Szabad Nép, 1952. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1952-05-01 / 102. szám
CSÜTÖRTÖK, 1952. MÁJUS 1 SZABAD NÉPE Május elsejei üdvözletek népünkhöz Újebb sikereket kívánok magyar barátaimnak a szocializmus építésében“ A. P. Zsuravljev olvasztár, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjának üdvözlete A szovjet dolgozók hatalmas lelkesedéssel készülnek az május 1-re, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napjára, a munkástestvériség napjára. Mi, szovjet emberek — akiket Lenin—Sztálin pártja lelkesít — minden képességünket latba vetjük, hogy továbbfejlesszük gazdaságunkat és kultúránkat, hogy újabb sikereket érjünk el a kommunizmus győzelméért végzett békés teremtő munkánkban. A szovjet emberek milliói sztahanovista műszakot kezdtek május tiszteletére. A fémkolbászok a termelési egységek és a termelőgépek jobb kihasználásáért, a gyártási technológia tökéletesítéséért, az élenjáró munkamódszerek bevezetéséért, a nyersvas- és acéltermelés növeléséért harcoltak. Én is sztahanovista műszakot kezdtem. Mint bizonyára tudják, minőségi acélt olvasztok. Negyedévi tervemet 106 százalékra teljesítettem és minden tonna fémnél több mint 20 kilowattóra villamosenergiát takarítottam meg. Brigádom hatalmas lendülettel vett részt a május tiszteletére folyó szocialista munkaversenyben. Minden második olvasztást gyors módszerekkel végeztünk, a termelési tervet átlagban 110 százalékra teljesítjük. Gyárunkban széles körben megindult a minőségi brigád címéért folyó munkaverseny. Részt vesz benne minden olvasztár, hengerész, kovács stb. Versenyt folytatunk a nyersanyag, villamosenergia, fűtőanyag megtakarításáért, az önköltségcsökkentésért. A verseny lehetővé tette a műhely kollektívája számára — ahol én is dolgozom —, hogy kivívja a Szovjetunió legjobb acélolvasztó-műhelyének címét. Minden hónapban megtakarított nyersanyagból és megtakarított villamosenergia segítségével jónéhány tonna kiváló minőségű acélt olvasztunk. Mi, szovjet emberek, lankadatlan figyelemmel kísérjük határainkon túl élő barátaink sikereit. Különleges figyelmet szentel erre az, aki akárcsak egyszer is járt a népi demokratikus országokban. Ez érthető is. Mi, akik ezekben az országokban jártunk, láttuk az új embereket, tanúi lehettünk, hogy milyen lelkesedéssel dolgoznak baltájukért és a világbékéért. Magyarországi utam alkalmával örömmel láttam, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével évről évre fokozódik a magyar nép politikai és munkaaktivitása, tapasztaltam, milyen hatalmas áradatban terjed az országban a szocialista munkaverseny, hogyan válik a magyar város és falusi dolgozók számára a munka becsület, dicsőség és hősiesség dolgává. Mi, szovjet emberek igen örülünk annak, hogy a szocialista építés folyamán szerzett tapasztalatainkat felhasználják Magyarországon és a többi népi demokratikus országban egyaránt Az önök országában is, akárcsak a többi népi demokratikus országban, számos követője van az élenjáró szovjet sztahanovista módszereknek. Az a munka, amelyet önök is és mi is önfeláldozóan végzünk hazánk javára, hozzájárulás a béke ügyéhez, hatalmas csapás a háborús uszítókra. Május 1-e alkalmából testvéri üdvözletemet küldöm magyar barátaimnak és egész szívemből újabb sikereket kívánok nekik a szocializmus alapjainak építésében. Örökké éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar barátsági „Számíthattok ránk, segítünk nektek a béke védelmezéséhez!“ Marcel Normand francia munkás üdvözlete Engedjétek meg, hogy üdvözöljelek benneteket május alkalmából, amelyet ti már a külföldi és belföldi tőke uralma alól felszabadult országotokban ünnepeltek. Mi, francia dolgozók, sajnos egész más körülmények között tüntetünk május 1-én. Országunk az amerikai milliomosok és francia házicselédeik „kormányzása” alatt áll. Jómagam is az amerikai megszállás áldozatául estem és még nem felejtettem el, amikor többezer társammal együtt az utcára dobtak az amerikai főnök parancsára. Abban az időben a SNCAC államosított repülőgépgyár, ahol dolgoztam — ez még 1949-ben történt — egy tökéletesített helikopter-modellt állított elő, amelyre mindannyian, gyári dolgozók, akik a kivitelezésben közreműködtünk, büszkék voltunk. A mi helikopterünk öt utassal 220 kilométert tett meg, míg az akkori legjobb amerikai modellek két utassal csak 150 kilométert. Ez ragyogó eredmény volt, de csakhamar kiderült, hogy túl szép. Egy nap amerikai mérnökök érkeztek a gyárba és a modellt előállító főmérnöknek ajánlatot tettek: menjen dolgozni az USA-ba.A mérnök azonban ezt visszautasította. Alig néhány nap múlva repülés közben meglepő „motorkihagyások" történtek, amihez hasonló azelőtt sohasem fordult elő. Röviddel ezután a gyár utasítást kapott a helikoptergyártás beszüntetésére, így álltak bosszút az amerikaiak, amiért az üzem mérnöke nem adta el magát nekik. Ekkor azonban a gyár még kapott rendeléseket és a bankok folyósítottak hiteleket, hogy a rendeléseket le tudják szállítani. Egy napon azután a bank megtagadta a további hiteleket. Forgótőke híján az igazgatóság nem tudta kifizetni a dolgozókat, végül is a SNCAC bezárt és a munkásokat az utcára dobták, annak ellenére, hogy számos rendelést még le sem szállítottak. A munkanélküliség, a munka után szaladgálás keserves napjai következtek. Otthon a nyomor kibírhatatlanná vált, valósággal éheztünk. Végre a feleségem talátt valami alkalmi munkát. A négy gyereket rokonoknál helyeztük el és én folytattam a „talpalást" munkalehetőség után. Hosszú hónapok múlva végre, mint vasesztergályos, álláshoz, jutottam egy kis üzemben, ahol most is dolgozom. Persze sokkal nehezebb körülmények között, mint azelőtt és sokszor csak félnapokat. Azóta sok más francia repülőgépgyári dolgozó került hasonló helyzetbe, az amerikai uralom következtében. Mi azonban nem hagyjuk magunkat. Nem, félünk a jenkiktől. A francia munkásban nem lehet megtörni az öntudatot és bátorságot. A nácik ezt már tapasztalták a német megszállás alatt. Ma pedig mi sokkal erősebbnek érezzük magunkat. Az a tudat, hogy a világ nagy része — mint a ti országotok is — már szabad, új erőt ad nekünk a küzdelemhez. A talaj az amerikai megszállók lába alatt is kezd forrósodni. A május 1-i tüntetések során a francia dolgozók tízezrei fogják feléjük kiáltani: Go home! (menjetek haza!). Mi is szabadon akarunk élni országunkban, békében, igazi demokráciában. A békéért akarunk dolgozni és nem a háborúért. Üdvözlünk benneteket, magyar elvtársak, akik a Szovjetunió segítségével már megvalósítottátok azt a demokráciát, amelyről mi álmodunk. Számíthattok reánk, segíteni fogunk nektek a béke védelmezésében, a háborús uszítók terveinek meghiúsításában. Éljen május! Forró üdvözlet a magyar munkásoknak és vezetőjüknek, Rákosi elvtársnak, akinek a neve a francia munkások között is szeretett és tisztelt név. „Példátok erősíti az imperializmus ellen vívott harcunk lendületét“ Charles Andersen és Wohli Kestner dán építőmunkások üdvözlete "rl/Május elseje, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe alkalmából Dánia munkanélküli építőmunkásai nevében forró szocialista üdvözletünket küldjük magyar munkástársainknak. A mi hazánk, Dánia távol van Magyarországtól, de a mi munkásosztályunk is azok közé tartozik, akik büszkeséggel gondolnak arra, hogy a magyar nép a béke erős bástyáját építi hazájában.. A mi hazánkban más az élet, mint nálatok. Dániában az amerikai imperializmus nyomására őrült fegyverkezés folyik. Az USA vezető körei előretolt háborús erőddé, felvonulási területükké építik ki hazánkat a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A fegyverkezési politika terheit természetesen a dolgozó nép viseli. Nehéz a dán munkások helyzete, de különösen nehéz az épíómunkások sorsa. Most tavasszal, az építkezési idényben az építőmunkások 25 százaléka munka nélkül van. A „munkanélküli segély“, amellyel a burzsoá kormány le akarja csillapítani a munkásosztály elégedetlenségét, egyharmada csupán az amúgy is alacsony munkabérnek és távolról sem elegendő még a legszükségesebb élelmicikkek megvásárlására sem. A dán munkásosztály nem nézi ölhetett kézzel életszínvonalának állandó, szándékos süllyesztését, a fegyverkezési hajsza folytatását. Szakszervezetünk, a dán építőmunkások erős szakszervezete, elhatározta, hogy május elsején a kommunistákkal együtt vonul fel, hogy megmutassa a dolgozó tömegek erejét és odakiáltsa a kormánynak: Munkát, békét, függetlenséget akarunk és ezt ki is harcoljuk! Kedves magyar elvtársaink, szaktársaink! Mi szeretünk dolgozni, szeretjük a szakmánkat, szeretjük hazánkat. Mi is — akár csak ti — szép, kényelmes, modern lakásokat akarunk építeni a munkások számára, iskolákat, gyárakat, kórházakat akarunk alkotni — úgy, ahogy az a ti hazátokban is történik. Csodálattal és szeretettel adózunk innen a távolból bölcs tanítótoknak és vezetőtöknek, Rákosi Mátyás elvtársnak, aki az egész békeszerető emberiség megbecsülését és szeretetét vívta ki azzal, hogy ilyen sikeresen és eredményesen vezeti harcitokat. Május elsején, amikor hitet teszünk a világ békeszerető népei iránti őszinte barátságunkról, kinyilvánítjuk a magyar dolgozó nép iránti szeretetünket is. A proletárinternacionalizmus nagy ünnepnapja alkalmából további sikereket kívánunk a magyar dolgozóknak. Ezen a nagy napon a dán munkások félétek nyújtják üdvözlő jobbjukat. Tudjuk: a munkások erős karjai megvédhetik a békét, minden becsületes ember legszentebb, legféltettebb kincsét. A csehszlovák és magyar dolgozat közös munkája az inotai építkezésen erősíti népeink barátságát“ Bohuslav Rattay csehszlovák mérnök üdvözlete Ezértmenészszetvem novemberében több csehszlovák dolgozótársammal együtt jöttünk Magyarországra, hogy segítsünk a magyar népnek az Inotai Erőmű felépítésében. Sokat hallottam Magyarországról , a régiről is és főképpen az újról. Elhatároztam, hogy minden erőmmel elősegítem a baráti magyar nép e nagy építkezését. A magyar munkásokkal és mérnökökkel közösen elért eredményeink már ma is figyelmet érdemelnek. Második éve növekszik Inota egykor kopár mezőin a béke és szabadság vasbeton-vára, a „November 7” erőmű. Szemünk előtt zajlik le a nagy átalakulás, amelynek főszereplője itt is, nálunk is a dolgozó nép. öröm látni a mi népeink fejlődését, amint ebben a nagy vállalkozásban erősödnek, okosodnak. A múltban hamis színben festették le a csehszlovák nép előtt a magyar népet. Ezt mi tudtuk már akkor is, amikor elindultunk Magyarországra. Amikor találkoztunk a magyar mérnökökkel és munkásokkal, megerősödött bennünk a szeretet és bizalom irántuk. Ma, egy és félévi itt-tartózkodás után az első idők kezdeti rokonszenve mély barátsággá fejlődött. Minden vágyunk közös. Mindkét ország dolgozói felismerték a háborús gonosztevők sötét céljait, azt, hogy világuralomra törnek. Szabad népeink elhatározták tehát, hogy útjátállják az imperialista támadásnak. Gazdasági és technikai együttműködésünk, a magyar és csehszlovák dolgozók közös munkája az inotai építkezésen, erősíti népeink barátságát és fontos része a mi békeharcunknak. Részesei vagyunk nap mint nap egy állandó, kölcsönös tapasztalatcserének — amely csak a szocialista építés során lehetséges. Kiváló példa erre magyar részről a nagy építőelemek merész előregyártási eljárása, amelyet mi is feltétlenül alkalmazni fogunk építkezéseinken. Meglepő és nagyszerű az inotai építkezés rendkívül bátor és gyors menete — ebből is sokat tanultunk. Örülünk annak, hogy a szerelés során mi is bemutathattunk haladó eljárásokat, amelyek magyar barátaink érdeklődését és elismerését váltották ki. A nagy építkezés során mindkét nemzet dolgozói bőven merítenek az élenjáró szovjet technika kiapadhatatlan forrásából: ez közös munkánk és virágzó barátságunk felbecsülhetetlen alapja. Testvériesen kezet nyújtottunk egymásnak, hogy kéz a kézben, a legyőzhetetlen és mindkettőnket felszabadító, tanító és segítő Szovjetunió támogatásával az imperializmus minden támadását visszaverhessük. Nem hagyjuk rombadönteni nagyszerű építményeinket és híven a mi közös támaszunkhoz, a Szovjetunióhoz, nyugodtan és tervszerűen építünk tovább. Május alkalmából forró üdvözletünket, küldjük a velünk együtt dolgozó testvéri magyar népnek és szeretett vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak. Válasz az amszterdami Werkspoor fémipari üzem munkásainak A Szabad Nép április 13-i számában közölte a Werkspoor, nyár munkásainak a Győri Vagongyár dolgozóihoz írt levelét A levélre most válaszolnak a Győri Vagongyár munkásai. Kedves Barátaink!ózemünk dolgozói őszinte örömmel olvasták hozzánk küldött leveleteket. Azóta is sokat beszélünk róla. Most, amikor a választ készítjük, egymás után jönnek a dolgozók, akik azt szeretnék, hogy mindent, a legapróbb dolgokat is megírjunk nektek. Azt írjátok leveletekben, hogy az igazságot szeretnétek megismerni írjátok, hogy a nálatok megjelenő újságok szerint a népi demokratikus országok dolgozóira elviselhetetlen diktatúra súlya nehezedik és életük rosszabb, mint a kapitalista időkben volt. A holland újságok szerint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok — köztük Magyarország — háborút akar indítani a Nyugat ellen. A tények — amelyeket levélben csak röviden tudunk elmondani — bizonyítják előttetek az igazságot. A mi emlékezetünkben is elevenen élnek még az elmúlt háború borzalmai. 1945-ben üzemünk nagy része romokban hevert. Akkor a dolgozók maguktól, önként jelentkeztek az üzem helyreállítására. A gyár, amelyet akkor a háború elpusztított, Horthy Magyarország egyik legnagyobb gépipari üzeme volt. Annak idején a mi életünk is olyan volt, mint most a tiétek — a kizsákmányolás, az éhség és a nyomor elöl tömegesen mentek külföldre a magyar dolgozók is. Mi az elmúlt évek alatt új életet teremtettünk magunknak. A régi gyár helyébe hatalmas, valóban korszerű gyárat építettünk. A felszabadulás után építettük fel például az új központi szerszámüzemet, a vagongép-üzemet. Korszerű szerelőcsarnokot kapott a vagonszerelde és most építjük az Acélnyújtómű új épületét. Az új gyárban több és képzettebb munkásra volt szükségünk. 1945- től 1951-ig több mint háromszorosára emelkedett az üzem dolgozóinak létszáma, s ma is szüntelenül növekszik. Az új munkások többsége a környező községekből került az üzembe, sokan akkor jártak életükben először gyárban. Nem értettek a gépekhez, ezért szükségessé vált, hogy esztergályosokat, lakatosokat, hegesztőket neveljünk belőlük. Csupán az elmúlt másfél év alatt — 1951 januárjától 1952 áprilisáig — több mint ezer új munkásból neveltünk jó szakmunkást. Az új, korszerű gyár régi szakmunkásainktól is nagyobb tudást követel. A mi gyárunknak most külön műszaki egyeteme is van. 1949-ben indult és évről évre többen látogatják. Nagyon várjuk már az idén végző egyetemistáinkat, munkásokból lett mérnökeinket, mert szüntelenül növekvő, hatalmas üzemünknek nagy szüksége van rájuk. Azt hisszük, ez a néhány tény is igazolja előttetek, hogy nálunk ismeretlen a munkanélküliség, sőt munkaerőhiány van. Jóslatok a lapok azt írják rólunk, hogy elviselhetetlen diktatúra súlya is nehezedik ránk és életünk rosszabb, mint a kapitalista időkben volt. Elhiszitek-e ezt? A mi üzemünket a munkások vezetik. Lakatos elvtárs, üzemünk vezérigazgatója, maga is munkás volt. A mi bizalmunkból került a gyár élére, 1948-ban. Horváth Ede, a Szerszámgépgyár mai igazgatója, két évvel ezelőtt még maga is esztergályos volt, s mint kiváló, sztahanovista esztergályos szerzett magának országos hírnevet. Baranyai Mihály esztergályos ma egyik nagy üzemrészünk főosztályvezetője. Számtalan nevet sorolhatnánk még fel, akik üzemünkben az egyszerű munkások soraiból kerültek fontos munkabeosztásba és kitűnően megállják helyüket. A Győri Vagongyár az ország más üzemeinek is adott vezetőket. Dömötör József, üzemünk egykori lakatosa például ma az ország egyik legnagyobb gépgyárának, a Láng Gépgyárnak vezérigazgatója, Szőcs András esztergályos, ma az Ikarus-gyár, az ország egyik legnagyobb autógyárának igazgatója. Néphadseregünk kiváló tisztjei kerültek ki sorainkból. Mécsért József, üzemünk egykori lakatosa, ma néphadseregünk őrnagya. A mi üzemünk munkása volt Kálló Iván, népköztársaságunk római követe, diplomáciai életünk egyik képviselője. A mi feleletünk a rágalmakra: íme, így fest nálunk az „elviselhetetlen"’ diktatúra. Az egykori kapitalista üzem képe tehát alaposan megváltozott. A mi gyárunkban a munkások maguknak dolgoznak. Országunk pedig egyre jobban gondoskodik rólunk: a központi szerszámműhely korszerű öltözőt kapott, mosdóval, tussolóval. Államunk gondoskodik arról is, hogy az üzemünkben dolgozó nők nyugodtan végezhessék munkájukat, 124 férőhelyes korszerű bölcsődét létesítettünk. Üzemi konyhánkon naponta több mint 2000 dolgozónak készítenek ízletes ebédet. Korszerű orvosi rendelőt is építettünk, ahol öt orvos vigyáz dolgozóink egészségére. Azt írjátok, hogy a Werkspoor-üzem részvénytársasága csupán egy évben 12 millió holland forintot szerzett a ti verejtékes munkátokból. Nálunk csak különböző szociális különjuttatásokra havonta mintegy 40—42 ezer forintot fordítunk. A jól dolgozó munkásoknak negyedévenként többszázezer forint jutalmat osztunk ki. Üzemünknek külön üdülője van, ahol dolgozóink vidáman, gondtalanul töltik kétheti fizetéses szabadságukat. Csupán ennek az üdülőnek korszerűsítésére több mint 10.000 forintot költött üzemünk. Melyik kapitalista állam dolgozói beszélhetnek ilyenről? Kérdezitek, hogy milyen nálunk az ifjúmunkások helyzete, jövője. Erre is üzemünk példájával válaszolunk: éppen most építjük a fiatalok tanulóvárosát. Többszáz fiatal lakása, tanműhelye, sportpályája lesz itt. A fiatalokat kiváló szakmunkások, sztahanovisták nevelik. A mi ipari tanulóink a tanulási idő tartamára is fizetést kapnak. Lakásukról is a gyár gondoskodik, csinos, barátságosan berendezett szobákról. A fiatalok szórakozására is nagy szeretettel fordít gondot államunk. A gyár közelében, a Duna partján nemrégiben épült fel az üzem kétemeletes kultúrotthona, ahol szabadidejükben olvashatnak, rádiózhatnak, előadásokat hallgathatnak. A sportolókat szép sportpályák várják. Szeretnénk, ha saját szemetekkel is látnátok a mi életünket, a mi május elsejei nagy ünneplésünket. A ti Piet-etek is látná ipari tanulóinkat, amint szép egyenruhájukban, mosolygósan, harsogó nótaszóval vonulnak végig az utcákon. Szeretnénk, ha már ti is így énekelhetnétek, ilyen vidáman, ilyen gondtalanul, mint mi, Írjátok meg, hogy ti hogyan ünnepeltétek a munkásosztály nemzetközi nagy ünnepét. Elvtársi üdvözlettel a Győri Vagongyár dolgozói★ A Werkspoor-gyár ’ munkásainak levelére számos válasz érkezett a magyar dolgozóktól a Szabad Nép szerkesztőségéhez. A Lőrinci Hengermű dolgozói levelükben a többi között megírták: „Üzemünk területén új, 200 személyes öltöző épült, korszerű mosdóhelyiséggel. Új bölcsődénket a közeljövőben adjuk át rendeltetésének. Építettünk új irodahelyiségeket is, ezeket a közeljövőben helyezzük üzembe.” Rédei Gyula (Budapest,, Kerepesi út 5.) Pietnek, a holland ifjúmunkásnak válaszol: „A felszabadulás előtt az én életem is olyan volt, sokszáz és ezer társammal együtt, mint a tiéd. Szerettem volna tanulni, de nem tanulhattam, mert munkás gyermeke voltam. Nagynehezen felvettek ipari tanulónak egy műhelybe. Első évben hét, a másodikban tit, a harmadik évben tizenöt fillér órabért kaptam, s ez havonta 15 pengőt tett ki. Háromévi keserves tanulás után segéd lettem, 24 fillér órabért kaptam és olyan szerződést írtam alá, amelynek értelmében bármikor felmondhattak. A felszabadulás óta az én életem is megváltozott. Annyi fizetésem van, hogy feleségemmel, három gyermekemmel kitűnően megélünk. Két szobakonyhás, fürdőszobás lakásom van. Könyvre, szórakozásra bőven telik. Teljesült legnagyobb vágyam is, most iratkoztam be az egyetemre." Budai József, a Budapesti Városi Tanács építési osztályánakvezető technikusa így válaszolt a holland munkások levelére: „A felszabadulás előtt altiszt voltam a városházán, ahogy akkoriban mondták — szolga. Nekünk tilos volt a liftet használni, velünk csak újévi köszöntéskor fogtak kezet. Nehéz szavakba önteni, mit jelent nekünk a felszabadulás. Felnőtt fejjel álltam neki a tanulásnak. Azelőtt még a diplomás mérnökök között is sok volt az állásnélküli. Ma nagy megbecsülésben részesülnek az értelmiségi dolgozók. A fővárosban hatalmas építkezések folynak. Nap mint nap új bölcsődék, orvosi rendelők, utak, üzemek épülnek és dolgozóinknak egészséges, szép házak. Az én családom isboldogan él, mert minden munkaképes tagja dolgozik és jól keres. Valamikor régen Hollandiában az élet jobb volt, mint Magyarországon. De ma nem cserélnénk azzal az élettel. Mi szabadon, békében építjük országunkat és kívánjuk, hogy mihamarabb ti is így éljetek.”