Népszabadság, 1963. május (21. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-28 / 122. szám

y változatos, dimbes-dombos vidék. [1] Ilyenkor, amikor már minden felé zöld a határ, lombosak az erdők, ligetek, illatoznak a dús virágú akácok, különösen szép élmény beutazni a tamási járást, amely Tolna megye területének több mint egynegyede. Hanem azért üröm is vegyül ebbe az utazásba. Akár Siófok, akár Dunaújváros felől érkezik az ember a járás szemet gyönyörködtető tájaira, elképesztően elhanyagolt, rossz utak fogadják. Mezőgazdasági jellegű járás, ipara — bőrgyár, kendergyár, tűszelepgyár — országos mértékkel, nem számottevő. Kereken 56 000 lakosából 34 000 mezőgazdasági foglalkozású. Huszonnyolc községben 38 termelőszövetkezet működik, s három állami gazdasága, ugyanannyi gépállomása is van. A járás 160 000 holdjából 106 000 hold a nagy táblákba tagosított szövetkezeti föld. Most, május végén, biztató képet nyújtanak ezek a földek. Nemcsak azért, mert a keserves téli, kora tavaszi időszak megpróbáltatásai — az őszi vetésű kalászosok kivételével — már nem látszanak meg a növényzeten, hanem azért is, mert járásszerte népes a határ, szorgalmasan dolgoznak a szövetkezeti családok. Ennek az esztendőnek nagy tervekkel, bátor vállalkozással indultak neki a tamási járás vezetői, mezőgazdasági dolgozói. Elhatározták, hogy az idén megerősítik a gyenge termelőszövetkezeteket. Harmincnyolc szövetkezetük között 13 olyan van, amely elsősorban a nem megfelelő vezetés, másrészt a mostoha természeti adottságok, de nem utolsósorban a járási irányító munka fogiyatékosságai miatt, rossz eredménynyel zárta a múlt évet. Ezekben a közös gazdaságokban keveset termett a föld, alacsony színvonalú az állattenyésztés, és nem volt kielégítő a tagok részesedése. Öt hónap telt el azóta, hogy a tamási vállalkozás megszületett. Látványos sikereket ennyi idő alatt nem lehet elérni a mezőgazdaságban. Mi sem ilyeneket kerestünk a járásban, mostani látogatásunk alkalmával. Főképpen arról igyekeztünk tájékozódni, hogy milyen kezdeti eredményei mutatkoznak a gyenge tsz-ek megerősítéséért tett eddigi erőfeszítéseknek, s milyen kilátásai vannak most a tamási járásnak az idei tervek teljesítésére. A RÉGI ÉS AZ ÚJ ELNÖK Tavaly még Béleczki István volt a gyengék közé tartozó magyarkeszi Hunyadi Tsz elnöke. Most ő az elnökhelyettes, elnök pedig — február elseje óta — Füves József, aki továbbra is vezeti a tamási Széchenyi Termelőszövetkezetet, ahol kezdettől fogva ellátja az elnöki teendőket. Kettős elnökkel vagy volt elnökkel társalogni érdekes élmény, de különösképpen az egyszerre mind a kettővel, önkéntelenül arra gondol az ember, hogy bizonyára valami feszültség van közöttük. Ebben az esetben nyoma sincs ilyesminek. Béleczki István őszintén megmondja: — Sok minden megoldódott, mióta Füves elvtárs az elnök nálunk is. Az idén már nem munkaegységet írunk jóvá, hanem norma van és pénzbeli díjazás. A kereset hetven százalékát havonta utólag fizeti ki a tsz, a többit az év végén számoljuk el. Ez tetszik a tagságnak, mert biztosan tudja, milyen munkáért, mi jár neki. A tamási tapasztalatok alapján rendeztük a premizálást is. A kapásoknál a nádudvari módszert vezettük be, de van prémium szénafélékből és másból is. Természetbeniekhez minden tag hozzájuthat. Keresete arányában vásárolhat a szövetkezettől kukoricát, árpát. Gondoskodtunk arról is, hogy kenyérnekvalója minden családnak legyen elegendő. — örül a tagság annak is, hogy vettünk munkagépeket, és most már jól ki tudjuk használni traktorainkat. El is végeztünk május hetedikére minden időszerű munkát. Soha nem volt még ilyen gondosan megmunkált határunk. S mit mond az új elnök? — A Hunyadi Tsz-ben talált hibákról nem beszél, inkább a tervekből, az elgondolásokból ismertet néhányat. — Dolgos nép az itteni és szót lehet vele érteni. Az persze érthető, hogy a tavalyi 16 forintos munkaegységnek nem tapsolt. Nem sokallja persze azt sem, ami az idén jut a közös jövedelemből — 25 forintnak felelne meg munkaegységenként, ha úgy számolnánk —, de megérti, hogy több csak akkor lehet, ha jobban gazdálkodunk. Ez az esztendő a megalapozás éve, mert itt bizony még most kell elvégezni sok mindent a növénytermelés és az állattenyésztés alapvető teendőiből. Mikor idejöttem, kérdezték tőlem, hogy hogyan sikerült a tamási Széchenyi Tsz-ben elég jó eredményeket elérnünk. Azt feleltem, hogy közös akarattal, fegyelmezettséggel, egymás iránti bizalommal, tisztelettel. Szerintem itt is ez a legfontosabb, a szakszerű vezetés mellett. Füves József, az új és Beleczki István, a volt elnök jól megértik egymást. KIK HIÁNYOZNAK A BIZOTTSÁGBÓL? A járás termelőszövetkezeteinek a lehetőségekhez képest gyenge eredményei részben abból fakadtak, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztályának irányító tevékenysége és munkamódszere nem volt jó. Egyebek között hiányzott az az egybehangoltság és tervszerűség is, ami nélkül a termelőszövetkezetek gazdálkodását szervező hivatalok már eleve nem végezhetnek megfelelő munkát. Ezen akartak segíteni az illetékesek például azzal, hogy úgynevezett operatív bizottságot hívtak életre. A bizottságban részt vesz a járási pártbizottság és a tanács, a három gépállomás, a Magyar Nemzeti Bank, a felvásárlási csoport és több érdekelt vállalat képviselője. Ez a testület rendszeresen ülésezik, egyezteti a tennivalókat, s egységesen érvényes határozatokat hoz. Megvitatták már példának okáért az idei árutermelési terveket, a legfontosabb agronómiai teendőket, a növényápolási időszak feladatait, s a negyedévi hitelfolyósítás és felhasználás tapasztalatait. Jó, hogy idáig eljutottak a tamási járásban. Feltűnő azonban, hogy az operatív bizottságban egyetlen termelőszövetkezeti elnök, mezőgazdász és könyvelő sincs. Sokkal eredményesebben dolgozhatna a bizottság, ha nem csupán a hivatalos emberek, hanem a szövetkezetiek véleménye, javaslatai is érvényesülnének munkájában. Sem a tamási, sem más járás mezőgazdaságát nem lehet igazán jól szervezni, irányítani, segíteni a legközvetlenebbül érintettek, a gyakorlati gazdák közreműködése nélkül. Ne idegenkedjenek hát a tamási járásban sem attól, hogy ez a testület valóban teljes legyen. Mert így, ahogyan most van, csak félbizottság az övéké, a hivatalos szervek operatív bizottsága. EGY STATISZTI K tamási járást régen is jó hírt állattenyésztéséről ismerték elsősorban. "Az ottani gazdák és mezőgazdasági szakemberek egyöntetű véleménye, hogy most, a szocialista nagyüzemi társas gazdálkodás körülményei között is úz állattenyésztés fejlesztésére vannak a legjobb lehetőségek. Éppen ezért érdeklődéssel böngésztük azokat a statisztikai adatokat, amelyek a járás állattenyésztésének 1963. március 31-i helyzetét mutatják meg, s hasonlítják össze az egy évvel ezelőtti állapottal. Megnyugtatónak tűnik, hogy a tsz-ekben a 100 holdra jutó számosállat-sűrűség 19,1-ről 20,1- re nőtt, a szarvasmarha-állomány 545, a sertéslétszám pedig 1376 darabbal gyarapodott. Ezen belül alig valamivel ugyan, de nagyobb lett a szövetkezetekben a tehenek és az anyakocák száma is. Van azonban az éremnek másik oldala is, ami nélkül nem- A KOPP ’ Megállok a hídon és csodálkozom: ez volna a Koppány? Ez a kis csörgedező ér? A hídépítő munkások kuncognak: „Ne higygyen neki, elvtárs. Nem olyan ártatlan őkelme, ahogy mutatja.’" TOJÓHÁZ, TYÚKOK NÉLKÜL - LAKAT ALATT A magyarkessi faluvégen áll egy modern és tetszetős külsejű épület. Nézegetjük jobbról-balról, s váratlanul ott terem mellettünk egy viharkabátos, marcona emberke. „Nincs benne semmi — mondja. — Kár itt kíváncsiskodni. Különben is bezárták.” Valóban, az ajtón jókora lakat fityeg. Jogos feltételezés, hogy ennek az épületnek más lehetett az eredeti rendeltetése. Egyrészt nem az, hogy legyen hol lógnia a lakatnak, másrészt az sem, hogy a viharkabátos csősz odahúzódhasson a végébe, ha erősebb szél fúj. Fején találtuk a szöget. Az új épületnek tojóház a megtisztelő neve, s az lenne a dolgok rendje, ha tyúkok tanyáznának benne és garmadával tojnák a tojást. S az építtető tsz-ek érdeke sem lehet más. A három magyarkeszi szövetkezet — a Petőfi, a Hunyadi, a Széchenyi — és a nagyszokolyi Búzakalász, tavaly eszközi vállalkozást hozott létre. A vállalkozás jegyében keltetőállomást rendeztek be a magyarkeszi malomban, de a gép talán most először dolgozik teljes kapacitással. Eddig 12 ezer csibét bocsátott ki a lehetséges 30 ezer helyett. Tojás lett volna, a csibékre is találtak volna vevőt, de akishitűség és a hanyagság miatt a keltetőgép egy része üresen állt és haszontalanul fogyasztotta az áramot. S mi van a tojóházzal? A tervek szerint tavaly kellett volna elkészülnie, de az építkezés áthúzódott erre az évre. Ez elég nagy baj, de még nem a legnagyobb. Ott tetőzött a nemtörődömség, hogy a közös vállalkozás igazgatósága és a tsz-ek külön-külön is megfeledkeztek róla, hogy a kész tojóház nem állhat egész évben üresen. Ez enyhén szólva nem lenne kifizetődő. Érthetetlen módon senki nem vette be a tervébe, hogy a tojóházba csirkéket kellene vásárolni, s hogy a csirkéknek táplálék kell ahhoz, hogy fércékké fejlődjenek és tojjanak. Most a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője vette kézbe a dolgot. Azt mondja, a föld alól is előteremti a csirkéket akár vásárlás akár kölcsön útján, de novemberben-decemberben tojást ad a magyarikeszi tojóház. Persze e kérdés azért kérdés marad: hogyan lehetett jóváhagyni és megerősíteni az érdekelt négy tsí tervét, ha egyikben sem szerepelt a tojóház jövője? Szerencse, hogy van kulcs a lakathoz...