Népszabadság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
1958. január 26, vasárnap NÉPSZABADSÁG Erősödik a bizalom - növekszik a takarékbetét-állomány Félmilliárd forint kölcsön sajátház- és lakásépítésre Több öröklakás épül - Mikor lesz 1958-ban államkölcsönsorsolás? Az OTP vezérigazgatójának sajtótájékoztatója (Tudósítónktól.) László Andor, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója szombaton tájékoztatót adott a legfontosabb kérdésekről. Hangsúlyozta, hogy az életszínvonal megtartásának és emelésének, a termelékenység növelésén kívül, fontos tényezője a takarékosság, amely a népgazdaság és az egyén szempontjából egyaránt döntő. — Számos példa van rá — mondta — hogy kisebb jövedelmű emberek szebb lakásban, kulturáltabb életkörülmények között élnek, mint a nagyobb jövedelmű, de rosszul gazdálkodó társaik. Azonos jövedelmű emberek tényleges életszínvonalát a jövedelem felhasználásának módja döntően befolyásolja. A megtakarítások reális lehetősége, főleg ahol többen keresnek egy családban, megvan. Ezzel a reális lehetőséggel mind többen élnek is: 1953-ban az előző évinél 13 százalékkal, 1954- ben 44 százalékkal, s 1956. október 23-ig az előző évinél 51 százalékkal volt nagyobb a betétállomány. Ez, az ellenforradalmat követően csaknem a felére csökkent, de 1957-ben, a konszolidáció következtében nemcsak hogy elérte a legmagasabb szintet, hanem jelenleg már mintegy 35 százalékkal meghaladja azt. A kölcsönös segítő takarékpénztáraknak, 2200 munkahelyen már 200 000-es taglétszáma van. Eredményes az iskoláskorú fiatalok takarékosságra nevelése is: már ebben a tanévben több mint 16 millió forintot tettek félre a diákok. Most olyan betétkönyvet is forgalomba hoznak, amelyeknek tulajdonosai bármely takarékpénztári fiókban és az egyes üdülőhelyeken levő postahivatalban is betehetik, illetve abból kivehetik pénzüket. S ugyancsak a lakosság jobb kiszolgálására az idén Budapesten 23, vidéken 50 új takarékpénztári fiókot nyitnak. A takarékpénztár, mint a lakosság bankja, 1950 óta csak lakásépítésre több mint 2300 millió forint összegű hitelt folyósított, ennek az összegnek a felhasználásával 70 000 ház, lakás épült. Csak az általános építési kölcsönakcióban 1957-ben 400 millió forint állt rendelkezésre, az idén pedig 500 millió forinttal segítik a dolgozók sajátház- és lakásépítkezését. A kölcsönigénylők, illetve a kölcsönben részesülők mintegy 10 százaléka munkás, 10 százaléka műszaki dolgozó, 30 százaléka alkalmazott, pedagógus stb. Megfelelő feltételek mellett kisiparosnak, kiskereskedőnek is folyósítanak hiteleket A falusi lakosság körében elsősorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji állatállományának kiegészítésére, a rizs- és a méztermelőknek nyújtanak hitelt. Az állam megbízásából az Országos Takarékpénztár építi az öröklakásokat, amelyeket jelentős kedvezménnyel ad el úgy, hogy a vásárló a lakás árának egy részét készpénzzel fizeti, a hátralékos összegre pedig hosszúlejáratú hitelt kap. 1958-ban 1350 öröklakás építését fejezik be, az idén mintegy 40 öröklakásos társasház építését kezdik, ami 1959. évi beköltözhetőséggel mintegy 1400 lakást jelent. Vidéken mintegy 200 öröklakást építenek. Az állami tulajdonban levő házhelyeket az Országos Takarékpénztár forgalmi áron értékesíti. Az új rendszerre szükség volt, mert a házhelyek eddigi, névleges áron történt juttatása mellett nem volt pénzügyi alap újabb területek parcellázására, közművesítésre, sokan visszaéltek a házhelyjuttatás kedvezményével és spekulációba kezdtek. Sokan — jóllehet a telket azzal a kötelezettséggel kapták, hogy azt két éven belül beépítik — a telket nem használták fel, ugyanakkor mások, akik építkeztek volna , nem juthattak telekhez. A tanácsok feladata, hogy mielőbb felülvizsgálják a juttatott telkek állapotát, és akik építési kötelezettségüknek nem tettek eleget, azoktól megvonják a juttatott telket. A bányász lakásépítési akció keretében felépülő földszintes bányászházak értékesítése is most folyik. Bányászaink már 3000— 5000 forint készpénzelőleg ellenében, 30 éves törlesztéssel vásárolhatnak földszintes házakat, amelyek árából már öt évi szolgálati idő után 5000 forint, s minden további öt év után újabb 5000 forint fizetési kedvezményt kapnak. Végül az államkölcsön-sorsolásokról szólt László Andor elvtárs. Az első, az ötödik és a hatodik békekölcsön húzására márciusban és szeptemberben, a második, a harmadik és a negyedik békekölcsön sorsolására júniusban és decemberben kerül sor. ifi. Hetvennégy éves újító diósgyőrött Mitterbach Antal esztergályos több mint ötven éve dolgozik a szakmában. A ma már 74 éves esztergályos munkaidejének nagy részét a diósgyőri kohászatban töltötte, és ma is bejár a gyárba. A gyár legidősebb újítója a múlt évben javaslatot nyújtott be az esztergáltés élszögének célszerűbb kialakítására. Ezzel a munkaimódszerrel már több mint egy éve végzik az öntecsek hántolását, a forgácsolást a hengerművek és a nagykovácsműhely esztergályosai. Az újítás nagyszerűen bevált, segítségével egy év alatt több mint 200 000 forint megtakarítást értek el. A veterán újító 11100 forint újítási jutalmat kapott. (MTI) URBÁN ERNŐ: Hét hordó rum (Filmtörténet) Folytatásokban közöljük Urbán Ernő filmtörténetét. A filmnovella műfajából folyik, hogy a történet ábrázolása képek szerint gyakran változtatja színhelyét, egyes részleteket csak felvillant, másokat utasításszerű rövidséggel közöl. 1. 1957 márciusa. Csípős, köröm-forogtató hajnal. Épp csak a körvonalait rajzolja ki I. dunántúli mezővároskában a rendőrség épületének. Az őrszem — egy idős, szikár, nagybajszú karhatalmista — megtáncol, toporog, a karját is ugyancsak tárogatja. De menten feledi a fázást, s a lehető legka■tonásabb tartást igyekszik felvenni, amikor az öreg, vascirádás kapuszárnyakat láthatatlan kezek húzzák szét, s a kapuszín sötét, alagútszerű boltozata alól egy vászonfedeles katonai dzsip rúgtat ki teljes iramban az utcára. Négyen ülnek benne. A sofőr, egy fiatal, elszántan szigorú hadnagy, s két meglett korú, rangjelzés nélküli karhatalmista. Mindnyájan pufajkában. A dzsip derékszögben fordul. A városka sivár, ijesztően kihalt főutcáján robog végig. A bolti redőnyök lehúzva. A lakásablakok elfüggönyözve. Sehol egy fénykocka. Csak a katolikus templom toronyórája világít. Háromnegyed ötöt jeleznek a mutatói. A Fő utca hirtelen szétnyílik. Tágas, csaknem szabályosan kerek térségbe torkol. A térség gyújtópontjában a katolikus templom urnákkal megtűzdelt főbejárata. Balra a tanácsháza, a takarék s a plébánia emeletes, múlt századvégi épületei. Jobbra pedig egy ugyancsak emeletes, hosszan elnyúló üzletház, ódon, kőlábas kapubejárattal s nagyzoló, fővárosi méretű kirakatablakokkal. Redőny helyett csak drótháló óvja éjszakára a biztonságukat. A dzsip lefékez. Reflektorai a kapun. De egy fénypászma a legszélső kirakatablakot is éri s a dróthálón át egy reklámbabára esik. Kikent-kifent, fülig-nevetős férfi a reklámbaba. Bundában van, a nyakán vakítófehér selyemsál, s kalapját — mintegy az érkezőket üdvözlendő — köszönésre emeli. A hadnagy meglátja, elmosolyodik, majd ismét elszánt-szigorúan, a kapu felé vágva: — Ez az? — Ez — hagyja helyben a sofőr. A hadnagy hátra fordul, int, hogy gyerünk, s kilép a dzsipből. A karhatalmisták szintén, s géppisztolyukat lövésre készen tartva, a dzsip jobb és bal oldalára állnak. A kapufélfán divatja múlt, tenyérnyi csontcsengő. A hadnagy megmustrálja, s teljes erőből, hüvelykujjal nyomja be a gombját.2. Teleháló: a harmincas, évek méregdrága, pácolt tölgy telehálója. Kettős ágy. Lábánál rekamié. Fölötte ölnyi, aranykeretes szentkép. Tárgya egy rózsás húsú, félmeztelen Bűnbánó Magdolna. Az ablakok közt háromrészes toalett-tükör. Az egyik sarokban zsúfolásig megtömött vitrin, a másikban nyúlánk, hófehér Mária-szobor. Előtte kisded, virágkelyhet formázó örökmécs, amely nemcsak a légiesen könnyű porcelán-szobrot világítja meg, de a zobát is lágy, legyező-árnyékos derengésbe vonja. Az ágy szoborhoz közeli felén — jobbra a kisvánkos alatt — egy telt arcú, enyhén kopaszodó, amorózó bajszú férfi alszik. Mögötte, az ágy homályba vesző részén a felesége. Csak válla s szelíd, göndör-pihés tarkója látszik. Haja körfésűvel, csak lazán van éjszakára felkontyozva. Megpillantásukkor berregve, zakatoló ritmusban szól a csengő. A férfi megmocorog, s anélkül, hogy a szemét kinyitaná, baljával az éjjeli szekrény felé nyúl. Ébresztőóra áll ott, azt tapogatja ki, s megszokott, mindennapos mozdulattal nyom egyet a csengéstszüntető gombján. A berregés azonban nem szűnik. Egy pillanat még, s a férfi ül már. Arcán rémület. Balja görcsösen, kidagadó erekkel szorítja az ébresztőórát. — Ilona! Hallod? — kérdezi, s csak aztán néz oldalt, a feleségére. Az asszony ébren van, de nem mozdul. Szépen metszett, kissé mongoloid arca is fagyott. Csak nagy, tág pupillájú antracit-szeme él. Úgy kimereszti, hogy a fehérje világítani látszik. Aztán egy villanó, acél erejű rugaszkodás, s máris az ablaknál van. Kikallantyúzi, a vászonrolettát megcsípi, s mert a magasban van, emeleti a lakás, lenéz az ujjnyi, roletta-széli résen. A dzsip — két oldalán a fegyveresekkel — félelmes, nem evilági szörnynek tűnik. Lökhárítója széthúzott, fogvicsorító száj. Reflektorai kancsal, pokoltüzet lövelő karbunkulus-szemek. A csengő hirtelen elhallgat. Ilona: — Tudtam, — mondja kopogós fahangon. — A karhatalom. Mire a férj, még mindig az ágyban. — Úristen! — nyöszörgi — Mit csináljak? Mit csinálhatok? Ilona helyett a csengő válaszol neki. Fölberreg, de most már szaggatottan, mintha megszólaltatója morze-jeleket adna. Erre a férfi oldalt veti magát, s kifordul az ágyból. Papucsba bújik. Fürdőköpenyt ránt. Alig-alig képes meghurkolni az övzsinórját, mert nem tud róla, de az ébresztőórát váltig a baljában szorongatja. — Ilona! — mondja gyámoltalanul, segélykérően, mielőtt az ajtókilincset lenyomná. De hasztalan. Az asszony csak áll. Szeme az utcán. Bár az is lehet, hogy néz, de nem lát, másutt az esze. A férfi felsóhajt. Tekintete a rekamiéra siklik. Most látni, hogy fülig a takaró alá bújva egy kislány alszik ott. Dús, hollófekete fürtjei zuhatagban folynak a vánkosról alá. Aztán nyikkan a kilincs, a férfi egy hosszúkás, folyosó-szerű előszobába lép ki. Villanyt gyújt. Szemben agancs-fogas. Kabát, sál, kucsma, munka köpeny rajta. Mellette deszkahátas, sűrűn teleaggatott kulcstartó. Mintha alva járna fejbe a kucsmát, le a kulcsok közül a díszes, kovácsoltvas legnagyobbikát. Most a lépcsőházi villanyt kattantja, az előszoba-ajtót kulcsolja ki, s csoszogva, öregesen, mert papucsban nehezére esik a lépcsőjárás, megkezdi alászállását a földszintre. Az ajtó nyitva marad utána. 3. Ilona — mintegy révületből ocsúdva — elereszti a rolettát, a homlokához kap, s úgy fordul el az ablaktól... hogy keze az arcán marad. — Gyuszi! A szoba üres. Eszelős, kétségbeesett pillantás a rekamiéra, ahol a kislány békésen alszik. A csengő elhallgat. Ilona megrázkódik, s mezítláb, hálóingben, ahogy eddig is volt, ki az előszobába. ösztöne a kivilágított lépcsőház felé vinné, tesz is egy lépést, de mintha elrántanák — máris fordul, s hátra, a konyha felé iramodik. A hosszú, sokablakos előszoba valóságos télikert. Virágállványokkal van megrakva. Az állványokon ciklámenek, muskátlik, futókák s habos-zöld, vízesést játszó aszparáguszok. Négy ajtó is nyílik rá, s a negyedik a tágas, fehércsempés, asztaltűzhelyes konyháé. Ilona felszakítja, s az előszobából bezúduló fény pászmájában a sarkába: egy keskeny, alacsonyabká ajtóhoz szalad. A kilincsére vág, vállát is neki veti, de hiába: az ajtó nem enged. Erre öklével kezdi verni: — Nyissa ki! Kérem! Én vagyok! Azonnal nyissa ki! Az ajtó nyílik is. Keretében egy jó ötvenes, zömök, rozséhajú, oroszlánképű férfi jelenik meg. (Folytatás a 6. oldalon.) ri. délutáni csendes Duna-korzón az ólomszínű Duna vizének szaga lágyan összeolvad a piruló libamáj, valamint sertésmáj illatával. Ilyenkor délutánonként tréning van a Duna Szálló konyhájában, innen szállnak a gyanútlan járókelő felé az előbb említett illatok, amelyeknek érzéklése nyomán az illető, bármily jóllakott is , megéhezik. Ilyenkor délutánonként ugyanis a brüsszeli világkiállításra treníroz a majdani ottani magyar konyha főszakácsa, Rákóczy János és alsőszakácsa, Túrós Emil. Az a tervük, hogy a frankfurti (ott első díjat, aranyérmet nyertek) és a müncheni hatalmas sikerek után, amikoris a magyaros paprikás csirke, töltött káposzta, borjúpörkölt és gulyás világhíre öregbedett. — Brüsszelben más, újfajta ételeink ízének dicséretét is visszhangozza a világ minden, gyomrát szerető lakója. A tréninget tanulmányozva — erre megvan minden remény. Itt van például a tébolyító illatot árasztó, a sárgabarack és a rózsa színét egyesítő, piruló, porhanyós libamáj, amely elkészülve, a szemem láttára vonatik be sűrű csirkelevesből készült különböző színű mártással, hogy végül egy teknősbéka tökéletesen élethű képét öltse magára. A két szakácsművész az évek során behatóan tanulmányozta a különböző népek különböző ízlését, különösen azt, hogy ki hogyan szereti a mi étkeinket. Mindezen ismeretek alapján Rákóczyék olyan recept szerint készítik majd az ételeket, például a töltött káposztát, hogy a vendég is jóllakjon, de a töltött káposzta is megmaradjon, mármint igazi, magyaros jellegű töltött káposztának. Amott a tűzhely végében éppenséggel a francia, meg a belga ínyencek számára pirul a borjúmirigy, amely az ottani lakosság kedvenc ételei közé számít. A francia—belga—magyar ínyenckapcsolatok kiépítése érdekében Rákóczyék most tejszínes, kapros, paprikás mártással öntik nyakon a már rózsaszínűre pirult borjúmirigyet, hogy így a mirigy francia és belga, valamint magyaros jellege egyaránt kidomborodjék, mégpedig „borjúmirigy kalotaszegi módra" cím alatt, így születnek a tréning során az ízletesebbnél ízletesebb újítások. Egy kis ötölgetés a fehér asztalnál, az ötlet kipattanása után futás a közeli konyhába, egy kis keverés, pirítás, ízesítés, habarás, kenegetés, sütögetés, kóstolás, és azután nagy megelégedés az ízek felett az éppen arra járó vendég vagy szakmabeli részéről, s máris megszületett például a „hideg töltött tojás kiskőrösi módra", amely tojásnak a fele libamájpüré, ráhelyezve szárnyas hússalátára, s az egész nyakonöntve paprikapürés, magyaros tartármártással. Rövid néhánynapos kísérletezés és életrekel a „magyaróvári szelet", amelynek jellegzetessége a hirtelen ropogósra sült borjúszeletkére csupa szeretettel kent gombapüré stb. A frankfurti szakácsverseny idején a lelkes vendégek déli óráig a magyar konyha által készített valamennyi ételt megették- Vajon mi lesz Brüsszelben Rákóczyék újításainak bevezetése nyomán? György István 5