a dolgozók nemzetközi ünnepét. Hazánk népei ezt az ünnepet ebben az esztendőben a nagy honvédelmi háború diadalmas befejezésének körülményei között ünnepli meg. Elmúlt, és soha többé vissza nem tér az a nehéz időszak, amikor a Vörös Hadsereg Moszkva előtt, Leningrádnál és Sztálingrádban viaskodott az ellenséggel. Diadalmas csapataink most Németország központjában, messzire Berlinen túl, az Elbánál törik, zúzzák az ellenséges haderőket. Rövid idő alatt felszabadult Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia nagyrésze, Ausztria jelentékeny területe és fővárosa, Bécs. A Vörös Hadsereg győzelmes előnyomulása során elfoglalta Keletporoszország, Németország ipari fészkét, Pomerániát, Brandenburg nagy részét, Németország fővárosának legfontosabb körzeteit és kitűzte Berlin felett a győzelem lobogóját. A Vörös Hadsereg támadó harcai következtében a németek három-négy hónap alatt foglyokban 800.000, elesettekben körülbelül 1 millió katonát és tisztet vesztettek. A Vörös Hadsereg csapatai ez alatt az idő alatt hadizsákmányként birtokba vettek, illetve megsemmisítettek 6000 ellenséges repülőgépet, 12.000 harci kocsit és óriási menyiségű egyéb fegyvert és hadianyagot. Ezekben a harcokban a Vörös Hadsereggel vállvetve hősies támadó tevékenységet fejtettek ki a közös ellenséggel szemben a lengyel, jugoszláv, csehszlovák, bolgár és román hadosztályok is. A Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásai következtében a német hadvezteség arra kényszerült, hogy hadosztályait a szovjet csapatok ellen vesse harcba és ezzel más frontszakaszokat fedezetlenül hagyjon. Ez a körülmény hozzásegítette a szövetséges csapatokat, hogy nyugaton hősies támadást hajtsanak végre. Emellett a szövetséges csapatoknak és a Vörös Hadseregnek sikerült keletről és nyugatról két egymástól elszigetelt részre szakítani a német haderőt, megsemmisítő csapást mérni rájuk és az arcvonalon egyesülni. Kétségtelen, hogy ez a körülmény a hitleri Németország végét jelenti, Németország napjai meg vannak számlálva. A Vörös Hadsereg és szövetségeseink csapatai elfoglalták Németország területének nagyobbik felét, Németország elvesztette életbevágóan fontos körzeteit. A német fasiszták kezében maradt terület nem láthatja el kellő fegyverrel, lőszerrel és benzinnel hadseregét. A német hadsereg embertartalékai kimerültek. Németország teljesen elszigetelődött és leszámítva a szövetséges Japánt, magára maradt. A faiszta kalandorok kiutat keresve reménytelen helyzetükből, attól sem f ’ A római számok a németek kezén levő katlanokat jelzik, melyek felszámolása folyamatban van: I. Dániai és északnémetországi katlan, II. Csehországi katlan, III. Délnémetországi—ausztriai katlan.