Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

SZERDA, 1949 JÚNIUS , SZABAD NÉP Fokozott éberséget az ellenség ügynökeivel szemben! — Fokozni kell az éberséget az el­lenséggel szemben. Minden vonalon erősíteni kell a pártfegyelmet. Meg kell követelni a marxista-leninista tu­dást. Nem szabad törnünk sehol a leg­csekélyebb pártellenes megnyilvánu­lást, a cinizmust, a pártvonaltól való elhajlást, liberalizmust a pártmunká­ban. Egyszóval szorosabbra kell fűzni a Párt sorait, fel kell venni a harcot minden téren az ellenség ideológiai behatolásá­val, vagy azzal a kísérlettel szemben, hogy ügynökeit Pártunkba becsempéssze. — Az elvtársaknak meg kell érte­­niök, hogy amikor egy kommunista párt országot vezető párttá válik, ami­kor a megvert tőkésosztály legális szerveinek működése nem sok ered­ménnyel kecsegtet, az ellenség fokozatosan arra vesz irányt, hogy ügynökeit becsem­péssze a dolgozók pártjába. Ebből a célból nemcsak árgus­szemekkel fogja figyelni a legkisebb véleményeltérést Pártunk vonalától, a legkisebb repedést egységünkben, ha­nem ezt a behatolásra is fel fogja használni. A jelenlegi stratégiai sza­kaszon Pártunk állandóan komoly jobboldali elhajlások veszélyének van kitéve falun és a városban­­ egyaránt. — Ez­­a jobbodali elhajlás a főve­szély és folyton új és új formában jelentkezik. Már szóltam a „jó kulák“ kérdéséről, amely megzavarja a falun a dolgozó középparasztság leválasz­tását a kulákságról. A városban az államosítás után például gyakran elő­fordul, hogy egyes kommunisták túlbecsülik a régi tőkés­ szakemberek jelentősé­gét. Ezek a régi tőkések ügyesen bevá­gódnak a kommunista igazgatónál és lassanként újra kezükbe kaparintják a vezetést, vagy meg nem engedett­ be­folyásra tesznek szert. A Textilipari Igazgatóságban például előfordult, hogy a kommunista vezető szinte csak volt textilgyárosokkal vette magát kö­rül és egyetlen munkást nem engedett vezetőszerephez jutni. A Villamosipari Igazgatóságnál az igazgatóság veze­tőjét a régi szakemberek úgy körül­vették, hogy valósággal­­ foglyukká vált. Mindenben az ő tanácsaikat kö­vette és az újonnan odahelyezett mun­káskáderek szóhoz sem juthattak.­­ Persze vannak baloldali elhajlá­sok is, amikor a munkásigazgató minden régivágású szakembert kez­dettől fogva megokolatlan gyanak­vással néz és ott is mellőzi, ahol arra semmi alapja sincs. Ha nem harcolunk az ilyen baloldali hibák ellen, akkor átmenetileg ezek is komoly veszéllyé válhatnak. De a főveszély, ismétlem, a jobboldali el­hajlás. Ezt a veszélyt nemcsak az növeli, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan fokozódik a kapitalista elemek ellenállása. Finomabb, kevésbé látható és nehezebben leleplezhető lesz az a mód, ahogy ezt az ellen­állást folytatják, különösen ha sikerül nekik a kommunistákra kiterjeszteniök befolyásukat. Emeli ezt a veszélyt az is, hogy eddigi sikereink arra csábítanak bennünket, hogy lebecsüljük az el­lenség leleményességét, szívóssá­gát és álcázási képességét. Ápoljuk a haladó hazafiságot . A jobboldali veszély egyik ve­szedelmes megnyilvánulása a naciona­lizmus, a sovinizmus. Ez a naciona­lizmus néha igen veszedelmes formá­ban jelentkezik. A jobboldali veszélyhez tartozik a kozmopolitizmus, a dolgozó nép ha­­zafiságának lebecsülése, a kapitalista nyugat irodalma, művészete, tudo­mánya előtti kritikátlan meghajlás és ami ezt kiegészíti, a szovjet tudo­mány, a szovjet kultúra és irodalom eredményeinek lebecsülése. — Az amerikai imperializmus világ­uralomra törekszik. E világuralmi tö­rekvés egyik eszköze, hogy valóságos eszmei hadjáratot indít az egészséges hazafiság, a népek önállósága és füg­getlenségének védői ellen. Ugyanaz az amerikai, aki faji gőggel eltelve saját országát égig emeli s megve­tően lenézi a többi népet, azt ma­gyarázza a más nemzeteknek, hogy a hazafiság, a nemzeti önállóság és füg­getlenség fogalma sok tekintetben ide­jét múlta és revízióra szorul. Aki ezt elfogadja, ezzel megkönnyíti az ame­rikai világuralomra törekvés térfogla­lását. Nekünk, a dolgozó nép kép­viselőinek, ezzel szemben elevenen és életerősen kell tarta­nunk a hazafiság érzését, éppen most, amikor urak lettünk a saját országunkban, amikor a haza a dol­gozó nép hazája. Ápolnunk, fejlesztenünk kell ezt a ha­ladó, progresszív hazafiságot. Ez a hazafiság nincs ellentétben a lenini­sztálini proletár nemzetköziség haladó eszméjével. Ellenkezőleg, annak egyik fontos összetevője. Ezt különösen vilá­gosan kell látni most, amikor az im­perialista szellem behatolási módsze­reivel szemben mindenütt fel fogjuk venni a harcot. Ellenkezőleg, a szocialista ipar fölé­nyének a minőségben is meg kell mu­tatkoznia. És hogy ezt végre lehet hajtani, azt mutatják az olyan sike­rek, amilyeneket például a típuscipők minőségének javítása terén elértünk.­­ Rá kell mutatni, hogy ipari munkásságunk között még mindig el­terjedt az a tévhit: a szocializmus valami primitív, kezdetleges egyenlő­séget jelent. Ez mutatkozik a gyárak nyereségrészesedésének szétosztásával kapcsolatban, ahol lépten-nyomon fel­bukkan az a követelés, hogy a nyere­ségrészesedést fejenként osszuk szét, még akkor is, ha az egy fejre eső rész csak fillérekben, vagy néhány forint­ban fejezhető ki. Holott a termelés és a fejlődés érdeke azt követeli, hogy a nyereségrészese­dést elsősorban a legjobb dolgozók kapják, azok, akik a termelést, mint a moz­dony a vonatot, viszik előre. Ismerjük meg ötéves tervünk részleteit ! A hároméves terv befejezése mellett nem­ kevésbé fontos és köz­vetlen küszöbön álló gazdasági fel­adatunk ötéves tervünk részleteinek ki­dolgozása, törvényerőre emelése. Va­lamint a gondoskodás arról, hogy a terv részletei az üzemekben, a gyá­rakban, a mezőgazdaságban ismertek legyenek és végrehajtásuk január el­sejével meg is kezdődjék. Ezzel kap­csolatban az egész dolgozó nép tuda­tát rá kell irányítani arra, hogy az ötéves terv óriási beruházásokat köve­tel. Ezek a beruházások jövő felvirág­zásunk alapjai. Ezeknek a beruházá­soknak a gyümölcseit fogjuk élvezni az ötéves terv utolsó esztendeiben és természetesen utána is. De ahhoz, hogy ezt élvezhessük, már most, min­den téren számba kell venni gazda­sági erőforrásainkat. Rá kell térnünk a legnagyobb ta­karékosságra mind anyagban, mind állami kiadásokban. Ezt csak úgy érhetjük el, ha dolgozó népünk figyelmét nemcsak az el­érendő eredményekre, hanem ezekre a szükségességekre is felhívjuk. Az öt­éves terv kidolgozását augusztusra befejezzük, s akkor a hároméves terv befejezése mellett az új ötéves terv ismertetése és előkészítése lesz leg­fontosabb gazdasági feladatunk. S ötéves tervünk végrehajtását lé­nyegesen meg fogja könnyíteni a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyben a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal együtt részt veszünk és amely biztosíték arra, hogy kitűzött terveinket az imperialisták a lehető legkisebb mértékben tudják zavarni. A beszolgáltatás terheit elsősorban a kulák- ág vállá­ra . A legközelebbi gazdasági fel­adataink közé tartozik az aratás után a beszolgáltatás jó végrehajtása. A tavalyi tapasztalatok felhasználásával az idén folytatni kell azt a politikát, amely a beszolgáltatás terheit a dol­gozó parasztok kímélésével elsősor- Erősítsük a f­ ő Politikai téren a választások után továbbvisszük a nemzeti demo­krata erők összefogását a Magyar Függetlenségi Népfronton belül. Ezt a feladatot számunkra megkönnyíti az a körülmény, hogy Pártunk súlya a választások következtében rendkívül megnőtt, és most már kevesebb belső akadállyal, gyorsabb iramban halad­hatunk. A választások megnövelték Pártunknak és a magyar népi demo­kráciának nemzetközi súlyát is. Eddig az volt a helyzet, hogy a magyar népi demokrácia gazdasági sikereit mindenütt elismerték, de gyakran tapasztaltuk, még barátainknál is, hogy politikai teljesítményeinkkel szemben bizonyos várakozás és fenntartás tapasztalható. — A választások megmutatták, hogy a magyar népi demokrácia és benne Pártunk gyökerei mélyek és szi­lárdak. És ez a tény megnövelte nemzetközi súlyunkat is. Megnövelte természete­sen nemzetközi felelősségünket is. Felelősségünket a többi közt a béke megőrzésének frontján. Mi örvende­tesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes békepoliti­kájának eredményeképpen a nagyha­talmak újra leültek tárgyalni. De ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a béke­frontnak reánk eső részét változat­lanul erősítsük. Ezért még júniusban Budapesten egy nagy béke­kongresszust tartunk, amely­­lyel újra aláhúzzuk dolgozó népünk elhatározását, hogy békénket minden erővel meg akarjuk védeni. Ugyan­csak júniusban a parlament elé ter­jesztjük a múlt hónapban Csehszlová­kiával megkötött barátsági és kölcsö­nös segélynyújtási szerződésünket. Ez a szerződés is lényegesen hozzájárul Európa e részén a békefront megerő­ben a kulákság vállaira helyezi. Fel­tétlenül biztosítani kell, hogy a jónak ígérkező termésből a lehető legna­gyobb mennyiség kerüljön a dolgozó nép államának raktáraiba és hogy a feketepiac e téren végleg megszűnjék. Ha a beszolgáltatás kedvező ered­ményt adna, úgy lehetővé válik a kenyérjegy és általában a jegy­­rendszer végleges eltörlése, ami természetesen demokráciánk gaz­dasági erejének újabb bizonyítéka és egyszersmind jelentékeny politikai si­kere is lesz B­ éke frontját­­ sedéséhez és a népi demokratikus erők összefogásához. Nem szédülünk meg a sikerektől . Feladat, kedves Elvtársak, van előttünk éppen elég. E feladatok meg­oldásához most ,már sokkal bátrabban és öntudatosabban foghatunk. A vá­lasztások megmutatták, hogy dolgozó népünk bízik bennünk és szívesen követi útmutatásainkat. Nem fél az előttünk lévő nehézségektől és szíve­sen hozza meg azokat az áldozatokat, amelyeket követelünk tőle. Tudja, hogy ez áldozatokat önmagáért és önmagának hozza és, hogy ez áldo­zatok a fejlődés során bőségesen megtérülnek. Mi pedig, magyar kom­munisták, a Magyar Dolgozók Párt­jának katonái, most nem szédülünk meg a sike­rektől, mint ahogy a múltban nem ijedtünk meg a nehézségektől, továbbra is élen akarunk járni mun­kában, példamutatásban, áldozatho­zatalban és vezetni fogjuk dolgozó népünket tovább előre, új sikerek, új győzelmek és a szocializmus felé. ★ Rákosi elvtárs nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kovács elvtárs beszámolója következett. A vitában több mint húsz felszólalás hang­zott el. Rákosi elvtárs hosszabb zárószavában válaszolt a felvetett kérdésekre. Kiemelte azt a tényt, hogy a felszólalások kivétel nélkül helyesel­ték a Párt politikáját és a Párt, a pártvezetés törhetetlen egységét tük­rözik. A záróbeszéd elhangzása után az egész Központi Vezetőség felállva, leírhatatlan lelkesedéssel, perceken ke­resztül ünnepelte győzelmeink szerve­zőjét, a Párt vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Szakasits elvtárs javaslatára a Központi­ Vezetőség egyhangúlag határozattá emelte Rákosi elvtárs refe­rátumát és záróbeszédét. Ezután a tagjelöltek felvételének szabályozásáról terjesztette elő Szaka­sits elvtárs az alábbi határozati ja­vaslatot, melyet a Központi Vezetőség egyhangúan elfogadott. " Új népköztársasági alkotmányt! — A választás utáni közvetlen kü­szöbön álló feladatok közé tartozik az új népköztársasági alkotmány megva­lósítása is. Ez az alkotmány számot vet a szo­cialista fejlődéssel, rögzíteni fogja az eddig elért eredményeket és olyan lesz, hogy elősegíti a fejlődés további menetét. Ennek megfelelően a többi népi demo­krácia és a Szovjetunió alkotmányá­hoz hasonlóan létre­hozunk egy elnöki tanácsot, amely lehetővé teszi a feladatok meg­oldásának meggyorsítását. Szabályozni fogja ez az alkotmány az állam és az egyház viszonyát, mégpedig oly mó­don, hogy szigorúan el fogja válasz­tani az államot az egyháztól. Rákosi elvtárs ezután a kormányzati feladatokkal kapcsolatban különösen kihangsúlyozta a gazdasági tárcák összehangolásának és a kormány kul­turális, népművelési feladatai megol­dásának fontosságát. Majd így foly­tatta: Teljesítsük minden részletében a tervet! — A közvetlenül előttünk álló fel­adatokhoz tartozik a nemzetközi De­mokratikus Ifjúsági Világszövetségnek Budapesten rendezendő augusztusi ta­lálkozója is. Nemcsak arról van szó, hogy ezt a találkozót mintaszerűen megrendezzük és lefolytassuk, hogy politikai színvonalát mintaszerű szer­vezéssel támasszuk alá. Ezt a talál­kozót fel kell használni elsősorban arra, hogy a béke táborát az ifjúság között világszerte megerősítsük, hogy a demokratikus ifjúsági moz­galom világszerte mindenütt megerő­södjék és ugyanakkor a magyar ifjú­ság is a legnagyobb hasznot és támo­gatást nyerje belőle. — Beszélnem kell az előttünk álló hatalmas gazdasági feladatokról is. Az első és legsürgősebb feladat, hogy ez év végére befejezzük a hároméves tervet. A hároméves terv haladása nagyban és egészben jó és minden feltétele megvan annak, hogy ez év végére valóban elérjük azokat a telje­sítményeket, amelyeket eredetileg a jövő év augusztus elsejére terveztünk.­­ Amikor ezt megállapítjuk, ugyan­akkor rá kell mutatnunk arra, hogy a hároméves terven belül a fejlődés nem egyenletes. Vannak olyan szakaszok, amelyek messze megelőzik a terv cél­jait, de vannak olyanok is, amelyek lemaradtak. Nekünk nemcsak arra kell törekednünk, hogy globálisan, a végösz­­szegében teljesítsük a hároméves ter­vet, hanem arra is, hogy minden részlete elérje a kitűzött célt.­­ Ehhez pedig az kell, hogy egy sor területen javítsuk a munkát. Vo­natkozik ez elsősorban a s­elejtre, amely helyenként nem csökken, sőt nő. A Lóden Posztógyárban például márciusban a fonóban 10,4, a szövő­ben 3,1 százalék volt a hulladék; ez áprilisban a fonóban 11 százalék­ra, a szövőben 3,6 százalékra nőtt. A Hubert és Siegmund-gyárban az öntödei selejt márciusban 6—7 szá­zalék volt, áprilisban 9—10 százalék­ra nőtt. Általában megfigyelhető, hogy az öntödében rengeteg a selejt. De a textiliparban is sok a panasz. A Kistextben például áprilisban 5—6 százalékkal csökkent a termelés és a szövőknél emelkedett a selejt. — Nagyon lassan csökken az ön­költség. Márpedig , szocialista termelésünk egyik fölé­nyének — a kapitalizmussal szem­ben — az önköltség csökkenésében kell megnyilvánulnia. Különösen rossz a helyzet e téren az építőknél. Az a körülmény, hogy az építőknél az önköltség-csökkenés te­rén lényegében egy helyben topogunk és az építkezések szorzószáma messze kiugrik a gazdasági szorzószámok közül, komoly veszélyt jelent három­éves tervünkre és még inkább ötéves tervünkre. Az ötéves tervben tudva­levőleg 14 milliárd forintot akarunk építkezésekre költeni. Minden százalék önköltség-csökkenés tehát az ötéves terv során az építkezéseknél 140 mil­lió forint megtakarítást jelent.­­ Nagy figyelmet kell fordítanunk a minőség kérdésére. Nem szabad megengednünk, hogy a szocialista ipar termelvényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt. ú 4 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a tagjelöltek felvételének szabályozásáról A Párt valamennyi szervezetéhez! A Központi Vezetőség március 5-i határozata alapján a tagfelvételi zárlat 1949 június 1-én megszűnik. A Szer­vezeti Szabályzatnak megfelelően a Pártba felvételre jelentkezőket csakis tagjelöltekként lehet felvenni. A Köz­ponti Vezetőség utasítja a Párt vala­mennyi szervezetét, hogy június 1-e után kezdjék meg az új tagjelöltek felvételét a P­á­r­t­b­a. Tekintettel arra, hogy régi tagjelölt­jeink túlnyomó többségét a felülvizs­gálás alatt, februárban minősítették vissza, a Központi Vezetőség úgy ha­tároz, hogy tagjelölteket párt­tagnak csak 1949 november 1. után lehet felvenni. A Központi Vezetőség a párttagok és tagjelöltek felvételének tervszerű szabályozására a következő elvi és gyakorlati szempontokat állapítja meg: 1. Gyökeresen változtatni kell a tag­zárlat előtti tagszervezési politikánkon. Az ország vezető pártjának, a mun­kásosztály élcsapatának sorai közé tag­jelöltnek a felvételre jelentkezők közül csak a dolgozó nép legjobbjait lehet felvenni. Tagjelölt csak az lehet, akit a Párt erre méltónak talál. A tagjelöltek felvételénél irányadó szempont a Párt szociális összetételé­nek további javítása oly módon, hogy állandóan növeljük soraink között első­sorban a munkások, azután a dolgozó parasztok arányát. 2. A jelentkezők közül elsősorban tagjelöltet: a) az üzemi élmunkások, újítók, jól dolgozó brigádvezetők és tagok, vala­mint az üzemi szakszervezeti és egyéb tömegszervezeti munkában kitűnt mun­kások soraiból vegyünk fel; b) a földmunkások, a dolgozó pa­rasztok közül azokat, akik a DÉFOSz­­ban, a népi bizottságokban végzett munkájukkal, vagy mint a falusi szö­vetkezetek s főként a termelőszövet­kezeti csoportok tagjai, szövetkezeti szervezők és funkcionáriusok kiválnak, a dolgozó parasztságnak példát mutat­nak, akik mintaszerűen teljesítik köte­lezettségeiket a dolgozók államával szemben; c) az értelmiség soraiból azokat a tudósokat, mérnököket, technikusokat, pedagógusokat, írókat, művészeket, akik a népi demokrácia építésében ki­tűntek; d) Külön figyelemmel kell lennünk a választási munkában kitűnt és felvé­telre jelentkező dolgozó asszonyokra és ifjakra. Közülük a legaktívabbakat ki kell tüntetni azzal is hogy tagje­löltnek vesszük fel. 3. A felülvizsgálat során a Pártból kizártakat további intézkedésig tagje­löltnek felvenni nem lehet. 4. Kulákokat, kizsákmán­yolókat tag­jelöltnek felvenni nem szabad. 5. Tagjelölteket csak szi­gorú egyéni elbírálás alap­ján lehet felvenni. A Központi Vezetőség a leghatározottabban meg­tiltja a tagtoborzást, a válogatásnél­küli kampányszerű, kollektív "tagfel­vételt. 6. A tagjelölt felvétele a következő­képpen történik: a) A tagjelöltségre jelentkező kö­teles felvételi kérelmét írásban be­nyújtani az alapszervezet vezetőségé­hez s kérelméhez két olyan párttag ajánlását mellékelni, akik legalább egy év óta tagjai a Pártnak és a tagje­­löltségre jelentkezőt legalább hat hó­nap óta közös tevékenység alapján ismerik. Az ajánlók az ajánlott tagje­löltért a Párt előtt felelősek. b) Az alapszervezetek vezetőségei kötelesek gondosan és alaposan meg­vizsgálni a jelöltet és az ajánlókat is. Amennyiben a pártvezetőség a jelent­kezőt alkalmasnak tartja, úgy tagje­löltnek való felvételét az alapszervezet taggyűlésének javasolja. c) A taggyűlésen személyesen jelen kell lennie a felvételre jelentkezőnek és a két ajánlónak is. A taggyűlés mérle­gelje, méltó-e a jelentkező a tagjelölt­ségre. A felvétel kérdésében a tagság dönt. A tagságot a döntés meghozata­lánál a köteles éberség, a Párt iránti szeretet s a dolgozó nép ügyével szem­ben érzett felelősség vezesse. d) A járási, a városi (körzeti) párt­­bizottság köteles a jelentkezőket sze­­mély szerint megvizsgálni és a taggyű­lés határozatát csak ezt követően lehet jóváhagyás végett a megyei, kerületi pártbizottsághoz felter­jeszteni. e) Amennyiben a megyei, vagy a ke­rületi pártbizottság jóváhagyja a tag­gyűlés döntését, a pártbizottság kiállítja a tagjelölt-igazolványt, amelyet ünne­pélyes keretek között a taggyűlésen adnak át a tagjelöltnek. 7. A tagjelöltek felvétele az egész pártbizottság, az egész pártvezetőség fontos feladata. A párttitkár meghatározott időközönként tartson beszámolót a veze­tése alatt álló pártbizottságnak, párt­­szervezetnek a tagjelöltek és tagok felvételéről, különös tekintettel a tag­ság szociális összetételével kapcsolatos kérdésekre. A Központi Vezetőség megbízza a Szervező Bizottságot, hogy dolgozza ki a tagjelölt-, illetve tagfelvétel tervét és a határozat végrehajtásának módo­zatait, üvegárut,ruhás cipőt, textilt, élelmiszert.­­ ~ 3

Next