Szabad Nép, 1953. augusztus (11. évfolyam, 213-243. szám)
1953-08-17 / 229. szám
2 Rend és fegyelem — a kohászati termelés megjavításának alapja A kormány programmjai, amelynek fő célja a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése, nagy feladatokat ró a kohászatra. Kohászatunk a felszabadulás óta komolyan fejlődött. Az üzemek dolgozóinak odaadó, szívós munkája a kohászat sikereinek legfontosabb forrásai Különösen az utóbbi években gyorsult meg ez a fejlődés, amióta kohászaink bővebben merítenek az élenjáró szovjet kohászat tapasztalataiból, s amióta a szovjet szakemberek számos gyakorlati tanáccsal, sok műszaki segítséggel támogatnak bennünket. A Szovjetunió baráti segítsége és kolbászaink munkakészsége ezentúl még csak fokozódik. Leginkább ez biztosítja, hogy kohászatunk ezután is megoldja feladatait. A kohászati beruházások programmjának bizonyos fokú megváltoztatásai megköveteli, hogy most még sokkal jobban törődjenek a meglévő kapacitások észszerű, magasfokú kihasználásával. Ezért legfontosabb teendőnk hogy rendet, tisztaságot és műszaki fegyelmet teremtsünk kohászati üzemeinkben. Rendre, tisztaságra, műszaki fegyelemre van szükség a gyártási folyamatok minden szakaszában: az alap- és segédanyagok beérkezésekor, tárolásakor, dúsításakor, tömörítésekor, az elegyek pontos adagolásakor, a kohók és a kemencék grafikon szerinti üzemeltetésekor, a folyékony nyersvas és acél, valamint a meleg- és hidegönteések manipulálásakor, a hengerléskor, a félkész- és késztermékek osztályozásakor, tárolásánál és kiszállításakor, s nem utolsósorban a berendezések karbantartásakor. A rend, a tisztaság, a műszaki fegyelem — amely az ipar minden területén igen fontos — a kohászatban különleges jelentőségű. Elsősorban azért, mert ebben az iparágban a termeléshez hatalmas mennyiségű anyagra és energiára van szükség. Egyetlen tonna acél gyártásához például 750 kilowattóra energia szükséges. Száz- meg százezer tonna vas és acél távozik évente a gyáraik kapuján. A kohászati gyárak vertikális üzemek: egy-egy részleg termelését a gyár következő részlege dolgozza fel. A gyár összmunkáját úgy kell megszervezni, hogy zavartalan összhang alakuljon ki az egyes részlegek között, tehát a termelés folyamatos legyen. Ezek a sajátosságok határozottan megkövetelik, hogy kohászati üzemeinkben teljes rend és szervezettség uralkodjék az anyagok mozgatása, adagolása, az energia felhasználása, a berendezések karbantartása közben. Mindezeken felül parancsolóan megkövetelik a megnövekedett minőségi igények is a rendet, a tisztaságot és a műszaki fegyelmet. A magyar gépipar a felszabadulás óta mindinkább rátért a minőségi gépek gyártására. Ezért a gépipar egyre több és több minőségi acélt kíván a kohászattól. S nem is csak több minőségi acélra van szükség, hanem arra is, hogy egyre nőjjön a minőségi acélfajták választéka. Sajnos, kohászati üzemeink még egyáltalán nem dicsekedhetnek nagy renddel, tisztasággal és műszaki fegyelemmel. Egyes részlegekben olyan nagy a rendetlenség, a piszok, hogy teljesen felborítja a technológiai fegyelmet. A rendetlenség megnehezíti, sőt meg is akadályozhatja terveink végrehajtását , s egyszersmind baleseteket okozhat, árthat a dolgozók egészségének. Mindezek a súlyos hibák főként a vezetés gyengeségével függnek össze. Éppen legnagyobb kohászati vállalatainknál, a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben és az Ózdi Kohászati Üzemekben nincsen gazdája a technológia kérdéseinek. Kohászatunkban nem épült ki megfelelően a vezetők egyszemélyi felelősségének rendszere. Ezt a visszás helyzetet tükrözik a kohászatban használt egyes szakkifejezések is. Sokszor mondják üzemeinkben, hogy a berendezések (a dúsítók, az érctömörítők, a nagyolvasztók, a martinikemencék, a hengerművek ett.) «járnak». Gyakran panaszolják, hogy «rossz a kohó járata». Nem veszik észre, hogy ■ a berendezések nem «járnak», a berendezéseket irányítani, vezetni kell. A felelős vezetők szervezetten, kellő előrelátással biztosítják a szükséges feltételeket, hogy a berendezések gazdaságosan, észszerűen működjenek. Ugyanezt a szemléletet tükrözik a kohászati üzemek termeléséről készült napi jelentések. Például azt a kiesést, amely a Lenin Kohászati Művek martinacélművében július 25-én és 26-án bekövetkezett, a jelentés — amelyet szó szerint idézünk — a közvetkezőképpen okolja meg: «Pillérjavítás miatt állás, továbbá adagelhúzódás, mert szilárd nyersvasat adagoltak. Kemence visszatartás sok C-tartalom (szén) miatt. Salakcipő-kivétel és öntésre várás, továbbá kemény beolvadás miatti állításra várás. Rakodódarura várás motorcsere miatt és öntődaruk meghibásodása. Ismét állításra a várás csoportvezető hibájából, továbbá állításra várás és darufék meghibásodás, kemény beolvadás miatt kikészítés elhúzódás. Hosszú beolvadás késői nyersvas beöntés miatt. Kikészítés elhúzódás sok S (kén) miatt. Tuzh főjavítás és daru villátnősz árát miatti adagvisszatartás. Végül rakás elhúzódás lazas hulladék miatt. Kiesés összesen 58 óra 17 perc, 563 tonna». Vagy egy másik idézet, az Ózdi Kohászati Üzemek ugyanaznapi jelentéséből: «Érőtömörítőmű. A keverő előtti gumiszalag elszakadt. Oka: keverés közben nagy darab érc a visszatérő anyagsurrantó alá szorult és a gumiszalagot átszakította. Kiesés 301 tonna». Ezek a jelentések úgy számolnak be a különféle problémákról, mintha a gépi berendezések valamiféle élőlények volnának, amelyek sajáts maguktól járnak jól vagy rosszul, önhibájukból válnak üzemképtelenné. Senki sem felel értük. A jelentés írója «tárgyilagosan», szenvtelenül megállapítja, mennyi idő esett ki a termelésből — s szó nélkül tudomásul veszi, hogy ezek a jelenségek óriási károkat okoznak az egész népgazdaságnak. A rend és a tisztaság hiánya, a szervezettség és a műszaki fegyelem hiánya akadályozza a versenyt. A kohászatban már számos jelentős kezdeményezés született. A versenymozgalom sokszor jelentős eredményekkel járt. De ezek az eredmények többnyire nem voltak tartósak. A verseny lendülete újra meg újra megtört, az eredmények elsüllyedtek a rendetlenség, a fegyelmezetlenség és a felelőtlenség ingoványában. Ilyen ingoványos talajon nem gyökerezhetnek meg az élenjáró termelési módszerek. Ezen a rossz talajon gyakran még a nagyszerű szovjet műszaki segítség is veszendőbe megy. Kirívóan igazolja ezt a kovácsolt, ötvözött acélok gyártása Diósgyőrött. Szovjet barátaink részletes tanácsokat adtak a gyártási előírások kidolgozásához. Mindenki egyetértett ezekkel, s elfogadta az előírt technológiát. De a végrehajtásban súlyos zavarok mutatkoznak: a selejt rendkívül nagy, mégpedig a rendetlenség, a technológiai fegyelem megszegése és a felelőtlenség miatt. Óriási menynyiségű energia és anyag pazarlódik el. Különösen súlyos károkat okoz a drága ötvözőanyagok tékozlása. Ezenkívül feleslegesen leköti kovácsoló-kapacitásunkat, mert kétszerháromszor annyi ötvözött acélt kell kovácsolni, mintha az acélt már eredetileg is megfelelő minőségben gyártanák. Sok hasonló példát idézhetnénk. Mindezek alapján jogosan mondhatjuk: a legfontosabb, hogy a rendre, a műszaki fegyelem megteremtésére összpontosítjuk figyelmünket. Ehhez nem kell különösebb beruházás, ezt a jelenlegi adottságok között is sürgősen megvalósíthatjuk. A pártszervezetek és a szakszervezet vezetőinek is elsősorban ezekre a feladatokra kell mozgósítaniuk a dolgozókat. Gazdasági, pártszervezeti és szakszervezeti vezetőink fogjanak össze e döntő feladat megvalósítására! Ez a feltétele annak, hogy kohászatunk a népgazdasági terv teljesítésének, az életszínvonal emelésének ne fékje, hanem előrelendítője legyen. Bíró Ferenc a kohó és gépipari miniszter helyettese Nyolc megyében rendeznek mezőgazdasági kiállítást Fejlődő mezőgazdaságunk seregszemléi lesznek a mezőgazdasági kiállítások, amelyeket a földművelésügyi minisztérium nyolc megyében rendez meg, Bács, Vas, Borsod, Pest, Szolnok, Baranya, Békés és Tolna megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban, gépállomásain és községeiben már nagyban készülődnek a megyei kiállításokra. Az első két kiállítás augusztus 20-án Szombathelyen és Kecskeméten nyitja meg kapuit. Szombathelyen a kiállítással egyidőben ünnepi vásár is lesz. A szombathelyi kiállításon az acsádi Petőfi tsz bemutatja a keresztsorosan vetett őszi árpáját, amely holdanként 24 mázsa 20 kilót termett. Szemléltető táblákon ismertetik a tsz dolgozói, milyen módszerekkel érték el a kiváló eredményt. A táplánszentkereszti kísérleti gazdaság borzderes szarvasmarhákat küld a kiállításra. A kanotapusztai állami gazdaság pompás lovait, a péterfai sertéstenyésztő állami gazdaság pedig fehér hússertéseit mutatja be. Szombathelyen augusztus 30-ig, Kecskeméten pedig 23-ig lesz nyitva a kiállítás. Nagyszabású vásár, gazdag kultúrműsor és sokféle tanulságos látnivaló várja a dolgozókat szeptember 6-tól 13-ig a miskolci, szeptember 13-tól 20-ig a gödöllői, szeptember 27-től október 4-ig a szolnoki, október 4-től 11-ig a pécsi, október 18-tól 25-ig a békéscsabai és október 25-től november 1-ig a szekszárdi mezőgazdasági kiállításon is. A kiállításokra utazóknak az egész ország területén 50 százalékos menetdíjkedvezményt biztosít a MÁV. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS____________* Fokosatt gondot fordítsunk az egyénileg tanuló propagandistáik felkészülésére A Központi Vezetőség júniusi határozatának megvalósítása nagyobb elméleti tudást, eszmei szilárdságot követel az egész dolgozó néptől, mindenekelőtt a kommunistáktól. Az elméleti tudás, s a kommunista jellemvonások fejlesztésében a marxizmus-leninizmus oktatásának döntő jelentősége van. Az 1952—1953-as pártoktatási évben 15 százalékkal több párttagot oktattunk, mint az előző évben. Most az a feladatunk, hogy megszilárdítsuk oktatási hálózatunkat és jelentősen emeljük a pártoktatás színvonalát. Ebből következik, hogy propagandistáinkra az idén megnövekedett feladatok hárulnak. A propagandisták egy része egyéni tanulással készül fel munkájára. Ezek a propagandisták önállóan dolgozzák fel a megadott irodalmat, s konferenciákon adnak számot a tanultakról, tisztázzák a vitás problémákat. A tavalyi pártoktatási év előkészítése idején pártszervezeteink nem látták a propagandisták nyári egyéni tanulásos tanfolyamának jelentőségét és alig fordítottak rá gondot. Később saját bőrünkön éreztük e hiba következményeit. Hetekig tartott a felkészületlen propagandisták kicserélése, a brosúra-felolvasás helytelen módszerének felszámolása. A propagandisták az SZKP XIX. kongresszusa tanításai és Sztálin elvtársaik .A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című műve alapján «A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye», «A szocializmus gazdasági alaptörvénye» és «A kommunista párt a dolgozó nép vezetője» című témákat tanulmányozzák. E kérdések alapos megismerése elősegíti, hogy a propagandisták világosan megértsék pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozatát, a kormány programmját, s hallgatóikat is megízta. Torda János, az SZDP XI. kerületi bizottságának agit.-prop. titkára jósítani tudják majd e nagyszerű határozatok végrehajtására. A pártszervezetek jelentős része nem feledkezett meg a tavalyi hibákról és a nyári továbbképzésben javulás mutatkozik. Ellenőrző csoportokat állítottak fel a legtapasztaltabb propagandistákból és pártvezetőségi tagokból. E csoportok feladata, hogy hetenként ellenőrizzék a propagandisták jegyzeteit és segítséget nyújtsanak felmerülő problémáik megoldásához. A jegyzetek heti ellenőrzése kideríti, hogy az egyéni tanulás folyamatos-e, elég alapos-e. Hozzásegít ahhoz, hogy a tanulás ne csak a konferenciák előtt, tehát kapkodva, felületesen folyjék, megakadályozza azt, hogy egyes elvtársak felkészültségének hiánya már csak későn, a konferencián derüljön ki. A Keltex pártbizottsága tapasztalt propagandistákból szervezte meg az ellenőrző csoportot. A csoport tagjai rendszeresen ellenőrzik a jegyzeteket és így elérték, hogy — néhány kivétellel — a propagandisták felkészülvejelennek meg a konferencián. De ugyanakkor itt elkövették azt a hibát, hogy hét propagandistát osztottak be egy ellenőrhöz, holott a tapasztalatok szerint egy ellenőr — ha alapos, segítő munkát akar végezni — annyi jegyzetet semmiképpen sem tud átnézni egy héten. Követésre méltó a Lágymányosi Dohánygyár pártbizottságának kezdeményezése. Itt nemcsak azt ellenőrzik, ki hogy készült fel, hanem elhatározták: a konferencia után kikérik a konferenciavezetők véleményét pártszervezetük propagandistáinak szerepléséről, majd a legközelebbi ellenőrzéskor megbeszélik velük a konferencián elért eredményeket, illetve hiányosságokat. Néhány pártszervezet, közöttük a Kismotor- és Gépgyár és a Budapesti Erőmű pártszervezete nem vette észre, hogy segítőkészségével túlzásba esik, túlterheli propagandistáit. E pártszervezeteik ugyanis a kerület által rendezett konferencia előtti napon külön tanulókört tartanak, a Budapesti Erőműben például kötelező részvétellel. Ez nem helyes. Ha a propagandisták önként öszszejönnek egy-egy probléma megbeszélésére, az csak hasznos, de nem szabad e megbeszéléseket valamiféle kötelező konferenciákká alakítani. Sokkal helyesebben járt el az EMAG pártvezetősége. Szőts elvtárs, agit.prop. titkár a konferencia előtt mintegy tíz nappal elkérte az egyik propagandistának, Pincés elvtársnak a jegyzeteit. Az ellenőrzés kiderítette, hogy Pincés elvtárs, aki lényegében helyesen dolgozta fel az anyagot , nem szentelt elég figyelmet a kommunisták szerepének a nemzeti függetlenségi harcokban. A bírálat hasznos volt: Pincés elvtárs ezután többet foglalkozott e kérdéssel is. A konferencia előtt még egyszer ellenőrizték ezt. Az alapos ellenőrzés, segítés és tanulás eredménye az lett, hogy Pincés elvtárs a konferencián egyike volt a legjobban felkészült propagandistáknak. De még nem minden pártszervezet fordít gondot a propagandisták egyéni tanulására. Egyes pártfunkcionáriusok megelégszenek az ellenőrzés papíron történő megszervezésével, így tesznek a Kábel- és Sodronykötélgyár pártbizottságának tagjai, akik csupán az ellenőrző csoport megszervezéséig jutottak el. Pedig az ellenőrzésre égető szükség lenne itt is. Az egyik propagandista — Petz elvtárs — nem is tudta a konferencia előtt egy nappal, hogy mi a tananyag, Berecki és Perger elvtárs alapszervezeti titkárok pedig — mindketten propagandisták — egy-szerűen nem készültek fel az augusztus 10-i konferenciára. Egyes pártszervezetek figyelmen kívül hagyják azt a régi tapasztalatot, hogy propagandistáink egy része nem egyenletesen osztja el a tananyagot akét konferencia közötti időre, hanem az utolsó napokra hagyja az egész anyag átvételét. Ezzel a veszélylyel nem törődve, csak a konferencia előtti utolsó napon kérik be egyes helyeken a jegyzeteket ellenőrzésre a propagandistáktól. A Pamuttextil pártvezetősége még ezt is csak akkor tette meg, amikor a kerületi pártbizottság külön figyelmeztette a mulasztásra. Az ellenőrzés így legtöbbször formális. Nincs mód a jegyzetek alapos, tartalmi értékelésére. Legfeljebb megállapíthatják a hibát, de kijavítására a konferencia közelsége miatt már nincsen idő. A konferenciák színvonala az alaposabb kiválasztás és a szélesebb körű ellenőrzés következtében az elmúlt évhez képest javult. Ezt az eddigi tapasztalatok alapján meg lehet állapítani. Az elvi kérdések túlnyomó részét megértették vezető propagandistáink. Jól elemezték a kapitalista termelés célját. Meggyőző érveléssel mutatták meg a Szovjetunió békepolitikáját. A teljes képhez azonban egyéb is hozzátartozik, így például néhány propagandista nincs tisztában fontos politikai gazdaságtani alapfogalmakkal. — Sokan helytelen álláspontot foglaltak el a békemozgalom kérdésében. Nem értették világosan, hogy a békemozgalom szélesen demokratikus jellegű, nemcsak a kapitalista országokban, hanem nálunk is. Ezt a kérdést a továbbiakban is újra és újra tisztáznunk kell, mivel meg nemértéséből súlyos hibák fakadhatnak. Javítanivaló van a propagandisták _ nemzetközi , tájékozottsága terén is. Ez még sok propagandistánknak gyenge oldala, közöttük a Beloiannisz-gyárbeli Jánosi elvtársnak is, aki a vita során kijelentette, hogy a nemzetközi helyzetet napjainkban a feszültség további növekedése jellemzi. _ Pedig a tények azt bizonyítják, hogy a feszültség fokozódásának hosszas időszaka után, a háború utáni években először, érezhetővé vált a nemzetközi légkör enyhülése. Jánosi elvtárs hibája még számos propagandistánkra jellemző. Éppen ezért szakadatiarat erősíteni kell a nevelőmunkát, a merev, dogmatikus, az események alakulását figyelmen kívül hagyó tanulás kiküszöbölése érdekében. Nem küzdöttük le még azt a veszélyt sem, hogy olyan propagandisták, akik tavasszal már tanulmányozták a XIX. kongresszus tanításait és Sztálin elvtársnak .A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című művét — most eddigi tudásukból igyekeznek megélni, nem dolgozzák fel alaposan újra az anyagot. Ez a magatartás számos elvi tévedés forrásává vált. A konferenciák a propagandamunka tapasztalatai és módszerei terjesztésének fontos fórumai. Ezért arra törekszünk, hogy a konferenciákon módszertanilag is felvértezzük propagandistátokat, oly módon, hogy a legjobb tapasztalatokat a konferenciavezetők azonnal alkalmazzák és a gyakorlatban megtanítsák azokra hallgatóikat is. Márkus elvtárs, a Szellőzőművek propagandistája már saját tapasztalatai alapján is meggyőződött arról, hogy a szépirodalom felhasználása egyes kérdések megmagyarázásánál növeli a ■hallgatók érdeklődését és szélesíti műveltségüket. A konferencián előadott anyagot irodalmi példa segítségével magyarázta meg. A konzultációk iránti érdeklődés — ha lassan is — növekszik. A javulás azonban nem kielégítő. Ezért bevezettük a «fordított» konzultáció módszerét. Az elméleti tanács rendszeresen meghív propagandistákat és miután megválaszolja kérdéseiket, az elméleti tanács tagjai kérdeznek. Ilyenkor minden esetben kiderül, hogy vannak problémák, amelyeket elvtársaink nem értenek elég világosan, de elsiklottak mellettük. Jó nevelő hatása van, ha a tanácsadó az egyes kérdések tárgyalásakor és megmagyarázásakor mindjárt rámutat arra is, miért nem látta meg a problémát a propagandista. Mi azt várjuk, hogy e módszer alkalmazása növelni fogja az alaposabban tanuló, a problémákat önállóan vizsgáló propagandisták számát. A kerületi pártbizottság rendszeresen ellenőrzi a pártoktatási év előkészítését. Valamennyi munkatársunk különös figyelmet fordít a propagandisták nyári egyéni tanulására. A kerületi pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyaltuk a nyári kiképzés tapasztalatait. Megállapíthattuk, hogy propagandistáink helyeslik a fokozott ellenőrzést. A Fogaskerékgyárban örömmel fogadták a jegyzetek ellenőrzését és kérték a pártvezetőséget a módszer következetes alkalmazására. Aktívabb segítséget nyújtanak az üzemi lapok is. Az egyénileg tanuló propagandistáknak különösen sokat segít a «Cséve», a Keltex pártbizottságának lapja. Legutóbbi számában például közölte Berger Antalné elvtársnőnek, a politikai iskola H. évfolyamú propagandistájának írását tanulásának módszeréről. A pártbizottság tudja, hogy még sok hibát kell kijavítania. Mindenekelőtt az elvi segítséget kell fokozni, az előkészítőket és a konferenciákat kell ellenőrizni, a propagandistákkal többet és rendszeresebben kell foglalkozni egyénileg is, csoportosan is. Gyorsabban kell a hibás nézeteket feltárni és azokat alaposan megválaszolni, nehogy a téves nézetek hosszú ideig zavarják a propagandisták tanulását. Minden pártszervezetünkben meg kell valósítani, hogy kivétel nélkül, valamennyi propagandistának a jegyzeteit hetenként ellenőrizzék. Fokozottan kihasználjuk azt a kiváló lehetőséget, amelyet az üzemi lapok nyújthatnak. E hetekben a lapok nagyobb teret biztosítanak az egyéni tanulás kérdéseinek. Több cikk jelenik majd meg a propagandisták tollából. A pártoktatás színvonala az új pártaktarási évben végeredményben azon múlik, mennyire sikerül felvértezni elméleti és módszertani tudással a propagandistákat. Ha a propagandisták nyári továbbképzése sikerrel jár — ehhez pedig minden feltétel megvan — akkor el tudjuk érni azt, hogy a pártoktatás állandó, fokozódó lendületet adjon pártunk ideológiai színvonalának emelésében, pártépítési és termelési feladataink megoldásához. SZABAD NÉP Mit tesz a komlói városi pártbizottság a lakosság életfeltételeinek további javításáért Munkánk legfőbb célja a dolgozó nép életszínvonalának emelése. Minden pártszervezetünknek fel kell ismernie, hogy a mi országunkban a legfontosabb az ember a maga szükségleteivel. A dolgozók előtt világosabbá válik ez, ha megismerik: mit tartalmaz kormányunk programmja, s milyen rendszabályok történtek máris az életszínvonal emelése végett. A város és a falu dolgozói lelkesebben teljesítik kötelességeiket, ha tudják: milyen beruházásokat eszközlünk a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése érdekében, hány millió forintot fordítunk szociális és kulturális intézmények létesítésére, a munkafeltételek további javítására, ha tudják, hogy például a ruházati cikkek és az élelmiszerek árának csökkenése egy év alatt körülbelül 1200 millió forint megtakarítást eredményez a lakosság számára. Az ilyen adatok tudatosítása is nagy mozgósító erő. De nem kevésbbé fontos, hogy az országos adatok, az egész nép felemelkedését bizonyító tényeken kívül azt is megtudják a dolgozók, mit jelent a kormány programúra az ő megyéjük, az ő városuk, az ő üzemük számára. Mindenki számára érzékelhetőbbé, kézzelfoghatóbbá válik az országos Programm, ha világosan látja, hány új lakás épül, milyen szociális és kulturális intézmények létesülnek az ő szűkebb hazájában. Pártbizottságaink jórésze még nem ismerte fel e feladat jelentőségét. Még nem értette meg, hogy minden pártbizottságnak segítenie kell a kormányprogramm kimunkálásában: javaslatokat kell tennie olyan helyi intézkedésekre, amelyek elősegítik pártunk politikájának, kormányunk programmjának következetes végrehajtását. Azt jelenti-e ez, hogy most már mindent egyszerre kell megoldani, vagy éppen ötletszerűen, nyakra-főre javaslatokat kell tenni, amelyek «megegyeznek» a kormányprogrammal, de nem reálisak? Aki feladatát így értelmezi, az a kormányprogramm végrehajtása helyett zavart kelt. Hogyan oldhatnák meg például Komlón «egyszerre» a kormányprogrammból adódó, évekre szóló feladatokat, ahol a munkavédelmi beruházásokra engedélyezett összegből 820.000 forintot még nem költöttek el, ahol hanyagul kezelték a lakásépítést? A komlói városi pártbizottság helyesen ismerte fel, mit kell tennie ebben a helyzetben. Tanulmányozta a dolgozók javaslatait, majd komoly segítséget nyújtott az állami szerveknek a kormányprogrammból adódó helyi feladatok reális meghatározásában. Ezután pedig a helyi Programm végrehajtásáért indult harc élére állt. A városi pártbizottság a Komlói Szénbányászati Tröszt és a városi tanács vezetőivel együtt közösen kidolgozta és pártbizottsági ülésen megtárgyalta: mit tesznek ez év december 31-ig a lakosság életfeltételeinek további javításáért. A tervezet első része a lakáskérdéssel foglalkozik. Ez a lakásépítőkkel való megbeszélés alapján lerögzíti, milyen ütemben készül el az 1953 december 31 -ig felépülő 1496 lakás, hogyan rövidítik meg az egyes határidőket.. Megjelölték azt is, hogy ebben ez évben még mintegy 100—150 kétlakásos családiházat építenek fel a bányász saját házépítési akció keretében. A tervezet megállapítja, hogyan gondoskodnak a régi lakások karbantartásáról, mikép teszik kényelmesebbé, otthonosabbá a bányászok és építőmunkások szálláshelyeit. A tervezet másik fő része azzal foglalkozik, hogyan kell javítani a közellátást és a kommunális szolgáltatásokat. A belkereskedelmi szervek helyeselték a városi pártbizottságnak, a tanácsnak és a szénbányászati trösztnek azt a közös javaslatát, amely szerint még az idén létesítsenek 30 új üzletet Komlón. Bővítik a kenyérgyárat a város zavartalan kenyérellátása végett. A tervezetnek ez a része határozza meg, mit tesznek az úthálózat, a közlekedés és a vízellátás megjavításáért. A tervezet következő fejezete a lakosság egészségügyi viszonyaival foglalkozik. Megszüntetik a komlói erőmű által okozott pernyeszennyeződést. Nagyobb figyelmet fordítanak az utak öntözésére, tisztítására. Október 1-re elkészül a város egyik új részében, Kökönyösön az orvosi rendelő és a gyógyszertár. Óvodákat, bölcsődéket létesítenek. Külön rész foglalkozik azzal, hogyan akarják továbbfejleszteni a város kultúráját, közoktatását, sportéletét. Az illetékes szervek segítségével meg akarják kezdeni a filmszínház építését, noha ezt «takarékossági okokból» az idei tervből kihagyták. Minden szálláshelyre bevezetik a vezetékes rádiót. Kiterjesztik a könyvtárhálózatot. Előbbre hozták több iskola elkészítésének határidejét, biztosítják, hogy az ősszel kezdődő oktatási when merd induljon a tanítás a komlói gimnázium első két osztályában. Tervbe vették tíz röplabdapálya létesítését. A komlói városi pártbizottság helyesen tette, amikor kezdeményezte ennek a tervezetnek a kidolgozását, s aktív segítséget nyújtott ehhez. A tervezetnek azonban komoly ,fogyatékossága, hogy meg sem említi, milyen mulasztásokat követtek el eddig ezekben a kérdésekben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tervezetben foglalt elhatározások egy része már régebbi tervekben is szerepelt, s hogy több létesítmény építése komolyan elmaradt. E hibák nyílt, őszinte feltárása, a bajok okainak elemzése — nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy most az újabb tervezetet valóban következetesen végrehajtsák. A tervezet komoly fogyatékossága volt, hogy a munkavédelemmel kapcsolatos intézkedéseket — a bányákét csakúgy, mint az építkezésekét — csupán mellékesen érintette. Pedig a munkavédelemkörül igen súlyos mulasztások voltak Komlón. A dolgozók bírálata nyomán a pártbizottság kijavította a tervezetnek ezt a hibáját. A tervezet, a pártbizottsági határozat legkomolyabb gyengéje az volt, hogy nem részletezte: hogyan kell a pártbizottságnak politikai tömegmunkával segítenie a gazdasági feladatok végrehajtását. Pedig nyilvánvaló, hogy ez a tervezet is csak akkor valósulhat meg, ha végrehajtását ellenőrzik és tevékenyen támogatják a tömegek. Az elhangzott bírálatok alapján a pártbizottság hozzálátott ennek a hibának a kijavításához is. A városi pártbizottság tervezete alapján a Kossuth-akna és az építkezések pártbizottságai is készítettek helyi határozatokat. Ezeket taggyűléseken vitatták meg. A népnevelők rendszeresen ismertetik a dolgozókkal: milyen intézkedések várhatók, hogyan változik meg rövidesen a város képe, hogyan javulnak meg a munkafeltételek a bányában, az építkezésen. A városi pártbizottság lapja, az «Új Komló» is közölte a tervezetet. Mindez lehetővé teszi, hogy a dolgozók nap mint nap ellenőrizzék: mi az, amit idejében megvalósítanak, s mi az, amit húznak-halasztanak. A Kossuth-aknán például ellenőrzik e bányászok: a tervezet előírásainak megfelelően javul-e a szellőztetés és a vízellátás. Bár a helyzet még korántsem kielégítő, az ivóvízellátás máris valamivel jobb, a hőmérséklet pedig a legmelegebb helyeken is 4—5 fokkal csökkent. A városi pártbizottság és a vállalati pártbizottságok tagjai a helyszínen is ellenőrzik a tervezet végrehajtását. A városi pártbizottság titkára, Gábri elvtárs például nemrég a kertbelföldi építkezésen vizsgálta felül a tervezet megvalósítását. Meghallgatta a dolgozók véleményét, javaslatait. Kitűnt, hogy az utóbbi napokban megjavult a vízellátás. De még komoly hibák is vannak: meg kell javítani a szálláshelyek ellátását, a dolgozók üzleteket igényelnek stb. A városi pártbizottság a javaslatokat tolmácsolja az illetékes állami szerveknek, vállalatoknak, ellenőrzi, hogy azok orvosolják-e a panaszokat és az eredményt a dolgozók tudomására hozza. Vannak tehát kezdeti eredmények. A népnevelők azonban egyoldalúan végzik munkájukat. Inkább csak arról beszélnek, hogy mit kapnak Komló dolgozói a tervezet végrehajtásának eredményekép, holott meg kellene magyarázniuk azt is, milyen kötelességeket ró ez a város népére. A pártszervezeteknek, a népnevelőknek fel kell világosítaniuk a dolgozókat, hogy munkájuk jelentősége túlnő a város, a megye keretein. A komlói bánya hivatott arra, hogy ellássa kokszosítható szénnel a Sztálin Vasművet. A komlói termelés helyzete kihat az egész népgazdaságra, az egész ötéves tervre. A komlói dolgozók tehát úgy járulhatnak hozzá a legeredményesebben az egész dolgozó nép jólétéhez, saját életszínvonaluk emeléséhez, ha minden részletében teljesíti a tervet. Tóth József A magyar fiatalok is megünnepelték a VIT befejezését A bukaresti VIT záróünnepségeivel egyidőben hazánkban sokhelyütt ünnepségeket rendeztek a magyar fiatalok. Tatabányán szombaton este, a Dózsa-kultúrotthonban vidám estet rendeztek, vasárnap a bányászváros sportpályáin versenyek voltak, este szabadtéri előadás szórakoztatta a fiatalokat. Szabolcs megyében Nyíregyházán, Nagykállóban, Nyírlugoson tartott ünnepségeket, sportversenyeket az ifjúság. A kecskeméti járás fiataljai, mintegy háromezren, vidám találkozón gyűltek össze. Budapest több kerületében is tánccal, dallal, sportbemutatókkal ünnepelte a fiatalság a VIT záró- s napját. HÉTFŐ, 1953 AUGUSZTUS 17 DCarealatek „Opportunista" meghívó «Lörince Károly, szent gáti tanácstagot 1953 augusztus 2-án délután 3 órai kellettel a kultúrothonban tartandó tanácsülésre ezennel meghívom. Napirend: 1. beszámoló a VB munkájáról; 2. a cséplés és a begyűjtési munkák állása. Bár jól tudom, hogy ebben a nagy munkaidőben elfoglaltsága miatt nehezére esik a tanácsülésen való megjelenés, mégis kérem feltétlen és pontos megjelenését, mert a végrehajtó bizottság csakis a tanácstagok segítségével tudja a most reá háruló feladatokat a közösség megelégedésére ellátni...» ... A gépírónő várakozással nézett fel. A tanácselnök, s a titkár töprengve olvasták újra a szöveget: jó lesz-e így? Elég udvarias-e a hang? S megértik-e a tanácstagok azt is, hogy az ülés, melyre így hívják meg őket, fontos s feltétlenül szükséges a megjelenésük; s azt is, hogy az újszövegű meghívó is bizonyítani akarja: a szentgáli tanács még az árnyékát is el akarja kerülni a parancsolgatásnak, az utasítgatásnak, s a párt politikája, a kormány programmjának szellemében akarja végezni munkáját. — Azt hiszem, jó lesz — mondta a tanácselnök, s a gépírónő már írta is a befejező sorokat: «Megjelenésére feltétlenül számítunk». Éppen ki akarták venni a meghívót az írógépből, amikor kopogtak az ajtón. Látogatók érkeztek: Győrfi elvtárs, a járási tanácselnök helyettese és Balogh elvtárs, a járási tanács igazgatási osztályának előadója. — Jókor jött a segítség — tessékelték szívesen befelé a vendégeket, s legelsőként az újszövegű meghívóval dicsekedtek el. — Lássuk csak azt a meghívót — így a vendégek. A szentgáli tanács elnöke s a tanácstitkár izgalommal várták: várjon mit szólnak? Mennyire nyeri meg tetszésüket a kezdeményezés? Az elnök s a titkár szívében titkos remény támadt: most dicséretet kapnak, a meghívó híre végigfut a járásban, s mint jó tapasztalatot, másutt is átveszik. A szentgáliak már mosolyogtak — de nem így a vendégek! Győrfi és Balogh elvtárs arca egyre komorabb lett. Összeszaladt a ránc homlokukon és fejüket csóválták. Néhánypercnyi kínos csend után megszólalt Balogh elvtárs és szavaira a szentgáliak arcáról íziben lehervadt a mosoly. «Nem jó ez» — szólott kurtán. A szentgáliak szomorúan álltak. Mi itt a hiba? Győrfi és Balogh elvtárs nyom..................——■/ ban alapos kritika alá vetették a meghívó szövegét s e következtetéseket vonták le: 1. A szentgáli tanács opportunista. Opportunista és liberális. A tanácsban felütötte fejét a megalkuvás szelleme, amikor leírták ezeket a szavakat: «bár jól tudom» — és «mégis kérem». Térdenállva könyörögnek a tanácstagoknak, hogy jelenjenek meg az ülésen? 2. A szentgáli tanács azonkívül, hogy opportunista és liberális, ráadásul fecsegő és szószátyár is. Minek tűzdelték tele a meghívót amúgy is magától értetődő dolgokkal? Mire való az ilyen, hogy «ebben a nagy munkaidőben»? Azt a tanács meghívója nélkül is mindenki tudja — hangsúlyozták — hogy most nagy munkaidő van. Azután — miért kérik a tanácstagok «feltétlen és pontos» megjelenését? Aki ülésre megy, az menjen feltétlenül és pontosan. Továbbá: teljesen felesleges szószaporítás az, hogy: «megjelenésére feltétlen számítunk», mert az természetes, hogy egy tanácstag ott van minden tanácsülésen. Ez kutyakötelessége. 3. Mindezeken felül a meghívó szövegében súlyos politikai hiba is rejtőzik: a «most» szócska leple alatt. "A végrehajtó bizottságnak ugyanis — s ezt igazán illene tudni a szentgáli tanácsban is — mindig fontos feladatokat kell megoldania. Ha tehát azt hangsúlyozzák, hogy «csakis a tanácstagok segítségével tudja a most reáháruló fontos feladatokat a közösség megelégedésére ellátni» — ezzel azt mondják, a) hogy máskor nincsenek ráháruló fontos feladatok; b) ha máskor is vannak, azt a tanácstagok nélkül oldja meg a tanács. Világos, hogy ez így is, úgy is hiba. Politikus az, ha a tanács vagy mellőzi ezt a szöveget, vagy, ha mindenáron írni akar valamit, olyan, minden időkre érvényes meghívót küldjön ki, amely általában, globálisan mozgósít a feladatokra. Miután így, kellően felvilágosították és kioktatták a szentgáliakat, a vendégek eltávoztak. Az elnök és a titkár pedig, miután így kellően felvilágosították és kioktatták, foseta a meghívót , és kiküldte a tanácstagoknak. A jelek szerint nekik volt igazuk: a tanácstagok a nagy munkaidő ellenére, szinte kivétel nélkül megjelentek a tanácsülésen. Sziki Vilma A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL A. hesíimn/»/csórsztpc'i könokeírás és a t unties Megelégedéssel tölti el a dolgozó embereket, hogy kormányunk intézkedéseinek eredményeként egyre javul az ellátás — több az élelmiszer, mindenütt lehet már vásárolni 4 60 forintos lisztet, bőségesen van kenyér, így van ez országszerte — de nem így van Bakonycsernyén. Én a Dudás-gyár munkása vagyok, az üzem küldött el néhány hónapra a dudari bányához. Most itt lakom Bakonycsernyén, s ökölbe szorul a kezem, amikor látom, hogyan sértik meg a párt politikáját azzal, hogy nem törődnek a falu lakosainak ellátásával. A községben még ma is hosszú sorban állnak reggelenként az emberek — kenyérre várnak. Aki nem áll sorba, az kiteszi magát annak, hogy később már nem kap kenyeret — így hát kora reggel ott szorong a falu népe a kenyeret árusító üzletek előtt. Nagy a zúgolódás és az elégedetlenség emiatt. A község lakóinak nagy része bányász, a szomszédos Dudarra, s Balinkára, Várpalotára járnak dolgozni, s nem telhetnek el a munkán kenyér néllkül. Sok dolgozó paraszt is a pérkre szorul még, mert a faluban mindössze négy gép csépel, s a négy közül is mindig élt egy-két gép, valamilyen hiba miatt. Több mint egy hónapja folyik a cséplés, de alig több, mint a felét csépelték csak el eddig a gabonának. Az őrlés is kínosankeservesen halad. Ugyanis az egyetlen malomból a Malomipari Egyesülés elvitte a hajtóerőt, s most, hogy őrölhessenek, vizierővel hajtják a malmot. Ahhoz azonban, hogy a malom két óráig dolgozhasson, hat óra hosszat kell gyűjteni a kis patak vizét. Egyszóval: a faluban nincs kenyér. Azt már nem is kell mondani, hogy az ellenség micsoda hírverést csinál ebből. Az a véleményem, hogy ezért a tűrhetetlen helyzetért mindenekelőtt a községi tanácsot terheli a felelősség. Micsoda tanács az, amelyik így képviseli e dolgozó nép érdekeit? A tanács vezetői is a faluból való emberek, mindennap látták, hallották, mi történik itt. Tudják, hogy az emberek joggal elégedetlenek, s mégis a legtöbb, amit eddig tettek, az volt, hogy csitítgatták a zúgolódókat, ahelyett, hogy érdemlegesen intézkedtek volna. A tanács vezetői tudták azt, hogy a járási tanács — arra számítva, hogy a cséplés után mind több családnál lesz új liszt — augusztusra 40 mázsával kevesebb lisztet adott Bakonycsernyének, mint az előző hónapban. A községi tanács vezetői, amikor látták, hogy a cséplés és az őrlelés hibái miatt a liszt nem elég, csak tehetetlenkedtek, s arra vártak, hogy talán valami csoda folytán megváltozik a helyzet. De azt hiszem, csodára várt a járási tanács is. Nemrégiben ugyanis itt járt a járási tanács elnöke, aki, amikor meghallotta a panaszokat, csupán annyit tett, hogy utasította a szövetkezeti ügyvezetőt: minden körülmények között biztosítsák a község számára szükséges kenyeret. Ettől a bölcs tanácstól persze nem lett több a kenyér, hiszen a járási tanács helyett a szövetkezet ügyvezetője nem utalhatta ki a szükséges lisztet. Tudomásom szerint a megyei tanács a legutóbbi napokig észre sem vette, hogy Bakonycsemjén ilyen súlyos hibák vannak. A dolgozók eddig is joggal elvárták, de most, a kormány programmja után fokozottan követelik a tanácsoktól, hogy öntevékenyen dolgozzanak a nép érdekében és kövessenek el mindent a dolgozók jólétének növekedéséért, jogos igényeinek kielégítéséért. Bakonycsernye lakossága is ezt követeli. B. Tóth József bányagépszerelő, Bakonycsernye