Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)
1955-06-01 / 150. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A tanácsnak is szívügye az ifjúság nevelése Elmondta: Pap Sándorné, a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese Megyeinkben az utóbbi hóna■----------------------- pókban helyes irányban fejlődik a tanács és a DISZ, szervezetek kapcsolata. A megyei tanács és a DISZ megyei bizottsága szoros kapcsolatot teremtett. A megyei DISZ-bizottság titkára tanácstag, én pedig nem régen lettem a DISZ megyei bizottságának tagja. E helyzet előnyét már érezzük. A megyei DISZ-bizottság egyik ülésén például megtudtam, hogy egyes fiatalok helytelenül viselkednek. Elmondtam a tanácsban, s hamarosan előadásokat szerveztünk ezzel a címmel: Mi illik, mi nem illik. Ugyancsak a DISZ-bizottsági ülésen vetődött fel, hogy egészségügyi és házassági kérdésekről előadássorozatot kellene szervezni a fiataloknak. A tanács pedagógusok és orvosak segítségével ezt is megindította. Megyénk igen gazdag történelmi hagyományokban. Ezt a lehetőséget igyekszünk felhasználni a hazafias nevelésre. A DISZ- szel közösen minden évben „megyei ifjúsági béketalálkozót“ rendezünk. Az egésznapos műsor keretében a megye fiataljai többek között megismerkednek az egri vár védőinek nagyszerű hősi tetteivel, példát mutató hazaszeretetével. A kápolnai csata színhelyén a DISZ-szel közösen minden évben ünnepséget rendezünk, s itt az 1848—49-es szabadságharc hőseinek emlékét idézi fel a környék ifjúsága. Az Egri Pedagógiai Főiskola tanárainak segítségével hozzáfogtunk a megye munkásmozgalmának feldolgozásához. Az a tervünk, hogy ebből a témából előadásokat tartunk a fiataloknak. De a DISZ is fel tudja használni ezt az anyagot a Petőfi-iskolákon. A mindennapi munkában főképpen két osztályunk, a népművelési és az oktatási osztály dolgozik együtt a DISZ-szel. Régebben ez a viszony nem volt harmonikus. Gyakran egy, s ugyanazon dolgot (például a fémgyűjtést) külön-külön szerveztük. Az összhang azonban most már kialakulóban van. A kulturális seregszemlét például együtt szervezik a népművelési osztályok és a DISZ. S az eredmény? Soha még nem léptek falun annyian színpadra, mint most. A DISZ szervezi a fiatalokat, a tanács művészeti segítséget, színdarabokat, szakértőket, pedagógusokat ad. A megyei tanács oktatási osztályának is van szép, közös terve a DISZ-szel: sátortábort létesítenek és turistaházat építenek a Bükkben. A DISZ munkára mozgósítja fiataljait , a tanács mérnöke elkészíti a terveket. Nem teljes azonban a megyei tanács apparátusa és a DISZ-szervezetek között a harmónia. Még találkozhatunk a régebbi hibák maradváányaival. Egyes elvtársak nem becsülik a DISZ-t. Nem bíznak például abban, hogy a DISZ-szervezet képes segíteni a középiskolások iskolai nevelését. Időnként „féltékenység“ is felüti a fejét. Oktatási osztályunkon elmondják néha: „Mi szerveztük a rendezvényt, miért megy hát a DISZ nevén?“ Nem helyes vélemények ezek. A legutóbbi hónapokban falun --------------------- is sokat javult a tanács és a DISZ viszonya. Azelőtt egy sereg olyan községünk volt, ahol nem becsülték a DISZ-t, ahol a jobboldali nézetek hatására a háttérbe szorították, akadályozták fejlődését. Községek egész sorában egy, sőt két éves kérés után sem kapott helyiséget a DISZ , a Hazafias Népfront és a gazdakör viszont megalakulása után egy-két hónappal helyiséghez jutott. Természetesen nem szabad szembeállítani az ifjúsági szövetséget a népfronttal, mindkettőnek kell helyiség, a DISZ háttérbe szorítását azonban nem tűrhetjük. Odáig fajult a helyzet, hogy egyes járási és városi tanács-funkcionárisok kijelentették: a DISZ-re tulajdonképpen nincs is szükség. A gyöngyösi volt tanácselnök, amikor könyvtárhelyiséget kértek tőle, azt mondta, hogy vegyék el a DISZ helyiségét. A Központi Vezetőség márciusi határozata véget vetett ennek a helyzetnek. Ilyen esetekkel már nem találkozunk (bár a falvak egyharmadában még mindig nincsen helyisége a DISZ-nek). Egyik-másik községi tanács-funkcionáriusunk ugyan még szavakban ismeri csak el hogy támogatni kell az ifjúsági szövetséget a többség azonban látja, hogy tettekkel kell segíteni a DISZ-t. A hiba ott van, hogy sokan még nem tudják, hogyan tegyék ezt. Elmondok néhány példát. A DISZ- szervezetek gyakran hibáznak. A fiatalok szertelenek, olykor borsot törnek az idősebbek orra alá, helytelen dolgokat csinálnak, vagy éppen maga a DISZ-vezetőség nem fogadja meg a jó tanácsot. Van olyan tanácselnök, aki a hiba láttán méregbe gurul, s ahelyett, hogy türelmesen magyarázna a díszeseknek, mereven elvágja a vitát, elmérgesíti a helyzetet, mondván: „Lám-lám, nem lehet velük kijönni!“ A falvakban is találkozunk a -----------—---- fentebb említett „féltékenységgel“. Van község, amelyben a Diszknek nem sikerült kultúrcsoportot szerveznie. A tanács vagy a tanító egyik-másik helyen ilyenkor azt indytja: „No, majd mi megmutatjuk!“ — és meg is csinálják a DISZ nélkül a csoportot. Gyöngyössolymoson a tanácsnak van színjátszó csoportja, a DISZ-nek viszont nincs, s nem is vesz részt benne. Mennyivel különbül dolgozhatnának, ha együtt csinálnák. A tanácsapparátus lehetőségei korlátozottak, a DISZ viszont a falu egész fiatalságát maga köré vonhatja, tehetséges színjátszókkal, táncosokkal frissítheti fel a kultúrcsoportot. Egyes községekben még vitatkoznak, hogy „kié a kultúrház“. Értelmetlen vita! A kultúrház irányítása, vezetése, anyagi támogatása stb. Ugyan a tanács hatáskörébe tartozik, de azért épült, hogy a falu népe, s közte az ifjúság, itt szórakozzék és tanuljon, hogy a sajátjának érezze a kultúrházat. A könyvtár, a szakemberek, a pedagógusok felett igaz, a tanács rendelkezik. De mindezek nem önmagukért vannak, hanem a falu népéért, az ifjúságért. Nem a Díszen kívül, hanem a DISZ-szel együtt, a BISZ-en keresztül kell és lehet csak eredményeket elérni. Fontos, hogy növekedjék a falun ------------ a DISZ-szervezet tekintélye. Ezt is segítheti a tanács. Tekintélyt persze a DISZ elsősorban jó munkával szerezhet — de nincs igaza annak, aki azt vallja, hogy „ha majd jól dolgozik,, akkor elismerjük“. Segíteni kell, hogy jól dolgozzanak- Mezőtárkányban például ifjúsági találkozót rendeztek. A tanács, az elnök maga is, segített az előkészítésben. Adtak harminc felnőtt rendezőt a találkozóhoz. Ennek nemcsak az volt az előnye, hogy a találkozó zökkenés nélkül zajlott le, hanem az is, hogy ebben a harminc felnőttben felébredt a felelősség érzése a fiatalok iránt, közelebb kerültek a DISZ-hez. A pártszervezet támogatása mellett az ilyesminek nagy hatása van a faluban, a felnőttek kezdik becsülni a DISZ-t, a fiataloknak pedig nő az önbizalmuk. De ne csak arról beszéljünk, hogy mit nyújthat a tanács a DISZ-nek. Fordítsuk meg a dolgot, a DISZ is segíthet a tanácsnak. Van olyan község, ahol a begyűjtésért agitálnak a fiatalok. Sok helyütt a DISZ-fiatalok tisztítják a legelőket, karbantartanak egy-egy útszakaszt. Az ilyen megbízások hasznosak és szükségesek. A fő cél azonban, amelyért a tanácsnak segítenie kell a DISZ-t, nagyobb: fiatalságunk szocialista szellemű nevelése! Végül visszatérek ismét a megyei tanácsra. Mi azért vagyunk, hogy a községekben — ahol minden, amit tervezünk, elhatározunk eldől — jól menjen a munka. Nekünk kell nevelni, a helyszínen tanítani a községi tanácsok tagjait arra, hogyan foglalkozzanak az ifjúsággal. El akarjuk érni, hogy valamennyi tanács szívügyének tekintse az ifjúság nevelését és értsen is hozzá. Régi munkásmozgalmi harcosokat tüntettek ki A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1905. évi általános vasipari sztrájk 50. évfordulója alkalmával, munkásmozgalmi tevékenységük elismeréséül Kender Károlynak a MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ érdemrendje, Frank Ferencnek, Pekári Jánosnak, Spitzer Mórnak, Kaiser Nándornak, Varga Ferencnek, Horváth Ágostonnak és Győri Istvánnak a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adományozta. Kilenc régi munkásmozgalmi harcost a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREMmel tüntettek ki. (MTI) Nagy tetszéssel fogadták Jugoszláviában a próbaútra küldött magyar Hargita-expresszt A napokban hazatért jugoszláviai próbaútjáról a Ganz Vagon- és Gépgyár nagyszerű gyártmánya, a Hargitaexpressz. A vonat egyik kísérője, Botka Imre mérnök így számolt be az útról: Május 9-én érkezett Belgrádba a négy kocsiból álló, Diesel-motoros, gyönyörű vonatunk. A pályaudvaron hivatalos vasúti küldöttség és sok ember várt bennünket, körülvették a vonatot és rengeteget kérdeztek. A baráti beszélgetés megmutatta, hogy vonatunk egyaránt megnyerte a szakemberek és a közönség tetszését. Másnap tovább indultunk Belgrádból. A zágrábi, a ljubljanai, a rijekai és a szarajevói vonalon három nap alatt több mint 1800 kilométert tettünk meg. A velünk utazó jugoszláv vasúti szakértő bizottság nagy elismeréssel fogadta, hogy vonatunk 130 kilométeres sebesség mellett is sima, kényelmes utazást biztosít. A vonat sőt, egyenként tizenkét hengeres, összesen 900 lóerős motorja teljes üzembiztonsággal repítette a szerelvényt. A lakosság mindenütt szeretettel fogadta a magyar dolgozók, a magyar ipar munkájának termékét, a szép, korszerű expresszvonatat. A noviszadi állomáson például olyan sok ember várt bennünket, hogy a három percre tervezett állásidőt majdnem fél órára kellett meghoszszabbítani, mert a lelkes tömeg nem engedte tovább a vonatot. A próbaútról beszámoltak a jugoszláv lapok. A Borba, a Politika, a Növeszti és a Novi Szadi Dnevnik színes tudósítást írt és fényképet közölt a Hargita-expresszről. Elismeréssel nyilatkoztak a vonatról a jugoszláv vasúti szakemberek, egyebek között a vasút vezérigazgatója és helyettese is. Budapest és a nagyvárosok zöldövezetei a dolgozók bőséges gyümölcs- és zöldségellátásáért (Tudósítónktól.) Budapest egyik élelmezési bázisa a fővárost körülvevő zöldövezet. A főváros körül 30 000 katasztráls hold földön folytatnak mezőgazdasági termelést. Ebből a területből körülbelül 22 000—23 000 hold szántó, a többi gyümölcsös és erdőség. Jelenleg a szántóterület negyedrészén termelnek zöldséget. A budapesti zöldövezet egyharmadán öntözéses gazdálkodás folyik. A termelés mennyiségét számítva Budapest zöldövezete fedezi a szükséglet 20 százalékát! A főváros határában 1953-ban 16 000 négyzetméter melegágyi ablak alatt és 5000 négyzetméter alapterületű üvegházban termeltek zöldséget a szövetkezetek-1957-ben már 10 000 négyzetméter meligagyn ablak és 21 000 négyzetméter alapterületű üvegház segíti a kertészkedést. Tavaly több termelőszövetkezet korszerű növényház-kombinátot épített. Így például a XVII- kerületi Micsurin TSZ 1800 négyzetméter alapterületű hajtatóházat létesített. A zöldövezet igen jelentős termelési ága a gyümölcstermesztés is. Itt terem a híres nagytétényi őszibarack. Ebből a múlt évben 120 vagonnal exportáltunk. Az őszibarack-termelés továbbfejlesztését szolgálja a sasadi lankákon 1953-ban telepített 420 hold őszibarackos. A pesti, homokos területeken is megindult a nagyüzemi gyümölcsös kertek létesítése. A múlt évben a XVII. kerületi Gero TSZ 30 hold csemegeszőlőt és 30 hold vegyes gyümölcsöst telepített. 1956-ig a pesti, homokos területen 300 hold csemegeszőlőt fognak telepíteni. Az idén a miskolci dolgozók is jóval több zöldséget és gyümölcsöt kapnak, mint tavaly: a városkörnyéki földeken és a szomszédos községekben is egyre többen foglalkoznak konyhakertészettel. A Miskolci Állami Gazdaságban 825 holdon termelnek zöldségfélét. Az Ongai Állami Gazdaság berzéki üzemegységében tavaly még nem volt számottevő zöldségtermesztés, az idén pedig már 100 holdon termelnek zöldségféléket. A Miskolc környéki folyók és patakok mentén egyre több termelőszövetkezet és, egyéni gazda foglalkozik öntözéses kertészkedéssel. A zöldövezet kibővülése már a piacon is érezhető. A Miskolci Állami Gazdaság eddig több tízezer csomó zöldhagymát, mintegy 40 000 fej salátát és 100 000 csomó retket vitt piacra. Az új zöldborsó, kelkáposzta, uborka és cseresznye is mind bővebben jut el a fogyasztókhoz. 40 katasztrális holdon korai újburgonyát termelnek a nagyváros dolgozóinak, s június első napjaitól karfiolt is bőségesen kapnak a vásárlók. Egyre növekszik, gazdagodik Gyár város zöldövezete is. A Duna, Rába és a Rábca mentén elterülő községek termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai évről évre bővebben látják el a nagy ipari várost zöldségfélékkel. Szigetköz mélyen fekvő községeiben a termelőszövetkezetek, valamint az egyénileg dolgozó parasztok együttesen 1000 holdon termelnek káposztát. Győr város zöldövezetéhez tartozik az ország legjobb dunamenti zöldségtermelő Vidéke: Kunsziget és Öttevény község. , E két községben 300 holdon termelnek zöldséget. Győrtől keletre és délre nagy területen termelnek dinnyét és gyümölcsöt Tavaly a győrszentiváni és gönyüi termelőszövetkezet 300 holdon termelt dinnyét, az idén pedig Gyirmóton, Koroncón, Bőnyrétalapon és Téten is mintegy 200 hold dinnyét termelnek. A győri Új Élet, a tényői Szabad Föld, a gönyüi Lenin és más termelőszövetkezetek 600 holdon paprikát, paradicsomot, hagymát és karfiolt termelnek. 1954-ben csak a győrladaméri Tanács TSZ rendelkezett 12 hold, és a győrszentiváni V Utakon TSZ 11 holdas öntözéses területtel. Az idén az öntözéses terület sokszorosára nőtt. A zöldövezetben működő termelőszövetkezetek legértékesebb területei az öntözéses művelés alatt álló földek. A Szigetköz bőven termő gyümölcsösei az idén csak állami segítségből 35 000 új gyümölcsfával gazdagodtak- A Szigetköz környékén 2000 holdon termelnek gyümölcsöt. Említésre méltó a nagy baráti, kisbaráti, és kisbajcsi málna-, illetve szamócatermelés is, amely itt összesen 400 holdon folyik- Jelentősen bővíti a győri dolgozók ellátását az Ikrényi Állami Gazdaság öntözéses kertészete és a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság 31i holdas gyümölcsöse is. A főváros és a nagyvárosok zöldövezetei gondoskodnak a dolgozók hűséges gyümölcs- ég zöldségellátásáról. A kunszállási példa éberségre int Az eset, amelyről szó lesz, párját ritkítja. Tanulságait érdemes megszívlelni nemcsak a Bács-Kiskun megyei kommunistáknak,hanem másoknak is. Mi is történt tulajdonképpen Kunszálláson? A kulákok Balla Sándor volt tanácselnök segítségével megkísérelték kezükbe kaparintani a községi tanács vezetését és nem is kevés sikerrel. Balla Sándor híven kiszolgálta a kukkokat, a spekulánsokat. Nemcsak az adófizetés és a begyűjtési kötelezettségek teljesítésében volt elnéző a kulákokkal szemben, hanem számos más anyagi előnyhöz is juttatta őket, s ezzel jelentős mértékben megkárosította a dolgozó nép államát. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hogyan történhetett meg mindez, hol voltak azok a kommunisták, akiknek elsőrendű feladatuk lett volna megakadályozni Balla Sándor és kuláktársai kártevését? A kiskunfélegyházi járási tanács végrehajtó bizottsága márciusban rendkívüli ülésen tárgyalta meg a kunszállási községi tanács munkáját. Borbély Lajos megbízott VB-elnökhelyettes vezetésével felülvizsgáló bizottság járt Kunszálláson. A vizsgálatot folytató elvtársaknak nem kevesebb feladatuk lett volna, mint hogy kiderítsék, miért olyan népszerű Bálla Sándor a kulákok körében, miért emelték vállukra és éljenezték a kulákok az egyik tanácsülés után. De a márciusi vizsgálatot végző járási tanácsi dolgozók nem fedhették fel Bálla Sándor igazi arcát, mert munkájukat a mérhetetlen politikai vakság jellemezte. Mintha bekötött szemmel jártak volna Kunszálláson. „A VB-elnök túlzottan népszerű“ — ezt írták jelentésükben. De elmulasztották kideríteni, kiknél és miért népszerű Bálla Sándor? Ha kiléptek volna a községi tanács épületének falai közül, ha elbeszélgettek volna a becsületes dolgozó parasztokkal, termelőszövetkezeti tagokkal, megtudhatták volna, hogy a kulákok már az 1950-es tanácsválasztásokon is síkraszálltak Bálla Sándor megválasztása mellett, s ugyanez történt az 1954-es tanácsválasztásokon is. Balla Sándor a kulákok segítségével agitációt szervezett maga mellett- „Ha Zana Károly lesz a községi tanács elnöke, az lesz az első dolga, hogy bezárja a templomot“ — híresztelték széltében-hoszszában. „Tanácsokat kommunisták nélkül“ — ezzel a jelszóval indult a választási harcba a tikulákpárt. (Így nevezték Balla Sándor baráti körét az Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai.) Baláék különböző manőverekkel több kommunista tanácstaggá választását akadályozták meg. Egyeseket egyszerűen „kifelejtettek“, másokat — idősebb embereket — több kilométer távolságra fekvő körzetbe küldtek. Helyettük olyanok kerültek a tanácsba, mint Koncz József, aki például megakadályozta, hogy szomszédjánál, Kalocsai József kuláknál transzferáljanak; vagy Juhász Pál, akit feketevágásért elítéltek. Tó tett helyébe jót várj“ — tartja a közmondás. S valóban, Balla Sándor nem volt fukar, amikor a kulákok segítségét kellett meghálálnia. Íme, néhány példa a sok közül: segített Tok József kulák 27 000 forintos adótartozásának eltörlésében; a községi apaállatokat Lukácsi Imre külálfshoz adta gondozásra. A kulákok adótartozása az elmúlt év végén 120 000 forint volt, íme, ez a magyarázata Balla Sándor „túlzott“ népszerűségének. A járási tanács dolgozói nem kutatták a népszerűség igazi okait, csupán megállapították: „ ... ez a népszerűség egészen az utóbbi időkig nem eredményezett sokat a begyűjtési, pénzügyi, valamint egyéb tervek teljesítésében.“ A járási tanács dolgozói a vizsgálat alkalmával beletemetkeztek a papírokba, a valóságos élet helyett a munkatervek holt betűiből akarták kiolvasni, milyen munkát végez a kunszállási községi tanács. „A termelőszövetkezetek fejlesztésében semmiféle feladatot nem jelöl meg a munkaterv“ — állapították meg. Erről beszéltek a munkaterv betűi. És az élet? Az élet arra figyelmeztette volna őket, hogy Kunszálláson erőteljes tstelenes agitáció folyik, hogy a kulákok igyekeznek lejáratni a termelőszövetkezeteket és azok vezetőit. A tanácsválasztások előtt azt a hírt terjesztették, hogy „Kiss Bálint, az Alkotmány TSZ elnöke akar a tanácselnök lenni, hogy ezután minden földet betagasíthasson a tsz-hez. A kulákok nem szívesen tűrték, hogy a végrehajtó bizottságban helyet foglal Bodor Sándor, az Alkotmány Termelőszövetkezet tagja. Visszahívására gyűlést szerveztek Kürtösi László lakásán. „Téged le akarunk váltani, úgyis tudhatod, hogy egy tsz-tag nem felel meg az egyénileg dolgozó parasztok között“ — így beszélt ezen a gyűlésen Lantos István 50 holdas kulák„Ezekkel úgyse szerez becsületet az ember“ — így nyilatkozott az Alkotmány TSZ tagjairól egy alkalommal maga a tanácselnök. Balla Sándor az egyénileg dolgozó parasztok előtt A járási tanács dolgozói, miközben megállapították, hogy a munkatervből „hiányzik az osztályellenség elleni harckérdése is“ — nem vették észre, hogy Kunszálláson nemcsak eluralkodott az osztálybéke hangulata, hanem az ellenség annyira felbátorodott, hogy Battó Sándor segítségével helyet követett magának a község életének irányításában is. A járási tanács dolgozói kiderítették, hogy nem szabályosak a tanácsülések meghívói, hogy a VB-ülések meghívóit „nem a megadott minta (1900 1954. MT- határozat függelék 4. sz.) szerint készítik“. Részletesen tájékoztatták a járási tanácsot arról, hogy nincs minden rendben az ügyiratok kezelése körül sem. Csak éppen azt nem vették észre, hogy a dolgozó nép ádáz ellenségei népi államunk hatalmának egyik helyi szervét, a kunszállási községi tanácsot akarták kezükbe kaparintani. Miközben a járási tanács munkatársai Kunszálláson felmerültek a szabálytalan meghívói tanulmányozásában, miközben a poros akták között kutattak, odakint talán éppen azokban az órákban is a termelőszövetkezet ellen izgattak a kulákok, rágalmazták a község kommunistáit, mindenekelőtt Zapa Pál, a fiatal párttitkárt. Miközben ,számszakilag, végigfutották a pénzügyi aktákat, rejtve maradt előttük, hogyan segített Bálla Sándor Tok József kulák adótartozásának eltörlésében, hogyan segítette Bálla Sándor a feketevágókat, hogyan használhatott nyolc hold állami tartalékterületet — kibújva az adó- és a beadási kötelezettségek teljesítése alól —, hogyan károsíthatta meg államunkat 20 000 forinttal, különböző sikkasztások, csalások révén. A politikai vakság, a csupán a papírok között végzett ellenőrző munka sok mindent eltakart a vizsgáló szemek elől. Eltakarta mindenekelőtt az osztályelenség kártevő munkáját. De ha a papírok nemis figyelmeztettek, és a meg nem kérdezettek nem is beszélhettek, talán volt egyéb jel is, ami figyelmeztette a járási tanácsot és a járási pártbizottságot? Volt ilyen jel. Hajnal Sándorné dolgozó parasztaszszony nemegyszer járt a járási tanácsnál és elmondotta, hogy Baja Sándor a kulákok befolyása alá került. Zana Pál elvtárs, a község párttitkára, aki csak néhány hónap óta látja el ezt a feladatot, a járási pártbizottságnál emelt szót. Elküldte ide és a járási tanácsihoz is a hozzá érkezett leveleket. E levelek írói felháborodva tiltakoztak Balla Sándor tevékenysége ellen. „Hordják már a kulákok nevenapjára a bort. Kunszálláson nagyon sok ember csalódott Balla elnök miatt, hogy még most is elnök. Sokan azt beszélik, hogy a járási tanácselnök nagyon kesztyűskézzel bánt vele, mert hát a sok hiba közül csak egyet hozott fel, pedig van neki éppen elég bűne“ — olvashatjuk az egyik levélben. Azonban sem a járási pártbizottságnál, sem a járási tanácsnál nem vették eléggé komolyan ezeket a jelzéseket, nem tettek hathatós intézkedéseket Balláék leleplezésére. A járási tanácson dolgozó kommunistákat komoly felelősség terheli azért, hogy bár több alkalommal jártak Kunszálláson, mégsem ígyettek fel Balla Sándor és társai kártevéseire, s végül is nem az emberségük folytán lepleződtek le a kártevők. De ha csupán az ő felelősségüket hangsúlyoznánk, elmulasztanánk elemezni a kunszállási ügy mélyebb tanulságait. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata élesen megmutatta, amilyen károkat okoztak a párton belül, az állami életben, a szocialista építőmunka különböző területein a jobboldali, antimarxista nézetek. Csak természetes, hogy az osztályéberség eltompulása, az osztálybéke hangulata, az állami fegyelem meglazulása kedvező talajt teremtett Balla Sándor és társai tevékenysége számára Felbátorította a nép ellenségeit Kunszálláson is, nem egy perjés állami funkcionárius éberségét viszont elaltatta. Jó hrívó példa a kunszállás, mert a sok ezer tanácsfunkcionárius között talán keresve sem találhatnánk még egy Balla Sándort, aki nemcsak elnézte, hanem egyenesen támogatta az osztályelenség aknamunkáját. De Bala Sándor tevékenységét nagyban megkönnyítette az, hogy ,a járási tanácsnál dolgozó elvtársak nem voltak éberek. A végrehajtó bizottság szinte kizárólag csak „szakmai“ szempontból vizsgálta a tanács munkáját, és elsősorban „szakmai“ tanulságokat vont le a kunszállási esetből. „A pénzügyi szakcsoport nem állt hivatása magaslatán... A költségvetési csoport nem végzett megfelelő ellenőrző munkát“ — hangoztatja Szegedi elvtárs, a járási tanács elnöke. De vajon a nagyobb szakmai felkészültség egymagában elegendő lehet-e arra, hogyne ismétlődhessék meg a kunszállási eset? Semmiképpen se. Az ilyenfajta esetek ellen csak egy biztosíték lehet: az osztályéberség fokozása, a párt- és állami fegyelem megszilárdítása, és rendíthetetlen harc mindenfajta jobboldali nézet ellen, amely letéríthet az osztályharc következetes vitelének útjáról. Miféle éberség az, amelyik csak szűk szakmai szempontokat mérlegel, de figyelmen kívül hagyja az osztályham követelményeit, a politikai érdeket? Az ilyenfajta „éberség“ csak népünk ellenségeinek kedvez. A kiskunfélegyházi járási tanácson dolgozó elvtársak éppen erről a legfontosabbról feledkeztek meg. Gallé Tibor — Faragó Jenő --------------- HIT Ahol a több munka kevesebb eredményt jelentett A Kőbányai Zománcárugyárban vegyipari keverő főzőkészülékeket ,autoklávokat — is gyártanak. A hazai és külföldi gyógyszeripari üzemek szívesen vásárolják ezeket. A kereslet állandóan növekszik, tehát egyre több és több ilyen készüléket kell gyártanunk. Az autoklávok gyártásának egyik legfontosabb és legkényesebb munkafolyamata a zománcozás és az égetés. Nagy felületet kell egyenletesen zománcozni. A vízben oldott zománcanyagot folyékony állapotban permetezik a készülékre, s azután magas hőfokon ráégetik. Egy-egy készüléket többször kell zománcozni, külön rétegben égetik rá az alapzománcot és több rétegben az úgynevezett színzománcot. A munka minőségétől függ, hogy egy-egy készüléket hányszor — csak 4—5-ször, vagy esetleg 40—50- ,szer — kell zománcozni, míg megfelelő lesz. Az égetőket hosszú ideig a tényleges égetések száma után fizették. Vagyis: minél többször égettek, annál magasabb volt a százalék, nagyobb a kereset. A dolgozóknak így nem volt közvetlen érdekük a termelés növekedése, hiszen őket csak az égetések száma érdekelte, így aztán ez a szám a felhőkig emelkedett. Volt olyan készülék, amelyet 50—60-szor, de volt olyan is, amelyiket 90-szer (!) zománcoztak és égettek. Ily módon természetesen csak a százalék emelkedhetett, a termelés nem, hiszen a műhelyben mindannyiszor ugyanazok a készülékek voltak kézben. A Kőbányai Zománcomgyár hónapokon keresztül nagyrészt ezért nem teljesítette tervét. Hiába teljesítette túl a tömegcikk-gyárrészleg állandóan a maga feladatát, a vegyipari gyárrészleg 40—80 százalékos tervteljesítésével rontotta az egész gyár eredményét. Ezen az áldatlan helyzeten segítettek akkor, amikor a múlt év szeptemberében a műhelyben dolgozók bérét egy átlagos égetési szám után állapították meg. Az autoklávok alkatrészeire külön-külön megállapították az eddigi legmagasabb és legalacsonyabb égetési szám figyelembevételével azt az átlagos égetési számot, amely mellett a dolgozónak kifogástalan minőségben át kellett adnia a készüléket. Ha a dolgozó az égetési számot a meghatározott alá szorítja — és az előírt minőségi feltételeket betartja —, emelkedik a százaléka, s vele együtt vastagodik a boríték is. Ezek után az lett a zománcozók érdeke, hogy minél kevesebbszer kelljen égetni egy egy készüléket. Azóta sokkal jobban vigyáznak a zománcozás minőségére. Ha valami baj van például az alapzománccal, azonnal jelzik a zománcmalomnak, hogy a kifogástalan munkához jobb összetételű zománcra van szükségük. A javítócsoporttól is megkövetelik a pontosságot. A generátor dolgozóinak megmagyarázták, hogy milyen hőfok a legjobb az égetéshez. Egyszóval törődni kezdtek a munkájukkal- S az eredmény: 1954 októberében 192, novemberben több mint 200, decemberben 193,6 százalék volt a műhely teljesítményátlaga, a gyár pedig teljesítette tervét. Az említett új elszámolási rendszer óta azonban ismét hosszú idő telt el. A dolgozók ismét nagyobb szaktudásra tettek szert, nagyobb gyakorlatot szereztek, és sokat fejlődött a műhelyben a gyártási technológia is. Ez év januárjában például kialakították a megfelelő alapzománc-típust. Ennek bevezetése azt eredményezte, hogy biztonságosabbá vált a gyártás, kevesebb égetésre van szükség, mint eddig. Javult a készülékek hegesztése, kevesebb lett az úgynevezett „szivacsos“ hegesztés, ami a zománcozás szempontjából káros. A könnyebb zománcozást segítik elő a készülékek újonnan konstruált leeresztő csonkjai és az új peremkiképzés is. Sokat javult az utolsó hónapokban a kemencék működése is, egyre biztonságosabbá vált az égetés. És nem utolsósorban számos szervezési intézkedéssel folyamatosabbá tették a műhely munkáját. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a vegyipari zománcműhely teljesítményszázaléka 1955 februárban 193,9, és márciusban már 267,3 volt! Természetes, hogy az ilyen könynyen teljesíthető normák (a sok ■változás ellenére a normákat nem változtatták!) nem ösztönzik a dolgozókat újabb és újabb ésszerűsítések és jobb munkamódszerek bevezetésére. Az utolsó időben a műhelyben például mindössze csak hat újítási javaslat született, sokkal kevesebb, mint az új elszámolási rendszer bevezetése utáni időkben. Mindebből is látszik, hogy a laza norma fékezi a Kőbányai Zománcárugyár munkáját is. B. Erdélyi József Országszerte készülnek a pedagógusnap ünnepségeire Az iskolák növendékei országszerte nagy szeretettel tervezgetik, hogyan is köszöntik majd nevelőjüket a pedagógusnap alkalmával. Az úttörőcsapatokban és a DJEZ-szervezetekben megbeszéléseket tartanak a fiatalok. A pedagógusnap előkészítésébe mindenütt bekapcsolódtak a párt- és a tömegszervezetek képviselői is. Vas megyében operatív bizottságok alakultak az ünnepségek megrendezésére. Szombathelyen június 4-én tartják meg a központi ünnepséget, amelyen a megye legjobb nevelői és a szülői munkaközösségek képviselői vesznek részt. Az Ünnepség során kitüntetik a legjobb pedagógusokat. A zalaegerszegi általános iskolások június 4-én nagyszabású lampionos felvonulást rendeznek a pedagógusok tiszteletére, a nagykanizsai középiskolások é.i.teli zenével kedveskednek nevelőiknek. Debrecenben a június 4-i ünnepség során kiállítás nyílik a megye pedagógusai képzőművészeti alkotásaiból. A megye több községében a népfront-bizottság levélben üdvözli a legjobb nevelőket, másutta szülői munkaközösségek tagjai és az iskolák tanulói a lakásukon köszöntik a pedagógusaiut. Komódiban és Földesen, ahol a falu nevelőtestülete sokszor nyújtott már segítséget a helybeli termelőszövetkezeteknek, a tsz-ek vendégül látják a pedagógusokat. A debreceni Üzemekben az MNPSZ-félórák során méltatják a pedagógusok munkáját. Pécsett a város valamennyi tömegszervezete részt vesz a pedagógusok ünneplésében. A DJSZ, az MNDSZ, az MSET képviselői fogadják június 4-én a megye falvaiból a központi ünnepségre érkező nevelőket. A megye falvaiban kulturális műsorokat, hangversenyeket rendeznek a pedagógusok tiszteletére. (MTI) Charrfllnfilk Revizorok a pincében — Erre tessék. Vigyázat, itt lépcső van, így ni. És most tessék jól körülnézni. Ennek a gyönyörű borpíncének, kérem, nincs párja. Szalay László, a Földművelésügyi Minisztérium főkönyvelőségének revizora összeráncolta a homlokát, s széttekintett a pincében. Óriási hordók tömkelege sorakozott a falak mentén: a hordókban a világ legkitűnőbb itala, tokaji bor érlelődött. A pincében mámorra illatok terjengtek, s pillanatok alatt át- meg átjárták a revizor szaglószerveit. Szalay agyában költői gondolatok keltek szárnyra. Jobb kezében talpas borospoharat szorongatott, s mellmagasságban maga elé emelte, mintha virágcsokorral óhajtaná köszönteni a kincseshordákat. Deegyelőre meg■ őrizte homlokán a ráncot, amely azt volt hivatva kifejezni, hogy õ itt nem ■ halmi vendég, hanem hivatalos személyiség; revizor: szem, amelynek még a hordódongákon is át kell látnia; fül, amelynek a legkisebb rendellenes neszt is meg kell hallania; s orr, amelynek mindent ki kell szagal■ nia. Mögötte áhítattal sorakozott fel a revizorküldöttség másik két tagja: Sarlós Endre és Keszler Gyula. Mind■ ketten magasra emelték baraspoha■ rukat, amely jelen esetben a hivatalos ellenőrzés jelvényévé magasztosult. A haraspohár, valamint Elek István pincemester szíves tessékelése végképp eloszlatta kétségeiket aziránt, hogy itt ma eredményes revizori munkásságot fognak kifejteni. A három revizor kimért léptekkel haladt el a hordók sorfala előtt. Szalay olykor-olykor megkoccantotta a hordókat, amelyek tompán feleltek vissza. A három revizor határozottan jól érezte magát. A jól végzett munka öröme elvegyült lelküikben a tokaji bar hódító illatával. Sarlós Endre még kissé gyakorlatlan lévén, azon tűnődött, hogy ki és mikor adja meg a jelt a revízió konkrétabb formáinak alkalmazására. Az alkalom nem váratott magára. — Azt hiszem, kezdhetjük —mondta Elek pincemester. — Mármint micsodát? — pillantott vissza szigorúan Szalay. — A revíziót... vagyis... hát csak nem tetszenék visszamenni anélkül, hogy a mi... — Mi nélkül? — vált egyre zordabbá a revizor hangja. — Úgy érzem — találta fel magát a pincemester —, hogy önök mindig csak száraz számokkal dolgoznak. Egyik szám a másik után, ugyebár. Ki tudja, mi rejlik a számok mögött? Bor vagy víz? — Viz? — szontyolodott el Sarlós. — Igen bizony — folytatta a szé Iesvállú pincemester — hátha ebben a hordóban víz van, nem pedig finom száraz szamorodni. — És honnan lehet azt megtudni? érdeklődött hivatalosan Szalay, úgy, hogy csapra verjük ezt a hordócskát, ugyebár, és a revízió majd megállapítja, hogy s mint gazdálkodom én itt az állami javakkal. Erre már felcsillant a revizorok szeme. S ez a felcsillanó fénykéve egyre szélesebben ömlött el lelkük ablakocskáinak üvegén, amint hordóról hordóra hivatalosan megállapították, mint gazdálkodik az állami javakkal a széles vállú pincemester. Nem győzték dicsérni a szakszerű és gondos borkezelést és Tokajt, a hegyek királyát. Szürkületkor végeztek a revízióval, megállapítván, hogy itt minden a legkívánatosabb rendben találtatott. Éppenséggel ebben a szempillantásban kerültünk egymás útjába. A revizorok arcán bájos prr futott át, amit mi egyébnek lehetett volna tulajdonítani, mint annak a ténynek, hogy a revízió eredményesen végződött, semmi rendellenesség nem merült fel, s a három revizor a legjobb referenciákkal örvendeztetheti meg a népgazdaságot. Velem született tapintatlansággal megkérdeztem: — Mit tapasztaltak kétnapos ellenőrzésük során? Szalay kissé akadozó nyelvvel válaszolt. — Különösebb probléma nem merült fel. — Mi volt az ellenőrzés célja? — Általános tájékozódás. Mert hát két nap, ugye, rövid idő, nincs mód belemenni a részletekbe. — Mégis: szakmai ellenőrzés? A szőlőápolás munkáinak ellenőrzése? A számadások, nyilvántartások revíziója? — Hát kérem, minden. Csak így mondhatnám, minden együttvéve. — És az eredmény? Általában igen jók a benyomásaink. Pompás hely ez a Tárcái. Olyan bora... szóval olyan bortermelés folyik itt, mint amilyen kevés helyen a világon. — Talált-e a revízió valamilyen fogyatékosságot ? — Talált. Kétségkívül talált — tűnődik egy pillanatig Szalay, majd a hangja felizzik, amint szónoki hévvel beszél: — Súlyos fogyatékosság, hogy a bor elfolyik. Na nem mind, csak valamennyi. Tudniillik, aki ezt a pincét meglátogatja, rendszerint megkóstolja a bort is. Hát tessék. Mi ez a bor? Közvagyon. Mégis, mintha ebben a nyavalyás pincében nem lehetne megállni másképp, a bort is kóstolgatják. Ebben a pillanatban híre jön, hogy három látogató érkezett, rövid megbeszélést akarnak folytatni a vezető kutatóval. Szalay homlokára tüstént felfut a hivatalos ránc, majd imigyen fordul a vezető kutatóhoz: — Csak semmi liberalizmus! A pince zárva, abba senki nem mehet be, ezt el ne felejtse! Itt nem lesz borkóstoló! Miután ilyen szépen megvédte a közvagyont, Szalay megnyugodott Egész éjjel bizonyára boskancsákkal álmodott. Horváth József