Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-14 / 243. szám
1958. október 14. kedd Hétszeres lakodalom Mezőtúron Mezőtúr termelőszövetkezeti város minden eddigi hírességére féltette a koronát az, hogy szombaton zajlott le a hetedhét országra szóló túri lakodalom. Legrégibb termelőszövetkezete, a tízéves jubileumát ünneplő, 265 tagból álló, közel 2300 holdon gazdálkodó Petőfi Tsz kitett magáért: hétszeres lakodalmat tartott, a szövetkezet tizennégy ifjú dolgozójának felejthetetlen menyegzőjét. — Násznagy uram! Jövetelünk célja, hogy lányukat fiúnknak kikérjük ... Ünnepélyesen zengett a nászinduló, amikor a hét ifjú mátkapár rózsaszőnyegen vonult be Murányi László anyakönyvvezető elé, aki sorra-rendre összeadta és házastársaknak nyilvánította Molnár Sándort és Csurgó Zsuzsit, Takács Sándort és Szőllősi Zsuzsit, Szabó Ferencet és Szőke Irént, Varga Sándort és Kerékgyártó Irént, Szappanos Sándort és Gál Rozikát, Csépes Sándort és Lévai Terit, Csontos Ferencet és Csuka Esztit. Tizennégyszer hangzott el a boldogító „igen" és megkezdődött az esküvő utáni vigasság. Lassanként beesteledett és a tanácsháza összes termeiben asztalhoz telepedett a hét márkapár és a vendégsereg. A vendégek körében ott ült Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dögei Imre elvtárs, fölművelésügyi miniszter. A fiatal házasok egészségére az első poharat Csuka Lajos elvtárs, tszelnök ürítette. Harsogott az „éljem és Kiss Dezső meg 35 tagú cigányzenekara húzta rá a tust. Egyszer csak pohárral a kezében Dobi elvtárs emelkedett szólásra: — Meleg szeretettel köszöntöm a hét ifjú házast, azt a hét leányt és fiút, akik ma esküdtek örök hűséget egymásnak ... Gondoljatok arra: ennek a szövetkezetnek köszönhetitek, hogy egymásra találtatok, és ezért is szeressétek közös gazdaságtokat, a Petőfit... Kívánok néktek nagyon boldog házaséletet és jó erőt, egészséget ... ... És a cigányok pengették a húrokat, magasra szökkent a jókedv, szállt a dal, ropták a táncot a túri fiatalok, öregek egyaránt. Amikor a vasárnap reggeli napfény bekiváncsiskodott az ablakon, még akkor sem volt vége a túri lagzinak. Major Lajos NÉPSZABADSÁG A malomsoki lecke Egy állattenyésztő mintaközség életéből Malomsok... Eldugott község a pápai járásban, a Kisalföld déli csücskében. Neve mégsem ismeretlen. Híre bejárta a megyét, az egész Dunántúlt. Idegen országokból érdeklődnek iránta, külföldi küldöttségek keresik fel, s nyilatkoznak nagy elismeréssel róla. A járási tanácsnál azt mondják, hogy a kétszázhetven malomsoki gazdából 220-nak nyugodtan oda lehetne tűzni a kabátjára a mintagazda jelvényt. Évente 50—60 tenyészbikát szállítanak el az ország különböző részeibe ebből a községből. De ezenkívül tenyészüszőket, teheneket, tenyészkocákat, kanokat és évente nem kevesebb, mint 400 darab hízott sertést nevelnek az itteni gazdák. Állattenyésztő mintaközség Malomsok. Több mint ezer szarvasmarha van ebben a községben. Hetven törzskönyvezett anyakoca, rengeteg növendék és hízósertés. Egy-egy gazda istállójában kéthárom tehén és egy-két növendékmarha található. De nem ritkaság az olyan gazda sem, ahol nyolctíz szarvasmarha áll az istállóban. A községben 90 olyan tehén van, amelynek az évi tejtermelése magasabb a 4500 liternél. Dehát hogyan jutottak a törzsállattenyésztés ilyen magas fokáig a malomsoki gazdák? Minek köszönhetik a nagy eredményeket? Öregemberek mesélik, hogy Malomsokon mindig szerették az állattenyésztést. Már a múlt század végén is szép állatállománynyal dicsekedhettek. Szépek voltak a teheneik, csak kevés tejet adtak. Néhányan a középparasztok közül az 1910-es években elhatározták, hogy közös erővel Svájcból simmentáli bikákat és üszőket hozatnak be, hogy elősegítsék a szarvasmarhák testalkatának fejlődését, s az élősúlyuk gyarapodását. És természetesen a terelékenység növekedését is ettől várták. De simmentált üszőhöz nem jutott mindenki. Jó néhány esztendő telt el, míg a minőségi változás bekövetkezett. Az első törzskönyvezéseket 1923-ban végezték a községben. Gyarapodott is az állatállomány, csak még mindig lassan. Úri nagybirtokok vonták körül a községet, s csak 10—12 gazda láthatta hasznát a minőség javulásának. Ám a jó állattenyésztés módszereit ellesték, megtanulták a többiek is. Később ismét 11 simmentáli tehenet hozattak Svájcból. Rájöttek a malomsoki gazdák, hogy érdemes tenyészállatot nevelni. Egyre többen törzskönyveztették szarvasmarhájukat. A háború azonban alaposan megtépázta a törzsállományt. Alig maradt néhány szarvasmarha 1945 tavaszára a községben. Nehéz volt a talpraállás. De különösen nehéz azoknak, akik akkor kezdtek életükben először gazdálkodni. Mert pontosan 106 új gazdát avattak 1945 májusában, a földosztás után Malomsokon. Ezernégyszázhuszonhét hold földet osztottak ki a községben, és még a törpebirtokosoknak is jutott belőle. Megindulhatott a takarmánytermelés. Levezették a vadvizeket a rétekről, legelőkről. Csakhogy az újgazdáknak még a puszta földet is elég volt megművelni. Tenyészállatnevelésre nem gondolhattak akkoriban. De az 1948— 1949-es években már néhány újgazda szerzett tenyészüszőt. S megindult a versengés a gazdák között. A régebbi állattenyésztők neve mellé új nevek kerültek, az új gazdák nevei. Wolf József, az egykori cseléd néhány esztendő alatt szaktekintély lett a faluban. Három törzskönyvezett tehenet tart, s az egyik 7800 liter tejet adott a múlt évben. Évente 7—8 hízót szerződtet, ezenkívül minden évben elszállítanak tőle egy-egy tenyészüszőt vagy bikát. De sorolhatnánk tovább az egykori cselédeket, Gulyás Lajostól Nagy Béláig sokat. Megtanulták a gazdálkodást, s az utóbbi esztendőben tették igazán híressé Malomsok községet ezek a gazdák. Szépek az eredmények, de azt is meg kell mondani, hogy itt még az idősebb emberek sem szégyellik a tanulást. Ebben a községben az állattenyésztési szakkönyvek a legnépszerűbbek, s eljárnak a téli estéken a különböző szaktanfolyamokra is. A gazdák 30 százaléka szakiskolát végzett. Az országban még mindig sok helyen idegenkednek a silózástól. Malomsokon már tíz esztendővel ezelőtt 50 gazda portáján volt silógödör. Ma pedig már csak elvétve akad olyan ház, ahol ne lenne 5—6—8 köbméteres silógödör. Most, hogy nincs vetési kényszer, nagyobb terület jut takarmánytermelésre. A szántóföld 23 százalékán ma már pillangós növényeket termelnek. Nagyobb gondot fordítanak a föld művelésére is. Nagyobb termést adnak a takarmányféleségek, több műtrágyát használnak. Az idén eddig 600 mázsa műtrágyát vásároltak a malomsoki gazdák. Egy-egy tenyészbika 18 000— 20 000 forintot ér. Egy jól tejelő tehénért sok pénzt fizetnek. Malomsokot gazdag községnek tartják. A jó gazdálkodás, a jó állattenyésztés nagy haszonnal jár. Jól is élnek a malomsoki gazdák. Most alaposan megleckéztette a Malomsok azokat a járási és me- gyei vezetőket, akik éveken át csak azt hajtogatták: könnyebb új Rába vizének folyását megfordí-t tani, mint Malomsokon szövetke- zést létrehozni. Két esztendővel ezelőtt ugyanis három család ös-szefogott. Kertészeti szakcsoportot alakítottak. 3•4 Az első év jövedelmét a következő évre beruházták, melegágyi ablakokat vásároltak, s azt idén már 50 000—60 000 forint tiszta jövedelmet hozott, családonként a kertészkedés. Ma már tíz tagja van a szakcsoportnak. De mások is szervezkedni kezdtek. Wolf József tíz gazdatársával! burgonyatermelő szakcsoportot! alakított 20 holdon. Az idei nagy! kolorádóbogár-járás ösztönözte a gazdákat az összefogásra. Köny-J nyebb a védekezés, ha egy tagban van a föld. S a burgonyát már! gépekkel művelik. Géppel szán-! tátják a földet, géppel ültetik a burgonyát, géppel kapálják és az- zal is szedik ki. S azt mondják, ha! sikerül, akkor jövőre már a többi! növényféleséget is a szakcsoport! termeszti. És egy-két év múlva! talán az állattenyésztést is a közösben folytatják. Mások azt szeretnék, ha ismét! megalakíthatnák a tejszövetkezetét. Sok tejet adnak a malomsoki! tehenek és soha annyi tejet nem vásároltak fel a községben, mint az elmúlt két évben. Szeretnék közösen értékesíteni a tejet és a sertésállomány fejlesztéséhez is! nagy szükség lenne a sovány tej! re. Forr, pezseg az élet Malomso-!kon. Három gazda kezdte a szö-! vetkezést, s ma már sokan köve-| tik őket. Mert a malomsoki gaz-! dák olyanok, hogy ha rájönnek arra: összeszövetkezve könnyebb! és jobb, akkor szövetkeznek. Segíteni kell hát ezeket a kezdeti lépéseket. Cserkút Ferenc 9 Az egyszerűbb szövetkezés eredményei és lehetőségei Több mint fél éve, hogy a szöVOSZ felülvizsgálta a mezőgazdasági társulásokat, szakcsoportokat. Akkor még nagyon sokan voltak, akik kétségbe vonták a szakcsoportok, társulások szerepét a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakításában. Azóta csökkent a kétkedők száma, a szakcsoportok jelentős része megszilárdult, az újabbak többsége is biztató képet mutat. Beruházási tervük adatai meggyőzően bizonyítják ezt. Az év elején a szakcsoportok, társulások összes vagyona mintegy 9 millió forint volt. 1957-ben 337, 1958-ban 803 szakcsoport készített termelési és pénzügyi tervet. 1958. évre elkészített beruházási tervükben 19 millió forint szerepel, melyből 11 millió forint értékű beruházást saját erőből valósítanak meg. Ha a beruházások megoszlását vizsgáljuk, igen érdekes képet kapunk. Ez évben mintegy 700 katasztrális holdon telepítenek szőlőt, gyümölcsöst stb., mintegy 3000 kh-on építenek öntözőtelepet. Közel 1 millió forintot terveztek tenyészállatok — főképpen törzskönyvezett juh, sertés, baromfibeszerzésére. Különböző gépek vásárlására több mint 6 millió forint van előirányozva. Egyre több motoros gépet vásárolnak. A kiskőrösi járás területén pl. az idén 5 lóvontatású motoros permetezőt vásároltak a szőlőtermelő szakcsoportok. Építkezésre is több mint 3 millió forint van előirányozva. Ebből épül a verpeléti és az abasári szőlőtermelő-szakcsoportok közös pincéje, több baromfitenyésztő szakcsoport baromfiólja, feldolgozóüzeme stb. Növekedik a közös értékesítés is, mintegy 70 millió forinttal. Figyelemre méltó, hogy jövedelmük több mint 10 százalékát közös vagyon növelésére fordítják. Ahhoz azonban, hogy a beruházási tervek megvalósuljanak, igen komoly erőfeszítésre van még szükség. Ha megfelelő támogatást, segítséget, adunk a szakcsoportoknak, akkor a beruházási terv nem marad papíron, hanem számolhatunk azzal, hogy a szakcsoportok, társulások közös vagyona ebben az évben eléri a 20 millió forintot. Január óta több mint 2000 katasztrális holddal növekedett a közösen művelt földterület. A fejlődést mutatja az is, hogy fél év alatt 31 szakcsoport alakult át termelőszövetkezeti csoporttá, illetve termelőszövetkezetté. Koránt sincs azonban kihasználva minden lehetőség. Néhány példa: Szolnok és Békés megyében eredményesen használják fel az öntözés lehetőségeit szakcsoportok szervezésére és ez évben több ezer katasztrális holdon építenek öntözőtelepet, illetve rizstermelésre már nem használható öntözőtelepet építettek át takarmánytermesztés céljára. Hajdú megyében viszont alig tesznek valamit az öntözéses termesztés fejlesztéséért. 200 kát. holdat sem haladja meg a szakcsoportok közös telepítése, pedig a Keleti Főcsatorna mentén szinte kimeríthetetlen lehetőség van az öntözéses termesztés kiterjesztésére. A legkülönbözőbb gazdasági feladat, amellyel egyegy termelő nem tud megbirkózni, szakcsoport vagy más társulás útján megoldható lenne. Ha például a burgonyatermelő vidékeken a termelők nem 400 négyszögölenként ültetik különkülön kis parcellákban a burgonyát, hanem önkéntes földcserével 4—5—10—15 holdas táblákat alakítanak ki, akkor a burgonyabogár elleni védekezés nagyüzemi módon lehetséges és a védekezés hatásfoka sokkal nagyobb, a termelési költségek pedig csökkennek. A szakemberek és a szőlőtermelők előtt ismeretes, hogy jelenleg, sőt a közeli években sem tudjuk biztosítani a szőlőszaporítóanyag (vadalany, gyökeres vessző, oltvány) szükséglet kielégítését. Ugyanakkor lehetőség volna arra, hogy az ország különböző szőlőtermelő vidékein parlag- vagy más célra hasznosított területen szaporítóanyagtermelő szakcsoportot hozzunk létre. Sok lehetőség volna arra is, hogy a szikes, savanyú és futóhomok talajokat tervszerűen, táblásan javítsuk. Ha a talajjavítást dűlőnként, határrészenként szövetkezeti alapon szervezik meg, olcsóbban lehet elvégezni. A földművesszövetkezetekhez kihelyezett gépállomási gépek felhasználására minden faluban lehetőség van géphasználati társulások szervezésére. A gépek üzemeltetése így gazdaságosabb, a termelőknek pedig jelentős anyagi előnyt jelent. A szerződéses növénytermelés is sok lehetőséget ad a szövetkezeti termelés egyszerűbb formáinak megvalósítására. Egyebek között erre ösztönöz a nagyüzemi felárrendszer is, amely a szerződésben előírt feltételek betartása esetén igen jelentős anyagi előnyt biztosít a termelőknek. Ennek ellenére a géphasználati és a növénytermelő társulások szervezése nem halad megfelelő ütemben. Több megyében — Szabolcs, Veszprém, Komárom — az elmúlt két hónap alatt egyetlen géphasználati társulást sem szerveztek. Más megyékben is kevés a géphasználati társulás. A géphasználati társulás szervezése a növénytermesztés fejlesztésének egyik legfontosabb módszere lehet, ha tömegméretekben elterjesztjük. Ehhez azonban szükséges, hogy a gépállomások biztosítsák a földművesszövetkezetek részére az állandó jelleggel kihelyezett szántótraktort és egyéb gépeket, s a társulás tagjai biztosan számíthassanak a gépek munkájára. A társulások létrejöttének másik feltétele, hogy az fmsz-ek és a gépállomások ehhez adjanak meg minden segítséget. Nem halad kielégítően a szőlőtermelő szakcsoportok és hegyközségek szervezése sem, pedig a kormányzat jelentős anyagi előnyt biztosít ezeknek a társulásoknak a bor nagy tételben való értékesítése esetén. Most, a szüret idején még lehetőség van szakcsoportok, hegyközségek alakítására, hogy az 1958. évi bortermésüket a kormány által biztosított kedvezmények felhasználásával értékesíthessék. Az egyszerű szövetkezetek fejlődését megnehezíti az adózás terén fennálló néhány rendezetlen kérdés. Ha egy szakcsoport például közös művelés alá vesz egy földterületet (ez leggyakrabban tartalékterület) , bár minden munkát közösen is végeznek — ennek ellenére a tagoknak az egyénileg gazdálkodók részére megállapított progresszív adókulcs szerint magasabb adót kell fizetniük. Hasonló a helyzet, ha a szőlőtermelő-szakcsoport közös pincében tárolja a tagok borát és azt, vagy annak egy részét termelői borkimérésben értékesíti. A tartalékföldek bérleti díja sem ösztönző a tartalékföldet használó szakcsoportok közös gazdálkodásának kialakítására. Ugyanannyi bérleti díjat kell fizetniük a földért, ha közösen gazdálkodnak is, mintha egyénileg művelik meg. Példa erre a bonyhádi szakszövetkezet esete is, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezethez hasonlóan közösen gazdálkodik, a jövedelmet a végzett munka arányában osztják el, de az általuk használt tartalékterület után az egyénileg gazdálkodók részére megállapított bérleti díjait kell fizetniük. Ilyen és hasonló ellentmondások nehezítik az egyszerűbb szövetkezetek közös gazdálkodásának ki-s fejlődését. Sürgősen el kell hárítanunk ezeket az akadályokat azegyszerűbb szövetkezetek díjából ,és olyan új ösztönzőket kell kiidolgozni, amelyek megkönnyítika közös tevékenység széleskörűkibontakozását és egyre közelebb viszik a dolgozó parasztot a szövetkezetek magasabb típusaihoz. S Tóta Béla , a SZÖVOSZ osztályvezetője