Népszabadság, 1964. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
A tsz-gépek üzemeltetése és javítása Ma * termelőszövetkezeti gépek javításának, karbantartásának többféle formája alakult ki hazánkban. Nemrégiben ismertettük a Békés megyeiek kezdeményezését. Az alábbi cikk szerzője ettől eltérő elgondolásokat fejt ki. Tekintettel a kérdés fontosságára, szívesen adunk helyt lapunkban újabb írásoknak. A termelőszövetkezetek mezőgazdasági gépekkel való ellátása 1957 óta két módon történik: a tsz-ek saját maguk gépesíthetnek és igénybe vehetik a gépállomásokat is. A kettős gépesítés átmeneti időszakot képA szövetkezeti állomány nagymérvű növekedése következtében ma már a nehéz talajmunkák és a betakarítás is sok esetben a tsz-ekre hárul. A termelőszövetkezetek nagy része viszont még nem készült fel arra, hogy 20— 80 traktort és betakarító nagygépet szervezetten üzemeltessen. Sok termelőszövetkezetben nincs kialakítva a gépi és az állati vonóerő helyes aránya. Az állati vonóerőt sok helyütt jobban leépítették, mint ahogyan a gépi vonóerő fejlesztése indokolttá tette. Emiatt vonóerőhiány jelentkezik. Sok esetben a gépüzemeltetés és gépjavítás irányítása és ellenőrzése nem a szakmai vezető kezében összpontosul. Sok hiányosság mutatkozik a gépi munkák szervezésében is stb. E problémákat legjobban a tsz-ek gépesítési szakembereinek (mezőgazdász, gépesítési csoportvezető, brigádvezető) szakA táblázat adatai az 1960— 1962. évek átlagai. A számsorok azt mutatják, hogy a javítási költségeket a traktorállomány kora és a gépállomási javítási díjkedvezmények aránya befolyásolta. De az utóbbi nem szüntette meg azt a hatást, hogy a nagyobb korosztály javítási költsége nagyobb. Az 1. sz. termelőszövetkezetnél nincs ellentmondás, mert az itt felmerült, viszonylag nagy javítási költség a saját gépjavítás hiányosságait is tükrözi. A termelőszövetkezetek különböző arányban vették igénybe a gépjavító állomásokat, aszerint, hogy a saját javítóbázisuk fejlesztésében meddig jutottak el. A 2. sz. termelőszövetkezetben például azért volt legnagyobb a gépállomási javítás aránya, mert legkevésbé fejlesztette a gépműhelyét, viszont a másik három tsz a saját géppark növekedésével együtt a gépműhelyét is fejlesztette. 1963-ban a termelőszövetkezetek a mezőgazdaság traktorállományának 47,9 százalékát üzemeltették. Felelőssé váltak a tanácsi terület gépállománya nagyobb részének üzembiztos állapotban tartásáért, míg a gépállomások közvetlen felelőssége annak kisebb hányadára terjed ki. Felvetődik a kérdés, hogyan tehetnek eleget az üzemek ennek a feladatuknak. Milyen szerepük legyen a műszaki ellátásban az üzemi gépműhelyeknek és milyen a gépjavító állomásoknak? Arra nem rendezkedhetnek be az üzemek — ezt az eddigi tapasztalatok és üzemgazdasági vizsgálatok is bizonyítják —, hogy a teljes műszaki ellátásról saját maguk gondoskodjanak. Viszont az sem helyes, ha a tsz a gépjavító állomásra bízza gépeinek teljes műszaki ellátását. A megvisel, amely a szövetkezeti saját gépesítés teljes megvalósulásáig tart. Ebben az időszakban kiépül a mezőgazdaság egységes gépjavító hálózata, melynek keretében a gépállomásokból szervezett gépjavító állomások fontos szerepet töltenek be. Időközben sor kerül a gépjavítás műszaki-technikai színvonalának fejlesztésére is. A termelőszövetkezetek évről évre fokozottabban éltek a saját gépesítés lehetőségeivel. Ezt jól szemlélteti az alábbi táblázat: mai továbbképzésével lehetne kiküszöbölni. Ezt a módszert az állami gazdaságok évek óta eredményesen alkalmazzák. A továbbképzés elsősorban a gépüzemeltetés üzemgazdasági és munkaszervezési vonatkozásaiban szükséges. A szervezettebb gépi munkával azonban még nem hárul el teljesen a gépüzemeltetés költségnövekedésének veszélye. A gépállomások átszervezésével évről évre több koros traktor kerül az üzemekbe és közben a saját állomány is korosodik. Érdemes azzal foglalkozni, hogy a traktorok korosodása és a szövetkezeti gépek műszaki ellátásának mostani állapota milyen javítási költségeket jelent az üzemekben. Négy dunántúli termelőszövetkezetet veszünk alapul, amelyek átlagosan 20—25 traktort üzemeltettek, oldásmódja a feladatok megfelelő megosztása. Gépesítési osztályunk több éve foglalkozik a saját gépjavítás üzemszervezési és gazdaságossági kérdéseinek vizsgálatával. Ennek eredményét röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy mindegyik üzemnek szüksége van saját gépműhelyre, de egyik sem függetlenítheti magát teljesen a gépjavító állomástól. Az állami és a szövetkezeti javítóbázisnak egymástól elhatárolt, de egymáshoz kapcsolódó szerepe van. A nagyobb műszaki felkészültséget kívánó javítási munkák végzése nem gazdaságos és a legtöbb esetben jó minőségben nem is végezhető az üzemben. Ezzel szemben a gépüzemelés közben jelentkező javítások, továbbá az üzem gépi berendezéseinek javítása és karbantartása üzemi feladatként jelentkezik. Az üzemi gépjavítás feladatai-, nak megítélésében abból szükséges kiindulni, hogy a saját géppark megkívánja a tervszerű gondozást, a gyors hibaelhárítást üzemelés közben, s a tervszerű javítást a téli időszakban. A tsz nem mondhat le a gépek üzemelés közbeni meghibásodásának gyors helyszíni javításáról. Az egyszerűbb traktoros és fogatos munkagépek javítását is gazdaságosabb az üzemben elvégezni. Az üzemági gépek, illetve gépi berendezések javítását és karbantartását sem bízhatja más szektorra, erre a legtöbb esetben lehetősége sincs (az állattartás gépi berendezése, az öntözés gépei stb.). Ez az igény jelentős, az általunk vizsgált termelőszövetkezetekben a gépműhely kapacitásának 22,4—42,1 százalékát tette ki. A magasabb fokon gépesítő üzemekben a tervszerű téli gépjavítás a traktorokra és a betakarító nagygépekre is kiterjed. De sem műszaki, sem gazdaságossági szempontból nem helyes a főjavításokat is az üzemi gépműhelyben végezni. A gépjavító állomások útján 50 százalékos állami kedvezményben részesül a termelőszövetkezet, amellett a munkát garanciával végzik. Elősegítené a termelőszövetkezetek és a gépjavító állomások üzemi kapcsolatának szorosabbá válását, ha a garanciális időt bővíteni lehetne. Világossá teszik az elmondottak, hogy az üzemi műhely nem oldható meg egy típussal. Az üzem nagysága és a saját gépesítés fólia szerint esetenként más és más műhelykapacitásra van igény. Most csak egyféle, úgynevezett karbantartó műhelytípussal rendelkezünk. A szövetkezeti traktorállomány nagyarányú fejlesztése és a traktorok átlagos korának növekedése a gépműhelyek fejlesztését váltotta ki az üzemek tekintélyes részében. Szerte az országban új épülettel vagy épületátalakítással, műhelyek létesültek, amelyek építési kivitelükben, műszaki felszereltségükben végleges megoldásnak nem tekinthetők. A további felesleges vagy legalábbis nem célszerű beruházások elkerülése végett, olyan típustervre van szükség, amely a nagyobb fokon gépesítő termelőszövetkezeteknek megfelel. Ennél gondolni kell arra, hogy a gépállomány fejlesztése esetén a bővítés lehetősége mind építészeti, mind helykijelölési vonatkozásban meglegyen. A szövetkezeti gépek műszaki ellátása a szakemberképzéssel és az alkatrészellátással szemben is komoly követelményeket támaszt. Ma is szakemberhiány van a gépesítés egész területén, az alkatrészellátásban mutatkozó zavarok pedig közismertek. A szövetkezeti traktorok műszaki ellátásnak szervezeti megoldása fontos, de nem elegendő követelmény ahhoz, hogy a gépüzemeltetés teljesítmény- és költségeredményei javuljanak. Ehhez még okvetlenül szükséges, hogy a szövetkezeti és az állami javítóbázis műszaki-technikai fejlesztéséről egyaránt gondoskodjunk. Az üzemi gépműhelyek fejlesztésének elmaradása nagy veszélyeket rejt magában, fékjévé válhat a gépesítés gazdaságosságának. Dr. Majoros József a Mezőgazdasági üzemszervezési Kutató Intézet tudományos főmunkatársa A mezőgazdaság traktorállománya Az összes állományból IV Ossza* db TSZ db% GA db% 19560 493 339 1,3 16 158 66,4 1959 12 111 1 951 «, 18 914 •8,9 1962 49 404 18 163 K,« 19 469 39,4 1963* 66 000 26 800 «7,» 16 000 28,6 * Az 1963. évi adatok becslésen alapulnak, a többiek a Központi Statisztikai Hivataltól származnak. TraktorGépállomással NormálholdraJutó Javítási MTSZ állomány végeztetett költség, Ft száma átlagos javítás aránya,áll. kedvezáll. kedvezkora, évemény nélkül ménnyel 1 3,7 27,6 17,07 14,72 2. 4,0 80,0 15,26 9,17 3. 2,0 2,3 59,2 8,89 7,15 4. 33,0 11,64 9,72 Több műszakos tmk-üzemeket gondos előkészítéssel (Hozzászólás) Érdeklődéssel olvastam Petes György Több műszakos tmk-üzemeket című cikkét a Népszabadság közgazdasági rovatában. Egyes iparágakban már évek óta kutatják, hogy milyen módon emelhetnék a tmk- és általában a javítási munkák hatékonyságát. Két évvel ezelőtt például a pamutipar legnagyobb fonodája a gyűrűs és cérnázó végorsók nagyjavításánál egyről két műszakra állt át. Ennek következtében lényegesen kevesebb lett az állásidő, a termelés 150 ezer négyzetméter pamutszövethez elegendő fonallal növekedett, s az önköltség egy év alatt 375 ezer forinttal csökkent. És ez csak kezdeti eredmény, mivel az üzem a teljes tankcsoportjának csupán egyharmadát foglalkoztatta két műszakban. A textiliparban ezután még többet foglalkoztak a teljes tanküzem két műszakra való átállításával, de az elképzelések megvalósítását sok minden akadályozza, s akadályozza még ma is. A pamutipari vállalatoknál, és főleg a pamutfonodáknál, megnehezíti például az átállást az, hogy géplépcsőkként speciális szakjavító csoportok vannak. Rendszerint 68 dolgozó a már kialakult munkamegosztás szerint közösen végzi egy-egy speciális gépegység szervezett és gyors javítását. A csoportok tagjainak szétválasztása, két műszakos beosztása ezért csak úgy lehetséges, ha az átállást előkészítő időszak alatt a dolgozók többféle, általuk addig nem végzett részmunkát is megtanulnak, hogy azt önállóan el tudják végezni. Így is megoldatlan marad az a probléma, hogy a megosztott, csökkent erejű csoport a nagyobb géprészeket többnyire nem tudja megmozgatni, le- és felemelni, szállítani, s az ilyen munkában külső segítségre szorulnak. Ahol egy-egy szakterületen több ugyanolyan munkát végző tmkcsoport dolgozik, ott van rá lehetőség, hogy például két azonos típusú gépegység egyidejű javítása helyett csak az egyik egységet javítsák — két műszakban, gyorsabban. Ilyenkor azonban számolni kell a munka átadása, illetve átvétele közben előforduló vitákkal, felelősség áthárítással, s meg kell találni a módot ezek megelőzésére, s fegyelmezett és szervezett együttműködésre. Figyelmet érdemel az is, hogy azok a műszaki dolgozók, akik a tmk-tól átveszik a kijavított gépeket és ellenőrzik a munka minőségét, általában egy műszakban, mégpedig rendszerint délelőtt dolgoznak, s beosztásuk többnyire oda is köti őket, tehát szervezeti intézkedésekkel kell biztosítani a minőségi átvétel feltételeit. A több műszakos taküzem bevezetésének további feltétele lenne a közismerten rossz alkatrészellátás intézményes megjavítása és az is, hogy a gépjavító csoportok gép- és szerszámigényét az eddiginél jobban kielégítsék, és így lehetővé tegyék a munkaidő jobb kihasználását. Mindent egybevetve, a több műszakos tmk-rendszer bevezetését rendkívül precíz és alapos szervező munkával kell előkészíteni. Gondolni kell az anyagi érdekeltség megteremtésére, megbeszélni a vezetés terveit a tmk dolgozóival, igényelni a szocialista brigádok, a pártszervezetek és a szakszervezeti bizottságok segítségét. Dr. Bakos Zsigmond Ghana, a Volta folyó szabályozásával nyolcezer acre mesterségesen öntözött cukornádültetvényt szándékozik létesíteni. Ugyanott lengyel segítséggel cukorgyárat is építenek. A terv megvalósításával Ghana felére csökkentheti cukorimportját. Indonézia azonnali hatállyal megtiltotta a helyi fogyasztás szempontjából fontos élelmezési cikkek, a többi között a tengeri, tapióka, rizs, bab, szója és mindenfajta liszt exportját. Elrendelték az exportkötések felbontását is.felkészült a Vietnami Demok- Hrratikus Köztársaság első korszerű üveggyára. Az új gyár a hazai szükségleten kívül exportra is termel. Farnemündében vízre bocsátották az NDK kereskedelmi flottájának századik hajóját. A 100 egységből álló kereskedelmi flotta évente mintegy 4,5 millió tonna árurartományt szállít. * japán motorkerékpár-exportja — a mopedeket és robogókat is beleértve — az elmúlt márciussal zárult 1963-as pénzügyi évben 432 ezer jármű volt. Ez az előző évinél volumenben 74, értékben 80 százalékkal magasabb. * Csehszlovákia egy új csővezetéken földgázt fog importálni Nyugat-Ukrajnából. Az 520 kilométeres csővezetéknek, melynek végpontja Pozsonyban lesz, nagyobbik része, 350 kilométer csehszlovák területen épül. SZÁMOK ÉS TÉNYEK A gépipar néhány ágának fejlődése 1958 és 1963 között Az állami ipar és a gépipar teljes termelése a következőképpen alakult a hároméves terv és a II. ötéves terv eddig eltelt éveiben: A gépipar — gazdaságfejlesztési céljainknak megfelelően — gyorsabban fejlődött tehát a vizsgált időszakban, mint az ipar egésze. Különösen gyors volt a két — a fejlesztés szempontjából kiemelt — iparág: a híradás, és vákuumtechnika, valamint a műszeripar fejlődése. Az egész ipari termelés 1958 és 1963 között évenként átlagosan 9,7%-kal, a gépipari pedig 13,2%-kal nőtt; a híradás- és vákuumtechnikáé 17,6%-kal, a műszeriparé pedig 17,4%-kal. Az ipar — és ezen belül a gépipar — szerkezetének a kijelölt irányba való átalakítása tehát megkezdődött. A közlekedési eszközök gyártásának fejlődése alacsonyabb volt (átlagosan 11,9%), mint a gépiparátlaga, és alig haladta meg az egész ipar növekedési ütemét. Pedig ez az iparág több, világszerte ismert terméket gyárt és exportál (a többi közöttGanz-motorvonatokat és az Ikarus-autóbuszokat). A termelés emelkedése mellett fontos az is, hogy a növekedés a létszám vagy a termelékenység növekedéséből származik. A termelékenység alakulása a vizsgált időszakban a következő: Az adatok szerint az állami közül a közlekedési eszközök ipar egészének és a felsorolt ága- gyártásánál a termelékenység zajok termelékenységének fellő- évenként átlagosan 7,1%-kal nőtt, dése nem volt egyenletes. Az idő a műszeriparban 8,3%-kal, a horszak alatt az egész állami iparban adás- és vákuumtechnikában a termelékenység évenkénti átlag azonban a termelés 17,6%-os nöges növekedése 4,9% volt, a gépvekedési ütemével szemben a tejiparban az ütem valamivel maga melékenység csak 4,4%-kal emeltebb, 6%-os. A vizsgált iparágak kedett évenként. TI. Ágazat A nettó termelés Indexe 1958-1100 1959 1960 1961 1962 1963 Állami ipar összesen 110,6 124,8 138,3 149,0 159,2 Gépipar összesen 114,9 136,1 154,8 173,6 185,6 Gépiparból: Közlekedési eszközök gyártása 111,9 128,0 142,1 160,7 175,8 Híradás- és vákuumtechnika 115,0 137,7 167,0 198,4 224,6 Műszeripar 116,9 140,3 167,1 200,5 223,0 Egy foglalkoztatottra jutó Ágazat nettó termelés indexe 1958100 1959 1960 1961 1962 1933 Állami Ipar összesen 104,5 111,0 113,4 119,0 123,8 127,1 Gépipar összesen Gépiparból: 105,4 123,1 130,8 133,8 Közlekedési eszközök 105,0 112,3 121,5 132,8 140,8 Híradás- és vákuumtechnika 100,6 104,6 113,5 120,4 124,3 Műszeripar 104,7 117,5 132,8 143,2 155,9