Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1958. március 1. szombat Új szakasz a szovjet kolhozok fejlődésében Fokozatosan átszervezik a gépállomásokat és a gépeket eladják a kolhozoknak Országos vita az SZKP téziseiről - 1959 elejére összehívják a kolhozparasztok III. országos kongresszusát Moszkva, február 28. A tegnapi lapoikban megjelent az SZKP Köz­ponti Bizottságának határozata a kolhozrendszer továbbfejlesztéséről és a gépállomások átszervezé­séről. A határozatnak már a megjelenése első órái­ban igen nagy és pozitív visszhangja volt. Moszk­vai­­körökben úgy vélik, hogy a kolhozok megala­kítása óta ez a határozat a legnagyobb jelentőségű, mert megvalósításával az egész kolhozrendszer a fejlődés új fázisába lép: megvalósul a helyileg, min­den tekintetben önállóan gazdálkodó szocialista mezőgazdasági nagyüzemeik elve. A gépállomások a kolhozok megalakulásának és kezdeti fejlődésének időszakában rendkívül nagy szerepet töltöttek be: a korszerű földművelés isko­lái, a kezdő kolhozok segítői és támogatói volta­k. A szocialista típusú mezőgazdasági termelőszövet­kezetek azonban már régen túljutottak a kezdeti időszakon. Többségü­k az összevonásuk útján meg­nagyobbodva, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé vált. Tekintve, hogy a legtöbb kolhoz ma már­ elég gazdag is ahhoz, hogy mezőgazdasági gépeket vásá­roljon, s elég fejlett is, hogy azokat megfelelően kihasználja, a párt központi bizottsága, Hruscsov elvtárs beszámolója alapján megállapította: itt az ideje, hogy a kolhozokat feljogosítsák a gépállomá­sok alapvető funkcióinak átvételére, a gépállomá­sokat pedig, hogy a helyi viszonyok figyelembevé­telével fokozatosan javítóüzemekké alakítsák át. A határozat megvalósítása megnöveli a kolhozok önállóságát, és fokozza a jövedelmezőséget is. A nagy jelentőségű határozat tehát következetes foly­tatása a XX. kongresszus határozatainak, s elvileg azokból ered. A szovjet­­közvélemény rendkívüli érdeklődéssel várja a határozat országos megvitatását. Ezt kö­veti majd a Legfelsőbb Tanács ülése, amelyen — az országos vitában elhangzott legértékesebb javas­latokat is figyelembe véve — Hruscsov elvtárs be­számolója alapján megtárgyalják a dolgozók és jó­váhagyják majd a kolhozrendszer fejlődésének új szakaszát jelentő törvényt. által vált lehetővé. A párt nem a kolhozrendszer gyen­geségéből, hanem annak ere­jéből indul ki. Ez az alapvető különbség egyfelől a kolhozoknak való gépeladás kérdésének jelenlegi felvetése, másfelől azok között a javaslatok között, amelyeket néhány évvel ezelőtt terjesztettek elő, méghoz­zá olyan értelemben, hogy a gép­állomások technikai berendezését árusítsák ki a kolhozok között és ily módon számolják fel a gépállo­másokat. Nem a gépállomások felszámo­lásáról, hanem fokozatos átszer­vezésükről van szó, hogy megja­vuljon a kolhozok termelési-tech­nikai ellátása. A gépállomásokat az egyes ke­rületek adottságaitól függően, fo­kozatosan átszervezik javító és műszaki állomásokká. Feladataik közé sorolják a kolhozok bonyo­lult technikai felszerelésének ja­vítását, a kolhozok ellátását (el­adás útján) új technikával, tarta­lékalkatrészekkel, üzemanyaggal, továbbá rájuk hárul azoknak a gépeknek kikölcsönzése, amelyek­kel a kolhozok nem rendelkez­nek. A tézisek számos elméleti kér­désre, a többi között a tulajdon két formájának kérdésére is ma­gyarázatot adnak. Egyesek, fő­ként közgazdászok, annak az ag­godalmuknak adtak kifejezést, nem gyengíti-e majd ez az össz­népi tulajdont, ha eladják a gépi berendezést a kolhozoknak. E te­kintetben abból a tételből indul­tak ki: a kommunizmusba való átmenet megköveteli, hogy teljes erővel erősítsük az össznépi tu­lajdont és a szövetkezeti kolhoz­tulajdont felemeljük az össznépi tulajdon színvonalára. Egyesek felvetették, nem kellene-e a kol­hozokat szovhozokká átalakítani? A kérdés ilyen feltevése — mu­tatnak rá a tézisek — lényegében helytelen, hibás. Az össznépi tu­lajdon a tulajdon legmagasabb formája. Így értette ezt Lenin. Ugyanakkor Lenin sohasem állí­totta szembe az össznépi tulaj­dont a szövetkezeti tulajdonnal. A tulajdonnak mind a két form­á-*­ja szocialista. A különbség csu­pán az, hogy az egyik — az össz­népi tulajdon — esetében a tár­sadalmasítás magasabb színvona­lú és a másik — a kolhoztulaj­don — esetében a társadalmasítás kevésbé magas színvonalú. A me­zőgazdaság fellendítése minde­nekelőtt a kolhoztulajdon erősíté­sét, a kolhozok oszthatatlan alap­jának az erősítését jelenti. Erre törekszik a párt, amikor a kolho­zok fejlesztését célzó intézkedé­sek kiterjedt hálózatát valósítja meg. A szövetkezeti tulajdon nincs ellentétben a kommunista társadalom építésének útjairól szóló elméleti tételekkel, mert az össznépi és a kolhoztulajdon köl­csönös erősítésén át vezet az út a kommunizmus felé. A párt és a szovjet kormány, amikor megvalósítja a kommu­nista építés terveit, sohasem te­kintette a kolhozokat a szocialista szervezet egy idegen testének, hanem mindig a szocialista gaz­dasági rendszer alapvető és lét­­fontosságú részének tartotta őket. A jelenlegi viszonyok között a kolhozok oszthatatlan alap­ja lényegében közeledik az össznépi tulajdon felé. A kol­hozisták munkája, amely a modern technika széleskörű alkalmazásán alapszik, jelle­gét tekintve, közeledni fog az ipari munkások munkájához. A továbbiakban a kolhozok kö­zös gazdaságának növekedésével a kolhoztulajdon eljut majd az össznépi tulajdon színvonaláig. Minél gyorsabban fejlődnek majd a mezőgazdaság termelőerői, an­nál gyorsabban tűnik el a különb­ség az össznépi és a kolhoztulaj­­don között. Nem lehet szembeállí­tani a kolhoztulajdont az össznépi tulajdonnal, következésképpen nem lehet szembeállítani a mező­gazdaságban a szocialista vállala­tok két típusát: a kolhozokat és a szovhozokat. A tézisek tartalmaznak olyan tételeket is, hogy milyen körül­mények között lehet eladni a gé­pi berendezést a kolhozoknak. Van olyan javaslat, hogy az or­szág egyik vagy másik kerületé­nek sajátosságait figyelembe vé­ve kell átszervezni a gépállomá­sokat. A kolhozok többsége azonnal megvásárolhatja a gépállomá­soktól a gépeket. Azokban a kerületekben pedig, ahol gaz­daságilag gyengébbek a kol­hozok, a gépállomások átszer­vezése és a gépi berendezés átadása a kolhozoknak eset­leg két-három évig, sőt lehet, hogy tovább is elhúzódik. 1958-ban a kolhozok oszthatat­lan alapja megközelítőleg 25 mil­liárd rubel. A kolhozoknak el­adandó gépek értéke — az elhasz­nálódást figyelembe véve — hoz­závetőlegesen 18—20 milliárd ru­bel. Ilyen körülmények között a gépek beszerzése, ha megfelelő fi­zetési részleteket állapítunk meg, m­ár a kolhoztermelés jelenlegi színvonala mellett is teljes mér­tékben lehetséges. 1958-tól kezdve — mutatnak rá a tézisek — az új traktoro­kat és mezőgazdasági gépeket készpénzért vagy hitelben a kolhozoknak kell eladni. Az új mezőgazdasági gépek ára valamivel több lesz az önköltség­nél. Ez az ipar további fejlesztése és tökéletesítése céljából elenged­hetetlenül szükséges. A mezőgazdaság gépekkel tör­ténő ellátásának új rendje előse­gíti majd a mezőgazdasági gép­gyártás jobb megszervezését. Az üzemek okvetlenül megjavítják majd a mezőgazdasági gépgyár­tást. A tézisek rámutatnak, hogy azokat a mezőgazdasági terméke­ket, amelyeket eddig a kolhozok természetbeni ellenszolgáltatás címén fizettek a gépállomások munkájáért, most az állam köz­vetlenül kapja a kolhozoktól a gépekért, tartalékalkatrészekért, üzemanyagért, műtrágyáért stb. A gép- és traktorállomások új­jászervezése kapcsán a tézisek megvizsgálják a mezőgazdasági termékek begyűjtésének egyes kérdéseit. A tézisek ezután azt hangsú­lyozzák, hogy a kommunista épí­tés egyik legfontosabb feladata a Szovjetunióban élelmiszerbőséget teremteni a lakosság számára, nyersanyagbőséget teremteni az ipar számára. E cél gyakorlati megvalósítása mindig feladata volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A korszerű kolhozok mind gazdasági, mind politikai te­kintetben hatalmas szocialista vállalatok — a szovjet rend meg­dönthetetlen falusi pillérei. A kolhozok még nagyobb mérvű megerősítésének egyik forrása az elsőrendű technika, amellyel a szocialista ipar bőven ellátja a szovjet mezőgazdaságot. A kolho­zokban a munka és a termelés he­lyes megszervezése, a modern technika ésszerű felhasználása az az alap, amely meghatározza a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlődését a kommunizmus útján. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága úgy véli, e kérdés legjobb megoldása lehetővé teszi, hogy a kolhozok rendelkezzenek az alapvető mező­­gazdasági technikával, és felhasz­nálják azt a kolhoztermelés fejlő­dése végett, az egész nép érdeké­ben. Az SZKP Központi Bizottságának határozata Az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-i ülésén meg­hallgatta és megvitatta Hruscsov beszámolóját A kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gép­állomások átszervezéséről,­s megfelelő határozatot hozott. A határozat helyesnek és idő­szerűnek ismeri el az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének javaslatait a kolhozrendszer to­vábbi fejlesztésére, és a gépállo­mások átszervezésére. A határozat rámutat arra, hogy a kolhozrendszer további fejlesz­tése és a gépállomások átszerve­zése céljából tervbe vett intézke­dések (a mezőgazdaság kollekti­vizálása után, amely a lenini szö­vetkezeti terv alapján valósult meg) újabb, rendkívül fontos és nagy lépést jelentenek a szocia­lista mezőgazdaság fejlesztésében. A plénum célszerűnek tartja, hogy 1959 elejére hívják össze a kolhozparasztok III. or­szágos kongresszusát és ezen vitassák meg a kolhozok fej­lesztésének megoldásra érett kérdéseit és hajtsák végre a mezőgazdasági artjelek min­ta-alapszabályzatában szük­ségessé vált módosításokat. A határozat rámutat arra, mi­lyen óriási történelmi jelentősé­gük volt a kolhozrendszer meg­teremtésében és megszilárdításá­ban a gépállomásoknak. A jelenlegi körülmények között — mutat rá a határozat— már nincs összhangban a mezőgazda­­sági termelőerők fejlődésének szükségleteivel a jelenlegi forma, amikor is a kolhozok a gépállo­mások útján kapják meg a terme­léshez szükséges technikai szolgál­tatásokat. Sőt, ez a forma sok esetben kezdi akadályozni az élen­járó kolhozok további előrehala­dását. Az SZKP Központi Bizottságá­nak plénuma szükségesnek tartja a jelenle­gi rendszer megváltoztatását és a gépállomások fokozatos átszervezését. Célszerű áttér­ni arra — mondja a határozat —, hogy a traktorokat, a kom­bájnokat és egyéb mezőgazda­­sági gépeket közvetlenül el­adják a kolhozoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki karban­tartó állomásokká kell átszervez­ni. A plénum szükségesnek tartja, hogy a kolhozok gépállomások út­ján történő ellátásának jelenleg fennálló rendje átmenetileg fenn­maradjon azokban a körzetekben, amelyekben még nem minden kol­hoznak van lehetősége traktorok és egyéb gépek beszerzésére, és — ami a fő dolog — még nem min­den kolhoz tudja helyesen fel­használni ezeket a gépeket. A határozat ezután adatokat sorol fel, amelyek a kolhozgaz­dálkodás fellendüléséről, a kol­lektív gazdaságok jövedelmének növekedéséről, a munkaegység értékének emelkedéséről tanús­kodnak. Majd megállapítja: az előző négyéves időszakhoz viszo­nyítva a Szovjetunió mezőgazda­sága jelenleg másfélszer-­kétszer annyi traktorral, kombájnnal, te­herautóval és egyéb korszerű géppel rendelkezik. Az utóbbi négy év alatt a szovjet mezőgazdaság 908 000 traktort kapott (15 lóerős trak­torokban számítva), továbbá 293 009 gabonakombájnt, 143 000 siló- és kukoricaszedő kombájnt, 461 000 teherautót. A párt több ezer kommunistát, párt- és állami funkcionáriust, ipari vállalatoknál dolgozó mérnö­köt küldött a kolhozokba vezető munkára. 1957 elején a kolhozel­nököknek több mint egyharmada felső- és középfokú képzettséggel rendelkezett. A kisebb kolhozok egyesítésé­ből keletkezett nagy kolhozok az utóbbi években gazdaságilag erő­sebbek lettek, sokféle termelési ágat űző, technikailag jól felsze­relt gazdaságokká váltak. A kol­hozokban dolgozó káderek gaz­dag tapasztalatokat szereztek ab­ban, hogyan kell a nagy, közös gazdaságokat a technika újabb vívmányainak és a tudomány eredményeinek alkalmazásával vezetni. N. Sz. Hruscsov beszámolójának tézisei Moszkva, február 28. (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legköze­lebbi ülésszakán beszámolót mond A kolhozrendszer továbbfejlesz­téséről és a gépállomások átszer­vezéséről. A beszámoló téziseit közzétették, hogy azokat országo­san megvitassák. A szovjet mezőgazdaság kollek­tivizálásának befejezése után — mutatnak rá a tézisek — a kol­hozrendszer továbbfejlesztésére és a gépállomások átszervezésére irányuló intézkedések végrehajtá­sa új, rendkívül fontos lépés a szocialista mezőgazdaság fejlesz­tésében. A Szovjetunió mezőgaz­dasági építésében az ipar irányí­tásának átépítése után halasztha­tatlan népgazdasági feladat gya­nánt kerül előtérbe a kolhozrend­szer továbbfejlesztése és a gép­állomások átszervezése. E felada­tot a kolhozépítés gyakorlata veti fel. A szovjet faluban egyszer s min­denkorra megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolá­sa. A kisüzemi parasztgazdaság szocialista átalakítását az tette le­hetővé, hogy az országban sikere­sen folyt az iparosítás, a szovjet mezőgazdaságot ellátták trakto­rokkal, kombájnokkal és más kor­szerű gépekkel. Annak a 25 millió szétforgácsolt pa­rasztgazdaságnak a helyén, amely három évtizeddel ez­előtt volt a Szovjetunióban, ma mintegy 78 000 kolhoz, 8000 gépállomás és 5000 szov­­hoz működik. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a gépállomások óriási szerepet töl­töttek be a falu szocialista átala­kításáért, a munkás-paraszt szö­vetség megerősítéséért vívott harcban. A szovjet gépállomásoknak a nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés megszervezésében szer­zett tapasztalatai nemzetközi jelentőségűek, e tapasztala­tokat széleskörűen felhasznál­ják a testvéri szocialista or­szágokban. Azelőtt a gépállomások voltak a kolhoztermelés szervezői. Ma már ez a feladat elesik, mivel a kolhozok fennállásuk óta gazdag tapasztalatokat gyűjtöttek a nagy­üzemi társasgazdálkodás megszer­vezésében és irányításában. A kolhozokban igen sok szak­ember fejlődött ki, s ezek a tech­nikai haladás élharcosai. Ily mó­don a gépállomásoknak ez a funk­ciója is elesik. A gépállomások ma már nem töltik be azt a politikai szere­pet, amely a kolhozépítés el­ső időszakában rájuk hárult. A gépállomások dolgozóinak ma már senkit sem kell meg­­győzniök­ a nagyüzemi kollek­tív gazdálkodás előnyeiről, mert a kolhozrendszer régen győzedelmeskedett a Szovjet­unióban és a kolhozparasztok nem is tudják elképzelni éle­tüket a kolhozon kívül. A kolhozrendszer továbbfejlesz­tése és erősítése, valamint a me­zőgazdasági termelés kibővítése céljából — mutatnak rá a beszá­moló tézisei — célszerű áttérni ar­ra, hogy traktorokat, kombájno­kat és más mezőgazdasági gépe­ket eladjanak közvetlenül a kol­hozoknak. Ez az intézkedés kor­szerű technikát ad a kolhozok kezébe, ily módon gazdaságosab­ban használhatják ki az örökre rendelkezésükre bocsátott földet, biztosíthatják a munka termelé­kenységének emelését és a mező­­gazdasági termelés önköltségének csökkentését. A gépállomások tervbe vett át­szervezése, amint a tézisek ki­mutatják, a szocialista mező­­gazdaságnak az utóbbi évek­ben megfigyelhető fejlődése

Next