Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-25 / 71. szám
1058. március 25. kedd NPSZABADSÁG Körültekintő gondossággal Bármennyire is maradni akar még a hideg, lassan beköszönt a tavasz. Bács megyében azonban az idei tavasz nemcsak egyszerű „tavasz”, mert ahogy megelevenedik a határ, megkezdődik a szántás, vetés, mindjárt kezdődik a nagy vizsga, amelynek tétele így hangzik: sikerül-e a Bács megyei földeken tovább növelni a terméshozamot és hogyan szilárdulnak, fejlődnek tovább a termelőszövetkezetek? A télen már felkészültek a termelőszövetkezetek tagjai, az egyéni gazdák és a mezőgazdasági szakemberek, hogy az idei gazdasági év első vizsgakérdéseire jól feleljenek. A tsz-ek időben elkészítették tavaszi munkaprogramjukat. A tervek körültekintőek és megalapozottak. E terveket a megyei pártbizottság és a megyei tanács nem felülről lefelé készítette el, hanem a megjelent kormányrendeletek részletes ismertetésével a tsz-ekben a tagsággal egyetértésben segített felkutatni a tájjelleg adta lehetőségeket. Ezért jók a tertek, ezért találnak megértésre a tsztagok részéről. De vegyük sorjába, mi valósult meg máris a közös tervekből és a közeljövőben még milyen elképzelések várnak megoldásra? A tájjelleg érvényesülését célozza az az intézkedés, amellyel a megye szőlőtermelő szakembereiből bizottságot hoztak létre. Ez a bizottság a nagyobb homokterületekkel rendelkező tsz-ek termelési tervét— a tagság véleményét alapul véve— megvizsgálja, megvitatja és ösztönzést ad a szőlő, a gyümölcs- és a zöldségtermelés további fokozására. Ahol nagyobb arányú felújításra nyílik lehetőség, ott a tsz-ek még az év őszén szőlőgyökereztető telepeket is létrehoznak. A talajerőutánpótlás is jelentős helyet foglal el a megye terveiben. Zöldtrágyázásra somkóró-vetőmagot juttatnak a tsz-eknek. Az istállótrágya minőségének megjavítására folyamatosan 30 vagon foszforitot biztosítanak a tsz-eknek. Nagy jelentőségű intézkedések történnek az állattenyésztés fellendítésére. Az a cél, hogy a 100 holdra eső állatsűrűség az év végére elérje a 30 számosállatot. A megyei tanács a szarvasmarhalétszám növelésére és minősége javítására elősegíti, hogy a tsz-ek a megyei állatforgalmi vállalat útján a legjobb tenyészanyagot vásárolhassák meg. A tsz-ek nagy részében máris egészséges törekvés nyilvánul meg, hogy saját szaporulatból növeljék a tehénállományt s egyre több hízómarhát értékesíthessenek. A sertéstenyésztés fejlődését szolgálja az, hogy a tsz-ek most már a tájjellegnek legjobban megfelelő sertéstörzseket vásárolják. Sajnos a baromfitenyésztésről nem sok jót mondhatunk. A tsz-ek egy részében az export szempontjából oly fontos állattenyésztési ágat „mellékesnek’ tekintik. Bár a tsz-ekben dolgozó asszonyok szívesen foglalkoznának baromfitenyésztéssel, sok tsztag lebecsüli, „jelentéktelen asszonyi munkának tekinti" azt a nagy türelmet és hozzáértést igénylő tevékenységet. Sok helyen a baromfitenyésztésre alkalmas épületeket a tsz-ek más célokra használják fel. Fehér holló az olyan tsz, mint a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, ahol a tsz vezetői nagyon is kifizetődőnek tartják a baromfitenyésztést. Legutóbb is több száz hízott libára kötöttek szerződést. Sokat tesznek az idén a Bács megyei tsz-ek az árutermelés fokozásáért. Március végéig a megyei és járási mezőgazdasági szakemberek a tsz-ek tagságával közösen megvitatják a tsz-ek árutermelési mutatószámait. Mindez arra ösztönzi majd a tsz-eket, hogy a pénzügyi alapot árulekötéssel, az átvevő vállalatokkal kötött szerződések alapján teremtsék meg. A tavasz tehát nem váratlanul köszönt Bács megyére. Hosszasan lehetne még idézni a terveket és elképzeléseket. Egy azonban bizonyos: a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítása és a fejlesztés további előfeltételeinek megteremtése körültekintő gondossággal történik. S ebben a munkában ma már Bács megyében minden állami és társadalmi szerv igyekszik megtalálni a maga helyét. Perlai Rezső 11 Karoljuk fel a falusi kezdeményezéseket A felszabadulás eredményeként többé nem az a falu nagy történelmi kérdése: kié legyen a föld, azé-e aki megműveli, vagy a dologtalan földbirtokosoké? A történelmi kérdés azóta ez: hogyan éljünk lehetőségeinkkel, hogyan gyümölcsöztessük földünket, erőnket, hogy minél hamarabb, minél nagyobb jólét fakadjon belőle? Pártunk és kormányunk átgondolt, helyes agrárpolitikája kedvező feltételeket teremt gazdag földjeinkben s főleg a parasztságunk szorgalmában, leleményességében rejlő óriási lehetőségek valóraváltására. Azt a célkitűzést például,hogy a magyar mezőgazdaság össztermelésének értéke az idén a tavalyihoz képest 4,6 százalékkal növekedjék, a kormány másfélmilliárdos mezőgazdasági beruházással mozdítja elő. Falvaink helyi, szociális, kulturális és egyéb igényeinek kielégítésére lényegesen nagyobb öszszeg jut. Az állami eszközök azonban — főleg az ellenforradalmi károk folytán — korlátozottak. Lehetőségeink fokozottabb kihasználásában, a gazdagabb falusi élet gyorsabb megteremtésében ezért különösen nagy szerepe van a helyi kezdeményezésnek, a paraszti önerőnek. Az utóbbi év tapasztalatai erre nézve rendkívül biztatóak. Nagyon sok jó kezdeményezésnek, öntevékeny cselekvésnek voltunk tanúi és tapasztalhattuk, hogy a parasztemberek tanulási, művelődési kedve egyre növekszik. Soha ennyi ezüstkalászos gazdatanfolyam, soha ennyi kulturális megmozdulás, ennyi közérdekű társadalmi munka nem volt falun, mint mostanában. Hajdúböszörményben 160 hallgatója volt a három ezüstkalászos tanfolyamnak, de az Arany János irodalmi estre is nyolcszázan mentek el. A kicsiny Baranya megyei községben, Kisujbányán a lakosok saját maguk termelték ki az erdőn a villanyoszlopnak való fát, kifaragták, a helyszínre szállították, a gödröket is megásták és még a villanyszerelőnek is segédkeztek, hogy villany legyen a községben. Zala megyében a legelők víztelenítésére fordított összes költségek 60 százalékát társadalmi munkával fedezték az elmúlt esztendőben. Falvaink helyi vezetőinek egyik legfontosabb tennivalója ma: ennek a mozgásba jött nagy erőnek az útját egyengetni. Felkarolni a jó kezdeményezéseket, ösztönözni a helyi társadalmi tevékenységet. Hogyan is állunk ezzel jelenleg? Halljuk a hírét innen is, onnan is, hogy a községfejlesztési tervet vagy a mezőgazdaság fejlesztési tervet kisgyűléseken, gazdagyűléseken ismertették a falu lakosságával, így kérték ki véleményüket, javaslatukat. Gyűléseken ismertették a párt agrártéziseit, vagy pedig egy-egy szakmai előadást — néhol egész előadássorozatot — szerveztek. Nyilvánvaló, hogy a falu vezetői és a lakosság kapcsolatának ezeket a bevált formáit igénybe kell venni továbbra is, sőt lehetőleg minél gyakrabban. Ez a kapcsolat azonban rögtönzött, nem állandó jellegű, tehát elsősorban arra alkalmas, hogy a vezetők időnként és egy-egy kérdésben tanácskozzanak a lakossággal. Márpedig az öntevékenység, az egészséges helyi politika további kibontakozásának másik lényeges oldala: falvainkban van-e fórum, elegendő és állandó alkalom ahhoz, hogy parasztjaink javaslatukat, véleményüket elmondják, tapasztalataikat kicseréljék, megbeszéljék — egymással is és vezetőikkel is? Az egyik ilyen állandó fórum: a községi tanács. Tanácsaink tömegkapcsolata általában örvendetesen javult. Növekszik az érdeklődés a tanács munkája, napirendje, döntése iránt. A tanácstagok is mind rendszeresebben keresik fel választóikat, hogy szót értsenek velük. Ebben a dologban is van azonban még sok javítani való, különösen a tanácsi állandó bizottságok munkára pezsdítése égető feladat. Az egységes falusi termelési bizottságok életrehívásának, újraszervezésének halasztgatása, hanyagolása meg egyenesen érthetetlen. Legtöbb helyen a község mezőgazdaságfejlesztési tervének kidolgozását sem tartották kellő alkalomnak arra, hogy szorgalmazzák megalakulását és igen sok községben a tavaszi munkára való felkészülés idején sem gondoltak erre. Gyakran nagy közönnyel, nemtörődömséggel találkozunk a tanácsi szerveknél a falusi gazdakörök, népkörök, életrekeltésével kapcsolatban. Sokan nem ismerték fel még a falusi vezetők közül, hogy nekünk minden, de minden ügyünkre nézve előnyös — továbbhaladásunkhoz pedig elengedhetetlen, hogy falvainkban duzzadó, mozgalmas társadalmi élet folyjék. Ehhez pedig többek között az is kell, hogy a felnőtt lakosságnak legyen olyan közös otthona, ahová bármikor betérhet, ahol olvasgathat, tanulhat, szórakozhat, társaloghat, ahol legegészségesebben forrhat, alakulhat és alakítható a falu közvéleménye. Szécseny község gazdakörében a szépirodalmi és mezőgazdasági szakkönyvek mellett a szemléltető eszközök egész sora segíti a gazdákat, hogy szakmai műveltségüket könnyebben gyarapíthassák. Klubhelyiségükben megtárgyalják egy-egy gazda jó termelési módszerét, tapasztalatcserét tartanak egymással a szövetkezeti és egyéni parasztok. A gyöngyösi gazdakör tagjai társas kirándulást rendeznek az ország megtekintésére, hasznos tapasztalatok szerzésére. Nem elég csak ismételgetni, hogy művelt, széleslátókörű, a község ügyeivel törődő parasztemberekkel könnyebb előre haladni a nagyobb jóléthez, a szövetkezéshez. Meg is kell teremteni ott helyben, a faluban is a feltételét, hogy minél több parasztember ilyenné formálódhassék. Ezzel egyben annak a feltételét is kikovácsolják, hogy még több, hasznos javaslat, kezdeményezés szülessen és valósuljon meg a községeinkben. Fehér János Újabb három tsz kapott működési engedélyt Fejér megyében A Fejér megyei Tanács jelentése szerint az elmúlt héten újabb három termelőszövetkezet kapott működési engedélyt, a pusztaszentmihályfai Győzelem, a baracsi Ifjúság és az alcsúti Haladás Termelőszövetkezet. (MTI) Fejőterem - Alsótekeresen (Tudósítónktól.) Az igazat megvallva, az ember inkább hinné magát valamilyen laboratóriumban, mint gazdasági épületben. Feje fölött bonyolult csőhálózat, a tisztaságtól ragyog minden, egy szomszédos helyiségben villanybojler, fehér mosogatók. S mégsem laboratórium ez, hanem fejőterem. Igen, fejőterem i s ráadásul az egyetlen az országban. Szóval az Alsótekeresi Állami Gazdaság nemcsak hajánk legnagyobb facsemete iskolájával, hanem első fejőtermével is dicsekedhet. Milyen is hát ez a fejőterem? Mi célt szolgál? A gazdaság egyik százas tehénistállójának az egyik sarkából építették ki. Négy méter harmincegy centiméter széles és egészen pontosan tizenkét méter nyolcvannyolc centiméter hosszú. Tíz tehenet fejnek benne egyszerre. A fejős menetét érdemes részletesebben leírni , mert újszerű megoldásról van szó. Tíz tehenet egymás után elengednek a jászoltól. Azok szép sorjában az egyik oldalon bevonulnak a fejőterembe. A fejőállás mintegy hatvan cetiméterrel magasabban van, mint a mögötte elhelyezkedő terület. Két fejő a tehenek bevonulása után gumislaggal, (melynek a végén vízszóró rózsa van) tetszés szerinti hőfokú vízzel megmossa a tehenek tőgyét. (A meleg vizet a villanybojler adja.) Fehér ruhával tisztára törlik a tőgyet, s ráillesztik a fejőgépet. A tej, anélkül, hogy a fejőterem levegőjével érintkeznek, egy kannába kerül (Minden tehén mögött van egy vascsőre merevített kanna, amelyből, ha az megtelik, akár fejés közben is ki lehet szivattyúzni a tejet.) A fejőgép mögötti kannából pedig egy hosszú üvegcsövön keresztül, a szomszédos helyiségben elhelyezett, szállításra előkészített tejeskannákba kerül a tej. Amikor a gépek a tíz tehenet kifejik , azok a fejőteremből a bejárattal ellentétes oldalon kivonulnak. Helyükre pedig jön az újabb tíz tehén. A fejőteremben tehát a fejést s a tej útját a tejeskannáig teljes egészében gépesítették, s ily módon gondoskodtak a tejkezelés tisztaságáról is. A második tíz tehénnel megismétlik az előbbi munkafolyamatot. S azután ismét és ismét hasonló módon járnak el mindaddig, míg mindegyiket meg nem fejik. A fejőteremmel tehát kétfelé választották a tehenészek munkáját. Külön dolgozók foglalkoznak a fejőssel. Naponta kétszer hatvanhat tehenet fejnek hajnali és délutáni 3 órától fél hétig. S külön, két ember dolga a takarmányozás, az almozás, a trágyázás, a tehenek eleresztése és megkötése. A százas istállóban tehát összesen négyen szorgoskodnak. (A munkaidejük kilenc-tíz óra.) S ez még nem végleges állapot. Ha a fejőterem fejőgépeire megfelelő fejőhelyhet és gumit szereznek (a mostaniak egyszer-egyszer leesnek és nagy figyelemmel kell ügyelni rájuk), eléglesz egy ember is a fejőteremben. S ha az istállóban megvalósítják a szabad tartást, valószínűleg ott is elég lesz egy dolgozó. Száz tehenet tehát akkor mindössze ketten gondoznak, fejnek. Korábban ebben fejőtermes istállóban tíz tehén jutott egy gondozóra. Most 18 és fél. Pontos gazdaságossági számítások még nincsenek , hiszen csak január óta működik a fejőterem —, de tavaly egy liter tej önköltségében mintegy 60 fillér volt a munkabérköltség. Ez a 60 filléres költség most mintegy 15—20 fillérrel csökken. S mit „szólnak” a fejőteremhez, az újfajta tartási, fejési módszerekhez a tehenek? Az a tapasztalat, hogy az első napokban csökkent a tej mennyisége — később a tehenek nagyjából megszokták a fejőtermet. A hatvanhat fejőstehén közül jelenleg három van, amelyik géppel nehezen adja le a tejet. Tizenhét tehénnél tapasztalható kisebb mérvű visszaesés. A többi, mintha mi sem történt volna, rendesen tejel. Az istállóátlag különben jelenleg nem valami magas, 9,2 liter. * Érdekes és nagyjelentőségű kezdeményezés az alsótekeresi. A gazdaságosabb tejtermelésnek új útjait keresi — nem is eredménytelenül. Sok szó esik mostanában szakkörökben arról, hogy a nagyüzemi állattartás az utóbbi évtizedekben jóformán semmit sem fejlődött. Legalább is hazánkban nem. Az alsótekeresiek kísérletnek is érdekes tette, minden bizonynyal segít kimozdítani a holtpontról. Az istállóban elengedett tehenek szép sorjában bevonulnak a tejőterembe. A fejőteremben a meleg vízzel megmosott tőgyre felteszik a fejőgépet. Jól látható, hogy a tehenek mintegy 60 centiméterrel magasított fejőálláson állnak. A tej a képen is látható felfüggesztett fejőkannákba kerül, ahonnan aztán átszivattyúzzák a szomszédos teremben levő szállítókannákba.