Népszabadság, 1965. október (23. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
A magyar hajózás múltjából , mióta csak ember él a Duna két partján, ősi segítője e nagy folyam. A római hódí■ tók ezerhatszáz—kétezer esztendővel ezelőtt már szabályos kereskedelmi és hadiflottát tartottak fenn a Dunán. Árpád honfoglalói közül a katonanép lóháton úszta meg a folyókat, holmijaikat bőrrel bevont fagerendázatú csónakokon szállították át. A német császár hajóit megfúró Búvár Kund (vagy Zotmund) legendája s sok más adatunk bizonyítja: az Árpádok korának magyarsága hamarosan megtanulta nemcsak az idegen hadihajók elleni hadakozást, de a hajóépítés művészetét is. A pannonhalmi apátság okmányai utalnak arra, hogy a XI. század végén már rendszeres volt a Duna menti Vének, Almásfüzitő, Komárom s az erdélyi. Marosvidéki sótároló helyek között a hajóforgalom. Pest városa is nem utolsósorban a hajózásnak köszönheti tatárjárás előtti gazdagágát. A pesti hajóscéh főként a szerémség híres boraival kereskedett. Növelte e régi város forgalmát az is, hogy a Pest és Buda között révek bonyolították le Kelet és Nyugat átmenő forgalmát. (Az egyik révhely Pest és a régi Kispest — a mai Tabán — között, a mai Erzsébet-híd helyén helyezkedett el. Északabbra a mai Vargit-híd helyén a bal parti Jelőfalut kötötte össze révjárata óbb parti Felhévízzel, a mai Lukács fürdő vidékével. De nem csupán a Duna, Tisza, Maros hátán vetettek barázdát a égi evezős, vitorlás gályák. I. zászló király például gályán jára be a Balaton és a — múlt században jórészben lecsapolt — Kisbalaton településeit. 1189-ben Barbarossa Frigyes német császár hazánkon át vezete kelet felé keresztes hadát. Déli határunknál, a Vaskapunál ■gesz flottáját III. Béla királynak adta, mert — mint feljegyezték „úgy hallotta, hogy az al-durai sziklák közt a föld elnyeli a Dunát, tehát úgysem vihetné gágáit tovább”. Hunyadi János idejében a hadihajós fegyvernem már a gyalogsággal, lovassággal egyenértékű haderő. Naszádosainknak döntő része volt az 1456. évi nándorfehérvári (belgrádi) diadal kivívásában. A hadihajókat egy vagy két szinten elhelyezett evezősorokkal hajtották, s a széljárást vitorlákkal igyekeztek hasznosítani. Amíg az áruszállító hajókat lefelé a folyam sodra viszi — hét kilométeres óra-átlagsebességgel —, felfelé lovakkal vontatják. Hadigályáinknak sebességük volt az ereje. A flotta leggyakoribb gályatípusa a tizenkétpár evezős naszád volt, vitorlázattal. Huszonöt harcos, három hajóágyú volt a fegyverzete. A hadihajórajokat, hogy azok kikötését, élelemszerzését, a hajótüzérség szárazföldi működését biztosítsa, a folyam mindkét partján a hajósfegyvernemhez rendelt könnyű lovasság kísérte. Nagyobb csapatmozdulatoknál a naszádokat, a hajótesteket egymás mellé horgonyozták, így a folyami átkelések hídját biztosították. A parti lovasság, ha kellett, a hajók vontatásában is részt vett. Hunyadi Mátyás idején híres, gyönyörű, díszhajó jelent meg a Dunán. A velencei köztársaság állami díszhajója nyomán Mátyás luxusjachtját is Bucentaurusnak, Bucintorónak (aranygálya) nevezték. Pompás bútorok, gazdagon aranyozott termek, perzsaszőnyeges padlók tették világcsodájává ezt a dunai hajót. Olasz lant és magyar koboz muzsikája tompította a Bucentaurus fedélzetén a nehéz evezőlapátok nyikorgását. 1490 áprilisában, amikor „Bécsnek büszke várában” Mátyás meghalt, a király tetemét a Bucentauruson ravatalozták fel. Pozsony, Győr, Komárom, Visegrád várfokán ágyúdörgés kísérte e hajó — s a kísérő fekete leplekkel borított magyar flotta — Budára vezető vízi útját. A ravatali hajót negyvennyolc evező hajtotta. Nyomában, vízvonalig fekete posztóban sorakozott kétszáz naszád, az udvar s a felső-dunai hajóhad. Mátyás holta után a fekete sereg, s a dunai hajóhad is bomlásnak indult. A naszádosok vajdáit, kapitányait sem János király, sem Ferdinánd nem fizette. A török világban a naszádosok főfészke, egyben a magyar hajóépítés színhelye Komárom, a Vág torkolata lett. Len az Alföldön a török fogta járomba a lakosságot; a hajóvontatás a török világ legkegyetlenebb robotja volt. A budai török pasa 1683-ban, magyar nyelvű levelében így recscsent rá Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét főbírájára: „Parancsolom tinéktek, hogy mivel az Csillagos Vezér Kapucsi Basája hozzánk fel érkezik, ez levelem látván, külgyetek hajóvonókat. Kecskemét kétszázötven, Körös kétszázötven, Cegléd százötven embert. Az hajókat Földvártól Abonyig kell húznotok. Ha elmulasztjátok, karóba kell megszáradnotok ...!” S a budai pasa fenyegetése bizony nem volt tréfadolog ! Forgassunk egy nagyot az idő kerekén! 1830-ban, százharmincöt év előtt nagy napra virradt a felsődunai nép. Távoli falvak lakói tódultak a Duna partjára, hogy lássák a csodát, az első dunai gőzhajót, amely Bécsből Pestre tartott. Menetideje 14 óra 15 perc volt. (Felfelé nehezebben forgott a hajókerék, 40 óra 20 percbe telt az út.) Első gőzhajónk 16 évvel előzte meg első gőzmozdonyunkat! Bizony nehezen szokták meg elődeink a gőzhajót. Garay János költőnk, a Háry János szerzője 1846-ban ezt írja: „... kedveseink visszamaradása, egy bizonytalan elem feletti lebegésünk tudata, egy hatalmas tűzgépnek szomszédságában, melynek szétpattanása mindnyájunkat egyszerre semmivé tehet, a távozás, amint ház, ház után távozik látókörünkből, némi aggályos, borongás érzésekkel párosul.. Kissé nevetségesnek tűnnek ma már ezek az érzelmes régi sorok. A Bucentaurus, a Hunyadiak naszádjai, Jókai „Aranyemberének” gabonaszállító bárkái nyomtalan nyomán ma szilárd biztonsággal hasítják Dunánk országútát a Sirályok, s iparunk büszkeségei, a Duna—tengerjáró motorosok meg a gőzhajók. Zolnay László Rajzok: Honthy Kinga XV. századi magyar gálya, evezőkkel és vitorlával. Vesztegelő magyar naszádok legénység és evezők nélkül. Középkori magyar gálya török kézben. IDEJÉBEN KÉSZÜLJÖN A TÉLRE EGÉSZÍTSE KI RUHATÁRÁT VÍZSZINTES KERESZTREJTVÉNY 1. Félig éber (!). 3. Most épül a Szovjetunióban az első ilyen, új energiaforrást hasznosító áramfejlesztő üzeme. 10. Van ilyen liszt és hat nyírógép. 11. Annál messzebb. 12. Elsüti a puskát. 13. Bosszúságot kifejező indulatszó. 14. Félig írod (!). 15. Szelídítetten. 16. RÁM. 17. Körmöddel megsérted. 20. Visszaütsz (!). 21. A 3. vízszintes alapépítménye víz alatt áll, az útban levő sziklákat búvároknak kellett eltávolítani ezzel az eljárással. 23. Gyapot, papír stb. hatalmas göngyölege. 24. Ifjak. 26. ... Sámuel, magyar király. 27. Katasztrális, rövidítése. 28. Személyes névmás. 29. Vissza, zamat. 30. Helyrag, -re párja. 31. Mértani síkidom. 32. Vigyázzon rá! 33. Az arzén vegyjele. FÜGGŐLEGES: 1. Ajkunkon csendül. 2. Az Üzbég SZSZK egyik híres városában. 3. ...ringat, elaltat. 4. Ráhajít. 5.• Ugyanaz, mint az utolsó vízszintes sor. 6. Továbbította az üzenetet. 7. Háziszárnyas. 8. Fordított kettős betű. 9. Varázsigékkel megrontja. (Például a mesében: a gonosz mostoha .. . Rózsát.) 15. Ugat a kutya. 16. Gödröt készítesz. 18. Arról. 19. Három szolmizációs hang. 20. Csuklópánt, ismert idegen szóval. 22. Vajon átjut? 23. Ennek partján épül a 3. vízszintes. 25. Szép táj jelzője. 27. Csomót. 31. Kisfaludy Sándor névjele. 32. 66. Beküldendő a három leghosszabb sor megfejtése. MEGFEJTÉSEK Az október 10-i szám gyerekrovatában megjelent rejtvények helyes megfejtései: Keresztrejtvény. Tisztító, üdítő, edző. Ellenállóképesség. Gyógyító hatás. Magyar költő: Babits Mihály. Rejtett városok: Veszprém, Karcag, Mezőtúr, Hatvan, Szentes. Legutóbbi rejtvényeink helyes megfejtéséért a következő pajtásokat jutalmazzuk: Csigi Imre, Pápa — Bagó Kati, Veszprém — Mórócz Emil, Sopron — Áron Lajos, Székesfehérvár — Kósa Ági, Kisvárda — Krenács Jóska, Mátranovák — Nagy Marika, Lácacséke — NYERTESEK Gécsek Jenő, Zalaudvarnok — Farkas Zsuzsi, Feketeerdő — Bártfai Pista, Mohács — Rózsás Ilonka, Inota — Németh Márti, Lenti — Filó Laci, Békéscsaba — Miske Ida, Medgyesegyháza — Bartha Ilonka, Tiszakanyar — Nyikom Atti, Dunaújváros — Gurály Laci, Kisvárda — Gönczi Zsuzsi, Törökszentmiklós — Kiss Sanyi, Balatonszabadi — Nagy László, Sényő —* Pozsgár Ilonka, Nagytilaj — Kucs Marika, Nagykanizsa — Andor Erzsike, Becsehely — Sántha Angéla, Abaújdevecser — Benedek Zsuzsi, Veszprém Jantsek Kati, Csép Vera, Laki Ilonka, Pálhegyi Gyuszi, Sillye Julika, Budapest. ASZTALTÁNCOLTATÁS Az asztaltáncoltatást azzal kezdjük, hogy a nézőket az asztalhoz hívjuk, és megkérjük őket, tegyék rá könnyedén a kezüket az asztal lapjára. Miután a nézők körülülték az asztalt, mi is az asztalhoz ülünk és kezeinket szintén az asztal lapjára helyezzük. A nézőknek akkor azt mondjuk, hogy most megidézzük a „Nagy" szellemet”. Alighogy ez megtörtént, az asztal lassan emelkedni kezd. Ezt az emelkedett hangulatot használjuk fel arra, hogy megmagyarázzuk ennek a hatásos bűvésztrükknek a titkát. A mutatvány megkezdése előtt alsó karunkhoz egy vonalzót vagy lécet erősítünk, ennek segítségével most már gyerekjáték az asztalt emelkedésre bírni. Ha van egy segítőtársunk, akinek a karjára szintén egy léc van erősítve, akkor az asztalt nemcsak táncoltatni, hanem a levegőben lebegtetni is tudjuk. Természetesen ajánlatos ehhez a mutatványhoz minél kisebb és könynyebb asztalt használni. A rajzon látható pajtás a kabátját persze csak a ti kedvetekért vette le, hogy lássátok a léc felerősítésének tródját. Mielőtt a mutatványt elkezdené, felveszi a kabátját, hogy a turpisságra rá ne jöjjenek, tegyetek tehát ti is így!