Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-03 / 281. szám
6 NÉPSZABADSÁG 1969. december 3. szerda TESTVÉRI KÖZÖSSÉGBEN VÉRTES IMRE KÁRPÁT-UKRAJNAI CIKKSOROZAT A 2. Egy kérdés példamutató megoldása Kárpát-Ukrajna soknemzetiségű terület. Lakosságának 75 százaléka ukrán, de sok orosz, szlovák, cseh, román, német is él itt. És több mint 160 ezer a magyarság létszáma. A nemzetiségek száma az utóbbi évtizedben növekedett is. Nemcsak amiatt, mert következetesen meggátolnak minden beolvasztási törekvést, hanem azért is, mert — ha nem is jelentős számban — a területen mindig újabb és újabb nemzetiségek képviselői jelennek meg. Már említettem, hogy az ungvári egyetemen 29 nemzetiség fiatalja tanul. Az aknaszlatinai sóbányában például elmondották, hogy a községet 14 nemzetiség lakja. A nagy létszámú magyar, ukrán, román lakosság mellett találhatók itt észtek, bolgárok, sőt tatárok is. Ünnepi szónoklat három nyelven A nemzetiségek helyzetéről, problémáiról sokat beszélgettünk Kárpát-Ukrajnában hivatalos helyeken is, baráti körben is. Mindenki szívesen és készségesen válaszolt kérdéseimre. A técsői járási pártbizottság titkára, Vaszilij Vrszta elvtárs is sok mindent elmondott a járásban élő nemzetiségek helyzetéről. A járás 140 ezer lakosából 100 ezer ukrán és 10 ezer a magyar. De élnek a járásban viszonylag nagy számban, románok és németek is. Jellemző, hogy a felszabadulási ünnepségen a szónokok három nyelven, közte magyarul is felszólaltak. — A nacionalizmus, elleni harcot a pártbizottság rendkívül fontos feladatának tartja. Már csak azért is, mert a nacionalizmus nem termelődik önmagától, az mindig valaminek a reakciója. Ezért mindent elkövetünk, hogy nemzetiségeink mindig érezzék a segítséget gazdasági, politikai, kulturális fejlődésükhöz, sőt tovább megyek, közösen becsüljük az ő történelmi múltjukat is. A beszélgetés végén Vrszta elvtárs Técső központjának két szobrát is megmutatta. Az egyik Kossuth Lajosé, a község legszebb parkjában, gondozott környezetben. A másik Stepan Vajdának, a járás szülöttének a szobra. Vajda elvtárs a Szovjetunió hőse, a fasizmus elleni harcban esett el. A két szobrot alig néhány méter választja el egymástól. Sokfelé járva tapasztaltam hogy nagy figyelmet szentelnek Kárpát-Ukrajnában a lakosság, különösen a fiatalok internacionalista nevelésének. Különböző társadalmi szerveket hoztak létre, mint például Beregszászon a Kárpátontúli terület Barátság Házát, amely egyben múzeum is: a terület forradalmi harcának történetét mutatja be. Történelmi dokumentumok őrzik itt Kárpát-Ukrajna népeinek évszázados harcát az elnyomás ellen, a szabadságért. A múzeum igazgatója, Reismann Menyhért elvtárs is a spanyol polgárháború egyik önkéntese volt Elmondotta, hogy évente 25—30 ezer látogató — főleg fiatal — ismerkedik meg a múzeum anyagával Hét választmányi tag — hét nemzetiség Egy hasonló jellegű szervezet munkájáról beszélt Lukács Károly, az aknaszlatinai pártbizottság titkára is. Aknaszlatinán Internacionalista Klubot alapítottak. A klub tevékenysége főleg az iskolákra épül és tagjai rendszeresen leveleznek a szomszédos országok fiataljaival. Beszámolnak egymásnak munkájukról, életükről és életcéljukról. Az aknaszlatinai sóbánya mellett működik az ifjúsági klub. A klub vezetősége minden évben megrendezi a Népek Barátsága kulturális estet. Talán még egy példa arra, mi bizonyítja az általános szellemet a nemzetiségek megbecsülésével kapcsolatban. Ungváron találkoztam Antonij Kassaival, az ismert kárpát-ukrajnai festőművésszel, a területi képzőművészeti szövetség elnökével. Kassai elvtárssal sok mindenről beszélgettünk. A terület képzőművészetének a helyzetéről, a két ország közötti művészeti kapcsolatokról és természetesen a nemzetiségekről. Elmondotta, hogy a képzőművészeti szövetség területi választmányának hét tagja van és mindegyik másmás nemzetiségű. A beszélgetés során többször elnézést kért, hogy nem beszél tökéletesen magyarul, de — arint mondotta — az ő anyanyelve ukrán. Megkérdeztem, hogy lehet akkor a családi neve Kassai? — Édesapámnak ukrán neve volt és az állami erdészetben dolgozott. Az Osztrák—Magyar Monarchiában csak úgy tarthatta meg az állását, ha ukrán nevét magyarosítja, Így maradt rám is a Kassai név. — Miért nem változtatja viszsza a nevét az eredetire? — A név eredetének nálunk semmi jelentősége nincs; nem a nevet, hanem mindenütt az embert nézik. Kárpát-Ukrajnában valóban nem szokás a nevek megváltoztatása és különösen elukránosítása. Azt tartják rendjén, ha mindenki megtartja saját nemzetiségének megfelelő családi nevét. Még a látszatát is kerülni akarják az asszimilációs törekvéseknek. Sőt arra is ügyelnek, hogy ne csak a családi neve, hanem mindenkinek az eredeti keresztneve is megmaradjon. Például nem engedélyezik, hogy az Antalból Antonij, a Lászlóból Vaszilij, az Andrásból Andrij legyen. A magyarok mindenütt és hivatalosan az eredeti család- és keresztnevüket használják. Magyar nyelvű napilap 30000 példányban A Kárpát-Ukrajnában élő magyarok megbecsült tagjai a társadalomnak. Találkoztam magyar járási szovjet elnökkel, járási párttitkárral, községi titkárral, gyárigazgatóval, főmérnökkel, kolhozelnökkel. A nemzetiségi hovatartozás nem lehet akadálya semmilyen funkció betöltésének. Ellenkezőleg, minden segítséget megkapnak a nemzetiségek, így a magyarok is, hogy nemzeti kultúrájukat, nemzeti nyelvüket fejlesszék. Több mint két évvel ezelőtt a „Kárpáti Igaz Szó” önálló szerkesztőséggel működő magyar nyelvű napilap lett. Az újság 30 ezer példányban jelenik meg naponta, így a területen minden magyar család magyar nyelvű napilapot is járat. Hetenként háromszor hagyja el a nyomdát a „Kárpáti Ifjúság” című ifjúsági lap. Az ungvári stúdió naponta sugároz magyar nyelvű adást. Kiterjedt levelezést folytat nemcsak a terület magyar dolgozóival, hanem — mivel adásait a szomszédos megyékben is jól lehet fogni — sok levelet kap Magyarországról is. A levelekben a magyarországi hallgatók a legtöbbször anyagot kérnek a Szovjetuniótól, vagy megkérik a rádió szerkesztőségét, segítsen kapcsolatot tereimen valamelyik szovjet intézménnyel. Nemrégen például az Öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödéjének Gábor Áron műszaki szocialista brigádjától kapott levelet az ungvári rádió, amelyben azt kérték a magyar munkások: a rádió segítse elő a kapcsolatok megteremtését valamelyik kárpát-ukrajnai üzem szocialista brigádjával. A rádió felkarolta a kezdeményezést és azóta a kisvárdaiak az ungvári gáztűzhelygyár egyik szocialista brigádjával leveleznek. Az ungvári rádió magyar nyelvű szerkesztőjét, Egressy György elvtársat a kisvárdai Gábor Áron szocialista brigád tiszteletbeli tagjává választotta. Az utóbbi években Ungváron nemcsak önálló rádió, hanem televízió is működik. Az ungvári televízió minden héten egyszer magyar nyelven is sugároz műsort. A magyar nyelvű adás napja a hétfő. S ez nem véletlen: egész. Kárpát-Ukrajnában nagyon jól lehet fogni a budapesti televízió adását. Az ungvári stúdió vezetői ezért és csak ezért tették hétfőre a magyar nyelvű adást, hogy semmiképpen se zavarják azokat, akik a budapesti televízió adásátis meg akarják nézni. Vendégprofesszorok Magyarországról Nagy erőfeszítéseket tesznek mindenütt a magyar nyelv fejlesztésére és ápolására. Az ungvári egyetem magyar nyelvű tagozatán rendszeresen oktatnak meghívott előadókként a nyíregyházi főiskola, a debreceni, a szegedi egyetem tanárai. A meghívott professzorok, oktatók rendszerint speciális kurzusokat tartanak a magyar irodalom egyegy jelentősebb egyénisége, például Ady Endre, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula munkásságáról. Ez év tavaszán egy hónapot töltött Kárpát-Ukrajnában Lőrincza Lajos is. Az ungvári egyetem vendégeként a magyar tagozaton tartott előadássorozatot a mai magyar nyelvről. Lehetőséget teremtettek számára ahhoz is, hogy találkozhassék mindazokkal, akik a területen a magyar nyelv tanításával, művelésével foglalkoznak, nekik is tartott előadásokat, illetve konzultációkat. A magyar nyelv itteni fejlődését szolgálja az is, hogy jelenleg az ungvári egyetem négy magyar hallgatója két éven át az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul magyar nyelv és irodalomszakos hallgatóként. — Mindent megteszünk azért — mondották a terület vezetői —, hogy a magyar nyelv Kárpát-Ukrajnában is lépést tartson a fejlődéssel és megőrizze korszerűségét. A magyar nemzetiség helyzetét, fejlődését, megbecsülését az is bizonyítja, hogy az ungvári egyetemen mind több olyan tudományos munka lát napvilágot, amely a magyar nép történetével, a magyar és szovjet kapcsolatokkal, valamint a magyar és az ukrán nép harcainak általános tanulságaival foglalkozik. Több tucat dolgozatról van szó, ezért nincs arra lehetőség, hogy ezeknek a disszertációknak akár csak a címeit is felsoroljuk. Valamire azonban érdemes felfigyelni. Nevezetesen arra, hogy a magyar vonatkozású diszszertációk készítői között nagyon sok az orosz és az ukrán nemzetiségű aspiráns és közöttük nem egy olyan vezető beosztású ember, aki fontos szerepet tölt be Kárpát-Ukrajna irányításában. Mint például a területi pártbizottság egyik titikára, Jurij Smanysza, aki nemrég készítette el kandidátusi disszertációját, amelynek témája a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetének néhány tanulsága az ellenforradalom utáni időszakban. (Folytatjuk) Kossuth és Vajda szobra Técsőn SZITLÖKIVEK nevelésről Szakmunkásnevelés napjainkban sokat hallhatunk, olvashatunk a szakmunkásképzésről, az országgyűlés éppen a közelmúltban fogadta el a szakmunkásképzés korszerűsítéséről szóló reformjavaslatot. Nem véletlen, hogy a kérdés állandóan napirenden van, az új gazdaságirányítási elvek bevezetése szükségszerűen megkövetelte, hiszen a korszerű termelésnek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy az ipar minden tekintetben jól képzett szakembereket kapjon. A szakmunkástanulók háromféle helyről szerzik tapasztalataikat, ismereteiket: a szülői házról, a munkahelyről és az iskolából. Teljesen világos, hogy az emberré formálódás folyamata csak akkor lesz zavartalan, ha a háromféle hatás összhangban van egymással, ha szervesen egészíti ki egymást. Míg a gimnazisták vagy technikumba járók főképp az iskola és a szülői ház hatására formálódnak, és ebben a korban általában az iskolai nevelés befolyásolja döntőbben fejlődésüket, addig a szakmunkástanulók leginkább munkahelyükön és otthon szerzik tapasztalataikat, és csak viszonylag kisebb mértékben érvényesül az iskola hatása. Ez határozza meg a szakmunkásnevelésben közvetlenül vagy közvetve érintettek, tanárok, szakoktatók, szülők, munkatársak feladatait. Egy édesapától hallottam a következőket: „Nem tanult, nem taníttatom tovább a gyereket, inkább odaadom inasnak!” Gyakran hallani a fenyegetést: „Ha nem tanulsz, inas leszel!” Az ilyen kijelentések egyértelműek: a szülő azt hiszi és hiteti el gyermekével, hogy az ipari tanulónak nem kell tanulnia, ha jól végzi munkáját, a munka fizikai értelmében, akkor rendben van minden. Úgy vélem, nem kell részletezni, milyen negatív hatással vannak az ilyen érvek a gyerek fejlődésére: a későbbiekben az iskolát csak szükséges rossznak, heti pihenőnapnak fogja tekinteni, és sokszor csak akkor döbben rá tévedésére, amikor már késő. Egy idősebb szakmunkás mondta a mellé beosztott tanulónak: „Látod, fiam, én csak hat elemit végeztem, mégis jó szakember lettem, szépen keresek. Nem fizetnek azért többet, ha tudod, ki volt József Attila!” Vajon gondolt-e ez a munkás arra, hogy az ő édesapja talán még írni-olvasni sem tudott, és mégis becsületes ember volt? Vajon ő is ezt kapta-e otthonról, hogy fiam, fölösleges írni megtanulnod? Vagy ha netán így is volt, igazat adott-e szüleinek? Bizony, ha a mostani szakmunkások olyan színvonalon állnának, mint akár csak ötven évvel ezelőtt, nem nézhetnénk televíziót, nem utazhatnánk repülőgépen. A mellénk beosztott tanulóknak, gyermekeinknek éppen azt kell megmagyarázni, hogy ha az idősebb generáció nem is tanulhatott, nem is szerezhetett általános műveltséget de kivívta a jogot hogy gyermekeik egy másfajta társadalomban, magasabb műveltséggel a társadalom vezető osztályává váljanak. És szólnom kell még a kulturált szórakozásra való nevelésről Manapság még sajnos elég gyakran előfordul, hogy ipari tanulókat fegyelmi úton kell felelősségre vonni alkoholfogyasztásért kulturálatlan magatartásért. Előfordul, hogy az ipari tanulók valamelyik szülője alkoholista, vagy hogy éppenséggel a munkahelyén iszik valamelyik munkatársa, és ez ráadásul valamiféle férfias virtusnak számít. Az iskola ezeket a hatásokat csak nagyon nehezen tudja ellensúlyozni, így a tanulók ki vannak téve annak, hogy maguk is kocsmajáró emberekké váljanak. A gyermeket csak akkor tudjuk az ilyen befolyásokkal szemben megvédeni, ha egységes követelmények támasztásával megszüntetjük, hogy az iskola tilalmait otthon és a munkahelyen, az otthon tilalmait pedig a munkahelyen vagy éppen fordítva, kijátssza. Az is kétségtelen, hogy megfelelő szórakozási lehetőségeket kell fiataljaink számára biztosítani, ahol jól érzik magukat, megtalálják a társaságot. E tekintetben a KISZ-szervezetekre is jelentős feladat vár, megfelelő módszereket kell találni arra, hogy azok a tanulók is megszeressék a nemesebb szórakozásokat, akiket eddig inkább a kocsma vonzott. A feladat nagy, megoldása nem megy egyik pillanatról a másikra, de a siker reményében vehetjük fel a harcot munkásifjúságunk neveltségi szintjének, kulturális igényének emeléséért, ha közös erővel, azonos felfogással neveljük őket szakmunkástanuló korukban. Kerékgyártó László műszaki tanár, 220, Ipari Szakmunkásképző Iskola Személygépkocsiját felsőmosásra , ha délután beadja, 30 perc múlva készen visszakapja. Wartburg gépkocsik motorjának, fényszórójának, futóművének műszeres bemérése és beállítása. Kerékegyensúlyozás, leszerelés nélkül, a legmodernebb géppel. A szervizmunkákat megvárhatja ART IV. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT Budapest XIII., Dózsa György út 61—63. Telefon: 208—005.