Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1956-09-02 / 244. szám
A dieselesítési program végrehajtása az egész magyar ipar ügye A második ötéves tervben iparunk egyik legnagyobb és legnehezebb feladata a dieselesítési program megvalósítása. A Központi Vezetőség által elfogadott irányelvek értelmében dieselnotor-gyártásunkat (nem számítva az autó- és traktormotorokat) 1960-ig mintegy hétszeresére kell emelnünk. A második ötéves tervben mintegy 200 motorvonatot, mintegy kétszáz 130 lóerős dieselmechanikus mozdonyt, kétszáztíz 400 lóerős diesel-hidraulikus mozdonyt, és több mint kétszáz 600 lóerős és ennél nagyobb diesel-elektromos mozdonyt gyártunk, öt év alatt (lóerőben számítva) 770 százalékkal nő a dieselmotorok termelése! S ezzel gyártásunk nagyobb lesz, mint sok iparilag fejlett országé. S ha még hozzátesszük, hogy nem egyszerűen több, hanem jobb, új típusú, korszerű, nagy teljesítményű motorokat kell gyártanunk, a mostaninál sokkal gazdaságosabban, fejlettebb technológiával — világosan kirajzolódik, milyen hatalmas feladatokról van szó. Bár a dieselesítési programot elsősorban néhány nagy gyárunk (Ganz Wagon, MÁVAG, Wilhelm Pieck, Klement Gottwald, Villamosgép- és Kábelgyár) valósítja meg, mégsem tekinthetjük csupán néhány gyár, vagy akár egy iparág ügyének. A program megvalósítása nagy munkát ró egész iparunkra és létfontosságú egész népgazdaságunk számára. Miért oly fontos kérdés a dieselesítési program megvalósítása? A magyar iparnak jelentős hagyományai vannak a dieselmotor-gyártásban és azok alkalmazásában. A 30-as években a Ganz—Jendrassikrendszerű modor világviszonylatban is a legjobbak közé tartozott; teljesítményadataival abban az időben szinte páratlan volt. E konstrukció alapján országunkban jelentős dieselmotorgyártás fejlődött ki, s kinevelődött egy nagy tapasztalatokkal rendelkező szakmunkásgárda. Világszerte ismert volt a lassú fordulatú, nagy teljesítményű, Láng-konstrukciójú diesel-hajómotor is. A második világháború idején, s a háborút követő években vajmi kevéssé tökéletesítették ezeket a motorokat, és ezért lassacskán elmaradtak a világtechnika színvonalától. Dieselmotorjainkat még így is szívesen vásárolják külföldön. Ha azonban meg akarjuk őrizni, sőt növelni akarjuk e piacokat, elengedhetetlen a dieselmotor-gyártás korszerűsítése, annál is inkább, mert a dieselmotor és motorvonat igen kifizetődő exportcikk. Viszonylag sok munka és főleg sok szellemi munka fekszik ezekben a gyártmányokban, s az eladási áruk is kedvező. Az egész világon hozzáfogtak már a vasúti közlekedés forradalmi átalakításához: a gőzvontatásról a diesel- és az elektromos vontatásra térnek át. A dieselmozdonyok iránt ezért óriási a kereslet. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának döntése szerint elsősorban a mi országunk iparára hárul a nagy teljesítményű vasúti dieselmozdonyok gyártása, valamint egyéb dieselmotoroké is. Ez azt jelenti, hogy saját szükségletünket jócskán meghaladó, nagy sorozatokban gyárthatunk, ami gazdaságosabb, olcsóbb gyártást tesz lehetővé. Egyszer amin azt is jelenti ez, hogy termékeinknek biztos piacuk van a szociálist és a szocializmust építő országokban. Gondoljunk csak például Kínára. Ott tulajdonképpen csak mos építik id a vasúti közlekedési hálózatot, s természetesen igyekeznek minél korszerűbbet építeni. Szinte felmérhetetlen a dieselszükségletük. Motorjaink és motorvonataink iránt azonban másutt is nagy az érdeklődés. Egyiptom, India és a dél amerikai országok szívesen vásárolják a magyar gyártmányú vasút felszereléseket. Semmivel sem kisebb a diesel gyártás fejlesztésének jelentősége , belső felhasználás szempontjából. A dieselmotorok felhasználási köre nagyon széles. Vasúti vontatásnál, hajókban, gépkocsikban, autóbuszokban traktorokban, kombájnokban, a különféle szivattyúkhoz, áramfejlesztő telepeken stb. egyaránt igen gazdaságos hatásfokkal alkalmazható dieselmotor. Ismeretes, hogy a gőzmozdony és a gőzgép 8—10 százalékos hatásfokkal hasznosítja a szenet, a dieselmotor pedig 25—30 százalékos hatásfokkal dolgozik nyersolajjal. Tehát üzemanyaga olcsóbb, mint bármilyen más motor. A dieselgyártás fejlesztése így égés: népgazdaságunk műszaki színvonalának emelkedését vonja maga után s a közlekedésben is, másutt is számottevően csökkenti az önköltséget A múlt héten a Minisztertanác határozatot hozott a részletes dieselesítési programra vonatkozóan. A határozat nemcsak a megvalósítandó célt jelöli meg, hanem a megvalósítás feltételeiről is gondoskodik Mintegy 800 millió forint beruházást kapnak azok a gyárak, amelyek a dieselesítési programot végre fogjál hajtani. A Ganz Vagongyárban egészen új motorgyár épül, átalakítják a MÁVAG Mozdonygyárat, bővítik a Kleinerrt Gottwald-gyárat, Győröt részint meglevő, részben új épületekből új motor- és mozdonygyárat létesítenek. A Villamosgép- és Kábelgyár mellett új dinamó és trakció, motorgyár épül. A határozat gondoskodik róla,hogy import útján is új nagyteljesítményű megmunkáló gépeket kapjanak a gyárak. Természetesen a dieselesítési program egyes feladatait már az idén megtervezték, s az ipar megkapta feladatokat. Meg kell azonban nyíltan mondanunk, hogy e feladatok teljesítésével korántsem állunk jó Az első félévben a kohó- gépipar a tervezett dieselmozdonyoknál kevesebbet készített . Késik az új konstrukciók kidolgozása is. A 600 lóerős és ennél nagyobb teljesítményű dieselmotorosnak még mindig nincs jóváhagyott konstrukciójuk. Az elmaradás fő oka, hogy a dieselesítéssel foglalkozó szerkesztési részlegekben kevesen dolgoznak, és így szinte képtelenek megbirkózni a nagy feladattal. Nincsenek megfelelő kísérleti műhelyek, részlegek, ezért egy-egy új típus elkészítése rendkívül hosszadalmas. Az egyik legsürgősebb feladat tehát: növelni a szerkesztők számát, s ha szükséges, akár átcsoportosítás árán is, de jó szakemberekkel megerősíteni a dieselkonstruktőr-gárdát. Késik a beruházások tervezése is A legnagyobb létesítményeknek 1958 —59-ben már termelniük kellene, de még egyiknek sem készült el a beruházási terve. A Kohó- és Gépipari Minisztérium tervezőirodája mindezideig csak előzetes munkálatokat végzett, most kell a részletes beruházási terveket kidolgoznia. Itt is sürgős segítségre van szükség. Kevés a tervező , és kevés a tapasztalat is ilyen hatalmas program megvalósításához. Különösen fontos lenne, hogy néhány tervező tanulmányutat tehessen a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, esetleg valamelyik fejlett dieselgyártással rendelkező nyugati országban is. Ilyen rövid idő alatt nem lesz könnyű felépíteni az új műhelyeket, üzemeket, gyárakat. Különösen 1957—58-ban kell az építőiparnak igen nagy kapacitást fordítania a dieselesítési program építési feladatainak megvalósítására. Az építkezéseknek határidőre való megvalósítása nélkül a dieselesítési program mennyiségi előírásainak teljesítésére még gondolni sem lehet, hiszen, mint mondottuk, a termelést mintegy hétszeresére kell növelnünk. Ezért az építőipar vezetőinek nagy erőfeszítéseket kell tenniök, hogy az építkezések határidőre elkészüljenek. Nemcsak a dieselmotorok konstrukcióját, hanem a gyártást is fejleszteni akarjuk. A motorokat korszerű technológiával kell gyártani. Ezen a területen a legnagyobb a tennivaló, hisz a motorgyártás korszerű technológiáját eddig vajmi kevéssé dolgozták ki. A Ganz Vagonban ugyan működik már az e célra létesített technológiai iroda, de a MÁVAG-ban és a többi gyárakban még nem. A technológiai elmaradottságot jellemzi, hogy jelenleg az alkatrészek szerszámozottsága 0,25, amit a terv szerint legalább 4-re kell emelnünk. Csakis így lehet csökkenteni a munkaigényességet, növelni a termelékenységet és biztosítani a legjobb minőséget. Ehhez azonban rengeteg szerszámra, készülékre és célgépre van szükség. Az érintett gyárak szerszámrészlegei ezt a feladatot ma nem képesek megoldani. A dilgyártás (erlinológiájának fejlesztését az egész gépiparnak segítenie kell szerszámokkal és készülékekkel. Nem árt itt azonban utalni arra, hogy a jelenlegi felszerelés mellett is jelentősek még a tartalékok. Az Állami Ellenőrzési Minisztérium vizsgálata megállapította, hogy sok gyárunkban a nagyteljesítményű revolverpadokat közönséges csúcsesztergapadként használják, holott a revolverpad termelékenysége többszöröse a csúcsesztergapadénak. Kevés másolóberendezést alkalmaznak, noha ezek rendelkezésre állnak, illetve könnyen beszerezhetők. Korszerű befogókészülékek és más felszerelések is ritkán találhatók a forgácsolóműhelyekben. Mindezek olyan tartalékok, amelyek viszonylag kis befektetéssel könnyen hasznosíthatók. A dieselesítési program teljesítéséhez sok jól képzett mérnök, konstruktőr, technológus, technikus, művezető, szakmunkás kell. A szakemberutánpótlás megszervezésében sem állunk azonban valami fényesen. Ha azt akarjuk, hogy két év múlva megfelelő számú szakember álljon rendelkezésre a dieselesítéshez, már az idén meg kell indítani a különféle tanfolyamokat, esetleg külön technikumokat kell létesíteni. Különösen nehéznek látszik a szakmunkás-utánpótlás biztosítása, elsősorban a forgácsoló szakmunkásokból. Ezért a többi között javítani kell a forgácsoló szakmunkások bérezését is, mivel az ma még sok tekintetben nem megfelelő, s az is hozzájárul ahhoz, hogy kevés fiatal választja ezt a szakmát. A felszabadult ipari tanulók közül is sokan mennek más pályára. A gépiparon kívül a többi iparágakra is nagy feladatok hárulnak. Elsősorban a kohászatnak kell biztosítania az anyagot, méghozzá nemcsak elegendő mennyiségben és választékban (bár ez is nagy feladat), hanem minőségben is — és ez a nehezebb! Az új típusú motorok súlya, jelentősen csökken, ehhez pedig nagyobb szilárdságú acél kell. Meg kell oldanunk végre a motoröntvények készítését is. E célból több régi, nagy öntödét rekonstruálnak (Láng, Gheorghiu-Dej Hajó, Ganz Vagon stb.) és az új soroksári öntöde is gyárt majd dieselöntvényeket. A műszeriparnak sokféle — a motoros járművekhez szükséges — új, korszerű műszert kell készítenie. Meg kell teremteni a hazai műszaki üveggyártást is, ami a modern járműiparnak elengedhetetlen tartozéka. A vegyiparnak a motorvonatokhoz sok műanyagot kell szállítania. Nyugat-Németországban már készítenek olyan motorvonatokat, amelyeknek a belső berendezése kizárólag műanyagból készül. Ezenkívül még több száz, főleg gépipari üzem gyárt majd alkatrészeket, tartozékokat a dieselgyártáshoz. Mint látjuk a dieselesítési program végrehajtásához az egész magyar iparnak össze kell fognia. A vezetésnek — mindenekelőtt a KGM vezetőinek — kell biztosítania, hogy a szerteágazó munkát összehangolja, koordinálja. A műszaki vezetők, mérnökök és technikusok, szerkesztők és technológusok alkotó munkájával, a szakmunkások nagy tapasztalataira támaszkodva kell megvalósítanunk e nagyszerű programot. Szamosi Károly A tavalynál 20 százalékkal több külföldi szerszámgépet kap iparunk Nehéziparunk exportgyártmányai között jelentős helyet foglalnak el a szerszámgépek, egyes típusokat viszont, amelyeket mi nem gyártunk, külföldről szerzünk be. A TECHNOIMPEX Külkereskedelmi Vállalat az idén a tavalyinál 20 százalékkal több szerszámgépet importált. Ezek főleg korszerű, speciális szerszámgépek, mint például különféle csiszológépek, fogaskerék-megmunkálógépek stb. Többségüket a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, Lengyelországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Svájcból, Ausztriából hozzuk be és néhányat vásároltunk Olaszországból is. Az importált gépeket a Csepel Autógyárban, a MÁVAG-ban, a Ganz Vagon- és Gépgyárban, az Autóalkatrészgyárban és számos más üzemben állítják fel. (MTI) SZABAD NÉP „ Világrekord“ a mezőgazdasági kiállításon 12 tehéntől egy év alatt 132 144 kiló tej Világraszóló szenzációja van a a mostani mezőgazdasági kiállításnak. Tizenkét olyan tehenet csodálhatnak meg a látogatók, amelyek A tizenkét kiváló tenyészállat évi tejtermelése összesen 132 144 kiló, vagyis vetekszik egyik-másik kisebb falu egész tehénállományának hozamával. A szakemberek tudomása szerint nemcsak a múltban rendezett hazai kiállításokon, hanem még a világ egyetlen kiállításán sem volt rá példa, hogy ennyi tízezer literen felüli „rekorder“ tehenet mutattak volna be. Végiglapozgattunk régi mezőgazdasági folyóiratokat, amelyek hírt adtak a mezőgazdasági kiállításokról. A Köztelek 1892 szeptemberében ezt írta: ,,A bécsi második nemzetközi tenyész- és haszonállat-kiállításon első díjat nyert Pirkó Ferenc borzderes algaui fajta tehenével, amely egy nap alatt 28,15 kiló tejet adott.“ Ez is dicséretes eredmény volt a maga korában, de a 300 napos tejelési időszakra átszámítva mégiscsak 8-145 kilogramm a tejhozam. Az 1909-es budapesti Országos Tenyészállat Kiállításról a Köztelek úgy számol be, mint az addigi legnagyobbról, ahol a Paizs Gyula rácalmási tenyészetéből származó Anikó nevű tehén kapta az első díjat, évi 5670 literes tejtermeléséért. A későbbi kiállításokon már szerepeltek 10 000 kilón felüli tejhozammal is tehenek. De nem minden évben és egy-egy kiállításon legfeljebb 2—3. 1914-ben például a világ legjobban tejelő tehene az Abbe nevű tehén Svédországban, amely egy évben 10 152 kilogramm tejet adott. Egy évtizeddel később, 1924. június egyenként évi átlagban tízezer kilónál több tejet adnak, íme a „név- Tulajdonos: Mezőhegyesi Állami Gazdaság Hényespusztai Állami Gazdaság Csobokapusztai Állami Gazdaság Mosonmagyaróvári Kíséri. Gazd. Április 4 ÁG Mosonmagyaróvár Balatonújhelyi Állami Gazdaság Márfai Jenő, Kalocsa Sarló-Kalapács Tsz, Ivándárda Micsurin Tsz, Rákoscsaba Bábolnai Állami Gazdaság Hankó Mátyás Telekgerendás Csobokapusztai Állami Gazdaság 20-án közölte a Köztelek. ..Világrekordot ért el Magyarországon a Martonvásár Auguszta 26 nevű tehén. 365 nap alatt 12 707 kilogramm tejet adott.“ Az 1933-ban megrendezett negyedik országos tejelési és tenyésztési díjazás alkalmával három tehenet találtak hazánkban, amelynek egy év alatt tízezer kilónál több volt a tej hozama. Számos „rekorder” tehenet sorolhatnánk még fel, amelyek mind igazolják a magyar állattenyésztők hozzáértését és nemes vetélkedését. . ..rekorderek” közül csupán kettőt említünk: az 1932-es kiállításról a Dámát, amely egy év alatt 13 329 kiló, és az 1941-es kiállításról a Magyar Tudományos Akadémia gazdaságának egyik tehenét, amely ugyancsak egy év alatt 14 353 kiló tejet adott. Kisebb eredményeik dacára is említést és elismerést érdemelnek az akkori kiállításokon szereplő tenyésztők, hiszen szorgalmukkal, türelmes munkájukkal ők vetették meg az alapját a hazai szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének. A legutóbbi tíz esztendő alatt megrendezett kiállításokon is ,ritkaságszámba” ment a tízezer literesnél nagyobb tejhozamú tehén. S most 12 tízezer kilogrammnál több tejet adó tehénnel állhatunk ország-világ elé. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink s egyéni parasztjaink kiváló tenyésztő munkájának köszönhető, hogy a mostani kiállításon a szarvasmarha-tenyésztésben minden eddiginél nagyszerűbb eredményről számolhatunk be. A tehén neve: Évi tejtermelés: Fáni . . Ibolya . . . Cukor . . . 11 901 „ Bérci » . . . . 10 337 „ Klári . . . Hajnal . . . Lenke . . . Emma . . . . . 12 159 „ Lonci . . . . . 10 535 „ Bella . . . Pöszi . . . Sajnos . « . k Országos Miapdasági álitás állattenyésztési díjazásai I. rész: Szarvasmarhák Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon bemutatott szarvasmarhák közül a következők nyertek díjat: I. TEHENEK: Az állami, kísérleti- és tangazdaságok nagydíját: a Mezőhegyesi Állami Gazdaság 719. ,,Béts” tehene nyerte, mely 6 év átlagában 5760 kg tejet termelt. Tejzsírszázaléka: 3,7. Az állami, kísérleti- és tangazdaságok életteljesítmény díját nyerte a Csobokapusztai Állami Gazdaság 82. Cukor nevű tehene (6 év alatt 45 747 kg tejet termelt). A következő gazdaságok teheneit I. díjjal jutalmazták: Gödöllői Egyetemi Tangazdaság 34. Dáma, Hényelpusztai Állami Gazdaság 185. Ibolya, Hosszú hííi Kísérleti Gazdaság 117. Anna, Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság Irén (I. laktációban termett 6415 kg tejet). Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság, Kicsi (az I. laktációban 283 nap alatt 5278 kg teát adott). A termelőszövetkezetek I. díjas tehenei: 23. Kávé (szentesi Felszabadulás Tsz), 39. Piros (földeák, Dózsa Tsz). Egyéni tenyésztők: I. dij, 15. Pöszi, Hankó Mátyás (Telekgerendás), 9. Piros, Johann József (Zics). Tejtermelési díjat nyertek: 613. Fáni (Mezőhegyesi Állami Gazdaság), 153. Bébi (Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság), 171. Borbála (Soproni Állami Gazdaság), 173. Harmat (Balatonújhelyi Állami Gazdaság), 218. Sajnos (Csobokapusztai Állami Gazdaság), 8. Szegfű (Szécsényi Tangazdaság), 19. Emma (Ivándárdai Sarló-Kalapács Tsz), 2. Cifra (ivándárdai Sarló-Kalapács Tsz), 140. Lonci (rikoscsabai Micsurin Tsz), és Márfai 14. Lenke nevű tehene. Jenő (Kalocsa), II. TENYÉSZBIKÁK: Nagy díj : Herceghalmi Kísérleti Gazdaság 78/4. Pirosfia nevű bikája (anyjának négy laktáció alatti átlaga 7629 kg tej, 3,8 százalék te zsír). I. díjat kapott: 693/5.’Planet (Mezőhegyesi Állami Gazdaság), B. 280/5. Senn (Bábolnai Állami Gazdaság), 8/4. Ambrus, borzderes (Ópályi Technikumi Tangazdaság), 440/4. Pio, szimentáli (Bábolnai Állami Gazdaság, 2/5. Cudar (svándorrdai Sarló-Kalapács Tsz) 27/5. Győző (eperjesi Vörös Hajnal Tsz), 1/5. Márki (nádudvari Vörös Csillag Tsz), és Szabó István (Kétsoprony), 30/5. Gautrisz nevű bikája. Pákai Lajos (Szil-Kistata), 30/5. Ebro nevű bikája. III. TENYÉSZTŐSZOK: Nagy díj : Mezőhegyesi Állami Gazdaság 613/4. Fáni (anyjának termelése 12 527 kg tej, 3,7 százalék zsírtartalommal). 1 díjat kapott: 196/4. Tündér (Kecsédpusztai Állami Gazdaság), B. 106/4. km. 1. (Bábolnai Állami Gazdaság), 53/4. Ború, borzderes (Herceghalmi Kísérleti Gazdaság), kétsopronyi Dózsa Tsz 3/4. Lidi nevű üszője. Dózsai József (Gerde) 23/5. Gyopár nevű üszője. IV. CSALÁDOMAT KAPOTT: 8. Szegfű családja (Szécsényi Tangazdaság), Bella családja (Bábolnai Állami Gazdaság). V. TENYÉSZTÉSI DÍJAT KAPOTT: 1. d I J: Mosonmagyaróvári Kísérleti I Gazdaság, Hosszúháti Kísérleti Gazda- Mi- Ság, Mezőhegyesi Állami Gazdaság. MEGSZERETTÉK EGYMÁST... ♦ A napokban felkerestem egyik ♦ nagyüzemünk pártbizottságának ht-i ♦ kárát, B. elvtársat, hogy egy készültt cikkhez tanácsot kérjek tőle. Előre♦ bocsátom, hogy bár nem róla szól ! ♦ történet, hiszem, őt is megmutatja ♦ S ha ezenkívül bemutatom külön is egy pár sorban, csupán azért tett szem, mert öröm róla írnom. Olyat ■ embernek ismertem meg, aki — merre tudok egyszerűbb kifejezést találni .— igazi érték, minden külső ragyorgás nélkül. Lassú, megfontolt beszé♦ hű, néha úgy tűnik, szinte keresnie ♦ kell a megfelelő kifejezéseket, de ■ ♦ mindaz, amit mond és amit tesz, mét iven humánus. Amikor magyaráz valamit, önkénytelenül az jut az entber eszébe: a meggondoltság s a ♦ gyors tenniakarás szerencsés ötvöze ♦ te ez az ember. ■♦ Gondterhelten fordult hozzám .•„Adj valami tanácsot” — s egy leve♦ let nyújtott át. ♦ Idézni csak egypár sort akarok ! ♦ levélből, ezért elmondom röviden : ♦ tartalmát. Az üzem egyik 30—32 és ♦ körüli dolgozója kéri, hogy a párt ♦ bizottság vizsgálja felül hónapokka ♦ ezelőtt lezárt fegyelmi ügyét. A fia ♦ talember akkoriban a gyár művelő ♦ dési otthonának igazgatója volt. Megismerkedett egy asszonnyal, az üzen ♦ egyik magas beosztású funkcionáriu ♦ sának feleségével. „Az történt, hogy :*megismerkedtem... elvtárs felesé gével és sokat beszélgettünk. Ezek . . '.beszélgetések eleinte mit sem rejtettel magukban. Később elmeséltük egy!!másnak rosszul álló családi életünket V. Hogy azután mikor alakult ki között!! tünk melegebb érzelmi kapcsolat — ■'.'■nem tudnám megmondani. Azt hi■ ‘.'.szem ő sem. Megszerettük egymást.‘ •» A történet azzal folytatódik, hogy '■•a szóban forgó két ember túl soka' ■••volt együtt, ez feltűnt az emberek • nek, s a pártbizottságon megkérdez••■ték a fiatalembert: van-e alapja szóbeszédnek. Válasza az volt, hog •szereti az asszonyt, feleségül akarja ■f venni. Ezután leváltották beosztásáéból, s „erkölcstelen magatartás£miatt” súlyos pártbüntetésben, szigorúi megrovásban részesítették. Errő - 'így ír levelében: „Sokan úgy gondol.-'rák, hogy valami futó viszony volt -■ A élem. Ez nem igaz. Nálunk komoli-érzelmi kapcsolatról volt szó. El akar - [tam venni, s ő ebbe beleegyezett. Úgy érzem, nem tanúsítottam erkölcstelen magatartást. Hiszen, ha így lett volna, nem mondtam volna el a vizsgálat során mindent, kommunista őszinteséggel. Letagadhattam volna mindent, hiszen semmire sem volt bizonyíték.’’ A levél hosszú, sok bizonygatást, keserű szívű mentegetőzést tartalmaz. Csak akkor emeltem fel a fejem, amikor az aláírást elolvastam: — Te, ez csak nem az a fiú, aki évekkel ezelőtt DISZ-titkár volt? — De igen. Ismered? Hogy ismerem-e? Hát, hogyne ismerném. Akkoriban riportot írtam róla. Nem is akármilyen riportot, hanem „portrét“, valami ilyen címmel: A DISZ-titkár. Mielőtt vele beszéltem volna, jól emlékszem, felkerestem az üzem fiataljait a műhelyben. Meg is írtam, mit mondott róla az egyik kis ,piszeorrús pesti kislány, egy szeplős, nagyon tehetséges ifjú szakmunkás, egy komoly, rátarti falusi leány és még sokan mások. Szinte látom őket magam előtt, amint valóságos gőggel, túláradó ifjúi szeretettel emlegetik a DISZ- titkárt, amilyen persze nincs is másutt. Aztán vele is megismerkedtem. Jóképű, vidám, csillogó szemű fiú volt, mélyről fakadó derűvel beszélt munkáról, emberekről egyaránt. Egészséges fiatalosság — a korával egyáltalán nem velejáró — megértés áradt belőle az emberek, a fiatalok iránt. Hallottam később egy előadását, kultúráltan, okosan magyarázott. Mindent egybevetve úgy éreztem, nyugodt lelkiismerettel megírhatom róla a DISZ-titkár portréját. Mindez pillanatok alatt ötlött fel bennem. S kicsit utólag is aggódva kérdeztem: — Jó DISZ-titkár volt vagy nem? — Hogyne — mondta B. elvtárs. — Szerették is a fiatalok, tekintélye is volt. Azért került később magasabb funkcióba, még mielőtt a művelődési otthon igazgatója lett. Tehetségesnek tartottuk mindnyájan, nem is csalódtunk benne. Most is rendesen dolgozik, bár a fegyelmi nagyon elkeserítette. Óvatosan mondtam: — Ti hoztátok akkor afegyelmit. Vagyis ti ítélkeztetek. Jó lenne, ha — éppen ezért — előbb te mondanád el: ennyi idő után, hogyan látod a problémát? — Nem egyszerű kérdés. Hadd bocsássam előre: azóta persze mi is sose mindent másképp látunk. Az bebizonyosodott, hogy valóban komoly, hadd mondjam így — szép — szerelemről van szó. Meggyőződésem, hogy ez a két ember most is szereti egymást. Aztán az is er mellettük szól az én szememben — amit más tán elítélne —, hogy egyik sem tud kedveskedve fordulni a házastársához. Megmaradtak a családi keretek között, mert így kívánták a körülmények, no meg elsősorban mi. Aztán nem tudod, hogy mindkettőnek gyermeke van? Hát ez tette az egészet nagyon bonyolulttá. Nemcsak felnőttekről, hanem gyermekekről is szó van. Arra gondoltunk, hogy a szerelem elmúlhat, de a gyermekek nagyon megsínylenék a szülők szétválását. Nem gondolod? — Igen ... Dehát a felnőtteknek is joguk van az élethez... — jegyeztem meg csendesen. — De a felnőtt irányítani, is tudja már az életét, s vállalhatja is érte a felelősséget. Te vállalnád-e, hogy gyerekek életét esetleg tönkretedd? — szegezte nekem a kérdést. — Erre ~^3^ az lehet a válasz, hogy: semmi esetre sem ... Dehát azt is számba kell venni, hogy a rossz családi élet többet árthat a gyermek lelkének, mint egy jó mostoha. A döntő szót kimondani tehát — elítélni vagy éppen felmenteni — igen nagy felelősséggel jár. Nagyon nagy felelősséggel! Szembe kell nézni azzal a ténnyel — ha eddig nem is tettük —, hogy a kommunisták is szenvedélyes, érző emberek, vagy így talán még jobb: teljesen emberek például a szerelemben is. — Azok — felelte. — Noha eddig erről ritkán esett szó. Az ember nagyon egyéni, benső, hogy úgy mondjam, lelki életével nem sokat törődtünk. Az ember, örömével, bánatával, bizony háttérbe szorult. No, azért is van az, hogy egy kicsit villámcsapásszerűen értek bennünket az ehhez hasonló dolgok. Hogyisne! Van egy rendes ember, jól dolgozik, párttag is, s egyszercsak kiderül róla: nem a saját feleségét szereti, hanem egy másik férfi törvényes asszonyát. Pedig, ha tudjuk, hogy ennek az embernek rossz a házassága — mert itt ez volt a helyzet — nincsen sok okunk a meglepetésre... — De van! T. elvtárs levelének van egy sora, ami bizony engem meglep. Hadd idézzem: .......hiszen a szerelemnek nem lehet parancsolni.“ Bizony én ezzel nem értek egyet. A szerelem nem ez égből jött áldás vagy átok. A vihart itt is apró kis jelzések előzik meg, s annak az embernek, akinek gyermekei vannak, ezekre a jelzésekre fel kell figyelnie, s igyekeznie kell elkerülni a vihart. Nagyon primitíven kifejezve, arra gondolok, hogy el lehet kerülni azt az embert, aki ilyesfajta veszélyt jelent ránézve stb. — De ha egyszer már elromlott a házasság? — Az ám, ha rossz a házasság . .. Ez már sokkal nehezebb. De a házasságot javítani is lehet. Éppen a gyermekek érdekében. Lehet nevelni, formálni a házastársat, ha nem ,,kívül“, hanem „belül“, nagyon határozottan és nagyon tudatosan, a házasságon belül keressük a boldogságot. Lehet az érzelmeket szabályozni. Igaz, a kommunisták is éppen úgy kínlódhatnak egy rosszkor jött szerelem miatt mint más földi halandók. A kérdés most az: alkalmas-e akár az érzelmek megváltoztatására, akár egy házasság rendbehozására egy pártfegyelmi? Erkölcstelennek lehet-e bélyegezni érzéseiért valakit? Hangsúlyozom én is: szerelemről, tiszteletre méltó, az embert emberebbé tevő érzésről, nem futó viszonyról, kalandról lévén szó. B. elvtárs most igen-igen nyugodtan, szinte megkönnyebbülten válaszolt: — Ekörül már nincsen bennem kétely. Az „erkölcstelen” bélyeg elhamarkodottan került ennek az elvtársnak a homlokára. Azt már eldöntöttem rögtön — csak ma kaptam meg a levelet —, hogy javasolni fogom pártbüntetésének eltörlését. — S erre csupán az vezetett, hogy bebizonyosodott: nem kalandról, hanem szerelemről van szó? — néztem rá kérdően. — Mondhatnám azt is, hogy igen, s ezzel könnyű választ találnék. De az igazsághoz hozzátartozik más is. Ugye a pártfegyelmi, nevelési eszköz. De azért bizonyos fokig adminisztratív rendszabály. S mi ezt az utóbbi időkben az ilyen erkölcsi kérdésekben nagyon könnyen alkalmaztuk. . ..mi" alatt titeket is értelek, ti is sokszor megírtátok, ilgen, olyan szigorúan kell venni a kommunista erkölcsöt, igazán emberi tanácsot azonban nem sokat adtatok. Hát mi szigorúan vettük — s veszszük ezután is —, de valahol mégiscsak elhibáztuk. Ezt bizonyítja a jelenlegi, véleményem szerint nem túlságosan rózsás helyzet. Túl sok az ilyesfajta probléma, s a megoldásuk úgy vélem elsősorban az emberekkel való emberibb bánásmódban rejlik. Belvars most kezdett el először akadozni, s a szavakat szinte összekapirgálva, de nagyon-nagyon szívből ejtve folytatta: — Ha valahol, az emberek érzelmi életénél, magánéleténél, nagyon-nagyon veszélyes a séma. Minden egyes embert, minden egyes „esetet“ különkülön, nagyon vigyázva, nagyon nagy szeretettel kell megvizsgálni. S ha bírálatnak szántad, azzal is egyetértek: valóban időben kell törődni az emberrel, még akkor, mikor nincsen nagy bajban, nem pedig a fejére ütni akkor, amikor éppen a legnagyobb segítségre lenne szüksége. No, végül is marad az elvtárs leváltása. Te visszahelyeznéd? Ekkor ült közénk először hosszabb csend. Nehezen formálódott bennem a válasz: — Azt hiszem, nem ... — De hiszen nem követett el semmi emberileg elítélhető bűnt? — Igaz. Igaz, de mi ketten idősebbek vagyunk, másképp látunk sok mindent... neki pedig fiatalokat kellett nevelnie... — Na, sok vita nincs köztünk. Hát ez itt a másik oldala az éremnek. S félek, nehezen fogom ezt megértetni ezzel a fiúval. — Nézd, ő kínlódik,s még fiatal is... — De törődni kell a többi fiatallal is, akiknek nevelése őrá volna bízva. Mert ugye, a mai fiatalok is szeretik a szerelmet. De ha nem saját szerelmükről, hanem a másáról van szó, könnyen cinikusak. Mi hiába tudjuk, hogy a két ember barátságának a szerelem volt az alapja. Ők ebben a családos emberek házassgon kívüli kapcsolatát látják. S nemcsak a fiatalokról van szó, kommunista magatartását nagy gyelemmel kísérik az idősek is, nem csak a fiatalok. Persze, ha nem tuna róla senki, akkor is lennének lenvetéseim. A körül nincs és ne is lehet vita, hogy a házasság szó dolog előttünk, kommunisták elé , neki is el kell mondanunk — ne elég, ha mi tudjuk, bár talán szint saját tapasztalataink alapján —, ha valóban lehet az érzelmeket is sabályozni, hogy lehet és kell is fegelemmel irányítanunk érzelmi életüket. Mi — hiába fogták ránk olyan sokan — nem vagyunk hívei ,szabad” szerelmi életnek. A szellem szabadságán a párválasztás S2 hadságát értjük. Az emberek, a fófiák és a nők tisztább, nemese kapcsolatát, boldogabb, emberibb élét. Maga a tény tehát, a házasság kívüli szerelmi kapcsolat ténye, azas embereknél — hiszen erről szó — feltétlenül elítélendő. Igaz? Általában igen. S különös, ahol gyermek van ... — Tehát nem helyezzük vissza, s nem lenne hasznos, ha újból ő len nálunk a művelődési otthon igazgtója. S ezzel ennek a kommunistán? ennek az embernek az „ügye“ lezrul? — Úgy vélem, először is mind meg kell vele beszélni. Életét pem továbbra is figyelemmel kísérjük,rődünk azzal, hogy olyan beosztóban dolgozzék, amely megfelel kpességeinek, s amelyben jól érzi mgát. S ha ezek után is, az asszony ő is válni akar? — Nekik maguknak kell döntniök. Ők a szülők, ők a házastársiá fel kell tételezni, hogy senki se szereti jobban gyerekeiket, mint ca a gyermekért áldozatot hozni olyant, ami könnyen lehet, hogy cs. átmeneti , minden szülőnek kötessége. Akinek gyermeke van, tízszer, százszor, ezerszer is gondol meg, mielőtt elhatározza magát válásra. Tehát megpróbálom lebszélni őket. De nem hiszem, hol ennél többre jogom lenne. ★ Ennyiből állt a beszélgetés, maga sem érzem, hogy jogom lenne az egy szóval is megtoldani. Remete Ibolya ♦ VASÁRNAP, 1956. SZEPTEMBER EGY FORINT Egy forintért kaphat az ember... ugyan mit is kaphat? Egy pikoló világost, Harmóniából hatot (négy fillér visszajár), egy Sportszeletet, három lövés a Vidámparkban... egy kis pohár „folyékony tatai " a söntésben ... ennyit ér egy forint... Ha van. De ha nincs, illetve, ha hiányzik , abból nagy viszontagságok keletkezhetnek. Július 12-én, egy csütörtöki napon, kora délután egy fiatal asszony felszállt a 67-es villamosra a Keletipályaudvarnál. A rákospalotai végállomásra akart utazni. Kért egy vonalat a kalauztól. A kalauz adott egy vonalat, s visszaadott ötven fillért. Az asszonyka reklamált. Azt mondja: neki még egy forint jár, mert ő kétforintossal fizetett. Az nem létezik — válaszolt a kalauz — tessék megnézni, nincs is kétforintos a táskámban. Belemarkolt a táskájába, kivett egy marék aprópénzt — kétforintos valóban nem volt köztük. De az aszszonyka csak azt hajtogatta, hogy ő igenis kétforintossal fizetett, nincs neki olyan sok pénze, hogy ne tudná , mikor adki egy forintot. A kalauz is a magáét mondta, az utas is, állítom, ebben az életben sohasem fog kiderülni, hogy melyik tévedett. Az asszonyka a végállomáshoz közeledve már ott tartott, hogy „legyen boldog azzal az egy forinttal ’. A kalauz azonban önérzetesen kijelentette, ő az istennek se dolgozik tovább, amíg nem tisztázódik az ügy. Ragaszkodott hozzá, hogy az ellenőrző közegek hivatalosan végezzék el a rovancsolást. Majd akkor kiderül, kinek van igaza. A kocsi kiállt a forgalomból. A kalauz, az asszonyka, néhány utas elvonultak a rovancsolni. Gyanútlan utasok ellepték az üresen álló villamost, még örültek is, hogy milyen kényelmes helyük lesz benne. De amikor látták, hogy a kocsi nem megy, elkezdték verni az ellenőrök ablakát, dörömböltek, lármáztak — siettek volna a délutáni műszakba, a gyárakba. A kocsi azonban nem indulhatott. Az ellenőrök rovancsoltak. Számoltak, olvasták, szoroztak, kivontak — hatvan fillér többlete lett a kalauznak. Az ellenőrök kijelentették , a kalauz nem hibás, nincs meg az egy forint. Az utas csalt. Le kell igazoltatni. De rendőr nincs a közelben. Egy pihenő kalauz elment a rendőrségre, kijött a biciklis járőr: „Kit kell elvinni?” Senkit se, csak ezt a csaló utast kellene igazoltatni. Megtörtént. A tényálladék: a csalás, illetve becsületsértés. „Ő meg engem lehülyézett” — mondotta dühösen az asszonyka. Több példányban jegyzőkönyvet vettek fel, majd a villamos — hetvenhét percnyi állás után — csilingelve elindult, az asszonyka pedig mehetett haza hároméves kisgyerekéhez, aki betegen feküdt otthon. Ez júliusban történt. Augusztus 30-ra kitűzték a tárgyalást a XIV. kerületi bíróságon. Mert, hogy el ne felejttem, kalauz’feljelentette az asszonyka, aki megkapta az idézést ben. Fd. becs. sértés (azaz: 1eltun°TM durva becsületsértés) - ez a bűn, amiből ügy lett. A bíróság nagyrültekintéssel igyekezett kideríteni rejtélyes ügy szálait. Kellő szójt faggatta a szepegő, síró vádlottat, aki rettenetesen meg volt ijedve, mert még sohasem volt ilyen hegyen. Különösen nagy figyelmet szente bíróság annak a momentumnak. jón mennyi pénz volt az utas pentárcájában, amikor vullamosra szállt? Nem sok — vallotta a vádlót — kevés a kereset, sok a kiadás. ( férje — gépkocsivezető.) mennyi lehetett az a „nem sok . forint... és még valamennyi. mennyi az a valamennyi? (Ez ugyanis perdöntő lehet!) Kettő ur minc? Kettőötven? Kettőhetven? De az igazat vallja! Az asszonyka nem tudta. Nem emlékezett. Hát mégis , mennyiben maradjunk? Volt kettőharminc? Ennyiben maradtak. Hogy két forint harminc fülérje volt az asszonynak. A bíróság kombinált, 1í tanácsvezető bírónő leszögezte: akkor minden világos, az utas becsületet sértett, mert ha a végállomáson kettő harminc volt nála, abból váltott egy vonalat, akkor csak egynyolcvan maradt — tehát nem fizethetett kétforintossal. Csak később derült ki, hogy az asszonykánál nem Rákospalotán, hanem a Keletinél volt kettőharminc . .. bizony, hallatlan módon rejtélyes és bonyolult ügy ez. Szó esett aztán arról is, hogy a kalauz se maradt adós — lehülyézte az asszonykát. A kalauz tagadta, a tanú bizonyította. Kívánja-e, hogy megbüntessék ezért a kalauzt? — kérdezték az asszonykától. Dehogyis, kérem szépen... szeretném már, ha vége lenne az egésznek. A bíróság visszavonult, tanácskozott. Aztán a Magyar Népköztársaság nevében kihirdette az ítéletet. Az utas bűnös, mert csalni akart. Csalni pedig nem szabad. S hogy ezt jól emlékezetébe véssék, nevelési szándékkal megbüntették százötven forintra és kötelezték 26 forintnyi illeték megfizetésére. A sértett és ügyvédje megnyugodott az ítéletben, az asszonyka pedig — némi ingadozás után — háromnapi gondolkodási időt kért. Megkapta. A három nap le sem járt, az elítélt fellebbezett. S úgy döntött , nem teszi le a fegyvert mindaddig, amíg igazságot nem szolgáltatnak neki. A kalauz — ő is büszke a becsületére — hasonlóképpen gondolkozik. Úgy, hogy legközelebb már a Fővárosi Bíróság előtt zajlik a tárgyalás. Felvonulnak az ülnökök, tavak, védők stb. Aztán ott is kihirdetik az ítéletet. A további fejleményekről idejében tájékoztatjuk az olvasókat. Mocsár Gábor Kitüntették a legjobb vájárokat, műszakiakat, bányászati dolgozókat Szombaton délelőtt a parlamentben bensőséges ünnepség keretében tüntették ki azokat a bányászati dolgozókat, akik 1955 második felében és 1956-ban kiváló eredményeket értek el a termelésben, s azokat a mű-szaki vezetőket, akik legjobban irányították a munkát. Az ünnepségen megjelent Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kristóf István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Czottner Sándor, bánya- és energiaügyi miniszter, Blaha Béla, a a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Dobi István rövid beszédben köszöntötte a bányászokat, majd a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nevében átadta a kitüntetéseket. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a hatodik magyar bányásznap alkalmából — kiemelkedő munkájuk elismeréséül — három bányásznak a SZOCIALISTA MUNKA HŐSE címet és ezzel egyidejűleg a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMRENDJE kitüntetést; négynek a MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMRENDJE kitüntetést, továbbá a munkában kitűnt bányászati dolgozóknak a MUNKA ÉRDEMREND, a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM, a MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta. A kitüntetettek nevében Szurdoki István, az Ózdi Szénbányászati Tröszt csapatvezető vájára mondott köszönetet, s egyben ígéretet tett,hogy a pártunk és kormányunk által kért terven felüli szénmennyiséget az ország bányászai felszínre küldik.