Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
6 NÉPSZABADSÁG 1958. március 1. szombat Új szakasz a szovjet kolhozok fejlődésében Fokozatosan átszervezik a gépállomásokat és a gépeket eladják a kolhozoknak Országos vita az SZKP téziseiről - 1959 elejére összehívják a kolhozparasztok III. országos kongresszusát Moszkva, február 28. A tegnapi lapoikban megjelent az SZKP Központi Bizottságának határozata a kolhozrendszer továbbfejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről. A határozatnak már a megjelenése első óráiban igen nagy és pozitív visszhangja volt. Moszkvaikörökben úgy vélik, hogy a kolhozok megalakítása óta ez a határozat a legnagyobb jelentőségű, mert megvalósításával az egész kolhozrendszer a fejlődés új fázisába lép: megvalósul a helyileg, minden tekintetben önállóan gazdálkodó szocialista mezőgazdasági nagyüzemeik elve. A gépállomások a kolhozok megalakulásának és kezdeti fejlődésének időszakában rendkívül nagy szerepet töltöttek be: a korszerű földművelés iskolái, a kezdő kolhozok segítői és támogatói voltak. A szocialista típusú mezőgazdasági termelőszövetkezetek azonban már régen túljutottak a kezdeti időszakon. Többségük az összevonásuk útján megnagyobbodva, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé vált. Tekintve, hogy a legtöbb kolhoz ma már elég gazdag is ahhoz, hogy mezőgazdasági gépeket vásároljon, s elég fejlett is, hogy azokat megfelelően kihasználja, a párt központi bizottsága, Hruscsov elvtárs beszámolója alapján megállapította: itt az ideje, hogy a kolhozokat feljogosítsák a gépállomások alapvető funkcióinak átvételére, a gépállomásokat pedig, hogy a helyi viszonyok figyelembevételével fokozatosan javítóüzemekké alakítsák át. A határozat megvalósítása megnöveli a kolhozok önállóságát, és fokozza a jövedelmezőséget is. A nagy jelentőségű határozat tehát következetes folytatása a XX. kongresszus határozatainak, s elvileg azokból ered. A szovjetközvélemény rendkívüli érdeklődéssel várja a határozat országos megvitatását. Ezt követi majd a Legfelsőbb Tanács ülése, amelyen — az országos vitában elhangzott legértékesebb javaslatokat is figyelembe véve — Hruscsov elvtárs beszámolója alapján megtárgyalják a dolgozók és jóváhagyják majd a kolhozrendszer fejlődésének új szakaszát jelentő törvényt. által vált lehetővé. A párt nem a kolhozrendszer gyengeségéből, hanem annak erejéből indul ki. Ez az alapvető különbség egyfelől a kolhozoknak való gépeladás kérdésének jelenlegi felvetése, másfelől azok között a javaslatok között, amelyeket néhány évvel ezelőtt terjesztettek elő, méghozzá olyan értelemben, hogy a gépállomások technikai berendezését árusítsák ki a kolhozok között és ily módon számolják fel a gépállomásokat. Nem a gépállomások felszámolásáról, hanem fokozatos átszervezésükről van szó, hogy megjavuljon a kolhozok termelési-technikai ellátása. A gépállomásokat az egyes kerületek adottságaitól függően, fokozatosan átszervezik javító és műszaki állomásokká. Feladataik közé sorolják a kolhozok bonyolult technikai felszerelésének javítását, a kolhozok ellátását (eladás útján) új technikával, tartalékalkatrészekkel, üzemanyaggal, továbbá rájuk hárul azoknak a gépeknek kikölcsönzése, amelyekkel a kolhozok nem rendelkeznek. A tézisek számos elméleti kérdésre, a többi között a tulajdon két formájának kérdésére is magyarázatot adnak. Egyesek, főként közgazdászok, annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, nem gyengíti-e majd ez az össznépi tulajdont, ha eladják a gépi berendezést a kolhozoknak. E tekintetben abból a tételből indultak ki: a kommunizmusba való átmenet megköveteli, hogy teljes erővel erősítsük az össznépi tulajdont és a szövetkezeti kolhoztulajdont felemeljük az össznépi tulajdon színvonalára. Egyesek felvetették, nem kellene-e a kolhozokat szovhozokká átalakítani? A kérdés ilyen feltevése — mutatnak rá a tézisek — lényegében helytelen, hibás. Az össznépi tulajdon a tulajdon legmagasabb formája. Így értette ezt Lenin. Ugyanakkor Lenin sohasem állította szembe az össznépi tulajdont a szövetkezeti tulajdonnal. A tulajdonnak mind a két formá-*ja szocialista. A különbség csupán az, hogy az egyik — az össznépi tulajdon — esetében a társadalmasítás magasabb színvonalú és a másik — a kolhoztulajdon — esetében a társadalmasítás kevésbé magas színvonalú. A mezőgazdaság fellendítése mindenekelőtt a kolhoztulajdon erősítését, a kolhozok oszthatatlan alapjának az erősítését jelenti. Erre törekszik a párt, amikor a kolhozok fejlesztését célzó intézkedések kiterjedt hálózatát valósítja meg. A szövetkezeti tulajdon nincs ellentétben a kommunista társadalom építésének útjairól szóló elméleti tételekkel, mert az össznépi és a kolhoztulajdon kölcsönös erősítésén át vezet az út a kommunizmus felé. A párt és a szovjet kormány, amikor megvalósítja a kommunista építés terveit, sohasem tekintette a kolhozokat a szocialista szervezet egy idegen testének, hanem mindig a szocialista gazdasági rendszer alapvető és létfontosságú részének tartotta őket. A jelenlegi viszonyok között a kolhozok oszthatatlan alapja lényegében közeledik az össznépi tulajdon felé. A kolhozisták munkája, amely a modern technika széleskörű alkalmazásán alapszik, jellegét tekintve, közeledni fog az ipari munkások munkájához. A továbbiakban a kolhozok közös gazdaságának növekedésével a kolhoztulajdon eljut majd az össznépi tulajdon színvonaláig. Minél gyorsabban fejlődnek majd a mezőgazdaság termelőerői, annál gyorsabban tűnik el a különbség az össznépi és a kolhoztulajdon között. Nem lehet szembeállítani a kolhoztulajdont az össznépi tulajdonnal, következésképpen nem lehet szembeállítani a mezőgazdaságban a szocialista vállalatok két típusát: a kolhozokat és a szovhozokat. A tézisek tartalmaznak olyan tételeket is, hogy milyen körülmények között lehet eladni a gépi berendezést a kolhozoknak. Van olyan javaslat, hogy az ország egyik vagy másik kerületének sajátosságait figyelembe véve kell átszervezni a gépállomásokat. A kolhozok többsége azonnal megvásárolhatja a gépállomásoktól a gépeket. Azokban a kerületekben pedig, ahol gazdaságilag gyengébbek a kolhozok, a gépállomások átszervezése és a gépi berendezés átadása a kolhozoknak esetleg két-három évig, sőt lehet, hogy tovább is elhúzódik. 1958-ban a kolhozok oszthatatlan alapja megközelítőleg 25 milliárd rubel. A kolhozoknak eladandó gépek értéke — az elhasználódást figyelembe véve — hozzávetőlegesen 18—20 milliárd rubel. Ilyen körülmények között a gépek beszerzése, ha megfelelő fizetési részleteket állapítunk meg, már a kolhoztermelés jelenlegi színvonala mellett is teljes mértékben lehetséges. 1958-tól kezdve — mutatnak rá a tézisek — az új traktorokat és mezőgazdasági gépeket készpénzért vagy hitelben a kolhozoknak kell eladni. Az új mezőgazdasági gépek ára valamivel több lesz az önköltségnél. Ez az ipar további fejlesztése és tökéletesítése céljából elengedhetetlenül szükséges. A mezőgazdaság gépekkel történő ellátásának új rendje elősegíti majd a mezőgazdasági gépgyártás jobb megszervezését. Az üzemek okvetlenül megjavítják majd a mezőgazdasági gépgyártást. A tézisek rámutatnak, hogy azokat a mezőgazdasági termékeket, amelyeket eddig a kolhozok természetbeni ellenszolgáltatás címén fizettek a gépállomások munkájáért, most az állam közvetlenül kapja a kolhozoktól a gépekért, tartalékalkatrészekért, üzemanyagért, műtrágyáért stb. A gép- és traktorállomások újjászervezése kapcsán a tézisek megvizsgálják a mezőgazdasági termékek begyűjtésének egyes kérdéseit. A tézisek ezután azt hangsúlyozzák, hogy a kommunista építés egyik legfontosabb feladata a Szovjetunióban élelmiszerbőséget teremteni a lakosság számára, nyersanyagbőséget teremteni az ipar számára. E cél gyakorlati megvalósítása mindig feladata volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A korszerű kolhozok mind gazdasági, mind politikai tekintetben hatalmas szocialista vállalatok — a szovjet rend megdönthetetlen falusi pillérei. A kolhozok még nagyobb mérvű megerősítésének egyik forrása az elsőrendű technika, amellyel a szocialista ipar bőven ellátja a szovjet mezőgazdaságot. A kolhozokban a munka és a termelés helyes megszervezése, a modern technika ésszerű felhasználása az az alap, amely meghatározza a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlődését a kommunizmus útján. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága úgy véli, e kérdés legjobb megoldása lehetővé teszi, hogy a kolhozok rendelkezzenek az alapvető mezőgazdasági technikával, és felhasználják azt a kolhoztermelés fejlődése végett, az egész nép érdekében. Az SZKP Központi Bizottságának határozata Az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-i ülésén meghallgatta és megvitatta Hruscsov beszámolóját A kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről,s megfelelő határozatot hozott. A határozat helyesnek és időszerűnek ismeri el az SZKP Központi Bizottsága elnökségének javaslatait a kolhozrendszer további fejlesztésére, és a gépállomások átszervezésére. A határozat rámutat arra, hogy a kolhozrendszer további fejlesztése és a gépállomások átszervezése céljából tervbe vett intézkedések (a mezőgazdaság kollektivizálása után, amely a lenini szövetkezeti terv alapján valósult meg) újabb, rendkívül fontos és nagy lépést jelentenek a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. A plénum célszerűnek tartja, hogy 1959 elejére hívják össze a kolhozparasztok III. országos kongresszusát és ezen vitassák meg a kolhozok fejlesztésének megoldásra érett kérdéseit és hajtsák végre a mezőgazdasági artjelek minta-alapszabályzatában szükségessé vált módosításokat. A határozat rámutat arra, milyen óriási történelmi jelentőségük volt a kolhozrendszer megteremtésében és megszilárdításában a gépállomásoknak. A jelenlegi körülmények között — mutat rá a határozat— már nincs összhangban a mezőgazdasági termelőerők fejlődésének szükségleteivel a jelenlegi forma, amikor is a kolhozok a gépállomások útján kapják meg a termeléshez szükséges technikai szolgáltatásokat. Sőt, ez a forma sok esetben kezdi akadályozni az élenjáró kolhozok további előrehaladását. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma szükségesnek tartja a jelenlegi rendszer megváltoztatását és a gépállomások fokozatos átszervezését. Célszerű áttérni arra — mondja a határozat —, hogy a traktorokat, a kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül eladják a kolhozoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki karbantartó állomásokká kell átszervezni. A plénum szükségesnek tartja, hogy a kolhozok gépállomások útján történő ellátásának jelenleg fennálló rendje átmenetileg fennmaradjon azokban a körzetekben, amelyekben még nem minden kolhoznak van lehetősége traktorok és egyéb gépek beszerzésére, és — ami a fő dolog — még nem minden kolhoz tudja helyesen felhasználni ezeket a gépeket. A határozat ezután adatokat sorol fel, amelyek a kolhozgazdálkodás fellendüléséről, a kollektív gazdaságok jövedelmének növekedéséről, a munkaegység értékének emelkedéséről tanúskodnak. Majd megállapítja: az előző négyéves időszakhoz viszonyítva a Szovjetunió mezőgazdasága jelenleg másfélszer-kétszer annyi traktorral, kombájnnal, teherautóval és egyéb korszerű géppel rendelkezik. Az utóbbi négy év alatt a szovjet mezőgazdaság 908 000 traktort kapott (15 lóerős traktorokban számítva), továbbá 293 009 gabonakombájnt, 143 000 siló- és kukoricaszedő kombájnt, 461 000 teherautót. A párt több ezer kommunistát, párt- és állami funkcionáriust, ipari vállalatoknál dolgozó mérnököt küldött a kolhozokba vezető munkára. 1957 elején a kolhozelnököknek több mint egyharmada felső- és középfokú képzettséggel rendelkezett. A kisebb kolhozok egyesítéséből keletkezett nagy kolhozok az utóbbi években gazdaságilag erősebbek lettek, sokféle termelési ágat űző, technikailag jól felszerelt gazdaságokká váltak. A kolhozokban dolgozó káderek gazdag tapasztalatokat szereztek abban, hogyan kell a nagy, közös gazdaságokat a technika újabb vívmányainak és a tudomány eredményeinek alkalmazásával vezetni. N. Sz. Hruscsov beszámolójának tézisei Moszkva, február 28. (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legközelebbi ülésszakán beszámolót mond A kolhozrendszer továbbfejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről. A beszámoló téziseit közzétették, hogy azokat országosan megvitassák. A szovjet mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése után — mutatnak rá a tézisek — a kolhozrendszer továbbfejlesztésére és a gépállomások átszervezésére irányuló intézkedések végrehajtása új, rendkívül fontos lépés a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. A Szovjetunió mezőgazdasági építésében az ipar irányításának átépítése után halaszthatatlan népgazdasági feladat gyanánt kerül előtérbe a kolhozrendszer továbbfejlesztése és a gépállomások átszervezése. E feladatot a kolhozépítés gyakorlata veti fel. A szovjet faluban egyszer s mindenkorra megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. A kisüzemi parasztgazdaság szocialista átalakítását az tette lehetővé, hogy az országban sikeresen folyt az iparosítás, a szovjet mezőgazdaságot ellátták traktorokkal, kombájnokkal és más korszerű gépekkel. Annak a 25 millió szétforgácsolt parasztgazdaságnak a helyén, amely három évtizeddel ezelőtt volt a Szovjetunióban, ma mintegy 78 000 kolhoz, 8000 gépállomás és 5000 szovhoz működik. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a gépállomások óriási szerepet töltöttek be a falu szocialista átalakításáért, a munkás-paraszt szövetség megerősítéséért vívott harcban. A szovjet gépállomásoknak a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megszervezésében szerzett tapasztalatai nemzetközi jelentőségűek, e tapasztalatokat széleskörűen felhasználják a testvéri szocialista országokban. Azelőtt a gépállomások voltak a kolhoztermelés szervezői. Ma már ez a feladat elesik, mivel a kolhozok fennállásuk óta gazdag tapasztalatokat gyűjtöttek a nagyüzemi társasgazdálkodás megszervezésében és irányításában. A kolhozokban igen sok szakember fejlődött ki, s ezek a technikai haladás élharcosai. Ily módon a gépállomásoknak ez a funkciója is elesik. A gépállomások ma már nem töltik be azt a politikai szerepet, amely a kolhozépítés első időszakában rájuk hárult. A gépállomások dolgozóinak ma már senkit sem kell meggyőzniök a nagyüzemi kollektív gazdálkodás előnyeiről, mert a kolhozrendszer régen győzedelmeskedett a Szovjetunióban és a kolhozparasztok nem is tudják elképzelni életüket a kolhozon kívül. A kolhozrendszer továbbfejlesztése és erősítése, valamint a mezőgazdasági termelés kibővítése céljából — mutatnak rá a beszámoló tézisei — célszerű áttérni arra, hogy traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket eladjanak közvetlenül a kolhozoknak. Ez az intézkedés korszerű technikát ad a kolhozok kezébe, ily módon gazdaságosabban használhatják ki az örökre rendelkezésükre bocsátott földet, biztosíthatják a munka termelékenységének emelését és a mezőgazdasági termelés önköltségének csökkentését. A gépállomások tervbe vett átszervezése, amint a tézisek kimutatják, a szocialista mezőgazdaságnak az utóbbi években megfigyelhető fejlődése