Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

1965. május 1. szombat Újabb repülőtámadás a VDK ellen Augusztus óta 263 amerikai repülőgépet lőttek le Péntek délelőtt az amerikai ha­ditengerészet 39 repülőgépe — a Midway repülőgép-anyahajóról felszállva — folytatta a Vietnami Demokratikus Köztársaság terü­letének bombázását. Mint a Reuter jelenti, a gépek 19 tonna bombát dobtak le, és rakétákkal lőtték a közlekedési útvonalakat Hanoitól 120 kilomé­ternyire délre. Az AFP jelentése szerint dél­után a Hancock anyahajóról 26 bombázógép indult el 14 harci­gép kíséretében, és Hanoitól dél­re, 160 kilométernyire, mintegy 40 tonna bombát és rakétát do­bott le épületekre és utakra. A Vietnami Tájékoztatási Iro­da jelenti: a vietnami néphadse­reg egységei április 28-án és 29-én lelőttek 11 amerikai repülőgépet. Ezzel az 1964. augusztus 5-e óta a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe fölött lelőtt re­pülőgépek száma 263-ra emelke­dett. Az Egyesült Államok 17 parti őrhajót küld a vietnami vizekre — jelentette be a washingtoni külügyminisztérium. Az ágyúna­szádok vietnami vizekre küldé­séről az amerikai katonai veze­tők Honoluluban megtartott ta­nácskozása hozott döntést. Az NBC amerikai rádiótársaság tudósítója azt jelentette Saigon­ból, hogy újabb két amerikai hadosztályt küldenek Dél-Viet­­namba, a már ott tartózkodó több mint 30 000 amerikai katona támogatására. A dél-vietnami Da Nangban a kormánycsapatok egyik szóvi­vője közölte, hogy április 28-án a rendőrség őrizetbe vett tíz Da Nang-i főiskolást, mert Amerika­­ellenes röplapokat terjesztettek, és követelték Dél-Vietnam sem­legesítését. (MTI) Felújultak a harcok Kurdisztánban Irakból érkező jelentések sze­rint felújultak a hadműveletek az ország északi részében, és már egy hónapja folyik a be nem jelen­tett háború az iraki Kurdisztán­­ban. Az AP tudósítója április 20-án Bejrútból jelentette: Libanoni ér­tesülések szerint öt iraki hadosz­tály sugárhajtású repülőgépek tá­mogatásával megkezdte a táma­dást, hogy elnyomja az Irak északi részében élő kurd törzse­ket. A jelentés szerint gyújtó­bombákat dobtak Dohuk városra. A kormány felfegyverzett erői el­keseredett harc után kiszorították a kurd partizánokat, és elfoglal­ták a várost. (TASZSZ) U Thant helyesli a szovjet—francia javaslatot IT Thant ENSZ-főtitkár, aki Bécsben részt vett az ENSZ ad­minisztratív koordinációs bizott­ságának kétnapos értekezletén, pénteken Genfbe utazott. A bécsi repülőtéren tartott sajtókonferen­cián elismeréssel szólt arról a szovjet—francia közös javaslat­ról, hogy az 1954. évi genfi egyez­ményeket fogadják el a vietnami konfliktus rendezésének alapjául. Elismeréssel szólt a Kambod­zsa semlegességének biztosítása érdekében rendezendő nemzetkö­zi konferencia tervéről is. Han­goztatta, hogy az erre irányuló kezdeményezéseket támogatni kell, mert Kambodzsa semleges­sége előmozdítaná a délkelet­ázsiai térség békéjének biztosítá­sát. (MTI) NÉPSZABADSÁG Munka közben M­unkánk hatékonyságának fo­kozása, a termelés minőségi mutatóinak előtérbe helyezése — mindenekelőtt erre hívták fel a figyelmet az idei tervről szóló párt- és kormányhatározatok. Az ipari termelés növekedésének vi­szonylag szerény előirányzata, a beruházási tevékenység szinten tartása, a létszámemelés korláto­zása, s a normák felülvizsgálatá­nak elrendelése — hogy csak né­hány fontosabbat említsünk az ezt segítő intézkedések közül — ugyanakkor kedvező körülménye­ket biztosítottak e cél eléréséhez. Most, hogy az év ötödik hónap­jára fordul a naptár, már felmér­hetjük, hogyan is kezdtük el má­sodik ötéves tervünk befejező esztendejét, mit sikerült valóra váltanunk már abból, amit elter­veztünk, és mire kell ügyelnünk a továbbiakban. Az első negyedév adatainak is­meretében elmondható, hogy nép­gazdaságunk a terv célkitűzései­nek megfelelően fejlődik. Az ezt szolgáló intézkedések hatására egyes korábbi kedvezőtlen ten­denciákat — például a termelé­kenység vagy az önköltség alaku­lásában — kedvezőek váltják fel, vagy legalábbis — például a kész­letállomány tekintetében — a ká­ros folyamat intenzitása csökkent. Az év első három hónapjában az ipari termelés mintegy 6 szá­zalékkal múlta felül az 1964. első negyedévi szintet, s mintegy más­fél—két százalékkal a tervezet­tet. Terven felül például jelentős mennyiségű műtrágyát, cementet gyártottak, míg például papírból, téglából nem teljesült a terv. Az állami építőipar vállalatai mint­egy 14 százalékkal teljesítettek többet, mint tavaly az első ne­gyedévben, s az 1964. évi 14 szá­zalék helyett éves kötelezettsé­güknek 16,7 százalékát végezték el már az első három hónapban. Valamelyest túlteljesítette az ipar exportkötelezettségét is. Terven felül szállított exportra az élel­miszeripar és kisebb mértékben a gépipar, de például a gyógy­szeripar — részben a vártnál na­gyobb hazai fogyasztás miatt — nem teljesítette esedékes export­kötelezettségét. Kedvező, hogy a termelés növe­kedésének túlnyomó része — mintegy 80 százaléka — a terme­lékenység növekedéséből szárma­zott. Az első­­ negyedévben az állami iparban foglalkoztatottak száma csak 1,1 százalékkal — 14 200 fővel — haladta meg az 1964. első negyedévit, az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés pedig mintegy 5 százalékkal volt maga­sabb. Az építőiparban a kedvező időjárás, a kiterjedtebb téliesítés s a gépek jobb kihasználása kö­vetkeztében mintegy 12 százalék­kal volt nagyobb a termelékeny­ség az egy évvel korábbinál, és körülbelül 2 százalékkal a terve­zettnél. Az általában tervszerű fejlődés ellenére néhány tekintetben azonban nem sikerült jelentős kedvező változást elérni. Ilyen mindenekelőtt a termelés ütemes­sége. Ezt jelzi, hogy az ipari ter­melés év eleji visszaesése, bár a tavalyinál vagy a tavalyelőttinél valamelyest kisebb, de még így is tetemes volt. Az állami ipar termelési szintje — az élelmiszer­­ipar nélkül — januárban és feb­ruárban mintegy 10 százalékkal volt alacsonyabb, mint december­ben. A negyedéven belül sok he­lyütt­ most is az utolsó hónap vé­gére torlódtak a feladatok. A vállalatok ütemtelen szállításai következtében a negyedévi export mintegy harmada, a kohó- és gépipari export csaknem 40 szá­zaléka, március utolsó tíz napjá­ban hagyta el az országot Az ilyen mérvű ütemtelenség, s a vele járó kapkodás óhatatlanul rontja az önköltséget, növeli a se­­lejtet, szinte megoldhatatlan fel­adatok elé állítja a közlekedést és a külkereskedelmet. Pedig, hogy a termelés év eleji visszaesése nem valamifajta is­tencsapás, hogy az ütemes, egyen­letes termelés nem irreális köve­telmény, azt bizonyítja, hogy min­den iparágban vannak ütemesen termelő üzemnek, ahol az év vagy a negyedév elején csaknem ugyanolyan intenzitású munka folyik, mint a tervperiódusok vé­ge felé. A gépiparban például míg a Ganz Villamossági Művek­nél vagy a Medicornál januárban a napi termelés a decemberi felét sem érte el, a Diósgyőri Gépgyárban, a Magyar Kábel Mű­veknél csak 2,4 százalékkal volt alacsonyabb a napi átlagos ter­melés az év utolsó hónapjánál. A kohó- és gépiparban terv készült arra, hogy 19 nagyvállalatnál biz­tosítsák az ütemes termékkibo­csátás feltételeit. A ma is egyen­letesen fejlődő üzemek példája bizonyítja, hogy az iparvezetés és az üzemen belüli szervezettség javításával erre a lehetőség adva van. A sikerhez azonban az is kell, hogy megjavuljon a koope­rációs fegyelem, hogy megszűn­jék az a gyakorlat, hogy az év utolsó napjára igazolják vissza a kooperációs szállításokat, s hogy a felügyeleti szervek szigorúan fele­lősségre vonják azokat a vállala­tokat, amelyek saját kapkodásuk­kal más vállalatoknál is akadá­lyozzák az ütemes termelést. I­dei tervünk, mint ismeretes, az ipari termelés 4,2 száza­lékos növekedését irányozta elő az akkor még részben becsült, ta­valyi szinthez képest. Tekintve, hogy a vártnál nagyobb volt az ipari termelés felfutása, az idei termelési tervfeladat valójában csak mintegy 3,6 százalékos növe­kedést jelent. Figyelembe véve az első negyedévi túlteljesítést és azt, hogy az idén három munka­nappal több van, az év hátralevő részében a legtöbb iparágban nem annyira a tervezett szint elérése okoz nehézségeket, mint inkább az, hogy a termelést szigorúan a tervezett keretek között tartsák, illetve csak ott teljesítsék túl a tervet, ahol ez exportnövelést vagy importcsökkentést tesz le­hetővé. Erre annál is inkább figyelmez­tetni kell, mert az első negyedév­ben, bár a tavalyinál kisebb ütemben, de növekedtek a kész­letek, és nem is mindenütt indo­koltan, ugyanakkor amikor egyes külkereskedelmi és belkereske­delmi igényeket nem tudott az ipar kielégíteni. Az elmaradás gyakori oka — különösen export­­termékek esetében —, hogy az új gyártmányok kihozatala lassú, a műszaki fejlesztés nem tart lé­pést a piac igényeivel. Mindez arra mutat, hogy a termelés ösz­­szetétele és a felhasználók igénye még mindig nem fedi egymást. A vállalatoknak, irányító szerveik­nek és a bankapparátusnak épp ezért különös gonddal kell elbí­rálniuk a túlteljesítési törekvése­ket, határozottan és idejében ele­jét kell venniük a felesleges kész­letek képződésének. Bár mint említettük , a ter­melékenység és a létszám az első negyedévben kedvezően alakult, nem szabad, hogy ez fékezze a termelékenység további tartalé­kainak feltárását, az üzemek mű­szaki intézkedési terveiben rög­zített teendők valóra váltását. A termelékenység tekintetében ugyanis feltétlenül igaz, hogy itt minden túlteljesítés a népgazda­ság érdekeit szolgálja, míg az el­maradás a tervtől fokozza a mun­kaerőhelyzet feszültségét, dolgo­zókat von el olyan munkaterüle­tekről, ahol pedig múlhatatlanul szükség lenne rájuk a terv telje­sítéséhez. Az adott helyzetben te­hát arra kell törekedni, hogy még ott is, ahol a termelési terv túlteljesítése kívánatos és meg­valósítható, ezt lehetőleg azonos létszámmal vagy legfeljebb mi­nimális létszámtöbblettel érjék el. A­agy figyelmet igényel az idei is beruházási tervek teljesítése is. Egyes áthúzódó építkezések körüli viták, vagy a műszaki tervellátottság hiányai miatt nem mindenütt tudták az első negyed­évben kihasználni a rendelkezés­re álló építőkapacitást, s az is előfordult, hogy a késedelmes gépszállítás fékezte a szerelési munkákat. Különösen fontos ér­dek fűződik az idei befejezésre tervezett beruházások határidőre történő elkészüléséhez. A száz­halombattai, a pécsi hőerőmű idei indulásra tervezett gépegy­ségeire már a téli csúcsban szá­mít a népgazdaság, a papíripari rekonstrukciók mindennapi ké­sése tőkés devizakiadás növeke­dését jelenti, a földgáztüzelésre átállítandó üzemek felkészülésé­nek elcsúszása energiamérlegün­ket veszélyezteti. Az említett és a többi beruházásokon a közre­működő vállalatok munkájának példás összehangolásával mindent meg kell tenni, hogy lehetőleg a határidő előtt, de semmi esetre sem később termelni kezdjenek a gyárak, erőművek, átadhassák a lakóknak a lakásokat. Munka közben vagyunk, az év nagyobbik része még előt­tünk van. Az első negyedévi munka tapasztalatainak gondos elemzésével, a termelési értekez­leteken és más fórumokon el­hangzott javaslatok hasznosításá­val, a felszabadulás 20. évfor­dulója tiszteletére indított mun­kaverseny vállalásainak valóra váltásával még sokat lehet tenni az eredmények javításáért, az éves terv sikeréért, harmadik öt­éves tervünk jó előkészítéséért. Földes István „Készek vagyunk önként megsegíteni a vietnami népet!“ Magyar dolgozók leveleiből A magyar nép is növekvő fel­háborodással kíséri az Egyesült Államok immár állandósuló, fo­kozódó vietnami agresszióját. Mint ismeretes, már sok ezerre tehetők a tiltakozások, amelyek­ben dolgozóink követelik: fogják le az imperialista kalandorok ke­zét, vessenek véget az Egyesült Államok terrorcselekedeteinek, tartsák tiszteletben a vietnami nép szabadságát, függetlenségét. S a tiltakozások mellett mind több azoknak a magyar emberek­nek a száma, akik népünk forra­dalmi hagyományaihoz híven internacionalista kötelességüknek tekintik, hogy önként jelentkez­zenek a vietnami nép megsegíté­sére. A proletár nemzetköziség nagy ünnepe, május 1. gondolato­kat ébresztő hangulatának alkal­mából különösen sokan kérik különböző hatóságokhoz, szervek­hez, újságokhoz, köztük a Nép­­szabadsághoz is intézett levelek­ben, tegyék lehetővé számukra, hogy a vietnami néppel együtt harcolhassanak az egész emberi­ség békéjét veszélyeztető ameri­kai militarizmus ellen. A jelent­kezők között megtaláljuk a lakos­ság minden rétegének képviselőit, munkásokat, tanulókat, igen sok katonát, a honvédség csaknem minden alegységéből s főleg a szolnoki Kilián Repülőtiszti Is­kolából. A jelentkezők legtöbbje a tett­erős fiatalok közül kerül ki. Su­lyok László és Dömötör László, a győri 400. Iparitanuló-intézet harmadéves növendékei. Június­ban végeznek, s mint írják, „meg­döbbentenek minket azok a kije­lentések és állásfoglalások, ame­lyeket egyes USA-vezetők tesznek. Készek vagyunk önkéntesként harcolni Vietnamban. Ez szilárd és megmásíthatatlan elhatározá­sunk." Mélységes felháborodásuk­ról, az imperialisták ellen érzett gyűlöletükről írnak hárman (Er­dődi Ferenc, Lőrincz István és Dömsödi Antal) a komlói vájár­iskola harmadik évfolyamából. Mind a hárman katonakötelesek, s jelentkeznek Vietnamba önkén­tesként. Császár Miklós, a Hajdú­nánási Gépállomás 19 éves gép­lakatosa így ír: „Kötelességünk, hogy megsegítsük Vietnamot, mi­előtt világháborúvá fajulna a do­log. Nem kell félnünk, hiszen olyan erővel rendelkezünk, amely­­lyel az ellenséget bármikor le tudjuk győzni. Vállalok minden nehézséget!" Egy másik ifjú, Taubert György Szigetvárról ír­ja meg, hogy húsz éves és jó cél­lövő: „Nem lehet nézni tétlenül, hogyan gyilkolják az imperialis­ták a vietnami békés lakosságot.” Majd jelentkezését ezzel zárja: „Éljen a proletár nemzetköziség, éljen a béke.” S más korosztályok is hallat­ják szavukat. Nagy Ferenc 29 éves oroszlányi bányász, aki a XVI-os aknán dolgozik, a többi között ezt írja: „Gyűlölettel a szí­vemben kísérem figyelemmel a vietnami eseményeket, az ame­rikaiak agresszióját. Kész va­gyok részt venni a vietnami nép dicső, önfeláldozó, a hazát, a sza­badságot, a függetlenséget, a vi­lág jövőjét védő harcában. Ne­künk, kommunistáknak köteles­ségünk, hogy amit apáink kivív­tak számunkra, a szabadságot, azt biztosítsuk a mi gyermekeink­nek is. Ezt testvéri összefogással meg is tudjuk tenni.” Balázs Bé­la szolnoki MÁV-főintéző meg­írja, hogy a második világhábo­rúban a légvédelemnél szolgált, lövegvezető volt. „Nem vagyok mai gyerek. 44 éves. Nem a ka­landvágy vezet. Segíteni akarok. Egész életemben sajnálnám, ha elszalasztanám az alkalmat, hogy hitet tegyek a proletár interna­cionalizmus mellett.” És jelent­kezett egy 19-es veterán, Burg­hardt József (Budapest, Remete­hegyi dűlő, 16­­75), a bácskai ön­álló vörösezred volt parancsno­ka... Hogy mennyire foglalkoztat­ják a béke és a háború kérdései ma a magyar családokat, erről, a sok között a következő két le­vél is tanúskodik. Tóth Sándor, a kisari tsz pártalapszervezetének titkára és felesége együtt kíván harcolni Vietnamban, mint írják: „Elhatározásunkat megerősíti, hogy magunk is jól megismertük a múltban az elnyomás minden keservét...” Debrecenből két testvér, Sztanó Zoltán vízépítő­technikus tartalékos alhadnagy és Sztanó Irma mezőgazdasági technikus, vöröskeresztes aktíva így jelentkezik: „Az amerikai ag­resszió felháborít minden becsü­letes magyar embert, aki a békés építés és nemzetközi szolidaritás eszméjét magáénak vallja. Az imperialisták vietnami hódító há­borúja támadás az egész szocia­lista közösség ellen, amelyet egy emberként kell visszaverni.” Paizs Sándorné (Jánoshalma), aki 1961 óta a Vöröskereszt tag­ja és elsősegélynyújtó tanfolya­mot végzett, szükség esetén ápolónőnek menne a szocialista Vietnamba. Nap nap után folytatódnak a jelentkezések, bizonyítva a ma­gyar dolgozók, a magyar ifjúság mély gyökerekből táplálkozó in­ternacionalista érzelmeit. Né­pünk jól tudja, hogy a magyar kormány a lehetőségekhez, a rendelkezésekre álló eszközök­höz mérten hathatós segítséget nyújt távoli testvéreinknek, s bizonyos, ha erre sor kerülne, honfitársaink is ott harcolnának a Vietnami Demokratikus Köztár­saság földjén a világ sok-sok más, a békét féltő és ezért áldozatok­ra is hajlandó önkéntesével együtt. A szocialista országok közgazdászainak tanácskozása A KGST közgazdasági állandó bizottsága munkatervének értel­mében Moszkvában április 22-től 28-ig tanácskozást rendeztek a beruházások gazdaságossági nor­matívájának kérdéseiről. A tanácskozás munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel­­ország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Románia és a Szovjetunió közgazdászai vettek részt, s szé­les körű eszmecserét folytattak a beruházások gazdasági hatékony­sága elemzésének elméletéről és módszertanáról. Valamennyi kér­dést a barátság és az egyetértés légkörében vitatták mest. 3

Next