Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)

1969-10-01 / 228. szám

1969. október 1. szerda NÉPSZABADSÁG A kormány távirata a Kínai Népköztársaság Államtanácsához A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK, Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkal­mából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulása történelmi jelentőségű esemény volt a szocializmus, a haladás és a béke ügye­ szempont­jából. A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint a kínai nép országépítő munkájának eredményeire, s új, nagy sikereket kíván a szocialista haza építésében. Budapest, 1969. október 1. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYA . Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Csen Ji külügyminisztert. (MTI) A második világháborút kö­vető időszakban a népek forra­dalmi haladása meggyorsult. Ennek az új történelmi időszak­nak legjelentősebb eredménye volt, hogy Kína kiszakadt az imperializmus láncából. Ma van 20 esztendeje a Kínai Népköztár­saság kikiáltásának. A kínai ve­zetők jelenlegi magatartása a legcsekélyebb mértékben sem halványíthatja el ennek az ese­ménynek világtörténelmi sú­lyát. Október 1. immár húsz esztendeje internacionalista ün­nep, s az is marad világszerte, mert arra emlékezteti a népe­ket, hogy a zsarnokok és a kül­földi elnyomók ellen felkelt nép a kommunista párt vezetésével történelmi jelentőségű győzelmet aratott a föld legnépesebb or­szágában. A kínai nép győzelmével az imperialista hatalmak egyik leg­nagyobb vereségüket szenvedték el. A népfelszabadító háborúban nemcsak Kínáról volt szó, nem­csak a Csang Kai-sek-ista klikk hatalma volt a tét: ez a háború a nemzetközi osztályfront egyik­­ legfontosabb szakasza volt, amelyben az egyik oldalon a kínai reakcióval szövetkezve ott állt az imperializmus, négy és fél milliárd amerikai dollárral, fegyverrel, hadianyaggal, szak­értőkkel támogatva a kínai nép hóhérait, s ott állt a másik ol­dalon a szocialista közösség, a nemzetközi munkásmozgalom, a gyarmatok bontakozó felszaba­dulási mozgalma, hogy minden lehetséges eszközzel segítse, tá­mogassa a kínai nép forradalmi szabadságharcát. Az internacionalista támoga­tás a felszabadulást követő év­tizedben is állandó tényezője maradt a népi Kína fejlődésének. A szovjet segítséggel épült több száz iparvállalat egyebek között évi 8,7 millió tonna vasat, 8,4 millió tonna acélt, 32 millió tonna szenet adó termelőkapaci­tással gazdagította a népi Kínát. A nagyszerű kínai munkásosz­tály, a munkaszerető, szorgal­mas parasztság és a népi Kína tehetséges értelmisége az építő­munka zavartalan éveiben meg­bizonyosodhatott róla, hogy a Szovjetunióban, és a többi szo­cialista országban — köztük a mi hazánkban, a mi népünkben is — lelkes, önzetlen barátokra lelt, akikre mindig számíthat. Ennek az együttműködésnek a megbontása, a haladás, a szo­cializmus nemzetközi erőivel való szembefordulás elsősorban a kínai nép érdekeinek árt. Mao Ce-tung csoportjának esztendők óta követett politikája szemben áll azokkal a nagy vívmányok­kal, amelyeket a népfelsza­badító háborúban, s azt kö­vetően a társadalom szocialista átformálásában Kína népe elért. Ez a politika egyben súlyos ká­rokat okoz világszerte a béke és a szocializmus ügyének. Csakis az internacionalizmus, a mar­xizmus—leninizmus útját járva teljesedhetnek be azok a nagy és nemes törekvések, amelyekre a polgárháború harcában, s a rá­következő nagy, belső osztály­­küzdelmekben a kínai nép igent mondott. Soha egyetlen kommu­nistának, éljen bármely konti­nensen, nem lesz, nem lehet kö­zömbös a kínai forradalom sor­sa, a kínai nép nagy ügye. Soha sem szűnünk meg reménykedni, s mindent, ami rajtunk múlik, megtenni azért, hogy helyreáll­jon — a marxizmus—leninizmus eszméi alapján — a szocialista közösség és a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége. Most is, nagy ünnepnapján, ez­zel a gondolattal köszöntjük Kí­na népét. Hisszük, hogy a szo­cializmust építő népek közös ér­deke és a kommunizmus nagy ügye minden megpróbáltatás felett győzedelmeskedik. Dél-vietnami küldöttség Pekingben A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 20. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepségekre hétfőn különrepül­őgéppel Pe­­kingbe érkezett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányának küldöttsége, élén Nguyen Huu Thóval, a DNFF központi bizott­ságának, valamint a DIFK kon­zultatív tanácsának elnökével. A dél-vietnami küldöttség tisz­teletére a kínai kormány hétfőn vacsorát adott. Pohárköszöntőjé­ben Csou En-laj kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság továbbra is támogatja a vietnami népet az amerikai imperializmus ellen ví­vott harcában. Nguyen Huu Tho válaszul köszönetet mondott a Csou En-laj által kifejezett kínai támogatásért. (Új-Kína) A szerb parlament külügyi bizottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatokról A szerb parlament külügyi bi­zottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatoknak szentelt, most megtartott belgrádi ülésén a ju­goszláv politika igen fontos té­nyezőjének mondotta az együtt­működés további fejlesztését Ma­gyarországgal. Az ülésen — amelyen Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete adott tájékoztatót a két szomszédos szocialista ország kapcsolatairól — különösen sokat foglalkoztak a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködéssel és felhívták a figyelmet arra, hogy még nincsenek teljes mértékben kihasználva az együttműködés te­rén megnyílt széles körű lehe­tőségek. A szerb parlament kép­viselői fontosnak mondották az ipari és a tudományos műszaki együttműködés fejlesztését, s fog­lalkoztak a kishatárforgalommal, a határmenti területek társadal­mi, politikai szervezetei közötti kapcsolatok erősítésével, vala­mint a magyar—jugoszláv kultu­rális kapcsolatok helyzetével és a kölcsönös turistaforgalommal. Az ülésen megvitatták a Jugo­szláviában élő magyar és a Ma­gyarországon élő jugoszláv nem­zetiségek helyzetét is. Podgornij és Koszigin távirat­ban köszöntötte Gowon táborno­kot, a nigériai katonai kormány vezetőjét és az ország népét a függetlenség kikiáltásának 9. év­fordulója alkalmából. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a két or­szág közötti barátság és együtt­működés a jövőben is sikeresen fejlődik. (TASZSZ) Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere kedden Moszkvában fogadta Idi Amin vezérőrnagyot, az ugandai fegyveres erők parancsnokát. (TASZSZ) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Bécsben hétfőn megkezdte munkáját az Osztrák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának plénuma. A plénum napirendjén belpolitikai kérdések, elsősorban az 1970. március 1-én sorra kerü­lő nemzeti tanácsi választások elő­készületei szerepelnek. (TASZSZ) Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben fo­gadta a japán szakszervezeti kül­döttséget, amely részt vett a ja­pán—szovjet szakszervezeti bi­zottság ülésének munkájában. A delegációt Ivai Akira, a japán szakszervezeti főtanács főtitkára vezeti. (TASZSZ) Ax Klbrick amerikai nagykö­vet elrablása nyomán szabadon bocsátott 15 brazíliai politikai fo­goly közül 13 Kubában kívan le­telepedni — közölte hétfőn a cso­port egyik tagja. (AP) 3 Szirmai István Halálára Szirmai István elvtársnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága és Poli­tikai Bizottsága tagjának, országgyűlési képvi­selőnek a temetése október 3-án, pénteken 15 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk családtagjai, munkatár­sai, barátai és harcostársai a ravatalnál 14 órá­tól róhatják le kegyeletüket. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A múlt héten még ott volt a parlament kétnapos ülésszakán. Figyelmesen hallgatta az expo­zékat, képviselőtársai felszólalá­sait, s a szünetekben, szokása szerint, tréfálkozott. Akik tud­ták, hogy régóta nincs jó egész­ségi állapotban, azon a híren is csodálkoztak, hogy­ pénteken és szombaton eleget tett egy régeb­bi ígéretének, és Szabolcs me­gyébe látogatott, ahol részt vett a párt-végrehajtó bizottság ülé­sén, időszerű hazai és nemzet­közi kérdésekről tartott tájékoz­tatót, felkereste a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolát, a Móricz Zsigmond Színházat, a nyírbátori múzeumot és a Nyírmadai Állami Gazda­ságot. Ez a zsúfolt progra­mú látogatás hasonló volt azokhoz, amelyek egymást követték a múlt években, s amelyek során Szirmai Ist­ván eljutott az ország min­den részébe, hogy személye­sen is megismerje az embe­rek ügyeit, gondjait, mint vérbeli marxista agitátor­nak és propagandistának, mint kommunista politikus­nak, ez az állandó kapcso­lat és érintkezés az embe­rekkel volt az életeleme. És hétfőn egy szívroham véget vetett életének. Értelmiségi családból származott, apja újságíró volt. Zilahon született 1906. április 13-án. A nagykárolyi gimnáziumban érettségizett, Párizsban kezdte és Kolozs­várott folytatta egyetemi tanul­mányait a jogtudományi karon. Az egyetemi hallgatók politikai szervezkedése révén kapcsolatot keresett és falait a munkásmoz­galommal, annak is leghaladóbb képviselőivel. Huszonhárom éves korában, 1929-ben belépett a Kommunisták Romániai Pártjá­ba és több mint tíz esztendőn át az erdélyi tartományi párt veze­tősége aktivistája, vezető párt­munkása volt. Eközben volt a kolozsvári kerületi pártbizottság tagja, az erdélyi Vörös Segély titkára, illegális lap szerkesztője és instruktor. Többször is a letartóztatás ve­szélye fenyegette, de egy pilla­natra sem hagyott fel az erdé­lyi munkások és parasztok kö­rében végzett forradalmi mun­kával. 1941 júniusában, amikor az erdélyi munkásmozgalom el­len koncentrált támadást indí­tottak, és sorra letartóztatták a kommunista vezetőket, Szirmai István, mint az Észak-erdélyi Kommunista Párt és a magyar párt összekötője, Budapestre ke­rült, itt élt szigorú illegalitás­ban, együtt dolgozott Schönherz Zoltánnal, Rajk Lászlóval, Ká­dár Jánossal és más elvtársak­­kal. 1943 nyarán bevonták a párt titkárságába, majd a kom­munista pártból megalakult Békepárt titkárságába is. Nem sokkal ezután nyomára jutott Horthyék politikai rend­őrsége. 1943 decemberében le­tartóztatták és tizenöt évi fegy­­házra ítélték. A nyilaspuccs idején, a zűrzavart kihasználva sikerült megszöknie és vissza­mennie a közben felszabadult Kolozsvárra. De onnan hamaro­san visszaszólította a hazai pártmunka. A felszabadult or­szágrész déli központjában, Sze­geden látott újra munkához 1944 novemberének elején. Ott volt, amikor Szegeden szervező­dött a negyedszázadon át föld alá kényszerített kommunista párt első városi legális szerve­zete. A Magyar Kommunista Párt belterületi titkárságának helyettes vezetőjeként, majd később vezetőjeként fáradha­tatlan volt az osztályellenség el­leni harcban, a téveszmék elle­ni meggyőző szó terjesztésében, az elsők között volt, akik azt hirdették, hogy lesz magyar új­jászületés. A koalíciós harcok éleződésé­nek idején, amikor az osztály­ellenség, kihasználva a fiatal demokrácia több pártjában szerzett pozícióit, ismét táma­dásba lendült. Szirmai István a kommunista párt Központi Ve­zetőségének tömegszervezetek osztályára került vezetőnek, s e minőségében is nagyszerű po­litikai érzékről tett tanúbizony­ságot, jelentős szerepe volt ab­ban, hogy a kommunista párt igaza mind szélesebb tömegek körében lett közismert és elfo­gadott. 1947 és 1949 között az MKP, majd az MDP országos szervező bizottságának titkára­ként a munkásosztály politikai egységének létrehozásában, majd megszilárdításában tekin­télyes részt vállalt. 1949-től 1953-ig a Rádió vezetője és a Központi Vezetőség póttagja. 1953-ban, koholt vádak alap­ján letartóztatták és bebörtönöz­ték. 1955-ben rehabilitálták, a Begyűjtési Minisztériumba került, majd az Esti Budapest­nek lett főszerkesztője. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt megalakulása után, az ellenfor­radalmat követő eszmei-politi­kai zűrzavar eloszlatásáért az első vonalban harcolt, előbb mint az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány Tájékoztatási Hivatalának veze­tője, majd 1957 nyarától 1959 vé­géig a párt agitációs és propa­gandaosztályának vezetőjeként. 1958 tavaszán írta a Népszabad­ságban közölt cikksorozatában az ellenforradalom tanulságait elemezve: „A politikai munka nem egyéb, mint a dolgozók szakadatlan felvilágosítása osz­tályérdekeikről ... A politiká­ban nincs légüres tér. A töme­gekért nemcsak mi harcolunk, hanem az ellenség is. Ahol mi nem vagyunk, ott az ellenség van. Az ellenforradalom egyik nagy tanulsága éppen az, hogy szívósan kell harcolni minden egyes emberért. S az is, hogy a párt tömegbázisát, a munkás­­osztály szövetségeseinek kö­rét sohasem szélesíthetjük elvi kompromisszumok árán.” Beszédek gyűléseken, cikkek a sajtóban, min­dennapos „aprómunka”. Szirmai István alaposan ki­vette részét a konszolidáció sok türelmet és még több érvet kívánó politikai meg­alapozásából. Azt az elvet képviselte, hogy nyíltan kell beszélni az úgyneve­zett kényes kérdésekről is, felnőtt embereknek kell te­kinteni a közvéleményt. Határozott harcot az osz­tályellenséggel, türelmes meggyőzést a néptömegek­kel — ez volt politikai alapállása. 1959-ben az MSZMP Po­litikai Bizottságának pót­tagja, 1962-ben pedig ren­des tagja lett, hét éven át, 1966-ig a Központi Bi­zottság titkáraként dolgozott. A párt IX. kongresszusa után a Központi Bizottság agitációs és propagandabizottságának veze­tőjévé választották. Mint or­­szággyűlési képviselő, a parla­ment külügyi, majd kulturális bizottságának elnöke volt. Szirmai István mélységesen internacionalista, a proletár nemzetköziség gondolatának híve és harcosa volt. Egyik cik­kében írta: „Nincs és nem le­het internacionalizmus a nem­zetközi osztályérdekek képvise­lete, a harc közössége, az ideo­lógia és a cselekvés, a szavak és a tettek egysége nélkül. Nincs és nem lehet olyan internacio­nalizmus, amely megfér a szov­­jetellenességgel, a szocialista világrendszerhez, a kommunista világmozgalomhoz fűződő kap­csolatok lazításával vagy »sem­­leges« állásfoglalással a nem­zetközi munkásosztály nagy kérdéseiben. Munkásnemzetkö­ziség nincs többféle, munkás­nemzetköziség csak egyetlenegy van, s annak magja és fő ere­je: a Szovjetunió.” Halála súlyos veszteségünk. Személyében nagy politikai ta­pasztalattal rendelkező forra­dalmár, a kommunista munkás­­mozgalom tántoríthatatlan har­cosa távozott el közülünk. Olyan elvtársként és vezetőként őrzi meg Szirmai István emlékét a magyar kommunisták tábora, a szocializmust építő Magyaror­szág, akinek neve, mint esz­méink következetes hirdetője és képviselője kitörölhetetlenül be­leíródott munkásmozgalmunk és történelmünk legnagyobb fordu­latának krónikájába.

Next