Szabad Nép, 1955. április (13. évfolyam, 90-119. szám)

1955-04-05 / 94. szám

SZABAD NÉP A Hatalmas lelkesedéssel ünnepelte meg a magyar nép hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját (Folytatás az 1. oldalról.) honvédsereg és az 1919-es proletár­­hadsereg örököse, harcos hagyomá­nyainak folytatója. Ezután az akadémiák és tisztiisko­lák díszalakulatai menetelnek, élü­kön a Zrínyi Miklós Katonai Akadé­­m­­ia díszzászlóaljával és a Sztálin Katonai­ Politikai Akadémia dísz­­zászlóaljával. Az alakulatok csapat­zászlóik alatt vonulnak. E zászlókat munkásosztályunk, dolgozó népünk adta néphadseregünk egységeinek. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia a Telefongyár, a Sztálin Akadémia a Sztálin Vasmű, a Kossuth Tüzértiszti Iskola a MÁVAG, a Repülőhajózó Tisztiiskola a Rákosi Mátyás Művek Elhangzott a­­katonai díszszemle be­fejezését jelző harsonaszó. A hatal­mas, szinte beláthatatlan tér még üres, de a torkolatnál már ott az ün­nepi menet éle. Újabb harsonaszó tör meg a vára­k­ozás csendjét, a te­ret egyszerre elárasztják a főváros népének lelkes, ünneplő tömegei. Zászlóerdő közeledik a Dózsa György út felől — megkezdődik Budapest dolgozóinak színpompás, nagyszerű seregszemléje. Két hatalmas selyemzászló mögött Marx, Engels, Lenin és Sztálin virá­gokkal övezett képeit emelik magas­ba. Ma ezek a képek is a múltat idé­zik, a tíz év alatt megtett dicsősé­ges utat. Milyen sok ember előtt bi­zonyosodott be e 10 év alatt Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításainak hatalmas és legyőzhetetlen igazságai Milyen sok embernek nyílt fol a szeme, erősödött meg az öntudata. Mennyit nőtt egész népünk a szabad­ság nagyszerű, munkás évei alatt! Ezután a párt és a kormány veze­tőinek arcképeit viszik a menetben. Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Er­nő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla elvtársaknak, a Politikai Bizottság tagjainak, Bata István és Mekis József elvtársaknak, a Politi­kai Bizottság póttagjainak, valamint Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének, a párt, az ország vezetőinek virágokkal koszorúzott arcképeit. Most zászlóktól körülfogva szá­mok tűnnek elő: 1945—1955, s a két szám mellett­i­ két, sokat kifejező kép: az egyik a romokban he­verő, Dunába zuhant Lánchidat ábrá­zolja, a másik a béke olajágát ma­gasba emelő Szabadság-szobrot, s a szobor hátterében felrajzolódik újjá­épült gyönyörű fővárosunk képe. Amikor az első sorok a Sztálin-szobor elé érnek, felharsan a­­kiáltás: „Éljen április 4. hazánk felszabadulásának­ 10. évfordulója!“ Az egész teret be­tölti a válaszul felhangzó „hurrá“, az éljenzés, s felzúg a fergeteges taps. őket ünnepli a soktízezres tömeg, a fiatalokat, köztük is elsőnek azokat, akik nemzetiszínű, piros és kék zász­lók alatt most érkeztek az emelvény elé: a tízéves úttörőket. Egyidősek ők a szabad Magyarországgal. Fehér blúzban, piros nyakkendővel, kezük­ben nagy csokor virággal huszonöt tízéves úttörő lépked az élen. Mikor odaérnek a dísztribün elé, szétröp­­pennek, felszaladnak az emelvényre, virágcsokorral köszöntik a párt és a kormány vezetőit, vendégeinket. A téren tovább vonulnak az úttörők , mint valami tarka virágokból kötött csokor, olyan ez a menet. Sokszínű zászlókat lengetnek, virágokkal inte­getnek, lobognak a tar­ka szalagok a hálazászlókon, amelyeket már hetek óta nagy szeretettel varrogatta­k, hímeztek erre az alkalomra. Gyer­meki hálájuknak, Szabad életüket kö­Az ifjúság menete után megindul a­ kerületek dolgozóinak többszázez­res serege. A zászlóerdő alatt höm­pölygő menet élén tíz hatalmas kép mutatja a felszabadulás óta eltelt évek diadalmas állomásait. Népünk felemelkedésének egy-egy lépcsőfo­kát ábrázolják ezek a képek. 1945: birtoklevél, s rajta az évszázados harcok történelmi jelentőségű győzel­mét leszögező tény: „600 000 dolgozó paraszt között 3,2 millió hold nagy­­birto­kot osztottunk fel.“ 1946: „Éljen a forint.“ 1947: „Romok helyén vi­rágzó ország.“ 1948: „Éljen a munkás­­egység“ — a tábla a Magyar Dolgo­zók Pártja zászlaját ábrázolja. Az utána következő táblák és jelképek ennek a pártnak vezetésével, a kom­munistáik példamutatásával elért győzelmeket hirdetik. 1949: „Tör­vénybe iktattuk az alkotmányunkat, amely kimondja: »Minden hatalom a dolgozó népé«.“ S 1950-ben­­kezdő­dik az ötéves terv, a béke terve, a következő esztendőket ábrázoló ké­pek már ennek a jegyében véghez­vitt alkotó munkánk eredményeit, ne­héziparunk fejlődését, a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdítását, nagy alkotásaink jelentőségét hirdetik. 1955, az új feladatokra való felkészü­lés éve, ezt fejezi ki a jelszó: „Előre a virágzó szocialista Magyarorszá­gért­“ A tér teljes szélességében jönnek most már a felvonuló oszlopok. Ma­gasra emelt táblák mutatják, hogy a XIII., IV., X., VIII., XXI., XI. és V. kerület dolgozói nyitják meg a mene­tet, s minden oszlop élén a legjob­bak, az élenjáró üzemek haladnak. Marx, Engels, Lenin, Sztálin monu­mentális képei mögött, hatalmas fel­irat hirdeti Angyalföld dolgozóinak munkahőstetteit: ..46 élüzemmel és 3 kiváló vállalattal ünnepeljük április 4-ét.“ Jönnek a többi kerület élen­járó üzemei is, hét oszlopban halad el a tribün előtt Budapest népének erőt sugárzó, lelkes serege. Budapest lakói szabadságunk születésének tize­­dik évfordulóján büszkén számolnak be eredményeikről. A zászlóerdőből, a feliratok sokszínű áradatából itt is, ott is felvillan egy felirat: „Tíz éve vagyunk szabadok!“ Ha van, ami ün­nepélyesebbé, méltóságteljesebbé és derűsebbé teszi ezt a felvonulást az előző évek nagy ünnepi meneteinél, akkor ez az, hogy az üzemek, vállala­tok, intézmények, hivatalok dolgozói büszke öntudattal járják ország-világ kerékpárgyára, a sorozatvető tüzér­egységek az Északi Járműjavító, a gépkocsizó lövészegységek a Kőbá­nyai Textilgyár munkásaitól kapott csapatzászlóikat hozzák. Az akadémiák és tisztiiskolák dísz­menetét a II. Rákóczi Ferenc Kato­nai Középiskola díszszázadai zárják be. Most lövész díszalakulatok léptei alatt dübörög a föld, a harcosok szu­ronyt szegezve, keményen markolják fegyverüket. Folyami flottillánk har­cosait a nézők tapssal köszöntik. Mö­göttük az államvédelmi határőrök és az államvédelmi őrök jönnek dübör­gő díszlépéssel. A zenekar most a lovassági indu­lót játssza, s a tér felé közeledtükben szinte forró érzéseiknek kifejezői ezek a zászlók. A Fehérvári útiak nemcsak a magaik üdvözletét, hanem a távoli falvak, városok gyermekei­nek köszönetét is hozzák fehér se­lyemlobogóikon. Vidéki úttörők leve­lekben kérték őket: ha ők nem is tudnak itt lenni a nagy ünnepen az ország fővárosában, legalább szülő­városuk, szülőfalujuk nevét hímezzék rá az iskola hálazászlajára. Az egész teret betölti a vidám, csengő gyerek­­hang. Kék fényb­en villan a tér — most a béke kék színét lobogtatják az út­törők. Aztán piros hullám önti el a teret — piros az úttörőzászló, a nyak­kendő, s piros zászlóikat lengetik, lobogtatják a tribün előtt. Peregnek a dobok, hurráznak a gyerekek, pat­togó indulókat játszik, az úttörővasút zenekara. A menetben virágokkal övezett táblát visznek. Ahol elhalad ez a transzparens, fergetegesen tom­bol a taps. ,,Együtt születtünk a sza­badsággal“ — ezt hirdeti a felírás. Sok tízezer ember köszönti meghatot­­tan a tízéves gyerekeket, a szabadság szülötteit, s velük együtt felszabadu­lásunkat, az azóta eltelt tíz szabad, eredményes esztendőt. Hatalmas taps köszönti ezután a DISZ-fiataloknak lelkesedést, bizako­dást, erőt és öntudatot, vidámságot sugárzó többezres csapatát. Középis­­kolások, egyetemi hallgatók, ifjú­munkások köszöntik zászlóikat ma­gasra emelve pártu­­k és­­korm­á­­nyunk vezetőit. Éljen a párt! Éljen a párt! — zúg a fiatalok ütemes kiál­tása, s ez a jelszó végighullámzik a meneten. Jönnek a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség díszalakulatai. Karcsú vitorlázórepülőket, hatalmas ejtőernyőket, céllövőtáblákat, evező­­lapátokat visznek — a sport és fe­gyelmezett munka tettrekész serege halad el a tribün előtt. Felmoradult a nézősereg, taps köszönti a felvonuló élsportolóinkat, a sok di­csőséget aratott magyar sport bajno­kait. „Ifjabb győzelmekért harco­lunk“ — hirdeti az embernagyságú betűkből összerakott mondat, ame­lyet élsportolóink visznek. Újabb győ­zelmekért a sportpályákon, nemes vetélkedésben egymással, más orszá­gok fiataljaival. Ott vannak a nagy tapssal fogadott menetben számtalan nemzetközi mérkőzés hősei, labdarú­gó-válogatottunk tagjai a londoni és a helsinki olimpiai játékok győztesei. A tribün előtt soraik közül egyszerre magasra emelnek egy élő jelképet: a Szabadság-szobor női alakját, emlé­kezvén a felszabadító Szovjetunió hő­seire, akik a magyar ifjúság szabad jövőjét nyitották meg tíz évvel ez­előtt. „Rá, rá, hajrá!“ röpíti messzire harsány kiáltásukat a tavaszi szél, a soktízezres nézősereget öröm és büsz­keség tölti el: a szabadság tíz éve alatt erős, edzett, hazáját, szabadsá­gát minden körülmények között meg­védeni tudó új nemzedék nőtt fel, élé, hogyan éltek a tíz esztendővel ezelőtt ránk virradt szabadsággal. „1945“ — sok helyen láttuk ezt a szá­mot a képek és feliratok fölött. A ké­­pek romokat, a Dunába zuhant hi­dakat, a kiégett házsorokat, az elné­mult üzemeket, a kifosztott országot idézik, de a mellettük hozott képek már a tíz esztendő hősi munkájának, népünk nagyszerű erőfeszítéseinek eredményeit mutatják. A RÁKOSI MÁTYÁS MŰVEK dolgozói is hoz­zák a romokat ábrázoló képet, de mellette ott van a másik: az újjá­épült üzemek, a Szerszámgépgyár, Motorkerékpárgyár, az új Csőgyár és Gázgyár képe. A két kép között a tízéves fejlődés magyarázataként a szovjet katona és a magyar munkás alakja magaslik a menet fölé. A DUCSOS BÁNYAGÉPGYÁR mene­tének élén büszkén viszik a Minisz­tertanács és a SZOT vándorzászlaját. Két egyszerű kép szemlélteti évtize­des fejlődésünket. Az 1945-ös számú mellett egy pénzeszsákot szorongató tőkést látunk — övé volt a gyár. Az 1955-ös szám virágos gyárudvart, napfényes üzemet ábrázol. A menet jelszavai a szocializmus építésének további sikereit ígérik. Ezrek és tízezrek jönnek, zászlóikat meghajtják az emelvény előtt, kö­­szöntve pártunkat, s ujjongó lelkese­n feltűnnek lovas díszalakulataink,­­ gyönyörű lovaikon, a 48-as honvéd­­huszárok hagyományos, színpompás egyenruhájában, piros csákóban, pa­­nyókára vetett, kék mentében, villo­gó karddal. A lovasság után a tüzérek díszala­kulatai vonulnak a térre. Elől a pán­céltörő lövegek, majd tarackos tü­­zéregységek jönnek. Ezután a soro­zatvető egység jön — a második vi­lágháború híres ,,Katyusái“. A tüzé­rek erőt sugárzó felvonulását nehéz­tüzérségünk egységei zárják le. A dolgozók büszkén nézték tüzérségünk jó fegyvereit. Itt is, ott is felhang­zik a nézők soraiban a tetszés­nyilvánítás: „Ez a mi hadsere­gessel ünnepim azokat a győzelme­ket, amelyeket forrón szeretett pár­tunk vezetésével értek el. Az oszlo­pok élén haladó legjobbak, a legkivá­lóbb munkások, értelmiségiek mellé érdemérmek, kitüntetések, a Kos­­suth-díj koszorúi díszítik. Azokét akik legeredményesebben harcoltak a tíz év nagy sikereiért. Idős munká­sok, akikben még élnek a régi harcos munkástüntetések emlékei, büszkén emelt fővel haladnak el az emelvény előtt. A VÖRÖS CSILLAG TRAK­TORGYÁRBAN több mint fél évszá­zada nevelődnek, edződnek a must­­kásosztály harcosai. A daloló, hurrázó menetben­, itt is, ott is a gyár veterán­jai a régmúlt időket idézik. Füredi József, Vitális Péter, Szamek Vince, s a többi régi harcos az 1919-es má­jus 1-i felvonulásra emlékeznek, s a harmincas nagy szeptemberi tünte­tésre. Akkor megkínozták, börtönbe­zárták őket, s most talán ezek az öreg harcosok ünnepük legforróbb szívvel a tíz szabad esztendőt. A munkás­­osztály évtizedes harcainak, szenve­déseinek immár örökre vége szakadt azon a napon, amikor Vitális Péter elsőként köszöntötte a szovjet kato­nákat a régi üzemben. A VIII. kerületi üzemek lobogói­hoz csatlakoznak a kerület tudomá­nyos intézményeinek munkatársai is. Egy ,,zászlóaljnyi“ tudós és kutató, technikusok és laboránsok emelik magasra pártunk vezetőinek arcké­peit. A NEMZETI MÚZEUM és a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÉ­ZEI,­M munkatársait a SZERVES­­VEGYIPARI KUTATÓ INTÉZET, az AUTÓKÍSÉRLETI TUDOMÁ­Amikor a megszakítás nélkül áradó­­menet a tribün elé ér, ma­gasra csap az ünneplés. Pár­tunk és kormányunk vezetőiben, őket köször­tve, nagy pártunkat ünnepli Budapest népe. Tíz évvel ezelőtt, a dicső emlékű Tanácsköztársaság bu­kása óta először hallathatták szavu­kat szabadon az ország népe előtt a magyar kommunisták, s most a sza­badság első évtizedére visszatekintve, elmondhatjuk: a párt eredményei méltóak nagy, történelmi hivatásához. Népünk a párt vezetésével e tíz esz­tendőben többet alkotott, mint a múlt sok századában: kivívta, meg­szilárdította szabadságát, lerakta a szocializmus alapjait hazánkban. Itt a tribün előtt szállnak fel a ga­lambok, itt repkednek legfrissebben a zászlók, itt éltetik a felvonulók forró lelkesedéssel a pártot. Tömött sorok­ban vonulnak a sötétruhás ipari ta­nulók, s az első sorban menetelő fia­talok hatalmas betűkből formált fel­A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság testvéri összefogása népi de­mokráciánk szilárd pillére — ezt is kifejezte Budapest dolgozói­nak nagyszerű felvonulása. A KLE­MENT GOTTWALD-GYÁR dolgozói hatalmas piros-fehér-zöld színű ke­retbe foglalt táblát visznek, amely­ben az egész nép előtt ígérik meg­­ pártnak, hogy 1053-es tervüket a ter­melékenység emelésével, az önköltség csökkentésével 1955. december 2-ig exporttervüket pedig már december 15-ig teljesítik. Számos tábla hirdeti hogy az üzemek dolgozói teljes ere­jükkel akarják szolgálni a munkás­­osztály és a testvéri dolgozó paraszt­ság szövetségének ügyét. A SZÁL­LÍTÓBERENDEZÉSEK GYÁRA me­netének élén egy nagy táblát visz­nek: kék selyem alapon kalapács és búzakalász díszíti. A munkás-paraszt Nagy nemzeti ünnepünkre úgy ké­szült fel Budapest népe, az üzemek munkássága, mint egy harci sereg­szemlére, amely megmutatja népünk összeforrottságát, helytállását és szi­lárd elhatározását arra, hogy pártunk vezetésével felépíti a szocializmust. Itt, ebben a hatalmas menetben az adja meg az ünnep igazi fényét, a nagy népi ünneplés erejét, hogy Bu­dapest népe számot adhatott mun­kájának eredményeiről is. Egy-egy gynk.“ S ez a hadsereg most, a dísz­szemlén is megmutatja, hogy méltó, hű fegyvertársa a felszabadító szov­jet hadseregnek, s a moszkvai egyez­ményt aláíró államok fegyveres erői­nek. A légvédelmi tüzérek büszke fegy­vereit is megújuló taps köszönti. Nyo­mukban motorkerékpáros felderítők jönnek terepsz­inű ruhában, lövésre tartott golyószórókkal. A légvédelmi géppuskások, rajgépkocsik után az ejtőernyős egységek vonulnak fel, fe­szesen lisztelegve. Díszmenetüket a könnyű tüzérség zárja le. Aztán meg­reszket a föld, jönnek a páncélos díszalakulatokt Minden szem a dü­börögve közeledő könnyű rohamlöve­NYOS INTÉZET és a VÍZGAZDÁL­KODÁSI KUTATÓ INTÉZET dolgo­zói követik. Az első sorokban, mun­katársai körében halad Tettamánti Károly, a Szervesvegyipari Kutató Intézet igazgatója és a fiatal Kos­­suth-díjas kutatómérnök: Matolcsi Kálmán. Tízéves fejlődésünk jelentős eredményei közé számít a kísérleti és kutatóintézetek létrehozása. A tu­dományos munka felvirágzását, a békés alkotómunka nagyszerű lehető­ségeit, szabad szárnyalását és nagy lehetőségeit köszöntik a tudomány dolgozói. Virágfüzérekkel övezett nagy 10-es számokat hoznak a BUDAPESTI KONZERVGYÁR dolgozói. Az üzem asszonyai baboskendőt kötöttek a fejükre, a lányok hosszú, színes népi táncos ruhákban vidámítják az ün­nepet. A VEGYIPARI GÉP- ÉS RADIÁTORGYÁR dolgozóinak mene­tében színes tábla példázza: 1945-ben rombadőlt kis gyárban kezdték el a munkát, ma pedig korszerű nagy­üzemmel dicsekedhetnek. A tábla kö­rül színes szalagokat lengetnek a lá­nyok, piros zászlókat a férfiak. Itt is, ott is a menetben felhangzik a zeneszó, az ének, táncra perdül­­nek az üzemi tánccsoportok, jó­kedv, derű és öntudatos bizako­dás sugárzik ebből az ünnepi sereg­szemléből. Új gyárakban, korszerű alkotásainkban, a tudományos kuta­tóintézetek laboratóriumaiban, nagy alkotásainkban, erőműveinkben és gépgyárainkban éppúgy, mint az élet apró örömeiben, kisebb-nagyobb­ szépségeiben egyaránt benne van en­nek a tíz esztendőnek sok-sok sikere, szót visznek: „Éljen a párt!“ Amikor a hangszóróban felhangzik a köszön­tés: „Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége!“, az egész téren végighullámzik a hurrázó, éljenző válasz, magasba, a menet fölé emel­kednek a táblák, amelyek azt fogad­ják: „Egységesen harcolunk a Köz­ponti Vezetőség március 4-i határoza­tának végrehajtásáért.“ A LÁNG­­GYÁR nagylétszámú menetének élén a párt jelvényével díszített zászlót visznek az üzem vezetői, s az üzem kitüntetett dolgozói. Minden dolgozó tart valamit a kezében: apró zászlócs­kát, fehér papírból formált békega­­lambot, színes zsebkendőt, virágcsok­rot, felpántlikázott­­májusfát. Mun­kásasszonyok, akik elhozták gyerme­keiket is, a dísztribün előtt magasba emelik őket, s így éltetik a Szovjet­uniót, nagy pártunkat, pártunk ve­zetőit. szövetség jelképe. Szinte velük egy sorban ott haladnak a kerület ter­melőszövetkezetei. A XI. KERÜLET menetében haladnak a MÁRCIUS 15 TSZ dolgozó parasztjai. Máshol a menetben a munkásokkal együtt vo­nulnak a megyék küldöttségei, dol­gozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok. Piros virág a gomblyukakban, mintegy hitvallásként a szocializmus ügye, a mezőgazdaság fejlesztésének, a szövetkezeti mozgalom sikeres fej­lődésének ügye mellett. A VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR ünnepi menetét az új KM—18-as univerzális traktor nyitja meg. Magyarországon először készül ilyen típus, könnyebb és magasabb a G—35-ösnél, egyaránt alkalmas a szántásra, növényápolásra. A munkásosztály újabb nagy segít­­sége lesz ez a falunak. üzem élén szinte erdőt alkot a zászlótenger, de a zászlók mögül min­denhonnan szembetűnnek a termelő­­munka sikereit hírül adó felírások. Budapest dolgozói a jól végzett mun­ka boldog örömével ünnepüik szabad­ságunk születésének tizedik évfor­dulóját. Itt vannak a felszabadulási verseny kezdeményezői, a nagyszerű munkagyőzelmeket arató RÁKOSI MÁTYÁS MŰVEK dolgozói. Elöl a hatalmas gyárváros legjobbjainak csoportja vonul: Kossuth-díjasok, a szocialista munka hősei, a kiváló dol­gozók. Az RM ACÉLMŰ kohászai nagy, színes transzparenst hoznak, amely büszkén hirdeti: az Acélmű a felszabadulási versenyben 3420 tonnát termelt terven felül. Az ERŐ­MŰ táblája a zászlók, transz­parensek erdejéből is­­sesszelátszóan hirdeti: első negyedévi tervüket 104,3 százalékra teljesítették. Az RM SZERKEZET- ÉS EMELŐGÉPGYÁR az eredmények mellett a terveiket adja hírül: az idén több mint két­szer annyi vetőgépet adnak a mező­­gazdaságnak, mint tavaly. Büszke, szép menet a BUDAPESTI KEKSZ­­ES OSTYAGYÁR dolgozóinak felvo­nulása. Ez a büszkeség jogos: elől a Minisztertanács és a SZOT vörös­selyem vándorzászlaját lengeti az élénk tavaszi szél, a zászló mögött tábla ezzel a felírással: „Tizennégy­­szeres élüzem.“ A menetben itt is, ott is magasba emelkednek a kisebb löb­gekre, közepes és nehéz harckocsik­ra, majd a nehéz rohamlövegekre szegeződik. Az élen haladó harckocsi tornya nyitva áll, s feszes vigyázz­­ban tisztelett a parancsnok és politi­kai helyettese. A hármas sorokban vonuló harckocsik és rohamlövegek dübörgése elnyeli a zenekar hangját, s a zúgó tapsot. A páncélosok elvonultak — most a zenekar sorakozik fel a ai's'Zménemez, s a Rákóczi-induló hangjai mellett vonul el a dísztribün előtt. A Sztálin­­emlékmű mellvédje tövében ismét megszólalnak a harsonák, s a dísz­szemle, dolgozó népünk és fegyveres erőink testvéri egységének, kölcsö­nös szerelmének és bizalmának e szép ünnepsége véget ért. Ják, amelyek egy-egy dolgozó nagy­szerű teljesítményéről adnak számot a dísztribün előtt. Mátrai Ottóné 135 százalék... Jung Vilmos 178 szá­zalék... A BUDAPESTI BÚTOR­GYÁR kilencszer kapta meg eddig az élüzemkitüntetést. Tábláikon ü­dvöz­­lik a legjobb dolgozókat: Ács Tibort, aki 200, Lesetár Sándort, aki 218 szá­zalékot ért el kiváló minőségi munká­val. A KÁBEL- ÉS MŰANYAG­GYÁR menetében különösen sok táb­la tanúskodik a DISZ-fiatalok nagy­szerű munkájáról. A Petőfi, Ady,­­ Lenin és a többi DISZ-brigád kiváló eredménnyel dolgozott a felszabadu­lási versenyben. A termelőmunka szépsége, szerete­­te sugárzik ebből a felemelő hatású menetelésből. Mennyi mindent gyár­tanak Budapest üzemei! Tengerjáró hajók, színes zuhatagokba aláomló selymek, szövetek, vásznak, konzerv­gyári készítmények, lakóházak kicsi­nyített makettjei, szobaberendezés csőbútorokból, a KOVÁCSOLÓGYÁR menetében egy nyolctonnás nagyka­lapács képmása, karcsú vagonok, a világ minden részébe eljutó műsze­rek, gépek másait, rajzait hozzák a felvonulók. A HANGSZER- ÉS ME­CHANIKAI JÁTÉKGYÁR dolgozói hosszú rudakon viszik gyártmányai­kat, a kis játékvasutakat, a szerelő­­játékokból összeállított repülőgépe­ket. A KŐBÁNYAI TEXTILIPAR dolgozóinak felvonulása azt példázza, hogy iparunk talpraállásában, fejlő­désében mit jelentett a Szovjetunió baráti segítsége. A gyár dolgozói ha­talmas fehér gyapotbálát hoznak, amelynek oldalán ott van a felirat: „CCCP“ „A Szovjetunió küldte ...“ A Szovjetunió segítsége ott van az újjáépített üzemeket, s az új gyárain­kat ábrázoló képeken, iparunk min­den termékében, a kelmékben,­a gé­pekben, amelyeknek kicsinyített má­sait itt a menetben hozzák. A Szov­jetuniótól nyersanyagokat, gépeket, a korszerű gyártáshoz szükséges mód­szereket, terveket és tanácsokat ka­punk — százféle formában érezzük a testvéri segítséget. A felvonuló dol­gozók most ezt a segítséget is köszö­nik, s egyben ígéretet tesznek, hogy tovább gyümölcsöztetjük a Szovjet­unió segítségét a magyar nép javára. Véges végig az egész menet hatal­mas híradás munkásosztályunk nagy­szerű tetteiről. Nyitott könyvet hoz­nak a MAGYAR GYAPJÚFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR menetében. A könyv felső szélén nagy betűkkel ez áll: „Dicsőség-könyv.“ S alább a piros- és kékbetűs sorok a gyár élenjáró dol­gozóinak nevét hirdetik. A VIII. ke­rület menetét a MÁVAG nyitotta meg. Hosszan vonultak e hatalmas, nagy történelmi múltra visszatekintő üzemünk dolgozói. A gyár április 4-ét méltóan ünnepelte. Táblájukon hir­detik: negyedévi tervüket túltel­jesítették. S hozzák a menetben azoknak a nevét is, akik legjobban harcoltak ezért a győzelemért. Stel­lek Imre esztergályos 492 százalék, a Bodnár-brigád eredménye 298 száza­lék. A MÁVAG után halad a kerület­­ és Budapest másik gyáróriása, a GANZ VAGON. Valamennyi gyár­­részleg előtt külön tábla mutatja a felszabadulási versenyben elért ered­ményeket. A GHEORGHIU-DEJ HA­JÓGYÁR pompás menetének élén a Komszomol és a DISZ jelvényét vi­szik. A hajógyáriak büszkén adják az ország tudtára, hogy szép sikere­ket értek el a felszabadulási ver­senyben: 113 százalékra teljesítették negyedévi tervüket. Az idén már két hajót vízrebocsátottak, tavaly ilyen­kor még egyet sem. Ezzel a hajógyár a legjobban teljesítő üzemek közé verekedte fel magát. A MAGYAR GYAPJÚFONÓGYÁR dolgozói fel­emelt­­ve­ haladhattak a menetben, már tizenhétszer nyerték el az él­üzem címet. Arad, halad a színes, lel­kes munkáshadsereg, s az ötletes táblák, győzelmi jelentésekről szóló felíratok mind, mind azt fejezik ki, hogy munkával, csakis jó munkával tehetjük még gazdagabbá szabad éle­tünk most kezdődő második évtize­dét. Olyan munkával, mint amilyent száz és száz üzemünk dolgozói vé­geztek a felszabadulási versenyben, amikor a tervezettnél több, jobb, ol­csóbb árut adtak az ország népének. A munka győzelmei, a tudományos munka sikerét bemutató feliratok azt mutatják: Budapest népe büszkén te­kint tíz év eredményeire, s kész megvédeni, továbbfejleszteni mind­azt, amit tíz éven át alkotott. Megvéd­jük a teremtő békét! A mi erőnk legyőzhetetlen, mert mellettünk van a Szovjetunió, s mert a békét szerető népek összetartanak. Mennyi jelképe van ennek itt a me­netben, mennyi harcos jelszó hirdeti népünk elszánt békeakaratát! Elüzem­­jelvények, nemzetiszínű és vörös zászlók közül galambok röppennek föl, színes léggömbök szállnak a le- l­vegőbe, s rajtuk a forrón szeretett szó:: „BÉKE". Sok-sok üzem meneté­ben ott haladnak a tíz évvel ezelőtt született gyermekek. „A szabadság hajnalán születtünk.“ Hogyne véde­nék gyermekeik boldog jövőjét a szü­lők, hogyne féltenék kezük munkájá­nak eredményeit, a művészi alkotó­munkát, a tudományos kutatás ered­ményeit, alkotásait, a munkások, ér­telmiségiek, tudósok, írók, művészek. „Megvédjük a békét!“ — ezt a jel­szót olvashatjuk a feliratokon, ezt kiáltják a férfiak, asszonyok, akik két kezük munkájával építették fel, épí­tik maguknak immár tíz esztendeje a­ háborútól megtiport országot. Amott hatalmas táblát hoznak, raj­ta szőrös, kéz, az ujjak helyén ágyú­csövek. Nem, a mi népünk többé nem engedi megvalósulni az imperialisták galád terveit, nem engedi elpusztíta­ni, amit alkotott! Ezért építjük orszá­gunkat, fejlesztjük nehéziparunkat, erősítjük honvédelmünket, ezért emeljük fel szavunkat, s ezért cse­lekszünk, ha a béke ügye tetteket követel. Itt is, ott is feltűnik a jól­ismert plakát, a horogkeresztes né­met csizma, a plakáton a tiltakozó szó: „Nem!“ A BELOIANNISZ GYÁ­RIAK menetében fiatalok hozzák a jelszót: „Egységes békeakarattal az atomháború ellen." S a tribün előtt felhangzik a harci jelszó: „Éljen a béke, harcolunk érte!“ Mi, a világ valamennyi népével békében akarunk élni — ha ezt nem olvasnánk sok­sok feliraton, akkor is szemléltetné ezt a felvonulás sok apró mozzana­ta. Az EGYESÜLT IZZÓ menetében egy hatalmas térkép mutatja: a­mi­Budapest dolgozóinak 250 ezres, órákig tartó felvonulása kifejezte há­lánkat a felszabadító Szovjetunió iránt , és kifejezte azt is, hogy a magyar dolgozók a Szovjetunióval megbonthatatlan testvéri szövetség­ben akarják megvédeni szabadságu­kat és függetlenségüket a békótábor népeinek sorában. A magyar és a szovjet nép örök barátságát hirdető táblákkal vonulnak az ACÉLÖNTÖZ- ÉS CSŐGYÁR dolgozói. A FÉMBÚ­­TORGYÁR menetének élén hatalmas tábla: „Dicsőség és hála a felszaba­dító Szovjetuniónak!“ Zászlókat és képeket emelnek magasba a VI. ke­rületi vasutasok: „Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép örök ba­rátsága“. A díszemelvény elé érve az üzemek dolgozói forró szeretettel köszöntik felszabadítónk és szövetségesünk, a szovjet nép küldöttségét, s a küldött­ség vezetőjét, a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg egyik hős parancs­nokát, népünk nagy barátját Vorosi­­lov elvtársat. A béke és a népek ösz­­szefogásának, a proletár nemzetközi­ségnek ezen az ünnepén Budapest dolgozóinak százezrei forró szeretet­tel köszöntötték a nagy szovjet népet, s kegyelettel hajtották meg zászlóju­kat azok előtt a szovjet hősök előtt, akik tíz esztendővel ezelőtt a legtöb­bet, drága életüket adták népünk sza­badságáért. „Szovjet—magyar barát­ság — béke jólét szabadság" — újra meg újra felharsan ez a jelszó. E jel­szóban, a felvonulás ünnepi hangula­tában benne volt a fogadalom, egész népünk szent fogadalma: fogadjuk, hogy még szorosabbra fűzzük barát­ságunkat , felszabadítónkkal a hős szovjet néppel. Három órája tart már ez a lelkes, erőt sugárzó és bizakodó felvonulás. Az utolsó csoportok haladnak most el a tribün előtt, éltetik pártunkat, ün­nepük a felszabadító szovjet hadse­reg távoli részeiben is ismerik a gyár készítményeit. A HUNGAROTEX dolgozói szellemesen, ötletesen mu­tatják be, hová jutnak el a magyar textilipar termékei. Távoli országok népi viseletébe öltözött leánycsoport halad a menetben, budapesti üzemek­ben szőtték ruhájukat. Úgy tűnik, a mostani seregszem­lén több a béke kékszínű zászlaja, mint máskor, ünnepi tüntetéseken. Magasabban lengenek, a kék szín élénkebben villan a zászló selymén, a felvonuló oszlopok­ fölött. Ez leng az úttörők kezében, ez ragyog elő a munkások menetéből. Békében akarunk együtt élni a világ népeivel, s ezért a békéért együtt küzdünk a békeszerető emberekkel az egész vilá­gon. A mi táborunk a Szovjetunió vezette béketábor, s mi szilárdan ál­lunk a ránk bízott frontszakaszon, az építőipari műszaki EGYETEM hallgatóinak és tanárai­nak menetében az egyik tábla ezt hir­deti: „Neveljük az ifjúságot a haza­­szeretet, a népek közötti barátság szellemében.“ Lépten-nyomon kifeje­zésre jut a menetben népünk törek­vése a békeszerető népekkel való ösz­­szefogásra. Sokhelyütt viszik a fel­vonuló dolgozók a testvéri népi de­mokráciák vezetőinek, Mao-Ce-tung, Bierut, Zápotocky, Gheorghiu-Dej, Cservenkov, Wilhelm , Pieck, Enver Hodzsa, Kim Ir-szen, Damba és Ho Si Mirth elvtársak arcképeit. „Él­jen a népek együttes harca az atom- és a hidrogénbomba betiltásáért“ —­ hirdeti a menet egyik felirata. Nagy taps köszönti az IRODAGÉPIPARI VÁLLALAT dolgozóinak menetét, veget. Meghajolnak a zászlók a dísz­tribün előtt, a nagy tér elcsendese­dik, de a tribünökről mégsem moz­dul senki. Amonnan, a Dózsa György út felől — mintha hirtelen egy sok­színű virágos mező röppent volna a Sztálin térre. Táncolva, zeneszóval fiatalok serege közeledik. Végighul­lámzik a téren az ujjongó kiáltás: jönnek a népi táncosok. Egy-egy sor­ban tizenkét pár jön tánclépésekkel. Közeledik a nyílegyenes sor, majd gyorsabb ütemre vált a zene, az egyenes sorok megbomlanak, s mint­ha az áprilisi játékos szél kapná fel a táncosokat, amilyen széles a Sztálin tér, olyan szélesen kavarog a körtánc. Tizenkét körben 500 népi táncos, a népi együttesek táncosai, önfeledten, kendőt lobogtatva, ka­vargó, forgolódó áradatban jönnek a tribün felé. Mint nagy színes harang­virágok szirmai perdülnek a lányok, a népi tánc zenéje szétárad a téren. A tribün előtt kettéválik a táncoló tér. Kiválik a táncosok közül tizen­két pár, fergeteges tánccal gyönyör­ködtetik a nézőket, köszöntik a ven­dégeket. Felszabadult ifjúságunk örö­me, lelkesedése forr táncukban. Sza­badságunk születésnapjának méltó záróképe ez a felejthetetlen, vérpezs­dítő színes táncünnepély. Csaknem fél óráig tart, amíg hol egyenes so­rokat formálva, hol a körtánc vidám forgásába lendülve elhaladnak a tán­cosok a tribün előtt, ütemes, viharos taps kíséri lépéseiket. Szabadságunk tizedik születés­napjának nagyszerű népi seregszem­léje, Budapest dolgozóinak feledhe­tetlen felvonulása véget ért. Orszá­gunk szíve lüktetett ezen a napon a zászlódíszes Sztálin téren szeretett fővárosunk népével együtt, egész ha­zánk dolgozó népe fejezte ki itt örömét, lelkesedését, és a következő évtizedek győzelmeibe vetett szilárd hitét. 14 budapesti dolgozók forróhangulatú tömegtüntetése Büszkén tekintünk vissza tíz szabad évünk eredményeire (iva/cimrink­ s/erve/nije: a párt­ ­­muMK­HN-paraszt szövetség em­ísítéséért Jelen­tések a termelés frontjáról Örök Illéével és hálával a Szovjetuunióh­oz Megindul a menet, Az Óbudai Hajógyár dolgozói a felvonuláson. Tisztiiskolások díszmenete. KEDD, 1955. ÁPRILIS 5

Next