Népszabadság, 1963. május (21. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-04 / 102. szám
6 Meglepő válasz Ugrókötelet vásárolt ismerősöm egy sportboltban. A kifizetett blokkal az árukiadóhoz ment. — Becsomagoljam? — kérdezte tőle előzékenyen a blokkját átvevő kartárs. — Nem szükséges — válaszolta gyorsan —, hazáig már ugrálva megyek... (Pl Négy év alatt a duplája. Tavaly 110 ezer tv-s készülék került forgalomba hazánkban. Ez a szám az idén 150 ezer, 1964-ben 200 ezer, 1965-ben pedig 220 ezer lesz. * Filmakadémia és filmintézet alapításáról hozott határozatot a svéd kormány. Mindkét intézmény a filmgyártás fellendítését szolgálja. Három hónap múlva már csak egy feleségük lehet az állami tisztviselőknek Dél-Vietnamban. A többnejűséget hivatalosan már 1955-ben eltörölték, de a törvény tulajdonképpeni végrehajtását csak most kezdik el. * A táci falunapon, június 9-én avatják fel Gorsium, az ősi római kori romváros helyén Fejér megye első szabadtéri múzeumát. Ők Mindössze négyfőnyi személyzettel járják a szibériai Irtis folyót a 700 tonnás automata berendezéssel ellátott Diesel-motoros hajók. Kulturális központokat alakítanak ki az idei szezonban a balatoni üdülőhelyeken. Keszthely lesz a klasszikus zene, Füred a színházkultúra, Siófok a könnyűzene, Balatonföldvár a népművészeti események centruma. * Nemcsak Hamupipőkét segítik már... Amerikai tudósoknak sikerült galambokat betanítaniuk különböző mechanikus válogatási munkákra. Az állatokkal sikerrel lehet például gyógyszerpirulákat, gombokat stb. válogattatni. * Természetes környezetben arborétumot létesítenek a Bükkben exota fafajtákból. A lillafüredi Hámori-tó mellett egészen a Nagymezőig mintegy 10 kilométeres távon ültetik el a Bükkben nem honos 20 ezer exota facsemetét. ■ itt Justh Zsigmondról írt érdekes tanulmányt Elek László országgyűlési képviselő, a Szarvasi Óvónőképző Intézet tanára. A 160 oldalas füzetet a Békés megyei Tanács művelődési osztálya a közeljövőben megjelenteti. A Statisztika az ősökről. Tudósok kiszámították, hogy a történelem előtti idők óta eltelt 600 000 évben mintegy 77 milliárd ember élt a Földön. Nemzetközi fotókiállítás nyílt kedden Kecskeméten. A tárlaton több mint 200 művészi felvétel szerepel, amelyet 15 országból Kecskemétre küldött 750 feketefehér, illetve színes képből válogattak össze. Nagy sikerük van a milánói nemzetközi vásáron a szocialista országok termékeinek. Az olasz szakemberek elismeréssel nyilatkoztak — a többi között — a Csepel Művek gyártmányairól. * Újfajta talpbőrt kísérleteztek ki az Újpesti Bőrgyárban. Az „Impergal” ötszázalékos vízáteresztő képességű az eddigi 25 helyett, s főleg a gyermekcipőgyártás veszi hasznát. i,Roppant üzemet építünk, a élet üzemét." (Nicola Vapcarov) — A bánya volt a „bűnös” — mutat tréfálkozva kísérőm, Boriszov elvtárs, bolgár testvérla ———— pánk munkatársa a távoli hegyoldal vörösesbarna foltjára. — Ott, a Sztara Planina aljában néhány éve ólom- és volframtartalmú vasércre bukkantak, mintegy 250 millió tonna menynyiségben. Ezért épül itt nemcsak Bulgária, hanem az egész Balkán legnagyobb kohászati kombinátja, Kremikovci. — Plán pokazva (a terv szerint) — folytatja — 1965-re az építkezés első szakaszának befejeztével 5 millió tonna vasércet dolgoz majd fel a kombinát, 1 100 000 tonna öntött vasat, 1 300 000 tonna acélt, egymillió tonna hengerelt árut termel. Az építkezés második ütemében pedig megháromszorozódik a kapacitása, ez az egyetlen üzem 1970-ben 3 millió tonna hengerelt árut és 3,5 millió tonna acélt ad majd a népgazdaságnak. Megvan mind a 11 üzem? Önmagukban is beszédes számok, sokat mondanak annak az országnak az ipari fejlődéséről, erejéről, amelyben 18 évvel ezelőtt ércfeldolgozó iparról, vaskohászatról egyáltalán nem lehetett beszélni. Hacsak ide nem számítjuk azt a három öntödét, amelyben jórészt ócskavasat dolgoztak fel, vagy azt a két kisipari üzemet, amely kovácsolt cink-, ólom- és rézárukat készített, összesen 800 tonna mennyiségben. Most pedig több millió tonnát! Írjam azt, hogy ez több mint ezerszerese a felszabadulás előtti termelésnek? Vagy azt, hogy 1970- ben Bulgária az egy főre számított acéltermelésben egy szinten lesz a világ legfejlettebb országaival? Milyen szavakkal is lehetne érzékeltetni ezt a szinte hihetetlenül nagy fejlődést? Kocsival próbáljuk bejárni az építkezés 20 négyzetkilométernyi területét, ám néhol a dömperek, hatalmas kotrógépek, földgyaluk úgy elállják az utat, hogy nincs más hátra, ki kell szállni és gyalog évrekelni tovább a vörösesbarna, bokáig érő sárban. Boriszov elvtárs pedig fáradhatatlanul magyaráz: — Plán pokazva: tizenegy üzemből áll majd a kombinát, a bányával együtt. Hat üzem már ebben az évben belép a termelésbe. Mint látni, a hőerőmű már elkészült rekordidő alatt, teljesen előre gyártott elemekből. A kokszolón és vegyiüzemen most teljes erővel dolgoznak, húszfajta vegyi anyagot, így metanolt, naftalint fognak majd ott gyártani. Amott, hátrább látni a kombinát szívét, a kohómát, aztán jön az acélgyár és a csőgyár. A másik oldalról látszik az a hatalmas épület, a gépgyár, odatartozik Bulgária legmodernebb öntödéje is, aztán a meleghengermű 900 méteres és a hideghengermű 700 méteres csarnoka következik. A sort a granuláló és a dúsító zárja be. Megvan mind a 11 üzem? 170 kilométeres vasútvonal Megállunk, hogy utánaszámoljak a jegyzeteimben, s Boriszov elvtárs még egy hevenyészett térképet is rajzol a blokkomba, hogy jobban áttekinthessem a monumentális építkezést. És már megyünk is tovább, illetve csak mennénk, mert a vendégmarasztaló, nehéz, agyagos sár lehúzta az egyik cipőmet, előbb azt kell fél lábon állva valahogy kiszabadítanom. Boriszov elvtárs nem győz szabadkozni: — Néhány hónap múlva kellett volna idejönnie. Addigra már eltűnik a sár, rendeződnek az utak is. Itt, alattunk a mélyben, ahol most azok a homokhegyek állnak, elkészül a kombinát vasútállomása, 160—170 kilométer hosszú vasútvonal, 20 sínpár épül, a pályaudvar nagyobb lesz, mint a fővárosé. Akkor aztán már kényelmesen lehet itt közlekedni. Mondom neki, hogy az még bizonyára nagyon soká lesz, addig még sok sarat elvisznek magukkal a látogatók, meg az a 18 000 munkás, aki jelenleg az építkezésen dolgozik. Nagyot nevet, de látom, kissé naivnak tartja megjegyzésemet. — Talán, kételkedik benne, hogy ilyen hamar elkészülhet? És ha azt mondom, hogy néhány hónapde olyan megelevenítő erővel, hogy az ember szinte úgy érzi, mintha már az elkészült épületben járna. A kettős séta azonban, a valódi és a képzeletbeli, hamar kimerít, s bizony fáradtan, de a nagy élmények jóleső fáradtságával dőlök hátra a kocsiban. Az emberek ismerik a jövőt Másnap Dimitrovgrádba utazom, Bulgária első nagy szocialista építkezését, a vegyi kombinátot megnézni. Kirjakov technikus kalauzol, aki mint serdülő falusi legényke került az üzembe az építkezés kezdetén. Úgy sok olyan alapossággal és nem kevesebb lelkesedéssel beszél a gyárnak az ötéves és a húszéves tervben előirányzott bővítéséről, mint Kremikoveiban az újságírói kolléga. Plán pokazva — ez a két szó végigkísér az egész után. Gabrovó megye határában nagy rajzos tábla hirdeti, hogy a megye textilipara 1965-ig ennyi és ennyi méter, 1980-ig pedig ennyi és ennyi méter gyapjúárut termel. Haszkovó megye határában a juh- és baromfitenyésztés adatait ismertetik hasonlóképpen, Tirnovó megyében a szőlővessző-, szőlő- és gyümölcstermelés terve üdvözli a megye határához érkező utast. S Kolarovgrádban a gépgyárban, Szófiában a rádiógyárban, a Sztara Zagora-i hatalmas vegyi kombinát építkezésén, az uzundzsovói termelőszövetkezetben is megismétlődik, amit Kremikovóiban még csak újságírói tájékozottságnak véltem: az emberek ismerik, idézik a jövőt, és számon tartják szinte hónapról hónapra a tervek megvalósulását. Optimizmusuk, bizalmuk a jövőben, tudatosságuk, amellyel vállalják a jövő építésével járó mai feladatokat, nehézségeket — legmegragadóbb élményem ez volt Bulgáriában. — Nekünk sok a pótolnivalónk — mondták mindenütt —, fél évezredes török rabság okozta elmaradottságot, fasiszta pusztítást kellett jóvátennünk, eltüntetnünk. Ha más szavakkal is, de lényegében ugyanazt mondják,amit a bolgár nép kiváló fia, Dimitrov így fogalmazott meg: „Ha biztosítani akarjuk nemzeti életünk függetlenségét és szabadságát, népünk virágzó jólétét és boldogulását, tíz vagy húsz év alatt annyi munkát kell teljesítenünk, amennyit más országok száz év alatt végeznek el." A felszabadulás óta eltelt 18 év alatt a bolgár nép teljesítette ezt a feladatot. Sőtér Edit (Folytatása következik.) ^ 'MUNKATÁRSUNK BULGÁRIAI RIPORTSOROZATA 1. Plán pokazva ja a kohómű helyén is ilyen sáros, tolja az eddigi fejlődés adatait, agyagos, sík terület volt csak, mintha könyvből olvasná, és nemmint itt, ahol most leragadta csak egyszerűen a számokat, ha-Aztán még az éttermeket, az nem az összefüggéseket, a felsőöltözőket, a fürdőket, az orvosi dés, az építkezés egész folyamarendelőket is megmutatja, azaz lát. S aztán ő is azt mondja, hogy egyiknek-másiknak csak a plán pokozva, s a még most is tervét, építési adatait vázolja fel, gyerekképű gyáralapító ugyan A kremikovci kombinát látképe. TEKINTSE MEG MÁSODIK ALKALOMMAL MEGRENDEZETT „Fonott bútort a lakásba” kiállításunkat Budapest VI., Népköztársaság útja 12. sz. alatt, az OKISZ kiállítótermében Nyitva: május 4-től 14-ig mindennap 10-től 18 óráig KOSÁR ÉS FONOTTÁRU KSZV. BUDAPEST i népszabadság Mikor megpillantottam Cvihorek Bélát, rémülten futottam be a legközelebbi bérház sötét lépcsőházába. Ám jól sejtettem, hogy nincs menekülés. Cvihorek döngő léptekkel rohant utánam és kiráncigált az utcára. Megvetően nézett a szemem közé: — Szégyellheted magad! A legjobb barátod elől bujkálsz, akivel valamikor együtt loptál őszibarackot a Gellérthegyen? — Hogy megy a sorod? — kérdeztem, s igyekeztem, hogy érdeklődés csillogjon a szememben. — Megint kimaradtam — mondta dühösen. — Miből maradtál ki? — A kitüntetésekből. És ez így megy évek óta. Teljesen elfeledkeztek rólam odafönn. — Milyen kitüntetésre gondolsz? — érdeklődtem. — Március tizenötig még reménykedtem egy Kossuth-díjban. Azóta túljutottunk április 4-én is. Gondoltam, talán megkapom a kiváló művész címet. Esetleg beértem volna az érdemes művész jelöléssel. Barátom vagy, elárulhatom, hogy egy Ybl Miklós-díj is jólesett volna. Az idén is hiába vártam, mint már évek óta. Nehéz az élet — sóhajtott keserűen Cvihorek Béla. — Milyen címen várhatod, hogy művészeti kitüntetést kapjál? Hiszen, ha jól tudom, te kettős könyvelő vagy a külső Jászberényi úti Szilvaízfeldolgozóban. — Miért? Hát rám nem mosolyoghat egyszer a szerencse? Nekem már így kell leélnem az életemet, ilyen szürkén, színtelenül? Képzeld el, hány millió ember olvasta volna a lapokban. Cvihorek Béla érdemes művész. — Értsd meg, hogy ezeket a kitüntetéseket azok kapják, akik valami kiemelkedőt nyújtottak a hivatásukban, munkájukban. Mit nyújtottál eddig te az országnak mint kettőskönyvelő? Már kétszer el akartak bocsátani az állásodból, mert még szorozni sem tudsz rendesen. — Tehetek én arról, hogy tehetségtelen vagyok? Ezért érjen engem veszteség?! — kiáltotta felháborodva. — Ha nem lenne ilyen borús áprilisunk, azt hinném, hogy megártott neked a napsütés — mondtam idegesen. — Miért? Igazán kiadhattak volna egy díjjal többet. Nekik mit számítana, engem viszont boldoggá tehettek volna. Milyen csodás érzés lehet, ha az ember híres, ha mindenki róla beszél! Milyen szép lenne, ha a diáklányok az utcán összesúgnának a hátam mögött: „Itt megy a híres Cvihorek Béla. Milyen cuki pofa!" Van, akinek minden sikerül. Ott van például ez a filmszínész, a Marcello Mastroianni. Szép fiú, jó színész, sok pénze van, az egész világ ismeri. • — Miért hasonlítod magad Mastroiannihoz? — kérdeztem dühösen. — Hiszen még érettségire sem tudtad megtanulni az Anyám tyúkját. — Vegyük például Blériot-t Azzal, hogy átrepülte az óceánt, egyszerre híres ember lett. Mikor repülhetem át én, Cvihorek Béla kettőskönyvelő az óceánt? És ha átrepülném is, ma már a kutya sem figyelne fel rám. Aztán ott van Fleming, a penicillin feltalálója. Dávid Ojsztrah és Gagarin. — Hát ide figyelj. Amíg Fleming a laboratóriumába is kísérletezett, addig te a ligeti Fáskörben rúgtad a labdát. De még ahhoz sem volt tehetséged. Előre tudtuk a végeredményt. Mindig az a csapat veszített, amelyikben te játszottál. És tudod, hány órát gyakorol naponta Ojsztrah? Te még ahhoz is lusta voltál, hogy elvégezd a könyvelési továbbképző tanfolyamot, hogy előre juthassál a pályádon. Amíg Gagarin tanult és edzett, emberfeletti munkával készült, hogy elsőnek látogasson az űrbe, te fegyelmit kaptál, mert munkaidő alatt egy kalauznővel csókolóztál a Csokonai moziban. S amíg Gagarin a világűrben repült, hogy bizonyítsa, mit tud az ember, te egy hűvösvölgyi vendéglőben ültél, vajas kenyeret ettél hónapos retekkel, sört ittál hozzá, s közben azon törted a fejed, mit hazudjál a feleségednek, amiért rablóulton elkártyáztad a havi fizetésed. Milyen jogon akarsz te híres ember lenni? Van képed hozzá, hogy kitüntetést, díjat várjál? Sohasem lesz belőled híres ember, Cvihorek Béla! — ordítottam dühösen. — Hiába kiabálsz, azért van még valami reményem. Jövő héten a vállalat megbízásából le kell utaznom a pécsváradi kirendeltségünkre. A kiszállást pedig megfizetik. Elismerem, hogy egyelőre nem lehetek Kossuth-díjas. De ez sem hangzik rosszul. S búcsúzóul, ízlelgetve a szavakat, büszkén mutatkozott be. — Cvihorek Béla, Napi-díjas. Galambos Szilveszter UítMV 1963. május 4. szombat