Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
► / Dolgos hétköznapok Véget értek az ünnepek, s a pihenés, a szórakozás után új hétköznapok kezdődtek az üzemekben, az irodákban, az intézményekben. Újak, nemcsak a szó szokásos értelmében, a naptári év fordultával, hanem azért is, mert a gazdasági reform életbelépésével olyan nagyszabású átalakulás vette kezdetét, amely kihat egész társadalmi életünkre, átformálja, felfrissíti gondolkodásunkat, tevékenyebb, szorgosabb munkára serkent. Közvéleményünk a kormány intézkedéseiből mind világosabban látja, megérti, hogy a reform a vállalatok önállóságának növelésével, az árak, a piac ösztönző szerepének kibontakoztatásával új lehetőségeket tár fel anyagi erőforrásaink ésszerűbb hasznosítására, a város és a falu dolgozóinak felemelkedését szolgáló gazdaságpolitikánk töretlen folytatására, a szocialista építés meggyorsítására. A megértés bizalmat szül, erőt ad a feladatok jobb elvégzéséhez, joggal mondhatjuk tehát, hogy az objektív és szubjektív feltételek kedvezőek a reform megvalósításához, s ezzel együtt az 1968. évi népgazdasági terv céljainak eléréséhez. Az új évet a vállalatok többségénél azzal a biztos tudattal kezdhették, hogy terveik most általában jobbak, reálisabbak, mint amikor központi utasítások, aprólékos előírások alapján készítették a terveket, mert vevőikkel és szállítóikkal most már nem hivatali ügyfelekként, hanem kölcsönösen érdekelt kereskedelmi partnerekként tárgyalhattak az igényekről, az árakról, üzletpolitikai kapcsolataik fejlesztésének lehetőségeiről. Ilyen értelemben határozta el kereskedelmi-kooperációs kapcsolatainak elmélyítését a Diósgyőri Gépgyár, a Csepel Motorkerékpárgyár, a Duna Cipőgyár és sok más vállalat. Igaz, ezek az újfajta kapcsolatok ma még magukon viselik adott gazdasági problémáink jegyeit. Ezért a termelői árakban, a szállítási határidőkben történő korrekt megállapodás még gyakran nehézségekbe, akadályokba ütközik ott, ahol a kereslet lényegesen meghaladja a kínálatot, s így az eladó-, a szállítóvállalat többékevésbé egyoldalúan próbálja diktálni a feltételeket. A reform azonban, ha egy csapásra nem is teremt anyagi bőséget, a különböző érdekütközések révén, a feszültségek feloldását szolgálja, s mindenképpen a gyorsabb műszaki fejlesztésre, a kapacitások bővítésére, a mai és holnapi igények jobb kielégítésére ösztönöz. 1967 jó előiskolája volt a gazdasági reform bevezetésének, a felkészülésnek, rengeteg tapasztalatot adott az önálóbb gazdálkodáshoz, a lehetőségek jobb kihasználásához. Vállalatok egész sora például régi égető munkaerőgondjait oldotta meg saját kezdeményezésére, kisebb-nagyobb vidéki telephelyek létesítésével, viszonylag szerény anyagi eszközökkel, gyorsan és gazdaságosan. Másutt a külkereskedelemmel való szorosabb kapcsolat kiépítésével, közös érdekeltségi formák alkalmazásával teremtettek jó alapot az 1968. évi szélesebb körű együttműködéshez, a növekvő termelési, műszaki fejlesztési feladatok elvégzéséhez. A korábbi gyakorlat kritikai felülvizsgálatával csaknem mindenütt tervek készültek a vállalatok új életrendjére, belső mechanizmusára, a műszaki-közgazdasági tevékenység és szemlélet egységének biztosítására. A kollektív szerződések kidolgozása pedig a dolgozók jogai és kötelezettségei tekintetében alapozta meg a zavartalan átmenetet. Az átállás a reform rendszerének vágányaira nyilvánvalóan konfliktusoktól, összeütközésektől sem mentes folyamat, amelynek során szakítani kell a régi mechanizmushoz fűződő, a fogyasztót gyakran tizedrangúnak tartó bürokratikus gondolkodásmóddal, az öncélú tervteljesítés mélyen beidegződött, káros gyakorlatával. S egyúttal elengedhetetlen a harc a reform szellemét, célját hamisan értelmező beállítottság, s minden törekvés ellen, amely a társadalom érdekeivel ellentétes. A vállalati, vezetőknek s a dolgozóknak egyaránt szem előtt kell tartaniuk. 1968-cal, végérvényesen megszűnt az a helyzet — tegyük hozzá, az a kényelmes állapot —, amelyben a rossz munkának s az alacsony színvonalú gazdálkodásnak, úgyszólván minden rizikóját, kockázatát, az állam viselte. A vállalati önállóság, párosulva az ugyanolyan mértékben megnövekedett anyagi felelősséggel, szigorú anyagi konzekvenciákkal, illetve előnyökkel jár. Ezzel együtt viszont az eddiginél is tágabb tere nyílik az előrelátó, megfontolt vezetői elképzelések valóra váltásának, a dolgozók kezdeményezéseire támaszkodó, szocialista vezetési módszerek érvényesítésének. Hiszen a dolgozó kollektívának most úgyis mint termelőnek, úgyis mint fogyasztónak létfontosságú érdeke a jó minőségű, korszerű gyártmányok készítése, s mind a vállalati nyereség, mind pedig az árak alakulásában döntő szerepet játszó önköltség csökkentése. Az 1968. évi terv, mint ismeretes, a népgazdaság további fejlődését, a foglalkoztatottság bővítését, az áruellátás megjavítását, a lakosság anyagi-kulturális életszínvonalának emelését irányozza elő. A vállalatok a népgazdasági terv, a termelői árak, az adózási kulcsok stb. ismeretében, pontosabban számot vethetnek lehetőségeikkel, s körültekintően, megfontoltan dönthetnek feladataik végrehajtásáról. Az új körülmények megkövetelik, hogy a vállalatok és az intézmények vezetői messzemenően éljenek a rájuk bízott nagyobb hatáskörrel és felelősséggel. Elsősorban az ő feladatuk, hogy az általános elveket szem előtt tartva, a gyakorlatban alakítsák ki a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő módszereket, hogy az első munkanapoktól kezdve határozottan törekedjenek az egyéni és közösségi érdekek helyes összhangjának megteremtésére, a sok helyütt visszahúzó egyenlősdi megszüntetésére, a jó munka anyagi és erkölcsi ösztönzésére. A hangulat most az egész országban várakozásteljes és jogosan bizakodó. De még sok a tennivaló is, hogy az új feladatokat mindenki megértse, az önállóságot, a nagyobb lehetőségeket egységesenértelmezze, hogy erősödjék a vezetők és a beosztottak felelősségérzete, s még szélesebben kibontakozzék a dolgozók kezdeményezése, a munka ésszerűbb megszervezésére, a takarékos gazdálkodásra. Most már tőlünk függ, valamennyiünktől, hogy az odaadó igyekezet, a fegcímezett alkotómunka az új feltételek között az eddiginél is nagyobb eredményeket hozzon. Oroszi István ¡-■■■, ~ /Isi ^ r Ui Or • . _.,IL ^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara 80 fiKar NÉPSZABADSÁG 1968. január 3. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 1. szám Magasabb szinten, nagyobb igényekkel folytathatjuk munkánkat LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, január 1-én délben a Kossuth rádióban, illetve a televízióban köszöntötte a lakosságot. — Kedves hallgatóim! Egy eredményekben, gondokban bővelkedő esztendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gondokat és az örömöket a mérleg serpenyőjébe vetjük, jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy erőfeszítéseinknek nem maradt el a jutalma. 1967 végén sikerekben gazdag esztendőt zárunk. Eredményes évet, mert népünk a gazda öntudatával élt, munkálkodott, tudva azt, hogy amit jó lelkiismerettel megteremt, az mindannyiunké, hiszen jövendő közös céljainkat szolgálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét megfeszítve, munkásosztályunk. Ez a felismerés sarkallta tettekre az új életben mind több örömét lelő parasztságunkat s hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tudott egész dolgozó népünk alkotásainak magas színvonalával sok elismerést szerezni itthon és határainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát népköztársaságunkban a cselekvés és a még nagyobb tettekre való felkészülés esztendeje volt, s ebben népünk tiszteletre méltóan helytállt. A kölcsönös bizalomnak és a szilárd magabiztosságnak megvolt az alapja; pártunk kipróbált, határozott és humánus politikája, amelynek valóra váltásán egész társadalmunk eredményesen munkálkodott. Tovább szilárdítottuk új társadalmi rendünk alapjait, s az új esztendőben magasabb színten, nagyobb igényekkel folytathatjuk a munkát. A jó alapokon mind közelebb juthatunk a nagy célhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez. Nyugodtan láthatunk hozzá az új gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jó szándékú fia tettekkel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadalmi, a gazdasági haladás érdekében munkálkodunk, úgy a külföldi országokhoz, népekhez fűződő kapcsolatainkban is alapvető célunk a haladás erőivel való még szorosabb szövetség és testvéri jó barátság. Történelmünk során sohasem állt még népünk előtt ilyen egységesen vállalt, a nép döntő többségének rokonszenvét kivívott központi cél. Ennek jegyében ünnepeltük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját is. A felemelő, szép ünnepségek fényében még világosabban láthattuk: fél évszázad alatt milyen hatalmas erővé nőtt a szovjet nép és a szocializmus eszméje. A hősök — köztük a magyar internacionalisták — vére hullatása, tettei nyomán új célok, új lehetőségek sokasága tárult fel a világ előtt. A figyelem, amellyel az emberiség a nagy évfordulót kísérte, arról tanúskodott, hogy a Lenin által ■ elvetett magból a föld minden részén kisarjad a szabadság reménye. Még van nálunk jócskán tennivaló, de abban a biztos tudatban élünk, hogy a történelem legnemesebb eszméit hordozzuk, s a nyugodt életre, a békés, alkotómunkára vágyó emberiség a mi táborunkra tekint. Sajnos az ég nem olyan felhőtlen a világ felett, amilyennek azt a haladó emberiség szeretné. A mi békés, teremtő munkánkkal szemben állnak az erőszak, a háború erői. Amíg mi minden szándékot, az emberi tudás egészét a gazdagabb, a teljesebb élet szolgálatába iparkodunk állítani, a reakció erői szervezkednek, hogy megállítsák, sőt viszszafordítsák a társadalmi fejlődés menetét. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok vietnami kegyetlen, embertelen háborújára. A távoli országban egy hős nép védelmezi a rátámadó ragadozóval szemben hazáját, értékeit, eszméit, haladásba vetett hitét. S ez a nép a haladás erőinek támogatásával emberfeletti hősiességet tanúsít szabadságának, szocialista vívmányainak védelmében. Vietnamon kívül a világ számos más eseménye is tanúsítja, hogy az imperialisták felelőtlenül játszanak a tűzzel. Ez arra figyelmeztet: a haladó világnak összefogásra, határozottságra és józanságra van szüksége, hogy megálljt parancsoljon a háborús uszítóknak. Az új esztendő küszöbén nem állunk tehát problémák és teendők nélkül. Itthoni kötelességeinken kívül előttünk áll a másik nagy cél, a békéért vívott küzdelem további fokozása és a mind szorosabb együttműködés a haladás erőivel. Népünk közös akaratának és nyugalmának, a haladás tábora erejének és eltökéltségének, valamint a szocializmus ügye mellett világszerte megmutatkozó rokonszenv tudatában megalapozott optimizmussal, új sikerek reményeivel vághatunk neki az új esztendőnek. Kívánom, hogy 1968 népünk számára békés, eredményekben gazdag, boldog új esztendő legyen! (MTI) RIPORTEREINK JELENTIK a sérekekről Az új esztendő új fogyasztói árakkal köszöntött be. Bár a parlament legutóbbi ülésén bejelentették az új fogyasztói árrendszert, s a legfontosabb árváltozásokat is, az emberekérthető érdeklődéssel nézték a kirakati árcédulákat, számolgatták, mit is jelent mindez a családi költségvetés számára. Persze, ahány család, annyiféle számítás, de az új árak nem okoznak sehol sem lényeges változást a napi kiadásokban. Ennek biztosítására a hatósági (fix) áras cikkeknél az árcsökkentések éves kihatása mintegy 700 millió forinttal nagyobb, mint az áremeléseké, a forgalmiadó-rendszer módosítását pedig úgy hajtották végre, hogy a fogyasztói árakban levő forgalmi adót, ugyancsak éves kihatásban, mintegy 600 millió forinttal csökkentették. Mindez azt jelenti, hogy a fő fogyasztási cikkek árai összességükben 1,3 milliárd forinttal csökkentek, vagyis a fogyasztói árszínvonal január elsejével mintegy l°0-kal alacsonyabb lett. A kiskereskedelmi forgalom mintegy felét kitevő fix és maximált árucikkeknél az év folyamán a most megállapított ár nem emelkedhet. A további mintegy 27°/0-nál bizonyos határok között, 23°/0-nál pedig szabadon mozoghatnak év közben az árak. Ez várhatóan az év folyamán a január 1-i helyzethez képest 2—3%-os, a tavalyi árszinthez képest pedig 1—2%-os fogyasztói árszintemelkedéshez vezethet. Terveink ezzel számol-ABC kisáruház a Kacsóh Pongrác úti lakótelepen. A pontosan fél esztendeje megnyílt áruház vezetője, Schlesinger László most minden idejét a boltban, a vásárlók körében tölti, hogy az új árakról a szükséges tájékoztatást megadhassa. — Az élelmiszerek árváltozásai — mint mondja — túlnyomórészt kedvezően érintik a vásárlókat. A mindennapi élethez szüséges főbb élelmezési cikkek árai nem változtak, megmaradtak, s a jövedelmek növekedésének lehetőségeit úgy állapították meg, hogy az áremelkedés ellenére biztosítani lehessen a reáljövedelmek 3—4%-os, a reálbérek 1,5—2%-os növekedését. Az év első munkanapján munkatársaink is beálltak az új árak után érdeklődők közé! Alább közöljük tudósításaikat, hogyan is változtak az árak, s hogyan fogadták az új árakat az első vásárlóknnak a régi szinten. Viszont a cukor kilónként egy forinttal lett olcsóbb, és csökkent a tejtermékek ára is. A tízdekás vajat ezentúl 6,60 helyett 5 forintért árusítjuk, és valamennyi sajtért is kevesebbet kell fizetni. Tíz deka trappista sajt ára az eddigi 4,60 helyett 4 forint, a füstölt sajté 3,60 helyett 3 forint, az ementáli sajté pedig 5,80 helyett 4,80 forint lett. Lényeges dolog (Folytatás a 2. oldalon.) Knrsvia /VBí-tkruhtísbun