Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-25 / 252. szám
8 „4* olvasó t,kívé leckével“ című október 20-án megjelent írásról olvasóink jó véleménnyel vannak. Farkas Károly (Budapest, Hl., Bécsi út) például így vélekedik: „Az írás szerzőjének sikerült egyszerűen, szellemesen, egykét ecsetvonással visszaidézni az eszpresszó hangulatát. Nagy érdeme az írásnak, hogy árad belőle az emberszeretet, a melegség. A történet szereplőit egyszerűen, természetesen ábrázolja, ami sajnos a lapban megjelent több más cikkben nem mindig sikerül. Szívesen olvasnánk hasonló színes írásokat máskor is. Ezekben az írásokban a finoman beleszőtt mondanivaló jó hatással van az olvasókra. Hibának tartom, hogy a Kávé leckével című íráshoz hasonló anyagok általában csak a vasárnapi lapszámokban jelennek meg. Pedig a munkás hétköznapokon is jól esne ilyen kedves, színes írásokat olvasni, amely kellemes szórakozást nyújt számunkra.” „Országos gondunk: a falusi nevelőhiány*‘ című írásunk a vidéki pedagógusok körében váltott ki nagy érdeklődést. Többen megírják, hogy miben látják az okot, hogy falun kevés a nevelő. Benkő János fiatal tanító (Csővár), a következőket írja: „1956-ban szereztem tanítói oklevelet. Büszke voltam rá, s elhatároztam, munkámmal bizonyítom be, hogy méltó is vagyok rá. Szeretem a hivatásomat. Valami mégis csökkentette munkakedvemet. Naponta olvasom az újságot betűről betűre, s azt tapasztalom, hogy csaknem minden szakmában magasabb fizetést kapnak. Egyik hirdető vállalat például ácsokat, kőműveseket keres. Vidékieknek különélési pótlékot fizet, étkezést, szállást biztosít, s a kereseti lehetőség 2000 forint. Egy kezdő szakképzett tanító fizetése pedig 900—1000 forint. Szerintem a falusi nevelőhiány okait elsősorban itt kell keresnünk Tóth János igazgató tanító (Tornaszentjakab) úgy véli, az a feltevés nem állja meg a helyét, hogy a fiatal tanítók azért nem akarnak falura menni, mert megszokták a városi életet „Nem az a hiba, hogy a tanítóképzők a városban vannak — írja —, hanem az, hogy nagyon kevés falusi gyereket engedtek tanítóképzőbe. A járási és megyei szerveknek az volt a véleményük, hogy a falusi gyerekek helye nem a tanítóképzőben, hanem a mezőgazdasági technikumokban van. Az én meglátásom az, hogy ne a hegyet vigyük Mohamedhez, hanem Mohamedet engedjük a hegyhez. Magyarul: nem az a megoldás, hogy a tanítóképzőket szétszórjuk a kisvárosokban, hanem az, hogy a pedagógus-pályára készülő falusi fiatalokat beengedjük a tanítóképzők padjaiba.“ „Államilag támogatott sikkasztó’* című október 8-án megjelent írásunk sok olvasónkat késztette arra, hogy tollat fogjon, s velünk együtt tiltakozzon a TEB Janka Béla ügyében hozott döntése ellen. Petrik V. László (Budapest, XIV., Pákai u.) például ezt írja: „Nem találok szavakat, amellyel kellőképpen elítélhetném a Területi Egyeztető Bizottság döntését. Ki látott már olyant, hogy a börtönben töltött időre is jár táppénz? Szerintem, akik ilyen döntést hoznak, nem méltók arra, hogy magas funkciót viseljenek. Ezzel az ítélettel vétettek a szocializmus ellen még akkor is, ha betű szerint alkalmazzák a törvényt. Ilyen ítéletet csak a betűrágók hozhatnak, de a munkásosztály képviselői nem. Arra kérem a Népszabadságot, hozza nyilvánosságra azt is, hogyan fog ez az ügy befejeződni. Sokan várjuk." NÉPSZABADSÁG 1957. október 25. péntek Hetilap lesz az Élet és Irodalom Az Élet és Irodalom, a magyar írók Bölöni György főszerkesztésével megjelenő lapja november elsejétől hetenként kerül az olvasók kezébe. A hetilappá átalakult Élet és Irodalom még színesebb tartalmával, a szocialista építést támogató irodalom és művészet minden árnyalatának közlésével az eddiginél is fokozottabb mértékben igyekszik kiérdemelni az olvasók nagy táborának érdeklődését és bizalmát. A lappéldányonkénti ára az eddigi 2 Ft helyett 1,50 Ft; előfizetési díja negyedévre: 18 Ft. * * *«»?** Október 28-án, hétfőn ismét külföldi vendégek érkeznek hazánkba: a magyar országgyűlés elnökének meghívására Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája elnökének vezetésével tizennégy tagú parlamenti delegáció látogat hozzánk. * Az országgyűlés építésügyi bizottsága szombaton délelőtt a parlamentben ülést tart, s az 1957. évi építőanyagtermelést, a lakosság építőanyaggal való ellátását, továbbá az építkezések múlt évi tapasztalatait s a hároméves terv építésügyi beruházásaival kapcsolatos feladatokat vitatja meg. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ma délelőtt ülést tart. Ezen módosítja a dolgozók betegségbiztosítására vonatkozó eddigi rendelkezésnek azt a szakaszát, amely a hosszabb ideig munkaviszonyban álló dolgozók táppénzét szabályozta. # összeállították a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából hazánkban rendezendő központi ünnepségek végleges programját. November 6-án este a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az Operaházban ünnepi díszelőadást rendez. Az ünnepi beszédet Apró Antal elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondja. November 7-én délelőtt a párt, a kormány, a társadalmi szervezetek és tömegszervezetek képviseletében megkoszorúzzák a gellérthegyi és a Szabadság téri szovjet hősi emlékműveket. Az Elnöki Tanácshoz — a tanácstörvény előírásainak megfelelően — egymásután terjesztik fel a megyei és a megyei jogú városok tanácsai a magaik alkotta tanácsi rendeleteket. A szegedi városi tanács a házhelyrendezésre, Debrecen tanácsa a csatornázás-, víz- és gázszolgáltatásra vonatkozóan, a Fejér megyei tanács a kukoricaszár betakarítására, a pécsi városi tanács az állattartásról és a lakóházak házirendjéről, a fővárosi tanács a városkép kialakításával kapcsolatosan hozott tanácsi rendeleteket terjesztette fel. Az Elnöki Tanács e rendeleteket törvényességi szempontból elbírálja; ha 15 napon belül nem tesz észrevételt, a tanácsrendeletek kihirdethetők, illetve végrehajthatók. Újlaki László Elfogták a szökött betörővezért A sajtó a közelmúltban hírt adott arról, hogy a rendőrség egy 45 tagú jól szervezett veszedelmes betörőbandát tartóztatott le. A banda tagjai túlnyomó részben olyan kóbor személyekből álltak, akik megrögzött bűnözők voltak és az ellenforradalom szabadította ki őket a börtönből. A börtönből szabadult bűnözők bandába verődtek, s pár hónap alatt 110 betörést követtek el, s több mint egymillió forint értékű holmit raboltak össze. Az elkövetett bűncselekményekkel a társadalmi tulajdonnak 700 000 forint kárt okoztak. Az eljárás során Lendvai Gyula bandavezér megszökött. Elfogására széleskörű nyomozás indult, rövid idő múlva a rendőrség a lakosság hathatós segítségével a Veszprém megyei Tüskeváron elfogta Lendvai Gyulát, aki elfogása alkalmával fegyveres ellenállást fejtett ki és csak hosszabb tűzharc után sikerült ártalmatlanná tenni. A nyomozás megállapította, s Lendvai is beismerte, hogy a szökéstől az elfogásáig terjedő időben újabb 24 betörést követett el. A Borsod megyei bíróság Lendvai Gyulát az általa elkövetett nagytömegű bűncselekményekért, fegyverrejtegetésért és a fegyveres ellenállásért halálra ítélte. Az ítéletet Lendvai Gyulán végrehajtották. FEJES ENDRE: TOMOK it élve eltemettek és kriptájában felegyenesedik, úgy álltam a komor, homályos boltozat alatt. Szemem riadtan ugrált a föld alatti falak között, felmérve e félelmetes világ életét. Láttam gépek zúgását, emberek Torkából kiszakadt kiáltást, láncok csörgését, sínek kattogását, fékek metsző sikolyát, huppanó gerendák dörgését, és láttam az üregekből gyűrűző visszhangot. De nem hallottam semmit. Fülemben néma, hatalmas csönd ült, agyamban iszonyú félelem. És megint a lift. Mint tarkón csapott barom a vesztőhelyen, kábán guggoltam vaslemezén, ujjammal görcsösen fonódva lámpám fogantyújára és szememet lehunytam. Iszonyú zuhanás. ♦ Eleresztett súlyos kőként zúg■ tünk alá a mélybe. Arcomat széttépte, és valószerűtlen magasságból víz hullott rám. Dobhártyám megfeszült, mellemen ült újra a láthatatlan óriás, és üvöltésre tátoltam a számat. Nagyra, szélesre, hogy fájt, de hangom nem volt. Vágtatott velem a sötétség, • zuhant az alvilági lift hangtalanul és félelmetesen. Aztán megállt. Játékosan ringott kis ideig, ■mintha mutatná, lám ezt is tudom. Valaki elhúzta a vasrosstélyt, és kiléptem a szörnyű ketrecből. Vaksötétség. Néhol apró fény villant, mint pokolbeli szörnyek vészthozó lidérce. Vezetem, hajlott hátú, bőrsisakos kísértet, karomhoz ért, és én botladozó lábbal követtem őt. Vájatokon át kúsztunk végtelennek tűnő időn át, lámpánkkal hasítva a sötétet. Nedves cölöpöknek ütődtem, nyakamat ólmos súllyal húzta a zsinegre fűzött kulacs, kezem véres volt. Majd fény villant az örök éjszakában. Gerendán lógott és sápadtan nézett rám az üvegre telepedett szénpor alól. Alatta félmeztelen, fekete ördög rázkódott a hóna alá szorított szerkezettel és fúrta, omlasztotta a falat. Tarkójáról vastagon csörgött az izzadság és keskeny, fekete szalagként futott végig a hátán. Vezetőm ott hagyott, és a félelemtől szótlanul bámultam őt. Később felém fordult, megnézett, éles szekercét ragadott és egyetlen csapással kettétörte lapátom nyelét. Aztán hófehér fogát mutatva, felkacagott ijedt arcomon és széles mozdulatokkal mutatta, hogy a keskeny, szűk vájatban a hosszú nyél nem fér el. Így ismerkedtem meg Tonióval. Órákon át féltérden lapátoltam a szenet az örökké mozgó vaspálya testébe, mely lábainknál futott ebben a sötét labirintusban valahová, csillékhez, liftekhez, emberekhez, és minden lapáttal a napfényt sóvárgó lelkemet is elküldtem. Aztán gyengeség fogott el. Nyirkos veríték verte át a testemet, és lapátom elejtve a göröngyökre dőltem. Mellem zihált, fülemben láthatatlan szárny suhogott, és a sötét mélyben átölelt a halálfélelem. Tonio mellém ült és kulacsából innom adott. — Kevés a levegő — mutatott a fal mellett húzódó csövek felé, melyeknek tátott szája fent volt, ezer méteren is túl, valahol az ég alatt. Sokáig ültünk meredt szemmel, szótlanul egymás mellett. Majd halk szószegéssel szóltak hozzánk a csövek, a sóhajtásból lélekzet lett, és Tonio rámmosolygott. Váltás után ő vezetett a lifthez, ahol csoportba verődve várták, hogy napvilágra kerüljenek e föld alatti kábelnek száz nyelven vitázó, elesett, hazátlan kísértetei. A novemberi eső mosta az alkonyodó várost, szomorú dobszót pergetve a háztetők cserepén, mikor a kopott kőkapun kiléptem. Tonio fehajtott esőkabátjában a falhoz dőlve várt. Fejével intett felém, és kettesben baktattunk tovább, óvatosan kerülgetve a víztócsákat. Egy mellékutcába vezetett, ahol a város nevét büszkén viselő „Gharleroi” mulató félhomályos szögletében ültünk le. A pincérlány régi vendégként üdvözölte, és a szép fiúknak kijáró kacér mosolyát küldte felé. Pornót ittunk. Én bámultam a néger zenekart és a parányi parketten a hosszúhajú nőt, aki meztelen, lapos hasát kígyóztatva táncolt. — Mennyit írtál alá? — kérdezte csendesen. — Két évet — mondottam. Rámemelte szemét és mint frontra induló vonat után, vagy koporsóra, mely a sárga gödör szélén áll, úgy nézett hosszan. Szomorú lettem és felhajtottam a vízszínű erős italt. Ő narancsot emelt ki a tálból és tenyerén tartva sokáig bámulta. Aztán megszólalt: — Ma éjjel elmegyek örökre. Ma éjjel, mielőtt megvirrad átmegyek a határszéli öreg temetőn és többé nem látom Belgiumot. Hajnalban Lille-ben leszek, Párizsba utazom és onnan haza. Lassan bontotta a narancs húsos burkát és vörösszín gerezdjét arcához emelve, lehúnyt szemmel mélyet szippantott. — Szürke itt minden. Szürke, mint a rab ruhája — mondta aztán és a narancsba harapott. Nedve lefutott állára és édes illata megcsiklandozott. — Ha elfognak? — kérdeztem félve. Megsimította kezemet lágyan, mint egykor anyám, és mosolygott. — Jer velem, ne félj. Én ismerem az utat, zuhog az eső, ma éjjel sikerülni fog. Szépet álmodtam, az állomásnál reggel a cigányasszony is szerencsét jósolt és én öt frankot adtam neki. Ma felhő takarja a holdat, és a nedves föld elnyeli lépteinket. A határőrök éjjel szitkozódnak, de mi nevetünk, mert Velencében kék az ég, és Anita piros ruhában vár Ma délelőtt az ÉDOSZ-ban sorsolják a lottót A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság ezen a héten ismét Budapesten rendezi a lottó-sorsolást. A 34. játékhét nyerőszámait ma dé. 10 órakor az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének (VI., Gorkij fasor 44.) nagytermében húzzák. 230 új tanácstagot választanak november 17-én Szolnok megyében. Most tartják a körzetekben a jelölőgyűléseket. — Külföldi vendégek is részt vesznek a kőrösszakszervezet fennállásának 80. évfordulója alkalmából szombaton délután kezdődő jubileumi ünnepségeken. Ez alkalommal tüntetik ki a régi szakszervezeti harcosokat is. Pásztor István, a Fővárosi Autótaxivállalat gépkocsiszerelője, a 41. heti 13 találatos totószelvény tulajdonosa csütörtökön vette át a nyereményt: 439 750 forintot. A pénz egy részén családi házat és gépkocsit vesz, a többit takarékba helyezi. — Kétnapos őszi vásár lesz október 26—27-én, szombat-vasárnap: Berettyóújfalun, Jászberényben, Hevesen és Tokajban. Vasárnap Zalaszentgróton tartanak őszi vásárt. — Hamarosan megnyílik Moszkva belvárosában a háromszáz személy befogadására alkalmas, magyar ételkülönlegességekkel és cigányzenével szolgáló magyar étterem. Háromszor annyi hízott sertés szállítására szerződtek Tolna megyében az egyéni gazdák, mint egy évvel ezelőtt. A szerződésben lekötött sertések közül október közepéig 15 ezret vettek már át a gazdáktól. — Százezren látták Budapesten az első héten a Csigalépcső című új magyar filmet, amelyet vidéken is nagy érdeklődéssel fogadtak. — Nincs száz mázsán aluli átlagtermés burgonyából a mátészalkai járásban. A járás tsz-eiben a holdankénti átlagos burgonyatermés meghaladja a 140 mázsát. — Antal István zongoraművész a Szovjetunióba utazott, Leningrádban és több más városban lép fel, s szólóesteket és egy zenekari koncertet ad. — Nádat exportálunk a Hortobágyról. Az idén eddig 5500 kévét szállított külföldre a Hortobágyi Halgazdaság. Négy és féltonnás teherautó gyártását tervezik a Csepel Autógyárban. A D—450-esből eddig a mintapéldány készült el, jövőre szeretnék elkezdeni a sorozatgyártását. — Nyíregyháza október 30-án ünnepli felszabadulásának 13. évfordulóját. Ez alkalomból megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékműveket, s ünnepi tanácsülést tartanak. — A Jugoszláv Rádiószövetség meghívására csütörtökön háromtagú magyar rádiós küldöttség utazott Belgrádba, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar és a jugoszláv rádió közti együttműködésről és műsorcseréről. — Neves nemzetközi jogászok — Hilde Neumann és Jean Charles Deguent — a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége titkárságának tagjai, a Magyar Jogászszövetség vendégeként néhány napot hazánkban töltöttek. — A Kisiparosok Országos Szervezete ma és holnap tartja választmányi értekezletét, amelyen Gervai Béla főtitkár tart beszámolót. — Most jelent meg: Szabó Lőrinc: Tücsökzene. — Török Sándor: Tolvajok. — Justh Zsigmond: Faimus. — Cseres Tibor: Különféle szerelmek (Szépirodalmi). — Gvadányi József: Egy falusi nótárius utazása (Magyar Helikon) — Gogol: Kisregények és elbeszélések. — Pourtales: Liszt Ferenc (Európa). — Zolnai Béla: Nyelv és stílus. Tanulmányok (Gondolat). IDŐJÁRÁSJELENTÉS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, főleg nyugaton és északon felhőátvonulások, néhány helyen kisebb eső. Helyenként még élénk nyugati-északnyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 11—14 fok között.