Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
_ Azt mondja a közmondás: madarat tolláról, embert barátjáról. A jelen esetre alkalmazva így mondanánk: jómadarat Tollasról, Törököt barátjáról. Most ugyanis, amikor a jelek szerint már a bonni állam hivatalosan is kezdi megérteni, hogy a Tel Aviv-i nagykövetség első tanácsosává kinevezett volt nyilas Török Sándor személyében törököt fogott, jelentkezik a legszélsőjobboldalibb disszidens szennylap, a Münchenben megjelenő Nemzetőr, s hoszszú cikkben hazugságok halmazatával védelmére próbál kelni. Ezen nem csodálkozunk. Tudniillik, a lap tulajdonos-főszerkesztője az ugyancsak Münchenben élő Kecskési-Tollas Tibor. Hogy ő kicsoda? Lássuk előbb a közelmúltat és a jelent. „Diadalát" a detroiti díszpolgárságig A háborús bűnös börtönajtaját az 1956-os ellenforradalom nyitja ki, s Kecskési Tibor Ausztrián és Nyugat-Németországon át meg sem áll Amerikáig. A határon túljutva, útját már a CIA szervezi, s mire a tengerentúlra érkezik, a városokban több nyelvű plakátok hirdetik Tollas Tibor magyar „szabadsághős” és „nagy költő” előadóestjeit. Az USA után Kanadába, Latin-Amerikába és Afrikába visz a diadalát, mindenütt tisztes fellépti díj vár a szónokra, s üdvözlő beszéd, virágfüzér és díszebéd. A csúcspont Detroit — az USA ötödik legnagyobb városa, a nácizmussal kacérkodó Fordék fellegvára —, amely díszpolgárrá választja (Szent-Györgyi Albertet, Kodály Zoltánt vagy Szilárd Leót ottjártakor nem találták erre érdemesnek ...). New Yorkba érkezvén, a legnagyobb példányszámú lap, a Daily News egész oldalas, fényképes magasztaló cikkben üdvözli; ő a tüntetően megrendezett Szent István-nap díszszónoka, s 80 ezer dollár tiszteletadományban részesül a „kiváló író-költő”. Lassan ő maga is elhiszi, hogy tud írni. Vaskos könyvben kiadja amerikai és afrikai élményeit, s nagy fejezetben ír arról, hogy a Vatikánban az akkori pápa milyen pompás külsőségek között fogadta őt magánkihallgatáson. Tollasnak ezt a könyvét, valamint több mást, az illetékes bonni minisztériumnak e célra, az emigránsszervezetek támogatására létesített hatalmas sajtóalapja segít kiadni németül és egyéb nyelveken. Nem kevésbé bőkezű az az amerikai „magán”-pénzalap sem, amelynek Szabad Európa Bizottság a neve, s amely az általa fenntartott Szabad Európa rádióban gyakran sugároztatja Tollas „költeményeit”. De hogy Kecskési tovább tollasodhassék, mindenütt, ahol megfordul, megszervezi a „Szabadságharcos Világszövetség” fiókját és „A Nemzetőr Barátainak Társaságát”, ezeket mecénások finanszírozzák, többek között abból a célból, hogy Tollas irományait terjesszék. („Felülfizetéseket köszönettel elfogadunk.’’) E két kompánia központja Münchenben van, éspedig „Förderer Vérein Nemzetőr e. V.” néven hivatalosan bejegyezve. Amikor Kecskési még nem emlékezet!... A jelenből most ugorjunk viszsza a múltba. Hangsúlyozzuk, hogy — mint Török Sándor esetében is — minden állításunkat eredeti okmányokkal bizonyítjuk. 1920. december 21-én a Borsod megyei Nagybarca községben született Kohlmann Tamás nyugállományú ezredesnek és feleségének, Kecskési Jolánnak gyermekeként. Tanuláshoz nem fűlött a foga, kadettiskolába adták. 1941- ben Kohlmann Tibort hadnaggyá avatták. Kétévi csapatszolgálat után — amikor ezredét a keleti frontra vezényelték — gyorsan csendőrtiszti tanfolyamra jelentkezett, hogy otthon maradhasson. 1944. április 1-én, önkényesen felvéve anyja családi nevét, Kecskési Tibort csendőr főhadnagy szakaszparancsnokká léptették elő. _ „ „ 1945. április 29-én, az újonnan alakult demokratikus magyar hadsereg miskolci, 7. honvédkerületi parancsnoksághoz beadott igazoló nyilatkozatban, továbbá az 1945. július 18-án, az akkor alakuló demokratikus államrendőrséghez intézett felvételi kérelméhez csatolt Nyilatkozatában szemérmesen hallgat kétévi csendőrködéséről. A Nyilatkozatban például ilyeneket mond: „1944. április 1-től hadi beosztásban a 117. őrzászlóaljnál (a csendőr szó kimaradt. — A szerk.) szakaszi parancsnokként szolgáltam ... Áp-rilis 11-ével az új demokratikus hadsereg VII. kerületénél a 21/1. zászlóaljnál voltam beosztva.” A 21. pontbeli kérdésre, hogy „a zsidókra vonatkozó jogszabályok alkalmazásával, illetőleg végrehajtásával kapcsolatban fejtett-e ki tevékenységet” — ezt vallotta: semmit! E nyilatkozata és az ahhoz csatolt, a felszabadulás zűrzavaros idejében ellenőrizhetetlen papírok alapján 1946. december 1-én a rendőrség kötelékébe felvették (Igazolványszám: F 569). ...s amikor már emlékeztették De jelentkezett a múlt! Többen felismerték, vizsgálat indult ellene. Kecskési csakhamar a Markó utcai börtönbe került. Vizsgálati fogságban írott „Életleírás”-a már sokkal bőbeszédűbb, mint 1945-ös nyilatkozata. Ebben, illetve a Népügyészségen 1947. december 11-én tartott kihallgatása alkalmával beismerte: „1944 április vége felé a 117. tábori csendőrújjal kerültem Beregszászra.” Kecskési beszél a gettó-téglagyárról, majd így folytatja: „... én a vagonírozáshoz egy szakasz erővel lettem kirendelve ... A bevagonírozást kizárólag a 117. zíj-tól kirendelt és általam kivezetett szakasz végezte . ..” Kecskési megnevez volt csendőröket, akik — úgy véli — ártatlanságát tanúsíthatják. A hatóságok az ő kérésére ez irányba kiterjesztik a vizsgálatot. De Kecskési balszerencséjére volt cimborái ellene vallanak. Sőt 1948. január 19-én Mezőkövesdről, Szemenyei János, egy volt csendőr aláírással feljelentés érkezett a belügyminiszterhez: „Kecskési Tibor, jelenlegi rendőr főhadnagy, 1941 áprilisától hónapokig a beregszászi gettó parancsnoka volt, s ott súlyos cselekményeket követett el. Október 15-e után nyilas karszalaggal a karján és géppisztollyal a nyakában, monitorján Budapest utcáin száguldozott.” Kecskési-Tollast a 223 085/1943. B. M. sz. rendelettel azonnal eltávolították a rendőrség kötelékéből. A beregszászi gettó tragikus sorsa már régebben ismeretes. Az Endre László részére készített hivatalos beszámoló szerint 10 000 embert zsúfoltak össze két téglagyárba, ivóvizük nem volt, s dühöngött a kiütéses tífuszjárvány. Ezt a téglagyárgettót vezette tehát Kecskési-Tollas. A Budapesti Népügyészség 1668/348. szám alatt dr. „Ágostol Pál népügyész által lefolytatott vizsgálata tanúk tömegét hallgatta ki. A dr. Kertész Endre népügyész által készített vádirat, s az annak alapján 1948. június 18-án megtartott nyilvános főtárgyalás jegyzőkönyve hitelesen örökíti meg a beregszászi gettó rémnapjait. Dr. László Dezső elnökletével a népbíróság is sorra kihallgatta a gettó néhány életben maradt egykori lakóját, valamint sok volt csendőrt, aki Kecskési alatt szolgált, és szemtanúja volt súlyos bűntényeinek. E vallomásokat és ténymegállapításokat sűríti össze az ítélet indokolása. A beregszászi rémtettek Álljon itt ebből az ítéletindokolásból egy részlet: „1941 május havában kezdődött meg az ország történetének egyik legszomorúbb és kgszégyenteljesebb eseménye, ártatlan emberek százezreit küldték deportációba, a német gázkamrákba és égetőkemencékbe. Beregszászon állították fel talán legelőször a gettót. Ez a legborzalmasabb körülmények között történt és ennek egyik főszereplője Kecskési Tibor csendőr főhadnagy volt, aki a 117-es tábori csendőrzászlóaljjal 1944. április 25-én került Beregszászra. 1944 május első napjaiban a deportálandókat a hitközség épületében gyűjtötték össze, ahová rövidesen Kecskési Tibor vádlott vezetésével egy csendőrszakasz vonult be, és négy géppuskát helyeztetett tüzelőállásba. Az udvarra terelték ezután a férfiakat, s ott Kecskési kiadta a rendelkezést, hogy főbelövés terhe alatt minden értéket be kell szolgáltatni. Ugyanezen idő alatt fent, az emeleti helyiségben a csendőrök nőket motoztak meg és őket testi vizsgálat alá vetették. A templom kiürítése napján újból megjelent Kecskési csendőreivel, és az egybegyűjtötteket a téglagyárakba kergettette.” A bíróság e tényállás megállapítása után kitér a bizonyítási eljárás folyamán kiderült körülményekre : „A tanúvallomásokból kitűnően Kecskési május 15 és 17 között személyesen irányította — korbáccsal a kezében — a deportálandók vagonokba való begyömöszölését. Ezen rendelkezése folyományaképpen ,a nőket újból a vagonok előtt, mindenki szeme láttára, meztelenre vetkőztette, és a bevagonírozás előtt csendőreivel a legbrutálisabb testi motozásban részesítette. Vádlott adta ki a rendelkezést, hogy mindenkitől mindent el kell venni. Egy állapotos asszony az izgalmaktól összeesett. Miközben orvosért kiáltoztak, Kecskési kiadta az utasítást: az asszonyt dobják a vagonba.” A bíróság az ítélet indokolásában sok súlyos esetet sorol fel arról, hogy Kecskési bántalmazta is az öreg és tehetetlen deportálandókat. Ezen élményeiről a beregszászi Fedák-kastélyban (Fedák Sári primadonna és fivére tulajdona volt) rendezett mulatozásaik alkalmával rendszeresen beszámolt. Ilyenkor a csendőrtiszt urak a gettóból kényszerítettek be fiatal lányokat... Néhány hónappal ezelőtt, amikor amerikai lapokban már kimutattam, hogy a híres „szabadságharcos” háborús bűnös, Tollas azt állította, hogy a népbíróság téves ítéletet hozott. Azóta rábukkantam a 117. csendőri zászlóalj irományaiban Tollas jelentésére ,a beregszászi deportálásra. A jelentéshez mellékelte saját kezű vázlatrajzát is, amelyet itt közlünk. Nemcsak azért, mert minden kétséget kizáróan bizonyít, hanem mert — tudomásunk szerint — eddig ez az egyetlen hasonló dokumentum, amely e szomorú időszak szégyenletes eseményéről előkerült. Tíz év fegyház helyett Bonn oltalmában A bíróság végső megállapításai: „Vádlott cselekményei kimerítik a törvényben meghatározott testi és lelki megkínzás tényálladéki elemeit, ezért bűnösségét meg kellett állapítani.” Az ítélet: nyolcévi fegyház, hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlásának 10 évi felfüggesztése mint főbüntetés, valamint vagyonelkobzás mint mellékbüntetés. (A nürnbergi genocidtörvények akkor még nem voltak nálunk érvényben, és így a deportálás bűntettéért, mint gyilkosságban való bűnrészességért járó halálbüntetéstől Kecskési csak ezért szabadult meg!) Az ügyészség súlyosbításért fellebbezett. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. december 8-án dr. Pálosi Béla elnökletével tartott nyilvános főtárgyalásán a főbüntetést tízévi fegyházra emelte fel. * Kecskési Tibor, akit 1956-ban hajdani nyilastársai szabadítottak ki, érthető sietséggel elhagyta az országot. Mint ahogyan az is érthető, miért és hogyan lett Kohlmann-Kecskési-Tollas a magyar fasiszta emigráció egyik, vezéralakja, s miért védelmezi oly buzgón Török Sándort, az ugyancsak hajdani nyilast. Tollas barátsága és irománya ily módon nem egyéb, mint voltaképpen vádirat mindkettőjük ellen, s azok ellen is, akiknek a börtönből szökött háborús bűnös és a volt Szálasi-diplomata ma egyként zsoldosuk. Pedig ha Bonnban és Münchenben tudnák, hogy Kecskési- Tollas, ez a csúszómászó költőcske miket írt össze egyetlen itthon fennmaradt versében! Ezt ő maga nyújtotta be annak igazolásául, mennyire németellenes érzelmű. A vers címe: Elveszett üzenetek. Azt írja, hogy „apám hűvös germán vitéz” (Kohlmann), „anyám tüzes hun leány” (Kecskési), ő maga keverék („Nyugattal kevert keleti vérem”), s „Keletről várom a feltámadást”. Még cifrább 1945. június 18-i nyilatkozatának saját kezűleg kitöltött néhány pontja: 28. „A Jugoszláv felszabadító frontot a németek ellen aktívan támogattam.” 35. „Antifasiszta, németellenes röplapokat szerkesztettem.” 36. „Beszédeket tartottam a németek ellen.” 37. „A német brutalitásnak és makacs gőgnek ránk nézve szörnyű következményeit hirdettem.” 42. „Támadást színlelve, szolgálathelyemről önállóan, századommal átmentem az oroszokhoz, ott német hadifoglyok kíséretével bíztak meg, akiket táborokba eszkortáltam.” A zsák megtalálta a foltját, Bonn Törököt és Tollast, s ők is egymást. Kölcsönösen nem válnak egymás díszére. Lévai Jenő Tollas, aki védi Törököt Kecskési-Tollas saját kezű rajza a beregszászi deportálás helyszínéről. A rajz alsó részének közepén az Én jelzés azt tünteti fel, hol állt a csendőr főhadnagy szakaszparancsnok a kritikus és tragikus esemény idején, miközben nyolcvananként bevagonírozták a deportálandókat. NLI’SZABADIÁG 1986. február 21. vasárnap Sok kárt okozott a vihar A múlt héten szokatlanul heves vihar tombolt az országban, különösen a dunántúli megyékben. Az Állami Biztosító fiókjainál néhány nap alatt több ezer viharkárt jelentettek be. A legnagyobb károkat Győr- Sopron megyében okozta a szél; itt eddig 850 kárbejelentés történt Magyarkeresztúron a szélvész ledöntött egy gépszínt, az épület ráomlott a mezőgazdasági gépekre, és többet megrongált közülük. Az előzetes becslések szerint a kár megközelíti a 150 000 forintot. A Rába-közi kapuvári termelőszövetkezet istállójának teteje ráomlott az állatokra, s emiatt öt hízó marhát le kellett vágni. Vas megyében több mint 500, Veszprémben 150, Zalában 100 viharkárt jelentettek a biztosítónak. Különösen a tetőket rongálta meg a szél, de sok istállóban, pajtában egyéb károkat is okozott. Budapesten, elsősorban Csepelen, továbbá Pesterzsébeten, Lőrincen és Kispesten rongált meg a vihar sok kéményt, tetőt és melléképületet. A kárbecslést az Állami Biztosító kárszakértői megkezdték; a Győr-Sopron megyei igazgatóságtól kapott felvilágosítás szerint az ottani károk felbecsülését is befejezik a jövő hét végéig. Árad a Fehér- és a Fekete-Körös A Tarna völgyében, Jászdózsa térségében szombaton meggyorsították az előző napon kiáradt Ágói-patak vizének visszavezetését. Most már nemcsak a korábbi vízkitörés helyén, hanem a patak torkolati szakaszán készített új vízlevezető árok segítségével is apasztják az elöntést. Péntektől szombatig a Berettyó vize mindössze 4—6 centiméterrel emelkedett, de a Fehér- és a Fekete-Körös 44—70 centiméterrel áradt. A Fekete-Körös árhulláma mintegy 30 centiméterrel meghaladta volna a folyó bal parti töltésén nyitott víztelenítő kapu küszöbét, ezért szombat délelőtt ideiglenesen elzárták a kaput. A Fekete-Körös torkolatánál nyitott másik kapu küszöbét nem éri el az árhullám, óvatosságból azonban ott is folytatják az elzárás előkészületeit. A Bodrog, a Hernád és a Sajó felső szakaszán már tetőzött az árhullám, megkezdődött az apadás. A mellékfolyók áradása a Tisza felső és középső szakaszát is megduzzasztotta. Az újabb kis árhullám Szolnok térségében utoléri az előzőt, így a vártnál néhány centiméterrel magasabb és tartósabb tetőzésre kell számítani. Ezért pénteken késő délután az utolsónak védett vezsenyi nyári gátat is megnyitották, és beengedték a Tisza vizét a hullám- térre, a fő védelmi töltésig. A Nagykunságban az utóbbi napokban 86 ezer katasztrális holdat árasztott el a belvíz. A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság területén harmadfokú belvízvédelmi készültséget rendeltek el, s mindenütt dolgoznak a szivattyúk. A legsürgősebb a munka Karcag külső részén, ahol házak állnak a vízben.