Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1953-02-09 / 40. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Ahol lebecsülik a tömegeket , ott rést nyitnak az ellenségnek Pártunk arra tanít bennünket, hogy a politikában nincsen légüres tér. Ahol mi nem vagyunk, ott megjelenik az ellenség; ahová a párt nézetei nem hatolnak be, ott tért hódítanak az ellenséges nézetek. Pártunk minden győzelmét annak köszönheti, hogy sikerrel küzdött a dolgozó tömegek megnyeréséért, mozgósítani tudja a tömegeket a szocializmus felépítésére. Ahol a tömegek megnyeréséért folyó harc ellankad, nyomban jelentkezik az ellenség és ellanyhulásunkat kihasználva, még becsületes embereket is befolyása alá kerít. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség 1950 február 10-i ülésén igen élesen mutatott rá azokra a hibákra, amelyeket a tömegek megnyeréséért folytatott harcban a pártszervezetek elkövettek. Kemény, bíráló szavakkal számolt be arról, hogy sok pártszervezetben lebecsülik a tömegek megnyerését; ahelyett, hogy meggyőznék a dolgozókat a párt politikájának helyességéről, parancsolgatnak, nem tűrik a bírálatot, sőt üldözik azokat, akik a hibákat ostorozzák.Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság — mondotta Rákosi elvtárs — az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, rögtön meglazul és később elvész a párt és a tömegek egészséges kapcsolata, pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől. A kommunista öntudatos, szerény munkája pártjának, osztályának, dolgozó népének Ez sikereink titka. De ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, állásvadászás, korrupció keletkezik, háttérbe szorítják az ifjakat, a nőket és tompult az éberség az ellenséggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok a bajok, melyek ha kíméletlenül fel nem vesszük ellenük a harcot, előbb vagy utóbb, de lejtőre viszik a pártot. Rákosi elvtárs emlékezetes beszéde óta a barranyai megyei pártszervezetekben is fejlődött a tömegek megnyeréséért folyó munka. Megszilárdult a párton belüli demokrácia, megerősödött a bírálat és az önbírálat szelleme, javult a felvilágosító munka színvonala. Ezzel együtt eredményeket értek el az ellenség elleni harcban is. Számos helyen leleplezték és ártalmatlanná tették az ellenséget: az elmúlt esztendő végén például több mint 600 befurakodott kulákot zártak ki a tsz-ekből. Mindennek megmutatkozik a hatása a párt- és gazdasági élet különböző területein, a pártmunka színvonalában, az üzemek terveinek teljesítésében, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a megye lakosságának politikai-kulturális fejlődésében. Egy sor jel azonban arra mutat, hogy Rákosi elvtárs figyelmeztetését a megyei pártbizottság nem szívlelte meg eléggé. 1950 február 10 óta Baranya megye kétízben kapott komoly bírálatot pártunk vezető szerveitől, mert nem folytat elég szívós harcot az ellenség ellen. Ennek oka az, hogy számos pártszervezetben még mindig lebecsülik a tömegek megnyerését és nem törekednek arra, hogy a párt politikáját, pártunk és kormányunk intézkedéseit megmagyarázzák a dolgozóknak. „A politikai nevelőmunka lebecsülésének, a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyosabb következménye — mondotta Horváth Márton elvtárs a Központ Vezetőség júniusi ülésén — az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése». A tömegek megnyeréséért folyó harc tehát elválaszthatatlan az ellenség elleni harctól. Ahol a pártszervezetek helyesen magyarázzák a párt politikáját, s szoros kapcsolatot teremtenek a pártonkívüli tömegekkel , ott megteremtik az ellenség elleni sikeres harc feltételeit. Udvar községben például hiába: kísérletezett az ellenség, hogy megzavarja az oszd munkáikat, s hangulatot teremtsen a beadás ellen: az őszi vetést időre elvégezték és jó eredményt értek el a beadásban is. Itt a pártszervezet jó felvilágosító munkát végez a dolgozó parasztok között, rendszeresen leleplezi előttük az ellenség próbálkozásait, s velük együtt harcol az ellenség ellen. Ahol a pártszervezet lemond a tömegek megnyeréséről, nem épít az ellenséggel folytatott harcban a dolgozókra, nem fejleszti a dolgozókban a gyűlöletet az ellenség iránt, az éberséget — ott nem tudják sikerrel teljesíteni az építőmunka mindennapi feladatait sem. A Pécsi Szénbányáktavaly szeptemberben és októberben nem teljesítette a tervet. Amikor a megyei pártbizottság ennek okait kutatta, kiderült: a bányász-pártszervezetek elhanyagolták a tömegek közötti politikai munkát, nem folytattak agitációt a dolgozók körében. Az ellenség kihasználta tétlenségüket és elterjesztette, hogy «a tervet nem lehet teljesíteni» és «nem érdemes túlteljesíteni», mert «úgysem fizetik ki». A megyei pártbizottság közbelépésére és segítségével széleskörű felvilágosító munka, indult a bányákban, amelynek eredménye: az év végéig 12 százalékkal emelkedett a Pécsi Szénbányák teljesítménye és a vállalat teljesítette évi tervét. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a dolgozókra bátran lehet építeni a nehézségek leküzdésében, a párt politikájának diadalra juttatásában. Ennek ellenére a megyében számos jelenség mutatja, hogy a pártszervezetek nem tárják bátran és őszintén a tömegek elé nehézségeinket, s ezzel lemondanak arról a hatalmas erőről, amelyet a tömegek harca jelent e nehézségek leküzdésében. A tömegek lebecsülésének veszélyes jele ez. A pártszervezetek opportunizmusát, bizalmatlanságát, szűklátókörűségét nem egy esetben kihasználta már az ellenség a megyében és maga «magyarázta» meg nehézségeinket. Rákosi elvtárs parlamenti beszédében és Gerő elvtárs a Központi Vezetőség november 29-i ülésén figyelmeztettek arra, hogy az aszály és fagy okozta károk miatt a következő hónapokban kisebb-nagyobb közellátási nehézségeink lesznek. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy fokozottabb éberséggel kell figyelnünk az ellenségnek a közellátást veszélyeztető aknamunkájára. Egy sor baranya megyei pártszervezetben azonban nem beszéltek nyíltan az aszály- és fagykár okozta nehézségekről, óvatosan kerülték ezt a «népszerűtlen» kérdést — s közben az ellenség Pécsett, Szigetváron, Mohácson és még egy-két községben is felvásárlást szervezett. Az, hogy mennyire a pártszervezetek gyávaságáról volt itt szó , különösen kitűnt akkor, amikor a megyei bizottság közbelépésére ezek a pártszervezetek a tömegekhez fordultak és a tömegek segítségével ártalmatlanná tették az ellenséget. Az ellenség fél a tömegektől, csak ott érez talajt a lába alatt, ahol a tömegeket a pártszervezet passzivitásban tartja. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a pártnak nap mint nap igyekeznie kell megnyerni a proletártömegek bizalmát, hogy politikájával és munkájával ki kell kovácsolnia a maga számára a tömegek támogatását, hogy nem parancsolgatnia, hanem mindenekelőtt meggyőznie kell, megkönnyítve a tömegeknek azt, hogy saját tapasztalataik alapján felismerjék a párt politikájának helyességét, hogy tehát osztálya vezetőjének, vezérének, tanítójának kell lennie. Az általános fejlődés mellett még mindig előfordul, hogy egyes pártfunkcionáriusok a meggyőzés helyett adminisztratív, erőszakos eszközökkel akarják vezetni a tömegeket. Az ilyen helyen meglazul a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között, s az ellenség kihasználja ezt. Nem egy esetben tapasztalható, hogy ♦ ® ♦ az erőszakos módszerek alkalmazói maguk is ellenségei a pártnak, a dolgozó népnek, vagy az előnség befolyása alatt állanak. A bírálat elfojtásával, a dolgozók véleményének semmibevételével igyekeznek «megfelelő» környezetet teremteni a maguk számára és ezzel megakadályozni, hogy leleplezzék őket. A dombóvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat alsómocsoládi üzemegységének vezetője félreállította azokat a dolgozókat, akik bírálták hibáit. Kiderült róla, hogy 75 holdas kulák. Egy másik eset: a pécsi fűtőhöz párttitkára, Ragoncsa János az ellenség befolyására olyan nézeteket hangoztatott, hogy nem érdemes foglalkozni az emberekkel, hiszen «a dolgozók nem nevelhetők». A következménye az lett, hogy a fűtőház nagy mértékben visszaesett atermelésben, nem volt verseny, mert tért hódított az ellenségnek az a híresztelése, hogy náluk nem lehet versenyezni. A megyei pártbizottság arra tanítja a pártszervezeteket, hogy az ellenség leleplezését is használják fel a dolgozó tömegek nevelésére. ■ Ebben vannak már eredmények, de sokhelyütt még megelégednek azzal, hogy az ellenséget nyakoncsípték, s nem vonják le a dolgozók előtt a megfelelő tanulságokat. Baranya megyében az ellenség elleni harc jelentőségét fokozza az a tény, hogy a megye Tito-Jugoszlávia szomszédságában van. A megye dolgozóinak éberségére és helytállására itt — ha lehet — még fokozottabban szükség van. A kulákság, a klerikális reakció újabb és újabb rémhíreikkel igyekszik a megyében a munkát akadályozni. A határon átdobott kémek is igyekeznek az építést megzavarni. A határ mentén lakó dolgozó parasztság — közte a délszláv nemzetiségiek — többségében éberen őrködik hazánk határain, segítséget ad a határőröknek. Az ellenség elsősorban arra törekszik, hogy a szocializmus építésének vezető erejét, a pártot gyengítse. Igyekeznek párttagsági könyvet szerezni és mint «kommunisták», a párt bizalmába férkőznek. A tagsági könyvcsere tapasztalatai azt mutatták, hogy vannak még pártszervezetek, ahol nem őrzik elég éberen a párttagsági könyveket: egyes helyeken, mint például a mohácsi pártszervezetben, elkallódott néhány párttagsági könyv, s ezzel megkönynyítették az ellenségnek, hogy beférkőzhessék pártunkba. A megyei pártbizottság fontos feladatának tartja, hogy fokozott éberségre nevelje a dolgozókat. A nevelésben nagy szerepe van a párttagság elméleti képzésének, a marxizmus-leninizmus elsajátításának. Az ellenség elleni harcban komoly feladat vár a pártcsoportokra.. A pártcsoportok ma még nem teljesítik kielégítően ezt a feladatukat; nem elég szilárd őrei a párt tisztaságának és egységének, nem nevelik a párttagokat kommunista éberségre, az ellenség módszereinek felismerésére, az ellenség leleplezésére és a tanulságok levonására. A pártcsoportoknak ezt a fogyatékosságát a megyei pártbizottságnak kell sürgősen megjavítani. Baranya megye a széncsata egyik fontos területe: keményen kell harcolni a széntermelés növeléséért és a szén minőségének megjavításáért. Tovább kell építeni, fejleszteni Komlót, az új szocialista várost. A falun nagy gondot kell fordítani a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a termelőszövetkezetek megszilárdítására, a mezőgazdasági munkák pontos elvégzésére. Az eddigi eredményeket a dolgozó tömegekre támaszkodva, az ellenség elleni harcban vívta ki a megyei pártbizottság. A hibák megszüntetéséért, a további eredményekért méginkább a tömegekre támaszkodva, az ellenség elleni sokkal szívósabb harcban kell küzdenie. Munkájában az eddiginél fokozottabban kell, hogy vezesse Rákosi elvtárs 1950 február 10-i beszédének útmutatása. Egri Gyula az MDP Baranyamegyei Bizottságának titkára / KIVÁGÓ BÁNYÁSZAINK ! BÉBIK: Teljes erejükkel harcolnak, hogy behozzák a szégyenletes elmaradást Tajkov András tatabányai munkaérdemrendes sztahanovista vájár. A tatabányai XIV-es aknán, ahol én is dolgozom, nem hallgattak pártunk figyelmeztetésére, nem készítették elő jól az átmenetet az 1953-as évre. Ennek a hanyagságnak a következményeit egész januárban nyögtük. Termelésünk napról napra csökkent. Sok vezetőnk olyan, hajánál fogva előráncigált kifogással mentegetőzött, hogy kevés a gépünk. Pedig, ha valaki széjjelnéz mináltunk, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatja. Van nyolc kaparószalagunk, hét gumiszalagunk, 14 rázómotorunk. Akad nálunk egy Kóta-féle felrakógép, egy szovjet rakodógép, s mindennek a tetejébe van egy szovjet gépremekünk , a Donbassz-kombájn. Még azt sem lehetne mondani, hogy nincs a gépekhez munkás — hiszen van bőven. Mégis 87,6 százalékra teljesítettük csak januári tervünket! Ezért a — tisztesség ne essék szólván — «eredményért» mélységesen szégyelem magam, de ugyanúgy érez sok-sok tatabányai bányásztársam is. Ha arra gondolok, ami nálunk a Donbassz-kombájnnal történik — most is elfog a keserűség. Mikor megkaptuk a gépet, örömmel láttuk: bányánkban minden feltétel megvan ahhoz, hogy a kombájn jól dolgozzék. Amíg jól ment a munka, műszaki vezetőnk még éjjel is megjelent nálunk, érdeklődött, figyelte, mire megyünk a kombájnnal. Mikor azonban nehézségeink támadtak, műszaki■ vezetőnk nem mutatkozott többé. De milyen nehézségek voltak ezek? Apró kis hibák, amelyeket könnyen meg lehetett volna szüntetni — de amelyek éppen elég nagyok ahhoz, hogy 4—5 óra hosszat is álljon miattuk a gép. Két álló hétig könyörögtem például, hogy szerezzenek egy hajtókötelet — máig sem történt meg. Vagy itt van a kombájnnal dolgozók keresete. Én nem vagyok anyagias, de meg kell mondanom, hogy a kombájnnal kevesebbet keresek havonta, mint a kézifejtésnél kerestem. És várjon miért? Ezt is elmagyarázom. A kombájnnál dolgozók keresetét közösen számolják el. Tehát minden attól függ- hányan dolgoznak a gépnél. A Szovjetunióban 7—8 ember tartózkodik a Donbassz-kombájn mellett. Nálunk 18—20 ember. Szinte nem tudnak egymástól mozogni. Nem a kombájnban van hát a hiba, hiszen az két és félóra alatt 250—300 csille szenet levág. De húsz embernek még ilyen termelés mellett is nehezen lehet jó keresetet biztosítani. Kinek az érdeke lehet az, hogy a kombájnnál dolgozók rosszul keressenek? Az ellenségnek, aki szeretné lejáratni a gépesítést és külön még a szovjet gép hírnevét. Az ellenség azt szeretné, ha a régi, elavult módszerekkel dolgoznánk, ha visszaesne a széntermelés, ha az üzemek, gyárak, az iskolák és kórházak fűtőanyag nélkül maradnának. S aki a gépellenes hangulat uszályába kerül, az beleesik abba a kelepcébe, amelyet az osztályellenség készített a hiszékenyek számára. Mi kell hát ahhoz, hogy teljesítsük a tervet, hogy jól kihasználjuk a gépeinket? Jóműszaki feltételek, a gépek gondos karbantartása, megfelelő faellátás. De nem ám akármilyen faellátás. Felháborító eset történt például a múltkoriban is Kértünk a felső fronttelepünk fejtéséhez 240 támfát Másfélméteres támfákat vártunk, s ehelyett 2,2 métereseket kaptunk. Minden darabból 70 centimétert le kellett vágni, így ment prédába egyetlen alkalommal 168 méter drága külföldi faanyag. Legtöbb bányásztársam nevében mondom: akarunk és szeretünk dolgozni. Det torkig vagyunk azzal, hogy gyakran nem kapunk munkát, csak ide-oda lézengünk és egyes vezetők átlátszó kifogásokkal mentegetőznek. Teremtsenek vezetőink jó feltételeket a munkához, a termelés emelkedni fog. " 94 magam nevében csak annyit: versenyre hívom az ország összes Donbassz-kombájn kezelőit , ki ad több szenet a hazának. Molnár István komlói sztahanovista vájár: öt esztendeje dolgozom Komlón. A kis poros bányászfalu a szemem láttára nőtt megkapóan szép várossá, örül a lelkem, ha látom az új városrészt, a két-háromszobás-fürdőszobás lakásokat, a nagy orvosi rendelőintézetet, a szülőotthont. Melyik bányász szívét nem dobogtatná meg a komlói szénosztályozó látványa, azé az alkotásé, amely a maga nemében a legkülönb Közép-Európában! A mi bányánk adja majd a Sztálin Vasműnek a szenet — igen nagy felelősség hárul hát ránk. Én a feltárásnál dolgozom. Jórészt a mi munkánktól függ, hogy lesz-e elég munkahely az ősszel. Többezer méter hosszú vágatot és sokezer méteres ácsolatot készíteni — nem kis dolog. Ehhez komoly erőfeszítésre, de főleg bátor kezdeményezésre, szakértelemre, leleményességre van szükség. Úgy éreztem, hogy a mi tapasztalatunk ehhez kevés, ezért lapozgatni kezdtem a szovjet szakirodalmat. Csakhamar rátaláltam arra, amit kerestem: hogyan halad a feltárás a szovjet bányákban. Kiderült, hogy míg nálunk akkoriban 27—28 méter vágatot hajtottak ki egy hónap alatt, addig a Szovjetunióban ugyanennyi idő alatt 150—200 métert haladtak előre. Én is kísérletezni kezdtem. Már addig is megtanított a tapasztalat arra, hogy a robbantó lyukak helyét észszerűen kell kiválasztani. Ha rossz helyen fúrunk, a repesztés nem lesz eredményes és a robbantást elölről kell kezdeni. Ezért gondosan mérlegeltem, hol érdemes lyukat fúrni s igyekeztem hosszú fúrólyukakat csinálni. Ezzel elértem, hogy a régi 22 —23 helyett, csak 13 lyukat kellett «telepíteni». Ez 40 százalékos időmegtakarítással járt. Nem állhattam meg ennél. A két rakodógép kihasználását 45 százalékról 85—90 százalékra kellett növelnünk, így indult el mozgalmunk, amelynek az volt a célja, hogy havonta legalább 100 métert haladjon előre a feltárás. Azt hihetnők, hogy vezetőink örömmel fogadták a kezdeményezést. Nem így történt. A komlói tröszt akkori igazgatója kijelentette: «Komlón sohasem lesz 100 méteres előrehaladás». Még a pártszervezet és a szakszervezet egyes vezetői is kételkedtek. — Molnár elvtárs — mondogatták — inkább kezd el 80 méterrel, a 100 méter nem sikerülhet. — Nem csoda hát, hogy csak erélyes fellépésemre kaphattuk meg a szükséges gépeket és üres csilléket. Minden kezdet nehéz. Eleinte nálunk is volt olyan műszak, amikor nagyon keveset haladtunk előre. De nem adtuk meg magunkat, s végül is sikerült: öt hónap alatt 540 méter vágatot hajtottunk ki. Ma már 8,2 méter széles szelvényben több mint 100 métert haladunk előre havonta. Sokan kérdezték tőlem, hogy mertem ilyen feladatra vállalkozni, hogyan sikerült legyűrnöm a nehézségeket. Azt felelhetem erre: engem a párt nevelt, tanított. A párt világította meg előttem az utat, amelyen járnom kell. A párt tette kötelességemmé, hogy tanítsam, oktassam, gyengébb társaimat. Januárban például új csapatot szerveztem Ez a csapat azelőtt alig 30 métert haladt előre havonta. Az első négy napon már 11 métert hajtottunk ki s ha ezt a nívót tartani tudjuk, meglesz a havi 120 méter. Én azonban úgy érzem, hogy még mindig keveset tettem. Ha jobban osztanám be az időmet, sokkal több dolgozónak adhatnám át tapasztalataimat. Komló is azok közé a bányák közé tartozik, amelyek januárban csúfosan elmaradtak és kemény munkával kell behozniuk az elmaradást. Ígérem, minden erőmmel azon leszek, hogy a feltárás meggyorsításával, munkamódszerem átadásával hozzájáruljak, ahhoz, hogy bányánkban nyoma se maradjon ennek a szégyenletes elmaradásnak. (A február 74 Mnyászi konferencen elhangzott felszólalásokból) SZABAD NÉPHÉTFŐ, 1953 FEBRUÁR 9 Azoljabbult a Kohászati Bokrosok Szakszervesete A Kohászati Dolgozók Szakszervezete vasárnap tartotta alakuló küldöttközgyűlését a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének kultúrházában. Az alakuló küldöttközgyűlésen megjelent Zsofinyecz Mihály kohászati miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. Mekis József, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke megnyitó beszédében arról szólt: mi tette szükségessé a kohászati dolgozók önálló szakszervezetének megalakulását. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete — amelyhez eddig a kohászati dolgozók is tartoztak — már nem tudott kielégítően foglalkozni a kohászok problémáival. A kohászati minisztérium megalakulása pedig még inkább szükségessé tette az önálló kohászszakszervezet létrehozását. Az új szakszervezet eredményesebben tud majd küzdeni a kohászok előtt álló rendkívül nagy feladatok megvalósításáért. A közgyűlés elnökségének és bizottságainak megválasztása után Martin Ferenc, a SZOT titkára ismertette a Kohászati Dolgozók Szakszervezete előtt álló feladatokat. Zsofinyecz Mihály kohászati miniszter a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és Rákossi Mátyás elitárs üdvözletét tolmácsolta. — Az újonnan megalakuló szakszervezet és annak vezetősége — mondotta — csak akkor tud jó munkát végezni, ha megköveteli a szakszervezeti funkcionáriusoktól a párt- és a kormányhatározatok végrehajtását. De emellett szükséges az is, hogy a szakszervezet a kohászokra váró nagy feladatok megoldása érdekében szorosan együttműködjék a kohászati minisztériummal. Ez a szoros együttműködés az egyik fontos feltétele annak, hogy a szakszervezet és az egész kohászat eleget tegyen a párt által kitűzött feladatoknak, hogy 1953. évi tervünket teljesítsük és túlteljesítsük. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese felszólalásában arról beszélt, hogy a párt várja az új szakszervezet segítségét a kohászati előtt álló országos jelentőségű feladatok megoldásában. A szakszervezetnek tovább kell fejlesztenie a munkaverseny eddigi eredményeit. Hivatkozott azokra a kimagasló teljesítményekre, amelyeket 1949-ben a sztálini műszakon a sztahanovisták elértek Az új szakszervezet egyik legdöntőbb feladata lesz, hogy e hagyományokra támaszkodva, s ezeket továbbfejlesztve, kiszélesítse a munkaversenyt a kohászati üzemekben. Bási Lajos, a Diósgyőri Kohászati Üzemek VB-elnöke azokról a hiányosságokról beszélt, amelyek üzemében a szakszervezeti munkában mutatkoznak. A szakszervezeti aktívák és a műszaki vezetőség között nem kielégítő a kapcsolat, az aktívák nem veszik eléggé igénybe a műszaki vezetők segítségét. A hozzászólások után a küldöttek megválasztották a szakszervezet központi vezetőségét és ellenőrző bizottságát, majd határozati javaslatot fogadtak el. A küldöttek a magyar kohászati dolgozók nevében levelet intéznek Rákosi Mátyás elvtárshoz Az alakuló küldöttközgyűlés után a Kohászati Dolgozóik Szakszervezetének központi vezetősége megtartotta első ülését. A szakszervezet elnökévé Martin Ferencet, titkárává Virizdai Gyulát választották meg. Két vasmegyei község párosversenye a gyors beadásért Mintegy két héttel ezelőtt azok a dolgozó parasztok, akik példás beadásuk jutalmaként Pakádon üdültek, versenyfelhívást intéztek az ország dolgozó parasztságához. Ennek hatására a községek egymás után kelnek versenyre egymással, s vállalják, hogy határidő előtt teljesítik az idei begyűjtést, rendezik a tavalyi hátralékokat. Vas megyében Csehimindszent és Csehi községek is párosverseny-szerződést kötöttek egymással. Elhatározták, hogy április 4-re, hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulójára teljesítik a baromfi- és tojásbeadás első félévi tervét. Kibontakozik a párosverseny a dolgozó parasztok között is: Csehimindszenten 48, Csehin pedig 80 egyénileg dolgozó paraszt kötött párosverseny-szerződést. Csehimindszenten a beadásban és a felvilágosító munkában egyaránt kitűnt Kántor György négyholdas dolgozó paraszt, aki máris teljesítette az első negyedévi tojás- és baromfibeadást. Kovács János ötholdas dolgozó paraszt már annyi baromfit vitt az átvevőhelyre, hogy hamarosan elmondhatja: egész évi kötelezettségének eleget tett. Csehi község dolgozó parasztsága pedig azzal büszkélkedik: 140 százalékra teljesítette már a baromfibeadás első félévi tervét. A két szomszédos község tanácsa napról napra figyelemmel kíséri a versenyt, népszerűsíti a beadásban kitűnt dolgozó parasztokat. De a tanács sem Csehimindszenten, sem Csehiben nem figyelt fel arra, hogy veszélyben van az ígéret teljesítése, mert bár a baromfibeadás jól halad , a tojásbeadás üteme mindkét helyen lassú. Csehimindszent eddig 14, Csehi pedig mindössze 7 százalékra teljesítette a tojásbeadás félévi tervét. A hátralévő hetekben a két községi tanács, s a két község dolgozó parasztsága különösen a tojásbeadásra fordítson gondot, mert most ettől függ, hogy Csehi is, Csehimindszent is teljesítse fogadalmát, s az is, hogy melyik község kerül ki győztesen a párosversenyből. Földművesszövetkezeti áruház nyílt Csongrádon Vasárnap nyit meg Csongrádon a megye legnagyobb földművesszövetkezeti áruháza. A megnyitó ünnepségen Nánási László, a SZÖVOSZ főtitkárhelyettese beszélt Hangsúlyozta, hogy pártunk és népi demokratikus kormányunk a korszerű szövetkezeti boltok és áruházak széles hálózatán keresztül nagy választékban juttatja el a jó mínőségű árukat a falusi dolgozókhoz. A földművesszövetkezeti kiskereskedelmi hálózatban jelenleg mintegy 50 korszerű áruház, 656 kisáruház és sakk szaküzlet áll a dolgozó parasztság rendelkezésére. A megnyitóbeszéd után az összegyűltek megtekintették a hatalmas, korszerű áruházat, amelyben a legkülönbözőbb iparcikkek, textianyagok, készruhák, porcelán- és üvegáruk, könyvek, gyermekjátékok, fűszeráruk stb. kaphatók nagy választékban. Már az első napon, vasárnap többszáz dolgozó paraszt vásárolt az új földművesszövevezeti áruházban. (MTI). « MEGJEGYZÉSEK ♦ Rossz ötletek a SZOT műsorfüzeteiben A SZOT kultúrnevelési osztálya műsorfüzeteket ad ki, hogy az üzemi kulturális munkát támogassa. E füzetekben vannak helyes, hasznos szép dolgok is. Vannak komoly hibák is. De a műsorszerkesztési csoport ezt nem hiszi el, szerinte ezek a kiadványok hónapról hónapra színvonalasabbak, úgy emelkednek, alkat a magasba futó lépcső. Mi az igazság? Hova vezet a lépcső? A SZOT kultúrnevelési osztálya az említett füzetekben rigmusokat is ad ki, amelyekben kevés a köszönet. El kell azonban ismerni, hogy e rigmusok nagyon «praktikusak»: egy kis név-behelyettesítés és máris kész e minden üzemre ráhúzható versike. Az egyik rigmus például így hangzik: (Béres) szaktárs vezet a késésben, (Dobos)brigád lemaradt e héten, (Nyerges) elvtárs dúskál a selejtben, (Bakó) szaki fusizásban mester... Az ilyen készen kapott szemellenző valósággal csábít arra, hogy az üzemekben csak neveket keressenek a rigmushoz, de ne nézzék meg, hogy a «Dobos»-brigád miért maradt le, «Nyerges» elvtárs miért csinál selejtet stb., stb. De ez még hagyján. Vannak olyan rigmusok is, amelyek szerint a legény a szerelmese arcát 150 százalékos teljesítménynél csókolhatja meg, a szemét 200 százalékos termelési eredménynél stb. Ilyen ostobaságokhoz, a dolgozók ízlésének, érzéseinek és munkájának ilyen otromba megsértéséhez vezet az állítólag «emelkedő» lépcső. Az efféle rigmusok távol állanak a munkásosztálytól, s nagy a gyanúnk, hogy szerzőik is. A SZOT műsorfüzeteiben «irányvonallá» vált a haladó magyar hagyományok megcsúfolása, kiváló költőink műveinek «átszintee után vagy oda írása». A műsorszerkesztési csoport, úgylátszik, így számol: ha a magyar munkásosztály szereti Vörösmarty Mihályt, nosza adjunk neki valamit belőle — de «modernizálva». S a 9—10. számú kettős füzetben közreadták Lovászy Márton «szabad átírását»: «Gondolatok egy (üzemi) könyvtárban» címmel. A fércmű többek között így hangzik: «A polcokon fenn számos könyv pihen, mit alkotott az ember, az, aki az állatsorból kiemelkedik (jegyezzük bár meg, hogy nem mindenik)». Ugyanennek a füzetnek egyik padi jelenetében Király Dezső szavaltatja szereplőjét — Petőfi «szabadon»: «Talpra veri! Most soha! Add a csókot gyorsan stb. E műalkotást megmutattuk a Ganz Villamossági Gyár kultúrfelelősének, aki csak ennyit mondott: «Ez Petőfi költészetének sárbarántása!» De ha már sár, legyen jó mély — vallja a műsorszerkesztési csoport és a 11—12. számú füzetben Balassi Bálint egyik örökszép végvári versét kínálja a kultúrcsoportnak «vasasoknak való» formában: «Vasasok, mi lehet e széles föld felett szebb dolog ez életnél?... Ellenségei látván, bárhol rátalálván, leleplezik, megrízik, tervteljesitéssel, selejtcsökkentéssel gazokt nyakát kitörik...» A műsorszerkesztési csoport véleménye szerint ezek ötletes írói megoldások. Tudják-e a műsorszerkesztésen, hogy honnan származik ez az «ötlet»? Tudják-e, hogy hol szokás a «Hamet»-et, a «Háború és béke»-t, s a klasszikus irodalom más remekeit vicclapok számára átírni? Ha nem tudják , megmondjuk: a mai Amerikáiban. Talán mégis jobb volna a fenti ötletről lemondani. Jurmics László TANÁCSAINK ÉLETÉBŐL A tanács tagjaiból alakított állandó bizottságok, s aktivistáik munkája biztosítja, hogy a dolgozóik tevékenyen részt vegyenek a tanács ügyeinek intézésében, s ellenőrizzék az államapparátus helyi szerveinek munkáját. Az állandó bizottságok eleven összekötő kapcsok a tanács, s a dolgozó tömegek között, ők ellenőrzik a végrehajtó bizottság osztályainak munkáit, közvetítik a dolgozók észrevételeit, kívánságait, javaslatait és mozgósítják a lakosság széles rétegeit a feladatok megvalósítására. Ahol jól dolgoznak az állandó bizottságok, ott napról napra erősödik a tanács tömegkapcsolata. A budapesti IV. kerületi tanács munkája is ezt bizonyítja. Az elmúlt néhány hónap alatt sokat javult az újpesti tanács állandó bizottságainak munkája. Már több mint kétezer aktivistájuk van. A dolgozók között rendszeresen végeznek felvilágosító munkát s ellenőrzik a feladatok- végrehajtását. Eredményesebbé teszi az újpesti tanács munkáját például az, hogy az állandó bizottságok, s aktivistáik a tanácsülés egy-egy fontos napirendi pontját előre megbeszélik a kerület dolgozóival, s a tanácstagok a dolgozók jó javaslatait tolmácsolják a farmosnak. Így aztán színvonalasabb a tanácsülés, a tanácstagok alaposabban tudnak hozzászólni a problémákhoz, és sok hasznos javaslatot terjesztenek elő. A legutóbbi tanácsülésen például 37 javaslat hangzott el. Különösen jól dolgozik a tanács ipari állandó bizottsága. Minden tagja sok javaslattal, kezdeményezéssel segíti elő a feladatok megvalósítását. Az ipari állandó bizottság mellett tíz albizottság működik, s ezek 160 aktívát foglalkoztatnak. Minden albizottságnak megvan a maga speciális feladata, az egyik a hulladékanyag gyűjtésével foglalkozik, a másik a munkaerő kérdésével, s így tovább. Nemrég alakult meg a rejtett tartalékokat feltáró albizottság. Munkájának máris komoly eredményei vannak. Az idén januárban például csaknem 100.000 forint értékű használaton kívüli gépet, faáru-anyagot, félkész bútoralkatrészeket és sok egyéb hasznos anyagokat kutattak fel. Az állandó bizottság és az albizottságok nagy segítséget nyújtanak a tanács ipari osztályának is. Tébényi Jenő, az ipari állandó bizottság elnöke jól irányítja a bizottság munkáját. Rendszeresen tartanak értekezleteket, megbeszélik a feladatokat. Az eredmények rendszeres értékelése még jobb munkára lelkesíti az állandó bizottság tagjait. Az újpesti tanács jó tömegkapcsolatát mutatja a széleskörű társadalmi munka is. Az állandó bizottságok, s a dolgozók kezdeményezésére társadalmi munkával utcákat hoznak rendbe, tereket salakoznak, s javítják a vízvezetékhálózatot. Az ősszel például a Fülek-utcában és a Fóti-úton hozták rendbe a vízvezetéket, az utca lakói önkéntes munkával maguk ásták ki az árkot, s fektették le az új vízvezetékcsöveket. Ugyancsak tavaly augusztusban a kerület dolgozói strandfürdőt építettek a Dunaparton. A felszabadulás előtt nem engedték itt a dolgozókat fürödni. A dolgozók kérésére a tanács megszervezte a szabadfürdő építését. Sokezer ember vett részt ebben a munkában. Előfordult, hogy vasárnaponkint négy-ötszázan is dolgoztak. Ez csak néhány kiragadott példa Az újpesti dolgozók tavaly csaknem negyedmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek, ennyit takarítottak meg népgazdaságunknak, így szépítik, fejlesztik városukat a tanács vezetésével a IV. kerület dolgozói. Az újpesti tanárs aktivistái Készüljenek fel annnesok is a tavaszi munkára A tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról szóló minisztertanácsi határozat községi tanácsaink feladatává teszi a mezőgazdasági munkák irányítását és ellenőrzését. A tanácsok gondoskodjanak arról, hogy a termelőszövetkezetek s az egyénileg dolgozó parasztok megvalósítják a növénytermelés tervét. A nagyobb terméshozam elérésének elengedhetetlen feltétele, hogy tanácsaink jól felkészüljenek a tavaszi munkára. Már most ellenőrizzék, hogy megvan-e a szükséges vetőmag, gondoskodjanak a fogatok jó kihasználásáról, szervezzék meg a tavaszi munka menetét és ismertessék meg a dolgozó parasztokkal a fejlett agrotechnikát. Jó eredményeket ért el eddig a tavaszi munka előkészítésében a szolnok megyei Fegyvernek község tanácsa. A községben már kijavították a vetőgépeket, az ekéket, a boronákat és más mezőgazdasági szerszámokat. A tanácstagok s a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai minden egyes vetőgép kijavítását ellenőrizték. Számbavették a fogatokat és megállapították, hogy egy-egy fogat hány holdon végzi majd el a szántást, vetést. Gondoskodott a tanács a vadvizek elvezetéséről is. Csaknem háromszáz hold szántóföldet mentesítettek a vadvizektől. A mezőgazdasági állandó bizottság és nyolcvan aktivistája széleskörű felvilágosító munkát végez a tavaszi munka érdekében. A község dolgozó parasztjai ősszel mindössze 70 százalékra végezték el a mélyszántást. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai felkeresték azokat a dolgozó parasztokat, akik elmaradtak a mélyszántástól. Munkájuk eredményeként a dolgozó parasztok tovább folytatták a munkát s januárban 643 holdat felszántottak Segítették a tavaszi mezőgazdasági munkák jó előkészítését az esti szaktanfolyamok. A községben három tanfolyam indult a fejlett agrotechnikai módszerek ismertetésére. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai fáradságot nem ismerve jártak a dolgozó parasztokhoz, megmagyarázták nekik a szaktanfolyam jelentőségét. A fejlett agrotechnika iránt nagyon érdeklődtek a dolgozó parasztok, egy-egy előadáson 60— 70-en is megjelentek. A tanfolyamok kezdete óta a községben 104 dolgozó parasztcsalád lépett be a helyi Kossuth és Vörös Csillag termelőszövetkezetbe és 17 családdal új I. típusú termelőszövetkezeti csoport is alakult. A fegyverneki tanács azonban nem tett hathatós intézkedéseket, hogy a vetőmaggal nem rendelkező dolgozó parasztok haladéktalanul beszerezzék vetőmagszükségletüket. Kiss Béla, a tanács titkára azt mondotta: «Nem lesz itt semmi baj, előkaparják majd a vetőmagot a dolgozó parasztok, amikorra szükség lesz rá». Az igaz, hogy a vetőmagról a dolgozó parasztoknak maguknak kell gondoskodniuk, de ha a tanács nem ellenőrzi idejében mit csinálnak, könnyen bajok támadhatnak a vetéskor. Márpedig a tavaszi vetés ideje erősen közeleg, nincs sok idő a késlekedésre. Február 27-én kezdődik a magyar szakszervezetek XVIL kongresszusa A Szakszervezetek Országos Tanácsának hatodik teljes ülése 1953 február 27-re hívta össze a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusát. A háromnapos tanácskozáson húsz szakszervezet részéről 630 küldött képviseli a magyar szervezett dolgozókat. Az élenjáró szovjet szakszervezetek küldöttsége mellett sok más ország szakszervezetének képviselői is várhatók a kongresszusra. A kongresszuson Kristóf István, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára számol be a XVII. kongresszus óta végzett munkáról és a szakszervezetek további feladatairól. Külön napirendi pontként tárgyalja meg a kongresszusi szakszervezetek feladatait a munka- és egészségvédelem, valamint a társadalombiztosítás terén. Sor kerül a szakszervezetek alapszabályainak módosítására is. Végül megválasztják a kongreszszuson a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az ellenőrző bizottság tagjait. Sokezer üzemben, műhelyben és munkahelyen a dolgozók tízezrei vitatták meg a határozati javaslat tervezetét és tettek javaslatokat.ly módon a szervezett dolgozók széles tömegei nemcsak küldötteik útján, hanem személyesjavaslataikkal közvetlenül is részt vesznek a kongresszus munkájában. (MTI) Pest megyei békeharcosok találkozója • Vasárnap délelőtt a pest megyei tanács közgyűlési termében találkozóra gyűltek össze Pest megye élenjáró értelmiségibékeharcosai: tudósok, egyetemi tanárok, orvosok, pedagógusok, agronómusok, hogy megbeszéljék feladataikat a békéért vívott harcban. Megjelent a találkozón Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára. Kolbai Károly egyetemi tanár megnyitó szavai után Józsa Ferencné, ceglédi általános iskolai tanítónő, a népek bécsi békekongresszusán résztvett magyar küldöttség tagja tartott beszámolót . Az a tény, hogy a kongresszuson 75 mérnök, 94 pedagógus, 189 író és költő volt jelen, azt bizonyítja, hogy az értelmiségiek átérzik a béke fenntartásának és megőrzésének fontosságát — mondotta. Arról beszélt ezután, hogy a magyar értelmiségre fontos szerep vár népünk békeharcában. Számos hozzászólás után a találkozó részvevői határozatot fogadtak el, amelyben ígéretet tesznek, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a béke védelmében. (MTI)