Népszabadság, 1963. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-23 / 69. szám

6 Létra Az igazgató reggel megérkezik a hivatalba. Mindenki jelzi érkezését. A portás: Jön az igazgató úr. A segédhivatal vezetője: Jön az igazgató elvtárs. A mérnök: Jön a főnök. A főmérnök: Jön a dili. A titkárnő: No, itt a rend! (B.) Robert Kennedy, az Egyesült Államok igazságügy-minisztere chicagói sajtóértekezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak szinte valamennyi nagyvárosa szenved a korrupciótól. Zsarolók és üzérkedő egyének egyre szorosabb szövetséget kötnek az üzletemberekkel s a szakszervezeti vezetőkkel. Kennedy szavai szerint tíz igazságügy minisztérium jelenleg több mint tízezer szervezett bűnözési esettel foglalkozik. Gádoroson, ahol nemrég emlékeztek meg Justh Zsigmond, az első magyar parasztszínház megalapítója születésének 100. évfordulójáról, 89 éves korában meghalt Czombos Mihály, a híres népit együttes utolsó tagja. * Júniusban Varsóban tartják meg a X. nemzetközi színházi kongresszust. A találkozón 50 országból több mint 200 dramaturg, rendező, színész, díszlettervező, színikritikus és színháztudományi szakember vesz részt. # A dán kormány rendeletileg szabályozta, hogy a dán partok mentén hajóroncs-kiemelést csak hivatalos engedéllyel szabad végezni. Ezzel kívánják megakadályozni a „maszek” régészek üzelmeit. Dr. Lotte Zieserling, a berlini állami múzeum vezetője két hétre hazánkba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson a Szépművészeti Múzeum, illetve a Nemzeti Galéria és a berlini múzeum között létrehozandó csere ügyében. Statisztikai adatok szerint Spanyolországban mindössze 600 ezer példányban fogy a napi sajtó, tehát körülbelül 50 lakosra jut egy újság. Ez az arány egyedülálló Európában.* Az idei magyar nyári egyetemek egyik újdonsága a Gyulán megrendezésre kerülő Eszperantó Nyári Egyetem lesz, amely iránt külföldön is nagy az érdeklődés. * Ausztráliai kutatók megszüntették a cukor fogrongáló hatását. A cukrot — finomítás közben — oldható foszfáttal „keverik”. * A Kubai Nemzeti Tanács tervei szerint az idén Kubában öt új színháztársulatot ésnégy táncegyüttest szerveznek. * Nagyszabású kerámiakiállítás nyílit április elején — a Kulturális Kapcsolatok Intézetének rendezésében — az Iparművészeti Múzeumban a faenzai porcelánmúzeum anyagából. * Európa egyik legnagyobb és legrégibb könyvtárának, a prágai Egyetemi Könyvtárnak a könyvállománya elérte a kétmillió kötetet. Vigyázat, üzempróba! Zig a malom — Halló, mester! Mit őrölnek ebben a furcsa malomban? — Lisztet, szakikém, de nem kenyérsütéshez, hanem olyat, amiből cement lesz egypár nap múlva. — Hangosabban, mert nem hallom a gépzúgástól! — Akkor nyissa ki jobban a fülét: a váci Naszály mészkövét porlasztjuk itt, aztán ha igyekszik, nyáron már házat építhet belőle maga is. Zúg a malom gyorsan forgó sok tonnás acélhengere. Dolgozik már az új gyár. Nevet az újságíró is a szakik tréfálkozásán. Most ő kérdez, a villamosműszerfalnál álló Helisz István pedig válaszol: — Ameddig a gyárat építettük, segédmunkás voltam a 31-es Építő Vállalatnál. Mostantól kezdve molnár vagyok. Eddig lapáttal dolgoztam, most meg, látja, a kapcsolótáblán figyelem a golyósmalom szívverését. — Igen, itt lakom a környéken, tizennégy kilométernyire innen, Nőtincsen. Két gépkezelői tanfolyamot is végeztem a DCM-ben, elküldték gyakorlatra a selypi, a lábatlani cementgyárakba, és most itt vagyok. És mosolyog, szélesen, elégedetten. Velem van Ferencz Béla elvtárs, ő is örül. Elvégre a személyzet is felel a próbaüzem sikeréért, a frissen kiképzett 520 új szakemberekért, akik március 20-a óta, mint Helisz István is, már a gépek mellett állnak. Vakítóan izzik a 60 méter hosszú, 4 méter átmérőjű, hossztengelye körül lassú méltósággal forgó klinkerégető kemence belseje. A mától kezdve „örökmozgó” acélkoloszszus végében sötét üvegen át kémleli a kemence izzását Kinyik János égetőmester. Régi selypicementes, a szíve-lelke is benne van a szakmában, s most csaknem olyan izgalommal várja az első termést, az első tonna félkészanyag elkészülését, ahogy egy fiatal apa az első gyermek megszületését. „Még ma kész künkért akarunk tenni az igazgató asztalára" — mondja. Rögtön és viharosan helyesel neki egy hirtelen mellém toppanó, jól megtermett idős német: Franz Schilling. „Ich wollte mit dem Minister sprechen” — fordult hozzám izgatottan ... — „A miniszterrel akartam beszélni, de hát annyian voltak körülötte ... Gratulálni akartam neki és megmondani: nevezzék el Barátságnak a most dolgozni kezdő első kemencét, amit most mi itt közösen irányítunk. És később, ha elkészülnek, nevet kellene adni a másik kettőnek is. Szóval, nem sikerült beszélnem vele. Pedig tudja, milyen szép hagyomány ez?! De ha már ír erről, írja meg azt is, hogy Franz Schilling szakmunkás szívből örül, hogy nyugdíjba vonulása előtt, 65 éves korában még segíthetett a magyar elvtársaknak ennek a szép műnek a létrehozásában .. Nincs látványos ünnepség, nincsenek fellobogóz■ ’va az épületek, nincsenek jelszavak a falakon, s mégis van valami felemelő és megragadó hangulata azoknak az óráknak, amikor egy ilyen hatalmas üzem életre kel, s egymás után megindulnak benne a gépek. A munkások, a szerelők egy-egy percre felpillantanak, s barátságosan visszaintenek a látogatóknak, mintha csak azt mondanák: na, mit szóltok hozzá, ugye, betartottuk, amit ígértünk? Részleges próbákat persze, már napokkal, sőt, hetekkel előbb is tartottak a DCM-ben. Itt a cementőrlő malomban például — igen, ismét egy malom, de ez már az utolsó stációja lesz a gyártásnak —, kedden már szintén elkezdtek forogni a gépek. De a most hirtelen felbúgó villanykürtszómértis úgy hat az emberekre, mint egy riadó: Vigyázz, üzempróba indul! Magasabb fokú vizsga következik. Utasítások, vezényszavak hangzanak el. Itt van Herbert Müller, a 140 tagú német szerelési csoport vezetője, s helyén áll Szliva János technológusmérnök is, a DCM műszaki gárdájának egyik legfiatalabb specialistája. Leningrádban végzett főiskolát — gépész-vegyész képzettséget kellett szereznie —, egy ideig itthon dolgozott a szakmában, majd két és fél évet ismét Leningrádban töltött,, az ottani cementipari tervező- és kutatóintézetben. — Karriert futottam be — nevet. — Még csak 28 éves vagyok, két évig bábáskodtam a DCM születésénél, mint műszaki ellenőr, s most technológus-üzemmérnök beosztást kaptam. Tegnap még üresen forgott a mi malmunk, ma már benne vannak az őrlő acélgolyók is, s bízom benne, hogy amint lesz elegendő klinker, tudunk majd cementet is adni oda, ahol már nagyon várják azok, akik új gyárakat és lakásokat építenek. * A néhány soros jegyzet csak néhány nevet említ, de szól mindazokról, akik becsületes és verejtékes munkájukkal beírták nevüket a magyar ipar új büszkeségének, a Dunai Cement- és Mészmű felépítésének történetébe. Oroszi István DCM-MOZAIK Ich wollte mit dem Minister sprechen Raktárról szállítunk szerszámszekrényt 1000x1000x500 mm méretben, 1150,— Ft-os árban VASÉRT VÁLLALAT Budapest Vill., Kisfuvaros utca 12. Telefon: 330—989. NÉPSZABADSÁG 1963. március 23. szombat Gyárfás Miklós: 1. Könyökölve olvasott az uszoda pázsitján egy szőke lány. Karamellatestén nyárfaárnyék és ittott elszórva, némi fürdőruha volt látható. — Debre filmrendező vagyok — állt meg előtte két hófehér láb, széles hüvelykujjakkal. A lány fölpillantott a könyvből a magasba. Szigorú, hosszú arc meredt rá. Magazinokból ismerte ezt a híres lófejet. — Olvas? — Tanulok. — Diák? — Egyetemista vagyok. — Mérnök lesz? — Orvos. — Szeretném, ha holnap reggel nyolc órára kijönne a Hunniába, egynapos felvétel, néma szerep, jó lesz zsebpénznek. — Jó — bólintott a lány. — Statisztált már? — Nem. — Pontosan nyolcra. „Halványul az ég”-produkció. A lábak elvonultak a fűszálak között, a magasban szétfoszlott a levegőben egy jó napot. 2. Egy pohár limonádé mögé ültették az eszpresszóteraszt ábrázoló díszletben. Debré megmagyarázta, hogy a három asztallal odébb ülő férfi és nő — az ország két legismertebb színésze — miatta szakít egymással. — A szépségén vesznek össze. Majd hallani fogja, milyen modern és izgalmas párbeszéd lesz. Debre ezzel eltávozott a műteremből, mert telefonhoz hívták, a színésznő és a színész lehunyták szemüket és ülve aludni kezdtek. A díszletek között megjelent egy sárga pulóveres fiatalember. Amikor észrevette a lányt a limonádé mögött, odasietett hozzá. — Nem igaz, hogy maga milyen szép — mondta, mintha ki tudja, mióta ismernék egymást. A lány csodálkozva nézte a jelenséget. — Világít — folytatta a fiatalember, majd bemutatkozott: — Tábori vagyok, dramaturg. — Nagy Klári. — Főiskolás? — Nem, orvostanhallgató. — Itt fáj — mutatott a sárga pulóveres a szívére. Amikor Debre visszajött, mindenféle fejek kerültek elő, különböző színű svájcisapkákban. A színész és a színésznő kinyitották a szemüket, aztán vagy tizenötször elmondták a modern és izgalmas szöveget: „Te folyton azt a lányt nézed, Ádám." — „Hülye vagy, Mari?” Operatőrök és asszisztensek keringtek a díszletek között, az egyik a lány kezét igazgatta a limonádés poháron. Debre többször odakiáltott a keresztbe tett lábbal ácsorgó sárga pulóveres Táborba. — Elég feszült, Karcsikám? Bekapcsolták a lámpákat, duda, csapó, felvétel, üvöltés, csend. A felvevőgép jobbra-balra kocsizott, hangok a magasból és a mélyből. A lány riadtan nézett a limonádéhelyzetből a két színészre, akik váratlanul teljesen élni kezdtek. — Te folyton azt a lányt nézed, Ádám! — Hülye vagy, Mari? . Akkor kikapcsolták a lámpákat. Debre ismét eltávozott, a három sapka és a sárga pulóver utóvédként nyomult mögötte. A színész hatalmasat ásított, majd otthagyta a színésznőt, és átjött a lány asztalához. — Először statisztál? — Igen. — Magát itt kapkodni fogják. — Miért? — Ne ugrasson, mintha nem tudná. — Mit? — Csakugyan nem tudja? — Nem. — Szent isten, őrjítő lábad, tébolyító derekad van, kislány — csapott át váratlanul tegezésbe a színész —, nem is beszélve a szájáról, szeméről és a homlokáról — lelkendezett, de most már tisztességtudóan magázva a lány szépségének további megragadó részleteit. 4. Egy költői külsejű, szerzetes hajú férfi — Pákoszi gyártásvezető — ziháló lélegzettel rohant műteremről műteremre. Most éppen a „Halványul az ég"en sietett keresztül. Azt lehetett hinni, hogy rendkívüli missziót teljesít, talán minden műteremben letesz egy forgatókönyvet, amelyben minden szépség és nagyság benne van. De csak a pipáját kereste. Mikor a lányt megpillantotta, megtorpant. — Hogy hívják? — kiáltotta magából kikelve. — Nagy Klári — felelte rémülten a lány. — Címe? — Pálfy Utca hat. — Stewardess, külföldi nő volán mellett, manöken, mindenre jó, tud egy József Attila-verset? — Tudok — reszketett a lány az asztalka mellett. — Szenzációs — jegyezte be az adatokat egy piros fedelű könyv. Ma: meteorológiai világnap Időjárási radar a Ferihegyi repülőtéren Meteorológusok a biztonságos repülésért (Tudósítónktól.) Pontosan tizenhárom évvel ezelőtt, 1950. március 23-án emelkedett jogerőre az az új meteorológiai világegyezmény, amely a korábbinál hatékonyabbá tette a meteorológusok nemzetközi együttműködését. Az egyezmény megkötését 1947- ben határozták el Washingtonban. Az értekezleten Magyarország is képviseltette magát és csatlakozott az egyezményhez. Az ENSZ keretében működő új szervezet 1951-ben Párizsban tartotta első ülését. Azóta négyévenként ülésezik a világszervezet kongresszusa, évenként pedig a végrehajtó bizottsága. Ezek irányítják a tudományos és a technikai munkát. Az új világszervezet, genfi székhellyel, ma már több mint száz tagállam meteorológusait egyesíti. Fennállásának 10. évfordulóján határozták el, hogy március 23-án minden évben meteorológiai világnapot rendeznek. A világnapokon munkájuk egy-egy ágazatát állítják az érdeklődés homlokterébe. Mint dr. Zách Alfréd, az Országos Meteorológiai Intézet helyettes igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta: ma tartják a harmadik meteorológiai világnapot, amelynek központi témája a meteorológia és a szállítás kapcsolata, mindenekelőtt a jövő szállítási eszközének, a repülőgépnek, illetve a repülésnek a támogatása a meteorológia modern eszközeivel. A repülés biztonsága összefügg az időjárással. A repülés fejlődése és a légkörtan között egyre szorosabb a kapcsolat. A meteorológusok a légkör felderítésével és a repülés közben észlelhető légköri jelenségek tudományos magyarázatával segítik a repülőket. A magyar meteorológiai szolgálat nem kis erőfeszítéseket tesz a hazai és a nemzetközi repülőjáratok biztonságáért. Hazánkban a meteorológiai költségvetés mintegy 50 százaléka a repülési meteorológiát szolgálja. A Ferihegyi repülőtéren — a tegnapi sajtótájékoztató színhelyén — fejlett meteorológiai szolgálat működik. A repülőjáratok biztonsága elképzelhetetlen a felsőbb légrétegek rendszeres vizsgálata nélkül. Az Országos Meteorológiai Intézet pestlőrinci obszervatóriuma naponta négyszer bocsát föl léggömböket, amelyek 25—30 kilométer magasságból jelzik a légrétegek állapotát, a szélviszonyokat, a levegő nedvességtartalmát stb. Hasonló megfigyelőállomás működik Szegeden. Az ország többi repülőterén is rendszeresítették a magassági szélmérőt. A ferihegyi meteorológiai állomás most kapott egy korszerű felhőmagasság-mérő készüléket. A finom műszer az eddigi léggömbös vizsgálat helyett elektronikus úton határozza meg a felhőmagasságot. Jövőre időjárási radart is üzembe helyeznek, amely megbízható, pontos képet ad a repülőtér körzetében levő magaslégköri viszonyokról. A Ferihegyi repülőtér félóránként 116 európai repülőtérrel cserél meteorológiai adatokat, és több mint százhúsz repülőtérre továbbít időjárási előrejelzést. A tegnapi sajtótájékoztatón az időjárás is szóba került. A Meteorológiai Intézet jelenlevő képviselői elmondották, hogy még mindig igen nagy mennyiségű hideg légtömeg helyezkedik el Észak- és Kelet-Európában és csak a Kárpátok akadályozzák meg a tél visszacsapását. A jövő héten már több napsütésre számíthatunk, tavasziasra fordulnak a nappalok, viszont lehetnek éjszakai fagyok. A tavasz tehát változatlanul igen lassan érkezik hozzánk.