Népszabadság, 1963. április (21. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-02 / 77. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1963. április 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 77. szám Ára 60 fillér Régi* /© A múltkor egy budai kis KÖZÉRT-üzletbe vetődtem be, véletlenül csupán, mivel a lakásunkhoz közeli, megszokott bolt már bezárt volna, mire odaérek. „Messzire viszem, tessék szíves lenni jól becsomagolni” — mondtam, de az elárusítónő akkor már javában, gondosan pakolta is a vásárolt holmit. És mindenkiét így csomagolta, szívesen, gondosan. A pénztárosnő pedig azzal a jelszóval, hogy „a férfiak ügyetlenek”, megfogta szépen a nyomálómnak egyik fülét, és segített lesüllyeszteni, elhelyezni a kis csomagokat. Körülnéztem. Nemcsak kicsi volt ez a bolt, hanem régi is, nem voltak benne remek hűtővitrinek, káprázatos neonok, kopottak voltak a polcok, a pultok, le rajtuk — a körültekintő árurendelés eredményeképpen — dús választékban sorakoztak az áruk. A parányi kirakatban sem volt lehetőség a holmi rafinált elrendezésére, mégis a vevők egymás kezébe adták a kilincset. Ebben szerény és szürke környezetben éreztem, mennyire nemcsak a külsőségektől függ a vevő elégedettsége. Pedig mennyivel nehezebb lehet egy ilyen régi „krászterájban” tartani a tisztaságot és rendet! Az udvariasság gyakorlása, persze, nem nehezebb egy ilyen régi boltban, mint egy újban, mert az udvariasság az „beállítottság”, emberség dolga, vagy vérévé válik az embernek vagy nem ... Ebben a régi kis üzletben az eladók vérévé vált. Ezért volt tele a bolt, s mint később megtudtam: zsúfolt is mindig, s a tőle nem nagyon messzire épült, új élelmiszerüzlet csak eleinte tudott innen néhány vevőt átcsábítani. Annak nem néztem utána, hogy a régi bolt vagy a közeli modern működik-e rentábilisabban, de az kétségtelen, hogy ebben a régi kis boltban a vevők számára feltétlenül „rentábilis” a vásárlás! Nem írom le a boltocska címét, mert az azóta eltelt néhány nap alatt szándékosan kerestem fel több ilyen régi kis KÖZÉRT-, állami ruházati, illatszer- stb. üzletet, és másutt is találtam figyelmességet, udvariasságot. Persze, ennek ellenkezőjét is. Éppúgy mint a legkorszerűbb új üzletek között is találtam ilyet is, olyat is. S mindebből leszűrtem azt s semmiképpen sem új tanulságot hogy nem minden a köntös, külső forma. Persze, arra kell törekedni, hogy minél több legyen az új, a korszerű üzlet! A város és a falu képe azért is változott olyan nagyot a legutóbbi években mert sok a modern bolt, s a perspektíva is az, hogy folyamatosan eltűnjenek az idejétmúlt, régi üzletek. De addig is, nemcsak, sőt nem is elsősorban ezen, nem a külsőségeken múlik, hogy a vevő elégedett-e vagy bosszankodik Hanem a régi vagy az új üzletben dolgozó embereken múlik! Kétségtelen, eléggé hálátlanok vagyunk a régi boltokban, rosszabb körülmények között dolgozó eraberekkel szemben. Nem utolsó sorban mi, újságírók. Újra és újra örömmel számolunk be arról hogy itt meg amott új, moder üzlet nyílik, de milyen ritkán hallünk, írunk azokról az idős vág fiatal kereskedelmi dolgozókról, akik erejüket megfeszítve, leleményiségüket megsokszorozva, igyekznek minden lehető frisseséget lcsiholni abból a régi boltból, lépést tartani a közelükben félzül, modern „konkurrenssel”. Mégis ha vendég érkezik külföldről egy vidékről, az új, az úgyneezett reprezentatív üzletet mutatk meg — mintha a régi üzletin, a figyelmes eladóval történ ismerkedés nem volna legháb annyira megfelelő „reprezintitív célra”... Semcsak a kereskedelemben való, így. A „külvárosi” régi kórzban félóra hosszat figyelte é észrevétlenül a betegszoba folyósa nyíló ajtaján levő kis ablakát, hogy az ápolónő milyen szetttel mesél, mesél a beteg kishak, aki pedig aligha árulta ná el az ápolónőt, ha nem tört vele ennyire. S abban a vég kórházban de sok szülőtől halam a folyósói véleményt: „Non jó kórház ez!” — mert nem sok itt az ilyen jó ápolónőik — persze, a sok kiválónal együtt — láthatatlanná vázolják a kórház ódon, kopott fal asonlóképpen tűntek el köra az óbudai iskola régi falai, azaz az egyik anya arról beszihálásan az értekezleten, ha a matematikatanár a tanítáin rendszeresen ott tartja az eladó, gyengébb felfogású gyeket, hogy átvegye velük ús újra az anyagot. „Jó isker, pedig gondolkoztunk: ne érke át a gyereket az újba, fesszebb is van... De hát nak a környezet a fontos, a is az!” — mondta az anya, s műzhetek ehhez hozzá? Igazat teljesen. .y régi gyárakat említsek? Igen, toldozott-foldozott gyár ült ránk a tőkésvilágból, nemzet azokat újjá varázsolni, jobbak az ilyen gyárakban a fókörülmények, rosszabbak a kis létesítmények, s mégis: a falak között mennyi modern ík születik, amelyeknek lázzt mondja a vevő, távoli óráiban is: „Ez jó gyárban kéezett!”gy „jó”-e az üzlet, a kórház, kóla, a gyár — ezt nemcsak, éa is elsősorban a külső sort határozzák meg. Sokat számít idern környezet, de ez még minden. A régit is, az újat is , lommal kell megtölteni, s ezt , jól is, rosszul is csinálni. A ,.m, az új csak átmenetileg , és kápráztat, ha az a bizotartalom nem méltó a köntö. S a régi — ha a hátralevő jűi meg is vannak számlálva úgy adhatja át majd a helyét inak, hogy egy pillanatra sem , ódonná, maradivá. Mert az erek, akik benne dolgoznak, anyói helyzetük ellenére sem adtek lemaradni, hanem emíggel, szakértelemmel, lelkessel pótolták azt, amit külsően nem nyújthattak, s ők sem váttak meg munkahelyüktől,lyet azonban — bár eljárt te az idő — változatlanul ítelt. S éppen ezzel: a munkáik iránti szeretettel magyarló, hogy így dolgoznak! György István Második hónapjába lépett a francia bányászok sztrájkja Léderer Frigyes, az MTI tudósítója írja: A francia szénbányászok sztrájkja hétfőn második hónapjába lépett. Ebből az alkalomból a három nagy szakszervezet újabb nyilatkozatban szögezte le álláspontját. A CGT, a keresztény CFTC és a szocialista Force Ouvriere határozottan kitart a sztrájk folytatása mellett. A bányászok mindaddig nem veszik fel a munkát, amíg a kormány nem teljesíti követeléseik lényegét. A szakszervezetek egységesen visszautasították a kormánynak azt az újabb kísérletét, hogy megbontsa a sztrájkolók egységét. Bokanowski iparügyi miniszter ugyanis szombaton bejelentette, a kormány kész újra felvenni az egy hete félbeszakadt megbeszéléseket a bányászok képviselőivel. Tárgyalása alapul a bölcsek tanácsa által javasolt nyolcszázalékos fizetésemelést jelölte meg. Eszerint április 1-ével 6,5 százalékkal, 1964 tavaszáig pedig további másfél százalékkal emelnék a bányás szók bérét. A bányászok — mint ismeretes — azonnali 11 százalékos béremelést követelnek. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormány a béremelésen kívül a munkaidő csökkentéséről, a 40 órás munkahét és a négyheti fizetett szabadság bevezetéséről is tárgyaljon. Az észak-franciaországi szénbányászok múlt heti hatalmas lens-i tüntetése után, vasárnap a kelet-franciaországi szénmedence bányászai Merlebachban tartottak nagygyűlést, s újból leszögezték: a sztrájk ötödik hetében töretlen a bányászok egysége, hiábavaló a kormánynak az a számítása, hogy a nélkülözés megadásra kényszeríti a bányászokat. A francia munkásosztály, a lakosság csaknem valamennyi rétege, továbbra is támogatja a bányászok harcát. Az üzemekben, hivatalokban a dolgozók egynapps keresetüket ajánlották fel a bányászok sztrájkalapjára. A nagyvárosokban a munkáscsaládok több tízezer bányászgyermeket látnak vendégül a húsvéti vakáció alatt. Vasárnap több mint ezer gyermek érkezett Párizsba Észak- Franciaországból. Az egy hónapja tartó szénbányászsztrájk eddig négymillió tonna széntől fosztotta meg a francia gazdaságot. A szénhiány egyre erőteljesebben érezteti hatását az iparban. Egyes hőerőművek már beszüntették működésüket. Az Angliából érkezett szénszállítmányok a nyugat-franciaországi kikötőkben vesztegelnek, a dokkmunkások mindenütt megtagadták a szén kirakását. A TASZSZ jelentése szerint a szovjet bányászszakszervezet központi bizottsága újabb százezer frank értékű összeget utalt át a sztrájkoló francia bányászok segélyalapja részére. Katonai junta vette át a hatalmat Guatemalában Az elmozdított elnök egyetért a puccsal Washingtont az események nem érték váratlanul Guatemalában, a vasárnapra virradó éjszaka a szélsőjobboldali tisztek vezetése alatt álló hadsereg katonai államcsínyt hajtott végre, és elmozdította Ydigoras Fuentes elnököt, aki már vasárnap este Nicaragua fővárosába érkezett. Ydigoras Nicaraguába érkezve, azt állította, hogy a kormányát megdöntő katonai hatalomátvétel „országa és Közép- Amerika többi részének javát szolgálja”. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint az éjszaka folyamán a guatemalai főváros egyes negyedeiben mintegy húszperces tűzharc folyt. Reggelre harckocsik lepték el az utcákat, és katonai őrség vonult fel a fontosabb középületek elé. A város fölött a légierő gépei járőrszolgálatot végeznek. Jelentések szerint az államcsínynek két halálos áldozata volt. Az új kormányzat változatlanul érvényben tartja a kijárási tilalmat és még a régi elnök által elrendelt ostromállapotot. Guatemalában napok óta feszült volt a helyzet, miután olyan hírek terjedtek el, hogy Joan José Arevalo volt köztársasági elnök, Ydigoras Puentes ellenzékének egyik vezetője, illegális úton Mexikóból visszaérkezett az országba. A puccsista katonai vezetők 16 magas rangú katonatiszt által aláírt nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozat bejelenti, hogy elmozdították Ydigoras Fuentes elnököt, és „ideiglenesen” Alfredo Enrique Peralta Azurdia ezredes — Ydigoras Fuentes kormányának hadügyminisztere — vette át a legfőbb végrehajtó és törvényhozó hatalom gyakorlását. Az alkotmányt felfüggesztették, a nemzetgyűlést feloszlatták, a politikai pártok működését pedig betiltották. Az új katonai junta azzal próbálta megindokolni a hatalomátvételt, hogy — mint a nyilatkozat hangoztatja — „az utóbbi időben jelentősen fokozódott a kommunista elemek beszivárgása, és szükség volt a hadsereg akciójára, hogy megakadályozzák a kommunisták hatalomra jutását Guatemalában”. A hírügynökségi jelentések szerint a hadsereg mindhárom fegyverneme támogatta a puccsista katonatisztek akcióját. Az amerikai kormány meglepően gyorsan reagált a guatemalai fordulatra. Mint a UPI jelenti, a külügyminisztérium szóvivője hangoztatta, a katonai államcsíny „nem okozott meglepetést" Washingtonban, mert „jól tudták, hogy a katonai vezetők tartanak Arevalo esetleges hatalomra kerülésétől". Berlini tudósítónk jelenti: Adenauer pártja elvesztette abszolút többségét Rajna-Pfalzban Berlin, április 1. Hétfőre virradó éjszaka hozták nyilvánosságra a vasárnapi rajna-pfalzi tartományi választások eredményeit. A CDU (Kereszténydemokrata Unió) nyugatberlini „földindulása” folytatódott a most vasárnap lezajlott választásokon és újabb vereséget hozott Adenauer pártjának. A vereség annál jelentősebb, mert a CDU fellegvárának ismert rajnapfalzi tartományában következett be, s ezzel a kereszténydemokraták elvesztették az utolsó nyugatnémet tartományt, amelyben abszolút többségük volt. A választása eredményeik szerint a CDU az érvényes szavazatoknak 44,4 százalékát (a megelőző, 1959-es választásokon 48,4), az SPD (szociáldemokrata párt) 40,7 százalékát (1959: 34,8), az FDP (szabad demokrata párt) 10,1 százalékát (1959: 9,7) kapta meg. Az új rajna-pfalzi tartományi parlamentben a választási eredmények alapján a CDU-nak az eddigi 52 képviselője helyett csak 46 foglal majd helyet, míg az SPD eddigi 37 mandátuma 43-ra, az FDP 10 mandátuma 11-re nőtt. Az SPD a vasárnapi választások után majdnem olyan erős lesz a tartományban, mint a CDU. Mi volt az oka a CDU újabb vereségének? Ahmeder tartományi miniszterelnök — aki közismerten Adenauer leghűségesebb híve és a CDU egyik alapítója — a párt vereségével kapcsolatiban kijelentette, hogy „nem keres bilinősöket, bár sok minden, ami ma Bonnban történik, nem tetszik neki”. A választóknak sem tetszik, mert abban a tartományban, ahol eddig két választás alkalmával abszolút többségre tett szert a CDU, most sokan ellene szavaztak. Jól értesült politikai körök véleménye szerint a magyarázat — akárcsak Nyugat-Berlinben — itt is arra vezethető vissza, hogy a választók kiábrándultak a CDU-politikából, s nyugtalanítja őket a párt köreiben tapasztalható bizonytalanság, széthúzás, s mindenekelőtt Adenauer mind veszedelmesebb politikája. Az elmúlt hónapok botrányai, a Spiegel-akció, Strauss szennyes ügyei a kormányválság aggasztó kísérő jelenségei, a Brüsszelben kirobbant széthúzás a Közös Piacpolitikában, a nyugatnémet lakosság körében népszerűtlen boáint párizsi szövetkezés, Adenauer merev, tárgyalásellenes markacs külpolitikája — mindezek talán együttvéve a legfőbb okai a CDU vereségsorozatának, amely Nyugat-Berlinben kezdődött, s most Rajna-Pfalzban folytatódott. A politikai körök megállapítják azt is, hogy a CDU nem vonta le a tanulságokat a nyugat-berlini választásokból, s az esélyei ezért az elkövetkező tartományi, majd az országos választásokon mind kisebbekké zsugorodnak össze. Koncsek László