Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! "Arabo fillér NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 204. szám Együtt a tanulóifjúságért A múlt tanév végén Budapest egyik gimnáziumában közvéleménykutatást tartottak az érettségi előtt álló diákok körében. A pártszervezet arra volt kíváncsi, milyen szerepet játszott az iskola a négy esztendő alatt a tanulók világnézetének kialakításában. Az egyik kérdés így szólt: „Minekk volt a legnagyobb szerepe világnézeted kialakulásában (iskola, szülői ház, barátok stb.)? A diákok 64 százaléka az iskolát említette elsőnek, s az, ha nem is az első helyen, de csaknem minden válaszban szerepelt. Valószínű, hogy hasonló eredményre jutnánk a más iskolákban végzett közvélemény-kutatással is. Igaz, indokolt bizonyos óvatossággal fogadni minden olyan következtetést, amely puszta számadatokra egyszerűsít egy olyan bonyolult kérdést, mint a világnézet kialakításában közrejátszó tényezők. Ám a többi 12 kérdésre adott felelet, a diákok őszinte vallomása is alátámasztotta azt, amit az első kérdésre adott válaszok bizonyítottak: az iskola szerepe a diákok világképének formálásában, fontosságában megelőz minden egyéb tényezőt. Elismerése ez a pedagógusok munkájának, hiszen azt mutatja: az iskolában megalapozzák ifjúságunk szocialista világnézetét, a tudományos alapismereteket a marxizmus-leninizmus szellemében adják útravalóul a fiataloknak, s kialakítják bennük a szocialista ember leglényegesebb vonásait egyszóval az életre nevelik diákjainkat, előkészítik őket arra, hogy harmonikusan beleilleszkedhessenek szocialista társadalmunk dolgos közösségébe. Mindezt mérlegre téve, a pedagógusok munkájának reális értékeléseként, s egyben meleg elismerésként is, ide kívánkozik az a megállapítás, amelyben a VIII. pártkongresszus a pedagógusok helyét, szerepét a felszabadulás óta elért fejlődését így foglalta össze: ,,Az új ember formálásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai.” Az új ember formálásában élen járó harcostársaknak kijáró bizalommal, várakozással tekintünk rájuk most az új tanév kezdetén is. Az oktatási reform megvalósításában a már megkezdett utat folytatjuk, merőben újat, különlegességet tehát az idei tanévben nem várunk és nem kérünk a pedagógusoktól. De kérjük a következetességet, az elmélyültséget a reform tartalmi feladatainak kimunkálásában, a bíráló szót, a kísérletezés, az új út kitaposása közben jelentkező akadályok, ellentmondások őszinte feltárását. Nagy létszámú osztályok, túlórák tömkelege, a változásokkal, az újjal együtt járó nehézségek várják a pedagógusokat az új tanévben. Nem ideálisak, sőt helyenként igen nehezek a feltételek, amelyek között az oktatómunka színvonalának javításáért, a korszerű, a szocialista iskola kialakításáért dolgozni kell. Ilyen gondokat, nehézségeket csak az a szenvedélyes, minden áldozatra kész hivatástudat képes legyűrni, amely a pedagógusok zömét jellemzi, s amely nélkül hozzá sem kezdhettünk volna oktatási rendszerünk megreformálásához. Amikor azt mondjuk, a pedagógusok harcostársai a pártnak az új ember formálásáért folytatott szívós küzdelmében, egészítsük ki azzal, legyenek ebben a munkában harcostársai a pedagógusnak a szülők, az egész felnőtt társadalom. Ugyanis a leghozzáértőbb, a legodaadóbb nevelői munkálkodás sem képes áthidalni azt a szakadékot, ami a szülői közömbösség, nemtörődömség nyomán támadhat iskola és az otthon között. A pedagógusnak nincs sem ideje, sem ereje ahhoz, hogy pótolja a szülőt. Tudomásul kell venniük ezt azoknak is, akik még ma is oly könnyen oda vágják: nevelje a gyereket a pedagógus, azért fizetik. Ma már a megértésnél, a gyerek munkájának ellenőrzésénél is többet kér az iskola a szülőtől. Olyan melléállást, amely a rendszeres kapcsolaton túl aktív, tevékeny közreműködés, segítség az iskolának, nemcsak a saját gyerekeinkért, hanem az egész iskolai vagy legalábbis az osztályközösségért. Rendszeresen kicserélni a véleményeket, összehangolni a nevelési elveket és módszereket, közös nevezőre jutni egy-egy problematikus győrelm ét a tennivalókban, a pedagógus keze alá dolgozni otthon, hatni nemcsak saját gyerekeinkre, hanem pajtásaikra, barátaikra is, megelőzni a rossz tanulmányi eredményt, a csellengést, a lógást — ez az igazi segítség az iskolának. Nem lehet letudni ezt egy-egy érdeklődéssel a fogadóórákon, de a szülői munkaközösségben pénzre, vagy egyéb anyagiakra váltott segítséggel sem. A szülőnek meg kell gondolnia: képtelen a pedagógus több száz gyermek minden lépését figyelemmel kísérni, segíteni tanulmányait és emberi fejlődését, felfigyelni a veszélyekre, ha nem áll mellette segítőként a szülő. Senki sem állítja, hogy kivétel nélkül minden pedagógus mindent megtesz a tanítványaiért, amire erejéből és idejéből futja. Azt sem tagadjuk, a szocialista nevelési elvektől idegen felfogással és módszerekkel is találkozni ma még iskoláinkban. Ma már sok családban felfigyelnek erre, és sok esetben éppen az otthon az —s ezt a bevezetőben említett közvélemény-kutatás is bizonyította —, amelyik többet nyújt a gyereknek a szocialista világkép kialakításához. Mondjuk meg őszintén: ilyen esetben az iskola az, amelynek fel kell zárkóznia az otthonhoz. De ha a szülő kívülállóként csak bírálni fogja az iskolát és nem igyekszik szót érteni a nevelőkkel, sem a gyereke érdekében, sem a pedagógiai munka javításában nem ér célhoz. Sokat kell még tenni az iskolákban azért, hogy a tantestületi egység ne kollegiális egység legyen csupán, hanem szilárd elvi, világnézeti, pedagógiai egység. Ahol ez az egység hiányzik, ott a gyermek lesz a vesztes. Az ifjúság érzékenyen és azonnal reagál a világnézeti ellentmondásokra, a kétnyelvűségre és kétlelkűségre, s ha nem segítenek neki, a kétkedés, a cinizmus verhet gyökeret benne. Joggal kérjük tehát az iskolák vezetőitől, pártszervezeteitől, hogy az új tanév legfontosabb feladatának a tantestületi egység erősítését tekintsék, a hétköznapi munka minden egyes mozzanatában. Az új tanév megnyitása ünnepi esemény a pedagógusnak, a gyereknek, a szülőnek is. Ez az ünnep azonban nem annyira külsőségeiben felemelő, mint inkább a nagy elhatározásokban, a nemes célok vállalásában. Ezeknek megvalósítására fognak össze most a tanévnyitón nevelők, szülők és diákok. Kívánjuk, hogy mindannyiuk nemes elhatározását, nagyra törő tervét siker koronázza az új tanévben. Faragó Jenő Befejeződött Makariosz és Nasszer tanácskozása Az EAK minden se megad a ciprusi kormánynak Az angolszász hatalmak újabb lépésekre készülnek Makariosz ciprusi elnök vasárnap este befejezte alexandriai megbeszéléseit Nasszerral, az EAK elnökével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki, amely a felek egységes álláspontját tükrözi. A közlemény megállapítja: Nasszer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támogatja Ciprusnak a függetlenségre, a terület sérthetetlenségére és önrendelkezésre való jogát. Az EAK minden Ciprus ellen elkövetett agressziót és beavatkozást békebontásnak, az ENSZ elvei megsértésének tekint, és minden lehetséges segítséget megad a ciprusi kormánynak országa megvédésére a külső agresszióval szemben. . A két fél azonos nézeteket vall a külföldi támaszpontokat illetően, amelyek fenyegetik a világbékét. Makariosz Alexandriában hétfőn sajtóértekezleten számolt be a háromnapos tárgyalás eredményéről. Kijelentette, hogy a ciprusi török kisebbség jogai biztosításáról kész tárgyalni, de ez a tárgyalás nem történhet az ENSZ-en, illetve más nemzetközi szervezeten keresztül. A ciprusi elnök elmondotta, hogy a görög kormányt előzőleg tájékoztatta alexandriai útjáról. A Görögországgal való egyesülésről szólva hangsúlyozta, hogy ezt csak a ciprusi nép döntheti el az önrendelkezési jog alapján. Elmondotta, hogy Nasszerral gyakorlati akciókról is tárgyaltak, mert „kötelességem, hogy védelmi célokra fegyvert szerezzek bármely országtól, amely feltételek nélkül hajlandó adni”. Makariosz ugyanakkor a földközitengeri térség demilitarizálása mellett foglalt állást. Az Al Ahram című kairói lap a tárgyalásokkal foglalkozó cikkében azt írja: Makariosz közölte Nasszerral, hogy határozottan elutasít minden kapcsolatot a NATO-val. Hétfőn sajtóértekezletet tartott Kemal Satir török miniszterelnökhelyettes. Kijelentette, ha Papandreu és Makariosz bejelentené Ciprus egyesülését Görögországgal, Törökország nem fogadna el ilyen egyoldalú döntést. A Cipruson állomásozó török csapategységek leváltásának elhalasztásáról Satir kijelentette: az elnapolás az ENSZ, az Egyesült Államok és Görögország kérelmére történt A halasztásnak nincs meghatározott időtartama. Londonban lázas diplomáciai tevékenység tapasztalható a ciprusi kérdésben. Butler brit külügyminiszter hétfőn ismét tárgyalt az amerikai nagykövettel, négy napon belül immár harmadszor. A megbeszélés után a külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Lord Hood különmegbízottat, aki Genfben Acheson amerikai különmegbízottal és a görög, illetve török kormány képviselőivel tárgyal, sürgős jelentéstételre hazarendelték. Úgy tudják, hogy egy-két napon belül Acheson is hazatér jelentéstételre. A görög Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) végrehajtó bizottsága nyilatkozatban szólította fel a görög kormányt, hogy mondja fel a Ciprussal foglalkozó zürichi, londoni egyezményeket. Az EDA elvárja a kormánytól, hogy a Biztonsági Tanácsban elítélje a Ciprus területi egységét és a Földközi-tenger békéjét megbontó újabb amerikai, török fenyegetést. A görög kormánynak — állapítja meg a nyilatkozat — Ciprus barátaihoz, a szocialista és az el nem kötelezett országokhoz kell segítségért fordulnia. (MEN, TASZSZ, Reuter, AP, MTI) MAKARIOSZ ciprusi és Nasszer egyiptomi elnök befejezte tárgyalásait. A két államfő minden kérdésben egyetértett, az EAK teljes támogatásáról biztosította Ciprust. Makariosz fegyverszállításokról is tárgyalt Alexandriában. Az angolszász hatalmak diplomáciája újabb lépésekre készül Ciprussal kapcsolatban, pontos szándékaik még nem ismeretesek. GENFBEN megnyilt az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekezlet, amelynek elnöke Jemoljanov szovjet professzor. Az értekezlethez sikert kívánó üzenetet intézett Hruscsov miniszterelnök és Johnson elnök. A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET tárgyalások hétfőn folytatódtak Prágában. A két párt- és kormányküldöttség országaik együttműködéséről, a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról és a nemzetközi helyzetről cserélte ki nézeteit. A szívélyes légkörű tárgyalások a teljes egyetértés szellemében folynak. Genfben megnyílt az atomerő békés felhasználásával foglalkozó értekezlet Genf, augusztus 31. (MTI) Hétfőn Genfben, a Nemzetek Palotájában megnyílt az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó harmadik nemzetközi értekezlet. A nagyszabású konferencián a világ csaknem minden országából kétezer tudós és műszaki szakember, továbbá körülbelül 700 megfigyelő vesz részt. Az értekezletet Ludwig von Moos, a Svájci Államszövetség elnöke nyitotta meg, majd U Thant ENSZ-főtitkár beszélt. Sürgette, hogy a világ ipari nemzetei nyújtsanak segítséget a gazdaságilag fejletlen országok békés atomenergia-tudományának fejlesztéséhez. Az értekezlet elnöke, Jemeljanov professzor bevezető beszédében az atomenergia békés célú gyakorlati alkalmazásáról szólott. Rámutatott, hogy a legközelebbi megoldásra váró feladat a hőenergiának közvetlenül villamos energiává történő átalakítása. Jemeljanov hangsúlyozta, hogy a hasadóanyagok katonai célzatú gyártásának csökkentéséről szóló szovjet—amerikai—angol kormánydöntés nagyobb távlatokat nyit a hasadóanyagok békés felhasználására irányuló kutatómunkáknak. Jemeljanov után Sigvard Eklund, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatója mondott beszédet. Az értekezlet részvevői üdvözletet kaptak a szovjet, az angol, az amerikai, a francia, az indiai, a kanadai állam-, illetve kormányfőtől, termelésről, a tengervíz só táján írásáról és az atomenergia más alkalmazási területeiről. Említést tett arról a hatalmas munkáról, amelyet a Szovjetunióban fejtenek ki az atomenergia békés felhasználására. A háborús atom — hangzik az üzenet befejező része — akadályozza a békés atom teljes értékű kifejlődését. Ezért van szükség az általános és teljes leszerelés problémájának megoldására, és arra, hogy ne történjék semmilyen lépés, amely az atomfegyver elterjedését mozdítaná elő. Johnson amerikai elnök az értekezlethez intézett üzenetében az Egyesült Államoknak az atomenergia békés felhasználása terén folytatott kutatásairól írt. Az elnök hangsúlyozza, hogy az amerikai kormány 1,6 milliárd dollárt fordított 15 év alatt az olcsó, gazdaságilag versenyképes villamos energiát fejlesztő atomreaktorokkifejlesztésére. A magánipar ezenkívül még félmilliárd dollárt költött ilyen kutatásokra. Az üzenetben Johnson kijelenti, hogy a kormány és a magánvállalatok készek az e téren kidolgozott új technológiát más országok megsegítésére használni, hogy azok kielégíthessék energiaszükségletüket. Hruscsov és Johnson üzenete az értekezlethez Hruscsov üzenetében rámutatott, hogy az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó két korábbi értekezlet — az 1955-ös és az 1958-as — már bebizonyította, mennyire fontos, hogy a tudósok kicseréljék elgondolásaikat és ismereteiket. Jó hagyománnyá vált az ilyen típusú értekezletek megtartása — írja a szovjet kormányfő, s kifejezte azt a véleményét, hogy ez az értekezlet elő fogja segíteni a nemzetközi műszaki együttműködést, amelyre annál is inkább szükség van, mert bővül az atomenergia felhasználásának köre. A szovjet kormányfő ezzel összefüggésben idézte a Lenin atomjégtörő példáját, szólott a valamosenergia-