Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
6 NEPSZABADSAG 1967. szeptember 12. kedd Vér egy ismeretlennek Transzfúzió. Gyermekkoromban hallottam először a szót, idegennek és súlyosnak éreztem. Apám három és fél órás gyomorműtét után mészfehéren feküdt a kórházi ágyon, még nem tért magához a narkózisból. Akkor mondta valaki, hogy transzfúzió, hogy apám négyszer kapott vért, sok litert, ez mentette meg az életét. Már lábadozott, amikor megtudta, és kérte az orvosokat, mondják meg, hogy kitől való a vér, szeretné neki megköszönni az életet. Azt felelték neki, hogy több emberről van szó és ne ezzel törődjön, hanem a gyógyulásával... A donor A véradóról azóta érzöm magamban a gyerekésszel elképzelt képet: magas, testes, piros arcú ember, tekintete jóságos és szüntelenül mosolyog. Ezzel szemben az első véradó, akivel az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatóintézetében találkoztam, alacsony és borostás férfi, arca inkább sápadt, mint piros és még csak véletlenül sem mosolyodik el. A férfi teát ivott egy helyiségben, amelynek ajtaja felett ez állt: „Donor.’ Magyarul adó, értelemszerűen véradó. Aztán felballagott az emeletre. Kérte a lázmérőt, s leült a többi várakozó közé, kezében a kartonja. — Először ad vért? Felnéz, ingatja a fejét. — Nyolcadik éve, minden harmadik hónapban. Sűrűbben nem engedik. — Milyen érzés vért adni? — Semmilyen. Fájni nem fáj. A lázmérőt átadja a nővérnek,ndul belgyógyászati vizsgálatra. Nemsokára a műtőben fekszik, benyújtja jobb karját az üvegnégyzet ablakán, fertőtlenítés, átlátszó műanyag cső, s máris folyik a sötétpiros vér a steril palackba. A donor tenyerében kis gumiballon, ritmikusan nyomo gatja, hogy gyorsabban jöjjön a Vér. — Készen vagyunk — mondja a szőke asszisztensnő. Gézcsík, keskeny ragtapasz az apró sebre, a férfi felkel. — Kezét csókolom — bólint a műtősnőknek. Indul uzsonnázni és felvenni a pénzt, 400 gramm vérért kétszáz forintot. A vérbankban Az intézet központjában ezúttal csak „profi” véradókkal találkoztam, de nem ők vannak többségben. A sok százezer donor háromnegyed része önkéntesen, díjtalanul ad vért. Az ország 60 különböző véradó állomásán, valamint a modernül felszerelt mozgó műtőkben folyik a vérgyűjtés. Furcsán hangzik, de így van: amióta ingyen is elfogadnak vért, azóta háromszor annyi a jelentkező, mert azok is adnak, akik nincsenek rászorulva a pénzre. S ők vannak túlsúlyban. A helybeli műtőből, a vidéki állomásokról és az országot járó autókból a vértárolókba kerülnek a palackok. Egyes országokban erre a vérbank kifejezést használják. Különleges bank et, bankjegyeknél és aranyrudaknál értékesebb kincset tárolnak itt. Egy liter konzervvér előállítása hozzávetőlegesen ezer forintba kerül, mégsem ez adja az értékét, hanem az, hogy a modern orvostudomány, a korszerű terápia nem nélkülözheti a vért és a különböző vérkészítményeket. A folyosón itt páncélszekrények helyett hűtőszekrények állnak. Bennük egyforma palackok, egy részükben úgynevezett teljes vér vagy vörösvérsejt-massza, amely három hétig, másik részükben mosott vörös vérsejt, amely csak egy napig használható fel. Mert azt is megtudom, hogy a vörös vérsejteket mossák, megszabadítják a vérplazmától konyhasóoldat segítségével. Fehér köpenyes, szájvédős asszisztensnők centrifugával választják szét a vér folyékony részét, a plazmát az alakos elemektől. A plazma már nem vérszerű, hanem jellegétől megfosztott világossárga folyadék, a vörösvérsejt-massza ellenben sötétvörös a palackokban. Mutatják a hűtőkamrát, amelyben egyebek mellett az életveszély-tartalékot tárolják, több száz palack teljes vért (minden szükséges vércsoportból), vérsejtmaszszát, plazmát és egyéb vérkészítményeket. Itt éjjel-nappali ügyelet van az esetleges balesetek miatt, valamint a kórházak sürgős igényeinek kielégítésére. Külön részleg a liofilizálóosztály, ahol a folyékony plazmát mínusz 40 fokos hőmérsékleten vákuumban porítják, ilyen szárított állapotban akár nyolc—tíz év múlva is felhasználhatják. Az intézet nyolcvanágyas klinika sebészeti és hematológiai osztályán vérképzőszervi, illetőleg vérsejtrendszeri megbetegedésben szenvedőket ápolnak. A kórtermekben a különböző eredetű vérszegénységben és vérzékenységben megbetegedetteknél gyakori a gyógyszerérzékenység okozta csontvelőártalom és vannak leukémiás, köznyelven fehérvérű betegek is. — Milyen eredménnyel kezelik a leukémiát? — kérdem a kísérő orvostól. — Egyelőre ott tartunk — feleli —, hogy korszerű kezeléssel nagyon sokáig még munkaképes állapotban is lehet tartani a leukémiásokat. Bizony nem ritka, hogy egyetlen beteg kezelése 300 —400 palack vért igényel. Még ellátogatunk az intézet legmodernebb részlegébe, ahol a bejáratnál sugárveszélyre figyelmeztet a tábla. A sejtanyagcsereosztály, amely egyúttal izotóposztály is, három éve alakult diagnosztikai és terápiás részleggel, de folyik tudományos kutatómunka is, főként biokémiai módszerekkel. Humánum és meggyőzés Az igazgató főorvosasszony angolul tárgyal a Genfben székelő Egészségügyi Világszervezet, a WHO egyik vezetőjével. Az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatóintézetének munkája nagy elismerésnek örvend nemzetközi szakkörökben, ennek egyik jele az, hogy az Egészségügyi Világszervezet a novemberben kezdődő első vértranszfúziós továbbképző tanfolyamát Budapesten rendezi meg. A féléves tanfolyamon a fejlődő országok vezető hematológiai szakemberei vesznek részt. A főorvosasszony a véradásban elért kiemelkedő eredmények fő okai között az értelemre ható, meggyőző propagandát és ennek következményeként az emberek segítőkészségét, életfelfogásuk humanizálódását említi meg. — A véradómozgalom napjainkban átfogja az egész országot — mondja. — Jóleső érzés tudni, hogy a humánum nevében százezrek jelentkeznek önkéntes véradónak azért, hogy számukra ismeretlen embereken segítsenek. Amikor kilépek a kapun, azon gondolkozom, hogy az intézetben dolgozó sok száz ember — orvosok, kutatók, asszisztensnők, laboránsok — mindennapos munkája mennyire mentes a legcsekélyebb pátosztól is. Itt szigorú rend, pontos munkaszervezési elvek, ésszerű kötöttségek, a legapróbb tévedést is kizáró ellenőrzési rendszerek uralkodnak, tudományos alapossággal végzett kísérletek folynak. Nem is lehetne másképpen, mert a legdrágább eleven anyaggal, a vérrel dolgoznak. Árkus József ŐSZRE IS MINDENT A CORVINBÓL női kordbársony kosztüm 4 részes (kabát, szoknya, pantalló, sapka) 973,— Ft bakfis kordbársony kabát több színben 15 évesnek 620,— Ft leányka kordbársony kabát több színben 6—12 évesnek 330—490,— Ft KINYÍLOTT A TÜNDÉRRÓZSA Az Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertjében kinyílott a kép előterében látható, ausztráliai lila tündérrózsa (Nymphaea Gigantea). A hatalmas levelű, argentínai Victoria Cruziana egy-két nap múlva szintén kibontja szirmait. (Kéri Dániel felvétele.) Jubileumi program a 250 éves Kiskőrösön Szobrot állítanak Petőfi Sándornak, Bem Józsefnek és Ligeti Károlynál jövőre ünnepli újjáalakulásának 250. évfordulóját Kiskőrös, Petőfi szülőfaluja. A jubileum programját most készítették el véglegesen. Az érdekes eseménysorozat 1967. december 31-én éjjel kezdődik a Petőfi-háznál fáklyás ünnepséggel, és 1973-ban ér véget, a nagy költőről való megemlékezésekkel, születésének 150. évfordulója alkalmából. Jövőre május 19-től 26-ig kiskőrösi napokat rendeznek; ezeken politikai, irodalmi, történelmi és népművészeti eseményekre kerül sor. 969. június 2-án a község másik jeles szülöttére, a forradalmár internacionalista költőre, Ligeti Károlyra emlékeznek halálának 50. évfordulóján. Felavatják Ligeti szobrát, s az ünnepségre küldöttséget hívnak meg a Szovjetunió Omszk városából, ahol a költő egy ideig városparancsnok volt, s ahol az intervenciósok elleni harcban, a fiatal szovjetállam védelmében életét áldozta. A jubileumi ünnepségek során felállítják Petőfi Sándor és Bem József szobrát is. Ezekben az években fokozott erővel fejlesztik a községet, amelyet lakói szeretnének városi rangra emelni. A tanyától messze van a középiskola A tanyákon sok helyütt villany van már, meg traktor, televíziós tengernyi nagyon is mindennapi, egyáltalán nem romantikus gond. És a megoldásra váró kérdések között egy különösen fontos: a tehetséges tanyai gyerekek továbbtanulása, érvényesülése. Egy levél Még június elején kaptam egy elkeseredett hangú levelet a belsődomaszéki tanyai iskola nevelőjétől, Vörös Gézától. Egyik tanítványának, Pintér Gizellának középiskolai továbbtanulásához kért segítséget. Megírta, hogy évek óta nem volt ilyen tehetséges tanítványa, s most mégsem vették fel a szegedi Mérei utcai közgazdasági szakközépiskolába. Amikor megtudta, hogy elutasító határozatot kapott a kislány, azonnal beutazott Szegedre, beszélt az iskola igazgatóhelyettesével, de úgy érezte, kevés a kilátás arra, hogy felvegyék a gyereket. Ezért írt, ezért kérte a Népszabadságot, segítsen megmenteni e tehetséges kislányt az elkallódástól. A levél rendkívül meggyőző volt, érződött belőle, hogy Vörös Géza panasza indokolt. Ezért írását átküldtem a Művelődésügyi Minisztériumba, kértem, intézzék el Pintér Gizella felvételét, hiszen itt nem protekcióról, hanem közös ügyünkről, a tehetséges, de hátrányos helyzetben levő fiatalok segítéséiről van szó. Vörös Géza levele felett azonban nem tudtam napirendre térni. Alig vártam a vakáció végét, hogy végigjárhassak néhány tanyai iskolát, s megnézhessem, mi lett a sorsuk az idén végzett tehetségesfiataloknak. Aztán az is izgatott, hogy sok olyan pedagógussal találkozom-e, mint Vörös Géza, aki nem sajnálja a fáradságot, beutazik a városba, tollat fog, levelet ír, ágál tehetséges tanítványai érdekében. A kecskeméti tanyavilágot választottam vizsgálódásom színhelyéül. Velem tartott a Művelődésügyi Minisztérium megyei instruktora és a Bácsmegyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Jegyzőkönyvszerű tömörséggel soroljuk fel tapasztalatainkat. Az iskolákban Jakabszállás-Felső. Két tanteremmel rendelkező tanyai iskola. Az egyik osztályba az alsó tagozat jár, a másikba a felső. Ezt részben osztott iskolának nevezik, s itt orosz nyelvet nem tanítanak. A tanítónő előveszi a tavalyi osztályozónaplót, s „elszámol” a gyerekekkel. Barta Éva 4,4-es tanulmányi átlaggal kereskedelmi tanuló lett, Deák Mária 3,6-del otthon maradt. Gál József sem tanul tovább. Igaz, csupán 3,5-es az eredménye, de számtanból mindig ötös volt. Olyan egyenlet nem akadt, amit meg nem oldott volna... Aztán sorolja tovább a neveket, összesen heten végeztek, középiskolába egy sem került. Megkérdeztük: tavaly sem? — Akkor sem — mondja a tanítónő, majd hozzáteszi: — Ó, kérem, ez tanyai iskola. Jakabszállás, központi iskola.tt külön jár minden osztály, szaktanárok tanítanak, van orosz nyelv is, hiszen ez tanyaközpont. Az idén 22 tanuló végzett, s közülük öt került középiskolába. A naplóban megakadt a szemünk Zsikla Éva nevén. 4,8-es eredményt ért el, s nem tanul tovább. Miért? Azért, mert a közgazdaságiba nem vették fel, gim-náziumban meg nem akar tanulni. De ezt már az anyja indokolja meg. — Itt van a másik lányom, az Éva nővére, ő is ilyen jó tanuló volt, s gimnáziumba került. Az első két osztályban még csak ment neki a tanulás, de a harmadikban már látta, hogy a gimnáziumnak semmi értelme sincs, elment a kedve, most itthon van ... Jakabszállás, Félegyházi úti osztatlan tanyai iskola, öt fiatal végzett, középiskolába egy sem ment, de nem is mehettek volna, mert nem voltak jó tanulók. Kiskunfélegyháza, Izsáki külső iskola. A felső tagozat osztott, tizenöten végeztek, egy került középiskolába, de nem oda, ahova pályázott. Kiskunfélegyháza, Aranyhegyi iskola. Az első és a harmadik, a második és a negyedik, az ötödik és a hatodik, valamint a hetedik és a nyolcadik osztály jár együtt. A felső tagozatban szakos oktatás folyik. Tizenegy gyerek közül kettő került középiskolába: Csenki Zsuzsa közgazdasági szakközépiskolába, Szikora Jolán pedig gimnáziumba. Kecskemét-Városföldi iskola. Tíz gyerek végzett, középiskolába egy sem ment. Pedig van köztük egy 4,8-es átlagú lány.