Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-02 / 285. szám
1956. december 2. kedd NÉPSZABADSÁG Két nyilatkozat a mezőgazdaság gépesítésének jelenlegi fokáról, hároméves tervéről, és a távlati elképzelésekről Hogyan halad, merre tart a mezőgazdaság gépesítése? Az Országos Tervhivatal Mezőgazdasági Főosztályán a következő információt adták a kérdésre: 26 238 traktor és a többi gép Állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben az alapvető talajmunkák végzéséhez — szántás, vetés stb. — a szükséges gépek biztosítva vannak. Jelenleg 26 233 traktort számlálnak az országban. Az állami gazdaságokban egy katasztrális holdra 7, a termelőszövetkezetekben 4,8, országosan pedig 2,2 normál holdnyi gépi munka jut az idén. E tekintetben a hároméves terv csaknem 30 százalékos javulást ígér. A traktorok zömét ellátták a hozzájuk szükséges fontosabb munkagépekkel. Ez idő szerint a többi között 21 325 traktoreke, 10 607 tárcsás talajművelő, 6927 traktoros kultivátor, 2346 gabonakombájn, 3980 kévekötő aratógép és sok más nagyjelentőségű gép gyorsítja és könnyíti meg a munkát a mezőgazdaságban. A hároméves tervben tovább javul a mezőgazdasági géppark öszszetétele. Az univerzális traktorok aránya a jelenlegi 25 százalékról csaknem 40 százalékra emelkedik. Az őszi mélyszántás, a tarlóhántás, az aratás teljes gépesítése a szocialista szektorban befejeződik és országosan is jelentős mértékben növekszik. Mit importálunk ? A tervek szerint a termelőszövetkezetek a három év alatt saját erőből 300 millió forintért vásárolhatnak univerzális traktorokat — a hozzávaló pótkocsival — és olyan gépeket, amelyek az állattenyésztéshez szükségesek. A gépállomások jelenlegi kapacitásából évente mintegy 3—4 millió normál hold gépi munka jut az egyéni gazdaságok részére. A hároméves tervben több mezőgazdasági gépet importálunk a testvéri országokból. A Szovjetunió kenderaratókat és a talajjavításhoz szükséges gépeket, nehéz lánctalpas traktorokat, szkrepereket, dózereket szállít, Csehszlovákiából rotor-traktorokat, fennyűvő gépeket, az NDK-ból szerszámhordozó kistraktorokat hozunk be. Ugyancsak importálunk szervestrágya-szóró betéteket is. Ötven új típus A KGM mezőgépipari igazgatóságán így válaszoltak kérdésünkre: . Az idén a többi között 1100 gépvontatású vetőgép, 840 gépvontatású tárcsáskorona, 757 műtrágyaszóró, 500 cséplőgép és 120 nagy teljesítményű silókombájn készül gyárainkban hazai szükségletre. A mezőgazdasági gépgyártás szakembereinek az a véleménye, hogy sohasem volt születőben annyi új gyártmány, mint most. A KGM mezőgépipari igazgatóságához tartozó gyárakban jelenleg 50 új típusú gép kísérletei folynak. Ezek közül a legjelentősebb az úgynevezett magajáró „mezőgazdasági alváz”, amelyre különféle gépeket lehet rászerelni. A magajáró alváz kiállta a gyakorlati próbát. A rászerelhető gépek közül az idén már elkészítették az aratócséplő, a silókombájn és a szállítóláda kísérleti példányait. A mosonmagyaróvári és a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárakban egy új típusú kerti traktorhoz való eke, kultivátor, fűkasza, pótkocsi és csörlő első példányain dolgoznak. Ugyancsak Mosonmagyaróvárott készült el az aprómag-cséplőgép két mintapéldánya. Ezzel minimális veszteségű és megfelelő tisztaságú aprómagot lehet csépelni. Modern malomipari berendezések A távlati fejlesztési tervről szólva elmondták a KGM Mezőgépipari Igazgatóságán, hogy 1961—65-ig valószínűleg a jelenleginek hétszeresére növelik majd a malomgépek gyártását. Annál is inkább szükség lesz erre, mert a magyar malomipari gépeket világszerte keresik. A második ötéves tervben több, mint 16 000 gabonakombájnt gyártunk. Ebből 3900-at kap a magyar mezőgazdaság. Növelik az egyéb mezőgazdasági gépek — kukoricakombájn, bütykös rendszerű és kombinált vetőgépek és a szőlőtermelés gépeinek — gyártását is. Kőszegi Frigyes jelzi pásztori hivatalát — no de mégis csak pásztor, se nem gyerek, se nem aggastyán, hanem pásztor. Izgatottan kászálódunk ki a kocsiból, a pásztor nem is tudja, mire vélni, hogy miért lökdössük egymást, s nyargalunk hozzá árkon-bokromat. — Jónapot! — Dobrigyen — feleli a pásztor, és féloldalas álldigálásából felénk fordul egészen. Akkor látom, hogy félkezű. Jobbjából csak egy csonk maradt, avval szorítja magához a bőrostort Bal kezének csuklóján karóra. És a lábán sárga félcipő. Ha eldobja az ostort, gyári munkás vagy traktoros lehetne... Gyurcsóval egymásra bámulunk. Hát persze, félkezű. És most mit kérdezzünk tőle? A pásztor bemutatkozik: — Pável Oravec vagyok. Mi is bemutatkozunk. Aztán nézzük őt, mintha sose láttunk volna embert, s nézzük a tündéri völgyet, az ágaskodó hegyeket — mert nagyon kínos dolognak látszik, hogy egy rokkant embert elkezdjünk faggatni a pásztorélet romantikájáról. Oravec a fenyves felé billenti fejét: • — Szép, ugye? Az a Hidegoldal. A magas hegy a Nagy Rekord, a másik a Kis Rekord ... Lefelé, jó messze, arra van Banska Stiavnica. Selmecbánya. Szép vidék ... — Vállával megrántja a csonkot: — Emiatt vagyok itt. Tetszik tudni, tíz éve... a vasúton dolgoztam, ütközők közé szorult... Levágták. Hát most községi pásztor vagyok. Igen, igen, különben ... — Különben? Ez már csak szövetkezetekben életpálya. Ott se a pásztorkodás! — a nevelés, a tenyésztés ... Dehát ez kicsi falu, hegyi falu, még nincs szövetkezet. A gazdák jószágát legeltetem. Százharmincöt tehén, ötven kecske, ha meggondolom, nem is kevés ... Nem merem megkérdezni, szereti-e a mesterségét. Egy szükségpásztor hogyan szeresse a pásztoréletet? És olyan szomorú szeme van Pavel Oravecnek, olyan borongósan egykedvű az arca, mintha mind csak a hiányzó karjára gondolna... De aztán ő vet véget tapintatos tehetetlenségünknek: csordáját dicsérve tán egy kicsit a kényszerű mesterségét is védi a sajnálkozástól. — Nem rossz tehenek — mondja, és felélénkül. — Mert kicsik? Egyáltalán nem rosszak... Az a tarka, kérem, harmincöt litert ad. Bizony! Pedig igába is fogják. A másik, a zsemle színű, az is megadja a harmincat. Egészen jó kis tehenek. Bizony! És most bátran járkálok velük, a kövesebb oldalakon is, nemrég lettek patkóivá. — Micsoda? Nevetnem kell. Patkóit ördögről is hallottam már, de hogy a tehénre patkót verjenek! Oravec nem érti, min nevetek. — Hát, hogy ... — mondom neki — ne haragudjon, de engem az alföldi parasztok megvernek, ha ilyet mesélek nekik ... patkóit tehén! Akkor meg ő kezd nevetni, hogy milyen mucsai látogatója akadt. Nem látott patkótt tehenet? — hát hová valósi? És nevet, hirtelen támadt kedvvel, egészségesen kinevet, én meg áldom tájékozatlanságomat, hogy így meg tudtam nevettetni ezt a szomorú, csendes embert. — Jöjjön csak, nézze meg — hív a teheneihez. — Mit gondol? Ilyen sziklás vidéken, és igába fogva ... patkó nélkül? Na, ne szégyellje magát: én se láttam mindent. Megszemléljük a tehenek lábát. Hát igen. Igaz — Patkó — mondom álmélkodva. — Patkó! — mondja Oravec és nevet. Hát aztán rágyújtunk, barátkozunk. Oravec sajnálni kezdi, hogy nincs nála egy kis hegyi itóka. Kutyája csaholva futkos körbekörbe, iramló kis szél zúgatja a fenyvest, a nap most bukik le a Nagy Rekord bozontos üstökű feje mögött, a völgyre puhán rátelepszik az alkonyi csend. — Nem rossz azért — mondja Oravec. — Végre is, a család megél. Ezernyolcszáz koronát kapok a pásztorkodásért. — Egy hónapra? — Igen. Persze, csak hat hónapig tart, télen otthon vagyok. De akkor is, elosztva, havi kilencszáz korona. És dolgozom. Nem szorulok senkire. Csak néha, bizony ... jó lenne társak közt, zsivajban. Tetszik tudni, nálunk mindenki nyomja a gombot. Nagyon dolgozunk! — fiatal ország vagyunk, senki sem ér rá... És néha . . . hiszen érti? — itt mindig csend van, és én egyedül vagyok ... — Nem, mégsem szabad szomorkodni! Ha mindenki dolgozik, mindenki dolgozhat... ez is öröm. Oravec mosolyog. Szomorkás, derengő mosollyal. — Ez is öröm... bizony! ... Gyurcsó barátom sokáig hallgat a kocsiban. Talán egy vers érik benne, a félkarú pásztorról... Csak Selmecbánya előtt szól, hogy álljunk meg egy percre, nevezetes helyen vagyunk, az úttól jobbra a régi aranybányák tárna lejárói ásítanak. Sötétedik. A befalazott lejáró oromzatán kőbe faragott csákány. Köröskörül csend. Csak valami távoli, átszűrt sustorgás hallatszik. Ajtónyi nyílást hagytak a falon, vasrács zárja el azt is, de a rács közt befelé fülelve jól hallani, hogy a sustorgás a föld gyomrából jön fel. Sietős bányapatak csivitel az elhagyott tárnában ... A kocsiból Gyurcsó még egyszer rámutat a lejáróra. — Az elfogyott arany síremléke — mondja tűnődve. Igen, itt elfogyott az arany. Volt, nincs. Dehát van másik. Újabb, drágább, élő s kifogyhatatlan: az építkezéseken rajzó ifjúság, a gyári, szövetkezeti fiatalok, a Marienkák és szöszke várőrök ... Hiszen tőlük s általuk gazdagszik igazán az ország. Az MSZMP Központi Bizottságának köszönetnyilvánítása a párt 40. évfordulójára érkezett üdvözletekre A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából sok helyi és külföldi szervezettől, továbbá sok magyar és külföldi elvtárstól érkezett üdvözlet az MSZMP Központi Bizottságához. Pártunk Központi Bizottsága őszinte elismerését és köszönetét küldi mindazoknak, akik üdvözletükkel és jókívánságaikkal emlékeztek meg pártunk megalakulásának 40. évfordulójáról. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 3 Útravaló az új tanácsoknak A legutóbbi napokban százhétezer tanácstag vette át a mandátumot igazoló írást. Részben lefolytak, részben most zajlanak le az ünnepélyes alakuló ülések, megválasztják a végrehajtó bizottságot, az állandó bizottságokat. Megalakulnak a tanácsok s azután kezdődik a munka. A „szürke" hétköznapok jönnek, amelyek talán kevésbé „látványosak", mint egy választási csata, mégis legalább olyan fontosak, hiszen az élet hétköznapjai ezek. Mert ez a mindennapos munka — amely természetes folytatása a párt, és a kormányvezetés kétesztendős politikájának — a népi hatalom erősítését, népünk életének, az emberek holnapjának szebbétételét célozza. Emlékezzünk csak, mit mondtak a választók, az egyszerű emberek a jelölőgyűléseken? „Ne csak a választás napjáig legyél közöttünk, mindig gyere el hozzánk." Emberi kapcsolatok kialakítását, a választók véleményének, észrevételeinek, panaszainak, kéréseinek állandó meghallgatását és ennek megfelelően ezek elintézését kérték az állampolgárok. Mondhatjuk úgy is, hogy a tömegkapcsolatok elmélyítésén kell fáradoznia minden tanácstagnak. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a tanácstag köteles még az indokolatlan, pillanatnyilag teljesíthetetlen kéréseket is, mint valami „kijáró”, elintézni? A jelölőgyűlések érett hangja tanúsítja, hogy az emberek megértik, mit lehet ma megvalósítani, mit holnap és mit egyáltalán nem. De ha egy lakóközösségnek jogos kérése van, ne történhessen meg az, hogy nincs kinek elmondja, vagy éppenséggel süket fülekre találjon panaszával. S ha ez általában szabály a tanácstagoknak, különösen áthághatatlan szabály a kommunista tanácstagoknak. Most, hogy megalakulnak az új tanácsok, s a párt szervezeti szabászata értelmében a választott szervek MSZMP-csoportjai — nyomatékosan felhívják erre a kommunista tanácsi kollektívák figyelmét. Legyen a kommunista tanácstagok ismertető jegye, hogy törődnek választóik gondjávalbajával, éberen őrködnek az államhatalom helyi szerve és a választók közötti szilárd kapcsolatokon. Ha ezt elérjük, akkor a pártonkívüli tanácstagok is ilyen szellemben tevékenykednek majd. Százhétezer tanácstag óriási erő — egész hadsereg. De ezt a nagy erőt megsokszorozhatjuk, ha nem hagyjuk kialudni a politikai aktivitásnak azt a lángját, amely a választásokat megelőző hónapokban 416 ezer aktivistát fűtött. Éleszteni ezt a lángot a köz javára — ki másnak a feladata lenne, mint a tanácstagoké? Itt van például a legközelebbi tennivaló, a tanácsok egyik legközvetlenebb feladata, az 1959. évi községfejlesztési tervek elkészítése. Minden falu, minden város népét érdekli, s egyik számára sem közömbös, hogy a jövő évben mire költik lakóhelyükön azt a pénzt, amely a lakosság életének megkönnyítését hivatott szolgálni. A tanácstagoknak meg kell hallgatniuk a falvak, városok lakosságát: hová, mire fordítsák a pénzt, hol kell járdát, utat, kutat, egészségházat, villanyvezetéket, csatornát, parkot, mozit, művelődési otthont építeni. Ha a tanácstagok — élve a sok százezer aktivista tennivágyásával — a múlt hónapokban csatasorba állt embereket bevonják ezekbe a beszélgetésekbe, tanácskozásokba, akkor a községfejlesztési tervek valóban a köz kívánalmait fogják tükrözni. Ám az aktivisták több százezres hadserege egyéb vonatkozásban is a tanácstagok segítségére siethet. Bizony előfordul majd egyik-másik községben, városban, hogy az igények túlnőnek a bugyelláris tartalmán: „út is kéne a felvégen, de az is jó lenne, ha az óvoda is megnyitná kapuit”. Hányszor elhangzik majd ilyen és ehhez hasonló javaslat a lakosság részéről. Rövid a kezünk? Toldjuk meg egy lépéssel. Kevesebb a pénz, mint amennyit szeretnénk? Hívjuk segítségül a lakosságot! És a nép jönni fog, hiszen senki másé, mint az övé lesz mindaz ami épül, létesül. Éppen az elmúlt hónapok igazolják, hogy a tömegek várják azállamhatalmi szervek kezdeményezését. A tanácstagok tehát bátran, kishitűség nélkül számíthatnak a nép erejére, tettrekészségére. A tanácsok sok új, friss erővel gyarapodtak a választások során. A jelölőgyűléseken kiderült, hogy a lakosság élénk figyelemmel kíséri választott emberei munkáját, s nem nyugszik bele, ha egy tanácstag nem látja el kötelességét Az új tanácstagok — pártonkívüliek és párttagok — többnyire , most ismerkednek meg először a közéleti funkcióval járó munkával. Márpedig tudvalevő, hogy az államhatalom helyi szerveiben tevékenykedni nem könnyű dolog, ehhez bizonyos igazgatási-szakmai ismereteket is el kell sajátítani. Legyen az új tanácstagok első feladata, hogy megismerjék az államigazgatás felépítését, szervezetét, működési elveit stb. Nem mintha arról lenne szó, hogy minden tanácstag államigazgatási szakemberré váljon. De bizonyos alapvető ismeretek nélkül nehéz eligazodni az államapparátus néha nagyon is ágas-bogas útvesztőjében. A tanácstagoknak pedig el kell igazodniok, egyébként hogyan tudnák jól képviselni választóik érdekeit, utánajárni panaszaiknak, eljárni ügyes-bajos dolgaikban? A tanácstagok köztudottan nem fizetett tisztségviselők, a közjó, a társadalom, az államhatalom ellenszolgáltatás nélkül dolgozó szerény munkásai. Egyik megtisztelő feladatuk a közvagyon megőrzése. A közélet tisztaságát, a társadalmi tulajdont védeni, a takarékos gazdálkodáson őrködni nemcsak a népi ellenőrzési bizottságok feladata — a tanácstagoké is. A népi ellenőrök és a tanácstagok tennivalói e ponton találkoznak, s ha együttműködésük szoros lesz, valóban hathatós őrei lesznek országunk közös kincsének, a népvagyonnak. Nagy hatalmat, a nép bizalmát kapták meg a tanácstagok, amikor választóik az államhatalom helyi szerveibe küldték őket jogot és egyben megbízatást kaptak arra, hogy ellenőrizzék, irányítsák az államapparátus helyi szerveit, amelyek gazdasági, kulturális, közigazgatási tevékenységükkel a legközvetlenebbül intézik a nép ügyeit. Hogyan dolgozik a végrehajtó bizottság, miként tevékenykednek a szakosztályok, kielégítően intézik-e az állampolgárok ügyeit, pontosan végrehajtják-e a törvényeket, rendeleteket, felsőbb utasításokat?, a törvényességnek és a lakosság érdekeinek megfelelő rendelkezéseket adnak-e ki?, jól sáfárkodnak-e a reájuk bízott pénzzel, anyaggal?, megfelelően irányítják-e a hozzájuk tartozó vállalatokat, intézményeket? — mindennek ellenőrzése az állandó bizottságokban dolgozó tanácstagok, illetve a tanács összességének a feladata. A múlt években néhány helyen tapasztaltuk, hogy az apparátus dolgozói úgy vélték, ők a tanácstagok fölé vannak rendelve. Ennek szellemében tevékenykedtek, s így elmaradt az apparátus népi, államhatalmi ellenőrzése. A nép képviselői államhatalmi szervet testesítenek meg, márpedig ha azt akarjuk, hogy a nép érdekében született törvények, rendeletek pontosan megvalósuljanak, elengedhetetlenül szükséges a helyi államhatalmi szerv, a tanács irányító-ellenőrző munkája. Ezzel a tömegszervezeti-államhatalmi tevékenységével valósítja meg állami életünkben azt a politikát, amelyet dolgozó társadalmunk 1958 november 16-án jóváhagyott. Tanácsaink újak — a politikai irányvonal a jól bevált régi. Az a politikai platform, amely a választók bizalmát megszerezte a tanácstagoknak, a Hazafias Népfrontban testet öltő nemzeti öszszefogás a párt mutatta nagy célok valóraváltására, az ország szocialista felvirágoztatására. S ez a nyugodt, biztos politikai vezetés, légkör a biztosítéka annak, hogy a két héttel ezelőtt megválasztott helyi tanácsok még eredményesebb munkát végeznek, mint elődeik.