Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-01 / 126. szám
SZERDA, 1949 JÚNIUS , SZABAD NÉP Fokozott éberséget az ellenség ügynökeivel szemben! — Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Minden vonalon erősíteni kell a pártfegyelmet. Meg kell követelni a marxista-leninista tudást. Nem szabad törnünk sehol a legcsekélyebb pártellenes megnyilvánulást, a cinizmust, a pártvonaltól való elhajlást, liberalizmust a pártmunkában. Egyszóval szorosabbra kell fűzni a Párt sorait, fel kell venni a harcot minden téren az ellenség ideológiai behatolásával, vagy azzal a kísérlettel szemben, hogy ügynökeit Pártunkba becsempéssze. — Az elvtársaknak meg kell érteniök, hogy amikor egy kommunista párt országot vezető párttá válik, amikor a megvert tőkésosztály legális szerveinek működése nem sok eredménnyel kecsegtet, az ellenség fokozatosan arra vesz irányt, hogy ügynökeit becsempéssze a dolgozók pártjába. Ebből a célból nemcsak árgusszemekkel fogja figyelni a legkisebb véleményeltérést Pártunk vonalától, a legkisebb repedést egységünkben, hanem ezt a behatolásra is fel fogja használni. A jelenlegi stratégiai szakaszon Pártunk állandóan komoly jobboldali elhajlások veszélyének van kitéve falun és a városban egyaránt. — Eza jobbodali elhajlás a főveszély és folyton új és új formában jelentkezik. Már szóltam a „jó kulák“ kérdéséről, amely megzavarja a falun a dolgozó középparasztság leválasztását a kulákságról. A városban az államosítás után például gyakran előfordul, hogy egyes kommunisták túlbecsülik a régi tőkés szakemberek jelentőségét. Ezek a régi tőkések ügyesen bevágódnak a kommunista igazgatónál és lassanként újra kezükbe kaparintják a vezetést, vagy meg nem engedett befolyásra tesznek szert. A Textilipari Igazgatóságban például előfordult, hogy a kommunista vezető szinte csak volt textilgyárosokkal vette magát körül és egyetlen munkást nem engedett vezetőszerephez jutni. A Villamosipari Igazgatóságnál az igazgatóság vezetőjét a régi szakemberek úgy körülvették, hogy valósággal foglyukká vált. Mindenben az ő tanácsaikat követte és az újonnan odahelyezett munkáskáderek szóhoz sem juthattak. Persze vannak baloldali elhajlások is, amikor a munkásigazgató minden régivágású szakembert kezdettől fogva megokolatlan gyanakvással néz és ott is mellőzi, ahol arra semmi alapja sincs. Ha nem harcolunk az ilyen baloldali hibák ellen, akkor átmenetileg ezek is komoly veszéllyé válhatnak. De a főveszély, ismétlem, a jobboldali elhajlás. Ezt a veszélyt nemcsak az növeli, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan fokozódik a kapitalista elemek ellenállása. Finomabb, kevésbé látható és nehezebben leleplezhető lesz az a mód, ahogy ezt az ellenállást folytatják, különösen ha sikerül nekik a kommunistákra kiterjeszteniök befolyásukat. Emeli ezt a veszélyt az is, hogy eddigi sikereink arra csábítanak bennünket, hogy lebecsüljük az ellenség leleményességét, szívósságát és álcázási képességét. Ápoljuk a haladó hazafiságot . A jobboldali veszély egyik veszedelmes megnyilvánulása a nacionalizmus, a sovinizmus. Ez a nacionalizmus néha igen veszedelmes formában jelentkezik. A jobboldali veszélyhez tartozik a kozmopolitizmus, a dolgozó nép hazafiságának lebecsülése, a kapitalista nyugat irodalma, művészete, tudománya előtti kritikátlan meghajlás és ami ezt kiegészíti, a szovjet tudomány, a szovjet kultúra és irodalom eredményeinek lebecsülése. — Az amerikai imperializmus világuralomra törekszik. E világuralmi törekvés egyik eszköze, hogy valóságos eszmei hadjáratot indít az egészséges hazafiság, a népek önállósága és függetlenségének védői ellen. Ugyanaz az amerikai, aki faji gőggel eltelve saját országát égig emeli s megvetően lenézi a többi népet, azt magyarázza a más nemzeteknek, hogy a hazafiság, a nemzeti önállóság és függetlenség fogalma sok tekintetben idejét múlta és revízióra szorul. Aki ezt elfogadja, ezzel megkönnyíti az amerikai világuralomra törekvés térfoglalását. Nekünk, a dolgozó nép képviselőinek, ezzel szemben elevenen és életerősen kell tartanunk a hazafiság érzését, éppen most, amikor urak lettünk a saját országunkban, amikor a haza a dolgozó nép hazája. Ápolnunk, fejlesztenünk kell ezt a haladó, progresszív hazafiságot. Ez a hazafiság nincs ellentétben a leninisztálini proletár nemzetköziség haladó eszméjével. Ellenkezőleg, annak egyik fontos összetevője. Ezt különösen világosan kell látni most, amikor az imperialista szellem behatolási módszereivel szemben mindenütt fel fogjuk venni a harcot. Ellenkezőleg, a szocialista ipar fölényének a minőségben is meg kell mutatkoznia. És hogy ezt végre lehet hajtani, azt mutatják az olyan sikerek, amilyeneket például a típuscipők minőségének javítása terén elértünk. Rá kell mutatni, hogy ipari munkásságunk között még mindig elterjedt az a tévhit: a szocializmus valami primitív, kezdetleges egyenlőséget jelent. Ez mutatkozik a gyárak nyereségrészesedésének szétosztásával kapcsolatban, ahol lépten-nyomon felbukkan az a követelés, hogy a nyereségrészesedést fejenként osszuk szét, még akkor is, ha az egy fejre eső rész csak fillérekben, vagy néhány forintban fejezhető ki. Holott a termelés és a fejlődés érdeke azt követeli, hogy a nyereségrészesedést elsősorban a legjobb dolgozók kapják, azok, akik a termelést, mint a mozdony a vonatot, viszik előre. Ismerjük meg ötéves tervünk részleteit ! A hároméves terv befejezése mellett nem kevésbé fontos és közvetlen küszöbön álló gazdasági feladatunk ötéves tervünk részleteinek kidolgozása, törvényerőre emelése. Valamint a gondoskodás arról, hogy a terv részletei az üzemekben, a gyárakban, a mezőgazdaságban ismertek legyenek és végrehajtásuk január elsejével meg is kezdődjék. Ezzel kapcsolatban az egész dolgozó nép tudatát rá kell irányítani arra, hogy az ötéves terv óriási beruházásokat követel. Ezek a beruházások jövő felvirágzásunk alapjai. Ezeknek a beruházásoknak a gyümölcseit fogjuk élvezni az ötéves terv utolsó esztendeiben és természetesen utána is. De ahhoz, hogy ezt élvezhessük, már most, minden téren számba kell venni gazdasági erőforrásainkat. Rá kell térnünk a legnagyobb takarékosságra mind anyagban, mind állami kiadásokban. Ezt csak úgy érhetjük el, ha dolgozó népünk figyelmét nemcsak az elérendő eredményekre, hanem ezekre a szükségességekre is felhívjuk. Az ötéves terv kidolgozását augusztusra befejezzük, s akkor a hároméves terv befejezése mellett az új ötéves terv ismertetése és előkészítése lesz legfontosabb gazdasági feladatunk. S ötéves tervünk végrehajtását lényegesen meg fogja könnyíteni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyben a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal együtt részt veszünk és amely biztosíték arra, hogy kitűzött terveinket az imperialisták a lehető legkisebb mértékben tudják zavarni. A beszolgáltatás terheit elsősorban a kulák- ág vállára . A legközelebbi gazdasági feladataink közé tartozik az aratás után a beszolgáltatás jó végrehajtása. A tavalyi tapasztalatok felhasználásával az idén folytatni kell azt a politikát, amely a beszolgáltatás terheit a dolgozó parasztok kímélésével elsősor- Erősítsük a f ő Politikai téren a választások után továbbvisszük a nemzeti demokrata erők összefogását a Magyar Függetlenségi Népfronton belül. Ezt a feladatot számunkra megkönnyíti az a körülmény, hogy Pártunk súlya a választások következtében rendkívül megnőtt, és most már kevesebb belső akadállyal, gyorsabb iramban haladhatunk. A választások megnövelték Pártunknak és a magyar népi demokráciának nemzetközi súlyát is. Eddig az volt a helyzet, hogy a magyar népi demokrácia gazdasági sikereit mindenütt elismerték, de gyakran tapasztaltuk, még barátainknál is, hogy politikai teljesítményeinkkel szemben bizonyos várakozás és fenntartás tapasztalható. — A választások megmutatták, hogy a magyar népi demokrácia és benne Pártunk gyökerei mélyek és szilárdak. És ez a tény megnövelte nemzetközi súlyunkat is. Megnövelte természetesen nemzetközi felelősségünket is. Felelősségünket a többi közt a béke megőrzésének frontján. Mi örvendetesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes békepolitikájának eredményeképpen a nagyhatalmak újra leültek tárgyalni. De ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a békefrontnak reánk eső részét változatlanul erősítsük. Ezért még júniusban Budapesten egy nagy békekongresszust tartunk, amelylyel újra aláhúzzuk dolgozó népünk elhatározását, hogy békénket minden erővel meg akarjuk védeni. Ugyancsak júniusban a parlament elé terjesztjük a múlt hónapban Csehszlovákiával megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésünket. Ez a szerződés is lényegesen hozzájárul Európa e részén a békefront megerőben a kulákság vállaira helyezi. Feltétlenül biztosítani kell, hogy a jónak ígérkező termésből a lehető legnagyobb mennyiség kerüljön a dolgozó nép államának raktáraiba és hogy a feketepiac e téren végleg megszűnjék. Ha a beszolgáltatás kedvező eredményt adna, úgy lehetővé válik a kenyérjegy és általában a jegyrendszer végleges eltörlése, ami természetesen demokráciánk gazdasági erejének újabb bizonyítéka és egyszersmind jelentékeny politikai sikere is lesz B éke frontját sedéséhez és a népi demokratikus erők összefogásához. Nem szédülünk meg a sikerektől . Feladat, kedves Elvtársak, van előttünk éppen elég. E feladatok megoldásához most ,már sokkal bátrabban és öntudatosabban foghatunk. A választások megmutatták, hogy dolgozó népünk bízik bennünk és szívesen követi útmutatásainkat. Nem fél az előttünk lévő nehézségektől és szívesen hozza meg azokat az áldozatokat, amelyeket követelünk tőle. Tudja, hogy ez áldozatokat önmagáért és önmagának hozza és, hogy ez áldozatok a fejlődés során bőségesen megtérülnek. Mi pedig, magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártjának katonái, most nem szédülünk meg a sikerektől, mint ahogy a múltban nem ijedtünk meg a nehézségektől, továbbra is élen akarunk járni munkában, példamutatásban, áldozathozatalban és vezetni fogjuk dolgozó népünket tovább előre, új sikerek, új győzelmek és a szocializmus felé. ★ Rákosi elvtárs nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kovács elvtárs beszámolója következett. A vitában több mint húsz felszólalás hangzott el. Rákosi elvtárs hosszabb zárószavában válaszolt a felvetett kérdésekre. Kiemelte azt a tényt, hogy a felszólalások kivétel nélkül helyeselték a Párt politikáját és a Párt, a pártvezetés törhetetlen egységét tükrözik. A záróbeszéd elhangzása után az egész Központi Vezetőség felállva, leírhatatlan lelkesedéssel, perceken keresztül ünnepelte győzelmeink szervezőjét, a Párt vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Szakasits elvtárs javaslatára a Központi Vezetőség egyhangúlag határozattá emelte Rákosi elvtárs referátumát és záróbeszédét. Ezután a tagjelöltek felvételének szabályozásáról terjesztette elő Szakasits elvtárs az alábbi határozati javaslatot, melyet a Központi Vezetőség egyhangúan elfogadott. " Új népköztársasági alkotmányt! — A választás utáni közvetlen küszöbön álló feladatok közé tartozik az új népköztársasági alkotmány megvalósítása is. Ez az alkotmány számot vet a szocialista fejlődéssel, rögzíteni fogja az eddig elért eredményeket és olyan lesz, hogy elősegíti a fejlődés további menetét. Ennek megfelelően a többi népi demokrácia és a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan létrehozunk egy elnöki tanácsot, amely lehetővé teszi a feladatok megoldásának meggyorsítását. Szabályozni fogja ez az alkotmány az állam és az egyház viszonyát, mégpedig oly módon, hogy szigorúan el fogja választani az államot az egyháztól. Rákosi elvtárs ezután a kormányzati feladatokkal kapcsolatban különösen kihangsúlyozta a gazdasági tárcák összehangolásának és a kormány kulturális, népművelési feladatai megoldásának fontosságát. Majd így folytatta: Teljesítsük minden részletében a tervet! — A közvetlenül előttünk álló feladatokhoz tartozik a nemzetközi Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek Budapesten rendezendő augusztusi találkozója is. Nemcsak arról van szó, hogy ezt a találkozót mintaszerűen megrendezzük és lefolytassuk, hogy politikai színvonalát mintaszerű szervezéssel támasszuk alá. Ezt a találkozót fel kell használni elsősorban arra, hogy a béke táborát az ifjúság között világszerte megerősítsük, hogy a demokratikus ifjúsági mozgalom világszerte mindenütt megerősödjék és ugyanakkor a magyar ifjúság is a legnagyobb hasznot és támogatást nyerje belőle. — Beszélnem kell az előttünk álló hatalmas gazdasági feladatokról is. Az első és legsürgősebb feladat, hogy ez év végére befejezzük a hároméves tervet. A hároméves terv haladása nagyban és egészben jó és minden feltétele megvan annak, hogy ez év végére valóban elérjük azokat a teljesítményeket, amelyeket eredetileg a jövő év augusztus elsejére terveztünk. Amikor ezt megállapítjuk, ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy a hároméves terven belül a fejlődés nem egyenletes. Vannak olyan szakaszok, amelyek messze megelőzik a terv céljait, de vannak olyanok is, amelyek lemaradtak. Nekünk nemcsak arra kell törekednünk, hogy globálisan, a végöszszegében teljesítsük a hároméves tervet, hanem arra is, hogy minden részlete elérje a kitűzött célt. Ehhez pedig az kell, hogy egy sor területen javítsuk a munkát. Vonatkozik ez elsősorban a selejtre, amely helyenként nem csökken, sőt nő. A Lóden Posztógyárban például márciusban a fonóban 10,4, a szövőben 3,1 százalék volt a hulladék; ez áprilisban a fonóban 11 százalékra, a szövőben 3,6 százalékra nőtt. A Hubert és Siegmund-gyárban az öntödei selejt márciusban 6—7 százalék volt, áprilisban 9—10 százalékra nőtt. Általában megfigyelhető, hogy az öntödében rengeteg a selejt. De a textiliparban is sok a panasz. A Kistextben például áprilisban 5—6 százalékkal csökkent a termelés és a szövőknél emelkedett a selejt. — Nagyon lassan csökken az önköltség. Márpedig , szocialista termelésünk egyik fölényének — a kapitalizmussal szemben — az önköltség csökkenésében kell megnyilvánulnia. Különösen rossz a helyzet e téren az építőknél. Az a körülmény, hogy az építőknél az önköltség-csökkenés terén lényegében egy helyben topogunk és az építkezések szorzószáma messze kiugrik a gazdasági szorzószámok közül, komoly veszélyt jelent hároméves tervünkre és még inkább ötéves tervünkre. Az ötéves tervben tudvalevőleg 14 milliárd forintot akarunk építkezésekre költeni. Minden százalék önköltség-csökkenés tehát az ötéves terv során az építkezéseknél 140 millió forint megtakarítást jelent. Nagy figyelmet kell fordítanunk a minőség kérdésére. Nem szabad megengednünk, hogy a szocialista ipar termelvényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt. ú 4 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a tagjelöltek felvételének szabályozásáról A Párt valamennyi szervezetéhez! A Központi Vezetőség március 5-i határozata alapján a tagfelvételi zárlat 1949 június 1-én megszűnik. A Szervezeti Szabályzatnak megfelelően a Pártba felvételre jelentkezőket csakis tagjelöltekként lehet felvenni. A Központi Vezetőség utasítja a Párt valamennyi szervezetét, hogy június 1-e után kezdjék meg az új tagjelöltek felvételét a Pártba. Tekintettel arra, hogy régi tagjelöltjeink túlnyomó többségét a felülvizsgálás alatt, februárban minősítették vissza, a Központi Vezetőség úgy határoz, hogy tagjelölteket párttagnak csak 1949 november 1. után lehet felvenni. A Központi Vezetőség a párttagok és tagjelöltek felvételének tervszerű szabályozására a következő elvi és gyakorlati szempontokat állapítja meg: 1. Gyökeresen változtatni kell a tagzárlat előtti tagszervezési politikánkon. Az ország vezető pártjának, a munkásosztály élcsapatának sorai közé tagjelöltnek a felvételre jelentkezők közül csak a dolgozó nép legjobbjait lehet felvenni. Tagjelölt csak az lehet, akit a Párt erre méltónak talál. A tagjelöltek felvételénél irányadó szempont a Párt szociális összetételének további javítása oly módon, hogy állandóan növeljük soraink között elsősorban a munkások, azután a dolgozó parasztok arányát. 2. A jelentkezők közül elsősorban tagjelöltet: a) az üzemi élmunkások, újítók, jól dolgozó brigádvezetők és tagok, valamint az üzemi szakszervezeti és egyéb tömegszervezeti munkában kitűnt munkások soraiból vegyünk fel; b) a földmunkások, a dolgozó parasztok közül azokat, akik a DÉFOSzban, a népi bizottságokban végzett munkájukkal, vagy mint a falusi szövetkezetek s főként a termelőszövetkezeti csoportok tagjai, szövetkezeti szervezők és funkcionáriusok kiválnak, a dolgozó parasztságnak példát mutatnak, akik mintaszerűen teljesítik kötelezettségeiket a dolgozók államával szemben; c) az értelmiség soraiból azokat a tudósokat, mérnököket, technikusokat, pedagógusokat, írókat, művészeket, akik a népi demokrácia építésében kitűntek; d) Külön figyelemmel kell lennünk a választási munkában kitűnt és felvételre jelentkező dolgozó asszonyokra és ifjakra. Közülük a legaktívabbakat ki kell tüntetni azzal is hogy tagjelöltnek vesszük fel. 3. A felülvizsgálat során a Pártból kizártakat további intézkedésig tagjelöltnek felvenni nem lehet. 4. Kulákokat, kizsákmányolókat tagjelöltnek felvenni nem szabad. 5. Tagjelölteket csak szigorú egyéni elbírálás alapján lehet felvenni. A Központi Vezetőség a leghatározottabban megtiltja a tagtoborzást, a válogatásnélküli kampányszerű, kollektív "tagfelvételt. 6. A tagjelölt felvétele a következőképpen történik: a) A tagjelöltségre jelentkező köteles felvételi kérelmét írásban benyújtani az alapszervezet vezetőségéhez s kérelméhez két olyan párttag ajánlását mellékelni, akik legalább egy év óta tagjai a Pártnak és a tagjelöltségre jelentkezőt legalább hat hónap óta közös tevékenység alapján ismerik. Az ajánlók az ajánlott tagjelöltért a Párt előtt felelősek. b) Az alapszervezetek vezetőségei kötelesek gondosan és alaposan megvizsgálni a jelöltet és az ajánlókat is. Amennyiben a pártvezetőség a jelentkezőt alkalmasnak tartja, úgy tagjelöltnek való felvételét az alapszervezet taggyűlésének javasolja. c) A taggyűlésen személyesen jelen kell lennie a felvételre jelentkezőnek és a két ajánlónak is. A taggyűlés mérlegelje, méltó-e a jelentkező a tagjelöltségre. A felvétel kérdésében a tagság dönt. A tagságot a döntés meghozatalánál a köteles éberség, a Párt iránti szeretet s a dolgozó nép ügyével szemben érzett felelősség vezesse. d) A járási, a városi (körzeti) pártbizottság köteles a jelentkezőket személy szerint megvizsgálni és a taggyűlés határozatát csak ezt követően lehet jóváhagyás végett a megyei, kerületi pártbizottsághoz felterjeszteni. e) Amennyiben a megyei, vagy a kerületi pártbizottság jóváhagyja a taggyűlés döntését, a pártbizottság kiállítja a tagjelölt-igazolványt, amelyet ünnepélyes keretek között a taggyűlésen adnak át a tagjelöltnek. 7. A tagjelöltek felvétele az egész pártbizottság, az egész pártvezetőség fontos feladata. A párttitkár meghatározott időközönként tartson beszámolót a vezetése alatt álló pártbizottságnak, pártszervezetnek a tagjelöltek és tagok felvételéről, különös tekintettel a tagság szociális összetételével kapcsolatos kérdésekre. A Központi Vezetőség megbízza a Szervező Bizottságot, hogy dolgozza ki a tagjelölt-, illetve tagfelvétel tervét és a határozat végrehajtásának módozatait, üvegárut,ruhás cipőt, textilt, élelmiszert. ~ 3