Szabad Nép, 1952. október (10. évfolyam, 238-268. szám)
1952-10-21 / 258. szám
A SZÍVEK MÉLYÉRŐL Irta: Sz. Krusinszkij, a „Pravda“ magyarországi tudósítója wAAPraVd?tuu?t?t'íb#r 17* @mában közölte az alábbi cikkét . Fényben úszik az éjszakai Budapest. Széles fényáradat a Duma egyik partján, csillogd fénypontocskák hegyekbe vesző halmaza a másik parton. A hidak íveit fényfüzérek jelzik. A gyárépületek ablakában hajnalig világít a fény. Ott öntik formába a fémet, fonják a fonalat, ütemesen zúgnak az esztergapadok, a fúrógépek. A villamossági berendezéseket gyártó üzem munkásainak egy csoportja összegyűlt a sztahanovista klubban. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XIX. kongresszusának anyagairól folyik a beszélgetés. Hiszen a Szovjetuniónak és hős kommunista pártjának sorsával szoros kapcsolatban lényegében a magyar nép sorsát is megtárgyalták. — Tizennégy éves voltam, mikor először láttam orosz embereket — mondja csendesen elgondolkodva Kocsis Gyula. Élénk napbarnított arcú ember, izmos kezével pontos mozdulatokat tesz. Élmunkás és az egyik műhely párttitkára. — Kunhegyesen éltem akkoriban 1919-ben történt. A nyugati országok csapatai minden oldalról szorongatták a Magyar Tanácsköztársaság védelmezőit. Egy magyar vöröskatonaosztag visszaverte falunkból a megszállókat. A vöröskatonák közt volt néhány orosz is. Egyszerű munkások és parasztok gyermekei voltak ezek, akiket a világháború idején a német-osztrák csapatok foglyul ejtettek. És midőn a magyar nép felkelt évszázados elnyomói ellen, azonnal csatlakoztak harcához. Idegen földön is új, szovjet hazájuk polgárainak érezték magukat. Emlékszem rá, hogy az egyik orosz harcos, kinek fején véres kötés" volt, lelkesen beszélt nekünk Leninről, Sztálinról, Szovjet-Oroszországról. Nem vagyunk ellenségeitek — mondottal. — Nagy vezéreink valamennyi nép szabadságát és egyenjogúságát akarják... — Magam is vöröskatona voltam akkoriban— szakította félbe a beszédet Fazekas István, aki nemrégiben még egyszerű munkás, volt, most a gyár igazgatója. — Mikor már nem tudtukBudapestet tartani, az egység parancsnoka, egy öreg pesti munkás, ezt mondotta: «Most vesztettünk, de — fel a fejjel, elvtársak! — eljön az idő és Magyarország felett a szabadság vörös zászlaja lobog majd.»Már akkor a szovjetek országának létezésében láttuk ragyogó holnapunkat. — Akkor a reakció győzött — mondta tovább Kocsis Gyula. —Megkezdődött a szörnyű elnyomatás. Mindenütt ínség volt, a Szovjet-Oroszországról szóló igaz hírek csak ritkán szűrődtek át a burzsoázia által szőtt hazugság-függönyön. De eljött az idő és erejének, dicsőségének igazi csillogásában láttuk meg a nagy szovjet népet. ...Aki látta Magyarországot az elmúlt háború utolsó napjaiban, az sohasem felejti el a gyárak helyén füstölgő romokat, a Duna vizébe zuhant hídroncsokat, a bombatölcsér szaggatta szántóföldeket és szőlőket. A fasiszta rablók szörnyű csapásokat mértek orvul az országra. Nyugatra hurcolták kincseit, felrobbantották a hidait és bányáit Aljas módon úgy gondolták, ha már nem uralkodhatnak, akkor váljék sivataggá maga a föld is. Feledhetetlenek annak az időnek más képei is. Egy kis magyar gyermek bátortalanul, de mosolyogva veszi el a szovjet katona még lőporfüstszagú kezéből a neki nyújtott cukrot. Az öreg paraszt meglepődve szemléli szemébe húzott sapkája alól, hogy a szovjet harcos ügyesen megjavítja az ekét, amelyben kárt tett egy gránátrepesz. A magyar anya azokban a nagy napokban meghatottan mondotta keblére ölelt gyermekeinek: «Nem, a szovjet emberek nem ellenünk harcolnak!» A magyar munkás azokban a napokban gyűlölettel rázta öklét a kereket oldott fasiszták után és ezt kiáltottál: «Csak fussatok, Magyarország ádáz ellenségei!» . Hallani lehetett akkoriban a felszabadított Magyarországon a magyar nép első politikai következtetéseit is, amelyeket megfigyeléseiből, élettapasztalatából vont le. A magyar dolgozó nép akkoriban azt mondotta: «A szovjet emberek győztek, de nem a bosszúra gondolnak, hanem országunk jobb jövőjére. Így tanítja őket Sztálin». És az egyszerű emberek szívében megszilárdult a ragyogó jövőbe vetett hit. II. * Szűk körben ülnek együtt a gyár élenjárói és meghitten beszélgetnek. Magyarország háború utáni életéről folyik a szó. — Anélkül, hogy a gyár területéről kilépnénk, megítélhetjük a Szovjetunió sikereit — mondja a beszélgetés egyik részvevője. — Nézzétek csak, milyen sok nagyszerű, Szovjetunióban gyártott gépet kapunk. Beszéljen erről igazgatónk. Fazekas István, a régi munkásgárda képviselője figyelmesen végignéz a jelenlévőkön, szinte tanuul hívja hallgatóit és így beszél: — Emlékezzetek rá, elvtársik, hogyan hurcoltuk ki a romok alól az épen maradt gépeket, hogyan építettünk föléjük szalmasátrat, minit a dinnyeföldön. Üzemünket a hitleristák majdnem teljesen megsemmisítették. Téglánként építettük újjá akkoriban a régi műhelyeket és ezzel együtt új, világos gyárépületet építettünk. Akit tagadjuk? Sokan aggodalmaskodtak. Csak ne kelljen aztán futballozni ebben az épületben. «Honnan vesszük a gépeket?» — kérdezgették az emberek. És nézzétek, hány ilyen épületünk van ma? És van bennük gép elegendő! Hét esztendő alatt többet építettünk, mint a gyár korábbi történetének ,105 éve alatt. Gépeket a Szovjetunió adott nekünk. Műhelyeinkben 250 szovjet gép dolgozik. Üzemünk sohasem látott azelőtt ilyen tökéletes technikai felszerelést, így van ez elvtársak mindenütt. .Magyarország azelőtt elmaradott ország volt.. Az önzetlen szovjet segítségnek köszönheti, hogy sz élenjáró ipar országává változik. Erről beszélnek a többiek is. Bányáinkban szovjet szénkombájnok dolgoznak! — Hortobágy aszályos pusztáján szovjet ekszkavátorok vágnak utat a víznek, hogy ott susoghasson a vetés! — És a teljesen szovjet technikával felszerelt üzemek! Nézzük csak akár a szegedi kombinátot — textiliparunk gyöngyét. Csupa szovjet gép dolgozik benne! — Hát a diósgyőri nagykohó! — És Sztálinváros — az élenjáró technika és a szocialista élet városa, amely úgy növekszik, mint a mesében! — S az élenjáró szovjet tapasztalat! Nagy kincsünk az. — Sztálin elvtárs minden szava felfegy Verez bennünket és megvilágítja előrevezető utunkat — tette hozzá mindehhez Fazekas, aki ismét beszélni kezdett. A beszélgetés folytatódott. — A szovjet technika — mondotta a gyárigazgató — továbbra is biztosítani fogja a demokrácia és szocializmus egész táborának technikai haladásai. Felébreszti a mi népünk alkotóképességeit is, életrehívja a nagyszerű tehetségek egész sorát. Csak nevelni kell őket, csak tanulnunk kell mindnyájunknak, fel kell fegyverkeznünk a tudással, így értelmezem én a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának határozataiból és beszámolóiból reánk háruló feladatokat. III. A MÁVAG mozdony- és gépgyár Budapest egyik legnagyobb ipari üzeme. Délután 3 óra van. A szerelőműhely tágas helyiségeiben gyülekeznek a munkások, akiknek műszakja éppen most fejeződött be. Több mint kétezren gyűltek össze. Ott vannak valamennyi műhely küldöttségei. Balogh Lajos önző, az üzem párttitkára barátságosan pillant végig az embertömegen és lelkesen mondja: — Október 14-én, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának utolsó napján beszédet mondott Joszif Visszárionovics Sztálin elvtársi A műhely magas ívei alatt dörög a lelkes taps, harsognak a kiáltások: «Éljen Sztálin elvtársi», «Hurrá, Sztálin elvtársnak!» Balogh Lajos megindultan olvassa Sztálin elvtárs beszédének magyar szövegét. A munkások tekintetében ott csillog a lelkesedés és a büszkeség. A figyelő éles proletárarcok között ott ragyog a fiatalok, a munkásnak arcai. A párttitkár felolvassa az utolsó mondatot.. Sztálin elvtárs beszéde elhangzott. Az összegyűltek tömegéből hatalmas, tagbaszakadt ember lép ki. „Szőczei Sándor Kossuth-díjas kovács. Olajos sapkájával kezében így szól dolgozótársaihoz: — Nagy örömet okozott nekem, hogy meghallhattam ma Sztálin elvtárs szavait a Szovjetunió Kommunista Pártjának hatalmas történelmi útjáról, a béke és a szocializmus legyőzhetetlen táborai erőinek és hatalmának növekedéséről. A kovács lelkesen beszél arról, milyen jogos büszkeséget kelt mindegyik munkás szívében az a tudat, hogy Magyarország munkásosztályai a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom «rohambrigádjához tartozik. Szőczei arról beszél, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mindenekelőtt az 1917 októberében aratott győzelmével felbecsülhetetlen segítséget nyújtott minden ország dolgozóinak, így a magyar népnek is, hogy új, hatalmas segítség volt a nemzetközi munkásmozgalomnak, midőn Lenin—Sztálin pártja biztosította a Szovjetunióban a szocializmus felépítését. A Szovjetunió ennek a pártnak a vezetésével szabadította meg Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől. Lenin—Sztálin pártja most a kommunizmus felépítéséért vívott harcban vezeti a szovjet népet. * — A gyár sokezer dolgozójának nevében — folytatja Szőczei Sándor — ünnepélyesen ígérem, hogy méltók leszünk ahhoz a hatalmas segítséghez, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép a magyar népnek nyújt! A gyűlésen újabb és jóabb felszólalások hangzanak el. Kozma Mihály technikus, a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, felszólítja az üzem dolgozóit, hogy még kitartóbban harcoljanak a termelési színvonal további emelésén. — Sok éven át vezesse a világ forradalmi és munkásmozgalmának «rohaimbrigádját» Sztálin elvtárs, a nagy vezér, az egész haladó emberiség világtörténelmi győzelmeinek szervezője! — kiáltja hangosan a felszólaló. Pál János mérnök szenvedélyesen mondja: —• Sztálin elvtárs nagyra értékeli az új élet építésében kifejtett erőfeszítéseinket. Országunkat a többi népi demokráciával együtt a nemzetközi forradalmi mozgalom új «rohambrigádjának» nevezte. Tömörüljünk a nagy Sztálin köré még szorosabban az új győzelmek nevében! Deák János Kossuth-díjas művezető ugyanezt, a gondolatot folytatja és ünnepélyesen ígéri a szerszámkészítők nevében. December 21-ig teljesítik a műhely évi termelési tervét, fokozzák a munka termelékenységét, még jobban kihasználják a technikai felszerelést. Baricza András sztahanovista mondja: — Az imperialisták valamennyiünket meg akarnának semmisíteni, de nem telik az erejükből! Legyőzhetetlen a béke és a szocializmus hatalmas tábora, amely magában foglalja Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig Európa és Ázsia népeit! Harmati István, a műhely párttitkára lelkesen és bensőségesen mondja: — Nincs ma szebb név a földön Sztálin elvtárs nevénél. Ez a név mindig a felszabadulás boldog napjaira emlékeztet bennünket, belénk tölti a jövő győzelmek hitét! Kötelességemnek tartom, hogy alaposan tanulmányozzam Sztálin elvtárs beszédét, a XIX. pártkongresszus valamennyi anyagát. Meggyőződést és erőt merítünk belőlük. Szeretettel beszélnek a felszólalók a Magyar Dolgozók Pártjáról, a nemzetközi forradalmi mozgalom új rohambrigádjáról, Rákosi Mátyásról, a magyar nép kipróbált vezéréről. A gyűlés befejeződött, Balogh Lajos, röviden összegezi eredményeit. Sok felszólalni kívánóra nem került sor. Rövid az idő a két műszak között. — Csak azt akartam mondani — mondja bizalmasan szomszédjának Hegedűs Dezső munkás — hogy mi, lokomobilszerelők ebben a hónapban a korábbi tizenhéttel szemben harminc lokomobilt szerelünk össze. Balogh Lajos eközben szívből, lelkesen mondja: — Azt szeretném, hogy beszédeink, a magyar munkásoknak, a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak egyszerű és szívélyes szavai eljussanak a nagy Sztálinihoz. Sztálin elvtársi Az ön szavai örökre bevésődnek szívünkbe. És mindig hívek leszünk bölcs tanításához, amely büszkévé tesz bennünket. Rendületlenül hűek leszünk a szovjet néphez, amely az ön bölcs vezetésével építi az utat a kommunizmus felé a világ valamennyi népe számára! Budapest, október. Hogyan szedtem az október 7-i kongresszusi műszakban 21280 kiló gyapotot? Elmondta: Ricsula Lajosné, a gyapotszedés mestere A siklósi állami gazdaságban, ahol dolgozom, négyszáz holdon termeltünk gyapotot. P. Antonova és Alekszandra Grisko szovjet gyapotszedőnők segítségével (akik a baranya megyei gyapotszedőnők kérésére levélben megírták módszerüket) már tavaly alkalmaztam a kétkezes szovjet szedési módszert. A szovjet gyapotszedőnők tanácsát megfogadva először négy napig csak balkézzel szedtem, s így megszoktam, hogy mindkét kezemet egyformán használjam a gyapotszedésnél. A szovjet módszernek köszönhetem, hogy tavaly 17 mázsa 64 kilót szedtem és megkaptam «A gyapotszedés mestere» címet. Az idén hamarabb, mint tavaly , november 10-ig be kell takarítanunk a termést. Ezért már hetek óta tanítjuk a gyapotszedőket a kétkezes módszerre, s az eddigi eredmények láttán megfogadtuk: november 5-re betakarítjuk a gyapotot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított versenyben többen azt vállalták, hogy november 5-ig 20 mázsát szedünk le. Október 7-én bemutatóval egybekötött versenyt tartottunk az ormánypusztai állami gazdaságban, amin részt vettek Baranya megye legjobb gyapotszedői, köztük hat mester. A verseny napjának előestéjén nagy lelkesedéssel elhatároztuk, hogy mi is megünnepeljük Lenin és Sztálin pártjának kongresszusát; azzal fejezzük ki a Szovjetunió iránti szeretetünket és hálánkat, hogy a másnapi versenyen kongresszusi műszakot tartunk, s túlszárnyaljuk eddigi eredményeinket. Én nagy elhatározásra jutottam: megfogadtam, hogy elérem Gulyás Rózsinak, a surjáni állami gazdaság kiváló gyapotszedőnőjének 190 kilós napi csúcsteljesítményét, amelyet eddig senki sem ért el rajta kin hazánkban Nagyon örültem annak, hogy Paulics Teréz és Palkovics Katalin is tett hasonló ígéretet. Kora hajnalban kezdtük a munkát. Kiszámítottam: ahhoz, hogy az ígéretemet valóra váltsam, óránkint legalább 16 —17 kiló gyapotot kell leszednem. Nem három, hanem négy kötényt vettem magamra, nehogy kötényhiány miatt időt veszítsek. Később bebizonyosodott, hogy erre nagy szükség volt; a kihordó kettesével vitte el a kötényeket s én a harmadikat mindig teleszedtem, mielőtt még ő visszaérkezett. A siklósi gazdaságban alacsonyfajta gyapot terem. Ez látszólag megnehezíti a munkát, de én kihasználtam: egyszerre négy soron szedtem, mert így a lehető legkevesebb mozgással egy álltóhelyben sok gyapotot tudtam leszedni Először összeszedtem a földrehullott gyapotot, hogy ne menjen kárba. Ezt, mivel már nem teljesen tiszta, természetesen külön rekeszbe raktam. Majd az alsó ágaktól fokozatosan felfelé haladva szedtem, így a lehulló levéltörmelék nem szennyezte be a gyapotot. Két kézzel, egyenletes, gyors ütemben dolgoztam. Testsúlyomat mindig arra a lábamra helyeztem, amelyik oldalon a gyapotot szedtem, mert így nem fáradtam el. A gyapotot négy ujjam egyetlen mozdulatával szedtem ki a tokból és csak akkor tettem bele a köténybe, amikor a markom már megtelt Takarékoskodni kell a mozdulatokkal! Kötényemet sohasem tömtem tele, mert a túlságosan teli kötény akadályozott volna, a gyors munkában, a nagy teher pedig feleslegesen fáraszt. Mikor a kötényem megtelt, egy mozdulattal eresztettem le, s a már előzőleg magamra vett üres köténybe szedtem tovább. Jól kihasználtam a munkaidő minden percét. Az sem mindegy, milyen öltözetben van az ember. Az én ruhám könnyű, a cipőm kényelmes. Azt tapasztaltam, hogy ha a derekamat szorosan átkötöm, sokkal jobban megy a munka. Minden szedőnek 30—30 soros táblát jelöltek ki. A tapasztalatcserére jött fiatal gyapotszedők, akik a kétkezes módszert akarták elsajátítani — miután jódarabig figyelték a munkánkat — maguk is a sorok közé álltak. A köténykihordó közvetítette a verseny eredményét. Reggel fél 9-kor már én vezettem 61.30 kilóval. De nem volt okom a nyugalomra: Paulics Teréz 10 dekával maradt el mögöttem. A harmadik Palkovics Katalin volt 54.70 kilóval, a negyedik Béres Etel, a bolyi állami gazdaságból, az ötödik Révész Katalin Ormánypusztáról. Ők is túlhaladták az 50 kilót. Délben fél 1-kv ebédszünetet tartottunk. Ekkorra16.80 kilót szedtem, s két kilóval jártam Paulics Teréz előtt. A többiek eredménye is 100 kiló fölött volt. Kiszámítottam: eddig teljesítettem a tervemet, óránkint 16—17 kilót szedtem. Megjegyzem, az óranorma 2 kiló. Délután több órán keresztül óránkint 18 kiló gyapotot szedtem. Öt óra tájt a kihordó boldogan, futva jött vissza hozzám, s már messziről kiabált, hogy megvan a 190 klló. Negyed óra múlva Paulies Teréz, majd fél óra múlva Révész Katica is elérte ezt a teljesítményt. Hat óra felé Paulies Teréz s én túlszárnyaltuk a 200 kilót. Hihetetlen boldogsággal töltött el bennünket az, hogy a kongresszusi műszakban hazánkban egyedülálló eredményt sikerült elérnünk. Újult lelkesedéssel dolgoztunk tovább. A végső sorrend így alakult: 212,80 kilóval első lettem, második Paulics Teréz 209,10, harmadik Révész Katalin 201, negyedik Palkovics Katalin 186.30, ötödik Béres Etelka 186.20 kilóval. A 32 versenyző közül tizenhétnek a teljesítménye túlszárnyalta a 100 kilót, köztük 12 olyan gyapotszedőnőé, aki az idén először szed kétkezes szovjet módszerrel, s első komoly erőpróbája ez a nap volt. Este kis ünnepségen osztották ki a napi szedésért járó munkabért és a prémiumot. A 200 kilón felüli szedésért a kereseten felül 200 forint jutalmat kaptunk. Keresetem 223,44 forint volt, s emellett 10 méter textiláru kedvezményes vásárlására szóló utalványt is kaptam. Akik 180— 190 kiló körül szedtek, csaknem 200 forint bért kaptak és ugyancsak 10 méter textilre szóló kedvezményes utalványt. A kongresszusi műszak napján megfogadtam, hogy október 15-re elérem a 10 mázsás idei teljesítményt, november 1-re pedig a 20 mázsát. ígéretem első részét — a közbejött kétnapos eső miatt egynapos késéssel — teljesítettem. Módszeremet egyre tökéletesítve dolgozom tovább, oktatom társaimat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulóját újabb eredményekkel akarom köszöntetni. Október 22 és november 15 között országos őszi vásárt rendeznek Számos ruházati cikket rendkívüli árengedménnyel árusítanak Az állami áruházak, ruházati szaküzletek és a vicki földműves szövetkezeti boltok október 22—november 15 között országos őszi vásárt rendeznek. E három hét alatt, a kereskedelem a dolgozóknak rendkívüli kedvezményeképpen számos ruházati cikknél 10—25 százalékos árengedményt nyújt. A dolgozók az országos őszi vásáron lényegesen olcsóbban szerezhetnek be igen sok férfi és női ruházati cikket, divatárut. Így-pélldául: női kabátot 886 forint helyett 798 forintért, női lódenkabátot 760 forint helyett 690 forintért, női flanellruhát 208.80 forint helyett 179 forintért, férfi sertésbőr félcipőt 193 forint helyett 165 forintért, bakancsot 311.50 forint helyett 279.50 forintért, női műselyemharisnyát 32.90 forint helyett 29.60 forintért, mikádó kabátot 928 forint helyett 700 forintért, női ruhaszövetet 65.50 forint helyett 59.50 forintért. Ezenkívül számos más ruházati és divatáru, valamint cipő kerül árengedménnyel forgalomba. (MTI) Új békebizottságok alakításával készülnek a magyar dolgozók a békekongresszusra Az új békebizottságok százai alakulnak ezekben a napokban, a harmadik magyar békekongresszusra való készülődés során. A fejér megyei Ercsi községben és az Ercsi Cukorgyárban már 52 új békebizottság alakult. A móri járás békebizottságai megígérték, hogy a békeikongresszusig 300 új békebizottságot alakítanak. Nádasdladányban az asszonyok díszes háziszőttes térítőt készítenek a békekomgresszusról. A borsodmegyei üzemek, bányák, falvak dolgozói is lelkesen készülnek a békekongresszusra. A Borsodnádasdi Lemezgyárban a dolgozók elhatározták, hogy november 20—23 között békeműszakokat tartanak. Az encsi járásban eddig 78 új békebizottságot alakítottak. A járás MNDSZ- asszonyai megfogadták, hogy fokozott felvilágosító munkát végeznek a baromfi- és tojásbegyűjtésben elért eredmények növelésére. Az edelényi úttörők játékokat készítenek a koreai gyermekek részére. Makón néhány hónappal ezelőtt még csak 40 békebizottság volt., Most, a harmadik magyar békekongresszusra készülve 250 új békebizottságot alakítottak a város lakói. Horváth Sándorné tszcs-tag kezdeményezésére a II. kerület asszonyai művészi munkával, gyönyörű «béketarsolyt» készítenek, Siera Sámuel hatholdas egyénileg dolgozó paraszt, a városi békebizottság elnöke az elmúlt hetekben békevédelmi szerződést kötött Köteles Sándor hatholdas dolgozó paraszttal. Gera Sámuel a szerződésben vállalt kötelezettségét már teljesítette: a szántást, vetést határidő előtt befejezte. A szabolcsmegyei Nyírbátor községben az MNDSZ-asszonyoik három «béketariisznyát» készítenek, ezekben küldik el a község dolgozóinak levelét a bécekongresszushoz. Okaritófüpös községben az MNDSZ-tagok olvasókört alakítanak. A nyírmadai gépállomás békebizottsága a gépállomás előtti teret társadalmi munkával parkosítja. A teret Béke-térnek nevezik el. Az Országos Filharmónia vidéki hangversenyei Az idei évadban az Országos Filharmónia vidéki osztálya sok olyan vidéki városban, községben rendez hangversenyt, ahol zenei esten eddig még nem vehettek részt a dolgozók. A nagyobb vidéki városokban zenekari bérlet-sorozat, továbbá új kezdeményezésként több helyen kamarabérletsorozat indul. A közeledő magyar békekongresszussal kapcsolatban november első napjaiban békehangversenyek lesznek Sztálinvárosban, Pécsett, Győrött, Miskolcon, Szegeden és még több más vidéki városban. , (MTI) / Bolgár filmművészeti küldöttség érkezik Magyarországra Október 23 és 29 között rendezik meg hazánkban első ízben a bolgár filmhetet. A filmhétre a testvéri Bulgáriából filmművészeti küldöttség érkezik Hazánkba. A küldöttség tagjai: Sztrasimir Rasev, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő filmügyi bizottság elnökhelyettese és Ljubomir Kahakcsiev filmszínész, a «Hajnal a haza felett» című film főszereplője. (MTI) Magyar kulturális küldöttség utazott az Albán Népköztársaságba A magyar-albán kulturális egyezmény keretében vasárnap este Tamás Aladár író vezetésével magyar kulturális küldöttség utazott az Albán Népköztársaságba. A küldöttség tagjai között vám I Bencze László Kossuth-díjas grafikusművész, Bencze Miklós operaénekes, Érsek Mária zongoraművész, Bakonyi Klára hegedűművész, Ősi János és Lakatos Gabriella, az Operaház szólótáncosai, valamintnépdalénekesek, nyolctagú népi zenekar és négytagú artistacsoport. (MTI) Ma zárul a Slamd Demokralikus Kiltársasában rendezett magyar kultúrhét Berlin, október 20. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban rendezett nagysikerű magyar kultúrhét ma este, a berlini sajtópalotában tartandó ünnepi esttel véget ér. Az esten Ludwig Renn, a nagynevű német író magyarországi benyomásairól tart előadást. Kiváló német művészek mellett fellép a Berlinben tartózkodó Lukács Pál, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze és Sebők György zongoraművész is. Bratislavában kiadták József Attila válogatott műveit Bratislavában a napokban szlovák nyelven megjelent József Attila válogatott műveinek gyűjteménye és Horváth Mártonnak József Attiláról szóló tanulmánya. A bratislavai «Lud» címűl lap hosszú cikkben ismerteti .Jan Smerk szlovák költő fordításában József Attila e Nem én kiáltok, a föld dübörög» címmel megjelent verseskötetét. (MTI) KEDD, 1952 OKTÓBER 21 MA HARMINCÖT 1 797 október 11-én (régi időszámítás szerint 8-án) írta meg Jenin «Egy kívülálló tanácsai» című cikkét. Ezek a napok a fegyveres felkelés megszervezésének napjai voltak. A felkelés győzelmének legfontosabb zálogát, a dolgozó nép bizalmát már kiharcolták a kommunisták. Szerte az egész világon nőttön nőtt a dolgozók elkeseredése és gyűlölete az imperialista háború és okozói a tőkések ellen. A tömegek hangulata egyre forradalmibbá vált. Meginogtak még az elnyomó osztályok támaszai, a hadseregek is. 1917 szeptemberében felkelés tört ki a német hadiflottában. Ilyen körülmények között az orosz forradalom, számíthatott az egész világ dolgozóinak rokonszenvére. Oroszországban hatalmas lépésekkel haladt előre a forradalom ügye. 1917 szeptemberében és októberében, hatalmas sztrájkok zajlottak le. De a munkások már nemcsak sztrájkokat szerveztek. Gyakran előfordult, hogy elkergették egyes gyárak tulajdonosait, s maguk vették kezükbe a termelés irányítását. Megváltozott a parasztmozgalom is. A parasztok, akik hiába várták, hogy az Ideiglenes Kormány törvényes úton földhöz juttassa őket, felgyújtották a földesúri udvarházakat, kifüstölték a földesurakat, széthordták a felszerelést, s elfoglalták a földeket. A parasztmozgalom parasztfelkeléssé nőtt. A katonák harcai egyre inkább a felkelés jellegét öltötték. A katonák — munkások, parasztok — megtagadták az engedelmességet, elkergették a reakciós tiszteket. Forradalmi dühvel fordultak szembe az áruló Ideiglenes Kormánnyal. Az egyik hadsereg katonái például levelet írtak a kommuniistáknak s kérték őket ,gondoskodjanak arról, hogy Kerenszkij úr egy akasztóidra kerüljön Komnyilovval». A békéért, a földért, a Visákraányatás megdöntéséért harcoló nép egyre , bizalommal fordult a kommunisták felé. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben én, időben a szovjetek többsége már szilárdam a kommuniisták kezében volt. A forradalmi népmozgalom egyfelől és másfelől az ellenforradalom egyre fokozódó szervezkedése napirendre tűzték a fegyveres felkelést. «A hatalom átmenete a szovjetek kezébe a gyakorlatban fegyveres felkelést jelent... Lemondani a fegyveres felkelésről most annyit jelentene, mint lemondani a bolsevizmus fő jelszaváról.. . és általában a forradalmi proletár* internacionalizmusról» — írta Lenin. «Egy kívülálló tanácsai* című cikkében Lenin világos útmutatásokat adott arra, hogyan kell lefolytatni a fegyveres felkelést." Figyelmeztette a kommunistákat, hogy a fegyveres felkelés a politikai harc különleges formája, amely külön törvényeknek van alávetve. «Sohasem szabad játszani a felkeléssel, hanem ha megkezdjük, határozottan tudnunk kell, hogy végig is kell vinni» — figyelmeztette Lenin a pártot Lenin e cikkében kidolgozta a fegyveres felkelés konkrét tervét is. Hangsúlyozta, hogy e felkelés nagyfokú bátorságot és önfeláldozást követel a munkásoktól. A legveszélyesebb helyekre a legelszántabb harcosokat kell küldeni, akik képesek arra, hogy kövessék ezt a jelszót: «mindnyájan elpusztulunk, de nem engedjük át az ellenséget». «Az orosz forradalom és a világforradalom sikere két-háromnapi harctól függ» — fejezte be cikkét Lenin. Az orosz proletárok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom aapjaiban Lenin útmutatásai alapján vívták ki azt a győzelmet, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. ZICHY MIHÁLY (1827-1906) Ma 125 éve született Zichy Mihály, a magyar képzőművészet egyik mestere, a kiváló grafikus. Hosszú pályafutása alatt sokezernyi képzőművészeti alkotást hozott létre: rajzokat, illusztrációkat, vízfestményeket és kisebb számban olajfestményeket. Zichy hatalmas terjedelmű életművét a múltban nagyon különbözőképpen értékelték. Festményei sohasem arattak tetszést és ezért voltak olyan kritikusok, akik egész életművét lebecsülték..Ma már azonban világos előttünk, hogy rajzai, illusztrációi korának jelentős képzőművészeti alkotásai közé tartoznak. Zichyről nemcsak hazánkban, hanem a Szovjetunióban is megemlékeznek a képzőművészet hívei, a művészek és a műtörténészek. Az orosz-magyar képzőművészeti kapcsolatokat Munkácsy, Rombauer, Justh Zsigmond és mások mellett elsősorban Zichy Mihály jelenti, aki fél évszázadig élt Oroszországban. * Zichy Mihály életében és művészetében számos ellentmondásos vonás van. Szoros kapcsolatai voltak a cári udvarral, az arisztokráciával , de festett harcosszellemű képeket is, amelyek a feudális és a kapitalista elnyomás ellen tiltakoztak. Híve, volt az 1848-as szabadságeszméknek, s a francia felvilágosodás eszméinek — de nem volt kapcsolata kora haladó mozgalmaival, elszigetelt, arisztokratikus egyéniségként élt. Zichy Mihály életművéből mindenekelőtt rajzai és néhány ifjúkori képe maradandó. Korai olajfestésű művei a magyar reformkor festészetének értékes emlékei. A száraz, darabos, kemény formák hamuja alatt romantikus forradalmi tűz parázslik. Ilyen művei a «Mentőcsónak», a «Koporsólezárás» stb., amelyekben kifejezőkészsége erőteljesen, bár néha a bécsi kispolgári művészet banális formájában jelentkezik. Ezek a kemény színekkel készült festmények a rajz kiválósága mellett rendkívül kifejező szűkszavúságukkal tűnnek ki. Ezt a felfogását Waldmüllertől tanulta, aki Zichy az eszmei tisztázásra, a szószaporítástól mentes plasztikus kifejezésre nevelte. Legértékesebb művei rajzai és vízfestményei. Bámulatos karakterérzék, megfigyelőerő, humor jellemzi azokat a rajzait amelyek udvari jelemelteiket mutatnak be. Kitűnő példa erre a Királyi kegy* című munkája. Ez a rajz egy hajlongó udvaron így ábrázol, akinek a király különös kegyképpel bemutatja egy kosárkában elhelyezet kedvenc kutyakölyökeit. Némely rajza és aquarellje antikapitalista tendenciát fejez ki: ilyen például az «Uzsorás». Legnagyobb alkotásai az illusztrációk Nagy részüket második oroszországi tartózkodása alatt, öregkorában készítette Ezeknek az illusztrációknak az alapján bízvást elmondható, hogy Zichy a XIX századbeli illusztrátorok legelsői között foglal helyet. Legfőbb erénye, hogy művészi mondanivalóját a szöveg eszméjének és jellegének megfelelően alakítja, hogy rajzai nyomán szemléletessé válik a költői mű eszméje és hangulata. Csodálatos átérző képességgel, híven, elevenen jelenítik meg művei Lermontov, Byron, Arany és Aladách alakjait. Jeleneteinek felfogása mindig drámai; mondanivalóját kevés, de tipikus alakkal, tipikus mozdulattal fejezi le. Műveinek erejét fokozza rendkívüli meserségbeli tudása. Minden lapjának alapja a biztos, kifejezőerejű rajz, amelynek körvonalait finom, leheletnyi tónusokkal elevenné hangulatossá varázsolja. A világító és sótet felületek bravúros elosztásai, azt lehetne mondani, «halk» átmenetei, a színesség benyomását keltik. • • nemcsak cikkekben, hanem emlékkiállitás keretében is megemlékezünk Zichyről, a grafika nagymesterét értékeljük benne, azt a művészt, aki a magas eszmei tartalmú rajznak és a tökéletes illusztrációnak példaadó, kiváló mestere. Grafikusaink feladata, hogy tanulmányozzák grafikájának eredményeit és alkotómódszerét. Zichy példája nagy segítséget nyújthat számukra abban, hogy ezt a fontos, tömegekhez szóló műfajt a szocialista realizmus útján új diadalokra vigyék. Végvári Lajos Zichy Mihály illusztrációja Arany János «Török Bálint» című költeményéhez Emlékünnepségek Arany János halálának 70. évfordulójés OHv^Kar 99.én van ion., i _ 1 -« , _ ' . Október 22-én van Arany János halálának 70. évfordulója. Ebből az alkalomból a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Írók Szövetsége október 22-én este 6 órakor az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában (Bp. V., Pázmány Péter,«r *3) emlékünnepélyt rendez emlékbeszédet mond Zelk Zoltán Kossuth-díjas költő. Az emlékbeszédet műsor követi Ugyanezen a napon délelőtt 11 órakor a Kapesti Városi Tanács végrehajtó bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Irók Szövetsége és a Magyar Iro Art Triene/‘ Társaság megkoszorúzza Arany János múzeumkerti szobrát. A szobornál emlékbeszédet mond Sőtér István ano ki ít Délután 3 Arimé-k 1 »koszorúzzak meg a Kerepes Jevenhnus Sírjánál Bóka László gyámi tanár tart megemlékezést. (MTI)