Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
1965. május 1. szombat Újabb repülőtámadás a VDK ellen Augusztus óta 263 amerikai repülőgépet lőttek le Péntek délelőtt az amerikai haditengerészet 39 repülőgépe — a Midway repülőgép-anyahajóról felszállva — folytatta a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását. Mint a Reuter jelenti, a gépek 19 tonna bombát dobtak le, és rakétákkal lőtték a közlekedési útvonalakat Hanoitól 120 kilométernyire délre. Az AFP jelentése szerint délután a Hancock anyahajóról 26 bombázógép indult el 14 harcigép kíséretében, és Hanoitól délre, 160 kilométernyire, mintegy 40 tonna bombát és rakétát dobott le épületekre és utakra. A Vietnami Tájékoztatási Iroda jelenti: a vietnami néphadsereg egységei április 28-án és 29-én lelőttek 11 amerikai repülőgépet. Ezzel az 1964. augusztus 5-e óta a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe fölött lelőtt repülőgépek száma 263-ra emelkedett. Az Egyesült Államok 17 parti őrhajót küld a vietnami vizekre — jelentette be a washingtoni külügyminisztérium. Az ágyúnaszádok vietnami vizekre küldéséről az amerikai katonai vezetők Honoluluban megtartott tanácskozása hozott döntést. Az NBC amerikai rádiótársaság tudósítója azt jelentette Saigonból, hogy újabb két amerikai hadosztályt küldenek Dél-Vietnamba, a már ott tartózkodó több mint 30 000 amerikai katona támogatására. A dél-vietnami Da Nangban a kormánycsapatok egyik szóvivője közölte, hogy április 28-án a rendőrség őrizetbe vett tíz Da Nang-i főiskolást, mert Amerikaellenes röplapokat terjesztettek, és követelték Dél-Vietnam semlegesítését. (MTI) Felújultak a harcok Kurdisztánban Irakból érkező jelentések szerint felújultak a hadműveletek az ország északi részében, és már egy hónapja folyik a be nem jelentett háború az iraki Kurdisztánban. Az AP tudósítója április 20-án Bejrútból jelentette: Libanoni értesülések szerint öt iraki hadosztály sugárhajtású repülőgépek támogatásával megkezdte a támadást, hogy elnyomja az Irak északi részében élő kurd törzseket. A jelentés szerint gyújtóbombákat dobtak Dohuk városra. A kormány felfegyverzett erői elkeseredett harc után kiszorították a kurd partizánokat, és elfoglalták a várost. (TASZSZ) U Thant helyesli a szovjet—francia javaslatot IT Thant ENSZ-főtitkár, aki Bécsben részt vett az ENSZ adminisztratív koordinációs bizottságának kétnapos értekezletén, pénteken Genfbe utazott. A bécsi repülőtéren tartott sajtókonferencián elismeréssel szólt arról a szovjet—francia közös javaslatról, hogy az 1954. évi genfi egyezményeket fogadják el a vietnami konfliktus rendezésének alapjául. Elismeréssel szólt a Kambodzsa semlegességének biztosítása érdekében rendezendő nemzetközi konferencia tervéről is. Hangoztatta, hogy az erre irányuló kezdeményezéseket támogatni kell, mert Kambodzsa semlegessége előmozdítaná a délkeletázsiai térség békéjének biztosítását. (MTI) NÉPSZABADSÁG Munka közben Munkánk hatékonyságának fokozása, a termelés minőségi mutatóinak előtérbe helyezése — mindenekelőtt erre hívták fel a figyelmet az idei tervről szóló párt- és kormányhatározatok. Az ipari termelés növekedésének viszonylag szerény előirányzata, a beruházási tevékenység szinten tartása, a létszámemelés korlátozása, s a normák felülvizsgálatának elrendelése — hogy csak néhány fontosabbat említsünk az ezt segítő intézkedések közül — ugyanakkor kedvező körülményeket biztosítottak e cél eléréséhez. Most, hogy az év ötödik hónapjára fordul a naptár, már felmérhetjük, hogyan is kezdtük el második ötéves tervünk befejező esztendejét, mit sikerült valóra váltanunk már abból, amit elterveztünk, és mire kell ügyelnünk a továbbiakban. Az első negyedév adatainak ismeretében elmondható, hogy népgazdaságunk a terv célkitűzéseinek megfelelően fejlődik. Az ezt szolgáló intézkedések hatására egyes korábbi kedvezőtlen tendenciákat — például a termelékenység vagy az önköltség alakulásában — kedvezőek váltják fel, vagy legalábbis — például a készletállomány tekintetében — a káros folyamat intenzitása csökkent. Az év első három hónapjában az ipari termelés mintegy 6 százalékkal múlta felül az 1964. első negyedévi szintet, s mintegy másfél—két százalékkal a tervezettet. Terven felül például jelentős mennyiségű műtrágyát, cementet gyártottak, míg például papírból, téglából nem teljesült a terv. Az állami építőipar vállalatai mintegy 14 százalékkal teljesítettek többet, mint tavaly az első negyedévben, s az 1964. évi 14 százalék helyett éves kötelezettségüknek 16,7 százalékát végezték el már az első három hónapban. Valamelyest túlteljesítette az ipar exportkötelezettségét is. Terven felül szállított exportra az élelmiszeripar és kisebb mértékben a gépipar, de például a gyógyszeripar — részben a vártnál nagyobb hazai fogyasztás miatt — nem teljesítette esedékes exportkötelezettségét. Kedvező, hogy a termelés növekedésének túlnyomó része — mintegy 80 százaléka — a termelékenység növekedéséből származott. Az első negyedévben az állami iparban foglalkoztatottak száma csak 1,1 százalékkal — 14 200 fővel — haladta meg az 1964. első negyedévit, az egy foglalkoztatottra jutó termelés pedig mintegy 5 százalékkal volt magasabb. Az építőiparban a kedvező időjárás, a kiterjedtebb téliesítés s a gépek jobb kihasználása következtében mintegy 12 százalékkal volt nagyobb a termelékenység az egy évvel korábbinál, és körülbelül 2 százalékkal a tervezettnél. Az általában tervszerű fejlődés ellenére néhány tekintetben azonban nem sikerült jelentős kedvező változást elérni. Ilyen mindenekelőtt a termelés ütemessége. Ezt jelzi, hogy az ipari termelés év eleji visszaesése, bár a tavalyinál vagy a tavalyelőttinél valamelyest kisebb, de még így is tetemes volt. Az állami ipar termelési szintje — az élelmiszeripar nélkül — januárban és februárban mintegy 10 százalékkal volt alacsonyabb, mint decemberben. A negyedéven belül sok helyütt most is az utolsó hónap végére torlódtak a feladatok. A vállalatok ütemtelen szállításai következtében a negyedévi export mintegy harmada, a kohó- és gépipari export csaknem 40 százaléka, március utolsó tíz napjában hagyta el az országot Az ilyen mérvű ütemtelenség, s a vele járó kapkodás óhatatlanul rontja az önköltséget, növeli a selejtet, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a közlekedést és a külkereskedelmet. Pedig, hogy a termelés év eleji visszaesése nem valamifajta istencsapás, hogy az ütemes, egyenletes termelés nem irreális követelmény, azt bizonyítja, hogy minden iparágban vannak ütemesen termelő üzemnek, ahol az év vagy a negyedév elején csaknem ugyanolyan intenzitású munka folyik, mint a tervperiódusok vége felé. A gépiparban például míg a Ganz Villamossági Műveknél vagy a Medicornál januárban a napi termelés a decemberi felét sem érte el, a Diósgyőri Gépgyárban, a Magyar Kábel Műveknél csak 2,4 százalékkal volt alacsonyabb a napi átlagos termelés az év utolsó hónapjánál. A kohó- és gépiparban terv készült arra, hogy 19 nagyvállalatnál biztosítsák az ütemes termékkibocsátás feltételeit. A ma is egyenletesen fejlődő üzemek példája bizonyítja, hogy az iparvezetés és az üzemen belüli szervezettség javításával erre a lehetőség adva van. A sikerhez azonban az is kell, hogy megjavuljon a kooperációs fegyelem, hogy megszűnjék az a gyakorlat, hogy az év utolsó napjára igazolják vissza a kooperációs szállításokat, s hogy a felügyeleti szervek szigorúan felelősségre vonják azokat a vállalatokat, amelyek saját kapkodásukkal más vállalatoknál is akadályozzák az ütemes termelést. Idei tervünk, mint ismeretes, az ipari termelés 4,2 százalékos növekedését irányozta elő az akkor még részben becsült, tavalyi szinthez képest. Tekintve, hogy a vártnál nagyobb volt az ipari termelés felfutása, az idei termelési tervfeladat valójában csak mintegy 3,6 százalékos növekedést jelent. Figyelembe véve az első negyedévi túlteljesítést és azt, hogy az idén három munkanappal több van, az év hátralevő részében a legtöbb iparágban nem annyira a tervezett szint elérése okoz nehézségeket, mint inkább az, hogy a termelést szigorúan a tervezett keretek között tartsák, illetve csak ott teljesítsék túl a tervet, ahol ez exportnövelést vagy importcsökkentést tesz lehetővé. Erre annál is inkább figyelmeztetni kell, mert az első negyedévben, bár a tavalyinál kisebb ütemben, de növekedtek a készletek, és nem is mindenütt indokoltan, ugyanakkor amikor egyes külkereskedelmi és belkereskedelmi igényeket nem tudott az ipar kielégíteni. Az elmaradás gyakori oka — különösen exporttermékek esetében —, hogy az új gyártmányok kihozatala lassú, a műszaki fejlesztés nem tart lépést a piac igényeivel. Mindez arra mutat, hogy a termelés öszszetétele és a felhasználók igénye még mindig nem fedi egymást. A vállalatoknak, irányító szerveiknek és a bankapparátusnak épp ezért különös gonddal kell elbírálniuk a túlteljesítési törekvéseket, határozottan és idejében elejét kell venniük a felesleges készletek képződésének. Bár mint említettük , a termelékenység és a létszám az első negyedévben kedvezően alakult, nem szabad, hogy ez fékezze a termelékenység további tartalékainak feltárását, az üzemek műszaki intézkedési terveiben rögzített teendők valóra váltását. A termelékenység tekintetében ugyanis feltétlenül igaz, hogy itt minden túlteljesítés a népgazdaság érdekeit szolgálja, míg az elmaradás a tervtől fokozza a munkaerőhelyzet feszültségét, dolgozókat von el olyan munkaterületekről, ahol pedig múlhatatlanul szükség lenne rájuk a terv teljesítéséhez. Az adott helyzetben tehát arra kell törekedni, hogy még ott is, ahol a termelési terv túlteljesítése kívánatos és megvalósítható, ezt lehetőleg azonos létszámmal vagy legfeljebb minimális létszámtöbblettel érjék el. Aagy figyelmet igényel az idei is beruházási tervek teljesítése is. Egyes áthúzódó építkezések körüli viták, vagy a műszaki tervellátottság hiányai miatt nem mindenütt tudták az első negyedévben kihasználni a rendelkezésre álló építőkapacitást, s az is előfordult, hogy a késedelmes gépszállítás fékezte a szerelési munkákat. Különösen fontos érdek fűződik az idei befejezésre tervezett beruházások határidőre történő elkészüléséhez. A százhalombattai, a pécsi hőerőmű idei indulásra tervezett gépegységeire már a téli csúcsban számít a népgazdaság, a papíripari rekonstrukciók mindennapi késése tőkés devizakiadás növekedését jelenti, a földgáztüzelésre átállítandó üzemek felkészülésének elcsúszása energiamérlegünket veszélyezteti. Az említett és a többi beruházásokon a közreműködő vállalatok munkájának példás összehangolásával mindent meg kell tenni, hogy lehetőleg a határidő előtt, de semmi esetre sem később termelni kezdjenek a gyárak, erőművek, átadhassák a lakóknak a lakásokat. Munka közben vagyunk, az év nagyobbik része még előttünk van. Az első negyedévi munka tapasztalatainak gondos elemzésével, a termelési értekezleteken és más fórumokon elhangzott javaslatok hasznosításával, a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny vállalásainak valóra váltásával még sokat lehet tenni az eredmények javításáért, az éves terv sikeréért, harmadik ötéves tervünk jó előkészítéséért. Földes István „Készek vagyunk önként megsegíteni a vietnami népet!“ Magyar dolgozók leveleiből A magyar nép is növekvő felháborodással kíséri az Egyesült Államok immár állandósuló, fokozódó vietnami agresszióját. Mint ismeretes, már sok ezerre tehetők a tiltakozások, amelyekben dolgozóink követelik: fogják le az imperialista kalandorok kezét, vessenek véget az Egyesült Államok terrorcselekedeteinek, tartsák tiszteletben a vietnami nép szabadságát, függetlenségét. S a tiltakozások mellett mind több azoknak a magyar embereknek a száma, akik népünk forradalmi hagyományaihoz híven internacionalista kötelességüknek tekintik, hogy önként jelentkezzenek a vietnami nép megsegítésére. A proletár nemzetköziség nagy ünnepe, május 1. gondolatokat ébresztő hangulatának alkalmából különösen sokan kérik különböző hatóságokhoz, szervekhez, újságokhoz, köztük a Népszabadsághoz is intézett levelekben, tegyék lehetővé számukra, hogy a vietnami néppel együtt harcolhassanak az egész emberiség békéjét veszélyeztető amerikai militarizmus ellen. A jelentkezők között megtaláljuk a lakosság minden rétegének képviselőit, munkásokat, tanulókat, igen sok katonát, a honvédség csaknem minden alegységéből s főleg a szolnoki Kilián Repülőtiszti Iskolából. A jelentkezők legtöbbje a tetterős fiatalok közül kerül ki. Sulyok László és Dömötör László, a győri 400. Iparitanuló-intézet harmadéves növendékei. Júniusban végeznek, s mint írják, „megdöbbentenek minket azok a kijelentések és állásfoglalások, amelyeket egyes USA-vezetők tesznek. Készek vagyunk önkéntesként harcolni Vietnamban. Ez szilárd és megmásíthatatlan elhatározásunk." Mélységes felháborodásukról, az imperialisták ellen érzett gyűlöletükről írnak hárman (Erdődi Ferenc, Lőrincz István és Dömsödi Antal) a komlói vájáriskola harmadik évfolyamából. Mind a hárman katonakötelesek, s jelentkeznek Vietnamba önkéntesként. Császár Miklós, a Hajdúnánási Gépállomás 19 éves géplakatosa így ír: „Kötelességünk, hogy megsegítsük Vietnamot, mielőtt világháborúvá fajulna a dolog. Nem kell félnünk, hiszen olyan erővel rendelkezünk, amelylyel az ellenséget bármikor le tudjuk győzni. Vállalok minden nehézséget!" Egy másik ifjú, Taubert György Szigetvárról írja meg, hogy húsz éves és jó céllövő: „Nem lehet nézni tétlenül, hogyan gyilkolják az imperialisták a vietnami békés lakosságot.” Majd jelentkezését ezzel zárja: „Éljen a proletár nemzetköziség, éljen a béke.” S más korosztályok is hallatják szavukat. Nagy Ferenc 29 éves oroszlányi bányász, aki a XVI-os aknán dolgozik, a többi között ezt írja: „Gyűlölettel a szívemben kísérem figyelemmel a vietnami eseményeket, az amerikaiak agresszióját. Kész vagyok részt venni a vietnami nép dicső, önfeláldozó, a hazát, a szabadságot, a függetlenséget, a világ jövőjét védő harcában. Nekünk, kommunistáknak kötelességünk, hogy amit apáink kivívtak számunkra, a szabadságot, azt biztosítsuk a mi gyermekeinknek is. Ezt testvéri összefogással meg is tudjuk tenni.” Balázs Béla szolnoki MÁV-főintéző megírja, hogy a második világháborúban a légvédelemnél szolgált, lövegvezető volt. „Nem vagyok mai gyerek. 44 éves. Nem a kalandvágy vezet. Segíteni akarok. Egész életemben sajnálnám, ha elszalasztanám az alkalmat, hogy hitet tegyek a proletár internacionalizmus mellett.” És jelentkezett egy 19-es veterán, Burghardt József (Budapest, Remetehegyi dűlő, 1675), a bácskai önálló vörösezred volt parancsnoka... Hogy mennyire foglalkoztatják a béke és a háború kérdései ma a magyar családokat, erről, a sok között a következő két levél is tanúskodik. Tóth Sándor, a kisari tsz pártalapszervezetének titkára és felesége együtt kíván harcolni Vietnamban, mint írják: „Elhatározásunkat megerősíti, hogy magunk is jól megismertük a múltban az elnyomás minden keservét...” Debrecenből két testvér, Sztanó Zoltán vízépítőtechnikus tartalékos alhadnagy és Sztanó Irma mezőgazdasági technikus, vöröskeresztes aktíva így jelentkezik: „Az amerikai agresszió felháborít minden becsületes magyar embert, aki a békés építés és nemzetközi szolidaritás eszméjét magáénak vallja. Az imperialisták vietnami hódító háborúja támadás az egész szocialista közösség ellen, amelyet egy emberként kell visszaverni.” Paizs Sándorné (Jánoshalma), aki 1961 óta a Vöröskereszt tagja és elsősegélynyújtó tanfolyamot végzett, szükség esetén ápolónőnek menne a szocialista Vietnamba. Nap nap után folytatódnak a jelentkezések, bizonyítva a magyar dolgozók, a magyar ifjúság mély gyökerekből táplálkozó internacionalista érzelmeit. Népünk jól tudja, hogy a magyar kormány a lehetőségekhez, a rendelkezésekre álló eszközökhöz mérten hathatós segítséget nyújt távoli testvéreinknek, s bizonyos, ha erre sor kerülne, honfitársaink is ott harcolnának a Vietnami Demokratikus Köztársaság földjén a világ sok-sok más, a békét féltő és ezért áldozatokra is hajlandó önkéntesével együtt. A szocialista országok közgazdászainak tanácskozása A KGST közgazdasági állandó bizottsága munkatervének értelmében Moszkvában április 22-től 28-ig tanácskozást rendeztek a beruházások gazdaságossági normatívájának kérdéseiről. A tanácskozás munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió közgazdászai vettek részt, s széles körű eszmecserét folytattak a beruházások gazdasági hatékonysága elemzésének elméletéről és módszertanáról. Valamennyi kérdést a barátság és az egyetértés légkörében vitatták mest. 3