Népszabadság, 1961. szeptember (19. évfolyam, 208-233. szám)
1961-09-01 / 208. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1961. szeptember 1. péntek felírhatatlan erő béke védelmére igen jelentős döntés született: a szovjet kormány a nemzetközi helyzet legalaposabb mérlegelése után úgy határozott, hogy folytatja a kísérleti robbantásokat, amelyeknek célja a legmodernebb és leghatalmasabb nukleáris bombák kipróbálása és továbbfejlesztése. Miben rejlik e lépés négy hordéreje? Mindenekelőtt: hogyan érthető, hogy a szovjet kormány, amely önként, elsőnek a világon és kezdetben teljesen egyoldalúan megszüntette atomfegyver-kísérleteit, most újra kezdd a robbantásokat? A válasz erre a kérdésre alapjában egyszerű. A Szovjetunió annak idején ugyanazért kezdeményezte örömmel az ,,atomcsöndet”, amiért most kénytelen arra a nehéz lépésre elhatározni magát, hogy folytatja a kísérleteket. Akkor is, most is, egyetlen cél lebegett és lebeg a szovjet kormány előtt: a béke biztosítása, az emberiség megmentése egy újabb világháború mérhetetlen szenvedéseitől, az emberi élet védelme. Hát mi változott akkor meg, miért kellett akkor úgy, és most így dönteni? A szovjet kormány nyilatkozata erre is világos Választ ad: az imperialista tábor kezdetben nem vonhatta ki magát annak a világméretű mozgalomnak a hatása alól, amelyet a szovjet ajánlat annak idején keltett; ha vonakodva is, de beszüntette a saját kísérleteit, s kénytelen volt Genfben tárgyalóasztalhoz ülni. Azóta azonban teljesen világossá vált, hogy az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek mindeddig esze ágában sincs megegyezést aláírni az atombombakísérletek betiltása ügyében, ellenkezőleg, az egyik NATO-hatalom, Franciaország — a Szovjetunió nyomatékos figyelmeztetése ellenére — nyíltan és arcátlanul megszegte az atomcsöndet. A NATO-blokk tehát egyik fő tagállamának kezével folytatta az atomfegyver-kísérleteket. Ugyanekkor az Egyesült Államok és Anglia a legképtelenebb érvekkel szabotálták a genfi tárgyalásokat, miközben sietve készítették elő saját kísérleti robbantásaikat. Az Egyesült Államok kormánya, angol szövetségesének segítségével, a genfi tárgyalásokat csupán abban a reményben folytatta, hogy időt nyerjen az új atomfegyver, kísérletek előkészítésére. Ezenkívül a nyugati imperialisták egyre-másra háborús fenyegetéssel válaszoltak a német békeszerződés megkötésére és a Nyugat- Berlin semleges, szabad várossá változtatására vonatkozó javaslatokra, e tovább már nem halasztható kérdések békés megoldására. A NATO-hatalmak fenyegetőzései hiábavaló kísérletek. A szocialista tábor országait nem lehet visszariasztani attól, hogy a német békeszerződést, ha nem mindkét német állammal, akkor az NDK-val megkössék. Ám az amerikai fenyegetőzések tények, napról napra ismétlődő tények, amelyeket figyelmen kívül hagyni nem lehet Ebben a helyzetben vonta le a Szovjetunió a szükséges következtetéseket, hisz hiba lett volna, ha nem tett volna meg mindent, ami óriási erejéből telik, hogy kijózanítsa az új háború őrültjeit. A cél egy jottányit sem változott: a cél a béke megőrzése, az agresszió, a militarizmus erőinek visszarettentése. A nyugati kalandorpolitikusok háborús fenyegetőzései és készülődései most arra késztették a Szovjetuniót, hogy az elrettentés még pusztítóbb erejű fegyvereit teremtse meg. A béke következetes harcosai szerte a világon és a mi hazánkban is, az egész emberiség biztonsága érdekében való tettként tekintenek a szovjet kormány e döntésére. A NATO-hatalmak, s mindenekelőtt az Egyesült Államok kardcsörtetői által teremtett helyzet állította válaszút elé a szovjet kormányt. Vagy elrendeli azoknak a nukleáris óriásbombáknak a kipróbálását, amelyeknek páratlan pusztító ereje megmutatja a nyugati atomlovagoknak, milyen hatalmas fegyverrel rendelkezik a szocializmus, a béke világa, s ezzel elrettenti őket egy harmadik, az emberiségre véghetetlenül veszélyes világháború kirobbantásától. Vagy pedig tovább szünetelteti a nukleáris robbantási kísérleteket, míg az Egyesült Államok kormánya ugyanakkor megkísérli valamilyen előnyre szert tenni az új atomfegyverfajták előkészítésében, ami előidézi azt a veszélyt, hogy a háborúra spekuláló erők az emberiségre zúdítják a történelem legpusztítóbb háborúját. Ismerve a genfi tárgyalások menetét, a szaharai atomrobbantásokat, azt a nyomást, amelyet az Egyesült Államok reakciós erői már régóta és nyíltan kifejtenek az amerikai robbantások újrafelvétele céljából, nem férhet kétség ahhoz, hogy a szovjet kormány ebben az új helyzetben a helyes döntést hozta meg. Ezeknek, az emberiség történetében eddig nem ismert, óriási erejű fegyvereknek a kipróbálása lehűtheti a forrófésűeket, akik nem értenek más nyelven, mint a náluknál sokkalta hatalmasabb erő nyelvén. A szovjet kormány évekig mérhetetlen türelmet tanúsított. Ez a türelem azonban nem volt a passzív megnyugvás, hanem a várakozás türelme: azon a reményen alapult, hogy a nyugati kormánykörökben maradt vagy kifejlődött annyi józanság, hogy — látva agresszív terveik kilátástalanságát — végül is megegyezésre törekednek. Mindeddig ez még nem következett be, a háborús fenyegetések és fegyverkezési verseny veszélyes politikájához még mindig görcsösen ragaszkodnak. Különösképpen nem lehetett másként, mint az agressziós erők veszélyes jeladásaként értékelni, azt a háborús hisztériát, amellyel a német békeszerződés és a nyugat-berlini helyzet rendezése érdekében tett lépéseinket a nyugati uralkodó körök fogadták. Nem riadtak vissza a nyílt háborús fenyegetőzéseiktől sem, a provokatív katonai rendszabályoknak pedig egész sorát léptették életbe. Az emberiség óriási szerencséje, hogy a hatalmas fegyverek a békeszerető Szovjetunió, s nem a háborúra törő kalandorkörök birtokában vannak! Még elgondolni is irtózatos, hogy mi lenne az emberiség sorsa, ha ez nem így volna! Hiszen emlékezetes, hogy az amerikai monopoltőke kormánya hogyan próbálta fenyegetni és zsarolni a békeszerető népeket a második világháborút követő esztendőkben, amikor az övé volt az atombomba monopóliuma. S hogy a világ akkor megmenekült a katasztrófától, az a szocialista országok állhatatos békeharca mellett annak volt köszönhető, hogy a szovjet tudomány rendkívül rövid idő alatt előállította saját atomfegyverét. A szovjet kormánytól mi sem áll távolabb, mint hogy fenyegetésre használja fel mérhetetlen katonai erejét. A szovjet fegyverek senkit sem veszélyeztetnek, hanem óvják a békét. A szovjet kormány, amikor elhatározta a nukleáris fegyverkísérletek felújítását, újra kinyilvánította azt a megmásíthatatlan és harcának leglényegéből fakadó elhatározását, hogy elsőként semmi körülmény között nem alkalmaz fegyvert, sem atom-, sem más fegyvert. Ez következik a békeszerető szovjet külpolitikából, amely lankadatlanul azon munkálkodik, hogy a békés egymás mellett élés körülményeit teremtse meg bolygónkon, hatalmas katonai elriasztó erejét is csak ennek állítja szolgálatába. A szovjet kormánynyilatkozat kimondja egyenesen azt is, hogy ha a nyugati országok népei „korunk követelményei színvonalára” akarnak emelkedni, nem támogathatnak olyan politikusokat, akik egy atomháború felé terelik a világot. Különösen szól a figyelmeztetés Nyugat-Németország lakosságának, de le kell vonniuk a tanulságokat a Nyugat más népeinek is- fokozniuk kell a harcot a kalandorok pusztító tervei ellen, a béke megvédéséért. Milyen tennivalók hárulnak a komoly helyzetben a magyar népre? Népünk osztatlan egységben a béke oldalán áll, s mint a béke érdekében elengedhetetlen és szükséges rendszabályokat, megérti, helyesli és támogatja a szovjet kormány döntését. Erőt és biztonságot ad mindnyájunknak az a tudat, hogy ahhoz a világrendszerhez tartozunk, amely nemcsak minden erejével a békéért küzd, de olyan fegyverekkel is rendelkezik, amelyek elriaszthatják az emberek százmillióinak létét fenyegető agresszorokat. Jól tudjuk, hogy a békés egymás mellett élésért küzdeni kell, s hogy ezt a harcot az imperialista hatalmak ellen kell megvívni Azt is tudjuk, hogy ennek a harcnak velejárója, állandóan újra meg újra ráébreszteni az ellenfelet, hogy számára a háború kimenetelének egyetlen alternatívája a teljes pusztulás. E harc arra kötelez bennünket, hogy katonai síkon is félreérthetetlenné tegyük a szocialista tábor fölényét. Csakis így lehet kikényszeríteni azokat a tárgyalásokat, amelyek valóban megteremthetik a két rendszer békés egymás mellett élését bolygónkon. Ebből a nagy küzdelemből hazánk minden fia kiveszi részét, amikor odaadással ellátja kötelességét, fegyelmezett, öntudatos, szorgalmas munkával gyarapítja országunkat. Népünk kész fokozni erőfeszítéseit abban a szent és magasztos küzdelemben, amely a világbéke megvédéséért folyik, s rajta lesz, hogy alkotó munkával erősítse a szocialista világrendszert Méhkeréki változások A Békés megyei Méhkerék község két és fél ezer román nemzetiségű lakója a felszabadulás előtti években nem találta megélhetését a faluban, mert a szikes föld nagyon keveset adott. A mezőgazdasági idényben messze földre mentek munkát keresni. Két éve alakult meg Méhkeréken a Nicolae Balcescu Termelőszövetkezet, s ez az esemény nagy fordulatot jelentett a határmenti falu életében. Az új szövetkezet 1700 hold termőföldet kapott a szomszédos Újszalontai Állami Gazdaság területéből, úgyhogy ma már 7000 holdon gazdálkodhatnak, s szorgalmas munkával valamennyien megtalálják számításukat, nem kell más vidékre vándorolniuk. A méhkerékiek végleg sutba tették a vándortarisznyát. A nagyüzemi gazdálkodás átalakította a falu képét, csatornázással vezették le a belvizeket, műtrágyázással tették termővé a gyengébb földeket. Az eredmény az idei betakarításból is lemérhető. Augusztus közepére fejezték be 1900 holdnyi kalászosuk cséplését, s a mérlegeléskor kitűnt, hogy az őszi búza 8,5, az őszi árpa 11, az olasz búza pedig 17 mázsás holdanként átlaggal fizetett. Ennyi gabona még soha nem termett ezen a vidéken, korábban 3,4 mázsa volt a búza átlaga. Jelenleg a 340 holdnyi cukorrépát szedik, s naponta 4 vagon répát szállítanak a Sarkadi Cukorgyárba. A méhkeréki szövetkezeti gazdák úgy számítják, hogy a zárszámadáskor 36 forintot ér egyegy munkaegység, de addig is havonta 15 forint előleget fizetnek munkaegységenként. Az utóbbi időkben körülbelül 30 méhkeréki család épített lakóházat, s a szobákat szép bútorokkal rendezték be. Ma már nem ritkaság a „hét határra szóló” lakodalom sem. Az egykor szegény faluban nemcsak bögrét vagy fazekat kapnak a fiatalok, a nászajándék, szőnyeg, paplan, ruha és más értékes tárgy. Késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a német probléma békés és ésszerű megoldására A DIVSZ titkárságának nyilatkozata A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága nyilatkozatban foglalt állást a nyugat-berlini helyzettel és a német kérdéssel kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy a ma fennálló berlini helyzet, valamint az, hogy 16 évvel a második világháború szörnyű viharának elcsitulása után a német békeszerződést nem kötötték meg , veszélyes és elfogadhatatlan helyzetet teremt Európa szívében. A nyugati hatalmak mindeddig nem válaszoltak azokra a számtalanszor megismételt javaslatokra, hogy ezt a kérdést, amely annyi bajnak a forrása, tárgyalások útján oldják meg. Sőt, ellenkezőleg, fokozzák katonai előkészületeiket, háborús hisztériát szítanak és erőszak alkalmazásával fenyegetőznek. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a DÍVSZ, amely mindenkor a béke, a népek közötti kölcsönös megértés és a békés egymás mellett élés érdekében foglalt állást, már többször is kifejtette véleményét a német kérdésről. A nyilatkozatban a titkárság a DÍVSZ 101 millió tagja nevében üdvözli a Szovjetunió kormányának azon javaslatait, hogy 1961 végéig kössék meg a békeszerződést mindkét német állammal, ha ez lehetetlennek bizonyulna, úgy a Német Demokratikus Köztársasággal, Nyugat-Berlint nemzetközi garanciák mellett nyilvánítsák szabad és demilitarizált várossá, és ily módon számolják fel ezt az abnormális és veszélyes helyzetet, a második világháború súlyos maradványait. A titkárság jogosnak és indokoltnak tartja azokat az intézkedéseket, amelyeket az NDK kormánya hozott az ellenőrzés átmeneti megszigorítására Kelet-Berlin határainál. Felszólítja mindazokat a nagyhatalmakat, amelyek a második világháború idején együttes erővel harcoltak a hitleri fasizmus ellen, hogy késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a német probléma békés és ésszerű megoldására. A titkárság elítéli a fegyverkezési hajszát, amely növeli a katonai költségvetéseket, és fokozza a militarista körök által szított háborús hisztériát. Felszólít minden békére és haladásra törekvő fiatalt, követelje kormányától, hogy az támogassa a nagyhatalmak közötti tárgyalások politikáját, leplezzék le és ítéljék el a militarista körök kísérleteit, amelyekkel veszélyes és abnormális helyzetet akarnak fenntartani Európában. A titkárság teljes szolidaritásáról biztosítja Németország népét és ifjúságát, amelyek harcolnak a békeszerződés megkötéséért, Nyugat-Berlin békés és demilitarizált várossá nyilvánításáért, a fasizmus és a militarizmus németországi újjáéledése ellen. A DIVSZ titkársága felhívja a világ ifjú nemzedékét, sokszorozza meg erőfeszítéseit, hogy megfékezze a háború sötét erőit, megvédje és tartóssá tegye a békét az egész világon, megóvja a barátság és a kölcsönös megértés szellemét és diadalra vigye a békés egymás mellett élés elvét. A béke erői ma hatalmasabbak mint a háborúéi, mozgósításukkal kudarcra lehet ítélni az imperialistákat, akik tehetetlenségük fölött érzett elkeseredésükben újabb konfliktusba akarják sodorni a világot — hangoztatja befejezésül a DÍVSZ titkárságának nyilatkozata. (MTI) Négyezer magyar turista látogatta meg a Szovjetuniót nyáron i Újabb utazásokat szerveznek Júliusban és augusztusban az IBUSZ társasutazásaival öt különböző útvonalon mintegy négyezer magyar turista kereste fel a Szovjetuniót. Egyes csoportok Moszkvát, mások Szocsit látogatták meg, a többi csoport pedig a Kijev—Moszkva, Moszkva—Leningrád—Varsó, illetve a Moszkva —Riga—Varsó útvonalat járta végig, több mint 600 falusi dolgozó pedig a kárpátaljai kolhozok gazdálkodását tanulmányozta. Az eddigi szovjet utak sikerére való tekintettel az IBUSZ újabb kirándulások szervezését határozta el Az első őszi különvonat október 21-én indul a 14 napos leningrádi és moszkvai látogatásra. Ezt a kirándulást a Hazafias Népfronttal közösen szervezték meg Ezenkívül az IBUSZ még két különvonatot indít — november 28-án és december 11-én — ugyanezen az útvonalon. Novemberben és decemberben kilencnapos társasutazások is lesznek a menetrendszerű vonatokon; ezeknek a kirándulásoknak a részvevői Moszkvát keresik fel. A Hazafias Népfront különvonatán kívül a többire még lehet jelentkezni az IBUSZ-irodáknál. (MTI) SZEDIK AZ ŐSZI BURGONYÁT A tolnai Aranykalász Tsz-ben száz dolgozó megkezdte a burgonya szedését. Harminc holdnyi területről — a nyári szárazság ellenére— holdanként csaknem 100 mázsa burgonyát takarítanak be.