Szabad Nép, 1953. július (11. évfolyam, 182-212. szám)

1953-07-03 / 184. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1953 JULIUS 3 A DOLGOZÓK A JÓLÉT MEGTEREMTŐI Minden társadalomban, minden országban a dolgozók hozzák létre az élet javait. A mi rendszerünkben azonban a dolgozók nemcsak az anyagi javak alkotásának, ha­nem e javak birtoklásának örömeit is élvez­hetik. A dolgozók saját magu­knak termel­nek. Nálunk a dolgozók joggal tartanak igényt arra, hogy több és jobb munkájuknak szüntelenül hasznát lássák. A napokban dolgozó népünk érthető meg­elégedéssel vette tudomásul azt a hírt, hogy leszállították egyes ruházati cikkek árát. Né­pünk tudja, hogy ez az üzemekben, a földe­ken, a tervezőasztaloknál végzett jó munka eredménye, a termelés növekedésének követ­kezménye volt. A magyar dolgozók sok üzemben úgy válaszoltak erre a hírre, hogy ígéretet tettek a termelés növelésére, az ön­költség csökkentésére, a minőség javítására. Az üzemek dolgozói ezzel a mostani­­árle­szállításból azt a­ helyes következtetést von­ták le, hogy életnívójuk további javításának is ez az útja: a jó munka, a termelés ered­ményeinek fokozása. Mikor a dolgozók erre ígéretet tettek, ezt az ígéretet nem másnak, hanem saját maguknak tették, hiszen ígéretük teljesítésének saját maguk lesznek haszonél­vezői. A központi és megyei lapok beszá­molnak arról, hogy az üzemekben örömmel fogadták az árleszállítás hírét. Természete­sen minden dolgozó család számára örömet jelentett, hogy csökkentek az árak, hogy ugyanannyi pénzből ezután több ruhát, cipőt, szövetet tudnak vásárolni. A «Szabad Ifjú­ság» című lap például leírja, hogy a MÁVAG dolgozói miként vélekedtek az árleszállítás­ról. A tudósítás általában helyesen értékeli e fontos intézkedés hatását. Annál helytele­nebb azonban az újságcikk befejező része. Eszerint az egyik ifjúmunkás «az egész or­szág népe véleményét fejezte ki», mikor a róluk való gondoskodás köszöneteként to­vábbi jó munkát ígért. Ez így nem helyes. Tártunk és kormányunk ezért a lépésért nem tart igényt semmiféle köszönetre és di­cséretre. Az árleszállítás nem ajándék a dol­gozó népnek, hanem magától értetődő, ter­mészetes gyümölcse a nép szorgalmas, jó munkájának. A dolgozó nép termeli és teszi olcsóbbá a termékeket, a dolgozó nép jó munkája teszi lehetővé az árleszállítást is. Az árleszállítás nem lett volna lehetséges, ha például a MÁVAG dolgozói nem készítettek volna sok mozdonyt, lokomobilt, darut és más gépeket, berendezéseket, ha az üzemek dolgozói nem termeltek volna ezernyi­ kü­lönböző árut egyre­ nagyobb tömegben. A magyar nép szorgalmas, jó munkája, az ipari munkások áldozatkészsége, dolgozó pa­rasztságunk szorgalma, értelmiségünk tehet­sége hozta létre jelentős alkotásainkat, Sztálinvárost, az inotai November 7 Erő­művet, mindazt, amire ma büszke az or­szág, s aminek az ország lakossága egyre fokozottabb mértékben látja hasznát. A párt összefogja a dolgozó nép erőit, irányítja a jobb jövő megteremtésére, de ezért — hiva­tása betöltéséért — nem vár köszönetet a néptől. Ellenkezőleg, a párt mond köszöne­tet a dolgozó népnek kitartó, szívós, lelkes munkájáért. Népi demokráciánkban a termelőmunka nagy megbecsülésben részesül. Sok könyv, folyóirat, újság foglalkozik magával a ter­meléssel, sok szó esik a termékek minőségé­ről, az önköltségről, a takarékosságról, a munkafegyelemről. Ezek látszólag csak gazdasági kérdések, de valójában ennél sok­kal többet jelentenek: ezek a kérdések minden dolgozónk mindennapi életének fontos kérdései. Nálunk a termelés színvo­nala és a dolgozó nép életének színvonala — szorosan összefüggő kérdések. Az ará­­nyosság a nép jólétének foka és a termelés eredményei között így alakul ki: több, ol­csóbb termelés — több, olcsóbb ruhái, cipő, lakás, kevesebb selejt — jobb minőségű cik­kek. A termelés egyenletessége, ütemessége például nemcsak az üzemekben jelent ki­egyensúlyozottabb, nyugodtabb munkát, ha­nem egyben nagyobb nyugalmat, szilárd­ságot jelent egész életünkben, a dolgozók biz­tosabban számíthatnak igényeik kielégítésére. Az árleszállítás hírének helyeslő fogadta­tása útmutatás arra, hogy továbbra is, ezen az úton, dolgozó népünk életének fokozatos megjavítása útján kell járnunk. Ehhez az szük­séges, hogy népgazdaságunk valamennyi ága harmonikusan, arányosan fejlődjön. Nin­csen olyan iparág vagy üzem, nincsen olyan lavi, gépállomás vagy termelőszövetkezet, amelynek jó munkája ne jelentene komoly hozzájárulást a dolgozó nép jólétének növe­kedéséhez. Ezt a célt szolgálják a bánya fa­­lából leomló szén tonnái, ezt a nagykohókból és kemencékből kiömlő vas és acél, ezt a magyar gyárak kapuján kigördülő automobi­lok és természetesen a ruházati és élelmicik­kek egyre nagyobb tömege. Minden műhely­ben, minden aknán, minden marliakemence mellett, minden irodában, laboratóriumban, minden faluban, a dolgozók maguk kovácsol­ják gondtalanabb életüket. A dolgozó ember tehát nálunk jó munká­jával jobb életet teremt saját m­aga szá­mára. Erősítsük meg üzemeinkben, bá­nyáinkban, állami gazdaságainkban, ter­­melőszövetkezeteinkben a munkafegyelmet, a fontosságot, a termelés állandó növeke­désének ezt a fontos feltételét. A mostani árleszállítások és a további intézkedések ki­látásai tegyék tudatosabbá ezt a fegyelmet, ezt a meggyőződést dolgozóinkban. Tegyük olcsóbbá a termelést, csökkentsük a termékek önköltségét, hogy mind nagyobb összegeket és mind több anyagot szabadít­hassunk fel más termékek gyártására. Gazdálkodjunk takarékosan, beosztóan az anyaggal, hogy ugyanannyi anyagból helye­sebb felhasználással több terméket tudjunk előállítani. Ne menjen veszendőbe egyetlen gramm anyag sem, ne vonjunk el semmit abból, amit saját magunk jólétére fordíthatunk. A termékek minőségét is állandóan javíta­nunk kell, nagyobb gondot kell rá fordíta­nunk, mint eddig. Rajtunk múlik, hogy a jövőben elsőrendű minőségű közszükségleti cikkeket vásárolhassanak a dolgozók az üzletekben és hibátlan, kiváló minőségű gé­peken dolgozhassanak munkásaink, paraszt­jaink, jó minőségű árukért fontos, jó minőségű cikkeket hozhassunk be külföldről. Végezzük el gyorsan, drága gabonánkat -­ szemveszteségtől óvva, az aratást és csép­lést, tegyük a tarlóhántással és másodverés­­sel még termékenyebbé szántóföldjeinket, hogy minél ízletesebb legyen kenyerünk, mi­nél elevenebb az áruforgalom falu és város között. A dolgozó nép állandó, jó munkája — ez az alapja a dolgozó nép életszínvonal állandó emelkedésének. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk sa­ját magának termel, mindennap sajátmaga gondoskodik jólétének növekedéséről. Ma ül össze az új országgyűlés Mint már jelentettük, a Népköztársaság El­­é választott országgyűlést. Az új országgyűlé­­neki Tanácsa összehívta a május 17-én meg- s ma délelőtt 10 órakor kezdi meg munkáját. Lemondott a kormány ,a Magyar Távirati Iroda jelenti. A Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa július 2. napján tartott ülésén az alkot­mányos elveknek megfelelően elhatározta lemondását. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a mi­nisztertanács lemondását tudomásul vette és az új minisztertanács megválasztásáig az ügyek ideiglenes vitelével a most lemondott minisztertanácsot megbízta. Az új minisztertanácsot az 1953 július 3. napjára összehívott új országgyűlés választ­ja meg. Megjelent magyar nyelven V. I. Lenin Műveinek 32. kötete A Szikra kiadásában 50 ezer példányban megjelent magyar nyelven V. I. Lenin mű­veinek 32. kötete. Ez a kötet azokat a mű­veket tartalmazza, amelyeket­ V. I. Lenin 1920 december 30 és 1921 augusztus 14 kö­zött írt. Ezek a művek megmutatják, hogyan ve­zette Lenin a Bolsevik Pártot és a szovjet államot a hadikommunizmus politikájáról az új gazdasági politikára való átmenet idő­szakában. Ebben a kötetben szerepelnek Leninnek a szakszervezetekről mondott beszédei és cik­kei. A könyv jelentős része Leninnek azo­kat az előadói beszédeit, felsorolásait, hatá­rozati javaslatait tartalmazza, amelyeket az OK(b)P X. kongresszusán mondott el, ille­tőleg terjesztett be. A kötetben jelenik meg Lenin ismert brosúrája: «A terményadóról (Az új politika jelentősége és feltételei)». Számos beszéd és dokumentum Leninnek azt a munkásságát tárja fel, amelyet az ál­lamapparátus megszilárdításáért és azért fejtett ki, hogy a dolgozók nagy tömegeit bevonják az államigazgatásba és megtanít­sák az államigazgatás munkájára. E kötetben jelennek meg Leninnek a Kommunista Internacionálé III. kongresszu­sán mondott beszédei. (MTI) ­ Felkészültek a malmok az új gabona őrlésére A malmok dolgozói jól felkészültek a gazdag termés­ okozta nagyobb feladataikra, mert tudják: a dolgozó parasztság munkája után rajtuk múlik, hogy mihamarabb a dol­gozók asztalára kerüljön az új gabonából készült friss kenyér. Az első gabona beérke­zésekor mindenütt azonnal megindulhatnak a malmok, s az érkezéstől számított 12 órán belül liszt lesz az első szállítású új búzából. Több olyan községben, ahol malom nincs, a­­Malomipari Egyesülések cseretelepeket ál­lítottak fel, hogy a dolgozó parasztok hely­ben cserélhessék ki búzájukat lisztre. Több megyében a meglévő malmok mellé még kisebb ta­rtalékmalmokat is üzembe helyez­tek. . A tartalékmalmok üzembehelyezésén kívül országszerte több nagyobb malmot korsze­rűsítettek. A budai malomnak, a putnoki és gyöngyösi malomnak is lényegében csak az épülete maradt a régi­ó egész berendezé­sét,­­gépi felszerelését korszerűbbre cserél­ték. Ezek is hozzájárulnak majd a liszt mi­nőségének további javításához. Sok malom­ban őrlik majd a 4­ 60 forintos nullás lisztet. Egyedül a Gizella-malom már az első hé­ten annyi finomlisztet őröl — ha folyama­tosan kapja az új búzát — amennyi 1.000.000 ember egyheti szükséglete. Ugyan­akkor kenyérlisztet is készítenek­. Az ország lakossága bőségesen el lesz látva tiszttel. A tavalyi hibákon okulva, a malmok meg­gyorsítják a gabona átvételét. A dolgozó parasztság számára nagyobb vá­­lasztékot is biztosítanak; az őrlető kívánsága szerint őrlik búzából és rozsból is a kétféle minőségű kenyérlisztet és ugyancsak kétfajta minőségű finomlisztet. (MTI) - A hajdúszoboszlói üdülőkben Hajdúszoboszló, július 2. Májusban kezdődött meg a nyári üdülés Hajdúszoboszlón és azóta minden csütörtökön hozza a vonat a pihenésre vágyó dolgozókat. Csütörtökön ismét csaknem hatszázan érkez­tek a szépen rendbentartott üdülőkbe. A do­rogi bányászok üdülőibe ezen a napon 50 bá­nyász érkezett. Köztük Szén István, Marlók József, Ábrahám Zoltán, Izsó János és Kol­lár Mihály sztahanovista vájárok. Hajdúszoboszlónak szép környéke van. A gyógyfürdő előtti ligetes parkban gyönyörű szabadtéri színpad áll, a fürdő területéhez tó tartozik, amelyen a nyaralók sokat csónakáz­nak. Minden üdülőben van könyvtár, asztali­teniszfelszerelés, sok újság és folyóirat. Az üdülők dolgozói igyekeznek minél kellemeseb­bé, szebbé tenni a nyaralók itt töltött napjait. Az elméleti munka megjavításának fontos feltétele: a propagandisták helyes kivá­logatása (2. oldal) A «Szabad Nép» postájából (2. oldal) A közös szérű Bakonyoszlopon (2. oldal) Őrlési kedvezmény a dolgozó paraszt­ságnak (2. oldal) A magyar dolgozók megbélyegzik a béke ellenségeinek berlini provokációját — Tiltakozó gyűlések az üzemekben (3. oldal) ÚJ A MAI SZÁMBAN Wilhelm Pieck elvtárs cikke a Német De­mokratikus Köztársaság új politikai irányvonalának megvalósításáról (3. oldal) Max Reimann elvtárs beszéde a bonni parlamentben (3. oldal) Párizsi telefonjelen­tésünk: Laniel sem tudja eltüntetni a reakciós kormánypo­litika előtt tornyosuló nehézségeket (3. oldal) Sir Sahib Szing Sokhi nyilatkozata Indiáról, az indiai kormány politikájáról, magyarországi benyomásairól (4. oldal) A koreai sajtó az Egyesült Államoknak a koreai kérdésben elfoglalt álláspont­járól (4. oldal) Az amerikaiak hallgatólagos beleegyezé­sével egyre nagyobb méreteket ölt a kínai hadifoglyok erőszakos visszatar­tása (4. oldal) HAZÁNK EGY NAPJA Az aratás-cséplés tapasztalatai Bács megyében (Tudósítónktól.) Bács megyében az elmúlt napokban az őszi árpa után megyeszerte hozzáfogtak a rozs és a búza betakarításához is. Néhány nappal ezelőtt több járás és község azt je­lentette a megyei tanácsnak, hogy a határ­ban levágták az ősziárpát, befejezéshez kö­zeledik a rozs aratása,­­ az ősziárpát több­­helyütt már csépelik is. A megyei tanács eddig nem volt elég tájékozott arról, ho­gyan halad az aratás. Ahelyett, hogy a helyszínen ellenőrizte, segítette volna a ta­nácsok és a gépállomások munkáját, ma­­gukra hagyta őket. A megyei tanács mező­­gazdasági osztályának és a gépállomások megyei igazgatóságának több tagja most a helyszínen vizsgálta meg a munkát. Az el­lenőrzés sok hasznos­­ tapasztalatot hozott felszínre. A megyében a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek tagjai mindenütt azt újságolják, hogy várakozáson­ felül fizet a gabona. Megszokott jelenség, hogy egy-egy hold őszi árpa 22—24 mázsa termést ad. Apostagon például elcsépelték az őszi árpá­t­ B. Kovács Lajos 15 holdas dolgozó paraszt egy holdról 22 mázsa 80 kiló árpát takarí­tott be, Paulik Dániel pedig 24 mázsát. A f­ü­löpsz­állási Vörös Csill­ag termelőszövetke­zet is 24 mázsa 47 kiló őszi árpát takarított be holdanként. De nemcsak az ősziárpa, ha­nem a rozs is bőven jutalmazza a szorgal­mas munkát. A gazdag termés láttán a gabonatáblákon még naplemente után is vidáman, bizakodóan dolgoznak az aratók. Egyes községi tanácsok eredményesen segí­tik az egyénileg dolgozó parasztokat. Lajos­­miz­se határában a tanács még az aratás kez­dete előtt 13 helyen tűzőrsék­et és a gabona érését figyelő szolgálatot szervezett. Amikor egy dolgozó parasztnak beérett a gabonája, nyomban értesítik őt, hogy megkezdheti az aratást. Jól is halad a munka Lajosmizsén: 5762 hold rozsból már alig néhány hold vágatlan. S a lajosmizsei dolgozó parasztok a tar­óhántás­sal és a másodvetéssel sem késlekednek. A másodvetés tervének is már több mint felét teljesítették. Kunadacson­yi tanácsnak arra is volt gond­ja, hogy az aratás-csép­­ésre rendbehozza a dűlőutakat. A dűlőutakon ugyanis a soűk eső miatt több helyen nagy tócsa keletkezett, s ez nehezítette a közlekedést. A tanács kitisz­­títtatta a vízlevezető árkokat, s három át­­eresztőhidat is építtetett. A víz gyorsan el­folyt, s az utak most már megrakott kocsikkal is járhatók. Az ellenőrzés megállapította azt­­is, hogy még gyorsabban menne az aratás, ha a gépállomások még jobban kihasználnák a kombájnokat és az aratógépeket. A megyei gépállomások kombájnjainak eddigi teljesít­ménye még az átlagos, tíz holdat sem éri­­el. Nem jobb az aratógépek teljesítménye sem. Egyes gépállomásokon nagy fejetlenség, ha­nyagság uralkodik. A kerekegyházi gépállo­más udvarán két hete áll ki ja vitat­la­nu­l egy kombájn.­ Balogh Lajos, a gépállomás főgé­pésze néhányszor telefonált a megyére, még a gépállomások főigazgatóságára is, de nem kapott segítséget. A kombájn ma sem dolgoz­hat, mert még mindig hiányzik róla a vitor­lát meghajtó lánc. Több gépállomá­son a pártszervezet és a politikai helyettes munkájának alig van nyoma. Siskó György, kerekegyházi politikai helyet­tes, már ötödik napja nem ment a gépállo­más tájékára sem. Amint kiderült, Siskó azért nem ér rá erre, mert apósánál a rozsot arat­ta. Szabadszálláson a kombájnosokkal és az aratógép vezetőkkel senki sem foglalkozik. Az új­ságok és a versenyhíradók halomra gyűl­nek a gépállomás irodájában, a földeken pe­dig a dolgozók napokig nem látnak nyom­tatott betűt. Hasznos volt az ellenőrzés. A bácsme­­gyei tanács dolgozói megbeszélték a tapasz­talatokat és azon igyekeznek, hogy a jó mód­szerek széleskörű ismertetésével és a hibák kijavításával megyeszerte meggyorsítsák a bőségesnek ígérkező gabonatermés betakarí­tását. Egy állami áruházban Budapest, július 2. Nagy csomagokkal, vidám arccal jönnek kifelé a dolgozók a Magyar Divatcsarnok Állami Áruház kapuján. Az áruház osztályain az eladók alig győzik kiszolgálni a­ sok ve­­vet, akik most nagy kedvvel vásárolnak a le­szállított árú ruhákból, cipőkből, textilanya­­gokból. A cipőosztály is tele van vásárlókkal. Ko­­petty Mártonná éppen most választ ki ma­gának húgával, Tóth Magdával együtt egy­­egy pár egyforma bőrszandált. «118 forintba kerül — mondja örömmel Kopettyné né­hány napja még jóval magasabb volt az ára. Kislányomnak is akarok egy szoknyáravaló kartont venni. Ennek is leszállították az árát». Abból a szandáltípusból, amit Kopettyné vásárolt, az áruház másfél óra alatt 102 pá­rat adott el. Igen sokan vásároltak 123 fo­rintról 75 forintra leszállított áru - vászon­szandált is. Néhány óra alatt 132 pár fogyott el azokból a gyermekcipőkből, amelyeknek 15 —20—30 forinttal lett olcsóbb az ára. Az áruház selyemosztályán nagy érdeklő­déssel nézegetik a dolgozók a szép, könnyű emprime-anyagokat, amelyeknek ára 79 fo­rint helyett most 69 forint méterenként. De nemcsak nézegetik: másfél óra alatt 80 mé­ter selyemanyagot vásároltak. Nagy munkában a konzervgyárak Konzervgyárainkban egész éven át folyik a termelés, ezekben a hetekben azonban, amikor a földeken és a veteményeskertekben országszerte beérik az új zöldség- és gyü­mölcstermés , a konzervgyárak dolgozóinak különösen megszaporodik munkájuk. A falvakból tehervagonok és autók százai hozzák az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek, egyénileg dolgozó parasztok földjé­nek termését. A Budapesti Konzervgyárban például csütörtökön 7100 — az idei termés­ből eddig összesen­ már 104.800 kiló — málna érkezett. 8000 kiló meggyet, nagymennyiségű egres­, cseresznyét és zöldborsót szállítottak ide ezen a napon. Csütörtökig már többszáz­ezer üveg idei zöldborsóból készült készételt gyártottak. Tegnap megérkezett az első sár­gabarack- és almaszállítmány is. Az idén különösen bő termés ígérkezik , s konzervgyáraink fel is készültek, a vár­­hd­ó nagy munkára. Í Mik üzemben tovább fejlesztették az eddig kézzel végzett munká­im és m­itok gépesítését. A legtöbb gyárat ellátták például meggyszárítógéppel, amely­nek szerkezetét az idén tökéletesítették. Ebben az évben alkalmazzák első ízben a barackfelező gépet, mely a barackot ketté­választja és kiszedi belőle a magot. Nagy­számú elektromos emelőberendezés és jár­mű kíméli meg a dolgozókat a nehéz fizi­kai munkától, s gyorsítja meg a termelést. A budapesti, kecskeméti, nagykőrösi és sze­gedi konzervgyárakban futószalagszerűen rendezik el a gépeket, hogy a különböző termények feldolgozása a legrövidebb úton történjék. A hatvani konzervgyárban új, korszerű gépeket állítottak munkába — ezek naponta hat vagon zöldségféle feldol­gozásával növelik az üzem termelését. Konzervgyáraink az idén 50 százalékkal több borsót, s ötször annyi paradicsomot tud­nak tartósítani, mint a múlt évben.­­Mély­hűtött áruból a terv szerint kétszer annyi ké­szül, mint tavaly. A gyümölcsök tartósítá­sára tudósaink olyan új konzerváltsze­reket kísérleteztek ki, amelyekkel a gyümölcs táp­­értéke és vitamintartalma csaknem teljesen megőrizhető. Még ebben az évben m­egkez­dik a gyümölcsporok gyártását is. Az Ózdi Kohászati üzemek acélművének I-es martinkemencéjé­­nél dolgozó kollektí­vánk az új év kezdete óta csakis az élenjáró szovjet gyorsolvasztási módszerekkel ol­vasztja az acélt. Ennek köszönhető, hogy az első félévben eredményes, egyenletes, a minőségi követelményeknek megfelelő mun­kát végeztünk, jelentősen túlteljesítettük tér­ é­veinket. Átlagosan 30 perccel rövidítettük az átlagidőt, s ezzel két átépítés között 200 — 250 adaggal több acélt csapoltunk kemen­cénkből. Minél részletesebben megismertük és elsajátítottuk a szovjet acélolvasztárok munkamódszerét, annál több lehetőség tárult fel előttünk marfinkemencénk jobb kihasználá­sára. Most az a célunk, hogy további 35 perc­cel csökkentsük egy-egy adag olvasztását. A gyorsolvasztárnak négy fő munkafolya­matra — a kemence ápolására, a rövid be­rakásra, a helyes tüzelésre és az acél mi­nőségi kikészítésére — kell irányítania min­den fi­gyelm­ét. A gyorsolvasztás tulajdonképpen már a műszak előtt kezdődik. Mi például jóval mű­szakkezdés előtt munkahelyünkön vagyunk. Az előző műszakban dolgozó olvasztártár­­sunkkal közösen megbeszéljük az előző mű­szak tapasztalatait, s ennek alapján az elkö­vetkezendő­ feladatokat. Ezt az időt használ­juk fel arra is, hogy a kemencét alapos vizs­gálat után vegyük át. Ilyenkor tájékozódunk a hulladéktér és öntőcsarnok munkája fe­lől is. Az előretekintő, gondos felkészülés le­hetővé teszi, hogy már az első percben si­keresen avatkozzunk be az éppen soron lévő munkafolyamat elvégzésébe. Az az olvasztár, aki csak az utolsó percekben rohan fel a pó­diumra, s tájékozatlanul áll a kemence elé, az gyakran műszakkezdet után drága perceket is eltölt nekikészülődéssel, kapkod, köny­­nyen meghátrál a nehézségek láttán. A kemence ápolása Ha csapolás közben kezdjük a műszakot, az az első dolgunk, hogy előkészítsük a ke­mencét a következő adag gyorsolvasztására. Még folyik az a cél, amikor már javítjuk a hátsófal és a tűzhíd kimart, megrongálódott részét. Ez két okból is fontos és előnyös: csapoláskor a kemence falára dobott javító­anyag tartósabban odaég, s emeltett időt is nyerünk. Csapolás után a kemencefenék meg­sérült részét hozzuk rendbe. Ha a fenéken a kimaródott gödrökben acél vagy salak ma­rad vissza, ezt még a javítás megkezdése előtt gondosan és tökéletesen eltávolítjuk, majd a gödröket javító anyaggal kitöltjük. Az év elejétől alkalmazzuk ezt a­ módszert. Ma már azok is megértették előnyét, akik an­nak idején húzódoztak, vagy pedig túlzottnak tartották a kemence alapos javítását csapolás után. Beszédes bizonyítékok álltak mellet­tünk: az I-es kemencénél a tervezett havi 48 órás javítási időt felére csökkentettük, a ke­mence élettartamát pedig jelentősen meg­hosszabbítottuk. A berakás A csapolás, és a kemence «futójavítása» után kollektívánk minden erejét a gyors berakásra mozgósítja. Vannak olvasztárok, akik úgy vélik, hogy ez a munkafolyamat kizárólag a berakódarus dolga. Ez a nézet helytelen, mert a berakás ideje és sorrend­je növelheti, vagy csökkentheti a kemence teljesítményét. Az olvasztárnak minden eset­ben személyesen kell irányítania a berakást, hiszen ő ismeri legjobban kemencéjét, neki kell meghatároznia, milyen sorrendben, mikor, melyik ajtón rakják be az anyagot, hogy az a legkorábban beolvadjon. Mi nemcsak a berakást irányítjuk, hanem gondoskodunk arról is, hogy a hulladék fo­lyamatosan kéznél legyen. Az előkészített ócskavasat mindig megnézzük , alkalmas-e a gyors berakásra? Ha a vaskerti munkások össze-vissza, boglyasan rakták meg a bera­kókanalakat, nem sajnáljuk a fáradságot az eligazításra. Értékes perceket nyerünk is­mét, mert az adagolás így gyorsan és si­mán megy, óvjuk a kemence ajtóboltozatát és az oldalfalakat a berakókanalakból kiálló vasdarabok rombolásától. A tüzelés Lehetőleg két daruval rakjuk be a hulla­dékvasat, s a kemencét kezdettől fogva erő­sen sütjük. Amoszov elvtárs tanácsolta ezt nekünk. Meggyőződtünk, hogy ez biztos előnyt jelent. Mikor a berakást elvégeztük, ugyancsak kollektív munkával mindhárom ajtóban megépítjük az úgynevezett védőgá­tat, amely később megakadályozza, hogy a salak vagy az acél kitörjön. Az olvasztárnak ez a legnehezebb munkája, mert még min­dig kézierővel végzi Üzemünkben nem is olyan régen kísérletképpen gázrakógépet ké­szítettek, de az első próbák után tetettek az alkalmazásáról. A védőgátat gyorsan kell építeni, mert a nyitvatartott ajtón hideg le­vegő tódul be, s lehűti a kemencét. Sok ol­vasztár gátépítéskor csökkenti a tüzelést. Kétségtelen, könnyebb így a munka, de a ke­mence hőfokának gyakori változtatása las­sítja a hulladék beolvadását, s ráadásul még a falazatot is rongálja. Akadnak­­ persze olyan olvasztárok is, akik az ellenkező vég­letbe esnek, s nem megfelelő időben váltják a szelepeket. Úgy gondolják, hogy a gyors­olvasztás «titka» az olyan magas hőfok, amely már-már megolvasztja a kemence bol­tozatát és falazatát is.. Az eredmény azon­ban nincs arányban azzal a kárral, melyet a kemence idő előtti tönkretétele okoz Ez tör­tént nálunk a lit-as, a IX-es és az V-ös ke­mencéknél is. A mi munkamódszerünk a következő: a tüzelést tápláló, levegő váltószelepeit (ven­tilátorait) pontos időközönként váltjuk. Mé­rőműszerekkel ellenőrizzük, hogy a kemence mindkét oldalát egyforma hőfokra hevítsük. A tűzfejek és égők rendszeres karbantartá­sával, az égőkre rakodott salak eltávolítá­sával a lángot mindig az acélfürdőre irá­nyítjuk, hogy az égés hatásos és tökéletes legyen. Nagyon fontos, hogy a gyorsolvasztás mindig magabiztosan és előrelátóan csele­kedjék. Mi már a beol­vadás ideje alatt gon­doskodunk arról, hogy a folyékony nyersvasat idejében megkapjuk. Akadnak olvasztárok, akik ölhetett kézzel a főolvasztár in­tézkedésére várnak, mondván, hogy ő a fe­lelős a nyersvasért. Pedig a nyersvas pon­tos érkezése mindenekelőtt az olvasztár ér­deke. Ügyelnie kell ugyanis arra, hogy a kemencében megolvadt hulladék és a beön­tött folyékony nyersvas hőfoka legalábbis megközelítően egyforma legyen. A hidegebb nyersvas ugyanis lehűti a kemencét, a me­legebb pedig heves habzást idéz elő. Mind­két eset megbosszulja magát, az első el­nyújtja az adag időt, az utóbbi pedig feles­leges nehéz munkát okoz, mert a habzás következtében a salak áttör az ajtógáton és elönti a kemence előtti térséget. Kikészítés Elérkezett az acélgyártás a legfontosabb mozzanathoz, a kikészítéshez. A gyorsolvasz­tás minden figyelme a helyes salakképzésre összpontosul. A salak közvetítésével mennek végbe ugyanis az acélgyártásnál fontos összes kémiai folyamatok. A kikészítés sikere érde­kében már a beolvadáskor figyelünk arra, hogy a Fürdő felületét lehetőleg az acél mi­nősége szempontjából kedvező összetételű sa­lak takarja Egyes olvasztárok ezt a fontos műveletet már csak kikészítés közben végzik el. Ez azonban hátrányos, mert a próba vé­telekor nem kapnak megbízható képet a für­dő állapotáról. Nekünk viszont már a beolva­dás után kialakult salakunk van, tehát m­ár az első próba lényegbevágó megállapításokat tehet az acélfürdő összetételéről. Így a pró­ba után nyomban hatásosan irányíthatjuk az acél frissítését, megszabadítását a felesleges foszfortól, kéntől stb. Igyekszünk gyorsan dolgozni a csapolásnál is, mert a lassúság veszélyezteti az acél minőségét. A gyorsolvasztás szovjet módszere­­ nagyszerű segítség a magyar martinászok számára. Nemcsak azért, mert hozzásegít a termelés jelentős emeléséhez, hanem azért is, mert lehetővé teszi a minőség állandó javítását. A gyorsolvasztás szabályszerű, fi­gyelmes munkát követel, tehát arra nevel, hogy szigorúan betartsuk a technológiai fe­gyelmet. Jó érzés, hogy nevünk az ózdi acélmű legjobbjai között szerepel. De tudjuk, hogy egy kemence kollektívája — bármilyen ered­ménnyel dolgozik is — nem dönti el a terv sorsát. Sok olvasztár pedig még elavult munkamódszerrel dolgozik, tudása elmarad a követelményektől. Komoly elemzést érde­melne, ki hogyan, mennyi idő alatt olvaszt egy-egy adagot. Nálunk azonban lebecsülik a munkamódszerek elemzését, a jól dolgozó brigádok tapasztalatainak összegyűjtését, a gyorsolvasztás elterjesztését. Azt szeretnénk, ha az új negyedévben a többi kemencék kol­lektívái­ra elsajátítanák a Szovjetunió világ­hírű martinászainak munkamódszerét. Suszter Sándor, Hanyiszkó Pál és Bárdos Béla, az ózdi martin acélolvasztárai: Szovjet gyorsolvasztási módszerekkel dolgozzék minden acélolvasztár! A három kiváló ózdi gyorsolvasztár. Balról-jobbra. ** Hanyiszko Pák Bárdos Béla, Suszter Sándor Felvételi vizsgák az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Budapest, július 2. A Tudományegyetem Rákóczi­ úti épületének folyosói napról napra megtelnek jókedvű, iz­gatott fiatalokkal Kezükben a még "friss­ érettségi bizonyítvánnyal várják, mikor szó­lítja őket a felvételi bizottság. A bölcsészkaron nyolc felvételi bizottság működik.. A bizottságok előtt megjelent fiata­lok közül eddig 124-et vettek fel az egyetem­re, közülük 65­­ leány. Különösen nagy ez érdeklődés a magyar­ szak iránt, amelyre ed­dig 46 hallgatót vettek fel, de sokan jelent­keztek a muzeológiai, történelem-, könyvtáros­­szakra és az idegen nyelvek szakára is. Folynak a felvételi vizsgák az újságíró szakon is, amely hazánkban most először ad lehetőséget egyetemi újságíróképzésre. Az érettségizett fiatalok közül mind többen jelentkeznek a bölcsészkarra, az idén háromszázzal több a jelentkező, mint tavaly. A felvételüket kérő fiatalok tanulmányi eredménye általában iő. A bizottságok előtt megjelent hallgatók 25 százalékának van je­les, vagy kitűnő és 38 százalékának jórendű érettségi bizonyítványa. Csütörtökön is számos kiválóan érett­ségizett diák jelent meg a bizott­ságok előtt. Legtöbbjük a felvételi vizs­gán is sikerrel szerepelt. Pétervári László Sztálinvárosból érkezett a felvételi vizsgára, könyvtáros akar lenni ő is — éppúgy, mint a többi felvételi vizsgára érkező vidéki diák — féláru vasúti jeggyel utazott Pestre. Az újság­­írószakra jelentkezett fiatalok között igen sok a kiemelkedő tanulmányi eredményt el­ért diák- Sovák Ibolya, a kaposvári mező­­gazdasági technikum kitűnőrendű hallgatója volt, Nagy Zoltán is kitűnő érettségi bizo­nyítványt hozott magával. Hétszázhatvan hallgató jelentkezett ebben az esztendőben az egyetem bölcsészkarára. A felvételi bizottságok tegyenek meg most mindent azért, hogy a legjobb, leginkább rátermett fiatalok kerüljenek az egyetemre. ★ Vigáci bu&zid­'áad'ís&k A legmelegebb nyárban is számtalan szó­rakozási és művelődési lehetőség várja a dol­gozókat. A mozik most is estéről estére meg­telnek a szórakozni vágyó dolgozókkal. A fő­városban például 14 ,nyitott tetejű* mozi mű­ködik s négy kertmozi is van Budapesten: Cse­pelen, Budafokon, Erzsébeten és Kispesten. A mozipénztárak előtt sokan kis rózsaszín blokkfüzetekkel jelentkeznek, ezek már előre megvásárolták az úgynevezett nyári mozi­­bérletet, amellyel tizenkét előadást lehet ked­vezményesen megnézni. A bérleteket bárme­lyik moziban be lehet váltani­ az üdülőhelye­ken is. Az ország sok üdülőhelyén is kert­mozi várja a dolgozókat — főleg a Balaton és a Duna mentért. Ahol nincs megfelelő mozihelyiség, ott keskenyfilmekkel vándor­mozik keresik fel és szórakoztatják a nya­ralókat. A mozik nyári műsora elég változatos. A bemutató mozikban most az «Emberrablók» című csehszlovák, a «Halálra ítélt haló» című német és a «Twist Olivér» című angol film pereg. Több rövid magyar filmburleszkból állították össze a «Nevess velünk» című vi­dám műsort. Két csehszlovák filmvígjá­­tékot is játszanak: az «Angyallal nyaral­tam» és «Az asszony állja a szavát» címűe­ket. A nyáron még számos új film kerül a közönség elé, köztük a «Makszimka», a «Boldogság madara» és a «Táncmester» címei szovjet filmek, s az «Elvesztett meló­diák» című osztrák film.

Next