Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1956-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP. 1956. JANUÄR 1 Az esztendő méltó befejezése a „Méltó befejezése a fontosmzetközi eseményeikben bővelkedő 55-ös esztendőnek” — így jellemezi Bulganyin elvtárs a Legfelső Tacs ülésén tartott beszámolójában uscsov elvtárssal együtt tett dellet-ázsiai utazását. S valóban: ez év, a genfi szellem és a bandungi izófogás megszületésének éve, a kés együttélés előretörésének eszideje alig zárulhatott volna felkelőbb látvánnyal a szovjet állam vezetőjének távol-keleti diadaljánál. Aki látta a Budapesten is mutatott filmhíradót, némi fogalmt alkothat róla, milyen méretekn vette körül az indiai népszeres a Szovjetunió küldötteit. Többet hárommillió ember Kalkutta min! „Olyan volt ez, mint egy Hamas, hullámzó, zúgó tenger” — idotta Bulganyin elvtárs. S ígéri az indiai, burmai és afganiszt férfiakból és nőkből álló tenger Hímzőit, zúgott, áradt mindenütt, és a két szovjet államférfiú csak igfordult. Bihar állam ipari vidéin, a Bhakra-Nangal vízierőmű étkezésénél, Burma rizsföldjein és Ibul terein. A Moszkvából érkezett ugatók több mint 20 millió ázsiai- találkoztak, több mint húszmillió fiat -hangoztatta a Szovjetunió felé barátság és a testvériség köszöntő ivait. Büszkén és meghatóban figyelte Ilganyin és Hruscsov elvtárs tál-keleti diadalútját a világ minden ladó gondolkodású embere. S sielte, gondosan figyelte a két szervezető minden lépését a londoni reign Office és a washingtoni Sta- Departement is, állandóan fokoló aggodalommal és ingerültségl. Ahogyan feltárult az indiai, rmai és afganisztáni fogadtatás késsége, úgy növekedett Londonit és Washingtonban az idegesség. közmondásos angol hidegvér ezal dühkitöréssé változott: még a külügyminisztérium hivatalos ívivője is elvesztette fejét, s anyira durva hangú kijelentésekre gadtatta magát, hogy le kellett válni. Mivel magyarázható Bulganyin Hruscsov elvtárs példátlanul forró fiai fogadtatása? Miért tódultak azsiai városokba már napokkal bb a környező városkák és falvak ,osai, hogy ne mulasszák el a tokozást a Szovjetunió képviselői? S miért keltett a két vendéget ,f Elölelő barátság és szeretet oly gyorsadalmat a nyugati nagyhatalmi kormányköreiben? Azért, mert távol-keleti utazást végigkísérő imujjongás csupán látható meg- Ivánulási formája, csupán külső erezése volt azoknak a világmét változásoknak, amelyeknek körfalai most Ázsiában kibontakozó. Bulganyin elvtársnak és Hrusz elvtársnak a Legfelső Tanács idén elhangzott beszédei világoskét adták e történelmi változások”, amelyek méltán töltik el megvedéssel a haladás híveit, s agírtják a nemzetközi reakciót, hogyan foglalható össze tömören e lozások lényege? Úgy, ahogyan Iganyin elvtárs összefoglalta. ..Az iái népek felébredtek és kezdték gyenesíteni hátukat.“ Lenin megolta annak az időnek eljövetelét, akor Ázsia sokszázmilliós lakosa a világtörténelem aktív tényévé válik és részt vesz az egészbeliség sorsának eldöntésében. Ez idő elérkezett. Ázsiában és egész létén recseg-ropog a gyarmati dszer. Iruscsov elvtárs néhány mega adatot ismertetett a Legfelső rács ülésszakán arról, hogy mit intett a gyarmati uralom az ini népnek. Csupán a XIX. századlsó negyedében 18-szor sújtotta fát éhínség: 26 millió ember halt. A XX. században az éhínségek rétei még növekedtek. 1943-ban ■om és félmillió indiai szenvedett látést. India lakosságának többit 80 százaléka még nem is olyan en írástudatlan volt. S az indiai nyomora és tudatlansága mesés titokhoz juttatta a gyarmatosítóvilágos volt, hogy ez a helyzet tarthatott örökké. A társadalmi tődés törvényei alapján ki kellett lődnie a népi felszabadító mozgatnak. S e mozgalom fellendülését ttően elősegítette a Nagy Októberi Koialista Forradalom, majd a kínai - lakán győzelme. Az ázsiai nép nagyon jól ismerik és egészen itasan értékelik a Nagy Október újságait és eredményeit. A gyarmatosítók hamarosan feksztek, hogy a régi módszerekkel nem boldogulnak többé Délkelet- Ázsiában. Hogy megelőzzék kiűzetésüket, „önként“ visszaadták a politikai függetlenséget Indiának és más ázsiai országoknak. Ugyanakkor azonban máris hozzáláttak, hogy a gyarmatosítás új, modern módszereivel továbbra is biztosítsák uralmukat. E módszerek változatosak. Hruscsov elvtárs felsorolta őket: megvesztegetik a hatalom birtokosait, meghonosítanak az ő szempontjukból „megbízható“ kormányokat, agresszív katonai tömböket szerveznek, pénzt és fegyvert adnak „gazdasági segítség“ ürügyén. De a ,,megsegített“ államok cserébe kötelesek olyan politikai, katonai és gazdasági feltételeket vállalni, amelyek gúzsba kötik őket. A Szovjetunió két vezetőjében a délkelet-ázsiai népek most annak a hatalomnak küldötteit üdvözölték, amely hatalom kezdettől fogva határozottan és kitartóan harcol a gyarmatosítás minden formája ellen. Az indiai, a burmai és az afganisztáni nép jól emlékezik a szovjet kormány gyarmatosításellenes állásfoglalásaira. Ennek az állásfoglalásnak az elvi alapját Bulganyin elvtárs így fogalmazta m©g: „Az a véleményünk, hogy a gyarmatosító rendszer szégyen a modern emberiségre.“ Ezen az elvi alapon állva a két szovjet államférfi mostani utazása során is nyíltan és félreérthetetlenül leleplezte a gyarmatosítókat, elítélte a gyarmati rendszert. Bulganyin és Hruscsov elvtárs határozottan és őszintén India mellé állt Goa visszacsatolásának kérdésében, a kasmíri nép mellé állt Kasmír Indiához tartozásának kérdésében, a pustáni sztori nép mellé állt az Afganisztánhoz tartozó Puszanisztán kérdésében. Érthető, hogy őszinte és egyenes szavaikat nemcsak azok fogadták együttérzéssel és megelégedéssel, akiknek közvetlenül szóltak. E szavak messze elhangzottak India, Burma és Afganisztán határain túl is, visszhangot keltettek Ázsia és Afrika más népei között is. Amikor Bombay, Kalkutta és Rangun utcáin üdvözlő kiáltások és köszöntő feliratok fogadták a szovjet látogatókat,d e köszöntések azt fejezték ki, hogy az ázsiai népek tudják: nincsenek egyedül a gyarmatosítás ellen vívott harcban. A londoni News Chronicle azt írta: „Ázsiaiak milliói érezhetik most, hogy irántuk baráti érzületet tápláló, idősebb testvérük van északon.“ Igen, ilyen idősebb testvérük van. S hozzá: ez a testvér olyan erős, tekintélye és súlya olyannyira megnövekedett, hogy döntő szava van a világpolitika alakulásában. A gyarmatosítás modern formái ellen küzdő délkelet-ázsiai népek tehát jól tudják, hogy a Szovjetunió támogatása záloga és biztosítéka igazságos ügyük közeli győzelmének. Ez volt az egyik oka Bulganyin és Hruscsov elvtárs páratlanul forró fogadtatásának. A Szovjetunió azonban nem csupán politikai állásfoglalásaival támogatja az ázsiai népek függetlenségének kivívását. A politikai függetlenség csupán akkor lehet szilárd, ha biztos gazdasági alapokon nyugszik. A gyarmatosítók is jól tudják ezt, s ezért követtek és követnek el mindent India és a többi délkeletázsiai ország gazdasági fejlődésének megakadályozására. A New York Times panaszkodik,hogy az Egyesült Államok öt esztendő alatt több mint 450 millió dollárt adott Indiának. Elképesztő dolog — írja a lap, — hogy az indiaiak mégis többre becsülik a Szovjetunió gazdasági segítségét. A New York Times panaszkodása jellemző példája a farizeuskodásnak. Az amerikai lap szerkesztőségében is jól tudják: e 450 millió dollár csupán arra szolgál, hogy az amerikai vállalatok korszerűbben rabolhassák el India nyersanyagait és kényelmesebben helyezhessék el saját ipari áruikat az indiai piacon. A Szovjetunió viszont azért nyújt gazdasági segítséget Indiának, hogy ez a fiatal állam kifejleszthesse saját iparát — elsősorban nehéziparát — és termelékeny mezőgazdaságát. A szovjet állam megosztja Indiával az ipari vállalatok, a villamoserőművek, a vízierőművek építésében, az atomenergia békés felhasználásában felhalmozott tapasztalatait, s közvetlen anyagi eszközöket is bocsát India rendelkezésére. S az indiaiak képesek összehasonlítani a kétfajta gazdasági segítséget, s képesek levonni a szükséges következtetéseket is.A gyarmatosítók egyébként néha feltűnően durva eszközökkel vezetik rá a délkelet-ázsiai népeket a helyes következtetések levonására. Jellemző a burmai rizs esete. Burmában kidolgozták a gazdaságfejlesztés nyolcéves tervét: 1960-ra a nemzeti termelés 80 százalékos emelését irányozták elő. E terv végrehajtásához Burmának exportálnia kell legfontosabb termékét, a rizst. Az országnak sok rizst kell eladnia, hogy növelhesse cink-, ón- és wolfram-kitermelését, s felépíthesse a tervezett új acélüzemet, a jutafeldolgozó gyárat, a gyógyszer olaj- és papírgyártó üzemeket. Az Egyesült Államok úgy igyekezett megtorpedózni a burmai gazdaságfejlesztési terv végrehajtását, hogy nagy mennyiségeket dobott piacra 13 millió mázsára becsült rizstartalékából, s ezzel lenyomta a rizs árát a tőkés világpiacon. Burma rizskivitele elakadt, az import pedig felemésztette valutatartalékának 40 százalékát. Ekkor a Szovjetunió Burma segítségére sietett. Megállapodást kötött a ranguni kormánnyal, hogy évente 1,5—2 millió mázsát vesz át a rizsből, s cserébe gépeket, felszereléseket és más javakat szállít, ráadásul pedig segítséget nyújt a burmai műszaki káderek kiképzésében. Ez az egyetlen példa i súilágossá teszi, miért tudják megkülönböztetni a nemrég politikai függetlenséghez jutott ázsiai népek a Szovjetunió velük kapcsolatos politikáját az imperialisták politikájától. A szovjet gazdasági támogatás létfontosságú jelentőségének felismerése: ez volt a moszkvai látogatókat köszöntő örömujjongás másik oka. S a harmadik — vagy úgy is mondhatjuk, első — ok: a Szovjetunió vaskövetkezetességű békepolitikájának helyes értékelése. Az Új- Delhiben, Rangunban és Kabulban megfogalmazott közös nyilatkozatok utalnak a nézetek azonosságára a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. E nézetazonosság nem véletlen, s nem is magyarázható átmeneti okokkal és konjunktúra-elképzelésekkel. Ez az egyetértés a szovjet állam és a délkeletázsiai államok népeinek alapvető érdekeiből következik. Mind a kommunizmust építő Szovjetuniónak, mind pedig a gazdasági függetlenségük megalapozásán munkálkodó délkelet-ázsiai országoknak tartós békére, biztonságra van szükségük. S India, és a többi ázsiai ország népei pontosan látják, hogy a Szovjetunió hatalmas ereje, s a Szovjetunió elvhű, egyben rugalmas külpolitikája a tartós béke biztosításának legfőbb tényezője. Az 1955-ös esztendő különösen messzehangzóan tárta a világ elé, milyen aktív és szívós harcot vív a Szovjetunió a békés együttélés megvalósításáért. S a szovjet politika ez évi sikerei rendkívüli erővel bizonyították be Ázsia népeinek is, hogy csak a szovjet külpolitika céljainak elfogadása és támogatása hozhatja meg a békés együttélés eszméjének győzelmét. Egyes tőkés politikusok és újságírók azzal rágalmazzák Bulganyin és Hruscsov elvtársat, hogy látogatásuk során mondott beszédeikben „megsértették” a békés együttélés gondolatát. E rágalom alapja az, hogy a szovjet államférfiak állandóan hangoztatták: a két gazdasági rendszer békés versenyében a szocialista rendszer győz, mert ez a leghaladóbb rendszer. Érthető, hogy a kommunizmus végső győzelméről való meggyőződés nem tetszik a kapitalizmus híveinek Annál inkább tetszik az ázsiai népeknek, amelyek talán minden más népnél többet szenvedtek a kapitalizmus „áldásaitól”. Jellemzően ismeri be a londoni Times: „A kommunizmus az egyszerű emberek felszabadítójának hirdeti magát, felszabadítanak a szükségtől ás az igazságtalanságtól. Ázsiában nagyon sok egyszerű ember van, aki mind a kettőtől szenved. A Szovjetunió az emberek testvériségét hirdeti, s ez a legmelegebb visszhangra talál Ázsiában.” Igen, éppen a moszkvai vendégeknek a kommunizmus győzelmébe vetett mélységes hite erősítette meg legjobban Ázsia egyszerű embereiben az érzést, hogy a szovjet politika követése és támogatása biztosítja számukra a felemelkedést.. S ez a látogatókat fogadó hatalmas lelkesedés egyik fontos mozgatórugója volt. íme, ezért nevezhette Bulga-Inyin elvtárs a távol-keleti látogatást, az 1955-ös esztendő méltó befejezésé- nek. E látogatás páratlan külsőségei, és egyes fejleményeken máris érzé- kelhető világpolitikai következmé- nyei a békeerők egy történelmi győ- zelmének fényével aranyozzák be az év utolsó napjait, s biztató távlato kat nyitnak meg nemcsak 1958-ra, hanem az utána következő eszten- időkre is. Polgár Dénes . • Az amerikai diplomáciai tájékoztatás elferdíti a valóságot , írja egy amerikai újságíró New York, december 31. (TASZSZ) Robert Lasch a Progressive címűerikai folyóirat hasábjain elemzi amerikai sajtó munkamódszerét, élesen elítéli azt, ahogyan az ameri lapok a külügyminiszterek nemmegtartott genfi értekezletét isi tették. Basch a következőket írja: „Az nyomás alakult ki bennem, hogy a lomáciai tájékoztatás még soha vált ennyire nyíltan és szemétlenül hivatalos propagandává. tl az adott értekezlet idején. A lomáciai tájékoztatás nemcsak a mány vonalát tükrözte — ahogyan Genfben, a tudósítók értekezletén kifejtették—,de véleményem szerint új, csúcseredményt állított fel a felületességben, a valóság elferdítésében, a tényeknek véleményekkel való felcserélésében, a részrehajlásban, abban a törekvésben, hogy a tájékoztatást szenzációval cserélje fel.” Lasch a többi közt elítéli az Associated Press és a United Press hírügynökségek tudósításait. Ezek a tájékoztatások — írja Lasch — jóformán semmi elképzelést nem nyújtottak az értekezleten működő erőkről és nem magyarázták meg Németország, a leszerelés és a biztonság kérdésében támadt zsákutca alapvető jelentőségét”. A maláj földi tárgyalások csak ideiglenesen szakadtak félbe alina városban (Észak-Maláj) — mint ismeretes — két ág tárgyalások folytak a komiista párt és a nemzeti felladító hadsereg képviselői, valat a kormány képviselői között a alföldi hadműveletek megszűntéről. A tárgyalások megszakadtak, evben megállapodtak, hogy azett felszabadító erők megszünteti fegyveres harcot, mihelyt a Ma- Államszövetség megválasztott lánya kezébe veszi a belső vszág és a malájföldi helyi fegyveerek fölött a teljes ellenőrzést (ezt jelenleg az angol gyarmati hatóságok tartják kezükben). Csín Peng, a kommunista párt és a népi felszabadító hadsereg küldöttségének szóvivője kijelentette, hogy a nemzeti felszabadító erők csupán abban az esetben szüntetik meg a harcot, fia nem üldözik a nemzeti felszabadító mozgalom részvevőit. Abdul Rahman, a Maláj Államszövetség főminisztere — aki most Londonba utazik — annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Londonból való visszatérése után folytatják a tárgyalásokat. Nem ír elvtárs nyilatkozata a Japánban visszatartott koreaiakról Phenjan, december 31. (Új Kína) Nam ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere december 29-én nyilatkozatot tett közzé a Japánban élő koreai állampolgárok kérdéséről. Azoknak az egyezményeknek ellenére — hangsúlyozza a nyilatkozat —, melyek a két ország kapcsolatainak normalizálásáról, a Japánban élő koreai állampolgárok törvényes jogainak biztosításáról és más kérdésekről már létrejöttek, a japán kormány nem biztosítja a koreai állampolgárok törvényes jogait és még mindig arra törekszik, hogy a visszatartott koreai polgárokat túszként használja fel, hogy ezáltal elérje a Dél-Koreában visszatartott japán halászok szabadonbocsátását. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya együttérzését fejezi ki az Ormira táborban törvényellenesen visszatartott koreai honfitársainak és ismét nyomatékosan követeli, hogy a japán kormány haladéktalanul bocsássa őket szabadon. A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya kész elküldeni megbízottait Japánba, hogy rendezzék a Japánban élő koreai állampolgárok ügyét. • • // Sikerekben gazdag új esztendőt Magyarországnak!" A békeharc kimagasló egyéniségeinek újévi jókívánságai Marcel Cachin elvtárs, az Humanité főszerkesztője, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, a Szabad Nép párizsi tudósítója útján üdvözletet juttatott el a magyar néphez. Umberto Terracíni szenátor, az Olasz Kommunista Párt politikai bizottságának tagja római különtudósítónknak adott nyilatkozatában fejezte ki újévi jókívánságait, Hewlett Johnson, Canterbury dékánja pedig londoni különtudósítónknak adott nyilatkozatot az 1956-os esztendő békeharcos feladatairól. Mindhárom kiváló közéleti személyiség a békés alkotó munka sikereiben gazdag új esztendőt kíván Magyarország népének. Marcel Cachin elvtársi lépünk előtt példaként mutathatjuk fel a magyar nép kétségbevonhatatlan sikerei emlék marad számomra a magyar elvtársak felszabadulás utáni országos kongresszusa. Hewlett Johnson canterburyi érseki helynök: Tovább kell fejleszteni a békés nemzetközi kapcsolatokat Umberto Terracini szenátor: Az olasz nap csodáin ital tekint a magyar nép művére Cachin elvtárs, a francia munkásmozgalom veterán harcosa, a nemzetközi munkásmozgalom egyik fő köztiszteletben álló vezető alakja a következő újévi üzenetet juttatta fel lapunkhoz: — A párizsi Humanité szeretetteljes üdvözletét és a forró újévi jókívánságait küldi a magyar népnek és a Magyar Dolgozók Pártja központi lapjának,a Szabad Népnek. Franciaországban mi a legnagyobb érdeklődéssel kísérjük magyarországi tertvérpártunk sikereit. Ma már a francia burzsoázia lapjai is kénytelenek felismerni, hogy a felszabadított Magyarországon szemmel látható hálaadást értek el. Budapest képét immár •nem csúfítják el a hitleri háború • okozta romhalmazok. » • — Budapest ismét Európa egyik legszebb városa lett. Új házakat emeltek a munkásnegyedekben, korszerű iskolákat építettek. Felsőoktartási intézményeket létesítettek a munkások és parasztok fiai és leányai számára, akik ma már eljuthatnak az állam legmagasabb vezető funkcióiba. A Magyar Népköztársaságban nincs munkanélküliség, számos olcsó közlekedési eszköz áll a dolgozók rendelkezésére s a lakbéreket a munkások keresetükből könnyen kifizethetik — nem úgy, mint nálunk. A kormány jelentősen megjavította a magyar kisparasztság helyzetét is. — Nem felejtjük el azt sem, hogy a magyar állam vezetői milyen fontos szerepet vállaltak a békéért, a nemzetközi enyhülésért, a népek közötti közeledésért, az általános, fokozatos leszerelésért folytatott harcban. Bennünket, francia kommunistákat, nagy megelégedéssel tölt el, hogy népünk előtt példáiként mutathatjuk fel annak az emberi haladásra irányuló politikának kétségbevonhatatlan sikerét, amelyet a magyar állam és a magyar nép folytat. — Engedjék meg, hogy felidézzem azt a barátságot is, amely immár több mint 30 éve fűz Rákosi Málnás elvtársihoz. Már a Hr. Internacionálé megalakulása óta ismerjük egymást együtt vettünk részt az akkori kommunista pártok két történelmi kongresszusán, és örökké feledhetetlen Hewlett Johnson, Canterbury dékánja a következő nyilatkozatot adta, válaszul a Szabad Nép tudósítójának kérdéseire: — Hogyan értékeli a béke és a nemzetközi barátság 1935-ben elért sikereit? — Nagy lépést tettünk előre. Maga az a tény, megtartották a genfi értekezletet, a béke diadala volt. A szovjet és a brit, valamint más nemzetiségű művészek, sportolók és tudósok kölcsönös látogatásai és a többi nemzetközi érintkezés mind arról tanúskodik: a népek békére és barátságra törekszenek. — Véleménye szerint 1956-ban melyek a legközvetlenebbül szükséges lépések a béke megerősítéséért? Kér ti hogy olasz Kommunis- t i r '■ ■ ■ Umberto Terracini szenátor, az Olasz Kommunista bir ja a következő nyilatkozatot adta a Szabad Nép számára : bizottságának tagoáyja a következő — Az új esztendő ismét abban az évezredes vetélkedésben találja a földkerekség minden népét, amely — a népeket egymástól megkülönböztető sajátos történelmi, földrajzi, gazdasági és kulturális viszonyaik teremtette feltételek között — egyze előbbre viszi őket, més-más ütemben, a civilizáció magasabb lépcsőfoka felé. — Az olasz nép 1955-ben szívós — Boldog új esztendőtkívánok a magyar népnek, a francia nép barátjának! — Világszerte békét akarnak emberek, követni kell akaratuk Követelni kell egy újabb genfi érkezletet, és azt, hogy az ezúttal önkénnyel is járjon. Tovább kell ieszteni a békés nemzetközi kapclatokat. Ezen a területen is új sikveket kívánok a magyar nép, akárcsak a brit népnek és a vér minden nemzetének. — Mi a véleménye arról a névről, amely szerint a hidrogénbeim léte és további gyártása eltettes eszközként szolgálhat a háború elé . Régi tévhit az, hogy a fegyver felhalmozása elejét veszi a hábonak, a különösen dőre dolog a drogénbombáról hinni ezt. És a leültben is, mi szükség van a hidrogt bombára? Az oroszok következete: törekszenek minden tömegpusztító, alkalmas fegyver teljes betiltása E felhívásukra a Nyugat még mig nem adott választ, holott a beüt vinné legközelebb az emberiséget hőn óhajtott, tartós békéhez, küzdelmet vívott demokratikus hadságjogaiért és egy igazságos életszínvonalért, a magyar nép teljes erejéből tovább folytatta az a világnak felépítését, amelynek vényeit a munka szabja meg, s köteseit is a munka szabályozza. — Az olasz nép, amikor csoda tál tekint a magyar nép művére egyre újabb tanulságokat von le ből, azt kívánja, hogy a magyar 1956-ban is hasonló sikerrel halal előre átkötő Vállalkozásában. Ugycikkor az olasz nép is tovább folyt azt a vállalkozását, amely az ő szos feladata a történelem jelei szakaszában: azért küzd, hogy vé meghiúsítsa a reakciós erők újjá látásét és megszilárdítsa a demtítikusköztársaság intézményeit, lyuk kiindulópontul szolgálnak a mozó tömegek további haladása mára. 199^ "Étás* ff kv. ff ikA' ip SZABAD NÉP Új erőfeszítéseket kell tenni az a fegyverkezési X, \m Bnl^an^innak, a Szovjetunió ft!inisaslet’lanáffsa C'isssjKciaríl* ni el.»íli©zailsi & lt; SlatBAinal*» a Telfnews televíziós és lilki leszadótársasági washingtoni irodája vezetőjének Moszkva, december 31. (1 ASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a következő válaszokat adta Ch. Shuttnak, a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. sekről megegyezéses határozatokat.KÉRDÉS: úgy gondolja-e, hogy Genf szelleme, amely a négy kormányfő júliusi értekezletén megnyilvánult, még mindig él és élni fog? VÁLASZ: A négy kormányfő genfi értekezletének történelmi jelentősége az volt, hogy az együttműködés és a kölcsönös megértés szelleme, amelyet részvevői tanúsítottak, megteremtette az államok közötti viszony javulásának reális lehetőségeit, megteremtette a népek közötti szilárd béke biztosításának perspektíváit. A világ népei békét akarnak és gyűlölik a háborút. Azt szeretnék, hogy Genf szelleme és vele együtt a béke és a jobb jövő reménye erősödjék és fejlődjék. ÉPP ezért meggyőződésünk, hogy nem sikerül eltemetni azt, ami a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfőinek genfi értekezletén történt és aminek a nemzetközi helyzet megjavításában már fontos szerepe volt. KÉRDÉS: Miért jutott lényegében zsákutcába a külügyminiszterek nemrég történt genfi találkozása, mi volna az ön véleménye a négy kormányfő új értekezletének összehívásáról? VÁLASZ: Bár mint tudjuk, a külügyminiszterek értekezletükön nem hoztak a napirenden szereplő kérdősegegyezéses az értekezlet mégis elősegítette a részvevők álláspontjának további tisztázását, aminek meg kell a jövőben kivinyítenie e kérdések megoldását. Ami a négy hatalom kormányfőinek új értekezletét illeti, ez az értekezlet termékeny lehet, természetesen, ha a megérett nemzetközi kérdések megvizsgálásához minden részvevő az összes érdekelt fél érdekeinek kellő figyelembevételével fog hozzá. KÉRDÉS: Az Egyesült Államokban és külföldön sok megfigyelő véleménye szerint az atom-zsákutca annak eredménye, hogy mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Mi az ön véleménye arról a lehetőségről, hogy ez a szörnyű fegyver automatikusan kizárhatja a hidrogénháború szörnyű lehetőségét? VÁLASZ: Ha már „atom-zsákutcáról“ beszélünk, ez egyáltán nem a hidrogénfegyver létezésének eredménye. Az a tény, hogy eddig még nem oldódott meg az atom- és a hidrogénfegyver megtiltásának kérdése, annak az eredménye, hogy egyes hatalmak nem hajlandók az atom- és a hidrogénfegyver megtiltására. Ami a Szovjetuniót illeti, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver feltétel megtiltásának és az erre vonatkozó határozat végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésének változatlanul híve. Ilyen határozat elfogadása megszabadítaná a népeket az új háborútól való félelemtől, véget vetne a súlyos terhekkel járói fegyverkezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erőforrásukat a békés fejlődés, a jólét fokozása szolgálatába állítsák. Helytelen azt állítani, hogy automatikusan kizárt a hidrogénháború lehetősége mert mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Az ilyen állítások a valóságban elaltathatják az atomháború veszélyének elhárításáért küzdő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehne büntetlenül használni az atom- és a hidrogénbombát, némileg visszatartja azokat a köröket, amelyek szeretnének tömegpusztító eszközökkel vívott háborút kirobbantani. Épp ezekből a körökből terjednek is el azok a veszélyes állítások, hogy az , aismi hatarom“ növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával lehet a békét fenntartani. Világos, hogy a fegyverkezési hajsza, és így az atomfegyverkezési hajsza, nemcsak hogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, fokozza az új háború veszélyét.. A Szovjetunió ezért az úgynevezett atom-zsákutcából való kivezető utat nem a fegyverkezési hajsza folytatásában látja, hanem abban, hogy új erőfeszítéseket kell tenni az atomfegyver megtiltásában és a fegyverkezési hajsza megszüntetésében való megegyezés céljából. KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? VÁLASZ: A múlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok közül, akik korábban kételkeztek ebben, most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai a népek leküzdhetetlen békevágyával törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956 a „hidegháború’ megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. KÉRDÉS: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? VÁLASZ: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai néphez eljuttassam szívélyes üdvözletemet, és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió k5-Síki baráti, kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az ált'sános béke megszilárdításának ügyét sokkal vinné előre. hajsza Gheorghiu-Dej elvtárs záróbeszéde a Román Munkáspárt II. kongresszusán Bukarest, december 31. (Agerpres) Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a párt II. kongresszusán záróbeszédet mondott. Beszédében köszönését mondott a testvéri kommunista és munkáspártoknak, amelyek képviseltették magukat a kongresszuson. A testvérpártok küldötteinek részvétele a kongresszuson, valamint az az elismerés, amellyel a párt tevékenységének adóztak, testvéri segítséget jelent pártunknak. Szívünk mélyéből köszönetet mondunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának azért az üdvözletért, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Kiricsenko elvtárs vezetésével megjelent küldöttsége adott át kongresszusunknak — hangsúlyozta Gheorghiu-Dej elvtárs. Abban az állandó segítségben, amelyet pártunknak a Szovjetunió Kommunista Pártja a szociális, a gazdasági és a kulturális élet legkülönbözőbb területein nyújt, pártunk a proletárnemzetköziség páratlan példáját látja. Szívből köszönetet mondunk Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága Csu Te elvtárs vezetésével megjelent küldöttségének őszinte jókívánságaiért, amelyekben a két pártot egymáshoz fűző barátság és testvériség nyilatkozik meg. Legmélyebb érdeklődéssel tanulmányozzuk a hős Kína Kommunista Pártjának tapasztalatait a szocializmusnak a nagy Kínában végbemenő építésében. Szívből köszönetet mondunk Rákosi Mátyás elvtársnak, Dolores Ibárruri elvtársnőnek, a népi demokratikus, valamint a kapitalista és gyarmati országokban működő öszszes kommunista és munkáspártok központi bizottságainak, amelyeknek küldöttei üdvözletüket tolmácsolták a kongresszusnak és azoknak, akik üdvözlő üzeneteket intéztek kongresszusunkhoz. A kommunista és munkáspártok harminckét küldöttségének megjelenése kongresszusunkon, a nemzetközi proletárszolidaritás, a nemzetközi kommunista mozgalom erejének és összetartásának hatalmas megnyilatkozását jelentette. Kongresszusunk jelentősége elsősorban abban a tényben mutatkozik, hogy igazolta a párt általános irányvonalának teljesen helyes voltát — hangsúlyozta Gheorghiu-Dej elvtárs. Kongresszusunk jelentősége másodsorban abban nyilatkozik meg, hogy kidolgozta a párt és az egész nép munka- és harci programját, a szocialista gazdaság új eredményei, a kultúra és tudomány felvirágzása, a nép jóléte, a párt és a népi demokratikus állam további megszilárdulása és hazánk békéjének és biztonságának védelme érdekében. A kongresszus harmadsorban megmutatta pártunk sziklaszilárdságát, sorainak megbonthatatlan egységét és összetartását, dolgozó népünk legszélesebb tömegeivel fennálló, eleven kapcsolatát. Pártunk egész történelme során sohasem volt ily egységes, ily erős és a nép legszélesebb tömegei sohasem követték ennyi bizalommal. — A bonni hadügyminisztérium közölte, hogy szombat reggel az új nyugatnémet hadsereg 40 tisztje az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Ezt további csoportok fogják követni. — Az osztrák demokratikus közvéleményben nagy felháborodást váltott ki, hogy Starhemberg „herceg", a Heimwehr-fasiszták vezére, az első köztársaság egyik sírásója, december 29-én visszatért Ausztriába. A marokkói szultán levelet intézett Coty francia köztársasági elnökhöz, melyben hangsúlyozza: nagyon fontos lenne mielőbb megkezdeni a francia—marokkói tárgyalásokat Marokkó jövendő státusáról. Thorez elvtárs: Franciaország népe nem akarja, hogy folytassák az eddigi káros politikát Szombaton éjfélkor befejeződön a franciaországi választási kampány Párizs, december 31. (MTI) Szombat éjfélikor fejeződik be a franciaországi választási hadjárat , és a szombat este az utolsó alkalom, amelyet a jelöltek választási gyűléssek tartására használhatnak fel. Pá- Irizs minden erre alkalmas helyiségében választási gyűléseket tarta- I nak. Maurice Thorez és Etienne Fajon I péntek este a Párizs környéki Issy- I les-Moulineaux-ban a polgármesteri hivatal zsúfolásig megtelt dísztermében mondott beszédet. A tömeggyűlésen Maurice Thorez hangsúlyozta, hogy Franciaaország népe változást akar. A változás eléréséhez azonban szükséges az ezt követelő erők egysége. A tömegek — mutatott rá Thorez elvtárs — saját soraikban egyre inkább megvalósították az egységet. Amikor az ország a választások előtt állt, kijelentettük, hogy a változás eléréséhez biztosítani kell a megegyezést a kommunista párt és a szocialista párt között, valamint minden köztársasági demokratával, aki ugyanebben az irányban orientálódik. Mi harcoltunk a listakapcsolások megszüntetéséért. Ezeket nem sikerült megszüntetnünk, különösen azért nem, mert a szocialisták nem támogattak ebben. Ilyen körülmények között azt javasoltuk, hogy fordítsuk a reakció ellen a listakapcsolásokat, ami az új népfrontnak elsöprő győzelmet biztosított volna. De azok, akikhez fordultunk, ezt nem akarták. Ezzel a nép ellenségeinek malmára hajtották a vizet. Ennek ellenére ismét feltesszük nekik a kérdést, amint Jacques Duclos már kedden feltette Mendes-Francenak: "kivel akarnak holnap kormányozni? Vajon a jobboldallal akarnak-e kormányozni, aemi szükségszerűen úgy történik majd, hogy a nyomor, a reakció és a háború politikáját alkalmazzák, vagy a baloldallal-e, anélkül,hogy egyetlen pártot is kizárnának .(Szerk. megj.: mármint a kommunista pártot), és akkor a munkásosztály és a nép érdekeinek megfelelő politikát követnek? Erre a kérdésére Jacques Duclos nem kapott választ. A válasz azóta megérkezett: mind Guy Mailét, mind az MRP közös platformot ismertetett, amelynek alapja az úgynevezett európai politika újra felvetése, azé a politikáé, amelynek célja Európa megosztása és a háború. A közeli cél egyébként világos. Arról van szó, hogy megkönnyítsék Faure-nak és Mendes-France-nak, e két összeveszett testvérnek a kibékülését, ugyanakkor az MRP-nek és a szocialista pártnak a kibékülését is, amiről egyébként a Journal des Finances azt írja, hogy ez a dolog érdekli legjobban a tőkét. Ami jó a kapitalistáknak, az rossz a munkásosztálynak. A munkásosztály, a kisemberek tömege, Franciaország népe nem kér olyan kombinációból, amely lehetővé tenné, hogy holnap folytassák a tegnapi oly káros politikát,kivált, hogy folytassák az algériai háborút. A magunk részéről — fejezte be Thorez — továbbra is azt akarjuk, hogy a választások másnapján megegyezzünk a szocialista párttal és más baloldali pártokkal, hogy olyan demokratikus kormányt adjunk az országnak, amilyet vár.