Népszabadság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-24 / 71. szám

8 2 millió forint értékű hamisított paprikát kellett megsemmisíteni A budapesti Rendőrfőkapitány­ság társadalmi tulajdonvédelmi osztálya befejezte a nyomozást a lapunkban már részben közölt nagyarányú paprikahamisítás ügyében. Ennek során megállapí­tották, hogy Frankl József, 44 éves és Fehér László, 29 éves bu­dapesti lakosok, az I. számú Zöld­ség- és Gyümölcskereskedelmi Vál­lalat felvásárlói — szövetkezve a géderlaki, foktői paprikahamisí­tókkal — december 10. és január 4 között ■ összesen mintegy 11100 kilogramm hamisított paprikát vásároltak 800 ezer forint érték­ben, amelyből 3260 kilogrammot nyomban eladtak a Békés megyei Mezőgazdasági Terményeket Érté­kesítő Vállalatnak. Frankl Józse­­fék egyébként a 38 forintos papri­kát 100—130 forintért árulták. A nyomozás napjaiban még 7300 ki­logramm hamisított paprikát ta­láltak az I. számú Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Vállalat raktárában, amelynek 50 százalé­ka liszt és egészségre ártalmas festékanyag. A nyomozás azt is kiderítette, hogy Budapest több KÖZÉRT- és élelmezési vállalata vásárolt eb­ben az időben nagyobb mennyi­ségű hamisított paprikát. A ha­misított paprika főként Géderlak, Foktő, Ónod községekből szárma­zott. Ezekben a községekben pap­rikahamisítás miatt 70 őstermelő ellen indult eljárás. A rendőrség a fővárosi tanács kereskedelmi osztályával közösen, általános ellenőrzést tartott a bu­dapesti üzletekben. Csaknem 2 millió forint értékű hamisított paprikát semmisítettek meg. A paprikapanama-ügyben 177 sze­mély ellen indítanak bűnvádi el­járást, közülük hat főbűnöst le­tartóztattak. Élenforradalmi banda felett ítélkeztek Szászárdon Kétnapos tárgyalás után most hir­dettek ítéletet Szekszárd­on Romvári József és ellenforradalmi bandája bűnügyében. A gyorsított eljárással lefolytatott tárgyaláson megállapí­tották, hogy Romvári József bünte­tett előéletű decsi lakos két társával, Zsödő Sándorral és Zsödő Istvánnal megtámadta a decsi, majd az őcsé­­nyi körzeti rendőrmegbízottakat s a­­tőlük szerzett fegyverekkel ellenfor­radalmi csapatot alakított. A csapat vezetője Romvári József volt. A bíróság bűnösnek mondta ki a három vádlottat az ellenforradalom­ban való tevékeny részvétel miatt és Romvári Józsefet 14 ért, Zsödő Ist­vánt 6, Zsödő Sándort pedig 5 év és 6 hónapi börtönre ítélte. Több bűn­társuk ügyét a rendes bírósághoz tették át. (MTI) A SANYI IVÁNKAI ÉS TÁRSAI - A NÉVTELEN LEVELEK SZERZŐI A Belügyminisztérium illetékes szervei erélyes nyomozást folytat­nak a népi demokrácia ellen uszí­tó röplapok szerzőinek kézrekerí­­téséért. Ennek során a többi kö­zött őrizetbe vették Ivánkai Gá­bor, Huba Géza, Ruzicska Ágos­­tonné, Ruzicska Irma, Lehel Mik­lós, Nagy Margit és Smidt József­­né budapesti lakosokat, akik géppel írott röplapokon, úgy­nevezett „szentlánc” levele­zést folytattak. A röplapok mindegyike féktelenül uszít a törvényes rend ellen. Az előállított személyek lakásán nagy mennyiségű ilyen röplapot és készítésükhöz szükséges tech­nikai eszközöket foglalt le a rend­őrség.* A díszes társaság jellemzésére nem árt elmondani egyet-mást. Kik ezek a „nyugtalan” embe­rek? Ivánkai például egy levitéz­­lett földbirtokos fia, Huba egy volt horthysta főjegyző csemetéje, Ruzicska Irma és Nagy Margit pedig apáca volt, mielőtt a vendéglátó­­iparhoz került. Huba az események idején be­férkőzött a temetkezési vállalat munkástanácsába s osztályvezető­nek léptette elő magát, hogy több ideje, no és­ fizetése, legyen az ál­lamellenes szervezkedéshez. Ivánkái március 15-re kiadott röplapjaiban azt írta, hogy a ko­ra esti órákban mindenki menjen az utcára, de ő bezárkózott a szobájába és remegve várta a fejleményeket. „Menjetek az utcára, lövöldöz­zetek — de nélkülem!" — eb­ből áll Ivánkái „hazafisága’’. És még valamiből, amit ki is nyilatkoztatott beszélgetésünk al­kalmával: adják vissza édesapja ezer holdjait, majd akkor tiszteli a nép hatalmát. Köszönjük, de nincs szükségünk az ilyenfajta tiszteletre!­­ ! Nagyméretű, 30 és 50 személyes SÁTRAK kaphatók a Bizományi Áruház Vall. vegyesáruforgalmi osztályán IX., Kinizsi u. 12. Telefon: 385—058. NÉPSZABADSÁG 1957. március 24. vasárnap Életfogytiglani­ börtönre ítélték Folly Gábort az államellenes összeesküvés vezetőjét A Fővárosi Bíróság szombaton hirdetett ítéletet az állam­ellenes szervezkedéssel és más bűncselek­ményekkel vádolt volt nyilas Folly Gábor és hat társa ügyében. A bíróság bűnösnek mondta ki Folly Gábort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés kezdemé­nyezésében és vezetésében, és ezért életfogytiglani börtönre, mellék­büntetésként teljes vagyonelkob­zásra ítélte, valamint egyes állam­polgári jogainak gyakorlásától 10 évre eltiltotta. Vasvári Sándort, aki tevékenyen részt vett a szer­vezkedésben, valamint Horváth Miklóst, aki vállalkozott a szer­vezkedésben való részvételre, öt­esztendei börtönre ítélte a bíróság. A fiatalkorú P. Istvánt feljelen­tési kötelezettség elmulasztása miatt 8 havi börtönre ítélték, de az ítélet végrehajtását 3 évi pró­baidőre felfüggesztették. P. Gyulát és P. Istvánt (csak névazonosság az előző vádlottal), a bíróság egy év és 4 havi börtönre ítélte. Hu­szár Béla vádlottat, bizonyítékok hiányában felmentették. Az ítélet indokolásában a bíró­ság megállapította, hogy Folly el­sősorban fiatalokat szervezett be összeesküvő csoportjába, az első­rendű vádlott, akinek élete egyet­len szakadatlan harc a munkás­hatalom ellen, magával sodort egy sor politikailag tapasztalatlan fia­talt. A fiatalkorúak esetében a bí­róság tekintetbe vette, hogy az el­lenforradalom megtévesztette őket és ezért olyan büntetést szabott ki amely alkalmas arra, hogy ne­velje őket. Az ügyész is, a védelem is fel­lebbezett. Az ítélet nem jogerős. Jm­n cd. db B3.1 Orvosi ügyelet vasárnap és a munkaszüneti napokon Budapesten ezentúl vasárnap és a munkaszüneti napokon elsősegélyt nyújtó orvosi ügyeletet untanak egyes SZTK-rendelőkben. Az ünnep­napi ügyelet reggel 8 órától este 20 óráig áll a közönség rendelkezésére. Ügyeletet a következő helyeken tar­tanak: Fehérvári úti SZTK, János Kórház, Bajcsy-Zsilinszky út 33. SZTK, Péter­fy Sándor utcai kórház, VIII. Baross utca 118., körzeti ren­delő, Visegrádi utcai Vöröskereszt, XVI., Könyvtár utca 2., XIX., Vörös­hadsereg útja 100., XX., Csarnok tér 4/11., XXI., Karácsony S. utca 28., XXII., Rózsa R. utca 11. szám alatti körzeti orvosi rendelőkben.­­ A bécsi vásáron nagy sike­re volt a Qualitas Közlekedési és Műszaki Vállalat hideglevegős szénaszárító berendezésének. Az osztrákok vásárolnak belőle egyet, svájci cégek is érdeklődnek az új rendszerű berendezés iránt. — 15 millió fűzfavesszőt termel­nek Szigetváron a Zrínyi-vár közelé­ben mintegy 140 holdon. A fűzfa­vesszőből készült kosarak kerti bú­torok és egyéb tárgyak külföldön is keresett árucikkeink. — ÜDÜLŐ NYÍLT a Károlyi grófok egykori kastélyában, a Hollóháza közelében levő László­­tanyán. Már megérkeztek az üdülő első vendégei.­­ Magánkertészek is szerződtet­hetnek tanulókat, ha megfelelő üzem­mel, szakképzettséggel és legalább ötéves gyakorlattal rendelkeznek. A kertésztanulók szerződését a járási tanácsok ipari osztályán kell meg­kötni. — A tapolcai tavas-barlang, a Balaton-vidék ritka neveze­tessége eddig rendezetlen, el­hanyagolt volt. A Veszprém me­gyei Tanács idegenforgalmi hiva­tala idén új lejáratot nyittat a barlanghoz és váróhelyiséget is létesít. — Veszprém felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából, szom­baton a városi tanács ünnepi ülést tartott. — HÁRMAS IKERBORJAKAT ellett a hajdúdorogi gazdaság Cirmos nevű magyar-tarka tehe­ne. Az újszülöttek összesen 33 kiló súlyúak és anyjukkal együtt egészségesek. — ÚJABB PAPRIKAFAJTÁ­KAT nemesítenek Kalocsán a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatói. • Főleg a csípősségmentes és jobb színű paprikafajta előál­lítására törekednek. A kísérleti parcellákon 1200 fajta paprika magját ültetik el.­­ Üvegpohárba csomagolt be­főtt gyártására készül a Gyü­mölcs- és Főzelék-, Konzervgyár. Egyelőre 20 000 adag ilyen cso­magolású befőttet küldenek az üzletekbe, de hamarosan meg­kezdik a jamek hasonló csoma­golását is.­­ Az új tiszti egyenruha min­tasorozatát varrják az EKISZ Vegyesruházati Kft dolgozói. A kamgárn ruhák fazonosak, a posztózubbonyok zárt nyakuak lesznek. A jövő hónapban kezdik meg a sorozatgyártást. — 100 százalékra befizették a paksi járás községeiben az idei esz­tendő első negyedére esedékes adó­kat. • — Halálozás. Dr. Szabó Ignácné szül. Molnár Etelka, ny. gimnáziumi tanárnő, március 20-án meghalt. Te­metése hétfőn de. 2 órakor lesz a Farkasréti temetőben. (X) — Orvosi hír. Dr. Kenem­i István belgyógyász újra rendel (XIII., Po­zsonyi út 14. Telefon: 124—875). (X) — Vámos Árpád dramaturg- és drámaíró tragikus hirtelenséggel el­hunyt. Nagy részvét mellett pénteken temették el. városi ismerős­ök l­ egyek a járdán, mint ti­zenöt évvel ezelőtt, és nem jövök rá mindjárt, mi a furcsa járásomban. Mintha nem is én lennék, s az utca sem a régi. Csakugyan így van, megta­láltam már: zajos a léptem, mert tizenöt évvel ezelőtt nem volt itt aszfalt és nemi volt cipő a lába­mon. Újra kell ismerkednem minden­nel Gorkijvárosban, Győr legsze­gényebb kerületében, mert mind­az, ami a múltban nem volt itt, most furcsának tűnik. Pedig a változásban nincs semmi furcsa­ság, nagyon is rendjénvaló, mint ahogy az is magától értetődő, hogy a sáros utcát leaszfaltozták s én cipőt húztam, mire megnőttem. . Ilyen oktalanságok járnak az eszemben, amikor az egyik ablak­ban megpillantom az első isme­rőst! Nicsak, a Vica, Tóbiásék sző­ke Vicuskája! Apró volt, amikor elmentem, és most majd­hogy­­nem, magázom. Betérek hozzájuk. Milyen jó át­lépni a küszöböt! Mintha haza­mennék. Tóbiás bácsi, a kedves szelíd lakatos semmit nem válto­zott, simára kefélt hajának min­den szála most is úgy áll talán, mint sok-sok évvel ezelőtt. — Ülj le, fiam, ebédelj velünk. Rántottleves van, utána kelká­poszta füstölthússal. A Vicuska főzte. Evés közben nem illik beszélni, s így hát gondolkozom. Mindazon,­­amit erről a családról és Gorkij­­­ városról tudok. Nincs semmi szép­­ ennek a munkáskerületnek a­­ múltjában, csupán egy valami, de­­ ez aztán hősköltészet, ha tragikus­­is:­a proletárok kínlódása a pusz­­­­ta létért. Amikor a gazdasági vi­­l­­ágválság dögvésze végigsöpört­­ezen az országon is, egyre-m­ásra­­ szórták utcára városszerte a sok­­­­gyermekes, kenyér nélkül maradt munkáscsaládokat. Most aztán hova? — néztek össze fuldokolva.­­Se munka, se otthon. Kivándorol­hatnak a bizonytalanra, itthon ma­radhatnak a kilátástalanságra. Itt­­­­hon maradtak. Fogták a családot, kihozták ide az Új-Rábca és a Holt-Rábca háromszögébe, ahol mocsár bűzlött és cigányok gebéi legelészték a limbusokon. Ezt a helyet jelölte ki a város: teljesen haszontalan volt, művelésre alkal­matlan. A nincstelenek karibákat tákoltak az ingovány dombjaira, így keletkezett a település. Tóbiás bácsi hét élő gyerekkel állt be a telepesek sorába, őslakó­nak számít Gorkijvárosban. A hét­ből azóta kettő meghalt, de szüle­tett négy, így nevelt föl kilenc de­rék embert a csendes lakatos. Nem ismerem közelebbről a család tör­ténetét, nem tudom, volt-e sok ünnepj­ük, akadt-e minden estére vacsora, csak annyit tudok, hogy nagyon szegények voltak, mint mi valamennyien itt kint. Szent Er­­zsébet-telepen. Mert sok neve volt Gorkijváros­­nak. Amikor a hivatal kijelölte az új települést, kedveskedni akart a miniszterelnöknek, ezért elkeresz­telte a nyomortanyát Gömbös­telepnek. De a miniszterelnök dührohamot kapott amikor meg­tudta, hogy az ő nevét karibákra aggatják ki. Erre gyorsan Tria­­non-telep lett Tóbiásék lakóhelye. Ám az idők változásával Trianon sem stimmelt, mert közben felerő­södött a „mindent vissza” fasiszta jelszó. Tehát gyorsan nevet kellett változtatni. Az egyik vallásos ér­zelmű városatya kitalálta, hogy a szegények e gyászos kolóniáját kereszteljék Szent Erzsébet-telep­­re, mert ez a legstílusosabb, a cso­datévő királynő mindhalálig a szegények istápolója volt. A ja­vaslatra áment mondtak, olyany­­nyira, hogy a telep kápolnájának oltárképe is Erzsébetet ábrázolta, ahogy épp alamizsnát vet a kol­dusok lába elé a palota kapujá­ban. A nevek változtak, de Tóbiásék megmaradtak , szegények ma­radtak. Tibi fiúk osztálytársam volt, akkor gyakran jártam ná­luk, s egy­­ alkalommal nagymo­­sás volt. A dum­ák, vánkosok hu­zata teknőbe került, s ott barnál­­lott az ágyban az avult ciha. Mintha ma mondaná Tibi, olyan pontosan emlékezem, a hangját is hallom: — Csak egy huzatunk van.­ Ma már annyi van, amennyi kell. Tibi itt áll mellettem, derék legény lett, apjára hasonlít. Pucc­­ba vágta magát, randevúra megy. Albert Marika elé, a selyemgyár­ba. Valóságos „úriember". Az a gondja, hogy nem tudja sarkos­ra kötni a selyemnyakkendőt. Megmutatom neki... Ó, Tibi, hol a rojtos nadrágod, a vásott inged, a füledre nőtt hajad?... Hol a panaszod, hogy éhes vagy?..­, önérzetes, büszke ember lettél, családot alapítasz, és neked nem kell bádoglemezből, kátránypa­­pírból kuckót eszkábálnod. Ha nehezen is, de házat építesz ma­gadnak téglából, cserépből, nem úgy, mint a Gömbös-telepiek 25 évvel ezelőtt, hanem úgy, mint a gorkijvárosi fiatalok napjainkban, itt a Pető-kertben a régi telepü­lés mellett. Úgy, te most menj randevúra, én addig ellátogatok egy másik ismerőshöz. De hiába keresem Páter Mátyá­­sékat a régi helyen, házat vettek azóta. Mire meglelem őket, késő délután van. Nincs baj, jókor jöt­tem, itt is itthon van az apa. Fe­renc, a középső fiuk nemrég jött haza a munkából, mosakodik. Mátyás bácsi öt gyerek apja és egy ragadványnév tulajdonosa. Őt is a nyomor üldözte ide, ez volt az utolsó szalmaszál. Ő mondta így — rajta is maradt, hogy Szalma Mátyás. Ma már semmi értelme a ragadványnév­nek, az utóbbi években sokra sza­­porult az egyetlen szalmaszál, ta­karos fészek lett belőle. (Igaz, egy szoba, másik is kellene, Ferenc itt lakik a feleségével. De ez a gond is fölfelé visz.) Soha nem felejtem el: a ron­gyokba bújt szegkovács egyetlen valamire való ruhája, fekete es­küvői öltönye a falon függött, csomagolópapírral letakarva. Nem volt szekrényük. Asztal se, szék se, semmi, csak a kályha, meg az ágy. Most többnyire van, ami egy lakásban szükséges. Azt mondhatná erre a kontrá­zó: ez is újság már? Igaza lenne. Csakhogy tudni kell: Mátyás bá­csi, a szegkovács most 55 éves. Negyvenöt éve, tízéves korában állt az üllő mellé. Kezeleje, kar­ja haláláig ragyás marad a hicc­­től. De több mint harminc évig hiába küldött sok-sok tonna talp­­faszeget a bányákba, nem tudott se házat, se szekrényt, se nadrá­got venni. Az utóbbi tíz évben vett. Megyek az utcán, fiatalasszony nyomja a vízvezeték fogantyúját és a friss víz vastag sugárban dől a kannába. Hajdanában úgy volt, hogy békanyál úszott a nyílt kút­­ban, s néha­­egy-egy döglött macska. Inni kellett belőle, nem volt más, csak a Doshadt talaj­víz. Amott a kápolna előtt most fordul a busz. Munkásokat visz az esti műszakra, negyedóra múl­va a gyárban lesznek. Hajdaná­ban térdig érő sárban gázoltak a lányok, legények, anyák, csa­­ládapák, hat kilométert oda és ennyit vissza, mert a város túl­só szélén vannak a gyárak; itt kint nem hallatszott más a haj­­nalokon, estéken, mint az ö­nyö­gésük és szuszogásuk. Így lehetne még­ sorolni ezer apróságot, az élet mozaikjait, amelyből összeáll a mai valóság képe. Nem történt semmi csoda Gorkijvárosban. Akik tegnap még nagyon nyomorultak voltak, azok ma már csak szegények. Akik tegnap szegények voltak, ma elé­gedettebb emberek. Ma már nin­csenek nyomorultak, holnap nem lesznek szegények. És amikor azt mondjuk: na, gyerünk, csináljunk valamit­ — ne feledjük el, hogy eddig is tettünk valamit. Többet, mint a fasiszta miniszterelnök, aki dührohamot kapott, többet, mint a városatyák, akik neveket és Erzsébet-képet osztogattak. Sokkal többet, mint azok, akik bennünket ócsárolnak. Ezt nem én mondom, hanem a Tóbiás Ferencek, a kilenc gyer­mekes ajkók, a csendes szavú la­katosok. Miklós J - —­ff « ! IDŐJÁRÁS JELENTÉS A Meteorológiai Intézet Jelenti: várható időjárás ma estig, felhős idő, ma csapa­­dék­ nélkül, holnap több helyen, elsősor­ban délnyugaton és észak­keleten nő. Mérsékelt északkeleti-keleti szél. Az enyheség még tart. Várható legmagasabb­­nappali hőmér­séklet nyugaton és délen 15—18, máshol 11—15 fok között

Next