Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-01 / 125. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABADNÉP Június 5-ig kel szerződtetni az aratómunkásokat Az általános- és népiskolákban június 19—20—21-én lesznek a beiratások A minisztertanács rendelete az újítási ügyek intézéséről III. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM_____________________________________ ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1950 JÚNIUS 1 k VIZSGÁK ELŐTT készülünk az új tanévre. Elkészült a beiskolázási terv, tudjuk, hány munkás-, dolgozóparaszt-, értelmiségi származású fiatalt kívánunk továbbvinni középiskolákba, egyetemekre, megindult a széleskörű felvilágosító munka szülők és fiatalok között. A Párt felhívása,, mozgósító szava nem eredménytelen: még folynak ugyan a jelentkezések, de nagy vonalakban már ma is kibontakoznak a további, mélyreható fejlődés körvonalai köznevelésünk terén. Csak néhány példa: Miskolcon a gépipari gimnázium 70 érettségizője közül 62-en tanulnak tovább, a Tóth Pál általános leányiskolában 115 nyolcadikosból 113 jelentkezett gimnáziumba, Somogy megyében 230 általános iskolát végző munkásgyerek közül 210 akar továbbtanulni. Biztató, nagyfontosságú jelek ezek, de súlyos hibát követnénk el, ha az új tanév gondos, alapos előkészítésének munkája közben megfeledkeznénk — a most folyó tanévről, nem törődnénk azzal a néhány héttel, amely a vizsgáktól elválaszt és magukkal a vizsgákkal. Ahhoz, hogy a diákok más, magasabb típusú iskolába kerülhessenek, s egyszerűen ahhoz, hogy egy iskolatípuson belül magasabb osztályba léphessenek, az alapvető feltétel mégis csak az, hogy az előző osztály tanulmányait eredményesen elvégezzék. Hiába készítünk elő a legnagyobb gonddal, szeretettel, anyagi áldozattal egy egyetemi, vagy középiskolai helyet egy munkás-, vagy dolgozóparaszt-diák számára, ha közben nem ügyelünk arra, hogy a diák az általános iskolában, vagy a gimnáziumban meg ne akadjon, ki ne bukjék. Pártunk Központi Vezetőségének a VKM munkájáról hozott határozata nyilvánvalóvá tette: az ellenség fő módszere a dolgozók gyermekei továbbtanulásának megakadályozására nem az volt, hogy nem engedték be ezeket a gyérekeket az iskolákba — ez a feladat alaposan meghaladta a reakció erejét —, hanem az, hogy a már bekerült munkás-, dolgozóparaszt-fiatalokat minden erejükkel igyekeztek kiszorítani onnan. „Buktató osztályokat“ csináltak, ravasz „súlypont-képzéssel“ elérték, hogy az általános iskola V., a gimnázium I. osztályából és az egyetemek első évfolyamáról túlzott követelményekkel, a „színvonalról“ szóló hazug frázisokkal, túlterheléssel, tankönyvszabotázzsal tömegesen szorították ki a munkás- és dolgozóparasztdiákokat. Nagybudapesten a múlt félévben a IV osztályban a munkásdiákok 7.5 százaléka, az V. osztályban 20,5 százaléka bukott meg. A most záródó második félévre a bölcsészeti karokon 16 és fél százalékkal kevesebb hallgató iratkozott be, mint az első félévre, az elsőéveseknél a beiratkozási lemorzsolódás 20.1 százalék. A lemorzsolódás arányszáma a Közgazdasági Egyetemen 17.7, az elsőévesek között 26.1 százalék. S a legtöbb kimaradás a tanulmányok rendkívüli megnehezítése miatt, a sűrű bukások miatt történt. A legsürgősebb feladat annak megakadályozása, hogy az év végén megismétlődhessék az, ami a félévben történt. Az év végi bukások elleni harcban az fog eldőlni: megállja a helyét az a fiatalság, amelyet annyi áldozattal és reménnyel iskoláztatunk. A Központi Vezetőség határozata, az ellenség leleplezése óta legtöbb helyen komoly javulást sikerült elérnünk a tanulmányi eredményekben a félévi helyzettel szemben. A főváros 270 általános iskolájába összesen 140.000 tanuló jár, ezeknek 59,5 százaléka a munkás- és dolgozó parasztszármazású gyerek. Félévkor még 16.725 tanuló, az összlétszám 12,7 százaléka bukott meg, s a bukottak 58 százaléka munkásszármazású volt. A háromnegyedévi konferenciákon a tanulók 11,4 százaléka állt bukásra. A javulás az utóbbi hetek során tovább fokozódott, s a mostani jelentések szerint a bukások arányszáma 5 6 százalékra csökkent, a bukásra állók között a munkás diákok arányszáma 50 százalék alatt van. Mi az oka ennek a javulásnak? A Párt útmutatása, az ellenség aknamunkájának leleplezése,,s , az, hogy a pedagógusok és a diákok nagyrésze világosan meglátta ,és megértette a rá váró feladatokat. Ki kell emelni azt a jó munkát, amelyet a párthatározat óta a magyar pedagógusok többsége végez. Tanítók és tanárok ezerszámra kapcsolódtak be a tanulásban elmaradt diákok korrepetálásába — mindenekelőtt a munkásdiákoknál —, erélyesen felvették a harcot a lemorzsolódás ellen. Sátoraljaújhelyen például minden tanár korrepetál. ,,A Párt útmutatása — írja Lehőcz József vámospércsi általánosiskolai igazgató — a nevelők munkájába is tervszerűséget hozott. Eddig az osztályvezetők látogatták az iskolából kimaradt gyerekeket, hosszú kilométereket kellett gyalogolniok egyik gyerek lakóhelyétől a másikig. Most a községet körzetekre osztottuk fel, a nevelőkből brigádokat alakítottunk, így sok időt megtakarítunk s emellett minden brigádba kerül ideológiailag képzettebb nevelő. Az eredmény nem is maradt el. Az első három napon 20 tanulót hoztunk vissza az iskola padjaiba. A 19 nyolcadik osztályos növendék közül, akikből eredetileg csak 7 akart továbbtanulni, ma 15-en adták be továbbtanulási kérvényüket. Ezzel a munkásgyerekek 100 százalékát, a dolgozó parasztgyerekek 90 százalékát tudtuk a középiskolába irányítani? Komoly lendületet vett maguknak a diákoknak a munkája is. Tízezrével alakultak tanulópárok, s ez a tanulási forma — a gyengébben tanulók segítése, együtttanulása a jobb tanulókkal kitűnően bevált. A debreceni Svetits pedagógiai gimnázium első osztályában Balogh Gizi tanulópárja a közös munka eredményeként 5 tizeddel javított osztályzatán, a pécsi fémipari gimnáziumban Csorba Tivadar, az egyik legjobb diák, egész sor diáktársával tanul együtt számtant, s a közös munkával elérték, hogy ma már egyik tanulópárja sem áll bukásra. Pártunk útmutatásának, szavának hatalmas mozgósító ereje ismételten megmutatkozott és pedagógusok, diákok tömegéből a segítésnek, a munka megjavításának újabbnál-újabb és jobbnál jobb formáit hozta napfényre. Jelentheti-e ez a javulás azt, hogy meg vagyunk elégedve az eddig elért eredményekkel? Semmiképpen sem. Igaz, az, hogy a pedagógusok tízezrei segítenek diákjainknak a tanulásban, de igaz az is, hogy például a tatabányai gimnázium egyik tanára kijelentette: „mire való ez a tanulási verseny“ , s erre egész osztálya visszalépett a versenytől. Igaz az, hogy a diákok többsége alaposan nekilátott a tanulásnak, de igaz az is, hogy például a pécsi építőipari gimnázium harmadik osztályában a tanár pontosan megjelent a külön korrepetáláson, de a diákok közül senki sem jött el. Az egységesítő kongresszusra készülődő diákság nem mindenütt tudta megfelelően összekapcsolni a tanulás kérdését az ifjúsági egység kérdésével. A szekszárdi gimnázium egyik ifi-aktívája azt mondta: „Ma csak a tanulásról beszélgettünk, az egységről nem, arról legközelebb fogunk." S ha sikerült elérnünk, hogy a budapesti iskolákban a félévi bukások arányszáma 12,7 százalékról 5,6 százalékra csökkent, látnunk kell azt is, hogy van olyan jól dolgozó iskola, mint a XIII. kerületi sziget utcai fiúiskola, ahol háromnegyed évkor a tanulók 8 százaléka állt bukásra, s a bukottak 20 százaléka volt munkásgyerek, ma pedig 1,2 százalékra szorították le a bukások arányszámát, s mindössze három munkásgyerek áll bukásra az egész iskolában. A hibák, amelyeket ki kell küszöbölni és a kiemelkedően jó eredmények, amelyeket utol kell érni, új munkára, új lendületre sarkallják valamennyi iskolánkat, pedagógusunkat, diákunkat. A lemorzsolódás ellen, a továbbtanulásért vívott harcban döntő állomást jelentenek a közeledő vizsgák. Az évvégi vizsga a múltban rendszerint üres formaság volt. Mikor a vizsgára került a sor, a bizonyítványok már készen, kiállítva feküdtek a tanári szobák polcain. Ezúttal nem így lesz. Az összefoglalók rideg céltalansága megszűnik, a diákoknak közvetlen, barátságos légkörben módjuk lesz arra, hogy tudásukról nyugodtan, izgalom nélkül beszámolhassanak, a felelők időt kapnak a tétel átgondolására, ismereteik összefüggő elmondására. S a feleletek komolyan számbajönnek az évvégi osztályzatoknál, a bukásra akóknak, a kétes osztályzatúaknak módjuk lesz a javításra, s a kongresszusi munkafelajánlásban részt,vett diákok is lehetőséget kapnak arra, hogy megmutathassák vállalkozásuk sikerét. Pedagógusaink reálisan szabják meg a vizsgák igényeit, s az adott helyzethez méretezik őket. Figyelembe veszik, hogy a diákok —elsősorban a dolgozók gyerekei — a tanév nagy részét tankönyv nélkül tanulták végig, s tudásuk elsősorban nem a saját hibájukból hiányos, hézagos. Nem az ismeretek abszolút mennyiségét nézik elsősorban, amikor a bukások ellen harcolnak, hanem a tanulók fejlődését, akaratát, tanulási igyekezetét is komolyan tekintetbe veszik. Mindez nem jelentheti diákjaink felé ■ azt, hogy a hátralévő idő,ben a sarokba csapják a könyvet, s a pedagógusok jóindulatára,, vagy, valamiféle „felülről jött utasításra“ számíthatnak az évvégi, rossz tanulmányi eredmény elkerülésénél. A Párt és az állam midenben támogatja a nehézségekkel, küzdő munkás- és dolgozó parasztszámházásúdiákokat, de ■ elvárja tőlük, hogy olyan odaadással és szorgalommal tanuljanak, mint még soha. Mindarra, amit a Párt diák-ifjúságunkért tett és .. tesz, arra az útmutatásra, amely a vizsgák és a továbbtanulás sikerét biztosítja, diákságunk csak úgy válaszolhat méltóképpen, ha a hátralévő hetekben teljes erejével beleveti magát a tanulásba. Jobb, keményebb tanulással kell megmutatnia, hogy szereti hazáját, népét, méltó a párt bizalmára, támogatására, s jó munkával veszi ki részét a Párt egységes ifjúsági szervezetének megteremtéséből. Mikor pedagógusaink az évvégi osztályzásnál felmérik diákjaik fejlődését, akaratát is, különös gonddal vizsgálják meg az utóbbi hetek munkáját. Mi azt akarjuk,, hogy a munkásdiákok fokozott tanulással válaszolja nak aPárt támogatására, de ha tanulnak, akkor jussanak is át a vizsgákon. Az ellenség, amelyet iskoláinkbanelsősorban a klerikális reakció képvisel, most sem alszik. Van hely, ahol azt híreszteli, hogy „idén ingyen osztogatják a bizonyítványokat“, van, ahol azt hazudja, hogy „idén kár nekimenni a vizsgáknak, olyan nehezek lesznek“. Szabolcsban azt terjesztik, hogy az a gyerek, aki konfirmált, ne járjon tovább iskolába, Tolnában azt tanácsolják a szülőknek: inkább adják férjhez a lányokat 14 éves korban, mintsem hogy iskolába küldjék. Győrben a ministrálókból futballcsapatot szerveznek, hogy elvonják őket a tanulástól. Újra és újra kimutatják a foguk fehérét: ellenségei a tudásnak, ellenségei a felemelkedésnek, ellenségei a népnek. Népünk — nem kétséges — csattanós választ fog adni ezekre a reakciós próbálkozásokra. Mennél veszettebben uszít az ellenség, annál világosabbá válik a széles dolgozó tömegek előtt: ahogy a béke kérdését, ahogy a termelés kérdését — úgy kell igen komolyan venni, harci feladatnak tekinteni a tanulás kérdését is. S ebben a harcban a közeli vizsgák a további sikerekhez utat nyitó, győzelmes állomást fognak jelenteni. Harcoljatok sorainkban a békéért és az imperialista háborús uszítók ellen .4 rtPOH't ifptimiff h+kfhonffMfsausmnuh hítíiirtíntfu A béke ifjú harcosainak berlini, kongresszusa kiáltványt intézett az egész német ifjúsághoz, amelyben hangsúlyozza: a berlini találkozó olyan időben zajlott le, amelyben Németország, a német nép s az ifjú nemzedék jövőjéért folyik a küzdelem. Ezért a Németország minden részéből összegyűlt 10.000 küldött Németország ifjúságának nevében kijelenti, hogy tartós békét, egységes és virágzó, erős és békeszerető, demokratikus Németországot akar. A német ifjúság testvéri barátságot akar a világ valamennyi népével. Jól tudja azonban, hogy a puszta akarat kevés — harcbaszáll tehát az ellenséggel és testvéri együttműködést teremt barátaival. Az imperialisták a német reakció segítségével Nyugat-Németországot háborús hídfővé, népét ágyútöltelékké akarják tenni. A reakció gyűlölettel tekint a Német Demokratikus Köztársaságra, ahol a dolgozók olyan útra tértek, amely megfelel valamennyi egyszerű német érdekesnek. Hála a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának, megteremtették az egységes és demokratikus Németországért folyó harc támaszát. A Német Demokratikus Köztársaságban a német Hiúság igazi hazára lelt. Az ország történetében először biztosítja számára törvény a munka jogát és a teljes egyenjogúságot a munkabér terén. A Szabad Német Ifjúság milliós szövetsége — amely Nyugat-Németország ifjúságának egy részét is egyesíti — nagy jelentőségű erővé tette az ifjúságot a Német Demokratikus Köztársaság életében. Anyugatnémet különállamban a német ifjúságnak nincs igazi hazája, dr. amerikai monopolisták, a német ifjúság esküdt ellenségei, ugyanazt akarják, mint a hitleri barbárok. A bonni bábok pedig az amerikai tőke utasítására egész Németországot amerikai gyarmattá akarják változtatni. A békéért küzdő ifjú harcosok kongreszszusa tiltakozik a nyugatnémet lakosság és ifjúság gyarmati leigázása, az angol-amerikai urak gyarmati diktatúrája ellen. A demokratikus Németország Nemzeti Frontjában valamennyi becsületes német hazafi egyesül a rablás és háború erői ellen. A német ifjúság a Nemzeti Front első soraiban küzd. Az ország minden részéből Berlinbe gyűlt több, mint félmillió ifjú és leány kinyilvánította akaratát, hogy harcolni akar minden háborús uszító és hazaáruló ellen. Az Ifjúsági Találkozón megjelent külföldi küldöttek részvételükkel kifejezték, hogy a hazafias és demokratikus német ifjúság nem áll egyedül a német nép ellenségeivel vívott harcában. Eljöttek a világ legerősebb hatalmának, a Szovjetuniónak képviselői, a hős Komszomol küldöttei. A Szovjetunió, fennállása óta a német nép legjobb barátja, a második világháborúban felszabadította a 9.német népét a hitleri zsarnokság alól és megnyitotta számára a demokrácia és béke útját. Eljöttek a találkozóra a diadalmas kínai nép, a népi demokráciák képviselői, s a béke és demokrácia ifjú harcosai a még tőkés uralom alatt lévő országokból is. A kiáltvány hangsúlyozza, hogy a béke ifjú harcosainak kongresszusa támogatja a stockholmi békefelhívást. A kongresszus megalakította a békéért küzdő ifjú harcosok állandó németországi bizottságát s elhatározta, hogy évente megrendezi Németországban a békéért küzdő ifjú harcosok kongreszszusát. „Harcoljatok sorainkban — hangzik, a kiáltvány — a békéért és az imperialista háborús uszítók ellen, hazánk demokratikus ,egységéért, az angol-amerikai és francia intervenciósok és német cinkosaik ellen." A kiáltvány felhívja Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin fiatalságát, szálljon szembe mindazokkal, akik a német ifjúságot az amerikai monopoltőke zsoldosaivá akarja süllyeszteni. Terjessze az igazságot a Szovjetunió és a népi demokráciák békepolitikájáról, szálljon szembe a szovjetellenes propagandával, men ez a német nép legerősebb és legjobb barátja ellen irányul. A Német Demokratikus Kör-A Szabad Német Ifjúság találkozójának befejezése alkalmából a Német Szocialista Egységpárt Központi Vezetősége ülést tartott. Az ülésen hozott határozat megállapítja, a német ifjúság soha többé nem engedi, hogy az imperialisták háborús céljaikra használják fel, soha többé nem akar harcolni a Szovjetunió ellen, ifjúi lendületét és szervezett erejét a békenagy ügye és a demokratikus Németország egységének szolgálatába akarja állítani. A berlini találkozó bebizonyította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsága egyöntetűen Wilhelm társaság fiatalságának tovább kell szilárdítania a köztársaság politikai és gazdasági rendjét, tanulmányoznia a Szovjetunió tapasztalatait. A német ifjúságnak síkra kell szállnia mindenütt a demokratikus Németország Nemzeti Frontjáért. A kiáltvány a Német Demokratikus Köztársaság, Wilhelm Pieck elvtárs és a népek barátságának éltetésével fejeződik be. A berlini Ifjúsági Találkozón résztvett küldöttek sajtóértekezleten számoltak be tapasztaltaikról. Kocsemaszov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője örömmel állapította meg, hogy a német demokratikus ifjúság elszánt akarata fokozni a harcot az egységért, a békéért, a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való barátságért. Donkó Zoltán, a magyar küldöttség vezetője arról a mély benyomásról beszélt, amelyet a német ifjúság békeharca tett rá. A francia ifjúság képviselője kiemelte, hogy ez a hatalmas béketüntetés az imperiatisták nagy veresége. A kínai küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a kínai és a német nép közötti kapcsolat egyre szorosabbá válik. Pieck köztársasági elnök és a Gratewohl-kormány mögött áll. A Német Szocialista Egységpárt Központi Vezetősége köszönetet mond a Szabad Német Ifjúság Központi Tanácsának azért a nagy szolgálatáért, amelyet az Ifjúsági Találkozó megrendezésével a béke ügyének tett. Szerdán délután megkezdődött Berlinben a DÍVSZ végrehajtó bizottságának ülése Az ülés napirendje: 1. a demokratikus ifjúság részvétele a békemozgalomban; 2. a DÍVSZ tevékenysége a világ demokratikus ifjúsága egységének megszilárdításáért; 3. a gyermekek jogainak védelmével foglalkozót nemzetközi értekezlet előkészítése. a német ifjúság nem fog a Szovjetunió ellen harcolni! Berlinből hazatérő hétezer ifjú békeharcost letartóztatott a brit és nyugatnémet rendőrség Lübeckből jelenti az ADN. A bonni bábállam fasiszta rendőrsége és az imperialista megszállók tábori csendőrsége, brutálisan megtámadta a Berlinből visszatérő nyugatnémet, demokratikus ifjakat. Brit és nyugatnémet rendőrség a herrnburgi övezet-határnál letartóztatott az Ifjúsági Találkozóról hazatérő 7000 hamburgi és schleswig-holsteini ifjú békeharcost. A hazatérőket az övezet-határ átlépése után erős rendőri egységek körülfogták és drótsövénnyel körülkerített területre hurcolták. Azt követelték a letartóztatott ifjaktól, hogy adják meg pontos adataikat és címüket. Az ifjak ezt felháborodottan visszautasították, erélyesen követelték szabadonbocsátásukat és hangosan éltették Wilhelm Pieck, Otto Grotewohl és Walter Ulbricht elvtársakat. Lübeck dolgozói körében nagy felháborodást keltett a nyugati rendőrség terrorja. A határövezet melletti mecklenburgi falvak lakosai felkészültek, hogy élelmiszerrel lássák el a letartóztatottakat. A lübeck-herrnburgi határon gumibottal felszerelt nyugatnémet rendőrök megtámadtak több ifjú békeharcost, juhászkutyákat uszítottak rájuk, a vámőrök puskatussal brutális módon verték őket. Az eddigi jelentések szerint sok a sebesült. Sokaknak bezúzták a fejét, karját törték. Altholzban az Ifjúsági Találkozóról visszatérő ifjakat a rendőrség letartóztatta. Fasiszta csoportok különböző helyeken összetűzéseket provokáltak a demokratikus ifjakkal. Helmstedtben a Szabad Német Ifjúság hetvenfőnyi csoportját több száz fasiszta megtámadta. Ugyancsak Helmstedt közelében az Autobahn brit ellenőrző ál