Szabad Nép, 1956. március (14. évfolyam, 61-91. szám)
1956-03-26 / 86. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1956. MÁRCIUS 26 Gondosabb, szakszerűbb raktározást! Az emberek pénzüket, értéktárgyaikat „hét lakat alatt” őrzik. Jó zárakkal védik a vállalati pénztárakat is, amelyekben legfeljebb 3000 forintot tarthatnak. Ez helyes is. Az azonban már megengedhetetlen, hogy nem őrzik ugyanilyen gondosan az üzemi raktárakat, amelyekben pedig igen gyakran milliós értékeket tárolnak. A raktározást üzemeinkben és a minisztériumok egyes szerveiben is lebecsülik. Pedig a termeléshez nélkülözhetetlen nyersanyagok, alkatrészek, félkész- és késztermékek hosszabb-rövidebb ideig szükségszerűen a raktárban vannak. Veszteség nélkül, szakszerűen, gondosan kellene ezeket az anyagokat, termékeket tárolni, de sajnos, igen sok itt még a hiba. Sem iparunk, sem kereskedelmünk nem bővelkedik jó raktárakban. Iparunk óriásit fejlődött. 1955-ben a termelés három és félszerese volt a háború előttinek, a raktárépítkezés azonban — bár néhány korszerű raktár felépült— elmaradt e fejlődéstől. S nem utolsósorban azért maradt el, mert egyes minisztériumi szervek huszadrangú ügynek tekintik. Jellemző, hogy a minisztériumok a raktárépítésre szánt összegeket kurtítják meg leghamarabb, nem törődnek azzal, hogy mennyi érték megy veszendőbe rossz raktározás miatt. Az új létesítmények tervezésénél, kivitelezésénél, nemegyszer „elfeledkeznek” róla, hogy raktár is kellene. A Rákosi Mátyás Művek új csőgyárát 150 millió forint költséggel építették fel, a raktár 1,5 millióba került volna, de ezt már „megtakarították”. Nem építettek megfelelő raktárhelyiséget a Sztálin Vasműnél, a Mechanikai Mérőműszerek Gyáránál, a Elektronikus Mérőkészülékek Gyáránál sem. De a beruházás a „raktár-problémáknak” csak egy része. Nem kevésbé fontos, s sokkal hamarabb megoldható, hogy helyesen használják ki a meglevő raktárakat, rendet teremtsenek bennük, s jól szervezett, gondos raktárgazdálkodással is segítsék az üzemek munkáját. Nem ritka az az eset, hogy a termelés növelésére a raktárát tekintik a legjobb „tartaléknak“, s műhelyt csinálnak belőle. A Rákosi Mátyás Művek, az EMAG, a Salgótarjáni Acélárugyár, az Omega Kéziszerszámgyár, a Kábel- és Műanyaggyár, az Egyesült Izzó, s még sok más vállalat „üzemesített“ így több ezer négyzetméter raktárterületet. S ugyanakkor például az Egyesült Izzónak 64 — nem éppen kifogástalan — külső raktára van, jelentős többletköltséggel. A sok felesleges szállítási, anyagmozgatási költséget még mintegy négymillió forint veszteség is tetézi — ennyi az Egyesült Izzóban az évi átlagos törési kár, amit jórészt a nem kielégítő raktározás, a szállítgatás okoz. Sajnos, az Izzó példája nem is egyedülálló. Gyakori, hogy a vállalatok gyáron kívüli szükségraktárakat használnak, vagy éppen a termelő üzemben tárolják nyersanyagaikat, félkész- és készáruikat. Ahol valamelyest is törődnek a raktározással, ahol a vállalat vezetői is megkövetelik és ellenőrzik a rendet — mint például a Kőbányai Zománcárugyárban, a Ganz Vagon- és Gépgyárban, az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában vagy az Április 4 Gépgyárban — ott a kétségtelenül szűkös raktárterület ellenére is szép eredményeket érnek el. A Szabad Nép már foglalkozott azzal, hogy az Április 4 Gépgyárban milyen jól szervezték meg a raktározást. A nyilvántartást pontosan vezetik, raktárhiány nincs. De felesleges készleteket sem halmoznak, mert a raktárakban rend van, világosan tájékozódnak az anyagbeszerzők. Ehhez persze az kell — minden ellenkező tévhittel szemben —, hogy a raktári, dolgozók bizonyos szakismerettel rendelkezzenek. A jó raktárvezető ismeri raktárai műszaki adottságait. Munkatársai tudják, hogyan kell kezelniük a gondjaikra bízott anyagokat, értenek a helyes nyilvántartáshoz. Történtek is már kísérletek arra, hogy képzett dolgozók végezzék a raktári munkát. A Kohó- és Gépipari Minisztérium például 1952— 53-ban raktárgazdálkodási tanfolyamot tartott, amelyet a vállalatok valamennyi raktározási dolgozója elvégzett. Azóta azonban újra megcsappant a többé-kevésbé képzett raktárosok száma, jelenleg az akkor tanfolyamot végzetteknek már csak 25—30 százaléka dolgozik raktárban. Sok helyütt elterjedt az a vélemény: a raktárba „akárki“ jó, s ennek gyakorlati következménye: ha valaki más poszton nem felel meg, bedugják a raktárba. Ráadásul ezek a dolgozók ugyanolyan bért kapnak, mint azok, akik szakképzetten, munkájukat hivatásuknak tekintve dolgoznak a raktárakban. A raktári dolgozók premizálási rendszere jelenleg a tárolt anyagmennyiségen alapszik, ez pedig nem ösztönöz az anyagok szakszerű kezelésére, gondos tárolására, pontos nyilvántartás vezetésére, egyszóval a raktározás megjavítására. Ha csupán az említett hibákat javítanák ki üzemeinkben, az is nagy eredmény lenne. Kevesebb anyag hányódnék és veszne el a raktárakban, kevesebb anyagot halmoznának feleslegesen, vonnának el onnan, ahol szükség van rá. Mindezzel nyerne az ország. S gondolják meg a raktárakban dolgozó kommunista elvtársaink, magyarázzák meg munkatársaiknak is, milyen nagy értékeket bízott rájuk az ország! Azzal felelhetnek meg e bizalomnak, hogy lelkiismeretesen, jó gazda módjára bánnak a nép vagyonával. IbOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOÍ Több mint 70 000 tonna a szénbányászat márciusi termelőnye A Szénbányászati Minisztérium jelenti: Szénbányászatunk szombaton csaknem 90 000 tonna szenet termelt és ezzel napi előirányzatát 116,3 százalékra teljesítette, így vasárnap reggelig már 71 464 tonnára emelkedett az e havi terven felül kitermelt szénmennyiség. Valamennyi szénbányászati tröszt túlteljesítette havi tervének esedékes részét. Tatabánya és Nógrád van az élen 106,7 százalékkal. Utánuk Közép-Dunántúl következik 106,4, Ózd 105,5, Mátra vidék 104,3, Borsod 103,9 százalékkal. A pécsiek 101,9, a komlóiak és várpalotaiak egyformán 101,3 százalékos teljesítést értek el. A Dorogi Szénbányászati Tröszt javuló munkájával 100,2 százalékot ért el. Szénbányászaink derekas munkájukkal ebben a hónapban már jóval többet termeltek terven felül, mint januárban és februárban együttvéve s eddig már több mint 20 000 tonnával szárnyalták túl azt a terven felüli mennyiséget, amelyet a népgazdaság márciusra kért tőlük. OOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCXXXXXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOg Az ország számos üzemében és építkezésén vasárnap is teljes üzemmel folyt a munka. A vasárnapi különműszak keresetét az árvízkárosultak megsegítésére ajánlották fel dolgozóink. Az „árvíz-műszak" a tervek teljesítését is igen nagymértékben segítette: egész sor üzemünkben a szokásosnál is eredményesebb munkát végeztek. Új járművek indultak próbaútra a Ganzból A Ganz Vagon- és Gépgyár valamennyi részlegében „árvíz-műszakot” tartottak vasárnap. A gépgyártórészleg a tiszalöki turbina állórészének befejező munkáit és egy exportturbina próbáit végezte. A vasárnapi munka eredményei alapján az exportturbina március 30 helyett 29-én elkészül. A vagongyártó műhely három kocsit küldött vasárnap próbaútra. Tizenkét traktor és két dömper a Vörös Csillag Traktorgyárban A Vörös Csillag Traktorgyárban mintegy 2500 dolgozó vállalt különműszakot az árvízkárosultak javára. Vasárnap délután 2 óráig két dömpert, tíz GS—35-ös és két lánctalpas traktort adott át készen a gyár szereldéje. A vasárnapi különműszakon körülbelül 150 000 forintot kerestek a gyár dolgozói, ezt nemsokára az árvízkárosultak csekkszámlájára fizetik be. Schraub ferenc komlói kőműves brigádjának eredménye: 400 százalék Vasárnap reggel a 49-es számú Építőipari Vállalat 800 dolgozója is munkába állt a komlói építkezéseknél. A munkahelyeket a műszakiak jól előkészítették, s így semmi sem akadályozta a verseny kibontakozását. A nap legjobb eredményét Schraub Ferenc 25 tagú komplex kőművesbrigádja érte el. A kenderföldi városrész egyik épülő házának falazásánál, gyorsfalazással tervének négyszeresét teljesítette a brigád, így a brigád minden tagja több mint 100 forinttal segítheti az árvízkárok helyreállítását. A FELSZABADULÁSI VERSENY LEGÚJABB EREDMÉNYEI Kimagasló teljesítmények a vasárnapi „árvíz-műszakon" A Klement Gottwald Villamossági Gyár dolgozói vasárnapi műszakot tartottak. Az e napért járó bérösszeget — mintegy 130 000 forintot — az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. A nagy szerelőcsarnok dolgozói a 40 tonnás exportgenerátor forgórészének egyik fontos műveletét fejezték be. Képünkön: a Turbo, brigád tagjai, akik a vasárnapi műszakon 150 százalékos eredményt értek el. 100 tonnás úszódarut próbáltak ki a Gheorghiu-Dej Hajógyárban A Gheorghiu-Dej Hajógyárban március 25-én, vasárnap, egésznapos műszakot tartottak a dolgozók, hogy aznapi keresetükkel hozzájáruljanak az árvízkárosultak megsegítéséhez. A daruépítők ezen a napon tartották meg a gyár negyedéves exportterveben szereplő 22-es számú 100/25 tonnás úszódaru futópróbáját. A borús vasárnap reggelen fél órakor futott fel a hajógyári öbölből az úszódaru, hogy megtegye első útját a Dunán. Egyenletesen dolgozott a gépházban két darab 160 lóerős motor és az úszódaru, — fedélzetén a már leszerelt darutesttel megterhelve — óránként 6,4 kiloméateres sebességgel haladt előre. A hajócsavarok pontosmegmunkálása lehetővé tette, hogy amotorok az eddigi 760—770 percenkénti fordulattal szemben elérjék a 800 fordulatot. Ötven esztendő a MÁVAG-ban „Még szeretnék néhány évig dolgozni, segíteni az építkezéseken, mert ez a legnagyobb örömöm’* — mondja Majtán József, s fehér bajusza alatt mosolyog. Pedig Majtán elvtárs már dolgozott néhány évet életében — most van 50 esztendeje, hogy mázolósegédként belépett a MÁVAG-ba. Nehéz lenne felsorolni, mi mindent csinált az 50 év alatt. Hidakat, zsilipeket, rádiótornyokat mázolt egész életében, s most, 71 esztendővel a vállán még mindig nem akar nyugdíjba menni, hanem Sztálinvárosban dolgozik. Társai nagyon szeretik az idős kommunistát, a 19-es vöröskatonát. Most, munkásságának ötvenedik évfordulóján ünnepséget is rendeztek számára. Majtán bácsi is szereti társait, szereti a MÁVAG-ot s különösen szereti Sztálinvárost. „Ha száz közül kellene választani, akkor is ezt a várost választanám” — mondja. Kívánunk Majtán bácsinak további jó egészséget, jó munkát az 50. évforduló alkalmából. 600 000 munkanap Korea újjáépítésére Phenjan, március 24. (Új-Kína) A kínai népi önkéntesek politikai irodája csütörtökön közölte, hogy a kínai népi önkéntesek ebben az évben 600 000 munkanapot ajánlanak fel a koreai nép megsegítésére az építkezésben, mezőgazdasági termelésben, útjavításban és különböző más munkálatokban. A közlemény felhívja a kínai népi önkénteseket, hogy szilárdítsák meg barátságukat a koreai néppel, teremtsenek szoros együttműködést a helyi termelőszövetkezeti csoportokkal, szervezzenek látogatásokat a mezőgazdasági területekre és tartsanak rendszeres társadalmi összejöveteleket a helyi lakossággal. Ezer szekszárdi dolgozó az árvíz sújtotta községekért Vasárnap reggel ezer szekszárdi dolgozó indult az árvízkárosult Duna menti községekbe, hogy társadalmi munkával segítse a romeltakarítást és az újjáépítést. A szekszárdi dolgozókhoz csatlakozott a Paksi Konzervgyár harminctagú, a Bonyhádi Cipőgyár hetventagú brigádja. Sióagárdon, Tolnán, Faddon teljes erővel indult meg vasárnap az újjáépítés. Ősszel az Egyesült Államokban vendégszerepel a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese . Hurok, a „Hurok Artist's Incorporated“ amerikai hangversenyrendező társaság tulajdonosa tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióban, s meghívta a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttesét, hogy Igor Mojszejev vezetésével látogasson el az Egyesült Államokba. A tárgyalások eredménnyel jártak, s a létrejött megállapodás értelmében a Mojszejev-együttes amerikai utazását 1956. szeptemberére tervezik. Az utazás viszonzása lesz az amerikai Everyman operaegyüttes moszkvai és leningrádi látogatásának. A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese két hónapot tölt az Egyesült Államokban. A Mojszejevegyüttes fellép New Yorkban, Washingtonban, Philadelphiában, Bostonban, Chicagóban és az Egyesült Államok más nagy városaiban. Hogyan készülnek nagy nemzeti ünnepünkre az Angyalföldi Bútorgyárban? (Tudósítónktól.) Az Angyalföldi Bútorgyár összeforrott kollektívája is készül áprilisi megünneplésére. A nagy ünnep tiszteletére a bútoripar minden üzemét versenyre hívták az évi terv sikeres túlteljesítéséért, az önköltség csökkentéséért, a bútorok minőségének megjavításáért. A gyár versenyvállalása az egyes műhelyek és az egyes dolgozók versenyén alapszik. A furnírillesztő műhely dolgozói például megígérték, hogy havonta 45 tekercs, vagyis több mint 10 000 méter fogpapírt takarítanak meg. Az asztalosműhely kollektívája elhatározta, hogy nagymértékben csökkenti a javítási időt. A tapasztalt munkások vállalják a műhelybe bekerülő új dolgozók tanítását, segítését. A gyárban szép számmal dolgoznak fiatalok. Felszabadulásunk 11. évfordulójára a DISZ-szervezet versenyt indított „a legjobban termelő ifjúmunkás“ és „a legjobban termelő ifjúsági brigád“ címek elnyeréséért. A fiatalok versenyéhez nagy segítséget ad a pártszervezet, a vállalatvezetőség és sok idős munkás is. Dicséretet érdemelnek a gyár újítói is. Április 4-i készülődésük során albumba gyűjtötték össze az 1955. évi tapasztalatcserére alkalmas újításokat, hogy minden bútoripari vállalathoz eljuttassák. A jövő heti „pályázati hétre“ már készülnek az újítások. A Kapitány műszaki brigád például megváltoztatta az enyvezés technológiáját. Az új eljárás megakadályozza az enyvátütést, s egyben 4-6 óráról 10 percre csökkenti az egyik művelet munkaidejét. Kiszámították, hogy a megtakarított munkaidőben körülbelül 32 hálószobabútort készít-hetnek el évente. Megoldották a felülettisztítás gépesítését is. Az eddigi 16 ember helyett ketten végzik el ugyanazt a munkát. Az alábbiakban a gyár három kiváló dolgozójának fényképét közöljük: Várkevei Mihály, a könnyűipar kiváló dolgozója. Hajós Ferencné, a szakma kiváló dolgozója. Szőcs Lajos, a szakma kiváló dolgozója. Feladatainkat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha kibontakoztatjuk a dolgozók kezdeményezését Hegedűs András elvtárs beszéde Csorna szövetkezeti község ünnepi gyűlésén Tegnap délelőtt mintegy 8000 termelőszövetkezeti tag, egyénileg dolgozó paraszt gyűlt össze a Győr-Sopron megyei Csorna főterén, hogy részt vegyen a falu termelőszövetkezeti községgé alakulása alkalmából rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlésen megjelent és beszédet mondott Hegedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Részt vett a nagygyűlésen Hortobágyi János elvtárs, a Győr-Sopronmegyei pártbizottság első titkára, MarkóGyula elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a megye több párt- és állami funkcionáriusa. Csorna és a környék dolgozó parasztságát, a megjelent elvtársakat Sárosi János elvtárs, a csornai járási pártbizottság első titkára üdvözölte. Majd Hegedűs András elvtárs mondott beszédet. Engedjék meg — mondotta —, hogy mindenek előtt szívem teljes melegével üdvözöljem a csornai járás dolgozóit, közöttük Csorna dolgozó parasztjait, abból az alkalomból, hogy ez a község is termelőszövetkezeti község lett. Amikor Magyarország külpolitikai helyzetéről beszélünk, sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy hazánk szoros baráti és testvéri kapcsolatban van a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság által vezetett szocialista tábor országaival. A szocialista tábor országai és mindenekelőtt a Szovjetunió békepolitikájának köszönhetjük,hogy Magyarország déli és nyugati határain is jelentősen megváltozott a helyzet. Alig 3 évvel ezelőtt déli határainkon még gyakori volt az ellenségeskedés, most pedig újra baráti kapcsolatok szálai fűznek bennünket a szocializmust építő Jugoszlávia népeihez. Nagy változás történt nyugati határainkon is azzal, hogy a múlt évben Ausztria visszanyerte függetlenségét és törvénybe iktatta semlegességét. Ily módon nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországot olyan államok veszik körül, amelyekkel baráti, vagy jószomszédi viszonyban vagyunk. Az elmúlt év eseményei meggyőzően igazolták annak lehetőségét, hogy a különböző nézeteket valló és különböző társadalmi rendszerű országok békés tárgyalások útján is megoldhatják a még fennálló vitás nemzetközi kérdéseket. Szeretném a nagygyűlés részvevőit emlékeztetni arra, hogy a béke belső és külső ellenségei az elmúlt 11 Ezt az alkalmat, mint Győr megye képviselője is, fel kívánom használni arra, hogy ismertessem a gyűlés részvevőivel országunk kül- és belpolitikai helyzetét és azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldására erőinket összpontosítanunk kell, év alatt hányszor jósolták meg pontos dátumra — sokszor még órára is a háború kitörését. Ezekaz úri világ visszaállítását, gyáraik, birtokaik visszaszerzését szerették volna háború segítségével elérni, nem törődve azzal, hogy az mennyi kínt, könnyet, keservet jelent a nép számára. A béke ügye azonban győzedelmeskedett a háborús acsarkodók felett, s ma a béke kilátásai jobbak, mint eddig bármikor. A háborús kalandorok helyzetét jól jellemzi egy francia polgári lap, amikor azt írja, hogy a nemzetközi helyzet mindinkább olyan képhez hasonlít, amely két kötélhúzó csapatot ábrázol, amelyek közül az egyik, azaz a szocialista tábor, hirtelen abbahagyja a húzást, a másik — azaz az imperialisták — egyensúlyukat veszítve a földre zuhannak. Ez az enyhülő nemzetközi helyzet tette lehetővé számunkra azt, hogy 20 000 fővel csökkentsük a honvédség létszámát és hogy a honvédelmi kiadásokat a múlt évinél alacsonyabban állapítsuk meg. Ha a nyugati hatalmak elfogadnák a Szovjetunió leszerelési javaslatait, úgy költségvetésünkben további jelentős összegek szabadulnának fel, amelyeket a népjólét, a tudomány, a kultúra fejlesztésére fordíthatnánk. A nemzetközi helyzet alakulása kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy népi demokratikus rendszerünk tovább szilárduljon. A nemzetközi események fejlődése is közrejátszott abban, hogy az elmúlt évben emelkedett népünk életszínvonala, és hogy sok olyan hibát és hiányosságot tudtunk népgazdaságunkban és államéletünk más területein kiküszöbölni, amelyek az előző években még gyakoriak voltak. Bátran feltárjuk fogyatékosságainkat Beszámolómban azonban korántsem csak a sikerekről kívánok beszélni, hanem elsősorban azokról a hibákról és hiányosságokról, amelyek nálunk még fennállnak, s amelyek akadályozzák gyorsabb előrehaladásunkat. Pártunk és népi demokratikus rendszerünk ereje nem utolsósorban abban van, hogy nyíltan, minden kendőzés nélkül feltárhatjuk helyzetünket, beleértve nehézségeinket és azokat, a hibákat és hiányosságokat is, amelyekkel munkánk során találkozunk. Azért merünk beszélni ezekről, mert bízunk rendszerünk szilárdságában, bízunk a munkásosztály, a dolgozó parasztok, a hazájukat szerető értelmiségiek jó szándékában, alkotó, történelmet formáló erejében. Most a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után, nemcsak a nemzetközi viszonyok javultak meg jelentősen, a kongresszusnak nagy jelentősége van népi demokráciánk belső megszilárdulása, pártunk további erősödése szempontjából is. A kongresszus bírálta Sztálin elvtárs vezetési módszerét, a körülötte kialakult személyi kultuszt, amely őt a párt és a nép fölé emelte és amely komoly károkat okozott a szovjet államnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Ugyanakkor a kongresszus határozott intézkedéseket fogadott el a kollektív vezetés megerősítésére, a szocialista törvényesség megszilárdítására. Saját tapasztalatunk is azt bizonyítja, hogy a személyi kultusz a vezetésben hibás gyakorlat kialakítását eredményezi, ahol személyi kultusz alakul ki, ott megszűnik a bírálat lehetősége és a csalhatatlannak hitt vezetők, bármilyen tehetséges emberek is legyenek, szükségszerűen hibákat követnek el. Ez így van nemcsak országos szinten, hanem megyei, járási és községi viszonylatban is. Pártunkban 1953 júniusában helyesen hangsúlyoztuk a kollektív vezetés, a dolgozókkal való szoros kapcsolatok szükségességét és jelentős előrehaladást értünk el ezen a téren is. Nagyobb lett volna az eredmény, ha a jobboldali elhajlók nem kísérelték volna meg Központi Vezetőségünk bátor önkritikáját pártunk ellen fordítani. Pártunk Központi vezetőségének legutóbbi ülésén Rákosi elvtárs beszámolója alapján megtárgyalta az e téren adódó feladatainkat, s egységesen határozatot hozott a kollektív vezetés további erősítésére, a személyi kultusz elleni harcra. A kongresszus tapasztalatai alapján pártunkban és állami életünkben is nagyszabású munkát kell végeznünk annak érdekében, hogy az élet minden területén megerősödjék a demokratizmus, hogy a munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket az eddiginél sokkalta inkább bevonjuk az ügyek eldöntésébe, kikérjük véleményüket. Ezt tartjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa egyik legfontosabb tanulságának. A mi rendszerünkben a vezetőknek — bármilyen poszton álljanak is — az a kötelességük, hogy meghallgatva a dolgozók véleményét, a néppel a legszorosabb kapcsolatban végezzék munkájukat. A béke kilátásai jobbak, mint bármikor ezelőtt 1956. ÉVI KOSSUTH-DÍJASOK MOLNÁR TIBOR színművész magyar filmek munkás- és parasztszerepeinek kiemelkedő alakításáért; KOSZTICS LAJOS vásér a gyorsvágat-hajtásban elért kiváló eredményeiért; EGERSZEGI SÁNDOR agrokémiai kutató a gyenge termőképességű homoktalajok megjavítási módszerének kidolgozásáért; VISKI JÁNOS zeneszerző zeneszerzői munkásságáért, nagy sikert aratott versenyműveiért; TOMPA SÁNDOR színművész kiemelkedő színészi alakításaiért; DABIS LÁSZLÓ egyetemi tanár az egészségtudomány fejlesztésében végzett eredményes munkásságáért; GALLAI TIBOR egyetemi tanár a Műszaki Egyetemen végzett kiváló pedagógiai munkásságáért; KŐHALMI BÉLA könyvtáros könyvtártudományi munkásságáért Kossuth-díjat kapott. A gazdasági kérdések megoldása követeli a legnagyobb erőt Pártunk és kormányunk elsősorban a gazdasági kérdések megoldására fordítja figyelmét, mert ezektől függ a hazánk előtt álló legfontosabb feladatok végrehajtása. De nagyon jól tudjuk azt is, hogy gazdasági feladatainkat akkor tudjuk teljesíteni, ha a párt és az állami élet minden területén támogatjuk és elősegítjük a bátor bírálatot. a vélemények (Folytatás a 2. oldalon)