Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

n ma is él A nő az élettan mérlegén A női egyenjogúság — hazánkban csakúgy, mint a többi szocia­lista országban — elvben megvalósult. Ha az elv és a gyakorlat kö­zött eltérések mutatkoznak, akkor ennek okai nemcsak társadalmiak, hanem legalább annyira biológiaiak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretében A nő és a munka címmel Zágrábban nemrég elő­adássorozatot tartottak. Érdemesnek látszik, hogy a női és a férfi tel­jesítőképesség közötti különbségeket az ott elhangzottak alapján, az élettani adottságok tükrében vizsgáljuk. Anatómiai különbségek A nő és a férfi közti szembetű­nő anatómiai különbségek nem szorulnak bizonyításra. Lényege­sen kevésbé ismert azonban, hogy ezek a különbségek mennyi­ben befolyásolják a fiú és a leány fejlődését, majd fizikai és szelle­mi teljesítőképességét. A leányok teljes kifejlettségü­ket általában 16—18 éves korban, míg a fiúk csak 18—27 éves kor­ban érik el. A teljesen kifejlett női és férfialkat közötti különb­ségek már a csontrendszerben is megmutatkoznak. A nők általá­ban valamivel alacsonyabbak a férfiaknál, csontozatuk tehát rö­­videbb és egyben vékonyabb is. Az anyaság biológiai feladatainak ellátására a női medence tágabb és a gerincoszlop keresztcsonti görbülete a nőknél kifejezettebb, tehát medencéjük jobban előre­dől. A medence és a combcsontok egymáshoz való viszonyából adó­dik, hogy a női csontváz kisebb terhelést bír el, mint a férfié. A csontváz teherbíró képességét rá­adásul csökkenti az is, hogy az ízületeket rögzítő szalagok és iz­mok a nőknél gyengébbek. Mind­ebből eleve következik, hogy a nők egyenjogúságuk ellenére is alkalmatlanok állandó nagy fizi­kai megterhelést jelentő munká­ra, például zsákhordásra vagy hasonló természetű versenysport­ra, például súlyemelésre. A fizikai teljesítőképesség Aki a mezőn dolgozó paraszt­­asszonyokat figyeli, amint nap­­keltétől napnyugtáig megállás nélkül dolgoznak egy sorban a férfiakkal, biztosan azon a nézeten van, hogy a nők fizikai teljesítőképessége azonos a fér­fiakéval. Ez a nézet téves, még akkor is, ha teljesítményük és munkaegységük száma azonos. A mezőn vagy a gyárban végzett fizikai munka ugyanis sohasem veszi igénybe az emberi szervezet maximális teljesítőképességét, ezért a férfi és a nő mezőn vég­zett munkája ak­ár teljesen egyenlő is lehet. A versenysporto­lóknál azonban már félreismerhe­tetlenül jelentkezik az eltérés. Az idén Budapesten megrende­zett atlétikai Európa-bajnokság néhány — győzelmet jelentő — eredménye számszerűen is mutat­ja a különbségeket. A versenysportokban tehát a női szervezet mögötte marad a férfi teljesítményének. A csökkent női teljesítmény okozója a szív és az érrendszer, a tüdő és az izom­­zat kisebb teljesítőképessége. A női szív tömege és űrtartalma 10 —20 százalékkal kisebb, mint a férfiaké. Ennek megfelelően ki­sebb a szív vértovábbító képessé­ge is. Erre vezethető vissza, hogy megerőltetőbb munka végzésekor a nők szívverése hamarabb válik szaporábbá, mint a férfiaké. A kisebb női teljesítőképessé­gért a női tüdő is felelős. Mivel a nők mellkasa és a benne foglalt tüdő kisebb, mint a férfiaké, a légzés teljesítőképessége is ki­sebb. Ezt a teljesítőképességet a vi­tálka­pacitással szokás mérni. Amíg a férfiak vitálkapacitása — az erőltetett belégzés után maxi­mális erőltetéssel kilégzett leve­gő mennyisége — átlagban 3,9, addig a nőknél csak 2,5 liter. A harmadik, legfontosabb té­nyező az izomzat. Az átlagosan fejlett férfi izomzata 35, a nőé pedig csak 23 kilogramm súlyú. A r­endszeres izomhasználat során az izomzat tömege és ezzel telje­sítőképessége a férfiaknál 50 szá­zalékkal, a nőknél csak 29 száza­lékkal növekedhet. A nőknél rá­adásul az edzés során lassúbb is az izomzat megvastagodása. Kevésbé jelentős, de nem elha­nyagolható az sem, hogy a nők vérének 1 köbmilliméterében ál­talában 4,5 millió, a férfiakéban pedig 5 millió vörös vértest talál­ható, márpedig e vértestektől is függ az izomzat oxigénellátása. A felsorolt élettani sajátsá­gok tehát kisebb fizikai teljesít-* ményre teszik képessé a nőket, mint a férfiakat. Ez annyit jelent, hogy a nőnek azonos fizikai munka elvégzéséhez nagyobb erő­feszítésre van szüksége. Termé­szetesen ez nem jelenti azt, hogy a nő nem képes ugyanazt a mun­kát elvégezni, mint a férfi, de közben hamarabb elfárad. (Az át­lagostól persze vannak eltérések is, akad ugyanis gyengén fejlett izomzatú férfi és robusztus izom­zatú nő, ezek a kivételek) Amilyen határozottan állítható, hogy a nő és a férfi fizikai telje­sítőképessége közt különbség van, legalább annyira biztos, hogy szellemi teljesítőképességben egyáltalán nincs köztük számotte­vő különbség. A legkifinomul­tabb lélektani vizsgálatokkal sem sikerült — a gyakori közhittel el­lentétben — a női és a férfi in­tellektus (értelem) közt különb­séget megállapítani. Csupán bizo­nyos eltolódások vannak: egyes szellemi tevékenységekben a nők, másokban a férfiak a jobbak. De ezekben az esetekben sem álla­pítható meg határozott biztonság­gal, hogy az eltérések biológiai eredetűek lennének, sokkal való­színűbb, hogy a nőik évszázados társadalmi alárendeltségének a következményei. Lelki teljesítőképesség Lélektani megfigyelések szerint a nők előnyben vannak nyelvi, nyelvtani jártasságban, írássebes­ségben, finom kézügyességben, megfigyelésélességben. A férfiak viszont jobbak az egyes tárgyak térbeli elképzelése tekintetében, a logikai következtetésekben, a matematikában és a technikai gondol­kodásban. Érzelmi vonatkozásban is mu­tatkoznak bizonyos különbségek. A nők általában jobban törődnek családjukkal és embertársaikkal, mint a férfiak, de maguk is in­kább szorulnak mások gondozá­sára. Könnyebben hajlamosak a társadalmi együttélésre. Érzéke­nyebb idegrendszerük révén ide­ges panaszokra, úgynevezett neu­rózisra is hajlamosabbak. A fér­fiak viszont önelégültebbek, könnyebben viselik el a magányt, törekvőbbek és kritikusabbak. A ciklus és a teljesítőképesség Sportoló nőkön végzett vizsgá­latok azt mutatták, hogy a fizikai teljesítőképesség bizonyos fokú ingadozást mutat a havi ciklus alatt; a havi vérzést — a men­zeszt — közvetlenül megelőző na­pokban mélypontra csökken a fi­zikai teljesítőképesség, és közvet­lenül a befejezést követő napok­ban éri el a maximumot. A fizikai teljesítőképességnél talán még lényegesebb a hangu­lati élet, a kedélyállapot ciklikus változása. Lélektani vizsgálati módszerekkel angol kutatók több száz asszonyon végeztek felmé­rést és azt találták, hogy a nők testi, lelki, hangulati csúcspont­­­jukat a menzeszt követő néhány napban, hangulati mélypontjukat viszont a menzeszt megelőző egy­két napban érték el. Ha a férjek ennek a női biológiai tulajdon­ságnak a tudatában lennének és számolnának vele, sok kellemet­len súrlódástól megkímélhetnék magukat és feleségüket is. De előnyben van az a nő is, aki ön­magáról tudja, hogy hangulati élete ilyen ritmikus változásokon megy át, hiszen életmódját, mun­kabeosztását, egyéni és társadal­mi életét bizonyos fokig úgy irá­nyíthatja, hogy a legnagyobb szellemi vagy fizikai megterhelé­sek ne éppen a menzeszt megelő­ző napokra essenek. Az elmondottakból az is nyil­vánvaló, hogy közvetlenül a men­zesz előtt és alatt a nők ugyan­úgy végezhetnek fizikai és szel­lemi munkát, mint máskor. A fi­zikai munkához nem szokott nők viszont lehetőleg ne éppen ezek­ben a napokban végezzenek igen nagy megterhelést jelentő fizikai munkát, szokatlanul nehéz spor­tot. Külön gondot jelent az iskolai tornaórákon, hogy a középiskolás diákok vagy az egyetemi hallga­tók kapjanak-e erre a néhány napra felmentést a torna alól. A sportorvosok nézete szerint — és ez helyesnek tekintendő — indo­kolatlan az ilyen felmentés, hi­szen ez mesterségesen azt a ha­mis tudatot keltheti, hogy a nők ebben az időszakban csökkent ér­tékűek. Legfeljebb a különösen megerőltető gyakorlatokat hagy­ják ki a leányok ilyenkor a tor­naórán. A nőgyógyászok és a sportorvo­sok egyértelműen azon a nézeten vannak, hogy a terhesség elején a megszokottnál megerőltetőbb, nehezebb fizikai munkát, a ter­hesség második felében pedig semmiféle nehéz munkát ne vé­gezzenek a nők, és a terhesség egész ideje alatt ne űzzenek sem­miféle versenysportot. Ez a tila­lom nemcsak a tényleges verse­nyekre, hanem a rendszeres ed­zésekre is vonatkozik. A terhes­ség idején viszont egyáltalán nem tilos, sőt egyenesen kívánatos va­lamilyen — túlzott megterhelést nem jelentő — fizikai munka, könnyű sport, például úszás, ter­hességi torna és általában mind­az, ami különleges megerőltetés nélkül elvégezhető. . Hiányzás a munkahelyről Általános megfigyelés szerint a nők többet hiányoznak munka­helyükről, mint a férfiak. A fér­fiak viszont gyakrabban szenved­nek balesetet, mint a nők. Angliai vizsgálatok szerint a nők beteg­ség miatti munkakiesése 30 szá­zalékkal haladja meg a férfiakét. Általában többet hiányoznak a férjes, családos asszonyok, mint a hajadonok. A 40 évesnél idő­sebb korban a nők munkahelyről való hiányzása általában jelentő­sen csökken, sőt néha kevesebb lesz, mint a férfiaké. Ezt a tényt arra vezetik vissza, hogy ebben az életkorban a gyermekek már jórészt felnőttek, és a családdal, a háztartással való törődés gond­ja csökken. II. Az élettan mérlegén „imegmért’, nő tehát — bár a férfiaknál bizo­nyos értelemben „könnyebbnek’’ találtatott — semmivel sem bizo­nyult kevésbé értékesnek a „ne­hezebb” férfinál. A tudomány té­nyekkel is bizonyítja tehát, hogy a nők mindarra a munkára alkal­masak, amire a férfiak, kivéve a különösen nagy fizikai megter­helést kívánó feladatokat. De a tények azért arra figyelmeztet­nek, hogy a nők élettani és bio­lógiai tulajdonságait a családta­goknak, a munkatársaknak és a társadalomnak egyaránt figye­lembe kell vennie minden eset­ben, mert tényleges és teljes egyenjogúságukat csak így érhe­tik el. A nő élettani tulajdonságai tudományosan is bizonyítják, mennyire szükség van a nő, az asszony, az anya iránti köteles tiszteletre minden tekintetben és mindenütt. Az élettani szempon­tok figyelmen kívül hagyása vég­ső fokon mindig visszaüt, és mind a túl sok terhet vállaló nőkön, mind az egyenjogúságot hibásan értelmező vagy el nem ismerő férfiakon megbosszulja magát. Dr. Szendei Ádám Versenyszám Férfi Nő 100 m-es síkfutás 10,5 mp 11,5 mp 200 m-es síkfutás 20,9 mp 23,1 mp 400 m-es síkfutás 46,0 mp 52,9 mp 4x1­00 m-es váltófutás 39,4 mp 44,4 mp Távolugrás 798 cm 655 cm Súlylökés 19,43m 17,22m Gerelyhajítás 84,48m 58,74m A férfi és a nő csontozata. A férfi csontozata vastagabb, teher­bíró képessége nagyobb. Különösen jellemző, hogy a férfinak a válla, a nőnek pedig a medencecsontja szélesebb. Hipnózis a gyermeksebészetben Helyi­­érzéstelenítőkkel lehet ugyan teljes fájdalommentességet elérni, de sem felnőtteknél — még kevésbé gyermekeknél — nem szüntethetők meg így a féle­lem okozta izomgörcsök, a véde­kező mozdulatok. A moszkvai or­vostovábbképző intézetben éppen emiatt kapcsolták össze a gyer­meksebészetben a helyi érzéste­lenítést és a hipnózist. A tapasz­talatok szerint a 4—14 éves gyer­mekek a legkönnyebben hozzá­férhetők a hipnózis számára. A gyermeksebészetben alkalmazott hipnózis ma még viszonylag ritka, de hihetetlen eredményeket ígér. (A hipnózis az álomhoz hasonló, mesterségesen létrehozott állapot. A hipnotizált embert a hipnoti­­tizőr a maga akarata alá rendeli.) Az intézetben a helyi érzéstele­nítést kiegészítő, majd folytató hipnoterápiával a legjobb ered­ményeket a mellkasi és a végtag­baleseti sérüléseket szenvedett gyerekeknél, az idült tüdőbete­geknél és a hólyagműtéteseknél érték el. Az egyes megbetegedé­sek természete szerint változtak a hipnózis állapotában eszközölt sugalmazások (szuggeszciók) és a hipnózisban véghezvitt légzési és tornagyakorlatok. A különleges, hipnózisban végzett légzési ,és tornagyakorlatokon kívül a gyó­gyulás segítésére jó hangulatot, friss közérzetet, életkedvet és jó étvágyat is sugalmaztak a bete­geknek. A hipnoterápiával a gyermek­­baleseti osztályokon sikerült meg­gyorsítani és teljesebbé tenni a gyógyulást. Különösen ín- és idegsérülteknél van rendkívüli­ je­lentősége a korlátozott, esetleg fájdalmas mozgások végrehajtá­sában a hipnózisnak. E mozgások elvégzésére a betegnek szüksége van még akkor is, ha azok fáj­dalmat okoznak. Az orvos pedig a hipnózissal valósággal kiolthat­ja a betegből a fájdalomtól való félelmet, s így meggyorsíthatja és tökéletessé teheti a gyógyulást Hasonló a helyzet a mellkassé­rülésnél és az idült tüdőbetegsé­geknél is. A tüdőműtétek során és után ugyanis a mellkasi fájda­lomtól való félelem rendkívül megnehezíti a szükséges köhögést, ez pedig szövődményekhez vezet­het. A hipnózissal kezelt gyerme­kek akadálymentesen köhögnek és légzésük mélyül, a légvételek száma pedig csökken. Mindez je­lentős mértékben javítja a gyó­gyulási esélyeket. Az intézet orvosai szerint a hip­noterápiával kombinált helyi ér­zéstelenítés előnyösebb, mint a teljes narkózis, mert kevesebb szövődménnyel­ jár. A hipnózis technikáját ei kell sajátítania az érzéstelenítő orvosnak, de ez egy­általán nem olyan nehéz, mint ré­gebben gondolták. az RSS@3] Engels téri bemutatótermében **************************************** ‘SZMENA 8 SZKOLNYIK LJUBITEL2

Next