Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
4 A Német Kommunista Párt akciói a dolgozók érdekeinek védelmében A Springerkonszernhez tartozó Die Welt támadást intézett a Német Kommunista Párt ellen azzal összefüggésben, hogy a fémmunkások szakszervezete a bérek és fizetések 15 százalékos felemelését követeli. A Die Welt szerint a fémmunkások követelése nem más, mint ..kommunista agitátorok műve”. A Springer-lap kommunistaellenes támadására azután került sor, hogy Hermann Cautier, a Német Kommunista Párt elnökségének tagja beszédet mondott Düsseldorfban, a Rajna-Vesztfália tartomány fémmunkásainak tanácskozásán. Gautier kifejtette: teljesen jogos a szakszervezet béremelési követelése, mert a nagyvállalatok önkényes árpolitikája rendszeresen csökkenti a munkabérek vásárlóértékét. Ugyanakkor a profit ugrásszerűen növekszik: a fémipari monopóliumok tiszta nyeresége 1969-ben 30 százalékkal szaporodott és már 1970-ben is túlhaladta a 20 százalékos emelkedést. A Német Kommunista Párt sajtószolgálata rámutat: a fémmunkások 15 százalékos béremelési követelése már hónapok óta napirenden van. A párt, amelynek soraiban sok fémmunkás és szakszervezeti top van, magától értetődően nyomatékosan támogatja a munkások bérharcát. A Die Welt önmagát a nagytőke védelmezőjeként leplezi le, amikor a szakszervezet bérkövetelési harcához nyújtott kommunista támogatást .a szövetségi köztársaság fennálló társadalmi rendje elleni agitációnak” és a munkások „uszításának” nevezi. A Német Kommunista Párt állást foglalt a munkásosztály érdekeit érintő más kérdésekben is. Crete Thiele, a pártelnökség tagja, a Bundestag volt képviselője élesen bírálta a ház-, illetve telektulajdonosok részéről a szövetségi köztársaságban megnyilvánuló lakbéruzsorát és telekspekulációt. Kifejtve a párt álláspontját követelte, hogy a szövetségi kormány a bérletek felső határának megszabásával keljen a dolgozó lakosság védelmére. A nyugdíjasok, a több gyermekes családok és a fiatal házasok lakbére nem haladhatja meg bevételük 12 százalékát — hangoztatta Grete Thiele. Mivel a szövetségi kormány legutóbbi állásfoglalása a ház- és telektulajdonosok érdekeit szolgálja, a bérlők szövetsége elhatározta, hogy október 3-án Düsseldorfban tiltakozó gyűlést rendez. Düsseldorf utcáin aláírásokat gyűjtenek tiltakozásul a lakbéruzsora ellen. Finn—NSZK tárgyalások az európai biztonsági értekezletről A DKP a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálását sürgeti (Bonni tudósítónktól.) Mint Bonnban a külügyminisztérium szóvivője bejelentette, a nyugatnémet fővárosban járt Énekel finn nagykövet és tárgyalt Scheel külügyminiszterrel. A kedden lezajlott eszmecserén a finn kormány megbízottja ismertette Helsinki elképzeléseit az európai biztonsági értekezletről és annak előkészítéséről. Mint ismeretes, Finnország ebben, a Varsói Szerződés országai által kezdeményezett és szorgalmazott kérdésben messzemenően magáévá tette a szocialista országok elképzeléseit és — semleges országként — előkészítő, szervező szerepet vállalt magára. A finn álláspont meghallgatása után Scheel külügyminiszter kifejtette a nyugatnémet kormány véleményét, amelynek lényege az, hogy a biztonsági értekezlet alapos, két- és többoldalú előkészítést igényel. Scheel rámutatott, hogy az NSZK-t érdekli az értekezlet, és a maga részéről kétoldalú eszmecserékben részt vállal a további előkészítő munkából. Abban a kérdésben, hogy Bonn mikor tekinti megérettnek a biztonsági értekezlet összehívásának előfeltételeit, Scheel a már eddig is tapasztalt, kitérő álláspontra helyezkedett. Bonni megfigyelők körében mindazonáltal az a vélemény alakult ki, hogy Scheel ezúttal némileg pozitívabb álláspontra helyezkedett az európai biztonsági értekezlet megtartásának oly fontos problémakörében. Szerdán — a nyári szünet után — megkezdte munkáját a Bundestag. A költségvetési vitát októberben kezdik meg, s a megfigyelők véleménye szerint e vitában csúcsosodik ki a koalíció és az ellenzék egész bel- és gazdaságpolitikai küzdelme. Pénteken Brandt nyilatkozatot tesz az augusztus 12-én aláírt szovjet— nyugatnémet szerződésről, érdemi vitára azonban aligha kerül sor, minthogy a keleti politikáról a kancellár és Bartel, a CDU parlamenti frakciójának vezetője folytat eszmecserét. A két politikus szerdán már másodszor találkozott, és ezúttal a CDU nevében Bartel a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos elképzeléseit fejtette ki. Az eszmecserét folytatják, annyi azonban máris ismeretessé vált, hogy a kormány és az ellenzék nézetei Nyugat- Berlin jövőjéről közelebb állnak egymáshoz, mint a keleti politika egészének megítélésében. A Bundestag őszi ülésszakának megnyitása alkalmából Kurt Erlebach, a DKP elnökségének tagja felhívással fordult a képviselőkhöz, s ebben követeli a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásának napirendre tűzését. Hajdú János 1970. szeptember 17. csütörtök NÉPSZABADSÁG HÍREIA KÖZÉLET Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba Az MSZMP KB meghívására szovjet pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre F. D. Kulakovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára és Bálint József, a KB osztályvezetője fogadta. Jelen volt A. M. Szorokin, a szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Lengyel katonai delegáció látogatása Hatnapos látogatás után szerdán este elutazott Budapestről a lengyel katonai küldöttség, amely Grzegorz Korczynski vezérezredesnek, a Lengyel Népköztársaság honvédelmi minisztere első helyettesének vezetésével látogatott hazánkba. A delegáció vezetőjét fogadta Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A lengyel katonavendégeket fogadta Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke. Az NDK kulturánsügyi minisztere Budapesten Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására szerdán délelőtt Budapestre érkezett Klaus Gysi, a Német Demokratikus Köztársaság kulturánsügyi minisztere. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr Simó Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes, Böjti János külügyminiszter-helyettes, továbbá a Művelődésügyi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ugyancsak ott voltak a fogadtatásnál — Heinz Knobbe ideiglenes ügyvivővel az az élen — a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetségének képviselői. Itt-tartózkodása során Klaus Gysi találkozik a magyar kulturális élet vezetőivel, megbeszéléseket folytat hazánk és az NDK kulturális kapcsolatainak továbbfejlesztéséről és felkeres különböző kulturális intézményeket. A budapesti pártbizottság küldöttsége a prágai Károly Egyetemen A budapesti pártbizottság Prágában tartózkodó küldöttsége, amelyet Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a pártbizottság első titkára vezet, szerdán Kovács Bélának a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetsége ügyvivőjének kíséretében látogatást tett a Károly Egyetemen. A vendégeket dr. Bedrich Svestka professzor, az egyetem rektora fogadta. A delegáció az akadémiai tisztségviselőkkel eszmecserét folytatott a felsőiskoláknak a szocialista nevelésében betöltött szerepéről. A küldöttség tagjai délután felkeresték dr. Zdenek Zuska polgármestert, s kíséretében megtekintették a történelmi óvárosháza nevezetességeit. A Csehszlovák Állami Bank elnöke Vályi Péternél Vályi Péter pénzügyminiszter szerdán fogadta Svatopluk Potacot, a Csehszlovák Állami Bank elnökét. A kölcsönös érdeklődésre számot tartó gazdasági és pénzügyi kérdésekről folyt megbeszélésen részt vett dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese is. Kisházi Ödön fogadta Kornyejcsukot A hazánkban tartózkodó Alekszandr Kornyejcsuk Lenin-békedíjas írót, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökét szerdán fogadta Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. A neves szovjet író szerda déldélután a Hazafias Népfront székházában találkozott a magyar irodalom neves képviselőivel, s eszmecserét folytatott velük a két ország irodalmát érintő kérdésekről. Cseterki Lajos Szegeden és az algyői olajmezőn Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára kedden és szerdán látogatást tett Szegeden, illetve az algyői olajmezőn. Kedden felszólalt a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanévnyitó közgyűlésén, ezután részt vett az egyetem klinikai pártalapszervezetének taggyűlésén, majd megbeszélést folytatott az orvosegyetem rektorával és az intézmény más vezetőivel. Szerdán felkereste a nagyalföldi kutató- és feltáróüzem szegedi üzemegységét, majd az olajmező több beruházását és tájékozódott a szénhidrogénmezők feltárásával, az olaj és a gáz kitermelésével kapcsolatos munkálatokról. A VÁROS NEVÉBEN Salgótarján sajátos hangulatú város. Lakóinak nagy többsége munkás és bányász, a statisztika szerint minden családra jut egy kommunista — 6000 párttag él itt. Ez a tény és a történelmi közelmúlt kemény hangvételre készteti az embereket a politikai és közérdekű jegyek vitáiban. Akad olyan területe Salgótarjánnak, ahol a felszabadulás után az első választáson is a szavazatok 100 százalékát szerezte meg a párt,és az ilyen városnegyedekben a proletárdiktatúra ellen agitálni az elmúlt negyedszázad alatt mindig is életveszélyes vállalkozás volt. 1956 októberében a munkások a kommunisták vezetésével e városban fegyveres rohammal foglalták vissza a tanácsházát a messze környékről ide gyülekezett ellenforradalmároktól, és e harcban nem kértek, maguk is csak nagy nehezen adtak kegyelmet. Érthető tehát, hogy e rendszer tulajdonosaiként, sőt még inkább a szűkebb család tagjaiként emelnek szót a közügyekben: mi akár szidhatjuk is a proletárdiktatúrát, mert a miénk! — mondják ki nyíltan a viták alkalmával nem is egyszer. Úgy véltük, nem lehet érdektelen tanulság, milyen formán vélekednek e város kommunistái közös dolgaikról, mivel elégedettek és mivel elégedetlenek manapság. A pártkongresszusra készülődve Salgótarján mind a 143 pártalapszervezetében taggyűlést tartottak, e tanácskozások legfontosabb tapasztalatait igyekeztünk összegezni. Gyökeres fordulat A legtöbb szó a taggyűlések vitáiban gazdasági kérdésekről esett, és ez itt nagyon is érthető. Néhány esztendővel ezelőtt még úgy tűnt, hogy Salgótarján jövő nélküli város. A reform bevezetésekor általános csődtől tartottak — nem alaptalanul. Valamennyi nagyüzemük elavult, hazai mércével mérve is korszerűtlennek volt mondható. — Képtelenek vagyunk versenyezni ! — mondották. Az Öblösüveggyár évi 15 millió forint veszteséget tervezett, és a felsőbb irányító szervek ezt, mint teljesen reális, józan számítást, jóvá is hagyták. Hasonló gondokkkal küszködött a város legnagyobb ipari létesítménye, az Acélárugyár is — a favázas, rogyadozó műhelyi csarnokok a felszereléssel együtt , már régen megérettek a teljes rekonstrukcióra. Ez az év azonban gyökeres fordulatot hozott: két és fél milliárd forintot kaptak üze- l meik korszerűsítésére, új gyárak létesítésére. Ma már köztudott Salgótarjánban, hogy a város valamennyi jelentős üzemében megkezdődött a nagyarányú korszerű-í sítés, vagy éppen most kezdődik a teljes újjászületést hozó rekonstrukció. Köztudott az is, hogy 350 millió forintos költséggel új vegyigépgyár épül, amely 1690 munkásnak nyújt majd biztos megélhetést, és 700 embert foglalkoztat majd a BRG ugyancsak most létesülő salgótarjáni fióküze-me is. Az ország egyik legkorsze- rűbb üzemévé nőtt a Zománcipari Művek salgótarjáni gyára és az Acélárugyár is megkapta a szükséges anyagi fedezetet a teljes rekonstrukcióra. Mindez együttvéve , indokolt megnyugvást hozott a városnak, és a hangulatot kedvezően befolyásolta néhány más tény is: az Öblösüveggyár a tervezett súlyos veszteség helyett jelentős nyereséggel zárta az évet — sikerült termékeit a szocialista és a tőkés piacon jó áron értékesíteni, sőt kedvező kilátásaik vannak a jövőre nézve is. Ugyanez a helyzet az Acélárugyárral — vezetői ügyesen kihasználták a tőkés piacon a jelenlegi acélkonjunktúrát, a reméltnél is jóval magasabb nyereséggel zárták az elmúlt év és az utóbbi hónapok mérlegét is. Szóvá tett jelenségek Gazdasági kérdésekben ezek a legfontosabb tények, amelyek meghatározták a napokban lezajlott taggyűlések hangulatát. A kommunisták biztosítva látják üzemeik jövőjét, és így a város munkáscsaládjainak holnapját is — ezt mondották el mindenekelőtt. A saját ügyeikről szólva azonban szóvá tettek olyan jelenségeket, amelyekre a gazdasági vezetőknek valóban időben fel kell figyelniük. Erre a legjobb példa a Zománcipari Műveknél történt: ebben az üzemben 18 évvel ezelőtt új öntödét építettek — a korszerű technika egyedüli példája volt Salgótarjánban. Időközben az egész gyár újjászületett, gépesítettek jóformán minden munkaműveletet — az öntöde ma ósdinak, elavultnak tűnik az új műhelyrészek mellett. Ez az ellentmondásos helyzet a gyár termelési fejlődésének kerékkötőjévé vált, és tegyük hozzá: az öntöde dolgozói igazságtalannak tartják, hogy ők rosszabb, korszerűtlenebb körülmények között dolgozzanak, nehezebb fizikai munkát végezzenek azonos bérért, mint társaik. A taggyűlés vitájában erről nyíltan szólt valamennyi kommunista öntő. A gyár vezetői korábban is találkoztak hasonló véleményekkel, de mindeddig az öntöde zsörtölődésének minősítették az elégedetlenkedő hangulatot. Konstruktív mérgelődésnek bizonyult végül is a taggyűlés vitája: a városban itt mondták ki először, hogy a rekonstrukció nem jelent