Népszabadság, 1968. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

1963. augusztus 25. vasárnap NÉPSZABADSÁG Minden segítséget megadunk a testvéri csehszlovák népnek D Munkásgyűlé:*›‘k gyárakban és bányákban — Újabb levelek és táviratok az MS Zllt­ Központi Bizottságához és a kormányhoz Szombaton országszerte ismét sok üzemben, vállalatnál, bányá­ban tartottak a dolgozók szolida­ritási gyűlést, amelyen egyetérté­süket fejezték ki az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisz­tertanács határozatával, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­nak nyújtott katonai és politikai segítség szükségességével. A párt Központi Bizottságához és a kor­mányhoz újabb táviratok és leve­lek százait juttatták el gyárakból. Szabolcs-Szatmár megyében a Nyíregyházi Dohányfermentáló Gyár, valamint a megyei beváltó üzemek röpgyűléseinek részve­vői elmondották: hetek óta ag­godalommal figyelik a csehszlo­vákiai jobboldali elemek felfor­gató tevékenységét, amely arra irányult, hogy megszüntessék a párt vezető szerepét, a munkás­­osztály hatalmát. A röpgyűlések­­ről közös táviratot küldtek az MSZMP Központi és Politikai Bizottságának és a kormánynak. „Üdvözöljük a magyar nép veze­tőinek elhatározását, a Csehszlo­vákiának nyújtott fegyveres se­gítséget, amely hozzájárult a testvéri népnek a szocializmus építésében elért eredményei meg­védéséhez. Továbbra is támogat­juk azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Csehszlovákiában visszatérjenek a szocializmus építésének útjára” — hangzik a távirat. Az 5. számú Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak nagygyűlése is arra kérte a kormányt és az MSZMP Központi Bizottságát, Politikai Bizottságát: továbbra is adjanak meg minden segítséget a testvéri csehszlovák népnek. Somogy megye egyik legna­gyobb ipari üzemében, a csaknem kétezer dolgozót foglalkoztató Kaposvári Villamossági Gyárban tartott röpgyűlésen több felszó­laló hangsúlyozta: „Teljes mér­tékben helyeseljük a Varsói Szer­ződés öt tagállamának intézkedé­seit, a Csehszlovákiának nyújtott segítséget, örülünk annak, hogy pártunk és kormányunk idejében felismerte a súlyos veszélyt, és a testvéri Szovjetunióval, Lengyel­­országgal, az NDK-val és Bulgá­riával együtt részt vesz annak megakadályozásában, hogy a csehszlovákiai ellenforradalom kiszakítsa a baráti országot a szo­cialista táborból. Bízunk abban, hivatalokból, termelőszövetkeze­tekből. A gyűlések részvevői, táviratok és levelek aláírói tár­sadalmunk legkülönbözőbb réte­geinek képviseletében és nevében üdvözlik a csehszlovákiai ellen­­forradalmi erők megfékezésére tett intézkedéseket, felsorakoz­nak pártunk és kormányunk, va­lamint a testvéri segítségnyújtás­ban részt vevő többi ország dönté­sei mellett hogy Csehszlovákiában a párthoz és a szocializmushoz hű kommu­nisták és nem kommunisták rö­videsen úrrá lesznek a helyzeten, a Varsói Szerződés öt tagállamá­val közösen elhárítják a fenye­gető veszélyt, és sikeresen foly­tatják a szocializmus építését." A Mecseki Ércbánya Vállalat dúsítóüzemének több mint száz kommunista aktivistája röpgyűlé­sen vitatta meg a csehszlovákiai helyzetet. Az MSZMP Központi Bizottságához intézett levelükben többek között kijelentették: he­lyeslik azt a segítséget, amelyet a Varsói Szerződés öt tagállama — internacionalista-hazafias köte­lességből eredően — nyújt a cseh­szlovák dolgozóknak, kommunis­táknak. Ígérik, hogy tőlük telhe­tően mindennemű támogatást megadnak a Központi Bizottság nehéz és felelősségteljes munká­jához. Szombat reggel műszakkezdés előtt gyűléseket tartottak a Nóg­rádi Szénbányák Vállalat több üzemében is. A nógrádi bányá­szok egyetértéssel fogadták a párt és a kormány intézkedését, ame­lyet a csehszlovák nép szocialista vívmányainak megvédése érdeké­ben foganatosított. A szolgáltató­­üzem dolgozói táviratot küldtek a Központi Bizottságnak és Kádár János elvtársnak s többek között a következőket írják: „Üzemünk dolgozói hosszú ideje aggodalom­mal és fokozott figyelemmel kísé­rik a szomszédos baráti Cseh­szlovákiában lezajlott eseménye­ket. Egyetértünk a testvéri szocia­lista országok segítségnyújtásá­val, amellyel gátat vetettek az imperialisták által szított és a szocialista világrendszer ellen irányult tevékenységnek.” Hasonló röpgyűlések voltak a nógrádi iparmedence más üze­meiben is. perializmusnak és a belső reak­ciónak azokat a próbálkozásait, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot kiszakítsák a test­véri szocialista országok közössé­géből. Bízunk abban, hogy a csehszlovák munkásosztály, a csehszlovák nép, pártja vezetésé­vel leküzdi a nehézségeket, s a marxizmus-leninizmus szilárd eszméi alapján tovább építi szo­cialista hazáját.” Hasonló gondolatokat fogalmaz­tak meg táviratukban a karcagi Dimitrov Termelőszövetkezet tag­jai, a Dunaújvárosi Városi Tanács dolgozói, a Szeszipari Országos Vállalat szocialista brigádjainak vezetői. A Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat dolgozóinak állásfoglalá­sa egyebek között hangsúlyozta: „Hónapok óta megdöbbenéssel fi­gyeltük a csehszlovákiai esemé­nyeket, az ellenforradalmi tevé­kenység kialakulását. Forró üd­vözletünket küldjük Csehszlová­kia népének és az ellenforradalom felszámolásához segítséget nyújtó csapatainknak.” Teljes támogatá­sukról biztosították pártunk és kormányunk politikáját a Szom­bathelyi Styl Ruházati Vállalat, a Budapesti Konzervgyár, a Dunai Vasmű 2-es számú elektrokemen­­céjének dolgozói. Bízunk abban, hogy a segítség eredményes lesz „Fenntartás nélkül egyetértünk pártunk és kormányunk intézke­déseivel. A jövőben is azon le­szünk, hogy munkánkkal, fegyel­mezett magatartásunkkal segítsük szocialista hazánk erősítését, pár­tunk és kormányunk politikájá­nak megvalósítását” — üzenték táviratukban a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgo­zói. „Senkinek sem engedhetjük meg, hogy kiragadja sorainkból a szocialista közösség valamelyik tagját” — foglaltak állást a Haj­­dú-Bihar megyei Textilfeldolgozó Vállalat munkásai. „Bízunk ab­ban, hogy a segítség eredményes lesz és hozzájárul a szocializmus vívmányainak megvédéséhez” — hangoztatta a Győri Kötött Kesz­tyűgyár dolgozóinak távirata. Hasonló szellemben foglaltak állást szombat hajnalban, a mun­ka megkezdése előtt az 1-es számú AKÖV tizenegy üzemegy­ségének dolgozói. Egyetértésükről és támogatásukról biztosították pártunkat és kormányunkat a Filmtechnikai Gyár, az Elektro­akusztikai Gyár, a Telefongyár, a Vegyipari Tervező Vállalat dol­gozói szombat délelőtti röpgyűlé­­sükön. .Munkásgyűlések zajlottak le a nap folyamán a MAHART kikötői üzemigazgatóságán, a Pannónia Szőrmekonfekció cse­peli gyáregységében, a Csepeli Papíripari Vállalatnál, a Magyar Posztógyárban, a XXI. kerületi szakorvosi rendelőben és kórház­ban, a Növényipari Vállalatnál, az Óbudai Gázgyárban, a Pamut­nyomóipari Vállalatnál, a Buda­pesti Harisnyagyárban, a Budai Cserép- és Téglaipari Vállalatnál, a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban és sok más munkahe­lyen. Pártunk és kormányunk idejében felismerte a súlyos veszélyt Az internacionalizmus kötelez Nagybátonyi bányászok — igazgatósági dolgozók, továbbá a külszíni gépüzem, a Tibibes-, a Katalin-, a Kányás- és a Szoros­­pataki akna kollektívájának — táviratai ugyanezt a meggyőző­dést tükrözik: a csehszlovák nép, a szocializmus érdekeit szolgálja és mély felelősségérzetről tanús­kodik a nagy jelentőségű elhatá­rozás. „Egyetértünk a Központi Bi­zottság és a kormány döntésével. Helyeseljük, hogy hazánk segít­séget nyújt a testvéri Csehszlová­kia szocialista vívmányainak, ál­lamrendjének megvédéséhez. Er­re nemcsak a Varsói Szerződés, az ágesernyői és a pozsonyi meg­állapodás, hanem az igazi szocia­lista internacionalizmus is köte­lez bennünket. Kérjük továbbra is őrködjenek éberen a szocialis­ta országok rendje, biztonsága és egysége fölött” — hangzik a Duna vidéki üzemi vendéglátó vállalat dolgozóinak távirata. „Mi, a Csepel Vas- és Fémmű­vek kommunistái nagy figyelem­mel kísértük a csehszlovák ese­mények alakulását — hangzik a csepeliek távirata. — Aggoda­lommal értesültünk arról, hogy a szocialista vívmányok Cseh­szlovákiában veszélybe kerültek és ellenforradalmi kísérletek ve­szélyeztették mind a csehszlovák nép, mind a szocialista országok közös érdekeit. Türelmetlenül vártuk, hogy a szocialista erők minél előbb tegyék meg a szük­séges intézkedéseket a helyzet rendezésére. Egyöntetűen helye­seljük pártunk és kormányunk intézkedéseit és erőfeszítéseit, amelyekkel a csehszlovák nép szocialista vívmányainak megvé­désére sietett. Helyeseljük és tá­mogatjuk az öt szocialista ország, köztük hazánk pártjának és kor­mányának a pozsonyi találkozó szellemében tett intézkedéseit, amellyel megakadályozták az im­ Befejeződött az energetikai világkongresszu­s Moszkvá­ba­n A Kremlben szombaton véget ért az energetikai világkongresz­­szus, amelynek munkájában 59 ország üzleti köreinek képviselői, tudósok és mérnökök vettek részt. A záróülésen megállapították, hogy a kongresszus 11 szekciójá­ban folytatott véleménycsere elő­segíti az energiaforrások jobb ki­használását az emberiség érdeké­ben. A kongresszus részvevői megvitatták az összes energiafaj­tákat és alkalmazásuk valameny­­nyi területét érintő kérdéseket. A tudósok számításai megerősítet­ték, hogy a földünket fenyegető „energiaéhségről” néha felmerülő aggályok a közeljövőre nézve nem reálisak. A kongresszuson közölték, hogy földünk méhében még több száz évre elegendő szénkészletek rejtőznek, és az emberiség olajszükségletének ki­elégítése is hosszú időre biztosí­tott. Különböző országokban pe­dig csak most kezdtek hozzá az atomenergia felhasználásához. (TASZSZ) 3 Mi mellett és mi ellen? M­indazok, akik az idén január­ban bekövetkezett csehszlo­vákiai fordulat óta nyomon kísér­ték a Magyar Szocialista Munkás­párt erre vonatkozó megnyilatko­zásait, megértik azt a következe­tességet, amely mind a csehszlo­vák testvérpárt és nép iránti szo­lidaritásból, mind a velünk együtt­működő szocialista országokkal való szövetségből az együttes fel­lépésig vezetett. E politika kö­vetkezetessége nem utolsósor­ban az, hogy alapelveink válto­zatlansága mellett mindenkor igazodott a csehszlovákiai hely­zet változásaihoz és a történelmi szükségességhez. Arra a kérdésre hát, hogy mi mellett és mi ellen vagyunk, fél­­reérthetetlen a válasz. Ha a Cseh­szlovák KP az idei télen elindí­tott egy­ folyamatot, amelynek célja a konzervatív, szektás-dog­matikus politikával való szakítás, az ebből eredt súlyos hibák és torzulások, ártatlan embereket ért törvénytelenségek felszámolása, akkor mindenféle nyilatkozat nél­kül is világos volt, ki mellett, mi mellett van a kommunisták ro­­konszenve, teljes elvtársi segítsé­ge, Így gondolkodik hazánkban is mindenki, aki ismeri a Magyar Szocialista Munkáspárt tizenkét esztendejét. Ha Csehszlovákiában arról volt szó, hogy a kommu­nista párt irányításával a párt­, az állami és a közélet minden szegletében élesszék fel és széle­sítsék tovább a szocialista de­mokráciát, akkor erről, a mi vé­lekedésünk felől, senkinek sem lehet kétsége. Ugyanígy tettünk idehaza, hogyne volna minden fenntartás nélküli szolidaritásunk az ugyanerre törekvő elvtár­sainké! Ha a csehszlovák fordulat célja az volt, hogy lépjen túl a gazdasági élet korábbi, részben túlhaladott, részben pedig az or­szág gazdasági lehetőségeivel nem eléggé számot vető irányítási módszerein, s hogy egy din-­ami­­kusabb, pezsgőbb fellendülést ér­jen el az egész szocialista közös­ség javára és a csehszlovák, dol­gozó nép életszínvonalának eme­lésére, a mi pártunk ezt is, mint olyan törekvést üdvözölte, amely mind az idők követelményeinek, mind saját hazai igyekezetünknek megfelel. Aki végiggondolja 1957 óta folytatott, mind-mind új ele­mekkel felváltódó, végül új gaz­dasági mechanizmusra rátérő gaz­daságpolitikánkat, nem kételked­het szolidaritásunkban. Í­­­gy lehetne politikai, gazda­sági, párt- és állami életünk mindmegannyi területét említeni annak igazolására, miért bizto­síthattuk és biztosítjuk változat­lanul a fenti célokat valló és ér­tük küzdő csehszlovák elvtársain­kat legteljesebb testvéri támoga­tásunkról. De aki a Magyar Szocialista Munkáspárt elvhű és kipróbált politikájának csak a fent emlí­tett vonatkozásait tekinti át, az önkényesen ragadja ki a neki tetsző elemeket Amikor mi leg­jobb tudásunk és saját keserves tapasztalatunk alapján aggodal­munkat is minduntalan kifejeztük a Csehszlovákiában végbemenő folyamatnak eleinte csak árnyék­ban meghúzódó kísérőjelensé­gei miatt, akkor ez nem kevésbé a testvér rokonszenvéből adódott, mint a folyamat pozitív törekvé­sei melletti kiállás. Az MSZMP-t ugyanis nemcsak a szocializmus továbbfejlesztésére irányuló cé­lok szép kinyilvánítása jellemez­te 1956-ban és jellemzi azóta, ha­nem — ezt a történelmi tanulsá­got sem szabad elfelejteni — a legkeményebb elvi-politikai, s ha arra volt szükség — és szükség volt rá —, adminisztratív és fegy­veres fellépés is. Elítéltünk és el­ítélünk minden olyan végletes adminisztratív rendszabályt, ame­lyet önkényesen, kiváltképp, ha ártatlan emberek ellen alkalmaz­nak, politikai meggyőzés, elvi harc nélkül és helyett. Tudjuk, mert megszenvedtük, mire veze­tett ez, milyen tragikus és szük­ségtelen áldozatokat követelt, mi­lyen torzulásokat okozott egyes testvérországokban. A másik vég­let viszont az a megbocsáthatat­lan megbékülés, opportunizmus, amely a tudatos ellenség szemmel látható aknamunkája ellen sem nyúl a hatalmi eszközökhöz. Te­hát nem a viták eldöntésére, minthogy a vitákat fegyverrel el­dönteni úgysem lehet, hanem azokkal szemben, akikkel nem vi­tatkoznunk kell, mert az osztály­harcban a barikád túlsó oldalán vannak és a munkásosztály hatal­mának megbénítására és meg­döntésére törekednek. H­azánkban 1956-ban az ellen­­forradalom fegyveres erővel támadt ránk, s mi hálával gon­dolunk mindazokra, a Szovjet­unióra, többi megbízható bará­tunkra, köztük Csehszlovákiára, amelyek és akik készek voltak mindazokkal az eszközökkel se­gítségünkre sietni, amelyeket mi kértünk. Ezt a körülményt mint a proletár nemzetköziség ékes­szóló megnyilvánulását tartjuk számon és sohasem feledjük el Pártunk helyes politikáján és a magyar nép szorgalmán, tehetség­­én túl, ennek az internaciona­lista segítségnyújtásnak is kö­szönhetjük mai állapotainkat. De elvi szempontból is érdemes em­lékeztetni rá, hogy a Szovjetunió 1956 őszén nyújtott fegyveres se­gítsége és többi barátunk támo­gatása nemhogy nem akadályozta a korábbi pártvezetés súlyos hi­báival való leszámolást, nemhogy nem „kényszerítette vissza” a hitelüket vesztett régi vezetőket és a lejárt vezetési stílust, hanem éppen ellenkezőleg. Saját erőnket megsokszorozta, hogy új stílusú politikánk megvalósításában, benne gazdasági életünk gyors talpraállásában élvezhettük a se­gítséget. E tanulság nem utolsó-­­sorban történelmi cáfolat azok­nak, akik azt állítják, hogy az öt testvéri ország mostani fellépése Csehszlovákiában a megújhodási folyamat ellen irányul Az öt szo­cialista ország kormányainak tegnap közölt felhívása nyomaté­kosan hangsúlyozza, hogy a cseh­szlovák testvérpárt januári plé­numa megalapozta a múltban el­követett hibák kijavításának kez­detét, „pártjaink és népeink tá­mogatták ezeket az igazságos, a szocialista demokrácia erősítésére és további tökéletesítésére irá­nyuló törekvéseket”. Amit azon­ban nem támogathatott egyetlen forradalmár sem, és ami ellen fel kell lépni, az az, hogy végve­szélybe kerültek a csehszlovák nép szocialista vívmányai. Mondhatni: nyilvánvaló, hogy így van, végtére is természetes, hogy a szocialista országok, élü­kön a Szovjetunióval, a haladás, a demokrácia, a szocializmus vé­delmezői és harcosai. Különös módon azonban, ma a Fehér Ház, a többi NATO-ország korifeusai azt akarják elhitetni, hogy ők „védelmezik” a csehszlovák meg­újhodási folyamatot Elképzel­hető, miféle reményeik lehettek efelől, ha okot találnak védel­­mezésére. Annak pedig, aki ilyen vagy olyan okból ma az öt or­szág mélységesen internaciona­lista segítségnyújtása ellen szót emel, észre kell vennie, hogy hangja, szavai egybecsendül­nek a görög szélsőjobboldali juntakormány, az arab országok elleni agresszor izraeli vezetők, a puccsista ghanai, a­ minden ha­ladó elemet üldöző brazil kor­mány szavaival. S akiknek a hangja ezekével egybecseng, azoknak igazán van elmélkedni­­valójuk azon a kérdésen, hogy ki mellett és ki ellen vannak. V­an a szocialista rendszer vé­delmének két, kemény har­cokban kikristályosodott alapté­tele. Az egyik azt mondja, hogy nem létezik szocializmus kommu­nisták nélkül, a másik pedig azt, hogy nincs szovjetellenes kom­munizmus. Két olyan igazság ez, amely világosságával olyankor is útba igazít, amikor bonyolult a helyzet, s amikor még nem rajzo­lódott ki a kibontakozás útja. De az biztos, hogy kibontakozás, szo­cialista konszolidáció csak ennek a két alapelvnek megtartásával lehetséges. Így volt Magyarorszá­gon, s másutt is így igaz.

Next