Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1956-09-25 / 267. szám

A „Lado“ jugoszláv népi együttes bemutatkozása az Operában (Tudósítónktól.) Nagysikerű ,vidéki körút után, a hazánkban vendégszereplő „Lado” jugoszláv állami népi együttes tegnap este az Operaháziján mutatkozott be. A főváros közönsége szívébe zárta a jugoszláv népi művészeket, megszerette az általa bemutatott eredeti, szép táncokat, dalokat. Néhány kedvesen, szépen előadott dal mellett az együttes elsősorban táncokból állította össze műsorát. Rendkívül sok változatban, gazdag színekben mutatta be Jugoszlávia legkülönbözőbb vidékeinek, népeinek karakterisztikus táncait. Az Adriaitenger szigetvilágának, a dubrovniki halászoknak, a szerbiai hegyek pásztorainak, a Száva menti fennsík parasztjainak a táncai, a színes, sziporkázó bunyevác lakodalmai, a „sesztoska”, a hatos legény tánc a bánáti legénytánc, a hegyi táncok egymás után eleven, vonzó képet nyújtottak az ország népművészetének szépségéről. Az együttes a táncokat minden egyes alkalommal a helyi szokásokat kifejező eredeti népviseletben, s eredeti népi hangszerek — tambura, szofilé, luzsenyica — kíséretével adta elő. Az egyes táncok népi egyéniségét, jellegzetességét nagymértékben emelte a változatos, a helyi színeket minden egyéb műfogásnál mélyebben érzékeltető zenei aláfestés. A táncok koreográfiái — bár itt-ott érezni lehetett némi egyhangúságot is — vonzóak voltak, művésziek, elsősorban a bennük érzékelhető sajátos útkeresés miatt. Távol állott ezektől a tánckompozícióktól mind a darabos, földhöz tapadt naturalizmus, mind pedig az eredetieskedő, mindenáron valami meglepőre, csillogó bravúrokra törekvő bűvészkedés. Mindenütt valami tiszta, emelkedetten népi felfogás érvényesült a táncok megalkotásában. Az egész este legvonzóbb, legszebb élményét talánt mégis maguk a táncosok adták. Az együttes fiatal művészeinek előadásmódját mindvégig a könnyedség és a lelkesültség, valamint magatartásuknak, mozgásuknak, játékuknak a szerénysége jellemezte. Elsősorban az együttes kidolgozott, harmonikus összjátéka fejezete ki az előadott népi táncok szépségeit, kellemét és könnyedségét. Egyikmásik táncban azonban, ahol ezt a táncok jellege megkövetelte, egy-egy szólótáncos is megmutatta ügyességét. A közönségnek különösen a „sok" pásztortánc és a bánáti kés-tánc legényvirtusai tetszettek. A huszonöt éves magyar film kiállításán Vasárnap ünnepeltük a 25 éves magyar hangosfilmet, vagy ahogy születése idején nevezték: talkie — beszélő. Negyedszázaddal ezelőtt szólalt meg először a vásznon magyarul a színész, az első „százszázalékos” hangosfilmben — ahogy a plakátok hirdették — a Kék bálványban. Költői gondolat, hogy a születésnapot is ugyanabban a moziban ünnepelték a magyar film művészei, ahol annak idején először hangzott el magyar szó a hangszóróból: a Vörös Csillag Filmszínházban, a volt Royal Apollóban. Ahogy a lépcsőkön felmegyünk, régi plakátok fogadnak. Rikítóak, csúnyák bizony ezek a plakátok, de most mégis meghatottan nézzük ábráikat, emlékek kavarognak nyomukban: Dunaparti randevú, Címzett ismeretlen, Az én lányom nem olyan, Az új földesúr... Akiállítási előcsarnokban fényképek, régi és új filmjeink fényképei, 495 hangosfilm javából válogatva, no meg persze ami megmaradt, amit nem tüntetett el az idő. Az egyikről Uray Tivadar néz ránk Semmelweis maszkjában, a másik az Emberek a havason felejthetetlen élményére emlékeztet. Ütött-kopott felvevőgépek, hangfelvevők, ezekkel készítették az első filmeket, öregecskék már bizony, de öregségükben, kopottasságukban van valami tiszteletre méltó, mert tiszteletet érdemelnek a veteránok, nagy idők tanúi. És még egyszer a fényképekről! Az egyiken Somlay Artúr, a másikon Csortos Gyula, a következőn Kabos Gyula, aztán Góth Sándor. Róluk emlékezünk, és a többiekről, a magyar hangosfilm-gyártás úttörőiről és hűséges munkásairól, akik nem érhették meg már ezt az évfordulót. Róluk mond Bán Frigyes is ünnepi szavakat, mesterekről a tanítvány. De az élő pioníroknak is kijut a tapsból, kitüntetésekből. Désy Alfrédnek, aki az első filmrendezők közül való, Pethes Sándornak és Peti Sándornak, Sárosi Andornak, Salamon Bélának, Gázon Gyulának, Zala Karolának, Rózsahegyi Kálmánnak, Angyal László zeneszerzőnek, Bónyi Adorján írónak, Lohr Ferenc hangmérnöknek, a világosítóknak és maszkmestereknek, akik életük javát a filmstúdiókban töltötték el. Különös és megható műsor következik. Fekete Pál énekli az első hangosfilm dalait, annak idején is ő énekelte. Azután egy kabaréfilmen derülünk, Nagy Endre virtuóz konferálásán. Részletek a Kék bálványból — kicsit furcsa már, néha mulatságos is, de érezzük, hogy egy korszak szele csap meg bennünket, s mindig érdekes az első, az indulás látványa. Végül levetítik a Hyppolit, a lakájt, a második magyar hangosfilmet, amelyen nem fogott az idő, ma is friss, érdekes, szórakoztató. Szép volt ez a születésnapi megemlékezés! Méltó filmgyártásunkhoz. Kedvcsináló új magaslatok, csúcsok megjárásához, újabb huszonöt évhez. ------— CSONGOR ÉS TÜNDE A kaposvári Csiky Gergely Színház előadása elgondolkoztatóan szép tett volt ez a bemutató. Minden kultúrát szerető magyar embert büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy Vörösmarty nagy versesdrámájának előadására már nemcsak az ország első színháza vállalkozik, hanem egy vidéki társulat is, mely mindössze egyesztendős múltra tekinthet vissza. A legjobb színtársulatokat is komoly erőpróba elé állítja a Csongor és Tünde előadása, s egy viszonylag kislétszámú vidéki társulat részére már a vállalkozás ténye is tiszteletet vív ki. A Csongor és Tünde halhatatlanságát bizonyítja, hogy az újabb és újabb előadások — melyek egyben különböző korok elképzelését és darabfelfogását is tükrözik— új és új mozzanatokra hívják fel a nézők figyelmét, újabb és izga- tóbb árnyalatokat tárnak elénk. A dráma most mesterrendező kezébe került, Németh Antal egyik legkiválóbb szakembere éppen a Csongor és Tan-,de színpadi előadásainak. Már az egyszerű, szinte tartózkodóan szolid díszletek, amelyeknél csak a háttér- képek világítanak bele a dráma egy- egy központi gondolatába, jelzik, hogy az előadásban újszerű felfogás érvé- nyesül — a szöveg, a vers, a játék az, amivel — szinte díszletek nélkül — akar beszélgetni a rendező. Németh Antal rendezése különösen erős hang-súlyt ad a drámában a jó és rossz, igaz és gonosz erők küzdelmének, Mirigy, s vele szemben Csongor harjcának. Ennek a rendezői elvnek nyo matéka végig érvényesül a drámában, S valóban fokozza a dráma drámaisá- gát, amelyet — több mint évszázada] hangoztatja már ezt a kritika — aj nyelv költői zengése helyenként el-] takar. Ennek az ellentétnek a hang-;súlyozása mellett azonban mintha el-] halványulna a szerelmes Csongor és Tünde finom lírája, mintha egy ár- nyalattal halványabb lenne a szerel-mi szenvedélyek rajza ebben az elő- adásban, mint ahogy azt a dráma, megkívánja. Ezzel némileg összefüggi az a vitatható rendezői megoldás, mely a szükséges rövidítést úgy oldotta meg, hogy elsősorban Tünde szín-padi jelenlétét csökkentette. A rendezői elgondolások érvénye- sülését nem egy ponton hátrál.Itatták a színészi teljesítmények! gyengéi. Csurka László Csongorja ki! dolgozatlan, gyenge alakítás. A fiatal színész még nem bírja el ezt a nagy szerepet, szövegmondása, színpadi mozgása gyakran rontja le a nézőben, a szerep keltette illúziókat. Malonyai• Edit Mirigy-alakítása egyenetlen: a boszorkányhoz szükséges erő, mar- kánsság hiányzik játékából. Különö-sen feltűnő ez a hiányosság, amikor a három ördöggel kerül össze. Tóthi Béla, Komlós István és Tordy Gézai alakítása erőteljes, újszerű, mondhat- nánk izgalmas. A tehetséges Pálfalvii Éva nehezen birkózik Tünde alakjá- val. Egy-egy jelenetben belenő szerepébe, de egészében nem tudja hivtelessé, meséssé s egyben emberien, líraivá tenni Tünde alakját. Balga * Körösztös István — és Farkas Annis Ilma szerepében színt és erőt adnak; az előadásnak, ha egy-egy jelenetnél, olcsóbb eszközökhöz folyamodnak is. Játékuk még nem eléggé kialakult, de ígéretes. A három vándor közül kiemelkedik Zách János tudósa: erő, és mélység van ebben az alakításban,s fojtott szenvedély, amely átfűti környezetét is. Homokay Pál a kalmár szerepében nyújt kiegyensúlyozott játékot, Szabó Imre fejedelme erőtlen, színtelen. Egy színi vállalkozás nagysága meghatározza az elbírálás mértékét is. A kaposvári társulat nem mindenben ér még fel a Csongor és Tünde nyújtotta színészi feladatokhoz, de megközelíti azokat, s ez az előadás hibáival együtt is a társulat színvonalának, művészi vállalkozókedvének egészséges emelkedését mutatja. Soós István SZABAD NÉP //Újra jó a magyar csapat' Vélemények a magyar—szovjet labdarúgó-mérkőzésről Moszkva, szeptember 24. (Moszkvai tudósítónk telefonjelentése.). A nagy mérkőzés után nagyon sok szó esett a két csapat játékáról. Mind a moszkvai sportközönség véleménye, mind pedig a szakértők „hivatalos” véleménye szerint a magyar csapat megérdemelten győzött a két ország labdarúgóinak hagyományos „szeptemberi” mérkőzésén. A szovjet testnevelési és sportbizottság vasárnap esti fogadásán, amelyet a magyar csapat tiszteletére rendeztek, Krivcov elvtárs, a testnevelési és sportbizottság helyettes elnöke is kifejezte pohárköszöntőjében: „A magyar csapat rászolgált a győzelemre.” Számos érdekes nyilatkozat hangzott el. Bukovi Márton szövetségi kapitány a következőket mondotta: — Alaposan felkészültünk a mérkőzésre. Játékosaink lelkiismeretesen betartották a taktikai utasításokat, higgadtan és okosan játszottak, főként a második félidőben. Nagyon örülök, hogy a mérkőzés parázs pillanataiban is megőrizték nyugalmukat. Lelkes magatartás, küzdőképesség, okos játék — ez az, amit különösen kiemelhetek. Minden játékosunk elismerést érdemel. — Mit vár a csapattól a következő mérkőzéseken? — kérdeztük. — Játékosaink iránt, megnőtt a bizalom. Bár a következő mérkőzések is igen nehezek lesznek, mégis bizalommal tekintünk e mérkőzések elé. A tervem az, hogy továbbra is közös edzéseken készítjük fel a csapatot. Hasonlóképpen érdekes a rendkívül rokonszenves Szalnyikovnak, a szovjet válogatott kiváló balösszekötőjének a véleménye: — A magyar futballistákat mindig mestereimnek tartottam. Számomra nagy öröm, hogy újra jó a magyar csapat. Mi is jól fogunk játszani, ha olyan, edzési módszerekkel készülünk a mérkőzésekre, mint a magyarok. Én közepes játékos voltam, de amikor Budapesten Puskás és Kocsis megismertettek edzési módszereikkel, hirtelen gyors fejlődésnek indultam. Fontos, hogy elsajátítsuk a magyar csapat■ észjátékát. Szerintem az okos játék a magyar csapat sikereinek legfőbb titka. , Sándor Károly, a mérkőzés egyik legjobb játékosa szerint a találkozó hatalmas küzdelmet hozott, a mieinknek erejük megfeszítésére volt szükségük a győzelemhez. A magyar győzelem jogosságáról beszélt Devillers, a mérkőzés francia játékvezetője, s hozzátette, hogy a bíráskodás nagyon nehéz volt ezen a kemény mérkőzésen. Gratulált a magyaroknak Latasev szovjet játékvezető, labdarúgóink régi ismerőse. Kifejezte sajnálkozását az egyes szovjet játékosok részéről történt szabálytalanságok miatt. Jelen volt a mérkőzésen Piberot francia szövetségi edző, aki elmondotta, hogy most csak küzdelmet látott, de remélhetőleg a párizsi magyar—francia mérkőzésen már szép játékban lesz része a párizsi szurkolótábornak. A hétfői lapok foglalkoznak a nagy mérkőzéssel. A Pravda cikke megállapítja, hogy a játék végig izgalmas volt és bővelkedett éles jelenetekben. A Vecsernyaja Moszkva Baráti futballmérkőzés című cikkében arról ír, hogy a játék rendkívül érdekes volt, a magyar vendégek magas klasszisú futballal lepték meg a moszkvaiakat. A magyar csapat taktikájáról a következőket írta a lap: „A vendégek — ha lehet ezt mondani — a futballjáték nyugodt változatát választották. Hidegkúti hátrahúzódott, a labdát gyakran tartották középen, karmra csak akkor lőttek, amikor a helyzet erre a legalkalmasabbnak látszott — de akkor nagy erővel. Sajnos, a mai csapatunk, hacsak a mérkőzés első és utolsó perceit nem számítjuk, alul maradt ezzel a taktikával szemben. Gyorsaság, gyorsaság és még egyszer gyorsaság — ez az, ami biztosíthatja számunkra a győzelmet“ — folytatja a Vecsernyaja Moszkva, majd kijelenti, hogy ezen a mérkőzésen azonban ez a gyorsaság sem hozhatott eredményt a magyar védelem kiváló játékával szemben. A szovjet játékosok közül a lap csak Jasin játékát dicséri, bár a gólért — amely ugyan rendkívül ravasz, éles lövésből esett — őt is hibáztatja. „Csak köszönetet mondhatunk vendégeinknek a bemutatott jó és okos futballért“ — fejeződik be a cikk. A magyar játékosok egyébként kitűnően érzik magukat Moszkvában a győzelem után. Hétfőn délután a Szovjet Hadsereg Színházában meglátogatták a magyar sakkozókat, akik a jugoszlávokkal vívtak döntő jelentőségű mérkőzést a második helyért, este pedig a moszkvai nagy cirkusz érdekes műsorát tekintették meg. A csapat és a vezetők kedden hajnalban indulnak haza. Kékesdi Gyula Október 4-én tartja szólóestjét Bacher Mihály, a liszt-verseny magyar győztese A nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny díjnyertesei szólóestet adnak a Zeneakadémián. Bacher Mihály, a verseny magyar győztese, a II. díj nyertese az eredetileg meghirdetett szeptember 27 helyett október 4-én tartja hangversenyét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A nemzetközi verseny legjobb magyar pianistája Beethoven- és Liszt-műveket szólaltat meg. A szeptember 27-re váltott jegyek érvényesek. (MTI) A Szovjetunió nyerte a XII. sakkolimpiát Még nem dőlt el, ki lesz a második A XII. sakkolimpia utolsó fordulóját hétfőn este bonyolították le Moszkvában. Ebben a fordulóban, a második helyen holtversenyben álló két csapat, Jugoszlávia és Magyarország került egymással szembe. Ezen a mérkőzésen mindkét együttes 1,5—1,5 pontot szerzett, egy játszma pedig függőben maradt, így a kettő- 3 fok közötti holtverseny még nem a dőlt el. A második és harmadik hely sorsát a Portisch—Milics függőjátszma dönti el. Ha döntetlenül végeznek, Jugoszlávia kerül a második helyre , eggyel több csapatgyőzelmével. A sakkolimpiát a Szovjetunió csapata már megnyerte. A 11. forduló eredményei: Szovjetunió—Románia 1,5:1,5 (1). Dánia—Argentína 2,5:1.6. Bulgária—Svájc 2:1 (1). NSZK—Csehszlovákia 1:1 (2). Anglia— Izrael 1:1 (2). Jugoszlávia—Magyarország 1,5:1,5 (1), Gligorics—Szabó döntetlen, Barcza—Matanovics 0:1, Benkő-Jvkov 1:0, Portisch—Milics függő (egyenlő esélyekkel). Az élcsoport állása: Szovjetunió 30 pont (1), Jugoszlávia. Magyarország 26— 26 (1 — 1), Argentína 23, NSZK 21.5 (2), Bulgária 21 (1). A függőjátszmákat ma délelőtt fejezik be este kerül sor az ünnepélyes díjkiosztásra és záróünnepségre. ...........**»*»«*•***»♦» * * e * s A moszkvai Magyarország—Szovjetunió mérkőzés egyik érdekes jelenete: Grosics és Sztrelcov középcsatár harcol a labdáért. A képen Kotász, Grosics, Sztrelcov, Szalnyikov, Börzsei és Berendi. MÉRNÖKI SZEMMEL a rostocki dieselmotor-gyárban Rostock a Német Demokratikus Köztársaság egyik szép kisvárosa a Keleti-tenger partján. A háború lett, a földbirtokos junkerek világába, csak így beszéltek róla: „Rostock gy világ háta mögötti városka. Korpákon rosszak az utak, ritka a villnyvilágítás, a vízvezeték, primitíék az iskolai viszonyok. Kulturálisan s gazdaságilag elmaradt város, agárvidék.” Ma a „kis” Rostock és környéke elentős iparvidék, gyáraiban 30 000 munkással, nagyhajó- és dieselmotorvérral. A városban szép és gyors villamosok közlekednek, az üzleteken „berlini” áru kapható, a mozik aegújabb filmeket játsszák. Rostock egyetemi város is (majdnem négyezer gyetemi hallgatóval), öt színházát ötvenezren látogatták az elmúlt éven. A rostocki nagyüzemek dolgozói - javarészt társadalmi munkával nemrég fejezték be egy húszezer néőt befogadó stadion és egy új, fedett portuszoda építését. Rostockban az a megkapó, hogyemcsak a város külső képe fejlőik. Valóban „élenjár“ a rostocki kar is. Itt van az ország, ha nem is ignagyobb, de mindenesetre legkorzerűbb diesel motorgyára. Parkosított gyárudvar A gyár kapuján belépve: tágas parkszerű térség fogad. Nem talaink szokásos „gyárudvart“, port, az ayagot nem az udvaron tárolják .b. Egy pillantás a kapunál elnevezett táblára, amelyen egy grafion hónapról hónapra enyhén felfe emelkedik. „Arbeitsproduktivität“ - munkatermelékenység — olvasatjuk a feliratot. Odébb egy eléggé töredek esésű grafikon ábrázolja a sökkenő balesetek számát. Ezek az íróságok már azt a benyomást kelti, hogy a gyár munkásai és mérőkei jól teljesítik feladataikat. És alóban, ezt bizonyítják a számok is. Az első ötéves tervben, 1950-hez épest, 528 százalékkal növelték a termelést. A dolgozók száma ugyanez idő alatt csak 205 százalékkal növekedett. A termelékenységet öt év alatt 244 százalékkal emelhették. A vállalati nyereség 1954-ben például 3,5 millió márka volt’, 1955- ben már 5,3 millió márka. Ezeket az adatokat Wieland főtechnológus említette nekem, miközben irodájába siettünk. Elgondolkoztam rajtuk. Igen, érdemes dieselmotorokat gyártani, úgy, amint azt a mi második ötéves tervünk is előírja. A mi fejlesztési programunkat nem ismerték a gyárban, bár ez a program — a nemzetközi munkamegosztás folytán — már jelentkezik náluk is. Most ugyanis a bevált 30, 100, 1000 és 1200 lóerős dieselmotorokat gyártják, de a jövőben ez a skála eltolódik a 2000 lóerős és a még nagyobb teljesítményű motorok felé, egészen a 9000 lóerős teljesítményig. Mi pedig a 100—2000 lóerős gépek gyártására rendezkedünk be. A nyereség forrásai ! Végiglapozva a gyár Der Motor című újságát, kitűnt, hogy a németek már két esztendeje birkóznak a gyártmányok súlycsökkentésével, a ráfordított munkaidő leszorításával. Erről cikkeznek, tárgyalják párt- és szakszervezeti aktívákon, az üzemben pedig szervezett módon biztosítják az eredményt is. A 4 DV—224 jelű 100 lóerős motor súlyát az 1950-ben gyártott motor súlyához képest 20 százalékkal csökkentették. Hogyan? Elsősorban úgy, hogy átszerkesztették a motort, s az újat már kevesebb és egyszerűbb öntvény felhasználásával készítik. De csökkentették az egyes alkatrészek súlyát is. A legjobb példa erre — és a technológusok büszkék is rá — a száz lóerős motor főtengelye, úgynevezett könyökös tengelye. 1950-ben egy ilyen főtengelyhez 790 kg-os acéltömböt használtak fel, amelyből 483 kg-ot leforgácsoltak. A kész tengely súlya tehát 307 kg volt. Ma 211 kg a kiindulási súly, s a kész tengely súlya csupán 198 kilogramm! Megtakarított munkaórák (ugyanannál a főtengelynél) 1951- ben 1952- ben 1953- ban 1954- ben 1955- ben készítették el a főtengelyt. Egy rövid számítást: a gyárban átlag 33,8 márkát, azaz 169 forintot termel egy munkás egy óra alatt. A főtengely elkészítésével pedig darabonként több mint 380 órát takarítottak meg! Milyen úton-módon? Úgy, hogy „új” technológiával, süllyesztékben kovácsolják a főtengelyt, évente mintegy kétezer darabot. — Mennyi ideig tartott, amíg az új technológiát bevezették? — kérdeztem Wieland mérnöktől. Mosolygott és azt válaszolta, hogy ez nem műszaki kérdés. Náluk is sok huzavonát okozott a bürokrácia, a kooperáció lassú megszervezése. Jeleztük, hogy a gyárban „szervezett módon” biztosítják a takarékoskodást az anyaggal. Amikor az öntödében vagy a kovácsológyárban egy alkatrészt megrendelnek, úgynevezett nyersanyag-tervet kérnek, amit a motorgyár technológusai és szerkesztő mérnökei felülvizsgálnak és jóváhagynak. De ez sem elég. Felülvizsgálják súly és minőség tekintetében az első öntvényeket és a kovácsolt darabokat is! Munkások között A munkások brigádokban dolgoznak. A normák a műszaki normák. A rostocki Dieselmotorenwerkben minden év rendszeres műszaki fejlődést mutat. Évente végzik például az úgynevezett kapacitásvizsgálatot. Az 1956. évi műszaki fejlesztési feladatokat — konkrétan és világosan megszabott műszaki változtatások, technológiák bevezetése stb. — kis könyvecske formájában ki is nyomtatták. Csak természetes, hogy a munka további felosztása ugyancsak konkrét és világos. Legfontosabb mozzanata az üzemben van, az úgynevezett „Arbeitsplatz-studium“ alkalmával. Az eredmény: a gyár évek óta teljesíti a tervét s 1956-ban elnyerték a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának zászlaját. A termelés úgynevezett utcákban folyik, „főtengely utca“ és így tovább — a főbb alkatrészek szerint. A gépek mellett elegendő hely van a megmunkált alkatrészeknek, a futódaruk valóban csak rövid utakat tesznek eggyel-eggyel. Egy kész motorblokkra pillantok: az anyagvizsgálók „bélyegei“ sorakoznak rajta. Találomra rámutatok az egyik alkatrészre. — Melyik motorhoz tartozik? — kérdezem. Nemsokára már mutatják is a motortestet. Lassan kibontakoznak előttem azok az elvek, amelyek itt, az üzemben ilyenképpen testet öltöttek. Sorozatgyártás folyik ugyan, de — mint észrevettem — sokat megtartanak az egyedi motorgyártás előnyeiből. Talán gazdaságosabb lenne például az alkatrészeket külön, nagyobb sorozatban gyártani. Ezt azonban mégsem teszik. Egy négyhengeres motorhoz 4+1 (tartalék) hengerfejet készítenek s a raktár úgy növekszik, ahogy a brigádok ezt a minimális tervet túlteljesítik. De ha nem 2—3, hanem már hattal több hengerfejet készítenek a tervezettnél, akkor a brigád munkáját átszervezik, az erőt másképpen osztják el. A vezetés figyelme — a dieselmotor-gyártásra összpontosul. Ez szabja meg a kooperáció mérvét és természetét is. Itt nem vesződnek öntödével, kovácsológyárral, ezekkel inkább kooperálnak. A technológusok teljes mértékben a motorra irányítják erejüket. (Legújabban a nagyobb motorok házát hegesztik, amit külön hegesztő, specialista mérnök, technológus irányít!) Ha végigtekintünk a gépcsarnokon, úgy tűnik, hogy a mi gyárainkban a munkások „gyorsabban” dolgoznak, mint itt. „Mindent elkövetünk — válaszolta erre a megjegyzésre Wieland mérnök —, hogy a mellékidőket, a gép kezeléséhez és beállításához szükséges sokféle mozgást csökkentsük. Ezt nemcsak a termelés gazdaságossága, hanem a munkás kímélése is megköveteli.” Megállunk néhány percre a motorgyártás talán legfontosabb állomásánál. A motor főcsapágyainak fúrását figyelem. Ha ez a művelet jó és pontos, a motor jól, megbízhatóan, a ..megengedett“ kopással ..rejtélyes“ törések nélkül jár majd. És mit látok? Egy célgép mellett egy idős, tapasztalt szakmunkás dolgozik. Nyugodtan, szinte megfontoltan. Arra is van ideje, hogy mielőtt alkatrészeket illeszt össze, állít be már gondosan letörölgessen minden felületet. Mozdulatai egyáltalán nem gépiesek, segédeszközeit, szerszámait gondosan, külön dobozokban tartja. Ez a munka már a szereléshez tartozik s a szakmunkás ugyancsak normában dolgozik s túl is teljesíti azt! Új dieselmotor születése A német technológusok tehát józanul számításba vettek mindent, amit egy dieselmotor gyártása megkövetel és szigorúan tartják magukat az ebből kialakult gyártási elvekhez, metódusokhoz. A gyár gépparkja — noha a gyárat 1949-ben alapították — mindezek ellenére eléggé vegyes, sőt öreg. Azt sem mondhatjuk, hogy minden második gép termelékeny, korszerű célgép, s hogy a forgácsolás hányada alacsonyabb, mint nálunk. Az egyébként kitűnő szerszámraktár polcain bizony még az eszfpraakések foglalják el a legnagyobb helyet s az sem bizonyos, hogy a szerszámgépek kapacitását mindenütt maximálisan kihasználják. De a jövő terveit részletesen és gondosan készítik. Az egyik fiatal mérnök — „közgazdászmérnök“ — például, külön foglalkozik a korszerű szovjet és más megmunkálási és gyártási módok gazdaságosságával. Ilyenkor mindig a gyártás teljes folyamatára is gondolnak s kalkulálnak. Jövőre futószalagon készítenek egyes csapágy-fajtákat, bevezetik a poralatti hegesztést a nagy, 4—5 ezer lóerős motoroknál, felemelik a másolóesztergák és marógépek számát, igyekeznek csökkenteni a, költséges csiszolást finom esztergálással, hántolni fogják a főtengelyek csapjait stb. Mindezt a technológus, a szerkesztő mérnök és közgazdászaik nemcsak „szoros“, hanem baráti együttműködése jellemzi. Nem írtam volna le, hogy „baráti“, de tanúja voltam. A gyár hatalmas próbatermében gyülekeztek éppen az igazgató, a géptervezők, a főkonstruktőr, a technológusok és a „meisterek“, a művezetők. Egy nagy, kétütemű dieselmotor születésének órája volt ez. (A kétütemű dieselmotor kisebb súlyú, mint az ugyanolyan teljesítményű, de négyütemű motor. Ezért is a jövő egyik fő dieselmotor típusának számít.) Amikor a robusztus gép beindult, összeölelkezett a főkonstruktőr a technológusokkal, a „meisterekkel“... Odaléptem a főkonstruktőrhöz, hogy — mint illik — gratuláljak neki. — A születésnapjára is gratuláljon — súgta kollége Wieland —, éppen egybeesik az általa tervezett új motor születésével... Érdekes véletlen! — Nem! — mondta a főkonstruktőr tréfásan. — Az enyémet nem tudták halasztgatni! Minden tréfa fele — komoly. A „szerkesztés“ ott is hamarabb készen van, pontosabban dolgozik, mint a kivitelezés. 1 ! Egy öreg harcos üzenete Minden üzem lelke — a szerszámkészítő műhely. A rostocki gyár „felszerszámozottsága" 98 százalék, ami azt jelenti, hogy motoralkatrészt „kézből“ nem készítenek, mindegyiknek megvan a maga célszerű befogó, beállító készüléke. Azonnal feltűnik, hogy a szerszámkészítő műhelyben ugyancsak idősebb, tapasztalt szakmunkások dolgoznak. Egyikük, Erich Hoffmann úgy ül a gyalugépnél, hogy róla a mi Pióker elvtársunk jut eszembe, s még a mozdulatai, a „tempója“ is hasonló. 1911 októbere óta párttag és a neves újító. Rábeszélem, hogy az egyik késtartó újításának rajzait adja ide, hogy hazavihessem. Megkérdeztem, üzen-e valamit a magyar „werkzeugmachereknek“, szerszámkészítőknek? Másnap a szállodában ott volt a rajz, egy fénykép és egy levélke. Néhány őszinte, rövid sorban ez áll benne: „Nagyrabecsült magyar munkástestvéreim, nagy sikereket kívánok nektek, amihez hozzájárulhat az én újításom is. Az én késtartóm segítségével nagy mennyiségű késszárat és munkaidőt takarítottam meg. A legjobbakat kívánom a Német Demokratikus Köztársaságból, kollégátok Hoffmann Erich, szerszámkészítő, a rostocki Dieselmotorenwerkben.“ " Szluka Emil 483 óra alatt 205 „ „ 173 „ „ 133 „ „ 57,6 „ „ Emléknnepség Toyo Oda halálának 450. évfordulója alkalmából Az Országos Béketanács kulturális bizottsága emlékünnepséget tartott Toyo Oda, „Sesshu” néven ismert japán festő halálának 450. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepségen, amelyet Mihályfi Ernő népművelési miniszter, helyettes, az Országos Béketanács alelnöke nyitott meg — megjelentek kulturális életünk képviselői. Horváth Tibor, a Keletázsiai Művészeti Múzeum igazgatója emlékezett meg a nagy japán festőművészről. ☆ ☆ HÍREK £ ☆ Megszüntették a külön belépőt a Földművelésügyi Minisztériumban A Földművelésügyi Minisztériumban megszüntették a tudakozó iroda működését. Délelőtt 11 óra után mindenki külön belépési cédula nélkül bemehet a minisztériumba. (MTI) — Ötszáz ágyas kórház építését kezdték meg Miskolcon. A csaknem 60 millió forintos beruházással épülő nyolcemeletes kórház a második ötéves terv egyik legnagyobb egészségügyi létesítménye lesz. Új érclelőhelyeket tárnak fel az úrkúti mangánérc-bányában. A karbonátos ércmezők zöldes-kékes-barnás-feketés, helyenként sárgás csíkozatúak, s 12—15 százalékos érctartalmuk van. — Kaposvölgye szarvasmarha-tenyésztési hónapokat rendez a Somogy megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága. — A Jugoszláviában vendégszereplő Somogyi László Kossuth-díjas karnagy vasárnap este Zágrábban a rádió kamarazenekarát vezényelte. A hallgatóság igen nagy tetszéssel fogadta Somogyi műsorát, amelyen Haydn, Chopin és Skerl művei szerepeltek . — SVEJK — 10 000 példányban, Jaroslav Hasek nagysikerű könyve az ősz folyamán újra kapható lesz a könyvesboltokban. — David Ojsztrah, a világhírű szovjet hegedűművész vendégszereplésre Jugoszláviába érkezett. Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában és Szarajevóban ad hangversenyt. — Értelmiségi tanács alakult a miskolci városi pártbizottság mellett. A tanács tagjai többek között: dr. Peja Győző Kossuth-díjas tanár, Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművész és Komáromi József, a miskolci Herman Ottó Múzeum vezetője. Irodalmi folyóirat indul Kaposvárott, a tervek szerint három ív terjedelemben, és negyedévenként jelenik majd meg. Első száma, előreláthatóan karácsonyra kerül az olvasók kezébe. — Moszkva címmel 1957 januárjában megjelenik a Szovjet Írószövetség és az írószövetség moszkvai tagozatának új művészeti, társadalmi és politikai folyóirata. _ A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről a Szikra kiadásában megjelent. Kapható a Propaganda anyagterjesztőnel és a könyvesboltokban. MÜNCHENBEN MEGNYÍLT A NEMZETKÖZI GYARMATÁRU- ÉS CSEMEGEKIÁLLÍTÁS, amelyen 32 ország — közöttük Magyarország képviseletében 902 cég állít ki. — A Dunakeszi Vagongyárban megkezdték a büfékocsik gyártását, amelyekből az idén tizenöt készül. — A LONDONI FILHARMONIKUS ZEnEKAR nagy sikerrel szerepelt a moszkvai zeneakadémián adott első hangversenyén. — A Magyar Tudományos Akadémia által rendezett magyar—bolgár tudományos hét ülésszakának első előadását hétfőn délután a Kossuth Klubban tartották meg. Az ünnepi ülésen A. I. Hadzsidov akadémikus, a Bolgár Tudományos Akadémia főtitkára tartott előadást A tudomány fejlődése a Bolgár Népköztársaságban címmel. — Munkás- és bányászakszféraiák Borsodban. A TTIT Borsod megyei szervezete, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa az ősszel — a kohászaton kívül — Miskolcon hét iparágban, valamint irodalmi és művészeti tagozaton indít munkásakadémiát. Munkásakadémia kezdi meg működését Ózdon, Kazincbarcikán Tiszapalkonyán, valamint Borsodnádasdon. 1 IDOJAIJAS A Meteorológiai Intézet jelent: várható időjárás ma estig: nyugaton kisebb felhőátvonulások eső nélkül Keleten Jobbára derült idő. mérsékelt, helyenként élénkebb délkeleti szél. Hűvös éjszaka, meleg nappal. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL KEDD KOSSUTH-RÁDIÓ: 8.10: Népi zene. — 8.40: Indulók. — 9.00: Úttörő-hiradó — 9.20: Ifjúsági hangverseny — 9.50: A Gyermekrádió műsora. — 10.10: Erdei kirándulás 11.00: Lányok, asszonyok. — 11.15: Ajándékhangverseny. — 0.45: Novella József Attiláról — 12.10: Magyar nóták. — 13.15: Operarészletek — 14.15: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 15.10: Chopin-művek. — 15.10: Regényismertetés. — 16.00: A Gyermekrádió műsora. — 16.20: Ifjúsági fejtörő. — 16.40: Madrigálok — 17.10: Operettrészletek — 18.00: A lakásfronton. — 18.15: Szív küldi szívnek szívesen —* 19.00: Közvetítés az Operaházból. — 20.26: Bartók. Táncjáték. — 22.25: Tánczene. — 23.00: Magyar nóták. — 0.10: Mursi Sámuel furulyázik PETŐFI-RÁDIÓ. 14.00: Operettrészletek — 14.45: Nemzetközi kérdések. — 15.00: Népek zenéje. — 15.40: Bartók-dalok. — 16.10: Fúvószene. — — 16.30: Válaszok a hallgatóknak. — 16.45: Döme Péter mélyhegedűn játszik. — 17.10: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 17.40: Előadás. — 18.00: Miklós Kata énekel. — 1899: A Rádió szabadegyeteme — 19.10: Könnyűzene. — 19.40: Hanglemezek. — 20.00: Könnyűzene. — 21.00: Tallózás a mezőgazdasági lapokban. — 21.10: Tánczene. — 21.40: Filmzene — 22.00: Hangverseny. A budapesti színházak mai műsora Operaház: A kékszakállú herceg vára A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, a Bartók-fesztivál megnyitó díszelőadása (7). — Az Operaház Erkel Színháza: Tosca (6. bérlet, 1. sz., 7). — Nemzeti Színház: Dózsa György (7 — Katona József Színház: Főbelövendők klubja (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szent Johanna (Kacsóh kombinált bérlet, 7). — Madách Színház: Nóra (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7). — Petőfi Színház: A kőszívű ember fiai (7). — Jókai Színház: Három szegény szabólegény (fél 4). — Fővárosi Operettszínház: Valahol Délen (7). — Blaha Lujza Színház: Eggy amerikai Londonban (7). — József Attila Színház: A szabin nők elrablása (fél 8). — Bartók-terem: Ruggiero Ricci hegedűestje mikrohanglemezen. (A hegedű mesterei bérlet, 2. sz., fél 6), 1 000 000 ..fontos hangjegy ... (8). — Vidám Színpad: Lehet beszállni (7). — Kis Színpad: Torkig vagyok a szerelemmel (fél 8). — Budapest Varieté: Humorexpressz (8). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi műsor (48). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100, *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V. József nádor tér 1. Tel.: 180— 850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda. * He * * * KEDD, 1956. SZEPTEMBER 25 folytatódik a labdarúgó bajnokság Háromheti szünet után a héten folytatódnak az NB I-es labdarúgó-bajnokság küzdelmei. Hétközben és a hét végén kerül sor a bajnoki találkozókra. A műsor a következő: Csütörtök: Csepeli Vasas—Bp. Vasas, Csepel, 19.15 ers., esti mérkőzés. Szombat: Bp. Dózsa—Dorogi Bányász, újpesti stadion. 16.30. Vasárnap: Bp. Vörös Lobogó—Bp. Honvéd, Népstadion. 10.30. .Salgótarjáni Bányász — Bp. Kinizsi, Salgótarján. 15.30. Pécsi Dózsa — Szombathelyi Törekvés, Pécs. 15.30. Szegedi Haladás—Tatabányai Bányász, Szeged 15.30. A Bp. Vasas labdarúgó-csapata a hét végén Lengyelországba utazik. A piroskékek szeptember 30-án, vasárnap Sztálingrádban egy vegyescsapat ellen mérkőznek. CS. VASAS—ZILINAI DINAMÓ (csehszlovák) 2:0 (0:0). A mérkőzést hétfőn este, villanyfény mellett játszották a csepeli stadionban. Góllövők: Ughy és Fenyvesi. A TOTÓBAN 12-es találat nem volt. A 11 találatos szelvények száma 69 (nyeremény egyenként 8496 forint). Tíz találatot 783-an (748 forint), kilenc találatot 5799-en (134 forint) értek el.