Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-01 / 228. szám
1969. október 1. szerda NÉPSZABADSÁG A kormány távirata a Kínai Népköztársaság Államtanácsához A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK, Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulása történelmi jelentőségű esemény volt a szocializmus, a haladás és a béke ügye szempontjából. A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint a kínai nép országépítő munkájának eredményeire, s új, nagy sikereket kíván a szocialista haza építésében. Budapest, 1969. október 1. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYA . Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Csen Ji külügyminisztert. (MTI) A második világháborút követő időszakban a népek forradalmi haladása meggyorsult. Ennek az új történelmi időszaknak legjelentősebb eredménye volt, hogy Kína kiszakadt az imperializmus láncából. Ma van 20 esztendeje a Kínai Népköztársaság kikiáltásának. A kínai vezetők jelenlegi magatartása a legcsekélyebb mértékben sem halványíthatja el ennek az eseménynek világtörténelmi súlyát. Október 1. immár húsz esztendeje internacionalista ünnep, s az is marad világszerte, mert arra emlékezteti a népeket, hogy a zsarnokok és a külföldi elnyomók ellen felkelt nép a kommunista párt vezetésével történelmi jelentőségű győzelmet aratott a föld legnépesebb országában. A kínai nép győzelmével az imperialista hatalmak egyik legnagyobb vereségüket szenvedték el. A népfelszabadító háborúban nemcsak Kínáról volt szó, nemcsak a Csang Kai-sek-ista klikk hatalma volt a tét: ez a háború a nemzetközi osztályfront egyik legfontosabb szakasza volt, amelyben az egyik oldalon a kínai reakcióval szövetkezve ott állt az imperializmus, négy és fél milliárd amerikai dollárral, fegyverrel, hadianyaggal, szakértőkkel támogatva a kínai nép hóhérait, s ott állt a másik oldalon a szocialista közösség, a nemzetközi munkásmozgalom, a gyarmatok bontakozó felszabadulási mozgalma, hogy minden lehetséges eszközzel segítse, támogassa a kínai nép forradalmi szabadságharcát. Az internacionalista támogatás a felszabadulást követő évtizedben is állandó tényezője maradt a népi Kína fejlődésének. A szovjet segítséggel épült több száz iparvállalat egyebek között évi 8,7 millió tonna vasat, 8,4 millió tonna acélt, 32 millió tonna szenet adó termelőkapacitással gazdagította a népi Kínát. A nagyszerű kínai munkásosztály, a munkaszerető, szorgalmas parasztság és a népi Kína tehetséges értelmisége az építőmunka zavartalan éveiben megbizonyosodhatott róla, hogy a Szovjetunióban, és a többi szocialista országban — köztük a mi hazánkban, a mi népünkben is — lelkes, önzetlen barátokra lelt, akikre mindig számíthat. Ennek az együttműködésnek a megbontása, a haladás, a szocializmus nemzetközi erőivel való szembefordulás elsősorban a kínai nép érdekeinek árt. Mao Ce-tung csoportjának esztendők óta követett politikája szemben áll azokkal a nagy vívmányokkal, amelyeket a népfelszabadító háborúban, s azt követően a társadalom szocialista átformálásában Kína népe elért. Ez a politika egyben súlyos károkat okoz világszerte a béke és a szocializmus ügyének. Csakis az internacionalizmus, a marxizmus—leninizmus útját járva teljesedhetnek be azok a nagy és nemes törekvések, amelyekre a polgárháború harcában, s a rákövetkező nagy, belső osztályküzdelmekben a kínai nép igent mondott. Soha egyetlen kommunistának, éljen bármely kontinensen, nem lesz, nem lehet közömbös a kínai forradalom sorsa, a kínai nép nagy ügye. Soha sem szűnünk meg reménykedni, s mindent, ami rajtunk múlik, megtenni azért, hogy helyreálljon — a marxizmus—leninizmus eszméi alapján — a szocialista közösség és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. Most is, nagy ünnepnapján, ezzel a gondolattal köszöntjük Kína népét. Hisszük, hogy a szocializmust építő népek közös érdeke és a kommunizmus nagy ügye minden megpróbáltatás felett győzedelmeskedik. Dél-vietnami küldöttség Pekingben A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre hétfőn különrepülőgéppel Pekingbe érkezett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttsége, élén Nguyen Huu Thóval, a DNFF központi bizottságának, valamint a DIFK konzultatív tanácsának elnökével. A dél-vietnami küldöttség tiszteletére a kínai kormány hétfőn vacsorát adott. Pohárköszöntőjében Csou En-laj kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság továbbra is támogatja a vietnami népet az amerikai imperializmus ellen vívott harcában. Nguyen Huu Tho válaszul köszönetet mondott a Csou En-laj által kifejezett kínai támogatásért. (Új-Kína) A szerb parlament külügyi bizottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatokról A szerb parlament külügyi bizottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatoknak szentelt, most megtartott belgrádi ülésén a jugoszláv politika igen fontos tényezőjének mondotta az együttműködés további fejlesztését Magyarországgal. Az ülésen — amelyen Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete adott tájékoztatót a két szomszédos szocialista ország kapcsolatairól — különösen sokat foglalkoztak a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködéssel és felhívták a figyelmet arra, hogy még nincsenek teljes mértékben kihasználva az együttműködés terén megnyílt széles körű lehetőségek. A szerb parlament képviselői fontosnak mondották az ipari és a tudományos műszaki együttműködés fejlesztését, s foglalkoztak a kishatárforgalommal, a határmenti területek társadalmi, politikai szervezetei közötti kapcsolatok erősítésével, valamint a magyar—jugoszláv kulturális kapcsolatok helyzetével és a kölcsönös turistaforgalommal. Az ülésen megvitatták a Jugoszláviában élő magyar és a Magyarországon élő jugoszláv nemzetiségek helyzetét is. Podgornij és Koszigin táviratban köszöntötte Gowon tábornokot, a nigériai katonai kormány vezetőjét és az ország népét a függetlenség kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a két ország közötti barátság és együttműködés a jövőben is sikeresen fejlődik. (TASZSZ) Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere kedden Moszkvában fogadta Idi Amin vezérőrnagyot, az ugandai fegyveres erők parancsnokát. (TASZSZ) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Bécsben hétfőn megkezdte munkáját az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A plénum napirendjén belpolitikai kérdések, elsősorban az 1970. március 1-én sorra kerülő nemzeti tanácsi választások előkészületei szerepelnek. (TASZSZ) Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta a japán szakszervezeti küldöttséget, amely részt vett a japán—szovjet szakszervezeti bizottság ülésének munkájában. A delegációt Ivai Akira, a japán szakszervezeti főtanács főtitkára vezeti. (TASZSZ) Ax Klbrick amerikai nagykövet elrablása nyomán szabadon bocsátott 15 brazíliai politikai fogoly közül 13 Kubában kívan letelepedni — közölte hétfőn a csoport egyik tagja. (AP) 3 Szirmai István Halálára Szirmai István elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága tagjának, országgyűlési képviselőnek a temetése október 3-án, pénteken 15 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk családtagjai, munkatársai, barátai és harcostársai a ravatalnál 14 órától róhatják le kegyeletüket. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A múlt héten még ott volt a parlament kétnapos ülésszakán. Figyelmesen hallgatta az expozékat, képviselőtársai felszólalásait, s a szünetekben, szokása szerint, tréfálkozott. Akik tudták, hogy régóta nincs jó egészségi állapotban, azon a híren is csodálkoztak, hogy pénteken és szombaton eleget tett egy régebbi ígéretének, és Szabolcs megyébe látogatott, ahol részt vett a párt-végrehajtó bizottság ülésén, időszerű hazai és nemzetközi kérdésekről tartott tájékoztatót, felkereste a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolát, a Móricz Zsigmond Színházat, a nyírbátori múzeumot és a Nyírmadai Állami Gazdaságot. Ez a zsúfolt programú látogatás hasonló volt azokhoz, amelyek egymást követték a múlt években, s amelyek során Szirmai István eljutott az ország minden részébe, hogy személyesen is megismerje az emberek ügyeit, gondjait, mint vérbeli marxista agitátornak és propagandistának, mint kommunista politikusnak, ez az állandó kapcsolat és érintkezés az emberekkel volt az életeleme. És hétfőn egy szívroham véget vetett életének. Értelmiségi családból származott, apja újságíró volt. Zilahon született 1906. április 13-án. A nagykárolyi gimnáziumban érettségizett, Párizsban kezdte és Kolozsvárott folytatta egyetemi tanulmányait a jogtudományi karon. Az egyetemi hallgatók politikai szervezkedése révén kapcsolatot keresett és falait a munkásmozgalommal, annak is leghaladóbb képviselőivel. Huszonhárom éves korában, 1929-ben belépett a Kommunisták Romániai Pártjába és több mint tíz esztendőn át az erdélyi tartományi párt vezetősége aktivistája, vezető pártmunkása volt. Eközben volt a kolozsvári kerületi pártbizottság tagja, az erdélyi Vörös Segély titkára, illegális lap szerkesztője és instruktor. Többször is a letartóztatás veszélye fenyegette, de egy pillanatra sem hagyott fel az erdélyi munkások és parasztok körében végzett forradalmi munkával. 1941 júniusában, amikor az erdélyi munkásmozgalom ellen koncentrált támadást indítottak, és sorra letartóztatták a kommunista vezetőket, Szirmai István, mint az Észak-erdélyi Kommunista Párt és a magyar párt összekötője, Budapestre került, itt élt szigorú illegalitásban, együtt dolgozott Schönherz Zoltánnal, Rajk Lászlóval, Kádár Jánossal és más elvtársakkal. 1943 nyarán bevonták a párt titkárságába, majd a kommunista pártból megalakult Békepárt titkárságába is. Nem sokkal ezután nyomára jutott Horthyék politikai rendőrsége. 1943 decemberében letartóztatták és tizenöt évi fegyházra ítélték. A nyilaspuccs idején, a zűrzavart kihasználva sikerült megszöknie és visszamennie a közben felszabadult Kolozsvárra. De onnan hamarosan visszaszólította a hazai pártmunka. A felszabadult országrész déli központjában, Szegeden látott újra munkához 1944 novemberének elején. Ott volt, amikor Szegeden szerveződött a negyedszázadon át föld alá kényszerített kommunista párt első városi legális szervezete. A Magyar Kommunista Párt belterületi titkárságának helyettes vezetőjeként, majd később vezetőjeként fáradhatatlan volt az osztályellenség elleni harcban, a téveszmék elleni meggyőző szó terjesztésében, az elsők között volt, akik azt hirdették, hogy lesz magyar újjászületés. A koalíciós harcok éleződésének idején, amikor az osztályellenség, kihasználva a fiatal demokrácia több pártjában szerzett pozícióit, ismét támadásba lendült. Szirmai István a kommunista párt Központi Vezetőségének tömegszervezetek osztályára került vezetőnek, s e minőségében is nagyszerű politikai érzékről tett tanúbizonyságot, jelentős szerepe volt abban, hogy a kommunista párt igaza mind szélesebb tömegek körében lett közismert és elfogadott. 1947 és 1949 között az MKP, majd az MDP országos szervező bizottságának titkáraként a munkásosztály politikai egységének létrehozásában, majd megszilárdításában tekintélyes részt vállalt. 1949-től 1953-ig a Rádió vezetője és a Központi Vezetőség póttagja. 1953-ban, koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték. 1955-ben rehabilitálták, a Begyűjtési Minisztériumba került, majd az Esti Budapestnek lett főszerkesztője. A Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulása után, az ellenforradalmat követő eszmei-politikai zűrzavar eloszlatásáért az első vonalban harcolt, előbb mint az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője, majd 1957 nyarától 1959 végéig a párt agitációs és propagandaosztályának vezetőjeként. 1958 tavaszán írta a Népszabadságban közölt cikksorozatában az ellenforradalom tanulságait elemezve: „A politikai munka nem egyéb, mint a dolgozók szakadatlan felvilágosítása osztályérdekeikről ... A politikában nincs légüres tér. A tömegekért nemcsak mi harcolunk, hanem az ellenség is. Ahol mi nem vagyunk, ott az ellenség van. Az ellenforradalom egyik nagy tanulsága éppen az, hogy szívósan kell harcolni minden egyes emberért. S az is, hogy a párt tömegbázisát, a munkásosztály szövetségeseinek körét sohasem szélesíthetjük elvi kompromisszumok árán.” Beszédek gyűléseken, cikkek a sajtóban, mindennapos „aprómunka”. Szirmai István alaposan kivette részét a konszolidáció sok türelmet és még több érvet kívánó politikai megalapozásából. Azt az elvet képviselte, hogy nyíltan kell beszélni az úgynevezett kényes kérdésekről is, felnőtt embereknek kell tekinteni a közvéleményt. Határozott harcot az osztályellenséggel, türelmes meggyőzést a néptömegekkel — ez volt politikai alapállása. 1959-ben az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, 1962-ben pedig rendes tagja lett, hét éven át, 1966-ig a Központi Bizottság titkáraként dolgozott. A párt IX. kongresszusa után a Központi Bizottság agitációs és propagandabizottságának vezetőjévé választották. Mint országgyűlési képviselő, a parlament külügyi, majd kulturális bizottságának elnöke volt. Szirmai István mélységesen internacionalista, a proletár nemzetköziség gondolatának híve és harcosa volt. Egyik cikkében írta: „Nincs és nem lehet internacionalizmus a nemzetközi osztályérdekek képviselete, a harc közössége, az ideológia és a cselekvés, a szavak és a tettek egysége nélkül. Nincs és nem lehet olyan internacionalizmus, amely megfér a szovjetellenességgel, a szocialista világrendszerhez, a kommunista világmozgalomhoz fűződő kapcsolatok lazításával vagy »semleges« állásfoglalással a nemzetközi munkásosztály nagy kérdéseiben. Munkásnemzetköziség nincs többféle, munkásnemzetköziség csak egyetlenegy van, s annak magja és fő ereje: a Szovjetunió.” Halála súlyos veszteségünk. Személyében nagy politikai tapasztalattal rendelkező forradalmár, a kommunista munkásmozgalom tántoríthatatlan harcosa távozott el közülünk. Olyan elvtársként és vezetőként őrzi meg Szirmai István emlékét a magyar kommunisták tábora, a szocializmust építő Magyarország, akinek neve, mint eszméink következetes hirdetője és képviselője kitörölhetetlenül beleíródott munkásmozgalmunk és történelmünk legnagyobb fordulatának krónikájába.