Szabad Nép, 1951. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-03 / 1. szám
2..................................................... A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége üdvözlete Pieck elvtárs 75. születésnapja alkalmából WILHELM PIECK Elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Elnökének Kedves Pieck Elvtárs! Hetvenötödik születésnapja alkalmából forró szeretettel köszöntjük a Magyar Dolgozók Pártja, az egész magyar nép nevében. A magyar kommunisták — akárcsak a sokmillió kommunista, öntudatos dolgozó szerte a világon — a német forradalmi munkásosztály vezérét, a nemzetközi kommunista mozgalom nehéz küzdelmekben megedzett veterán harcosát, a békéért vívott küzdelem katonáját becsülik és tisztelik Önben, szeretett Pieck elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja és az egész magyar dolgozó nép a legmelegebb rokonszenv és a nemzetközi szolidaritás érzésével eltelve figyeli az Ön által vezetett harcot a német imperializmus és militarizmus újjáélesztése, az angol-amerikai imperialisták ellen, akik a német népet lágyútöltelékül, a német földet pedig hadszíntérül akarják fölhasználni. Az a harc, amelyet testvérpártunk, a Német Szocialista Egységpárt és a baráti Német Demokratikus Köztársaság élén Ön vezet az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megvalósításáért, történelmi jelentőségű. Sok-sok évig tartó jó egészséget kívánunk Önnek, drága Pieck Elvtárs, hogy további sikereket érhessen el a Német Szocialista Egységpárt és a Német Demokratikus Köztársaság vezetésében, a német nép és a világ békéért küzdő népe javára. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI AÁTYÁS. Rónai elvtárs távirata Wilhelm Pieck elvtárshoz „Wilhelm Pieck úrnak, a Német Demokratikus Köztársaság Elnökének BERLIN Engedje meg Elnök úr, hogy 75. születésnapján a A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az egész magyar nép nevében forró szerencsekívánataimat fejezzem ki. Meggyőződésem, hogy a német népnek azt a nehéz harcát, amelyet az Ön vezetésével az egységes, független és demokratikus Németország megteremtéséért folytat, teljes siker fogja koronázni. Bizonyos vagyok abban, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lelkes építő munkája hazája felvirágoztatásáért és elszánt küzdelme az imperialista háborús gyújtogatók ellen, jelentős mértékben hozzájárul a Szovjetunió vezette béketábor megerősödéséhez és a béke sikeres védelméhez. Az egész magyar nép érzelmeit tolmácsolom akkor, amikor Elnök Úrnak teljes szívemből kívánom, hogy még hosszú-hosszú évekig vezesse népét a haladás és a felemelkedés útján. RÓNAI SÁNDOR, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke” Magyar küldöttség utazott Berlinbe Wilhelm Pieck elvtárs születésnapi ünnepségeire A Német Demokratikus Köztársaság elnökének, Wilhelm Pieck elvtársnak 75. születésnapjára a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa képviseletében Kiss Károly elvtárs, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Nagy Imre elvtárs, élelmezésügyi miniszter Berlinbe utaztak. A magyar küldöttek részt vesznek azokon az ünnepségeken, amelyeket Wilhelm Pieck elvtárs 75. születésnapja alkalmából rendeznek. Wilhelm Pieck elvtárs 75 éves A német és nemzetközi proletariátus, a nemzeti egységért küzdő német nép ma ünnepli Wilhelm Pieck elvtárs 75. születésnapját. De a munkásosztályon túl és Németország határain is túl megemlékeznek róla a béke híveinek milliói, mert az ő neve összeforrt az új, demokratikus német állammal, melynek megalakulása „fordulópont Európa történetében“. Pieck elvtárs neve ma jelképe a, német nép legjobb törekvéseinek, harcának azért, hogy a nemzeti katasztrófából újjáéledve, lemossa múltjának gyalázatát, méltó legyen felszabadítójának, a nagy Szovjetuniónak bizalmára és a szabad nemzetek barátságára. Wilhelm Pieck áll a Párt és az állam élén, mely ezt a gigászi munkát és küzdelmet szervezi és irányítja Pieck elvtárs faipari munkás volt, szervezeti munkás már 1894-ben, 19 éves korában. Egy évvel később belépett a német Ér Szociáldemokrata Párba, mely 1910-ben vezetőségébe válaszolta. Mehring, Liebknecht és Luxemburg voltak tanítói és politikai barátai; az opportunisták, a „császár szocialistái" voltak ellenfelei. 1915 március 18-án a német asszonyok tüntetve felvonultak a berlini Reichstag elé, hogy békét követeljenek: a tüntetés szervezője Wilhelm Pieck volt. Néhány héttel később letartóztatták Pieck elvtársat, majd pedig a frontra küldték. A Fronton folytatta „háborúját a háború ellen“. 1918 elején Hollandiába szökött, ahol háborúellenes újságot szerkesztett, melyet a szocialisták illegálisan Németországba csempésztek. 1918 októberében titokban visszatért Berlinbe, ahol Liebknechttel és Luxemburggal együtt dolgozott a novemberi felkelés előkészítésén. Ekkor már az oroszországi győzelmes Nagy Októberi Forradalom ihlette a német munkásmozgalom legjobbjait. Pieck elvtárs nevét ott találjuk annak a röpiratnak alján, mely 1918 november 9-én felszólította a berlini munkásokat, hogy általános sztrájkkal döntsék meg a császári hatalmat és vessenek véget a háborúnak. Azonban a novemberi forradalom félúton állt meg. A szociáldemokrácia jobboldali vezetői lepaktáltak az uralkodó osztályokkal. Az úgynevezett weimari köztársaság azoknak a junkereknek és nagytőkéseknek kezében hagyta a hataimat, akik Németországot végül a hitlerista katasztrófába vezették.ilhelm Pieck,Kitarl Liebknecht és Róza Luxemburg hiába küzdöttek a szociáldemokrata párt vezetőségének többsége ellen, hogy a proletariátus forradalmát következetesen továbbvigyék. 1918 december 30-án a baloldaliak elszakadtak az opportunistáktól és megteremtették a Német Kommunista Pártot, Pieck, Liebknecht és Luxemburg elvtársakkal a Központi Bizottságban. 1919 január 15-én Pieck elvtársat nagy barátaival együtt az ellenforradalmi tisztek letartóztatták, Liebknechtet és Luxemburgot meggyilkolták, ő maga is csak rendkívüli lélekjelenlétének köszönhette, hogy sikerült megmenekülnie. Az első német köztársaság 14 esztendején keresztül Wilhelm Pieck Ernst Thälipann oldalán küzdött és mint a Kommunista Párt képviselője jelentős szerepet játszott a poroszországi tartományi parlamentben, az államtanácsban és a Reichstagban. Amikor a fasiszta veszedelem feltűnt a történelmi láthatáron, Pieck elvtárs Thälmann oldalán szenvedélyes harcot indított a fasisztaellenes egységfront megteremtéséért. Fáradhatatlanul dolgozott a német munkásság egységének és a demokratikus erők összefogásának érdekében, ami megakadályozhatta volna Hitler hatalomrajutását. A jobboldali szociáldemokrata árulók azonban újra elgáncsolták Thälmann és Pieck munkájának sikerét és kaput nyitottak a legsötétebb fasiszta reakciónak, mely Németországot a második világháborúban bekövetkezett összeomláshoz vezette. Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása után a német munkásság természetesen afelé a vezető felé fordult,.aki a munkásegység, a Szovjetunió iránti barátság előharcosa volt, akinek politikai álláspontja történelmileg beigazolódott és akinek egész magatartása egy hosszú életen át példaadó volt. A gazdasági pusztaság, a háború okozta szörnyű nyomor és általános összeomlás közepette Wilhelm Pieck biztos kézzel irányította a nemzeti élet újjászületésére irányuló hatalmas munkát. „Az egység kovácsa” — ahogy nevezik — megvalósíthatta régi álmát is, annyi harc célját: a kommunista és szociáldemokrata párt egyesülésével létrejött Német Szocialista Egységpártot, melynek egyik elnöke ő lett, a másik pedig Grotewohl elvtárs. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásakor annak elnöke lett. SZÁLÁD NÉP mmmuaattwmmm*sx&i3scz2 SZERDA, 1951 JANUÁR .3 Megfogadjuk, győzelemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket átéltuk. Eltemettük elhunyt bányásztestvéreinket, a munka hősi halottast A bánya- és energiaügyi minisztérium mély fájdalommal jelenti, hogy Tatabányán, a XII. sz. aknán 1950 december 30-án éjjel, eddig még részleteiben ki nem derített okból, súlyos sujtólégrobbanás történt, melynek 81 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul megindultak s a mentésben részvevők a munkálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek köszönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. A bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának képviseletében a helyszínre utazott Gerő Ernő főtitkárhelyettes, államminiszter, vtas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke ésCzottner Sándor, a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának felderítésére tovább folyik. A minisztertanács a bányaszerencsétlenség áldozatait a Magyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésükről állami költségen gondoskodik. A kötelességük teljesítése közben hősi halált halt bányászok hozzátartozóinak a minisztertanács családonként 2009 forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül, az összes árvák neveltetését 18. életévük betöltéséig állami költségen biztosítja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 1951 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán. A temetésen a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Tatabánya, január 2. Kedden délben a tatabányai újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bányászszerencsétlenség hősi halottai. Sok ezer bányász, üzemi munkás és dolgozó paraszt vett részt a temetésen, hogy utoljára kifejezze tiszteletét a munka e hősei iránt. A fekete gyászlobogók, a gyászkoszorúk fekete szalagjai azt a hatalmas ésmély fájdalmat jelképezték e temetésen, amely egész népünket eltölti. Országunk, népünk hűséges szolgálatában áldozta életét a 81 bányász. Az egész ország, az egész magyar nép mélységes megrendüléssel emlékszik meg róluk, akik a dolgozó népért, szeretett hazájukért a legnagyobb áldozatot hozták. Gyászolja őket az ország, de a tatabányai temetésen a gyászlobogó mellett magasan lobogtak a vörös lobogók is, hirdetve, hogy a hősök helyére felsorakoznak bányászaink, győzelemre viszik azt az ügyet, amelyért ők életüket áldozták. A temetésben megjelentek: Gerő Ernő, Révai József, Kádár János elvtársak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettesei, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Czolfner Sándor elvtárs bányács- energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára, Péter Gábor elvtárs altábornagy, az Államvédelmi Hatóság vezetője, Havrán István elvtárs, a bányászszakszervezet főtitkára, a komárom megyei pártbizottságnak, az MDP tatabányai szervezetének, a helyi hatóságoknak, szakszervezeteknek és tömegszervezeteknek képviselői, a tatabányai szénmedence dolgozói. A sírok előtt a néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoztak fel. Csajkovszkij gyászindulójának hangjai után Kádár János, a Párt Központi Vezetősége nevében búcsúztatta a munka hősi halottait. —■ A megrendítő súlyos szerencsétlenség, amelynek áldozatul esett 81 tatabányai bányászdolgozó, gyászba borított számos családot. A munka hősi halottai között fiatalok, meglett korúak és idősek is vannak. Ki testvérét, ki szülőjét, ki élettereát gyászolja az elhunytakban. De a szerencsétlenség híve a közvetlen rokonokon túl, mély gyásszal tölti el egész munkásosztályunkat, egész dolgozó népünket. Bányásztestvéreink halála mély gyásszal és együttérzéssel tölti el munkásosztályunk dicső pártját, a kommunisták százezres tömegeit hazánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. — Elhunyt bányásztestvéreink a munka hősi halottai. De bennük nemcsak a termelés frontjáról kiesett dolgozókat gyászolja Pártunk, hanem drága elvtársainkat, a munkásosztály forradalmár harcosait is. A magyar kommunistáknak, Pártunknak harca — mint Rákosi elvtárs mondotta —, az illegalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története soránösszeforrott, egy volt a bányászság legjobbjainak harcával. Az elnyomás évei alatt a bányászok legjobbjai a nehéz, harcát vívó Kommunista Pártunkkal együtt hirdették a reményt, a megtörhetetlen hitet, a munkásosztály szívében élő nagy reménységet, a munkásosztály szocialista hazája, a nagy, dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Boldog szívvel köszöntötték a hajnal hasadását, hazánk, munkásosztályunk felszabadulását, Sztálin fiainak, harcosainak eljövetelét. És azóta, 1945 április 4-e óta Pártunk minden harcában, a szárnyakat kapott munkásosztály küzdő seregében, az első sorokban ott meneteltek bányásztestvéreink, közöttük, ebben a nagy szerencsétlenségben most elhunyt dolgoskezű, harcos bányásztestvéreink is. Emléküket gyászoljuk és kegyelettel megőrizzük. De dolgozunk és harcolunk tovább. Küzdenünk kell, mert elhúnyt bányásztestvéreink özvegyei, árvái, hátrahagyottai boldogabb jövőjét építenünk és védelmeznünk az elhúnytakkal szembeni szent kötelességünk. A legnagyobb tiszteletet emléküknek akkor adjuk meg, ha a sorból kiesetteket pótolva, erőinket, tudásunkat megfeszítve, még nagyobb lendülettel, elszántsággal dolgozunk és harcolunk tovább. A Párt Központi Vezetősége nevében fogadom itt, a meghalt bányászok sírjánál, hogy rájuk gondolva, még magasabbra emeljük a munkásosztály szent zászlaját, amely alatt ők is éltek, dolgoztak és harcoltak. Győzelemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkástársaim, elvtársak, elvtársnők! Legyetek" erősek, állhatatosak és szilárdak. Mutassátok meg barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a bányászok hősi népe és a dicsőséges munkásosztály, e szerencsétlenség nyomán, bár szívükben gyász van, még keményebben, még eredményesebben dolgozik és harcol, megy előre a harcok, új győzelmek felé. Szerencsétlenség és bánat ne törjön meg minket, tegyen még acélosabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és elszántságunkban, abban az eltökéltségünkben, hogy szabad életünket, békénket, tűzön-vizen át, minden nehézség leküzdésével győzelemre visszük. — Ezek az én búcsúszavaim, ezekkel harcos bányásztestvéreim szellemében búcsúzom Pártom nevében elhunyt testvéreinktől. Meghajtjuk emlékük előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János elvtárs. Ezután Czottner Sándor elvtárs bánya- és energiaügyi miniszter beszélt. — A A Magyar Népköztársaság kormánya nevében veszek búcsút a munka frontján elhunyt bányász hősi halottaktól — mondotta. — A Magyar Népköztársaság kormánya legmélyebb részvétét fejezem ki azoknak a bányászcsaládoknak, akiket ez a szerencsétlenség érint. — A hős bányászhalottak a nemzet halottai. Az özvegyeket és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya messzemenően gondoskodni fog megélhetésükről, a gyermekek felneveléséről. — Ma még nem tudjuk határozottan megállapítani, hogy ezt a szerencsétlenséget mi okozta, de folyamatban van a legszigorúbb vizsgálat, amelynek ki kell deríteni a szerencsétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a bányászok életét fenyegető veszélyeket. — Itt, ezeknél a koporsóknál, halott testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve — szebbé fogjuk tenni. Ezután Varga Barnabás ,elvtárs, Kossuth-díjas sztahanovista vájár Tatabánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hős halottaktól. — Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tagjai a társadalomnak, mint a felszabadulás óta egyre fejlődő népi demokratikus országunkban — mondotta, majd így folytatta: — Most, itt a sírotoknál fogadalmat teszünk arra, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal tovább visszük a harcot. Helyetekbe állunk drága barátaink. Ezután dr. Kriegler György espereseiéltános gyászszertartást végzett el és gyászbeszédet mondott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az Internacionálé hangjai mellett leeresztették a koporsókat a sírokba, amelyeket csakhamar belepett a koszorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára hatalmas vörös koszorút küldött, amelyet Gerő Ernő főtitkárhelyettes helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Kádár János és Révai József főtitkárhelyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor, Dobi István és Czottner Sándor, a SZOT nevében Apró Antal, a Bányaipari Szakszervezet nevében Havrán István, a néphadsereg nevében Supka Kálmán őrnagy koszorúzták meg a sírokat. Dieck elvtárs tevékenységétől elválaszthatatlanok a fiatal Német Demokratikus Köztársaság sikerei: a kétéves gazdasági terv megvalósítása, a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és kulturális kapcsolatainak gyors fejlődése, a német dolgozók életszínvonalának emelkedése. „Amikor Wilhelm Pieck 1945-ben, 12 éves emigrációból hazatért — írta róla Grotewohl elvtárs —, haja már hófehér volt, de fiatal szíve szenvedélyesen dobogott a szocializmus győzelmes eszméiért és a békéért. . . Neve a demokratikus, békés fejlődés biztosítéka Németországban és azt a szilárd hitet tartja bennünk, hogy az egység és béke erői legyőzik a szakadást, mely nemzetünket kettéhasította és egész Németország a dolgozó emberek békés hazájává lesz.“ Wilhelm Pieck legszeretettebb vezetője a német népnek. Senki sem képviselhetné méltóbban a német munkásosztályt és az új Németországot, mint ő, akinek egész élete az első világháború előtt, a két világháború között, a második világháborúban és a felszabadulás óta töretlen harc a demokratikus, békeszerető, haladó Németországért. K. I. Kiosztották bányáink! A Párt és a minisztertanács határozata hűségjutalmat biztosít mindazoknak a földalatti munkát végző bányászoknak, akiknek egész éven át nem volt igazolatlan műszakmulasztásuk, vagy csak egyszer hiányoztak igazolatlanul. A hűségjutalmak első kiosztása december 30-án és 31-én az ország összes bányájában megtörtént. A Dorogi Szénbányák bányászainak összesen 548.000 forintot fizettek ki hűségjutalom címén. Az 1. aknán a földalatti dolgozók 55 százaléka, a II. aknán a bányászok 59 százaléka részesült hűségjutalomban. Sajószentpéteren 726 bányász kapott hűségjutalmat. Haliczabányán 514, Kazincvölgyön 496, Baros-aknán 161, Jákóbányán 68, Mátrasértősaknán pedig 83 bányász részesült népünk államának ebben a messzemenő megbecsülésében A pécsvidéki MESZHART-bányákban a dolgozók 55 százaléka részesült ebben a kitüntetésben. A mecsekszabolcsi bányászok példás munkafegyelmükkel 413.113 forint ha tan a hűségjutalmakat légjutalmat érdemeltek ki. A vasasi kerület bányászai 253.433 forint hűségjutalmat kaptak. A salgótarjáni szénbányákban öszszesen mintegy 4000 bányász és földalatti munkát végző bányász-műszaki dolgozó kapott hűségjutalmat. Itt összesen 1.670.000 forint jutalmat osztottak ki hűségjutalom címén azoknak a bányászoknak, akiknek 1950 folyamán nem volt igazolatlan műszaki mulasztásuk, vagy csak egyszer Rónabánya bányászai ronnbonn. Salgóbánya bányászai 53.000 forint hűségjutalmat kaptak. Mindkét bányában a földalatti munkát végző dolgozók 84 százaléka vált érdemessé a hűségjutalomra. Forgács-fűtősaknán a bányászok 84 százaléka 16.000 forint hűségjutalmat kapott. A salgótarjáni bányaüzemek közül a legszebb példát A Ménkesbánya dolgozói mutatták fel. Itt a dolgozók 68 százaléka részesült hűségjutalomban. A Ménkes bányászai között 48.110 forint hűségjutalmat osztottak ki.