Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-05 / 34. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Szombat, 1945 május 5 Ára­i pengő SZABAD NÉP Marx Károly születésének 127-ik évfordulóján emlékezzünk következő szavaira: „Mintha bizony nem Németország lett volna az, amely kezét Olaszország leigázásával, Magyarország elnyo­másával és Lengyelország felosztásával mocs­kolta b­e. Németország jelenlegi militarista rend­szere mellett az ország egész ép férfilakossága két részre oszlik a­­szolgálatban lévő állandó hadseregre és szabadságon lévő másik állandó hadseregre, melyek mindegyike feltétlen enge­delmességre van kárhoztatva . .. “ mmm A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA 111. évfolyam, 34. szám Földmunkás­­kongresszus előtt írta: Rácz Gyula földmunkás E hó ötödikén és hatodikén országos kongresszusra ülnek össze a magyar föld­munkások és kisbirtokosok, hogy áttekint­sék a közelmúlt eredményeit és hiányos­ságait és lefektessék mindazokat a szer­vezeti és gyakorlati tennivalókat, melye­ket az új körülmények megkövetelnek. Huszonöt év után az első alkalom, ami­kor a földmunkások és kisbirtokosok min­den félelem nélkül elmehetnek a saját ér­dekeik védelmére alakult szervezet tár­gyalására. Az első alk­alom, amikor nem kell félnie a földmunkásnak, hogy — ha hazatér — lefogja a csendőr, elbocsátja a földbirtokos, üldözi a jegyző. A Földmunkások és Kisbirtokosok Sza­­badszervezetének további munkája bonyo­lultabb lett az eddiginél. Szélesebb látó­kör, szélesebb terület átfogása áll most ez előtt a szervezet előtt. Sokan felvetik a kérdést: van-e még helye a földmunkások szervezetének ? Hiszen óriási százalékban már kisbirtokosokká váltak. Ez a tény nemcsak hogy nem áll útjá­ban a földmunkások szervezetének, hanem megköveteli annak átformálását, mivel a párszázezer föld nélkül maradó, valamint a földhöz juttatottak érdekei nincsenek ellentétben egymással. Az új földhözjutta­­tottak ugyan már nem földmunkások, de még nem is törpe-, vagy kisgazdák, mert még bérmunkával is kell foglalkozniok. Érdekeik egybefolynak és ez követeli meg, hogy a Földmunkások Szervezete alakul­jon át a Földmunkások és Kisbirtokosok Szabadszervezetévé. Hogy félreértés ne történjék: a földmívesek és kisbirtokosok ugyanakkor más érdekeltségi szervezetbe is bekapcsolódhatnak. A magyar kisbir­­tokosság csak hasznát láthatja, ha két különböző szervezet — amely egyébként teljesen egyetért — minden erejével együtt dolgozik a földmunkásság és kis­­birtokosság fölemelésén. Örömmel üdvözölhetjük például, hogy a Földművesek Országos Gazdasági Szövet­sége minden erejével belekapcsolódik a földhöz juttatottak, valamint a volt törpe­­birtokosok érdekvédelmébe, a magyar nép eme széles rétegének felemelésébe, meg­szervezésébe. Hogy áttekinthessük és sorrendben meg­állapíthassuk tennivalóinkat, a magyar falura kell tekintenünk. Meg kell állapíta­nunk, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek önzetlenül és őszintén akarják folytatni a harcot a magyar földmunkás­ság és kisbirtokosság érdekében, a feu­dális földbirtokos osztály befolyásának teljes megszüntetéséért, valamint az ezek befolyása alatt álló reakciós elemek el­takarításáért. Mindezekkel a gazdasági, vagy politikai szervezetekkel a legszoro­sabb és legmelegebb egyetértésben kell munkánkat folytatnunk­. Egyik legfontosabb tényező, hogy a Földmunkások és Kisbirtokosok Szabad­szervezetének élő szervezetnek kell lennie. Mit jelent az, hogy „élő“? Azt, hogy e szervezet nem kísérgetheti az eseményeket, hanem irányítani kell azokat. Állandóan éber szemmel, előre kidolgozott tervvel kell részt vennie a falusi igazgatásban, a kormányrendeletek végrehajtásában, a ter­melés megszervezésében, a fogyasztás és az értékesítés ellenőrzésében s ezen túlme­nően a magyar földmunkások és kisbirto­kosok gazdasági és kulturális nevelésében. Legfőbb gond a még földhöz nem jutta­tottak további Melégítése. Utána legna­gyobb gondunk a bérmunkával foglalkozó földmunkások bérének kollektív szerződé­sekkel való biztosítása. Itt új nevelést kell bevezetnünk, ami azt jelenti, hogy az adott körülmények között a lehetőséghez képest felemeljük a földmunkások bérét, amely azonban nem lépheti túl azt a ha­tárt, amik­or már a termelést akadályozza, mert ennek a zavarnak csak a reakció örülne és boldogan kimutatná, hogy mi­lyen belső ellentmondások vannak a mun­­kásosztály bérkövetelései és a termelés felemelése között. Továbbá minden erőnkkel elő kell segí­tenünk az újonnan földhözjuttatottak kö­zös tulajdonába átment termelőeszközök, gépek szövetkezeti kihasználását. Ebben segítségünkre lesz a mostani nehéz körül­mények között előállott kényszerűség. Mi­után nem tudunk minden földhözjuttatott­­nak egyénenként termelőeszközt is adni,­­ az új kisbirtokosok egyre tisztáb­ban látják a szövetkezés előnyét és szük­ségét. Ezeknek a szövetkezeteknek új tar­talommal kell megtelniük. Ez azt jelenti, hogy a nagy részjegy nem nyomja el töb­bé a kis részjegyet, hanem a szövetkezet minden tagja egyenlően részesedik az elő­nyökből. Továbbá minden erőnket koncentrál­nunk kell a földmunkás és kisbirtokos fiatalok gazdasági szakoktatásának meg­alapozására, hogy minél gyorsabban hozzáértő, szaktudással rendelkező ifjak legyenek az új kisbirtokosok soraiban, hogy ledönthessük a reakció minden ter­vét és megmutathassuk: százszorozott tu­dással fogjuk tudni teljesíteni feladatun­kat és betölteni szerepünket. A magyar földműves népnek meg kell mutatnia — és meg fogja mutatni —, hogy a feudális nagybirtokok helyett, életképes kisbirto­­kok fogják előrevinni a termelés fontos ■ügyét és nem lesz visszaesés a termelésben. Milyen kötelességet rónak ezek a fel­adatok a Földmunkások és Kisbirtokosok Szabadszervezetének vezetőire? Egyedül a múltban szerzett érdemek, vagy elszenve­dett üldöztetések még nem tesznek valakit alkalmassá a mostani vezetésre. Meg kell felelni a mai idők követelményeinek is. Önzetlenül kell dolgozni, minden erőnkkel magunkat is nevelnünk kell, hogy minden gazdasági, szakmai kérdésben segítségére lehessünk a magyar földmunkásoknak és kisbirtokosoknak. E nagy feladat végrehajtásában min­denkor magunk mellett találjuk a magyar munkásosztályt, annak két nagy pártját: a Magyar Kommunista Pártot­ és a Szo­ciáldemokrata Pártot, valamint a kispa­­rasztság ügyének őszinte védelmezőjét, a Nemzeti Parasztpártot s végül az ipari munkásság legnagyobb érdekeltségi szer­vezetét: a Magyar Szabad Szakszerveze­teket. Hollandia és Dánia felszabadul! Sztálin meghívta Mikolajczykot— Újjászervezés előtt a len­gyel kormány — Hitler holttestét nem találták Berlinben Horthy Miklós angol fogságban Az összeomló náciuralom egyik utolsó megnyilvánulása volt Speer német fegy­verkezési miniszter csütörtök esti rádió­beszéde. E beszédet nem az teszi figye­lemreméltóvá, hogy Speer beismerte Né­metország legyőzetését. Sokkal lényege­sebb beszédének az a része, amelyben a fegyver­kezési miniszter ,Németország újjáépítéséről­­, a német ipar, a közleke­dés feltámasztásáról, a német népre váró feladatokról beszélt. A „Tigris“-tankok és „Junkers“-repülőgépek főszállítója meré­szel beszélni a háború végét követő idők feladatairól! Beszédéből világosan ki­vehető rosszul burkolt tartalma: felhívás a hadfontosságú ipar és közlekedés hábo­rús készültségének és egyáltalában Német­ország háborús erejének mielőbbi helyre­­állítására. Speer e tervével távolról sem áll egye­dül. Azokat a politikai, katonai és gazda­sági köröket, amelyek éveken vagy évtize­deken át Hitler körül csoportosultak, e vereség sem változtatta meg. Ha egyesek ma elítélik Hitlert, nem azért ítélik el, mert háborút indított, hanem azért, mert elvesztette azt. Ha vádolják Hitlert, nem azzal vádolják, hogy megrohanta és el­tiporta Európa népeit, hanem azzal, hogy gyengének bizonyult az elnyomás fenn­tartására. Szám­talan hír érkezik arról, hogyan ké­szülődnek a német fasiszták földalatti aknamunkájukra. A hivatalokból elbocsát­ják a náci párttagokat, hogy illegalitásba mehessenek. Jellemző Hammermayer ba­jor körzeti vezér esete, aki a felkelő ba­jor parasztok vezetőjének adta ki magát, hogy így biztosíthassa szabad mozgását az angolszászok megszállta területeken is. A hitlerista csapatok még nem tették le mindenütt a fegyvert, de vezéreik rejtek­helyükön, angolszász fogságban vagy sem­leges menhelyükön már­is felkészülnek egy új fasiszta összeesküvésre, egy új há­ború kirobbantására­ szavazott. Az értekezlet ennek ellenére a dél­amerikai állam részvétele mellett döntött. Molotov e kérdésekben egy sajtóértekezleten tett nyilatkozatot a­z újságírók előtt. A kül­ügyi népbiztos hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány fontosnak tartja■ Argentína kérdését, mert jól ismeri ennek az országnak politiká­ját. Hull államtitkár 1944 szeptemberében a fasizmus előharcosaként és a nácimétely for­rásaként bélyegezte meg Argentínát, ugyan­akkor Roosevelt kijelentette, hogy Argentíná­ban óriási mértékben elterjedt a fasizmus és a nácizmus befolyása. Molotov felvetette a kérdést, hogy miért nem lehet az elnyomás ellen és népi sza­badságért hősiesen küzdött lengyel nép képviselőit meghívni, ha Argentínát meg­hívhatják. A felszabadított Lengyelország kormánya, amely valamennyi egyesült nemzettel baráti kapcsolatra törekszik, demokratikus kormány és az országban napról napra emelkedik a tekintélye. Molotov ezután kijelentette, hogy a lengyel kormány újjászervez­ése a megoldás felé halad és hamarosan lét­re is jön. De Lengyelországnak mindenképpen joga van arra, hogy képviseltesse magát San­ Francisco­­ban. „Lehetséges, hogy meg lehet feledkezni Argentína vétkeiről, — mondotta a külügyi népbiztos — de miért kell megfeledkezni a lengyel nép érdemeiről és miért kell megfosz­tani a konferencián való részvételtől, amikor Argentínának képviseletet biztosít­ana­k ?” Molotov hangsúlyozta azt is, hogy a szovjet­­küldöttség egyáltalában nincs meggyőződve arról, hogy Argentína joggal foglalhat helyet a küldöttek soraiban. Molotov végül bejelen­­tette, hogy Sztálin magához hivatta Mikolaj­­czyk volt lengyel miniszterelnököt. Molotov: Miért feledkez­tek meg a lengyel nép érdemeiről A hitlerista készülődések fénye teljes jelentőségében világítja meg a san­­franciscoi értekezlet fontosságát. Sanfrancisco feladata éppen az, hogy keresztülhúzza a horogkeresztesek számításait és lehetetlenné tegyen minden háborús meg­mozdulást. Az a világszervezet, amelynek megalapozásán Sanfrancisco munkálkodik, nem lesz valami gyámoltalan nemzetközi fórum, amelyet bár­mely pillanatban nevetségessé tehet a fasisz­ták támadó szelleme. A san franciscoi javas­latok mentesek minden olyan hibától és gyen­geségtől, melyek a genfi Népszövetséget jel­lemezték. Az a biztonsági tanács, mely ál­landó tagjain, a Szovjetunión, Nagybritánián, az Egyesült Államokon, Kínán és Francia­­országon kívül még hat más államtagból tevődik össze, állandó készenlétben lesz és ezáltal minden időt rabló értekezlet egybehívása nélkül intézkedhet, ha háborús viszály veszélye merül fel. A biztonsági tanácsnak széles jogkörrel ren­delkezik és végső eszközként a fegyveres erő használatát is elhatározhatja. Ha a béke biztosításának döntő fontosságú kérdésében teljes is az egyetértés az értekez­let résztvevői között,­­ a résztvevő államok kérdése körül viták merültek fel. Az első vitás kérdés Lengyelország san franciscoi kép­viselete volt. Ismeretes a krími konferencia határozata, amely szerint a varsói ideiglenes kormányt külföldön élő demokratikus poli­tikusok bevonásával kell kiszélesíteni. Angol és amerikai körök ezt a határozatot most úgy értelmezték, hogy San Franciscoban Lengyel­­ország addig nem képviseltetheti magát, míg ez a kiszélesítés nem történt meg. A Szovjet­unió képviselői hangsúlyozzák, hogy ilyesmiről Jaltában szó sem esett. A krími értekezlet határozatai egyáltalában nem akadályai, annak, hogy a san franciscoi értekezletre meghívhassák a varsói ideiglenes kormány képviselőit. Argentína részvételének megvitatásánál is ellentétes vélemények alakultak ki. A Szov­­jetúnió képviselője több európai állam kép­viselőjével együtt Argentína meghívása ellen franco hadat üzen Németországnak , tudósítója jelenti San­ Frah-Az Izvesztija ciscóból, hogy Argentina meghívását egyes körök máris úgy értelmezik, hogy ezzel Franco Spa­nyolországának is bűnbocsánatot ígértek. Ez a feltevés logikus is, mert Argentina fasiszta kormánya és a spanyol falangisták egyaránt buzgalommal támogatták a tengely,­államokat. Számolnak azzal is, hogy Franco most üzen hadat Németországnak. Ha ez megtörténne, úgy formai okokból alig lehetne kifogást emelni az ellen, hogy a spanyol fasizmus belépjen az Egyesült Nem­zetek családjába. Luciemiez kapitány, Franco san franciscoi megbízottja máris tapogatódzik, hogy milyen visszhangot keltene egy javaslat Spanyolország meghívására. Az értekezlet tagjai körében sokan megbotránkozással nyilatkoznak a fasiszta Spanyolország szemérmetlen kö­veteléséről. A New­ York Post ezzel kapcsolatban megírja, hogy Argentina meghívása baklövés volt. Nem lettünk erősebbek azzal, — írja a lap — hogy megengedtük Argentínának az egyete­mes szervezetben való részvételt, — ellenke­­zőleg, gyengébbek lettünk. A német katonai és politikai arcvonal összeomlása gyors lépésekkel halad előre. A szövetségesek egyik haditudósítójának jelentése szerint szer­dán, amikor összeszámolták a hadifoglyokat, oly hihetetlenül nagy szám jött ki, hogy újra kezdték a számlálást. Szerdán és csütörtökön mintegy félmillió német katona esett a szövetségesek fog­ságába. Az északnémetországi fegyverletételnél a szö­vetségesek 150.000 német hadifoglyot jelen­tenek. Húsz német tábornok esett fogságba. A szövetségesek fogságába kerül­ Horthy Miklós Angol jelentések szerint fogságba esett Horthy Miklós is. A Papénak, Dittmarck és Rundstädtek galériájában méltó helyet foglal el Horthy Miklós, akinek nevéhez a magyar nép negyedszázados eltiprása fűződik és aki szembeállította a magyar nemzetet szomszéd­­saival és a Szovjet­unióval, s előkészítette a talajt a német megszállók számára. Londoni jelentések szerint a német „kor­mány” még életben levő tagjai Dániába menekültek. Mivel a brit csapatok már átlépték Dánia határát, Dönitzék kormánykodása úgysem lesz hosszú életű. Lehetséges, hogy megkísérlik a menekülést svéd területre, de nem kizárt az sem, hogy Hitlerek e különítményére is az a feladat hárul, hogy angol fogságban kísérel­jék meg egy új fasiszta szervezkedés alapjait kiépíteni. A dán belügyminiszter csütörtök este kör­levélben értesítette a dán városok polgár­­mestereit, hogy angol csapatok átlépték Dánia határát A belügyminiszter nem a nemzeti ellenállási harc fokozására hívta fel a népet, hanem a „rend fenntartására” intette a polgármeste­reket, hogy ezzel „könnyítsék meg a brit ka­tonai hatóságok munkáját”. A dán hazafiak nem követték e felhívást és mindenütt erősítették hitlerellenes tevé­kenységüket. Kopenhágában egy dán fasisztaellenes csoport benyomult a náci sajtóügynökség szerkesztő­ségébe és azt annyira feldúlta, hogy az ügy­nökség nem folytathatja munkáját. Összetűzések törtek ki Dániában a német hadsereg és az SS­ kötelékei között is.

Next